December

Péter apostol így ösztönözte a keresztényeket, akikre Sátán bajokat zúdított. Azoknak a történetéből, „akik kitartottak”, megtanulhatjuk, hogyan lehetünk állhatatosak. A példájukat látva bízhatunk abban, hogy a hűségünk el fogja nyerni a jutalmát (Jak 5:11). Lehet, hogy az igaz imádat ellenségei akadályozzák a szolgálatodat, vagy talán üldöznek is? Gyülekezeti vénként vagy körzetfelvigyázóként súlyos felelősségeket viselsz? Ha igen, akkor gondolj Pál példájára. Neki sok mindent kellett elszenvednie az ádáz üldözőitől, és a gyülekezetek miatt is emésztette magát nap mint nap (2Kor 11:23–29). Ennek ellenére nem adta fel, és a példája másokba is erőt öntött (2Kor 1:6). Mi is gondoljunk arra, hogy a nehézségek elviselésével másokat is kitartásra ösztönözhetünk. w16.04 2:11, 14

Vannak, akik egyetértenek velünk, míg mások hevesen ellenzik a tevékenységünket. Bárhogy legyen is, azt kevesen tagadják, hogy Jehova Tanúi mint csoport jól ismertek a prédikálómunkájukról. Talán már olyanokkal is találkoztál a szolgálatban, akik nem értenek egyet a hitnézeteinkkel, de a munkánk miatt tisztelnek bennünket. Jól tudjuk, hogy Jézus megjövendölte, hogy a királyság jó hírét az egész lakott földön prédikálni fogják (Máté 24:14). Számos vallási csoport úgy gondolja, hogy az evangéliumot, vagyis a jó hírt hirdeti. A törekvéseik azonban gyakran kimerülnek személyes bizonyságtételekben, istentiszteletekben vagy televíziós, illetve internetes műsorokban. Mások azt hangsúlyozzák, hogy mennyi mindent tesznek a rászorulókért, vagy az egészségügy és az oktatás területén. De vajon ezek a tevékenységek megfelelnek annak, amit Jézus parancsolt a tanítványainak? w16.05 2:1–2

1914 óta az emberi kormányzatok Isten királyságának a vetélytársai, de ez a királyság hamarosan végrehajtja az ítéletet a nemzetek fölött, és elpusztítja őket (Zsolt 2:2, 7–9). Isten azért engedi meg, hogy fennmaradjanak a politikai rendszerek, mert bizonyos fokú stabilitásról gondoskodnak, aminek köszönhetően könnyebb hirdetnünk a királyság jó hírét (Róma 13:3, 4). Jehova kifejezetten arra kér, hogy imádkozzunk a hatalmon levőkért, főleg akkor, ha a döntéseik hatással lehetnek az imádatunkra (1Tim 2:1, 2). Amikor igazságtalanul bánnak velünk, Pál apostolhoz hasonlóan jogorvoslatért folyamodunk a hatóságokhoz. Noha a Biblia azt tanítja, hogy Isten ellenségének, Sátánnak hatalma van a politikai rendszerek fölött, azt nem írja, hogy közvetlenül ő irányítana minden egyes vezetőt vagy tisztviselőt (Luk 4:5, 6). Ezért ne célozgassunk olyasmire, hogy egy bizonyos tisztviselőt az Ördög irányít, és senkit se gyalázzunk a kormányzatok és a hatalmak képviselői közül (Tit 3:1, 2). w16.04 4:5–6

Talán felmerül benned, hogy honnan tudhatod, milyen döntéssel ért egyet Jehova, ha a Szavában nem találsz konkrét utasítást. De hogyan ismerhetjük fel, hogy mi Isten akarata, ha a Biblia nem ad pontos iránymutatást egy helyzetre? Úgy, ha imádkozunk Jehovához, és elfogadjuk a szent szellem által nyújtott vezetést. Gondoljunk bele, hogyan ismerte fel Jézus, hogy mi az Atyja akarata. Két olyan beszámolót is olvashatunk, amikor Jézus imádkozott, majd csodát téve tömegeket lakatott jól (Máté 14:17–20; 15:34–37). Azt viszont visszautasította, hogy kenyérré változtassa a köveket, amikor éhes volt, és az Ördög próbára tette őt a pusztában (Máté 4:2–4). Mivel jól ismerte az Atyja gondolkodását, tudta, hogy ezt nem lenne helyes megtennie. Igen, tisztában volt azzal, hogy Istennek nem tetszene, ha a csodatévő hatalmát a saját érdekében használná fel. Jézus a döntésével kimutatta, hogy bízik abban, hogy Jehova gondoskodik majd vezetésről és élelemről. w16.05 3:7–8

A Szentírás egyes részeit eredetileg csak egyvalakinek vagy egy csoportnak írták. Ezért fontos, hogy amikor elkezdjük olvasni, imádkozzunk azért, hogy be tudjuk fogadni a gondolatait, és kérjünk bölcsességet, hogy megértsük, mit akar tanítani nekünk Jehova (Ezsd 7:10; Jak 1:5). Miközben a Bibliát olvassuk, időnként álljunk meg, és tegyünk fel magunknak ilyen kérdéseket: „Mit tanulhatok ebből Jehováról? Hogyan alkalmazhatom az olvasottakat az életemben? Hogyan segíthetek vele másoknak?” Ha elgondolkodunk ezeken a kérdéseken, tartalmasabb lesz a bibliaolvasásunk. Vegyünk egy példát. A Szentírás összefoglalja, hogy milyen követelményeknek kell megfelelniük a keresztény véneknek (1Tim 3:2–7). Minthogy a többségünk nem szolgál vénként, elsőre úgy érezhetjük, hogy ennek a felsorolásnak nem sok köze van a mi életünkhöz, pedig többféleképpen is hasznot meríthetünk a leírásból. w16.05 5:7–8

Amikor a zsidó foglyok megérkeztek Babilonba, egy olyan város tárult a szemük elé, amely tele volt bálványokkal, az ott élő emberek pedig gonosz szellemek fogságában voltak. Ám a hűséges zsidók, köztük Dániel és a három társa, nem engedték, hogy Babilon a saját képére formálja őket (Dán 1:6, 8, 12; 3:16–18). Dániel és a társai szilárdan eltökélték, hogy kizárólagos odaadással lesznek a fazekasuk, Jehova iránt. És sikerült is ragaszkodniuk az elhatározásukhoz. Bár Dániel szinte az egész életét Babilonban töltötte, Isten egyik angyala azt mondta róla, hogy „nagyon kedvelt férfiú” (Dán 10:11, 19). A bibliai időkben a fazekas néha egy öntőformába préselte az agyagot, hogy az felvegye a kívánt alakot. Ma Jehova igaz imádói elismerik, hogy Jehova jogosan uralkodik a világmindenség felett, és megvan hozzá a hatalma, hogy egész nemzeteket úgy alakítson, ahogy akar (Jer 18:6.) Istennek ahhoz is van hatalma, hogy egyénenként formáljon minket. Mindeközben tiszteletben tartja a szabad akaratunkat, és azt szeretné, ha önként engedelmeskednénk neki. w16.06 2:1–2

Sátán a világ kereskedelmi rendszere által megpróbálja elhitetni velünk, hogy akkor leszünk boldogok, ha több mindent szerzünk meg, mint amire valójában szükségünk van. Ehhez mesterien használja fel a szem kívánságát (1Ján 2:15–17; 1Móz 3:6; Péld 27:20). A világ a legkülönfélébb javakat kínálja, a hasznostól a haszontalanig, és sok dolog igencsak vonzónak tűnik. Vásároltál már olyasmit, amire nem is volt szükséged, de megakadt rajta a szemed egy reklámban vagy egy kirakatban? Aztán talán rájöttél, hogy nélküle is nyugodtan élhettél volna tovább. Az ilyen szükségtelen tárgyak csak bonyolultabbá teszik az életünket, és leterhelnek minket. Csapdát jelenthetnek, és kizökkenthetnek az olyan szellemi szokásokból, mint a bibliatanulmányozás, a felkészülés, az összejövetelek látogatása és a szántóföldi szolgálat. Ne feledjük János apostol figyelmeztetését: „a világ elmúlóban van, s ugyanígy a kívánsága is”. w16.07 1:3–4

Az első századi keresztény gyülekezet sokféle nemzetiségű emberből állt, többek között zsidókból, görögökből és rómaiakból. Ők korábban más-más valláshoz tartoztak, valamint eltérőek voltak a szokásaik és a mentalitásuk. Emiatt néhányuknak nehezére esett, hogy elfogadja az imádat új formáját, és teljesen felhagyjon a régivel. Pál apostol helyénvalónak találta arra emlékeztetni őket, hogy a keresztényeknek egyetlen Istenük van, Jehova. És mit mondhatunk ma a keresztény gyülekezetről? Ézsaiás próféta arról jövendölt, hogy „a napok befejező részében” minden nemzetből való emberek özönlenek majd „Jehova [imádatának] hegyére”. Ezt fogják mondani: „[Jehova] oktatni fog bennünket útjaira, mi pedig az ő ösvényein járunk” (Ézs 2:2, 3). Igazán lelkesítő, hogy a szemünk láttára teljesedik ez a prófécia. És ennek az az eredménye, hogy számos gyülekezetben sokféle nemzetiségű, kultúrájú és nyelvű ember dicséri együtt Jehovát. w16.06 3:15–16

Elképzelni is nehéz, milyen különleges áldásokat tartogat Jehova a felkent keresztényeknek, akik trónokon ülnek majd, hogy Krisztussal uralkodjanak az égben (Luk 22:28–30; Fil 3:20, 21; 1Ján 3:2). Ők alkotják majd az „Új Jeruzsálemet”, Krisztus menyasszonyát (Jel 3:12; 17:14; 21:2, 9, 10). Részt fognak venni Jézussal a nemzetek gyógyításában, azaz segítenek az engedelmes embereknek, hogy megszabaduljanak a bűn és a halál terhétől, és tökéletessé váljanak (Jel 22:1, 2, 17). Jehova rendkívüli kedvességének az lesz az egyik legnagyobb megnyilvánulása a földön, amikor feltámasztja a halottakat (Jób 14:13–15; Ján 5:28, 29). Régen élt hűséges férfiak és nők tömegei támadnak majd fel, akik még Krisztus áldozati halála előtt haltak meg, valamint azok a más juhok is, akik hűségben halnak meg az utolsó napokban. Mindannyian újra szolgálhatják majd Jehovát (Ján 10:16). w16.07 4:13–15

Ahhoz, hogy éberek maradjunk szellemileg, többre van szükség a jó indítékoknál. Pár nappal a Gecsemáné-kertben történtek előtt Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy könyörögjenek Jehovához (Luk 21:36). Így hát nekünk is állhatatosnak kell lennünk az imában, ha szeretnénk éberek maradni (1Pét 4:7). Mivel Jézus azt mondta, hogy a vég olyan órában jön el, amelyben nem gondolnánk, most nem a szellemi szunyókálásnak van itt az ideje. Nem lenne jó, ha a Sátán és a világa által felkínált ábrándokat kergetnénk, melyek után esetleg sóvárgunk (Máté 24:44). A Biblia lapjain Isten és Krisztus elmondják, hogy mi mindent tartogatnak nekünk a közeli jövőre, és hogy hogyan tudunk addig is kitartóan virrasztani. Ezért hát figyeljünk oda a hitünk minőségére, a Jehovához fűződő kapcsolatunkra, és tegyük első helyre az életünkben a királyságot. Csak akkor leszünk felkészültek az előttünk álló változásokra, ha éberen figyeljük a körülöttünk zajló eseményeket (Jel 22:20). Az életünk forog kockán! w16.07 2:15–17

Egy jó házasságban mindkét fél elnézi a másik hiányosságait. Elviselik egymást, és készséggel megbocsátanak egymásnak. Elkerülhetetlen, hogy időnként hibázzanak. De ez alkalmat ad arra, hogy tanuljanak a hibákból, gyakorolják a megbocsátást, és dolgozzanak rajta, hogy a szeretet „az egység tökéletes köteléke” legyen a házasságukban (Kol 3:14). Azt is tudjuk, hogy „a szeretet hosszútűrő és kedves . . . Nem tartja számon a sérelmet” (1Kor 13:4, 5). A nézeteltéréseket minél hamarabb rendezni kell, hacsak lehetséges, még aznap (Ef 4:26, 27). Az őszinte bocsánatkéréshez alázatra és bátorságra van szükség, de nagyban hozzájárul a problémák megoldásához, és közelebb viszi egymáshoz a férjet és a feleséget. w16.08 2:6

Jézusnak az volt a legfontosabb feladata, hogy hirdesse a királyságról szóló jó hírt. Emellett azonban arra is szánt időt, hogy képezzen másokat, hogy pásztorok és tanítók lehessenek (Máté 10:5–7). Bár Fülöp buzgó evangéliumhirdető volt, biztosan segített a négy lányának, hogy ők is ügyesen tudjanak beszélgetni másokkal az Írásokról (Csel 21:8, 9). Mennyire fontos ma az ilyenfajta képzés? Világviszonylatban egyre nő azoknak a száma, akik elfogadják a jó hírt. Jó, ha az újak, akik még nincsenek megkeresztelkedve, megértik, milyen fontos önállóan is tanulmányozni a Bibliát. Arra is meg kell őket tanítani, hogy hogyan prédikálhatnak, és hogyan taníthatnak másokat. A gyülekezeteinkben szolgáló testvéreket pedig ösztönözni kell, hogy igyekezzenek alkalmassá válni arra, hogy kinevezzék őket kisegítőszolgának, illetve vénnek. Az érett keresztények jóra oktathatják az újakat, így azok tudnak fejlődni. w16.08 4:1–2

Az, hogy vállvetve együtt szolgálunk a testvéreinkkel, hozzájárul az egységünkhöz. Közben életre szóló barátságok köttetnek, és egyre jobban hiszünk Isten királyságának közelgő áldásaiban. Megerősítjük mások kezét, vagyis segítünk nekik megküzdeni a nehézségeikkel, és megőrizni a pozitív, bizakodó szemléletmódot (Ézs 35:4). Miközben pedig támogatjuk a testvéreinket, átérezzük, hogy mennyire valóságos mindaz, amit Isten tartogat nekünk. Igen, a mi kezünk is megerősödik. Megszilárdítja a hitünket és a Jehovába vetett bizalmunkat, ha látjuk, hogyan támogatta és védelmezte Jehova a múltban a hűséges szolgáit. Tehát ha különféle nehézségek nyomasztanak, „ne lankadjanak kezeid” (Sof 3:16). Imádkozz Jehovához, és engedd, hogy erős kezével megsegítsen, és elvezessen a királyság áldásaihoz (Zsolt 73:23, 24). w16.09 1:16–18

Az öltözködéssel kapcsolatban Isten szolgáinak figyelembe kell venniük a fenti bibliaverset. Az éghajlat, az évszakok és az életkörülményeink érthető módon befolyásolják, hogy mit veszünk fel. Jehova mércéje azonban nem változik, mint az időjárás (Mal 3:6). Melegebb éghajlaton különösen nehéz lehet úgy megválogatni a ruháinkat, hogy a megjelenésünk méltóságteljes legyen, és jó ítélőképességet tükrözzön. Ezért a testvéreink és a testvérnőink értékelik, ha nem veszünk fel olyan, testhez simuló vagy bő ruhákat, amelyek túl sokat mutatnak (Jób 31:1). Amikor strandra megyünk, viseljünk szerény fürdőruhát (Péld 11:2, 20). A világban sokan hordanak merész fürdőruhát, de mi, akik Jehovát szolgáljuk, mindenképpen jó fényt akarunk vetni szeretett Istenünkre. w16.09 3:11–12

Jézus nem vonakodott megkérdezni a követőitől, hogy miben hisznek. Kövesd a példáját. Teremts oldott légkört, és ösztönözd a gyermekedet, hogy beszéljen az érzéseiről, akár a kételyeiről is. Ha a gyermeked nem biztos egy tanításban, ne reagálj túl hevesen, és ne gondold, hogy vitatkozni akar. Türelmesen segíts neki átgondolni a dolgot. Őszinte kérdései igazából azt jelzik, hogy foglalkoztatják bizonyos témák, amelyeket szeretne megérteni. Jézus is tett fel komoly kérdéseket, noha még csak 12 éves volt (Luk 2:46). Ismerd meg jól a gyermeked gondolkodását, érzéseit, és azt, hogy mi bizonytalaníthatja el. Ne feltételezd, hogy van hite, csak mert jár veled az összejövetelekre és a szolgálatba. Beszélgessetek szellemi témákról a mindennapokban. Imádkozz vele és érte. Igyekezz megtudni, hogy mi teszi próbára a hitét, és segíts neki helytállni. w16.09 5:3–5

Több ezer Jehova Tanúja vesz részt annak a látomásnak a beteljesítésében, amely szerint a jó hírt „minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek” hirdetni fogják (Jel 14:6). Te is próbálsz elsajátítani egy idegen nyelvet? Misszionáriusként szolgálsz? Külföldre költöztél, ahol nagyobb a szükség? Vagy esetleg egy idegen nyelvű gyülekezet összejöveteleit látogatod? Isten szolgáiként mindannyiunknak fontos odafigyelnünk arra, hogy erős maradjon a mi hitünk is, és a családtagjainké is. De a sok tennivaló miatt néha talán nehéz időt szakítanunk az elmélyült tanulmányozásra. Azok pedig, akik idegen nyelvű területen szolgálnak, más kihívásokkal is szembesülnek. Amellett, hogy egy új nyelvet tanulnak, nekik is rendszeresen szilárd szellemi táplálékot kell magukhoz venniük (1Kor 2:10). w16.10 2:1–3

Jehova Tanúi a reménységüknek köszönhetően ma is képesek megőrizni az örömüket annak ellenére, hogy folyamatos üldözést kell elszenvedniük. Például több száz testvérünk van börtönben Dél-Koreában, Eritreában, Szingapúrban, és a legtöbbször azért, mert Jézus szavaival összhangban nem fogtak fegyvert. Jehova legtöbb szolgájának nem kell ilyen kegyetlen üldözést elviselnie, de másfajta próbáik nekik is vannak. Például sok testvérünk szegénységben él, míg mások polgárháborúk vagy természeti katasztrófák következményeitől szenvednek. És vannak, akik Mózeshez és a patriarchákhoz hasonlóan lemondtak a kényelmes életről vagy a világi hírnévről. Ehhez folyamatosan az árral szemben kell úszniuk, hiszen a világban anyagias, önző gondolkodásmód uralkodik. Miért képesek a testvéreink megbirkózni ezekkel a próbákkal? Azért, mert szeretik Jehovát, és szilárdan hisznek abban, hogy ő minden igazságtalanságot jóvátesz majd, és egy igazságos új világban örök élettel jutalmazza meg a hűséges szolgáit (Zsolt 37:5, 7, 9, 29). w16.10 3:15–16

Amikor Jeremiás próféta félt és elcsüggedt, Jehova erőt öntött belé (Jer 1:6–10). Vagy képzeljük magunk elé, milyen bátorító lehetett Dánielnek, az idősödő prófétának, amikor Isten egy angyalt küldött a megerősítésére. Az angyal így szólította meg Dánielt: „te nagyon kedvelt férfiú” (Dán 10:8, 11, 18, 19). Tudnád te is bátorítani a testvéreket, köztük az úttörőket és azokat az időseket, akiknek fogytán az erejük? Isten nem érezte úgy, hogy Jézus nem szorul bátorításra a földi szolgálata idején, csak azért, mert korszakokon át együtt dolgoztak az égben. Jézus két alkalommal is hallhatta, amint az Atyja így szól az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akit helyeslek” (Máté 3:17; 17:5). Isten megdicsérte a Fiát, és biztosította arról, hogy helyesli a tetteit. Jehova még egy angyalt is küldött, hogy megerősítse Jézust, amikor a halála előtti éjszakán gyötrelmet élt át (Luk 22:43). w16.11 1:7–8

Amikor úgy érezzük, hogy semmibe vesznek minket, vagy igazságtalanul bánnak velünk, nehéz lehet kordában tartani az érzéseinket. Nagyon lesújtó, amikor a származásunk, a bőrszínünk vagy más külső adottságunk miatt bántanak minket. Az pedig még jobban tud fájni, ha egy hittársunk viselkedik így velünk. Ezért jól tesszük, ha megfogadjuk a Biblia tanácsait, vagyis megfékezzük az indulatainkat, és nem sértődünk meg egykönnyen (Péld 16:32). Kétségtelenül mindannyian dolgozhatunk azon, hogy kevésbé legyünk érzékenyek, és hogy készségesebben bocsássunk meg másoknak. Jehova és Jézus szemében nagyon fontos a megbocsátás (Máté 6:14, 15). Te is tudnál fejlődni ezen a területen? Az, aki nem uralkodik az érzésein, gyakran haragtartóvá válik és megkeseredik. Mások talán nem szívesen vannak ilyen ember társaságában. Ráadásul a viselkedésével az egész gyülekezetre rossz hatással lehet (3Móz 19:17, 18). w16.11 3:4–6

Az 1800-as évek végén Charles Taze Russell és néhány társa éhezték a bibliai igazságot, ezért elkezdték módszeresen tanulmányozni a Bibliát. Russell testvér szerette volna megállapítani, hogy a fennálló vallások közül melyik tanítja az igazságot. Alaposan összehasonlította megannyi vallás, köztük nem keresztény vallások tanításait is azzal, amit a Biblia mond. Hamarosan felismerte, hogy egyik vallás sem ragaszkodik teljes mértékben Isten Szavához. Egyszer találkozót szervezett helyi egyházi vezetőkkel, abban bízva, hogy elfogadják majd azokat a tanításokat, amelyeket a társaival felfedezett a Bibliában, és hogy ők is ezeket fogják tanítani a híveiknek. De Russell süket fülekre talált. A Bibliakutatóknak szembe kellett nézniük a tényekkel: nem működhetnek együtt olyanokkal, akik ragaszkodnak a hamis valláshoz. w16.11 4:14

Isten ki nem érdemelt kedvessége iránti értékelésünk többre indít minket, mint csupán arra, hogy kerüljük az erkölcstelenséget, a részegséget és hasonló bűnöket, amelyeket Korintuszban is gyakoroltak néhányan (1Kor 6:9–11). Ha elfogadjuk Isten ki nem érdemelt kedvességét, akkor azon túl, hogy nem követünk el szexuális erkölcstelenséget, mindenféle erkölcstelen kikapcsolódást is kerülni fogunk. Ha a tagjainkat az igazságosság rabszolgáiként mutatjuk be, akkor nemcsak attól óvakodunk, hogy lerészegedjünk, hanem attól is, hogy a közelébe kerüljünk ennek az állapotnak. Meglehet, hogy jelentős erőfeszítéssel jár az ilyen helytelen szokások ellen küzdeni, de győzhetünk a harcban. Az a célunk, hogy kerüljünk minden súlyos bűnt, és ugyanígy az olyan vétkeket is, amelyek nem tűnnek annyira kirívónak. Persze időről időre hibázunk. De küzdenünk kell, ahogy Pál is tette. Ő így figyelmeztette a testvéreit: „Ne engedjétek tehát a bűnt továbbra is királyként uralkodni halandó testetekben, hogy kívánságainak engedelmeskedjetek” (Róma 6:12; 7:18–20). w16.12 1:16, 19–21

Jézus megígérte, hogy égi Atyánk adni fog a szent szelleméből azoknak, akik kérik őt (Luk 11:10–13). A mindenható Isten tevékeny ereje ki tudja bennünk munkálni a szellem gyümölcsét, vagyis olyan tulajdonságokat, amelyek Jehovára jellemzőek (Kol 3:10). Ha dolgozunk azon, hogy megteremjük a szellem gyümölcsét, jobb kapcsolatban leszünk másokkal, hiszen sok olyan helyzetet el tudunk kerülni, amelyek különben feszültséghez vezethetnének. Alázatra van szükségünk ahhoz, hogy Isten hatalmas kezére tudjuk bízni magunkat, és minden aggodalmunkat rá tudjuk vetni (1Pét 5:6, 7). Ha dolgozunk azon, hogy alázatosak legyünk, elnyerhetjük Isten helyeslését és támogatását (Mik 6:8). Legyen reális képünk a fizikai, értelmi és érzelmi képességeinkről, mert így Istenre fogunk támaszkodni, és nem roppanunk össze az aggodalmaink súlya alatt. w16.12 3:7, 12

Az igazságosság prédikálójaként hűségesen hirdette Isten figyelmeztető üzenetét. Ez minden bizonnyal hozzájárult, hogy erős maradjon a hite. Amellett, hogy prédikált, felhasználta a fizikai erejét és a tudását, hogy Isten útmutatása szerint megépítse a bárkát (Héb 11:7). Noéhoz hasonlóan mi is arra törekszünk, hogy „bőven legyen [tennivalónk] az Úr munkájában” (1Kor 15:58). Például sokan közülünk részt vesznek az imádati helyeink építésében és karbantartásában, önkéntesként szolgálnak kongresszusokon, illetve fiókhivatalokban vagy kihelyezett fordítóirodákban látnak el feladatokat. Mindenekelőtt pedig buzgón végezzük a prédikálómunkát, ami megerősíti az új világba vetett reményünket. Igen, a prédikálás megerősíti az elhatározásunkat, hogy nem adjuk fel az életért folyó versenyt (1Kor 9:24). w17.01 1:8–9

A szabadságunkat többek között az korlátozza, hogy tiszteletben kell tartanunk mások döntési szabadságát. Miért mondhatjuk ezt? Mivel mindnyájan megkaptuk a szabad akarat ajándékát, nincs két olyan keresztény, aki mindig mindenben egyformán dönt. Ez még a viselkedésünket és az imádatunkat érintő kérdésekre is igaz. Ha felismerjük, hogy minden egyes keresztény „a saját felelőssége terhét” hordozza, akkor tiszteletben fogjuk tartani mások jogát, hogy maguk hozzanak döntéseket, még a kisebb jelentőségű kérdésekben is (1Kor 10:32, 33). Jehova a szabad akarat által valódi szabadságot ajándékozott nekünk (2Kor 3:17). Nagy becsben tartjuk ezt az ajándékot, mivel ennek birtokában bebizonyíthatjuk Jehovának a döntéseinkkel, hogy mennyire szeretjük. Fejezzük ki az értékelésünket azáltal, hogy Isten dicsőségére használjuk fel a szabad akaratunkat, és hogy tiszteletben tartjuk, ahogyan mások élnek ezzel az ajándékkal. w17.01 2:15, 17–18

Nem úgy nyerhetjük el mások bizalmát, ha dicsekszünk vagy felhívjuk magunkra a figyelmet, hanem úgy, ha „csendes és szelíd szellem” jellemez minket (1Pét 3:3, 4; Jer 9:23, 24). Ha túl sokat gondolunk magunkról, az előbb-utóbb a tetteinkből is nyilvánvalóvá válik. Például arra célozgathatunk, hogy nekünk különleges kiváltságaink vannak, bizalmas információknak vagyunk a birtokában, vagy közeli kapcsolatot ápolunk felelős testvérekkel. Az is előfordulhat, hogy egy bizonyos ötletet vagy eredményt csak magunknak tulajdonítunk, holott mások is hozzájárultak. Jézus kiváló példát mutatott. Nagyon sokszor idézett a Héber Iratokból, vagy utalt rájuk, mégpedig azért, hogy a hallgatói megértsék, hogy nem a saját bölcsességét hangoztatja, hanem Jehova gondolatait. w17.01 4:12

Ádámnak és Évának nem volt nehéz megérteni és betartani ezt a törvényt. Valójában több ételhez juthattak hozzá, mint amennyit meg tudtak enni. Sátán, az Ördög egy kígyót felhasználva rávette Évát, hogy szegje meg az Atyja, Jehova parancsát (1Móz 3:1–5; Jel 12:9). Sátán azon méltatlankodott, hogy Isten nem engedte meg a földi gyermekeinek, hogy „a kert minden fájáról” egyenek. Mintha csak ezt kérdezte volna Évától: „Tényleg nem tehetitek azt, amit akartok?” Ezután pedig egy nyilvánvaló hazugságot mondott: „Bizony nem haltok meg.” Majd megpróbálta meggyőzni Évát arról, hogy nem kell Istenre hallgatnia. Ezt mondta: „Isten tudja, hogy amely napon esztek arról, megnyílik szemetek”. Sátán arra célzott, hogy Jehova azért nem engedte meg nekik, hogy egyenek a gyümölcsből, mert ha ennének, valamilyen különleges tudás birtokába jutnának. Végül ezt a hamis ígéretet tette Évának: „olyanok lesztek, mint Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz”. w17.02 1:8–9

Ézsaiás azt írta erről a személyről, hogy vezető és parancsoló lesz (Ézs 55:4). Dániel pedig ihletést kapott a Messiás Vezér eljöveteléről (Dán 9:25). Végül Jézus Krisztus azonosította magát úgy, mint aki Isten népének a vezetője (Máté 23:10). Jézust készséggel követték a tanítványai, és szilárdan hittek abban, hogy Jehova választotta ki (Ján 6:68, 69). Mi győzte meg őket erről? Keresztelő János „látta, amint az egek szétnyílnak, és a szellem, mint egy galamb, leszáll” Jézusra a keresztelkedésekor (Márk 1:10–12). Isten szent szelleme képessé tette Jézust arra, hogy a földi szolgálata alatt csodákat hajtson végre, és hogy hatalommal beszéljen (Csel 10:38). Továbbá a szent szellem segített neki tökéletes szeretetet, örömet, és rendíthetetlen hitet kifejleszteni (Ján 15:9; Héb 12:2). Ez egyetlen más vezetőről sem volt elmondható. Kétség sem fért hozzá, hogy Jézust Jehova választotta ki. w17.02 3:15–16

I. sz. 33 pünkösdjén az apostolok a keresztény gyülekezet élére álltak. Aznap Péter „felállt a tizeneggyel”, és életbe vágóan fontos ismereteket osztott meg zsidók és prozeliták nagy csoportjával (Csel 2:14, 15). Sokan közülük hívőkké lettek. Ezután „továbbra is az apostolok tanításának. . . szentelték magukat” (Csel 2:42). Az apostolok kezelték a gyülekezet közös vagyonát (Csel 4:34, 35). Gondoskodtak Isten népének az oktatásáról, és imádkoztak értük. Ezt mondták: „az imának és a szó szolgálatának szenteljük magunkat” (Csel 6:4). Ezenkívül tapasztalt keresztényeket bíztak meg azzal, hogy terjesszék ki új területekre a tanúskodómunkát (Csel 8:14, 15). Idővel más felkent vének is segítettek az apostoloknak a gyülekezeti ügyek intézésében. Ők így együtt egy vezetőtestületet alkottak, és az összes gyülekezetnek útmutatást adtak (Csel 15:2). w17.02 4:4

A legtöbb ember gondolkodását erőteljesen befolyásolja Sátán világa. Ezért sokan ahelyett, hogy egyszerűen tisztelnének valakit, valósággal bálványozzák. Vallási vezetőket és politikusokat magasztalnak, vagy a szórakoztatóipar sztárjaira, sportolókra és más hírességekre tekintenek úgy, mintha már nem is emberek volnának. Fiatalok és idősek is őket tartják a példaképüknek, és ezért utánozzák a stílusukat, az öltözködésüket vagy a viselkedésüket. Az igaz keresztények óvakodnak attól, hogy ilyen torz módon gondolkodjanak a tiszteletadásról. Az egyetlen tökéletes példakép, aki valaha élt, nem más, mint Krisztus (1Pét 2:21). Elszomorítanánk Istent, ha több tiszteletet adnánk az embereknek, mint amennyire méltóak. Ne felejtsük el a következő alapigazságot: „mindnyájan vétkeztek, és elmaradnak az Isten dicsőségétől” (Róma 3:23). Való igaz, hogy senki sem érdemel akkora tiszteletet, ami már a bálványimádás határát súrolja. w17.03 1:6–8

Honnan tudhatjuk, hogy teljes odaadással vagyunk-e Isten iránt? Kérdezzük meg magunktól: „Eltökélt szándékom, hogy azt teszem, amit Jehova helyesnek tart, védelmezem az igaz imádatot, és megóvom a gyülekezetet a romboló befolyástól?” Tegyük fel, hogy valamelyik családtagunkat vagy barátunkat kiközösítik. Mire indít ilyenkor a szívünk? Készek vagyunk megszakítani vele a kapcsolatot? Asához hasonlóan te is bebizonyíthatod, hogy teljes a szíved Jehova iránt, ha őrá támaszkodsz, például amikor heves ellenségeskedést tapasztalsz. Lehetséges, hogy az iskolában a többiek ugratnak vagy csúfolnak, mert Jehova Tanúja vagy. Esetleg kigúnyolnak a munkatársaid, amikor a keresztényi tevékenységekre szabadságot veszel ki, vagy azért, mert csak ritkán túlórázol. Ilyenkor imádkozz, ahogy Asa tette (2Krón 14:11). Szilárdan állj ki a mellett, amit helyesnek és bölcsnek tartasz. Isten Asához hasonlóan téged is meg fog erősíteni. w17.03 3:6–8

Isten Szava azt tanácsolja nekünk, hogy fontos kérdésekben ne hamarkodjuk el a döntést. Ha időt szánunk rá, hogy minden szempontot figyelembe vegyünk, akkor valószínűleg bölcsebb döntést tudunk hozni (1Tessz 5:21). A családfők alaposan nézzenek utána a Szentírásban és a kiadványainkban, hogy mit lenne jó tenniük egy adott helyzetben, és a családtagok véleményét is mérlegeljék. Ábrahámot is arra ösztönözte Isten, hogy hallgassa meg a feleségét (1Móz 21:9–12). A véneknek szintén időt kell fordítaniuk a kutatásra. Mivel meggondoltak és szerények, nem félnek attól, hogy veszítenek a tekintélyükből, ha módosítják a döntésüket, amikor valamilyen lényeges információról értesülnek. Készségesen változtatnak a gondolkodásukon és a döntésükön, ha szükséges, és ezzel követésre méltó példát állítanak elénk. Ha rugalmasak vagyunk, azzal hozzájárulunk a gyülekezet békéjéhez és rendjéhez (Csel 6:1–4). w17.03 2:16