Január

Ahogy közeledünk az utolsó napok végéhez, „a gonoszok felsarjadnak, mint a növényzet” (Zsolt 92:7). Ezért nem meglepő, hogy a legtöbb ember figyelmen kívül hagyja Isten erkölcsi mércéjét. Hogyan tudunk egy ilyen környezetben „a rosszaságra nézve. . . kisgyermekek [lenni]; a felfogóképességben azonban felnőtté”? (1Kor 14:20). A választ a mai napiszövegünkben találjuk, amely részben így szól: „akik Jehova segítségét kérik, azok mindent megértenek”, vagyis mindent, ami ahhoz kell, hogy az ő kedvében járjanak. A Példabeszédek 2:7, 9-ben hasonló gondolatot találunk. Itt az áll, hogy Jehova „a becsületeseknek gyakorlati bölcsességet tartogat kincsként”, és ezért ők képesek megérteni „az igazságosságot, a jogos ítéletet és a becsületességet, minden útját annak, ami jó”. Noéban, Dánielben és Jóbban megvolt ez a fajta bölcsesség (Ez 14:14). És ez Isten népéről is elmondható napjainkban. De mi a helyzet veled személy szerint? Te is mindent megértesz, ami ahhoz kell, hogy jó kapcsolatban lehess Jehovával? Ennek az a kulcsa, hogy pontos ismeretet szerezz róla. w18.02 2:1–3

Nem lenne jó, ha bárkire nyomást helyeznénk, hogy keresztelkedjen meg, akár mi tanulmányozunk vele, akár más. Jehova sem kényszerít senkit, hogy szolgálja őt (1Ján 4:8). Inkább azt segítsünk megérteni a gyermekünknek vagy a tanulmányozónknak, hogy milyen fontos személyes kapcsolatot kialakítani Jehovával. Az fogja őt a keresztelkedésre indítani, hogy szívből értékeli az igazságot, és vágyik rá, hogy felvegye Krisztus igáját (2Kor 5:14, 15). Nincs életkorhoz kötve, hogy mikor kell valakinek megkeresztelkednie. Minden tanulmányozó más ütemben fejlődik és válik éretté. Egy új tanítvány életében a keresztelkedés igazán örömteli alkalom. Ugyanakkor jó, ha azon a napon komolyan elgondolkodik rajta, milyen kemény munkát jelent összhangban élni az önátadásával. Jézus a keresztények életét egy iga viseléséhez hasonlította. A követőitől elvárja, hogy „többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki meghalt értük, és feltámadt” (2Kor 5:15; Máté 16:24). w18.03 1:14–17

Volt már, hogy valami visszatartott attól, hogy vendégszeretetet mutass mások iránt? Ha igen, akkor lehet, hogy elszalasztottad az alkalmat, hogy vidám társaságban legyél, és jó barátságokat alakíts ki. A vendégszeretet az egyik legjobb ellenszer a magányra. De akkor mégis mi jelenthet akadályt? Jehova szolgái például igen elfoglaltak, és gyakran számos kötelezettségük van. Ezért néhányan úgy érzik, hogy egyszerűen nincs rá idejük vagy energiájuk, hogy meghívjanak másokat. Ha te is így vagy ezzel, esetleg átgondolhatnád az időbeosztásodat. Tudnál valamin változtatni, hogy legyen időd és erőd vendégül látni valakit, vagy elfogadni egy-egy meghívást? A Szentírás arra ösztönzi a keresztényeket, hogy ne feledkezzenek meg a vendégszeretetről, úgyhogy mindenképpen helyes időt szakítani rá. Ezt talán csak úgy tudod megvalósítani, ha kész vagy kevesebb időt tölteni néhány más tevékenységgel. w18.03 3:13–14

Ki lehet számunkra a legkiválóbb példa mint szellemi ember? Természetesen Jézus. Ő a szolgálatával és az egész életével kifejezte, hogy az Atyját akarja utánozni. Úgy gondolkozott, érzett és cselekedett, mint ahogyan Jehova, és összhangban élt az ő akaratával és alapelveivel (Ján 8:29; 14:9; 15:10). Ez jól látszik abból, ha elolvassuk, amit Ézsaiás próféta Jehova gyöngéd könyörületéről írt, és összehasonlítjuk azzal, amit Márk evangéliumában olvashatunk Jézus érzéseiről (Ézs 63:9; Márk 6:34). Mi vajon követjük Jézus példáját, és törekszünk rá, hogy irgalmat tanúsítsunk, amikor olyan emberekkel találkozunk, akiknek segítségre van szükségük? És hozzá hasonlóan lelkesen végezzük a prédikáló- és tanítványképző munkát? Igen, ilyen érzések és tettek azonosítják a szellemi embert. w18.02 3:12

A gyermeknevelés nem kis kihívás a mai világban (2Tim 3:1–5). Természetesen a gyermekeknek meg kell tanulniuk megkülönböztetni a helyest a helytelentől. A lelkiismeret egy velünk született adottság, de képzésre szorul (Róma 2:14, 15). Egy bibliai forrásmű szerint a „fegyelmezés” jelentésű görög szót úgy is vissza lehet adni, hogy „gyermekfejlesztés”. Ha a gyerekek szeretetteljes fegyelmezést kapnak a szüleiktől, biztonságban érzik magukat. Megtanulják, hogy a szabadságnak vannak korlátai, és hogy a döntéseik és a viselkedésük következményekkel jár. Ezért elengedhetetlen, hogy a keresztény szülők Jehovához forduljanak vezetésért. A nevelési módszerek kultúránként eltérnek, és generációról generációra is változnak. De ha a szülők Istenre hallgatnak, sikeresen nevelhetik a gyerekeiket, és nem kell találgatniuk, kísérletezgetniük, vagy emberi elképzeléseket követniük. w18.03 5:8–9

Megkeresztelt fiatal Tanúként most már te felelsz a megmentésedért, még akkor is, ha együtt laksz a szüleiddel. Miért fontos ezt észben tartanod? Azért, mert valószínűleg új érzésekkel és hatásokkal fogsz találkozni a felnőtté válás során. Egy tízes évei végén járó lány ezt így fogalmazta meg: „Gyerekként valószínűleg nem bánod, hogy Jehova Tanúja vagy, csak mert nem ehetsz valakinek a szülinapi tortájából a suliban. De ahogy telnek az évek, és a szexuális vágyak felerősödnek, alaposan meg kell győződnöd arról, hogy mindig az a legjobb, ha engedelmeskedsz Jehova törvényeinek.” Azok is sok váratlan hitpróbával találkoznak, akik felnőttként keresztelkednek meg. Gondok adódhatnak a házasságukban, az egészségükkel vagy a munkahelyükön. Az az igazság, hogy kortól függetlenül mindenki kerülhet olyan helyzetbe, amely próbára teszi a Jehova iránti hűségét (Jak 1:12–14). w17.12 4:4–5

Kevesen szenvedtek el annyi igazságtalanságot, mint Dávid, aki Isten barátja volt. Dávid nem rágódott az őt ért sérelmeken. Ezt írta: „Hagyj föl a haraggal, hagyd el a dühöt, ne gerjedj föl, nehogy gonoszságot tégy” (Zsolt 37:8). Az a legnyomósabb okunk arra, hogy felhagyjunk a haraggal, hogy szeretnénk követni Jehova példáját, aki „nem bűneink szerint bánik velünk” (Zsolt 103:10). De az egészségünknek is jót tesz, ha nem táplálunk neheztelést. A harag fizikai tüneteket okozhat, például magas vérnyomást, légzési és emésztési panaszokat. Ezenkívül károsíthatja a májat és a hasnyálmirigyet. Amikor dühösek vagyunk, nem mindig gondolkodunk tisztán. A dühkitörések után pedig hosszú ideig rosszkedvűnek érezhetjük magunkat. Ezzel ellentétben „a nyugodt szív a test élete” (Péld 14:30). De mit tehetünk, ha egy testvérünk megbántott? A Biblia bölcs tanácsait alkalmazva helyreállíthatjuk a békét. w18.01 1:14–15

Dávid nem arra utalt, hogy ő nem fog soha meghalni, vagy hogy nem kerül az emberiség közös sírjába. Isten Szavából kiderül, hogy Dávid megöregedett és meghalt. „Nyugodni tért ősatyáihoz, és eltemették őt Dávid városában” (1Kir 2:1, 10). Akkor kire vonatkozik a Zsoltárok 16:10? Hetekkel azután, hogy Jézus feltámadt, Péter több ezer zsidó és prozelita előtt beszélt a Zsoltárok 16:10-ről (Csel 2:29–32). Megemlítette, hogy Dávid meghalt és eltemették. Ezt a hallgatói is tudták. A feljegyzés szerint senki nem vitatkozott Péterrel, amikor azt állította, hogy Dávid „előre látva, a [Messiás] feltámadásáról beszélt”. Péter megerősítette az előzőeket Dávidnak a Zsoltárok 110:1-ben olvasható szavaival (Csel 2:33–36). Az érvelése segített a tömegnek meggyőződni arról, hogy Jézus „Úrrá is, és Krisztussá is” lett. Az emberek azt is megértették, hogy a Zsoltárok 16:10 akkor teljesedett be, amikor Jézus feltámadt. w17.12 2:10–12

A vezetőtestület imában kér irányítást, és törekszik hűségesen és értelmesen kezelni a szervezet anyagi forrásait (Máté 24:45). A kapott adományokat egy költségvetés szerint használják fel (Luk 14:28). Pál apostol a Júdeában élő testvérek részére gyűjtött segélyt. Biztosította, hogy olyan emberek továbbítsák az összeget, akik mindenben becsületesen járnak el, „nemcsak Jehova színe előtt, hanem az emberek színe előtt is” (2Kor 8:18–21). Ezsdrás és Pál példáját követve a szervezetünk szigorú irányelvek alapján kezeli és használja fel az adományokat (Ezsd 8:24–33). Az utóbbi években sok izgalmas újdonságba fogtunk bele. A szervezet igyekszik spórolni és egyszerűsíteni, hogy a lehető legtöbbet tudja megvalósítani a testvérek bőkezű adományaiból. w18.01 3:12–13

A szeretet és a kedvesség segít, hogy megbocsássunk másoknak. Tegyük fel, hogy egy hittársunk fájdalmat okoz nekünk a szavaival vagy a tetteivel. Ilyenkor próbáljunk meg felidézni egy olyan alkalmat, amikor mi bántottuk meg az egyik testvérünket. Biztosan hálásak voltunk, amiért szeretettel, kedvesen megbocsátott nekünk (Préd 7:21, 22). Nagyon értékeljük azt is, hogy Krisztus kedvesen egységet teremt az igaz imádók között. Mind ugyanazt az Istent szeretjük, ugyanazt az üzenetet prédikáljuk, és sokszor ugyanolyan nehézségeken megyünk keresztül. Ha kedvesen és szeretettel megbocsátunk másoknak, azzal hozzájárulunk a keresztényi egységünkhöz, és képesek leszünk a díjra szegezni a szemünket. A féltékenység megfoszthat minket a díjtól, és ezt számos bibliai példa igazolja. Káin féltékeny lett a testvérére, Ábelre, és megölte őt. Kórah, Dátán és Abirám féltékeny volt Mózesre, és szembeszegültek vele. Saul király is féltékenykedni kezdett Dávidra a sikerei miatt, és ezért az életére tört. w17.11 5:9–10

A bírói bizottság tagjainak meg kell győződniük arról, hogy a vétkes megbánta-e a súlyos bűnét. Ezt nem mindig könnyű eldönteni, ezért megvizsgálják a szemléletmódját, a beállítottságát és a szívállapotát (Jel 3:3). Csak akkor részesülhet irgalomban, ha őszinte megbánást tanúsít. Jehova és Jézus képes a szívekbe látni, de a vének nem. Ha te is vén vagy, mi segíthet felismerni, hogy egy bűnös valóban megbánta-e a tettét? Először is, imádkozz bölcsességért és tisztánlátásért (1Kir 3:9). Másodszor, kutass Isten Szavában és a hű rabszolgától kapott kiadványokban, hogy meg tudd különböztetni a világ szomorúságát az Isten szerinti szomorúságtól, vagyis az őszinte megbánástól (2Kor 7:10, 11). A Bibliában olvashatsz olyanokról, akik megbánták a bűnüket, és olyanokról is, akik nem. Elemezd az érzéseiket, a gondolkodásmódjukat és a viselkedésüket. w17.11 3:16–17

A könyvekben, filmekben és tévéműsorokban időnként elfogadhatónak, sőt jónak mutatják be, ha egy fiatal nem fogad szót a szüleinek. Ám az ilyen viselkedés aláássa a társadalom legfontosabb egységének, a családnak a stabilitását. Ezt az alapvető igazságot már régen felismerték. Érdekes, hogy az ókori Görögországban azt a férfit, aki megütötte a szüleit, megfosztották a polgári jogaitól. A római törvény szerint a gyilkossággal egyenértékű vétek volt, ha valaki megütötte az apját. A Bibliában pedig a Héber iratokban és a Keresztény görög iratokban is kapnak felszólítást a gyerekek, hogy tiszteljék a szüleiket (2Móz 20:12; Ef 6:1–3). A gyerekek elkerülhetik, hogy megfertőzze őket az engedetlenség szelleme, ha elgondolkodnak azon, hogy mi mindent köszönhetnek a szüleiknek. Azt is fontos megérteniük, hogy Isten, aki mindannyiunk Atyja, engedelmességet vár el tőlük. Ha egy fiatal pozitívan beszél a szüleiről, azzal arra ösztönözhet más fiatalokat, hogy ők is becsüljék meg a szüleiket. w18.01 5:8–9

Ma, ha egy keresztény súlyos bűnt követ el, a vénekhez kell fordulnia segítségért ahhoz, hogy helyreálljon a kapcsolata Jehovával. Miért van ez így? Először is, a Bibliából kiderül, hogy Jehova intézkedett úgy, hogy a súlyos bűnökkel a vének foglalkozzanak (Jak 5:14–16). Másodszor, ez az eljárásmód segít a bűnbánó vétkesnek, hogy visszanyerje Isten kegyét, és hogy ne kövessen el több bűnt (Gal 6:1; Héb 12:11). Harmadszor, a véneket jelölték ki, és ők kapnak képzést arra, hogy megnyugtassák a bűnöst, és enyhítsék a fájdalmát. Jehova azt mondja ezekről a férfiakról, hogy olyanok, mint a „menedék zivatar ellen” (Ézs 32:2). Biztosan te is egyetértesz azzal, hogy a vénektől kapott segítség Isten irgalmának a megnyilvánulása. Isten szolgái közül már sokan tapasztalták, hogy milyen nagy megkönnyebbülést jelent, ha igénybe veszik a vének segítségét. w17.11 2:8–9

Bár nehéz lehet, nem szabad szükségtelenül kapcsolatot ápolnunk a kiközösített családtagunkkal telefonon, szöveges üzenetek által, levélben, e-mailben vagy közösségi oldalakon. De ne veszítsd el a reményt. A szeretet „mindent remél”, így azt is, hogy aki elhagyta Jehovát, vissza fog térni hozzá (1Kor 13:7). Ha valamilyen jelét látod annak, hogy a családtagodnak változott a gondolkodásmódja, imádkozhatsz érte, hogy merítsen erőt a Szentírásból, és válaszoljon Jehova kérésére, aki ezt mondja: „Térj vissza hozzám” (Ézs 44:22). Jézus azt mondta, hogy ha bármelyik embert jobban szeretjük, mint őt, akkor nem vagyunk méltók hozzá. De tudta, hogy a követőinek lesz elég bátorságuk ragaszkodni hozzá akkor is, ha a családtagjaik ellenzik ezt. Ha a te családodba is „kardot” hozott az, hogy követed Jézust, támaszkodj Jehovára, hogy segítsen helytállnod (Ézs 41:10, 13). Gondolj arra, hogy örömet szerzel Jehovának és Jézusnak, és ők meg fognak jutalmazni a hűségedért. w17.10 2:19–21

Amikor látjuk, hogy Ádám vétke miatt hogyan szenvednek mások, ez érthető módon könyörületre indít minket. Már nagyon várjuk, hogy ne legyen többé betegség és öregség, ezért imádkozunk Isten királyságáért. De addig is megtesszük, amit tudunk, hogy segítsünk másokon. Figyelj meg egy történetet, amelyet egy író jegyzett fel. Az idős édesanyjának, aki Alzheimer-kórban szenvedett, egyik nap nem sikerült időben kiérnie a mosdóba. Miközben próbált feltakarítani, megszólalt a csengő. Két Tanú jött hozzá, akikkel rendszeresen beszélgetett. A testvérnők megkérdezték, hogy tudnának-e valamit segíteni. „Nos, elég kínos, de igen” – válaszolta a hölgy. Segítettek hát feltörölni a padlót, aztán főztek neki teát, és beszélgettek egy kicsit. Az idős hölgy fia nagyon hálás volt. Ezt írta: „Le a kalappal a Tanúk előtt. . . Ők tényleg azt teszik, amire másokat tanítanak.” Téged is arra indít a könyörület, hogy minden tőled telhetőt megtegyél azért, hogy enyhítsd a beteg és idős emberek szenvedését? (Flp 2:3, 4). w17.09 2:5, 14

Fontos, hogy úgy tegyünk jót a testvéreinkkel, hogy közben ne akarjunk kitűnni, hanem tartsuk „titokban”, ha csak lehet (Máté 6:1–4). Továbbá legyünk kezdeményezők a tiszteletadásban (Róma 12:10). Jézus kitűnő példát mutatott ebben, hiszen még a legalantasabb munkát is elvégezte (Ján 13:3–5, 12–15). Talán keményen kell dolgoznunk azon, hogy bennünk is legyen elég alázat ahhoz, hogy hasonló tisztelettel bánjunk másokkal. Még az apostolok sem értették meg teljesen Jézus tettének a jelentőségét, amíg meg nem kapták a szent szellemet (Ján 13:7). Úgy is tiszteletet mutathatunk mások iránt, ha nem tartjuk nagyra magunkat az iskolázottságunk, az anyagi helyzetünk vagy a szervezetben ellátott feladataink miatt (Róma 12:3). Ha pedig másokat dicsérnek, nem irigykedünk rájuk, hanem velük együtt örülünk, még akkor is, ha úgy érezzük, hogy nekünk ugyanúgy járna az elismerés. w17.10 1:9–10

Sokan tapasztalták már, hogy milyen nagy hatással lehet valakire, ha felolvasnak neki Isten Szavából. Például egy testvér újralátogatott egy idős férfit, aki már évek óta olvasta a folyóiratokat. A hírnök ahelyett, hogy csak megmutatta volna az Őrtorony legfrissebb számát, felolvasta a 2Korintusz 1:3, 4-et, amely az egyik cikkben szerepelt. Ezek a versek így szólnak: „a gyöngéd irgalmasságok Atyja és minden vigasztalás Istene. . . megvigasztal bennünket minden nyomorúságunkban”. A férfit annyira meghatották ezek a szavak, hogy azt kérte a testvértől, hogy olvassa fel újra a verset. Utána elmondta, hogy a feleségével együtt mennyire szükségük van vigaszra, és érdeklődni kezdett a Biblia üzenete iránt. Te is úgy látod, hogy Isten Szava erőt fejt ki a szolgálatban? (Csel 19:20). w17.09 4:9–10

Az Ördög rágalmai biztosan felháborodást, haragot és megvetést keltettek minden hűséges angyalban. Ám Jehova nem dühében cselekedett. Higgadtan és a lehető legjobb módon reagált. Lassú volt a haragra, és igazságos megoldást választott (2Móz 34:6; Jób 2:2–6). Miért mondhatjuk ezt? Jehova úgy döntött, hogy kellő időt hagy eltelni, mivel nem szeretné, „hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt kívánja, hogy mindenki megbánásra jusson” (2Pét 3:9). Jehova példája azt tanítja nekünk, hogy ne siessük el a dolgokat, hanem gondoljuk át, mit mondunk vagy teszünk. Ha valamilyen fontos helyzetben kell döntenünk, hagyjunk elég időt a mérlegelésre. Imádkozzunk bölcsességért, hogy meg tudjuk válogatni a szavainkat, és azt tudjuk tenni, ami helyes (Zsolt 141:3). A pillanat hevében könnyen elragadhatnak az érzéseink. Emiatt már sokan mondtak vagy tettek olyat, amit később megbántak (Péld 14:29; 15:28; 19:2). w17.09 1:6–7

Ezek szerint Józsué főpapot királlyá koronázzák? Nem, ő nem Dávid királyi vonalán született, ezért nem uralkodhat királyként. A koronázása prófétai jelentőségű, és egy jövőbeli, örökre felkent királyra és papra mutat előre. A főpapot, aki egyben király is lesz, Sarjnak hívják. A Szentírás egyértelműen feltárja, hogy a Sarj Jézus Krisztus (Ézs 11:1; Máté 2:23, lábj.). Mint király és főpap, Jézus vezeti Jehova égi seregét. Mindent megtesz azért, hogy Isten népe biztonságban legyen ebben az ellenséges világban (Jer 23:5, 6). A közeljövőben pedig harcba száll a nemzetek ellen, hogy kiálljon Isten uralma mellett, és megvédje a népét (Jel 17:12–14; 19:11, 14, 15). Ám mielőtt a Sarj végrehajtaná az ítéletet az ellenségein, még hatalmas munka vár rá. w17.10 4:12–14

Mit tennél, ha észrevennéd, hogy a ruhád piszkos és büdös lett? Biztosan minél előbb levennéd. Ehhez hasonlóan késedelem nélkül lépéseket kell tennünk, hogy megszabaduljunk az olyan szokásainktól, amelyek nem tetszenek Istennek. Szeretnénk megfogadni Pál egyértelmű útmutatását, melyet a hittársainak adott: „vessétek le magatokról mindezeket”. Az egyik bűnös szokás azok közül, melyeket Pál említett, a szexuális erkölcstelenség (Kol 3:5–9). A Bibliában használt eredeti szó, amelyet paráznaságnak vagy szexuális erkölcstelenségnek szoktak fordítani, magában foglalja az olyan személyek közti szexuális kapcsolatot, akik nem házastársak, valamint a homoszexualitást. Pál azt mondta a hittársainak, hogy ami a szexuális erkölcstelenséget illeti, öljék meg a testtagjaikat, vagyis irtsanak ki magukból minden erre irányuló vágyat. A szavai jól érzékeltetik, hogy ha meg akarunk szabadulni a helytelen vágyainktól, akkor határozott lépésekre van szükség. De győztesen kerülhetünk ki a harcból. w17.08 3:5–6

A világ mai helyzete hasonló ahhoz, amilyen Mikeás napjaiban volt. A próféta a gonosz Aház király uralma idején élt, amikor nagyon nagy volt a züllöttség az országban. Ezt olvashatjuk az emberekről: „Kezük a gonoszságon van, hogy ügyesen vigyék azt véghez” (Mik 7:1–3). Mikeás tudta, hogy ő maga nem képes változtatni a rossz állapotokon. Ha olyan erős a hitünk, mint amilyen Mikeásé volt, akkor szívesen várunk Jehovára. Mi nem olyan helyzetben vagyunk, mint egy rab, aki a kivégzésére vár a cellájában. Ő kénytelen várni, és egyáltalán nem örül annak, ami előtte áll. De mi boldogan várunk Jehovára, mivel tudjuk, hogy az ígéretéhez hűen örök életet fog adni nekünk, amikor azt a legjobbnak látja. Ezért „teljesen [kitartunk] és hosszútűrők [vagyunk] örömmel” (Kol 1:11, 12). Ha nem így tennénk, hanem panaszkodnánk vagy zúgolódnánk azt gondolva, hogy Jehova nem lép idejében, azzal megbántanánk őt (Kol 3:12). w17.08 1:6–7

Hogyan meríthetünk hasznot abból, hogy Jehova kész cselekedni az érdekünkben? Ehhez jó kapcsolatban kell lennünk vele, ami csak úgy lehetséges, ha szelídek vagyunk (Sof 2:3). A szelíd emberek Istenre bízzák az igazságszolgáltatást. Jehova pedig kedvét leli az ilyen szolgáiban. Ám azt is tudnunk kell, hogy Isten „földig alázza a gonoszokat” (Zsolt 147:6b). Micsoda kemény szavak! Ha szeretnénk élvezni Jehova odaadó szeretetét, és nem akarjuk magunkra haragítani, gyűlölnünk kell mindazt, amit ő gyűlöl (Zsolt 97:10). Ezek közé tartozik a szexuális erkölcstelenség is. Ezért kerülnünk kell mindent, ami ilyenfajta bűnhöz vezethet, beleértve a pornográfiát is (Zsolt 119:37; Máté 5:28). Ez sokaknak valódi küzdelem lehet, de Jehova áldása minden erőfeszítést megér. Miközben harcolunk, ne magunkra támaszkodjunk, hanem Jehovára. Forduljunk Jehovához, és tőle kérjünk segítséget. w17.07 3:11–13

Az anyagi javainkkal mások szolgálatát támogathatjuk. Akik jobb körülmények között élnek, ugyanakkor nincs rá lehetőségük, hogy részt vegyenek a teljes idejű szolgálatban, vagy egy másik országban prédikáljanak, örömet találhatnak abban, hogy az adományaikkal ezt lehetővé teszik másoknak. Az ilyen hozzájárulások segítenek fedezni a kiadványok terjesztéséhez és a prédikáláshoz kapcsolódó költségeket azokon a területeken, ahol elterjedt a szegénység, viszont sokan elfogadják az igazságot. Például a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Madagaszkáron vagy Ruandában egyetlen Biblia annyiba kerül, mint egy munkás egyheti vagy akár egyhavi fizetése. Így a testvéreknek évekig gyakran az élelemről kellett lemondaniuk, hogy lehessen saját példányuk. De mások adományai lehetővé teszik, hogy „kiegyenlítődés legyen”, és hogy Jehova szervezete finanszírozza a Biblia lefordítását és terjesztését. Így egy-egy családban mindenkinek lehet saját példánya, és a tanulmányozóknak is (2Kor 8:13–15). w17.07 1:11

Miért vigasztaló, ha elmélkedünk a hűségünk értékén? Azért, mert ez segít megérteni, hogy a próbáinknak van értelmük. Lehetőséget adnak rá, hogy támogassuk Jehova uralmát, és egyáltalán nem jelentik azt, hogy ő nem szeret minket. A kitartásunk „helyeselt állapotot” eredményez, és megerősíti a reménységünket (Róma 5:3–5). Jób története ékesen bizonyítja, hogy „Jehova nagyon gyöngéd vonzalmú és irgalmas” (Jak 5:11). Biztosak lehetünk benne, hogy Jehova mindenkit megjutalmaz, aki kiáll az uralma mellett. Milyen erőteljes ösztönzés ez, hogy türelmesen és örömmel kitartsunk a próbákban! (Kol 1:11). Persze nem könnyű mindig észben tartanunk, hogy milyen nagy jelentősége van annak, hogy igazolva legyen Jehova uralkodási joga. Ezért amikor nehézségekkel küzdünk, emlékeztessük magunkat arra, hogy mennyire fontos támogatni Jehova uralmát. w17.06 3:15–16

Ma sokan odavannak a legújabb divatért, elektronikus eszközökért és hasonló dolgokért. Ezért a keresztények jól teszik, ha rendszeresen elgondolkodnak a következő kérdéseken: „Annyira fontossá váltak számomra az anyagiak, hogy több időt töltök a legújabb autók vagy divatcikkek nézegetésével, mint az összejövetelekre való felkészüléssel? A hétköznapi elfoglaltságaim miatt már nem szánok annyi időt az imára vagy a bibliaolvasásra?” Ha azt vesszük észre, hogy az anyagi javak szeretete kiszorítja a szívünkből Krisztus szeretetét, gondolkodjunk el Jézusnak a mai napiszövegünkben olvasható szavain. Jézus kijelentette, hogy „senki sem szolgálhat rabszolgaként két úrnak”. Hozzátette még: „Nem szolgálhattok rabszolgaként Istennek is, és a Gazdagságnak is.” Ez azért lehetetlen, mert mindkét „úr” kizárólagos odaadást vár el (Máté 6:24). Mivel nem vagyunk tökéletesek, mindnyájunknak folyton küzdenünk kell a „testünk kívánságaival”, így az anyagiassággal is (Ef 2:3). w17.05 4:15–16

Annak ellenére, hogy tökéletlen cserépedények vagyunk, az üzenetünk örök életet eredményezhet nekünk is, és azoknak is, akik meghallgatnak minket. Pál apostol szerette a szolgálatot, és ezért szorgalmasan végezte a tanítványképző munkát (Róma 1:14, 15; 2Tim 4:2). Ez abban is segített neki, hogy kitartson az üldözés ellenére (1Tessz 2:2). Hogyan fejezhetjük ki, hogy Pálhoz hasonlóan szívből értékeljük a szolgálatunkat? Pál egyebek közt úgy mutatta ki a szolgálat iránti értékelését, hogy minden adódó lehetőséget kihasznált a tanúskodásra. Az apostolokhoz és az első századi keresztényekhez hasonlóan mi is prédikálunk kötetlen formában, közterületeken és házról házra (Csel 5:42; 20:20). A körülményeinkhez mérten igyekszünk többet tenni a szolgálatban, például kisegítő vagy általános úttörőként. Az is lehet, hogy megtanulunk egy idegen nyelvet, vagy elköltözünk az országunkon belül egy másik területre vagy külföldre (Csel 16:9, 10). w17.06 2:8–9

A mai világban tapasztalható gonoszság jelentős részéért nem egyének, hanem szervezetek felelősek. Gondolj a vallásokra, amelyek millióknak hazudnak például arról, hogy ki Isten, aláássák a Biblia hitelességét, és hamis tanításokat terjesztenek a föld és az emberiség jövőjéről. De megemlíthetjük azokat a kormányokat is, amelyek háborúkat és faji gyűlöletet szítanak, elnyomják a szegényeket és a védteleneket, illetve abból gazdagodnak meg, hogy korruptak és kivételeznek egyesekkel. Vagy ott vannak a kapzsi nagyvállalatok, amelyek szennyezik a környezetet, kiszipolyozzák a természeti erőforrásokat, és hatalmas vagyont halmoznak fel a vásárlók hiszékenységét kihasználva, miközben milliók sínylődnek szegénységben. Isten Szava azt ígéri, hogy a kormányok és a tőlük függő egyéb szervezetek is alapjaikban rendülnek majd meg, el lesznek távolítva mindazokkal együtt, akik az ő oldalukon foglalnak állást Isten királyságával szemben (Jer 25:31–33). w17.04 2:7–8

Jehova, „a szívek vizsgálója” megkegyelmezett Ahábnak (Péld 17:3). Hogyan érintette Jehova döntése Nábót családját és barátait, akik tudtak Aháb gaztettéről? Ez a viszonylag jelentős változás alighanem próbára tette a hitüket. Ha így volt, az alázat arra indíthatta őket, hogy Jehova hűséges imádói maradjanak, bízva abban, hogy Istenük soha nem lehet igazságtalan (5Móz 32:3, 4). Ebben az ügyben az jelenti majd a tökéletes igazságszolgáltatást, hogy Jehova feltámasztja Nábótot és a fiait (Jób 14:14, 15; Ján 5:28, 29). Egy alázatos személy tisztában van vele, hogy „az igaz Isten minden titkos dologban ítéletre hoz elő mindenfajta tettet, hogy az jó-e vagy rossz” (Préd 12:14). Ez azt jelenti, hogy amikor Jehova ítéletet hoz, olyan tényeket is figyelembe vesz, amelyekről mi nem tudunk. Az alázat tehát megóv minket attól, hogy elveszítsük a hitünket. w17.04 4:8–9

A világban kialakult helyzet miatt sok testvérünknek el kellett menekülnie az országából. Ez a hirtelen váltás sokkoló lehet. Gondolj csak bele, mi mindenhez kell egyszerre alkalmazkodniuk, és mennyi újat kell tanulniuk: új nyelv, szokások és törvények, másfajta pénzügyi és adózási rendszer, valamint eltérő gondolkodásmód például a pontosságról, a gyermeknevelésről vagy az oktatásról. Tudnál türelmesen és tiszteletet mutatva segíteni a testvéreidnek, hogy megküzdjenek mindezzel? (Flp 2:3, 4). A hatóságok időnként megnehezítik ezeknek a testvéreknek, hogy felvegyék a kapcsolatot a gyülekezettel. Némelyik szervezet azzal fenyegeti őket, hogy megvonja tőlük a támogatást, illetve elutasítja a menedékjogi kérelmüket, ha nem fogadják el a nekik ajánlott munkát. Ebben a kiszolgáltatott helyzetben néhány testvér félelmében olyan munkát is elvállal, amely akadályozza őt az összejövetelek látogatásában. Ezért létfontosságú, hogy amilyen hamar csak lehet, találkozzunk a menekült hittársainkkal. Szükségük van rá, hogy érezzék a törődésünket. Az együttérzésünk és a gyakorlati segítségnyújtásunk megerősítheti a hitüket (Péld 12:25). w17.05 1:9–10

Amikor Jézus arról beszélt, hogy mi lesz a jele „a világrendszer befejezésének”, azt is megemlítette, hogy „a legtöbb emberben kihűl majd a szeretet” (Máté 24:3). Az első századi zsidók, akik Isten népének tartották magukat, engedték, hogy kihűljön bennük az Isten iránti szeretet. Velük szemben az akkori keresztények többsége buzgón végezte „a jó hír hirdetését a Krisztusról”, és kimutatta, mennyire szereti Istent, a keresztény testvéreit, és a többi embertársát is (Csel 2:44–47; 5:42). Ám néhányan még Jézus követői közül is hagyták, hogy kihűljön a bennük lévő szeretet. A feltámasztott Jézus Krisztus a következőket mondta az első századi efézusi gyülekezetnek: „felrovom neked, hogy elhagytad az első szeretetedet” (Jel 2:4). Vajon hogyan történhetett ez? Ezekre a keresztényekre alighanem hatással volt az akkori világra jellemző testies gondolkodásmód (Ef 2:2, 3). w17.05 3:1–3

Jefte bátor harcos és bíró volt, Anna pedig Elkána alázatos és dolgos felesége. Mi lehetett közös bennük azon kívül, hogy Jehova imádói voltak? Mindketten fogadalmat tettek Istennek, és hűségesen teljesítették is azt. Kitűnő példát mutattak azoknak a férfiaknak és nőknek, akik ma úgy döntenek, hogy valamilyen fogadalmat tesznek Jehovának. A bibliai szóhasználatban a fogadalom egy Istennek tett ünnepélyes ígéret, melyben valaki megfogadja, hogy megtesz vagy ajándékba ad valamit, elkezd egy szolgálatot, vagy tartózkodik bizonyos dolgoktól. Bár a fogadalmat önként, szabad akaratból teszik, szent és kötelező érvényű Isten előtt, mivel egyenértékű azzal, mint amikor valaki megesküszik, hogy megtesz, vagy hogy nem tesz meg valamit (1Móz 14:22, 23; Héb 6:16, 17). w17.04 1:1–2