Március

Az előrelátó vének megosztják az évek során szerzett tapasztalataikat a fiatalabb testvérekkel (Zsolt 71:17, 18). Ha a vének időt szentelnek a férfitestvérek képzésének, az megerősíti a gyülekezetet. Miért mondhatjuk ezt? Mert így több testvér válik alkalmassá arra, hogy segíteni tudjon a gyülekezetnek egységesnek és szellemi értelemben erősnek maradni. Már most is nagy szükség van ilyen testvérekre, az előttünk álló viharos időszakban, a közelgő nagy nyomorúság idején pedig még inkább szükség lesz rájuk (Ez 38:10–12; Mik 5:5, 6). Ezért, kedves vének, arra kérünk benneteket, hogy már a mai naptól fogva rendszeresen szánjatok időt a férfitestvérek képzésére. Megértjük, ha úgy érzitek, hogy a fontos gyülekezeti feladatok már így is kitöltik az időtöket. Ezért talán el kell vennetek az időből, amit ezekre a feladatokra szántatok, hogy képezni tudjátok a férfitestvéreket (Préd 3:1). Ez jó befektetésnek fog bizonyulni. w15 4/15 1:8–10

Minden bizonnyal egyetértesz azzal, hogy a Biblia Isten üzenetét tartalmazza, mely az egész emberiségnek szól. De vajon azt is feltárja, hogy te személy szerint hogyan közeledhetsz Jehovához? Igen. A Biblia olvasása és tanulmányozása során figyeld meg, mit vált ki belőled az, amit olvasol, és gondolkodj el azon, hogyan alkalmazhatnád. Ha így teszel, engeded, hogy Jehova szóljon hozzád a Szaván keresztül. Ennek eredményeként egyre szorosabb lesz vele a kapcsolatod (Héb 4:12; Jak 1:23–25). Tegyük fel, hogy Jézus következő szavait olvasod a Bibliában: „Ne gyűjtsetek tovább kincseket magatoknak a földön”. Mit mondanak neked ezek a szavak? Ha a Királyság áll az életed középpontjában, akkor úgy fogod érezni, mintha egy dicséret lenne Jehovától. De az is lehet, hogy ráébredsz, egyszerűsítened kell az életeden, hogy többet tudj tenni a szolgálatban. Ha erre a felismerésre jutsz, az olyan, mintha Jehova rámutatna, mit kell tenned, hogy közelebb kerülhess hozzá (Máté 6:19, 20). w15 4/15 3:3–5

Ha Pálhoz hasonlóan mi is a tőlünk telhető legteljesebb mértékben kivesszük a részünket a prédikálómunkából, akkor bízhatunk benne, hogy mindent megad nekünk, amire szükségünk van (Máté 6:33). Jehova minket is megbízott a jó hír prédikálásával, és a munkatársainak nevez bennünket (1Tessz 2:4; 1Kor 3:9). Így könnyebb lesz várni arra, hogy Jehova válaszoljon az imáinkra. Tűzzük hát ki célul, hogy minden egyes nap egyre közelebb kerülünk Jehovához, még akkor is, ha próbák sújtanak és aggályok gyötörnek minket. Mélyedjünk el Isten Szavának a tanulmányozásában, az imában, és legyünk buzgók a szolgálatban. Bízzunk mindig Jehovában, és abban, hogy most is, és a jövőben is át fog segíteni minket a próbákon! w15 4/15 4:17–18

A büszkeség feldúlhatja a gyülekezet békéjét. Bizony, a mélyen gyökerező ellenszenv és felsőbbrendűség azt idézheti elő, hogy a beszédünkkel és a tetteinkkel nagy fájdalmat okozunk másoknak (Péld 12:18). Ha hajlunk arra, hogy jobbnak gondoljuk magunkat másoknál, akkor jusson eszünkbe, hogy „mindazok, akik büszkék a szívükben, utálatosak Jehovának” (Péld 16:5). Jól tesszük továbbá, ha elgondolkozunk azon, hogy hogyan tekintünk azokra, akiknek más a bőrszíne, a nemzetisége vagy a kultúrája. Ha többre tartjuk magunkat másoknál a származásunk miatt, akkor tulajdonképpen megfeledkezünk arról, hogy Isten „e g y emberből alkotta az emberek minden nemzetét” (Csel 17:26). Ebből is látható, hogy csak egy emberi faj létezik, hiszen az egész emberiség Ádámtól származik. Hogyan is gondolhatnánk azt, hogy bizonyos rasszok eredendően felsőbb vagy alsóbb rendűek más rasszoknál? Ez a gondolkodás az Ördög malmára hajtja a vizet, mert azt akarja elérni, hogy ne szeressük egymást, és ne legyünk egységesek (Ján 13:35). Ahhoz, hogy megnyerjük a Sátánnal vívott csatát, kerülnünk kell a helytelen büszkeség minden formáját (Péld 16:18). w15 5/15 2:8–9

Jehova ígérete szerint egy csodálatos, szenvedés nélküli jövő vár ránk. A hűséges felkentek halhatatlanságot kapnak az égben, Jézus lojális más juhai pedig örök életet a földön (Ján 10:16; 17:3; 1Kor 15:53). Addig is, Jehova átérzi a szenvedéseinket, mint ahogy azt is átérezte, milyen megpróbáltatásokat éltek át az izraeliták Egyiptomban. „Minden gyötrelmükben gyötrelmet élt át” (Ézs 63:9). Évszázadokkal később, amikor a zsidók a templom újjáépítésén dolgoztak, és az ellenségeik rettegésben tartották őket, Isten erről biztosította a népét: „aki titeket bánt, az a szemem fényét bántja” (Zak 2:8). Ahogy egy édesanya szereti a kisbabáját, úgy Jehova is szereti és segíti a népét (Ézs 49:15). Igen, Jehova át tudja érezni mások helyzetét, és ezt a képességet nekünk is megadta (Zsolt 103:13, 14). w15 5/15 4:2

Jézus nem arra gondolt, hogy mindig lesznek szegény emberek a földön, hanem arra, hogy amíg ez a gonosz világrendszer tart, addig szegénység is lesz. Napjainkban az igazságtalan emberi kormányzás miatt több száz millió ember alapvető szükségletei nincsenek kielégítve. Azonban az engedelmes embereknek már nem kell sokat várni egy szegénységtől és igazságtalanságtól mentes világra (Zsolt 72:16). Jézus csodái, melyeket végrehajtott, megerősítenek minket abban, hogy képes is, és akar is segíteni az emberiségen, és ezt hamarosan meg is fogja tenni (Máté 14:14–21). Bár mi nem tudunk csodákat tenni, lelkesen felhívhatjuk az emberek figyelmét arra, hogy a bibliai próféciák szerint nagyszerű jövő vár ránk. Jehova önátadott szolgáiként vajon nem tartozunk az embereknek azzal, hogy megosszuk velük ezt az értékes ismeretet? (Róma 1:14, 15). Ha elmélkedünk azon, mit fog tenni Krisztus a jövőben, az arra indít majd minket, hogy hirdessük Isten Királyságának jó hírét (Zsolt 45:1; 49:3). w15 6/15 1:7, 10–11

Mivel kincsnek tartjuk a Jehovával ápolt barátságunkat, törekszünk arra, hogy ne csak a viselkedésünkkel szerezzünk neki örömet, hanem azzal is, hogy tiszták a gondolataink. Ha olyasmikkel töltjük meg az elménket, amik tiszták, erényesek és dicséretre méltók, a szívünk is tiszta lesz (Zsolt 24:3, 4; 51:6; Fil 4:8). Persze Jehova figyelembe veszi, hogy gyarlók vagyunk, és hajlunk a rosszra, és emiatt előfordul, hogy helytelen gondolataink támadnak. De azt is tudjuk, hogy szomorúságot okozunk Jehovának, ha nem űzzük el azonnal ezeket a gondolatokat, hanem tovább dédelgetjük őket magunkban (1Móz 6:5, 6). Ezért megteszünk mindent, hogy tiszták maradjanak a gondolataink. Jehova segíteni fog az erkölcstelen gondolatok elleni harcban, ha újra és újra kérjük a támogatását. Ha kiöntjük a szívünket imában Jehovának, ő is közelebb fog húzódni hozzánk. Nagylelkűen ad a szent szelleméből, és megadja az erőt ahhoz, hogy el tudjuk hessegetni a bűnös gondolatokat, és meg tudjuk őrizni az erkölcsi tisztaságunkat. w15 6/15 3:4–5

Érdekes, hogy Jézus nem úgy fogalmazott, hogy add meg „nekem” a mai napra való kenyeremet, hanem úgy, hogy add meg „nekünk” a mai napra való kenyerünket. Victor, aki körzetfelvigyázóként szolgál Afrikában, ezt mondja: „Gyakran megköszönöm Jehovának, hogy a feleségemmel nem kell amiatt aggódnunk, hogy mit fogunk enni, vagy miből fogjuk kifizetni a lakbért. A testvérek nap mint nap szeretettel gondoskodnak rólunk. Imádkozom azért, hogy a gazdasági nehézségek ellenére nekik is meglegyen az, ami a megélhetésükhöz szükséges.” Lehet, hogy sokunknak van elegendő élelme, de gondoljunk azokra a testvéreinkre is, akik szegénységben vagy katasztrófa sújtotta területen élnek. Azonkívül, hogy imádkozunk értük, az imáinkkal összhangban segíthetünk is rajtuk. Például megoszthatjuk velük, amink van, vagy támogathatjuk a világméretű munkát, tudva azt, hogy az adományaink bölcsen lesznek felhasználva (1Ján 3:17). w15 6/15 5:4–6

Az Ézsaiás 60:17 megjövendölte, hogy Jehova szervezetének a földi része bámulatos fejlődésen fog keresztülmenni. A fiatalok vagy azok, akik viszonylag újak az igazságban, valószínűleg csak olvastak vagy másoktól hallottak arról, hogy milyen szervezeti kiigazítások történtek. De sok testvér át is élte ezeket a változásokat. Ők teljesen biztosak abban, hogy Jehova irányítja a szervezetét a kinevezett királya által. Ha meghallgatod a tapasztalataikat, neked is megerősödik a Jehovába vetett hited. Függetlenül attól, hogy mióta ismerjük az igazságot, kötelességünk megismertetni másokkal Jehova szervezetét. Igazi csoda, hogy a mai gonosz, szeretet nélküli világban létezik egy szellemi paradicsom. w15 7/15 1:12–13

Armageddon háborúja dicsőséget hoz majd Jehova szent nevére. Akkor, akik kecskéknek lettek ítélve, „elmennek az örök levágatásra” (Máté 25:31–33, 46). A föld meg lesz tisztítva minden gonoszságtól, a nagy sokaság pedig túléli Armageddont. Mit kell tennünk, tudva, hogy ezek az izgalmas események hamarosan bekövetkeznek? Péter apostol ihletés alatt ezt írta: „Mivel mindezek így fel fognak bomlani, ügyeljetek arra, milyen embereknek is kell lennetek a szent viselkedés és az Isten iránti odaadás tetteiben, mialatt várjátok és élénken elmétekben tartjátok Jehova napjának jelenlétét!” „Ezért, szeretteim, mivel ezeket várjátok, tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy végül szennyfolt nélkülinek, szeplőtlennek és békében találjon titeket” (2Pét 3:11, 12, 14). Határozzuk hát el, hogy megőrizzük a szellemi tisztaságunkat, és támogatjuk a béke királyát, Jézus Krisztust. w15 7/15 2:17–18

Jehova szervezete rengeteget tesz azért, hogy szerény Királyság-termekről gondoskodjon. A tervezést, az építést és az átalakításokat is önkéntesek végzik. 1999. november 1-je óta több mint 28 000 gyönyörű imádati központot építettek az egész világon. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt 15 évben átlagosan 5 új Királyság-terem épült naponta. A szervezet mindent megtesz, hogy támogassa az építkezést, ha erre bárhol szükség van. Ez a szeretetteljes módszer arra a bibliai alapelvre épül, hogy némelyek fölöslege ellensúlyozhatja mások hiányát, „hogy kiegyenlítődés legyen” (2Kor 8:13–15). Így sok olyan gyülekezet építhetett magának gyönyörű imádati helyet, melyeknek egyébként sosem lett volna rá lehetőségük. w15 7/15 4:9–11

Az összetett jel csak akkor tölti be a célját, ha a beteljesedése elég egyértelmű ahhoz, hogy felfigyeljenek rá azok, akik Jézus tanácsát megfogadva kitartóan virrasztanak (Máté 24:27, 42). És ez 1914 óta valóban elmondható. A jel különböző részletei azóta teljesednek. Nem vitás, hogy a világrendszer befejezésekor élünk, amely egy meghatározott időszak, és ennek a gonosz rendszernek a pusztulásával fog véget érni (Máté 24:3). Akkor hát miért várjunk kitartóan? Egyrészt azért, mert engedelmeskedünk Jézus Krisztusnak, másrészt pedig azért, mert felismerjük a jelenléte jelét. Nem azért várakozunk, mert hiszékenyek vagyunk, hanem szilárd bibliai bizonyítékok késztetnek arra, hogy éberek maradjunk, és várjuk ennek a gonosz rendszernek a végét. w15 8/15 2:8–9

Isten új világában lesz lehetőségünk olyasmivel foglalkozni, ami érdekel minket, és amit élvezünk. Elvégre miért teremtett volna Jehova azzal a vággyal, hogy megvalósítsunk dolgokat, és egészséges módon élvezzük az életet, ha nem szeretné, hogy kielégítsük ezt a vágyunkat? (Préd 2:24). Jehova azt ígéri, hogy „minden élő kívánságát” ki fogja elégíteni. Szükségünk van pihenésre és kikapcsolódásra, de jobban tudjuk ezeket élvezni, ha a Jehovával ápolt kapcsolatunkat tartjuk a legfontosabbnak. A paradicsomban sem lesz ez másképp. Bölcsen tesszük hát, ha nem merülünk bele túlságosan a saját törekvéseinkbe, hanem a Királyságot keressük először, és azokra az áldásokra összpontosítunk, amelyekben Jehova népének ma része van (Máté 6:33). A paradicsomban olyan boldogság vár ránk, amilyet még soha nem élhettünk át. Azzal fejezhetjük ki, hogy mennyire vágyunk a valódi életre, hogy már most felkészülünk rá. w15 8/15 3:17–18

Jézus tökéletes volt, de a többi ember, akik között élt, beleértve a szüleit és a rokonait is, nem volt az. Még az apostolaira is hatással volt a körülöttük élő emberek törtető, önző gondolkodása. Például a Jézus kivégzése előtti estén „heves vita. . . támadt közöttük arról, hogy melyikőjük tűnik a legnagyobbnak” (Luk 22:24). Jézus azonban biztos volt benne, hogy idővel jó irányba fognak változni, és egységes gyülekezetet alkotnak majd. Még ugyanazon az éjszakán imádkozott égi Atyjához az apostolai egységéért. Ezt mondta: „hogy mindnyájan egyek legyenek, mint ahogy te, Atyám, egységben vagy velem, és én egységben vagyok veled, hogy ők is egységben legyenek velünk. . ., hogy egyek legyenek, mint ahogy mi is egyek vagyunk” (Ján 17:21, 22). w15 9/15 1:10–11

A szélvihart és a Péter körül tornyosuló hullámokat azokhoz a próbákhoz és nehézségekhez hasonlíthatjuk, melyekkel a keresztényi életpályán nézünk szembe. De még ha súlyos próbákkal kell is megküzdenünk, Jehova segítségével szilárdak tudunk maradni. Gondoljunk csak arra, hogy Péter nem egy heves széllökés vagy egy nagy hullám miatt kezdett merülni, hanem azért, mert „a szélviharra nézve. . . megijedt” (Máté 14:24–32). Azért rendült meg a hite, mert a figyelme elterelődött Jézusról. Ha hozzá hasonlóan mi is arra figyelünk, hogy milyen hatalmas ereje van a körülöttünk tomboló „szélviharnak”, akkor megrendülhet a hitünk, és a Jehovába vetett bizalmunk. Mivel a Biblia úgy beszél a hit gyengüléséről vagy elvesztéséről, mint „a minket könnyen behálózó” bűnről, nem szabad azt gondolnunk, hogy a hitünk nem gyengülhet meg (Héb 12:1). Péter esetéből azt tanulhatjuk, hogy ha nem arra összpontosítunk, amire kellene, a hitünk hamar meggyengülhet. w15 9/15 3:1, 6–7

Biztosan nem veszed természetesnek, ha ajándékot kapsz valakitől. Minden bizonnyal kifejezed érte a háládat, és az értékelésed jeléül használod is, amit kaptál. Jehova mindig megadja nekünk azt, amire szükségünk van ahhoz, hogy éljünk, és boldogok legyünk. Ez kétségkívül arra indít bennünket, hogy viszonozzuk a szeretetét. Jehova évszázadokon át gondoskodott az izraelitákról, és gazdagon megáldotta őket fizikailag és szellemileg egyaránt (5Móz 4:7, 8). De Jehova elvárta, hogy engedelmeskedjenek a törvényeinek, például annak, hogy rendszeresen ajánlják fel neki a földjük „első érett termésének legjavát” (2Móz 23:19). Ezzel azt mutatták ki, hogy nem veszik természetesnek a szeretetét és az áldásait (5Móz 8:7–11). w15 9/15 5:5–6

Hogyan nyilvánulhat meg Jehova keze az életünkben? Például lehet, hogy úgy érzed, hogy Jehova vezetésének köszönhető az, ahogyan megismerted az igazságot. Vagy előfordult már veled, hogy az egyik összejövetelen egy program után azt érezted, hogy pont neked szólt? Vagy biztosan érezted már, hogy választ kaptál egy imádra. Talán úgy döntöttél, hogy kiterjeszted a szolgálatodat, és meglepődtél, hogy Jehova hogyan egyengette előtted az utat. Vagy történt már veled olyan, hogy Jehova miatt otthagytad a munkahelyed, és aztán tapasztaltad annak az ígéretének a beteljesedését, hogy „el sem hagylak semmiképpen”? (Héb 13:5). Ha figyelmesek és „tiszta szívűek” vagyunk, láthatjuk, milyen sokféle módon támogat minket Jehova. Hogyan lehetünk „tiszta szívűek”? Úgy, ha megőrizzük tisztának a gondolatainkat, és felhagyunk minden helytelen tettel (2Kor 4:2). Ha erősítjük a Jehovával ápolt kapcsolatunkat, és mindig tiszta a viselkedésünk, mi is azok között lehetünk, akik látják Istent. w15 10/15 1:17, 19

Jeruzsálemben a tömegben voltak görög származású prozeliták is, akikre minden bizonnyal akkora hatással volt Jézus, hogy megkérték Fülöp apostolt, hogy segítsen nekik találkozni vele. Jézus azonban nem engedte, hogy elterelődjön a figyelme az előtte álló fontosabb dolgokról. Egyáltalán nem tört népszerűségre, hogy elkerülje az áldozati halált Isten ellenségei kezétől. Éppen ezért, miután elmondta, hogy hamarosan meg fog halni, így szólt Andráshoz és Fülöphöz: „Aki kedveli a lelkét, elpusztítja azt, aki azonban gyűlöli a lelkét ebben a világban, örök életre fogja megóvni azt.” Nem azzal foglalkozott, hogy kielégítse a görögök kíváncsiságát, inkább azt tanácsolta a jelenlévőknek, hogy legyenek olyan önfeláldozóak, mint ő, és a fenti idézetet mondta nekik. Semmi kétség afelől, hogy Fülöp továbbította ezt a buzdító üzenetet a görögöknek (Ján 12:20–25). Bár Jézus nem engedte, hogy elterelődjön a figyelme az élete fő céljáról, a jó hír prédikálásáról, nem mindig a munka körül forogtak a gondolatai. w15 10/15 3:13–14

Bár a tanítványai folyton azon vitatkoztak, hogy melyikük a legnagyobb, ő nem mondott le róluk. Amikor látta, hogy nem fogadják meg a tanácsát, megvárta a megfelelő alkalmat, hogy szeretettel és szelíden kiigazítsa a gondolkodásukat (Márk 9:33–37). Mutasd ki a gyermeked iránti szeretetedet azáltal, hogy fegyelmezed. Néha talán elég, ha elmondod, hogy valamit miért jó vagy éppen nem jó megtenni. De lehet, hogy figyelmen kívül hagyja, amit mondtál neki (Péld 22:15). Ha ilyesmi történik, kövesd Jézus példáját. A megfelelő időpontban és helyzetben szeretettel és szelíden fegyelmezd a gyermeked. Türelmesen oktasd, neveld és igazítsd helyre. „A szüleim következetesen fegyelmeztek – jegyzi meg Elaine, aki a Dél-afrikai Köztársaságban él. – Ennek köszönhetően biztonságban éreztem magam. Tudtam, hol a határ, és azt is, hogy mit várnak el tőlem.” w15 11/15 1:5–6

Képzeljük el, milyen lenne az élet, ha Isten nem szeretné az embereket. Elég, ha átgondoljuk, milyen szörnyű volt a történelem: egyik emberi uralom követte a másikat a világ szeretet nélküli és felbőszült istenének, Sátánnak, az Ördögnek az irányítása alatt (2Kor 4:4; 1Ján 5:19; Jel 12:9, 12). Egyértelmű, hogy rettenetes jövő elé néznénk, ha a világegyetemnek Isten szeretete nélkül kellene működnie. Amikor az Ördög fellázadt Jehova uralma ellen, rávette az első emberpárt, hogy csatlakozzon hozzá. Kétségbe vonta, hogy Isten jogosan és igazságosan uralkodik. Voltaképpen azt állította, hogy ő jobb uralkodó lenne, mint a Teremtő (1Móz 3:1–5). Jehova megengedte Sátánnak, hogy megpróbálja bebizonyítani az igazát, de csak egy meghatározott ideig. Bölcsen elegendő időt hagyott rá, hogy egyértelműen bebizonyosodjon, hogy rajta kívül senki sem alkalmas az uralkodásra. Az emberiség szomorú történelme azt mutatja, hogy sem az emberek, sem Sátán nem képes igazán jó uralmat létrehozni. w15 11/15 3:3–4

Azzal, hogy szelídek vagyunk, egy fontos alapelvet veszünk figyelembe, melyet Jézus fogalmazott meg a hegyi beszédben: „Hallottátok, hogy megmondatott: »Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.« Én azonban azt mondom nektek, hogy szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy égi Atyátok fiainak bizonyuljatok, mivel ő felhozza a napját gonoszokra is, jókra is, és esőt ad igazságosaknak is, és igazságtalanoknak is” (Máté 5:43–45). Igen, Isten szolgáiként szeretnünk kell az ellenségeinket, függetlenül attól, hogy ők hogyan bánnak velünk. Jehova szolgáinak az élet minden területén, a gondolkodásukkal és a tetteikkel egyaránt ki kell mutatniuk, hogy szeretik őt és a felebarátaikat. Például még olyanok iránt is felebaráti szeretetet tanúsítanak, akik nem fogadják el a Királyság üzenetét, de segítségre szorulnak. w15 11/15 4:17, 19–20

Isten népe arra használja a beszédképességét és a nyelveket, hogy dicsérje Jehovát, és megismertesse másokkal az akaratát. Az utóbbi időben a bibliafordítás volt az egyik kiemelkedő módja annak, hogy támogassák az igaz imádatot. Több ezer bibliafordítás létezik, és nem mindegyik ugyanolyan hűen adja vissza az eredeti szöveg értelmét. Az angol nyelvű Új világ fordítás készítői az 1940-es években olyan fordítási alapelveket fektettek le, melyeket azóta több mint 130 nyelven követtek. Ezek a következők: 1. Meg kell szentelni Isten nevét azáltal, hogy visszaállítják az azt megillető helyre a Szentírásban (Máté 6:9). 2. Az eredeti ihletett üzenetet szó szerint kell fordítani, ahol lehet, de ha ez torzítaná a szöveg jelentését, akkor a megfelelő értelmet kell közvetíteni. 3. Könnyen érthető nyelvezetet kell használni, hogy a szöveg olvasmányos legyen (Neh 8:8). w15 12/15 2:1–2

Egy bizonytalan trombitaszó végzetes következményekkel járhatott egy előrenyomuló hadsereg számára. Ehhez hasonlóan, ha túl homályosan vagy burkoltan fogalmazunk, azzal összezavarunk vagy félrevezetünk másokat (1Kor 14:9). De miközben törekszünk rá, hogy nyíltan fogalmazzunk, természetesen nem akarunk faragatlanok vagy tapintatlanok lenni. Jézus mutatta a legkiválóbb példát a szavak megválasztásában. Vizsgáljuk meg azt a rövid, mégis erőteljes beszédét, mely a Máté 5–7. fejezetében van feljegyezve. Jézus nem virágnyelven fogalmazott, de nem volt nyers vagy bántó sem. Világos, egyszerű kifejezéseket használt, melyek hatással voltak a hallgatói szívére. Például amikor arról beszélt, hogy ne aggódjanak a mindennapi ennivalójukért, arra utalt, hogy Jehova gondoskodik az ég madarairól. Majd megkérdezte: „Hát nem értek ti többet náluk?” (Máté 6:26). Milyen szeretetteljes gondolat, egyszerű, könnyen érthető, szívre ható szavakkal. w15 12/15 3:13–14

A Pál által használt görög szó, a phi·la·del·phiʹa, melyet testvéri szeretetnek fordítanak, szó szerint azt jelenti, hogy ’testvér iránt érzett vonzalom’. A testvéri szeretet egy olyan vonzalom, mely erős, bensőséges ragaszkodást foglal magában, mint amilyen a családtagok vagy a jó barátok között van (Ján 11:36). Mi nem csak úgy teszünk, mintha testvérek lennénk, hanem tényleg testvérek vagyunk (Máté 23:8). A következő szavak szépen leírják, hogy milyen szoros kötelék van köztünk: „A testvéri szeretetben gyöngéd vonzalommal legyetek egymás iránt. A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek” (Róma 12:10). Mivel ehhez a szeretethez az alapelveken nyugvó szeretet, az a·gaʹpe is társul, Isten népe egy összetartó közösséget alkot. A keresztény gyülekezet bárkit szívesen fogad a származásától függetlenül (Róma 10:12). Jehova megtanít minket arra, hogy testvéri vonzalommal legyünk egymás iránt (1Tessz 4:9). w16.01 1:5–6

A Jézus iránti szeretetünk arra ösztönöz minket, hogy teljes odaadással vegyünk részt a prédikáló- és tanítványképző munkában (Máté 28:19, 20; Luk 4:43). Az emlékünnepi időszakban kisegítő úttörőkként szolgálhatunk, és vállalhatjuk, hogy 30 vagy 50 órát töltünk a prédikálómunkában. Te is tudnád úgy alakítani a körülményeidet, hogy ezt megvalósítsd? Egy 84 éves özvegy testvér úgy érezte, hogy nem tudna kisegítő úttörő lenni a kora és az egészségi állapota miatt. A közelében élő úttörők azonban segítették az utazásban, és olyan területet kértek neki, amelyet be tudott munkálni. Így sikerült elérnie a 30 órás célt. Te is tudnál támogatni valakit a gyülekezetedben, hogy átélhesse a kisegítőúttörő-szolgálatból fakadó örömet az emlékünnepi időszakban? Persze nem mindenki tudja vállalni ezt a szolgálatot. De amennyi időnk és erőnk van, azt mindannyian felhasználhatjuk arra, hogy több dicséretáldozatot ajánljunk fel Jehovának. w16.01 2:7, 11

Ha nem lehet biztosan tudni az összes ma élő felkent nevét, hogyan tudnak a más juhokhoz tartozók velük tartani? Érdekes, hogy Zakariás próféciája szerint a tíz jelképes ember „megragadja egy zsidó férfi ruhájának szárnyát, és ezt mondja: »Veletek megyünk, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!«” Jóllehet csak egy zsidó férfiról van szó, a „veletek” névmás több emberre utal. Ezek szerint a jelképes zsidó férfi nem egyvalakit, hanem több személyt szemléltet. Ennélfogva nem szükséges minden egyes jelképes zsidót azonosítani, és vele tartani. Elég, ha a csoportot felismerjük és támogatjuk. A Szentírás sehol sem buzdít minket arra, hogy egyes embereket kövessünk, hiszen Jézus a vezetőnk (Máté 23:10). w16.01 4:4

A születésünktől a halálunkig a szeretet az, amire a leginkább szükségünk van. És vágyunk is rá, méghozzá nemcsak a férfi és nő közötti romantikus érzésre, hanem a barátokkal és a másokkal ápolt kapcsolatokra is. De arra a szeretetre van a legnagyobb szükségünk, amelyet Jehovától kapunk. Sokan nehezen tudják elképzelni, hogy emberek közeli barátságot alakíthatnak ki a mindenható Istennel. De mi nagyon is el tudjuk képzelni! A Bibliában olvashatunk olyan emberekről, akik Isten barátai lettek. Érdemes elgondolkodnunk a példájukon, hiszen nincs annál értelmesebb életcél, mint hogy mi is ilyen szoros kapcsolatba kerüljünk Istennel. Ábrahám különösen jó példát mutatott ezen a területen (Jak 2:23). Hogyan került ilyen közel Jehovához? A hitnek nagyon fontos szerepe volt ebben. A Biblia úgy is ír Ábrahámról, mint aki „az atyja. . . mindazoknak, akiknek van hitük” (Róma 4:11). w16.02 1:1–2

Bár apja Júda egyik leggonoszabb királya volt, Ezékiás az egyik legjobb király lett (2Kir 18:6). Nekilátott, hogy helyrehozza azt a sok rosszat, amit az apja elkövetett. Megtisztította a templomot, meghagyta, hogy áldozatokat mutassanak be a nép bűneiért, és az egész országban lerombolta a bálványokat (2Krón 29:1–11, 18–24; 31:1). Amikor hatalmas nehézségekkel nézett szembe, például az asszír király, Szanhérib támadása fenyegette, Ezékiás rendkívüli bátorsággal és hittel cselekedett. Istenhez fordult megmentésért, és a szavai, illetve a példája által megerősítette a népet (2Krón 32:7, 8). Később, amikor fegyelmezésre volt szüksége azért, mert gőgössé vált, kész volt megalázni magát, és megbánta, amit tett (2Krón 32:24–26). Ezékiás nem engedte, hogy a múltja tönkretegye a jelenét, vagy megfossza a jövőjétől. Inkább Jehova barátságát választotta, és ezzel követendő példát állított elénk. w16.02 2:11

A kedvesség sokat segíthet, amikor úgy érezzük, hogy több mindenkinek is lojalitással tartozunk. Tegyük fel például, hogy biztosan tudod, hogy egy hittársad súlyos helytelenséget követett el. Talán úgy érzed, hogy lojálisnak kell lenned hozzá, különösen, ha egy barátodról vagy egy családtagodról van szó. De ha eltitkolnád a bűnét, nem lennél lojális Istenhez. Természetesen a Jehova iránti lojalitásod mindennél előbbre való. Éppen ezért legyél kedves, de határozott. Mondd meg a barátodnak vagy családtagodnak, hogy haladéktalanul kérjen segítséget a vénektől. Ha ezt nem teszi meg ésszerű időn belül, az Isten iránti lojalitásodnak arra kell indítania, hogy jelentsd az esetet a véneknek. Így bebizonyítod, hogy lojális vagy Jehovához, és a barátoddal vagy családtagoddal is kedvesen bánsz, hiszen a vének megpróbálják majd szelíden a helyes útra terelni (3Móz 5:1). w16.02 4:14

Az „Isten iránti odaadás” tetteihez tartoznak a gyülekezeti tevékenységek, például az, hogy részt veszel az összejöveteleken és a szolgálatban. De olyan, imádathoz kötődő tevékenységeket is magukban foglalnak, melyeket mások nem látnak, köztük az imáidat és a személyes tanulmányozásodat. Ha valaki átadta az életét Jehovának, soha nem fogja fárasztónak érezni ezeket, hanem ugyanúgy fog gondolkodni, mint Dávid király: „Akaratod cselekvésében gyönyörködöm, ó, Istenem, és bensőmben van törvényed” (Zsolt 40:8). Ne feledd, hogy önátadott, megkeresztelt személyként te magad felelsz Jehova előtt a tetteidért. A szolgálatod nem függhet másoktól, még a szüleidtől sem. Ha a szent viselkedés és az Isten iránti odaadás tettei jellemeznek, azzal bizonyítod, hogy a szívedbe zártad az igazságot, és hogy szépen haladsz előre a keresztelkedés felé. w16.03 2:10, 12, 15

A mózesi törvény falként védelmezte a népet más nemzetek lealacsonyodott erkölcsi és vallási szokásaitól. Ha Izrael népe hallgatott Istenre, áldásban részesült. Ha viszont nem engedelmeskedtek, learatták a szomorú következményeket (5Móz 28:1, 2, 15). Egy másik okból is szükség volt útmutatásokra. A törvény rámutatott egy fontos eseményre Isten akaratával kapcsolatban: a Messiás, Jézus Krisztus eljövetelére. A törvény szembesítette az izraelitákat a tökéletlenségükkel. Azt is tudatosította bennük, hogy szükségük van váltságra, egy tökéletes áldozatra, mely elfedezi a bűneiket (Gal 3:19; Héb 10:1–10). Továbbá a törvény lehetővé tette, hogy a Messiás leszármazási vonala fennmaradjon, és így azonosítani lehessen őt, ha megjelenik. Igen, a törvény ideiglenes „nevelőként” szolgált, mely elvezette az embereket Krisztushoz. w16.03 4:6–7