Április

Egykor jó kapcsolatban volt Jehovával. De aztán helytelen kívánság született meg benne. Sóvárogni kezdett az után, hogy az emberek őt imádják. Ahelyett, hogy elhessegette volna ezt a kívánságot, addig dédelgette magában, míg végül bűnt követett el (Jak 1:14, 15). Ez a szellemteremtmény Sátánként vált ismertté. „Nem állt erősen az igazságban”, fellázadt Jehova ellen, és „a hazugság atyja” lett (Ján 8:44). Sátán a lázadása óta Jehova legfőbb ellensége, és az emberiséget is gyűlöli. Hogy mennyire elvetemült, azt jól mutatják azok a kifejezések, amelyekkel a Biblia utal rá. A „Sátán” szó például azt jelenti, hogy ’ellenálló’. Igen, ez a gonosz szellemteremtmény megveti Isten uralmát, és agresszívan harcol ellene. Semmit sem szeretne jobban, mint hogy Isten uralma véget érjen. w15 5/15 1:1–2

A Biblia tanulmányozása nem csak abban segít, hogy felismerjük, min kell változtatnunk ahhoz, hogy jobb keresztények legyünk. Amikor a Bibliát olvassuk, Jehova csodálatos tulajdonságait is jobban megismerjük, és így elmélyül az iránta érzett értékelésünk és szeretetünk. Minél jobban szeretjük Jehovát, annál jobban fog ő is szeretni minket, és annál szorosabb lesz vele a kapcsolatunk. Ám ahhoz, hogy közel kerülhessünk Jehovához, fontos, hogy helyes indítékkal tanulmányozzunk. A János 17:3-ban ez áll: „Az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról.” Bár a Biblia olvasásakor sok új és érdekes gondolatra bukkanhatunk, a legfőbb célunk az kell hogy legyen, hogy jobban megismerjük Jehova személyiségét (2Móz 33:13; Zsolt 25:4). A Biblia nem minden esetben mondja el, hogy Jehova mit miért tesz egy adott helyzetben. De ha igazán bensőséges vele a kapcsolatunk, akkor ez nem fog kételyeket ébreszteni bennünk. w15 4/15 3:6–8

Nemrégiben megkérdeztek néhány vént, akik jó eredménnyel képeznek másokat, hogy milyen módszereket alkalmaznak. Bár ezek a testvérek nagyon eltérő körülmények között élnek, meglepő, hogy mennyire egybecsengtek a tanácsaik. Mit mutat ez? Azt, hogy a Biblián alapuló képzés „mindenütt, minden gyülekezetben” a testvérek javára válik, ahogyan az Pál apostol napjaiban is volt. Ahogy egy kertésznek fel kell lazítania a talajt ültetés előtt, úgy egy vénnek is elő kell készítenie a képzést, el kell érnie, hogy a testvér, akit képezni szeretne, fogékony legyen a tanulásra. Hogyan tudja ezt megtenni? Úgy, hogy követi Sámuel próféta példáját, aki Sault készíthette fel az új feladatra, Izrael vezetésére (1Sám 9:15–27; 10:1). w15 4/15 1:11–12

A világban sok minden összeegyeztethetetlen a bibliai alapelvekkel. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden, ami e világhoz kötődik, rossz. De abban biztosak lehetünk, hogy Sátán az uralma alatt álló világot felhasználva, célba fogja venni a vágyainkat. Azt akarja elérni, hogy bűnt kövessünk el, vagy hogy megszeressük a világot, és elhanyagoljuk Jehova imádatát (1Ján 2:15, 16). A világ néhány első századi keresztényt is magával ragadott. Például Pál ezt írta Démászról: „elhagyott engem, mivel a jelenlegi világrendszert szerette” (2Tim 4:10). A Bibliából nem derül ki, hogy Démász pontosan mit szeretett a világban, ami miatt elhagyta Pált. Lehetséges, hogy fontosabbá váltak számára az anyagi dolgok Jehova szolgálatánál. Bárhogy volt is, Démász elszalasztotta a lehetőséget, hogy Pál munkatársaként különleges feladatokat lásson el Isten szolgálatában. De nyújthatott-e neki a világ bármit is, ami felér Jehova áldásával? (Péld 10:22). w15 5/15 2:10–11

Jézus még akkor is átérezte mások szenvedését, ha személyesen nem élte át azt, amit ők. A vallási vezetők félelemben tartották a népet. Ember alkotta szabályokkal félrevezették és megterhelték őket (Máté 23:4; Márk 7:1–5; Ján 7:13). Bár Jézust nem tudták megfélemlíteni vagy félrevezetni, ő mégis át tudta érezni az emberek helyzetét. „Amikor látta a sokaságot, szánalmat érzett irántuk, mert elcsigázottak és hányatott sorsúak voltak, mint a pásztor nélküli juhok” (Máté 9:36). Az Atyjához hasonlóan Jézust is szeretet és együttérzés jellemezte. Jézus átérezte az emberek szenvedését, és a szeretete arra indította, hogy segítsen rajtuk. Tökéletesen visszatükrözte az Atyja szeretetét. Egyszer, egy kimerítő prédikáló körút után Jézus és az apostolai meg akartak pihenni egy félreeső helyen. De amikor Jézus meglátta a rá várakozó tömeget, megesett a szíve az embereken, „és kezdte őket sok mindenre tanítani” (Márk 6:30, 31, 34). w15 5/15 4:3–4

Jehova mérhetetlen bölcsessége legteljesebb mértékben az első teremtményében, az elsőszülött fiában tükröződik vissza. Jézus, a megszemélyesített bölcsesség az Atyja mellett volt mint „mestermunkás”. Gondoljunk csak bele, milyen örömmel és megelégedéssel szemlélte, amint Atyja elkészítette az egeket, és meghatározta a föld alapjait. Ám amiben különösképp gyönyörűségét lelte, „az az emberek fiaihoz fűződik” (Péld 8:22–31). Igen, Jézus már a földre jövetele előtt is szerette az embereket. Mivel mélységesen szereti az Atyját és az emberiséget, „megüresítette magát. . ., és emberekhez lett hasonlóvá”, hogy „lelkét váltságul adja cserébe sokakért” (Fil 2:5–8; Máté 20:28). w15 6/15 2:1–2

Hálás vagy azért, amit Jehova érted tett? Ha igen, akkor add át neki az életedet és keresztelkedj meg. Ne feledd, hogy az önátadással ünnepélyesen megígéred Jehovának, hogy örökké az akaratát fogod cselekedni, bármi történjék is. Vajon félned kell ettől az elkötelezettségtől? Nem. Mindig gondolj arra, hogy Jehova a legjobbat akarja neked, és hogy ő a „megjutalmazója lesz azoknak, akik komoly igyekezettel keresik őt” (Héb 11:6). Ha átadod magad Jehovának és megkeresztelkedsz, egyáltalán nem lesz rosszabb az életed, sőt, Jehova szolgálata boldogabbá fog tenni. Mennyire más Jehova, mint Sátán, aki csak érdekből foglalkozik veled! Sátán semmilyen hosszú távú jutalmat nem ígér azoknak, akik vele tartanak. De hogyan is ígérhetne? Nem adhat másnak olyasmit, amije neki sincs. w16.03 2:16, 18–19

Csak akkor lesz szorosabb a kapcsolatunk Jehovával, ha nem kételkedünk abban, hogy meghallgatja az imáinkat. Gondoljuk át a következőket: Mielőtt Jézus a földre jött, megfigyelhette, hogyan válaszol Jehova az emberek imáira. Földi szolgálata alatt gyakran imádkozott égi Atyjához – volt, hogy egy egész éjszakán át –, és megosztotta vele az érzéseit. Vajon így tett volna, ha tudja, hogy Jehova nem hallgatja meg? (Luk 6:12; 22:40–46). Ha az ima csupán egy lelki mankó, miért tanította arra a követőit, hogy imádkozzanak? Nyilvánvaló tehát, hogy Jézus nem kételkedett abban, hogy Jehova meghallgatja az imáit. Mi is bízhatunk abban, hogy Jehova valóban az „Ima Meghallgatója” (Zsolt 65:2). w15 4/15 3:11, 13

Amikor alázatosan imát mondasz a gyermeked jelenlétében, megtanul Jehovára támaszkodni. Ana, aki Brazíliában él, ezt mondja: „Amikor gondok merültek fel, például a nagyszüleim megbetegedtek, a szüleim erőt kértek Jehovától, hogy meg tudjanak birkózni a helyzettel, és bölcsességet, hogy jó döntéseket tudjanak hozni. Még akkor is Jehovára bízták magukat, amikor óriási nyomás nehezedett rájuk. Így én is megtanultam, hogy Jehovára tekintsek a bajban.” Amikor a gyermekeddel imádkozol, ne csak érte imádkozz. Kérd Jehovától, hogy neked is segítsen, például hogy szabadságot tudj kérni a főnöködtől a kongresszusra, vagy hogy bátran tudj tanúskodni a szomszédotoknak. Ha alázatosan kéred Jehova segítségét, a gyermeked is ugyanezt fogja tenni. w15 11/15 1:7–8

Ha szeretnéd elmélyíteni a Jehova iránti szeretetedet, azt leginkább úgy teheted meg, ha elmélkedsz a tőle kapott legnagyobb ajándékon, vagyis hogy váltságul adta értünk a Fiát (2Kor 5:14, 15; 1Ján 4:9, 19). Ha elgondolkodsz a váltságon és azon, hogy mit jelent számodra, az arra fog indítani, hogy kifejezd az értékelésedet. A váltságért érzett háládat így szemléltethetnénk: Tegyük fel, hogy már majdnem vízbe fulladsz, de valaki megment. Mit tennél ezután? Egyszerűen hazamennél, megszárítkoznál és elfelejtenéd, hogy mit tettek érted? Természetesen nem. Biztosan lekötelezve éreznéd magad a megmentődnek. Tulajdonképpen neki köszönheted az életedet! Ha belegondolsz, Jehova Istennek és Jézusnak sokkal többért lehetünk hálásak. A szeretetüknek köszönhetően csodálatos jövő vár ránk: örökké élhetünk majd egy paradicsomi földön. w16.03 2:16–17

Jehova feltétel nélkül megbízott az egyszülött Fiában, aki már korszakok óta hűséges volt hozzá az égben. A földön létekor Jézus a legsúlyosabb próbák közepette is feddhetetlen maradt, és megvédte Jehova uralkodási jogát, hiszen az Atyja hűséges szolgájaként halt meg. Nagy hálával tartozunk azért, hogy Jézus a halálával az emberiség megváltásához szükséges árat is lefizette, és így megnyitotta az utat, hogy örökké élhessünk Isten megígért új világában. János apostol ezt írta: „Isten szeretete azáltal vált nyilvánvalóvá az esetünkben, hogy az Isten elküldte az ő egyszülött Fiát a világba, hogy életet nyerjünk általa. A szeretet nem abban áll, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul a bűneinkért” (1Ján 4:9, 10). w15 11/15 3:13–14

Az első ember, Ádám gyermekeiként valamennyien örököltük a bűnt és az érte járó büntetést, a halált. Egyikünk sem mondhatja, hogy neki nincs szüksége a váltságra. Még Isten leghűségesebb szolgája is rá van szorulva Jehova ki nem érdemelt kedvességére. Jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy hatalmas adósságot engedett el nekünk. Mire kell késztetnie minket Jehova szeretetének és irgalmának? Ha neheztelünk valamelyik testvérre, akkor itt az alkalom, hogy kövessük Jehova példáját, aki „kész. . . megbocsátani” (Zsolt 86:5; Neh 9:17). Ha értékeljük, hogy Jehova eltörölte a mi hatalmas adósságunkat, az arra indít, hogy szívből megbocsássunk másoknak. Egyszerűen nem várhatjuk el, hogy Isten szeressen minket, és megbocsásson nekünk, ha mi magunk nem szeretünk másokat, és nem bocsátunk meg nekik (Máté 6:14, 15). Igaz ugyan, hogy a megbocsátás nem változtatja meg a múltat, de a jövőnket igenis jobbá teszi. w16.01 2:5, 15–17

Jézus a fenti szavakat mondta Péternek és a többi tanítványnak, hogy segítsen nekik elképzelni a jövőt. Így elmélkedhettek azon, hogy királyokként fognak uralkodni Jézussal az égben, és áldást hoznak az engedelmes emberiségre. Jehova régen élt szolgáinak megerősítette a hitét, hogy elképzelték Isten ígéreteinek a beteljesedését. Ábelnek elég ismerete volt ahhoz, hogy egy szebb jövőt képzelhessen maga elé, és hogy legyen hite és reménye. Ábrahám még akkor is engedelmeskedett Jehovának, amikor azt nem volt könnyű megtennie, mivel lelki szemeivel látta a megígért maggal kapcsolatos prófécia teljesedését (1Móz 3:15). Mózes „a megjutalmazásra szegezte tekintetét”, így erős hit és Jehova iránti mélységes szeretet jellemezte (Héb 11:26). Mi is még szilárdabban fogunk hinni Istenben, és még jobban fogjuk szeretni őt, ha elképzeljük, amit Jehova megígért. w15 5/15 3:17–18

Az a keresztény, aki érettségre törekszik, Jézus példáját szem előtt tartva, nem elégszik meg a Biblia felszínes ismeretével. Rendszeresen alapos kutatást végez, mert felismeri, hogy „a szilárd eledel. . . érett embereknek való” (Héb 5:14). Tehát törekszik rá, hogy pontos ismerete legyen Isten Fiáról (Ef 4:13). Mindennap olvasod a Bibliát? Mindent megteszel azért, hogy rendszeres legyen a személyes tanulmányozásod, és hogy minden héten legyen családi imádatotok? Amikor tanulmányozod a Bibliát, keress olyan alapelveket, melyekből megismerheted Jehova gondolkodásmódját és érzéseit. Aztán vedd is figyelembe ezeket az alapelveket, amikor döntéseket hozol. Miközben igyekszel jobban megismerni és megszeretni a bibliai alapelveket, egyre közelebb kerülsz Jehovához. w15 9/15 1:5, 9–10

Jézus jól ismeri a földünket, és képes uralni a természeti erőket. Azzal is bizonyította, hogy ő „az Isten ereje”, hogy a természet erői felett is hatalmat gyakorolt. Képzeld el a jelenetet: A dühöngő viharban a hullámok ide-oda dobálják a hajót. A víz újra és újra becsap a csónakba, de Jézus mélyen alszik. A hosszú szolgálattól teljesen kimerült. A tanítványok megrémülnek, felkeltik Jézust, és ezt mondják neki: „mindjárt elveszünk!” (Máté 8:25). Jézus felkel, és ezt parancsolja a szélnek és a tengernek: „Hallgass! Némulj el!” (Márk 4:39). Erre a vihar elül, és „nagy csendesség” lesz. Milyen ámulatba ejtő hatalma van Jézusnak! w15 6/15 1:12–14

Miután Jézus elmondta a mintaimát, arról beszélt, hogy ne tulajdonítsunk túl nagy fontosságot az anyagi dolgoknak. Így érvelt: „Ha pedig a mező növényzetét. . . öltözteti az Isten, vajon nem fog-e sokkal inkább titeket, ti kicsinyhitűek? Soha ne aggódjatok hát, és ne mondjátok: . . . »Mit fogunk felvenni?«”. Majd ismét hangsúlyozta: „Soha ne aggódjatok. . . a következő nap miatt” (Máté 6:30–34). Ezért hát ne aggodalmaskodjunk a jövőben felmerülő szükségleteink miatt! Elég, ha azzal törődünk, hogy mindennap meglegyen az, amire alapvetően szükségünk van. Például imádkozhatunk azért, hogy legyen hol laknunk; legyen munkánk, hogy gondoskodni tudjunk a családunkról; és bölcs döntéseket tudjunk hozni az egészségünket érintő kérdésekben. De van, ami még ennél is fontosabb! Jézus ezt mondta: „Ne csak kenyérrel éljen az ember, hanem minden kijelentéssel, amely Jehova szájából származik” (Máté 4:4). Imádkozzunk hát azért, hogy Jehova továbbra is ellásson bennünket időszerű szellemi táplálékkal! w15 6/15 5:4, 7–8

Rendszeresen kérjük Istent, hogy segítsen megőrizni a feddhetetlenségünket a kísértést jelentő helyzetekben? A neveltetésünk és a múltunk miatt talán mélyen belénk ivódtak olyan szokások, melyeket Jehova helytelenít. Ám ő tud nekünk segíteni, hogy megváltozzunk, és neki tetszően éljünk. Ezt Dávid király is tudta. Miután házasságtörést követett el Betsabéval, így könyörgött Jehovához: „Tiszta szívet teremts bennem. . ., és adj bensőmbe új szellemet, rendíthetetlent” (Zsolt 51:10, 12). A tökéletlenségünk miatt nagy lehet a kísértés, hogy engedjünk a bűnös vágyaknak. Jehova azonban készséges szellemet tud adni a szívünkbe. Még ha a helytelen vágyak mélyen gyökereznek is bennünk, Jehova segíteni tud, hogy felülkerekedjünk rajtuk, és az a vágyunk legyen erősebb, hogy engedelmeskedni akarunk neki (Zsolt 119:133). w15 6/15 3:5–6

Idős testvéreink még emlékeznek arra az időre, amikor a gyülekezet felvigyázásával nem vének testülete, hanem egy gyülekezetszolga volt megbízva. Vagy amikor az egyes országokban még nem fiókbizottság felügyelte a munkát, hanem egy fiókhivatal-szolga; és arra is, amikor még nem Jehova Tanúi vezetőtestülete nyújtott vezetést a szervezetben, hanem a Watch Tower Society elnöke. Jóllehet ezek az önátadott testvérek segítséget kaptak más hűséges testvérektől, mégis csak egyvalakinek kellett döntést hozni a gyülekezetekben, a fiókhivatalokban és a főhivatalban. Az 1970-es években ez megváltozott, és a döntéseket ma már vénekből álló csoport hozza meg. Ezek a változtatások jó eredményt hoztak! A Szentírás jobb megértése alapján léptek életbe, annak érdekében, hogy szorosabban kövessük a Bibliában lefektetett mintát. A gyülekezeteknek a hasznára válik, hogy a döntésekben nem egy vén akarata érvényesül, hanem az összes vén meglátásai alapján hozzák meg őket. Milyen jó, hogy Jehova „emberajándékokat adott” nekünk! (Ef 4:8). w15 7/15 1:14–15

Nekünk, igaz keresztényeknek a lojalitás és a semlegesség nem csak háborús időkben fontos kérdés. Miért? Mert amikor átadtuk magunkat Jehovának, megígértük, hogy szeretni fogjuk, lojálisak leszünk hozzá, és engedelmeskedünk neki (1Ján 5:3). Bárhol élünk, bármilyen neveltetésben részesültünk, és bármilyen nemzetiséghez vagy kultúrához tartozunk is, szeretnénk megfelelni Isten igazságos követelményeinek. A Jehova és a Királysága iránti lojalitásunk minden más köteléknél erősebb (Máté 6:33). Éppen ezért el kell határolódnunk a világ konfliktusaitól és vitáitól (Ézs 2:4; Ján 17:11, 15, 16). Sokan, akik nincsenek velünk egy hiten, nagyon ragaszkodnak az országukhoz, a vidékükhöz, a kultúrájukhoz vagy a nemzeti válogatotthoz. Ez a fajta lojalitás már sokszor versengéshez, szélsőséges esetekben pedig vérontáshoz és népirtáshoz vezetett. Nagyon is könnyű állást foglalni, és belesodródni egy vitába. w15 7/15 3:1–2

Ha felépült egy új Királyság-terem, tisztán és rendben kell tartani, hogy méltó legyen a rend Istenéhez, akit imádunk (1Kor 14:33). A Biblia összeköti a szentséget és a szellemi tisztaságot a fizikai tisztasággal (Jel 19:8). Tehát ahhoz, hogy elfogadhatóak legyünk Jehova előtt, elengedhetetlen a jó higiénia. Ha figyelembe vesszük ezeket az alapelveket, mindig nyugodt szívvel tudjuk meghívni az érdeklődőket az összejöveteleinkre, mivel az imádatunk helye méltó a jó hírhez, melyet hirdetünk. Így a kívülállók látni fogják, hogy egy szent Istent imádunk, aki hamarosan az egész földet gyönyörű paradicsommá alakítja (Ézs 6:1–3; Jel 11:18). A helyi körülményektől és szemléletmódtól függetlenül a Királyság-termünknek kiemelkedően tisztának kell lennie, mivel Jehova nevét viseli, és az igaz imádat központja (5Móz 23:14). w15 7/15 4:13–15

Mivel Krisztus követői felismerték, hogy 1914-ben elkezdődött a jelenléte, arra készültek, hogy hamarosan eljön a vég, és ezt helyesen tették. Buzgóbban kezdték hirdetni a Királyságot. De Jézus arra utalt, hogy esetleg később jön el, „kakasszókor, vagy kora reggel”. Mit kell tenniük a követőinek ebben az esetben? Jézus ezt mondta: „Kitartóan virrasszatok!” A hosszú várakozás tehát nem indokolja, hogy magunkban későbbre halasszuk a véget, vagy felhagyjunk a várakozással. Az új világban majd átgondolhatjuk, hogyan teljesedett be minden esemény, amely meg lett jövendölve a világrendszer befejezésével kapcsolatban. Ez megerősíti majd a Jehovába vetett bizalmunkat, és azokban az ígéreteiben is jobban fogunk bízni, amelyek később fognak beteljesedni (Józs 23:14). Biztosan nagyon hálásak leszünk Istennek, aki a saját fennhatósága alá helyezte az időket és az időszakokat, mivel arra ösztönzött minket, hogy mindig tartsuk észben, hogy „mindennek a vége. . . elközeledett” (Csel 1:7; 1Pét 4:7). w15 8/15 2:10–11, 14

Az emberek szívesen választanak olyan szórakozási formákat, melyeket a Biblia erőszakosnak, erkölcstelennek, spiritisztának tart, vagy más miatt ítél el. Például az internet, tévéműsorok, filmek, regények és folyóiratok gyakran kedvező színben tüntetik fel az erőszakot és az erkölcstelenséget. A korábban elfogadhatatlannak tartott viselkedési formákat ma már néhány helyen törvényesen is elismerik. De ettől még nem elfogadhatóak Isten előtt (Róma 1:28–32). Jézus első századi követői távol tartották magukat az erőszakos és erkölcstelen szórakozási formáktól. Ezért, és mert Istennek tetszően igyekeztek élni, gyakran gúnyolták és üldözték őket. Péter apostol ezt írta a keresztényeknek: „Mivel nem futtok már velük ezen a pályán a kicsapongás ugyanazon posványába, össze vannak zavarodva, és folyton becsmérlően beszélnek rólatok” (1Pét 4:4). w15 8/15 4:2–3

Egy érett keresztény előmozdítja az egységet a gyülekezetben (Ef 4:1–6, 15). Isten népeként az a célunk, hogy együttműködjünk egymással, és egységben legyünk, harmonikusan egybeillesztve. Jehova Szava szerint ehhez arra van szükség, hogy alázatosak legyünk. Egy érett testvérben vagy testvérnőben megvan a kellő alázat ahhoz, hogy mások hiányosságai ellenére is az egységre törekedjen. Hogyan reagálsz, amikor szembesülsz egy keresztény társad hibáival? Mit teszel, ha valaki megbánt a gyülekezetben? Hajlamos vagy eltávolodni tőle, vagy inkább próbálsz közeledni hozzá? Egy érett keresztény nem falakat emel, hanem hidakat épít. Neked is ez a célod? w15 9/15 1:12–13

Jézus meg volt győződve arról, hogy a Biblia Isten Szava, és hogy a legjobb tanácsokat tartalmazza. Úgy tehetsz szert te is ilyen meggyőződésre, ha naponta olvasod és rendszeresen tanulmányozod a Bibliát, és elmélkedsz a tanultakon. Kutass azokban a témákban is, melyekkel kapcsolatban kérdések vetődnek fel benned. Például ha nagyító alá veszed a szentírási bizonyítékokat, melyek szerint az utolsó napokban élünk, még jobban meg leszel győződve arról, hogy valóban közel ennek a világrendszernek a vége. Ha megvizsgálod a már beteljesült próféciákat, még szilárdabb lesz a hited Isten jövőre vonatkozó ígéreteiben. Ha olvasol arról, hogy hogyan változtatta meg a Biblia az emberek életét, még inkább fogsz bízni a gyakorlati értékében (1Tessz 2:13). Úgy követheted Jézus példáját, ha elmélkedsz Jehova csodálatos ígéretein, melyekben részed lehet majd a jövőben (Héb 12:2). Tekintsd úgy Isten ígéreteit, mintha személyesen neked ígérte volna őket. w15 9/15 3:16–17

Hogyan fejezhetjük ki a Jehova iránti szeretetünket? Például az adományainkkal hozzájárulhatunk a gyülekezeti kiadásokhoz, és támogathatjuk a világméretű prédikálómunkát. Függetlenül attól, hogy mennyit tudunk adni, ez jó módja annak, hogy kifejezzük a szeretetünket Jehova iránt (2Kor 8:12). Jézus azt tanította a követőinek, hogy ne aggodalmaskodjanak amiatt, hogy mit fognak enni, vagy mit fognak felvenni, hanem tegyék első helyre az életükben a Királyságot. Azt mondta, hogy égi Atyánk tudja, mire van szükségünk (Máté 6:31–33). Az, hogy mennyire bízunk ebben az ígéretben, megmutatja, hogy mennyire szeretjük Jehovát, mert a szeretet és a bizalom kéz a kézben jár. Nem szerethetünk valakit igazán, ha nem bízunk benne (Zsolt 143:8). Kérdezzük hát meg magunktól: „Azt mutatják a céljaim és az életmódom, hogy őszintén szeretem Jehovát? Bízom abban, hogy Jehova mindennap gondoskodik majd a szükségleteimről?” w15 9/15 5:7–8

Felvetődött már benned a következő kérdés: „Vajon olyan ember vagyok, akit Jehova meg akar menteni a nagy nyomorúság alatt, és bevinni az új világba?” Ehhez fontos követelmény, hogy erős hitet fejlesszünk ki. Péter apostol felhívta a figyelmet a hit fontosságára, amikor a hit „kipróbált minőségét” említette, amely „dicséretre, dicsőségre és tiszteletre ad okot Jézus Krisztus kinyilatkozásakor” (1Pét 1:7). Mivel a nagy nyomorúság rohamosan közeledik, fontos megbizonyosodnunk arról, hogy olyan hitünk van-e, amely tiszteletre ad okot a dicsőséges Királyunk kinyilatkozásakor. Biztosan szeretnénk azok közé tartozni, „akiknek van hitük a lélek életben tartására” (Héb 10:39). Mivel ez a cél lebeg a szemünk előtt, talán mi is így könyörgünk: „Segíts nekem, ahol hitre van szükségem!” (Márk 9:24). Vagy talán ugyanazt mondjuk, mint Jézus apostolai: „Növeld a hitünket!” (Luk 17:5). w15 10/15 2:1–2

Pál a fontosabb dolgokra összpontosított, és rabszolgaként végezte Isten szolgálatát. Rengeteget utazott Szíria, Kis-Ázsia, Makedónia és Júdea között. „A mögöttem levő dolgokat elfelejtve, az előttem levőknek pedig nekifeszülve, a cél felé törekszem a díjért” – írta (Fil 1:10; 3:8, 13, 14). Teljes mértékben kihasználta, hogy egyedülálló volt, és „mindig szolgálatára [állt] az Úrnak, figyelemelterelődés nélkül” (1Kor 7:32–35). Pálhoz hasonlóan Isten szolgái közül némelyek ma is egyedülállóak maradnak, hogy kevesebb családi kötelezettségük legyen, és így a szolgálatnak tudják szentelni magukat (Máté 19:11, 12). Isten házasságban élő szolgáinak általában több családi kötelezettségük van. De akár egyedülállóak vagyunk, akár házasok, mindannyian képesek vagyunk levetni minden terhet, és a lehető legkevesebb figyelemelterelődéssel szolgálni Istent. Ehhez talán arra van szükség, hogy kevesebb időt töltsünk időrabló szokásokkal, és kitűzzük célul, hogy több időt szánunk Isten szolgálatára. w15 10/15 3:15–16

A történelem minden kétséget kizáróan tanúsítja, hogy igaz a Biblia következő megállapítása: „Jól tudom, ó, Jehova, hogy a földi embernek nincs hatalmában az ő útja. Még csak lépteit sem irányíthatja a járókelő ember” (Jer 10:23). Jehova valóban nem úgy teremtette meg az embereket, hogy képesek legyenek tőle függetlenül irányítani az életüket, és joguk sincs ehhez. Az, hogy Isten átmenetileg megengedi a gonoszságot, nem csak az emberi uralom hiányosságait hozza felszínre. Egyszer s mindenkorra bizonyítja azt is, hogy csak Isten uralma lehet sikeres. Ha valaki azután vonja kétségbe, hogy Jehova szeretettel uralkodik, miután ő eltörli a gonoszságot és az előidézőit, már nem lesz szükség újabb bizonyítási időszakra. Isten a történelem tanúságait nyomós érvként hozhatja fel arra, hogy azonnal eltávolítsa a lázadókat, így nem lesz rá lehetőségük, hogy újra gonoszsággal töltsék meg a földet. w15 11/15 3:5–6

Jézus szeretett beszélni Isten Királyságáról. A Biblia szerint többet beszélt róla, mint bármi másról. Több mint százszor utalt rá a szolgálata során. Nyilvánvaló, hogy a Királyság nagyon közel állt a szívéhez (Máté 12:34). A feltámadása után Jézus megjelent több mint 500 személynek (1Kor 15:6). Talán pont ezen az alkalmon adta azt a parancsot, hogy a Királyság üzenetével minden nemzetből való embert el kell érni. Ez akkoriban ijesztő feladatnak tűnt. Jézus megjövendölte, hogy ezt a nagyszabású munkát még a világrendszer befejezésekor is végezni fogják, és ez így is lett. Biztosan te is részt veszel ennek a próféciának a beteljesítésében (Máté 28:19, 20). És Isten „minden jóval” felszerel bennünket, hogy teljesíteni tudjuk ezt a parancsot. w15 11/15 5:1–3

Akik az ókori héber bibliai kéziratokat, például a holt-tengeri tekercseket tanulmányozzák, döbbenten látják, hogy milyen sokszor előfordul ezekben a tetragram, vagyis az Isten nevét jelölő négy héber betű. Ez a név nemcsak a héber kéziratokban lelhető fel, hanem a görög Septuaginta egyes másolataiban is, melyek az i. e. másodiktól az i. sz. első századig tartó időszakból maradtak fenn. Jóllehet nyilvánvaló bizonyítékaink vannak arra, hogy Isten nevének ott a helye a Bibliában, számos fordítás teljesen kihagyja ezt a szent nevet. 1952-ben kiadták az American Standard Version revideált változatát (Revised Standard Version). Ebből kihagyták Isten nevét, változtatva az eredeti, 1901-es kiadás szerkesztőinek az eljárásmódján. Így indokolták a döntésüket: „Bármilyen tulajdonnév használata az egyetlen Istenre. . . teljesen összeférhetetlen a keresztény egyház egyetemes hitével.” Később sok angol és más nyelvű fordítás is követte ezt a példát. w15 12/15 2:3–5