Február

Amikor Noé azt az utasítást kapta Jehovától, hogy építsen bárkát, nem volt semmilyen tapasztalata. Jehovára kellett támaszkodnia, és mindent „pontosan úgy” kellett tennie, ahogy útmutatásba kapta. Ennek eredményeként elsőre sikerült jól megépítenie a bárkát. És milyen jó, hiszen nem lett volna lehetősége többször megpróbálni. Noé emellett családfőként is sikeres volt, amiben szintén az segített neki, hogy Isten bölcsességéből merített. Jól tanította a gyermekeit, és szép példát mutatott nekik, ami nem lehetett könnyű a vízözön előtti züllött világban (1Móz 6:5). Hogyan tehetnek a szülők mindent „pontosan úgy”, ahogyan azt Isten elvárja? Hallgatniuk kell Jehova tanácsaira, amelyeket a Szaván és a szervezetén keresztül ad. Sajnos vannak gyermekek, akik a szüleik őszinte erőfeszítései ellenére elhagyják Jehovát. Ezzel együtt az ilyen szülőknek tiszta lehet a lelkiismeretük, hiszen mindent megtettek, hogy elültessék a gyermekükben az igazság szeretetét. És reménykedhetnek benne, hogy az elkóborolt gyermekük egy nap visszatér Jehovához. w18.03 5:10–11

Volt már, hogy szívesen vendégül láttál volna valakit, de nem mertél kezdeményezni? Van, aki zárkózottabb, és ezért attól tart, hogy nem lesz miről beszélgetni, vagy hogy a vendégek unatkoznak majd. Másoknak az okoz gondot, hogy kisebb a jövedelmük, és úgy érzik, hogy nem engedhetnek meg maguknak olyan színvonalú vendéglátást, mint a gyülekezet más tagjai, és az otthonuk sem alkalmas a vendégek fogadására. De nem attól lesz vonzó a lakásod, hogy mennyire stílusosan van berendezve, hanem attól, hogy tiszta és rendezett. Ha a szeretet indít a vendégszeretetre, nincs miért aggódnod. Továbbá gondolj arra, hogy mindenkire jó hatással van, ha érdeklődsz iránta (Flp 2:4). Az emberek általában szívesen mesélnek az életükről. A baráti összejövetelek a legjobb alkalmak arra, hogy meghallgassuk egymás történeteit. Egy vén ezt írta: „Ha meghívok néhányakat a gyülekezetből, több időm van megismerni őket, például azt, hogy hogyan kerültek kapcsolatba az igazsággal, és ez abban is segít, hogy jobban megértsem őket.” Az egymás iránti őszinte érdeklődés garantálja a jó hangulatot. w18.03 3:15–17

A keresztény szülők szeretnének segíteni a gyermeküknek bölcs döntéseket hozni. Ha a fiatal szükségtelenül halogatja a keresztelkedést, annak a Jehovához fűződő kapcsolata láthatja kárát (Jak 4:17). Mindamellett a szülők fontosnak tartják, hogy a gyermekük már a keresztelkedés előtt fel legyen készülve a keresztényi élettel járó felelősségek viselésére. Némelyik körzetfelvigyázót aggasztja, hogy időnként olyan fiatalokkal találkozik, akik keresztény családban nőttek fel, és bár már 20 év körüliek, még nem keresztelkedtek meg. Általában járnak az összejövetelekre, és a szolgálatban is részt vesznek. Tulajdonképpen Jehova Tanúinak vallják magukat, de valami oknál fogva vonakodnak az önátadástól és a keresztelkedéstől. Mi lehet emögött? Bizonyos esetekben a szüleik tartják őket vissza. w18.03 2:1–2

Ahhoz, hogy Krisztusra hasonlítsunk, meg kell ismernünk a gondolkodásmódját és az egész személyiségét, majd követnünk kell a nyomdokait. Jézusnak az Istennel ápolt kapcsolata a legfontosabb, ezért ha Jézust utánozzuk, mi is közelebb fogunk kerülni Jehovához. Ebből tisztán látjuk, mennyire fontos megtanulnunk úgy gondolkodni, ahogy Jézus. Hogyan tehetjük ezt meg? A tanítványok látták Jézus csodáit, hallották az érvelését, és megfigyelték, hogyan bánik mindenféle emberrel, és hogyan alkalmazza Jehova alapelveit (Csel 10:39). Mi azonban nem lehetünk szó szerint Jézussal, hogy tanuljunk tőle. De Jehova kedvesen gondoskodott az evangéliumokról, amelyek megelevenítik előttünk Jézus személyiségét. Máté, Márk, Lukács és János beszámolóit olvasva, és azokon elmélkedve, engedjük, hogy Krisztus gondolkodása hatással legyen ránk. Ezáltal „szorosan [követjük] a nyomdokait”, és „[felfegyverkezünk] ugyanazzal a szemléletmóddal”, mint amilyen Krisztusé volt (1Pét 2:21; 4:1). w18.02 3:15–16

Az emberi történelem kezdete óta három fő módon tudtak ismeretet szerezni Istenről azok, akik hittek benne: megfigyelték a teremtésművet, tanultak más istenfélő emberektől, és tapasztalták, hogyan válik a javukra, ha Isten igazságos elvei szerint élnek (Ézs 48:18). Amikor Noé elgondolkodott az alkotott dolgokon, bőséges bizonyítékát láthatta Isten létezésének és láthatatlan tulajdonságainak. Például felfedezhette az örök hatalmát és istenségét (Róma 1:20). Ennek hatására erős hitet fejlesztett ki Istenben. Kétségtelenül a rokonaitól hallhatott Jehováról, köztük az apjától, Lámektől, aki hitt Istenben, és részben egy időben élt Ádámmal. A nagyapjától, Metusélahtól is tanulhatott, illetve az ükapjától, Járedtől, akivel 366 évig egy időben élt (Luk 3:36, 37). Bárhogy volt is, Noé a szívébe zárta, amit Istenről tanult, és ezért őt akarta szolgálni (1Móz 6:9). w18.02 2:4–5

Nagyon feldúlhat minket, ha egy hittársunk vagy családtagunk mond vagy tesz valami bántót. Elképzelhető, hogy nem tudjuk csak úgy elfelejteni a történteket. Mit teszünk ilyenkor? Évekig neheztelni fogunk, vagy a Biblia bölcs tanácsát megfogadva gyorsan rendezzük az ügyet? Minél tovább halogatjuk, annál nehezebb lesz kezdeményezni a kibékülést. Hogyan törekedhetsz a békére? Először is, fordulj Jehovához imában, hogy segítsen pozitív hangvételben beszélni a testvérrel. Gondolj arra, hogy Jehova a barátjaként tekint rá (Zsolt 25:14). Jehova kedvesen bánik a barátaival, és tőlünk is ezt várja el (Péld 15:23; Máté 7:12; Kol 4:6). Aztán, mielőtt odamész a testvérhez, gondold át, hogy mit fogsz mondani. Ne feltételezd, hogy szándékosan bántott meg, és ne zárd ki annak a lehetőségét, hogy te is hibáztál. w18.01 1:15–16

Jehova imádói egészen másak, mint a legtöbb ember a világban. Ők őszintén szeretik az embertársaikat. Ez mindig is így volt. Jézus azt mondta, hogy a mózesi törvény második legfontosabb parancsolata az, hogy szeresd felebarátodat, és ezt csak az Isten iránti szeretetre vonatkozó parancs előzi meg (Máté 22:38, 39). Jézus arról is beszélt, hogy az igaz keresztények azonosító jele lesz, hogy szeretik egymást (Ján 13:35). A keresztények még az ellenségeiket is szeretik (Máté 5:43, 44). Jézus kimutatta, hogy mennyire szereti az embereket. Városról városra járt, hogy elmondja nekik az Isten királyságáról szóló jó hírt. Meggyógyította a vakokat, sántákat, leprásokat és siketeket. Feltámasztotta a halottakat (Luk 7:22). Még a saját életét is feláldozta az emberiségért. Jézus tökéletesen visszatükrözte az Atyja szeretetét. Jehova Tanúi az egész földön követik Jézus példáját, és szeretettel bánnak másokkal. w18.01 5:11–12

Bár lehet, hogy már fiatalon alkalmassá váltál a megkeresztelkedésre, nem tudhatod mindig előre, milyen próbák várnak rád a jövőben. Segíthet megőrizni a Jehova iránti hűségedet, ha arra gondolsz, hogy feltétel nélkül adtad át az életedet neki. Vagyis azt ígérted a világegyetem urának, hogy örökké őt fogod szolgálni, még ha a barátaid vagy a szüleid el is hagyják őt (Zsolt 27:10). Jehova segítségével mindig lesz erőd az önátadásodhoz méltón viselkedni (Flp 4:11, 12). Jehova szeretné, hogy a barátja legyél. De neked is tenned kell azért, hogy a barátja maradhass, és megmenekülhess. A Filippi 2:12 ezt mondja: „folyton munkáljátok megmentéseteket, félelemmel és remegéssel”. Ezért gondold át, hogyan óvhatod meg a barátságodat Jehovával, és hogyan maradhatsz hűséges hozzá még komoly próbákban is. Nem szabad elbíznod magad. Isten szolgái közül sajnos olyanok is letértek a jó útról, akik már régóta szolgálták őt. w17.12 4:4, 6–7

Jehova megtisztel minket azzal, hogy támogathatjuk az egész világra kiterjedő munkáját. Arról biztosít, hogy ez jutalommal jár (Mal 3:10). Megígéri, hogy az, aki nagylelkűen adakozik, jól fog élni (Péld 11:24, 25). És jó érzéssel tölt el, ha adhatunk, hiszen „nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Csel 20:35). A szavainkkal és a példánkkal megmutathatjuk a gyermekeinknek és az újaknak, hogy hogyan adhatnak ők is az értékeikből, és hogy ez nagy öröm forrása. Mindent Jehovától kaptunk. Ha viszonozzuk a jóságát, kimutatjuk, hogy szeretjük őt, és értékeljük, amit értünk tesz. Amikor az izraeliták a templom építéséhez járultak hozzá, „örvendezett a nép, hogy önkéntes felajánlásokat adtak” (1Krón 29:9). Bárcsak mi is ilyen örömet találnánk abban, hogy visszaadunk valamennyit Jehovának abból, amit kaptunk tőle! w18.01 3:18–19

Az első feltámadás valamivel azután vette kezdetét, hogy Krisztus jelenléte elkezdődött. A nagy nyomorúság alatt a még földön élő felkentek el fognak ragadtatni „felhőkben” (1Tessz 4:13–17; Máté 24:31). „Mind át [fognak] változni, egy pillanat alatt, egy szempillantás alatt, az utolsó trombita idején” (1Kor 15:51, 52). A ma élő hűséges keresztények többsége nem felkent, vagyis nem kapott égi elhívást, hogy az égben szolgáljon Krisztussal. Ők azt várják nagyon, hogy eljöjjön „Jehova napja”, és ez a gonosz világ véget érjen. Senki sem tudja, hogy pontosan mikor fog ez megtörténni, de a bizonyítékok alapján már nincs sok hátra (1Tessz 5:1–3). Isten új világában pedig egy másfajta feltámadás fog elkezdődni: feltámadás a paradicsomi földre. Akik akkor életre kelnek, azoknak lehetőségük lesz tökéletessé válni és örökké élni. w17.12 2:15, 18–19

Ha a szívünkben szeretetet és kedvességet táplálunk, az megóv attól, hogy féltékennyé váljunk. Isten Szavában ez áll: „A szeretet hosszútűrő és kedves. A szeretet nem féltékeny” (1Kor 13:4). Ha nem szeretnénk, hogy a féltékenység gyökeret verjen a szívünkben, igyekezzünk úgy látni a testvéreinket, ahogy Isten. Gondoljunk arra, hogy a gyülekezetben mindannyian ugyanannak a jelképes testnek vagyunk a tagjai. Ez segít, hogy ránk is igaz legyen a következő ihletett kijelentés: „ha dicsőséget kap egy tag, vele együtt örvendezik az összes többi tag is” (1Kor 12:16–18, 26). Így, amikor látjuk mások életén Jehova áldását, boldogok leszünk, nem pedig féltékenyek. Jonatán, Saul király fia remek példát állított elénk. Nem vált féltékennyé, amikor Dávid lett a trónörökös, hanem még bátorította is őt (1Sám 23:16–18). Tudnánk mi is olyan kedvesek és szeretetteljesek lenni, mint Jonatán volt? w17.11 5:10–11

Jehova megőrizte nekünk a törvényszövetséget a Szavában, a Bibliában. Nem azt szeretné, hogy az apró részletek megszállottjai legyünk, hanem inkább azt, hogy felismerjük azokat a csodálatos alapelveket, melyekre a parancsolatok épültek (Máté 23:23). A mózesi törvényben benne van az „ismeret és igazság váza”, hiszen jobban megismerhetjük belőle Jehovát és az igazságos alapelveit (Róma 2:20). Például a menedékvárosokról szóló leírás megtanítja a véneket, hogy „igaz ítélettel [ítélkezzenek]”, és mindannyiunkat arra ösztönöz, hogy „szerető-kedvességgel és irgalommal [bánjunk] egymással” (Zak 7:9). Ránk már nem vonatkozik a mózesi törvény. Ám Jehova nem változott, így az igazságosság és az irgalom ma ugyanolyan fontos neki. Igazi kiváltság egy olyan Istent szolgálni, aki a saját képmására alkotott minket, akinek a tulajdonságait utánozhatjuk, és akinél menedéket kereshetünk! w17.11 3:2–3, 18–19

Előadóként arra kell törekedned, hogy az előadásod a Szentírásra épüljön (Ján 7:16). Mit jelent ez? Először is, semmi se kapjon nagyobb hangsúlyt, mint maguk a bibliaversek – se a megtörtént esetek, se a szemléltetések, se az előadásmódod. Másodszor, tartsd észben, hogy nem ugyanaz felolvasni jó pár bibliaverset, mint tanítani a Bibliából. Ha túl sok verset olvasol fel, valószínűleg csak azt éred el, hogy a hallgatóid egyikre sem fognak emlékezni. Ezért gondosan válaszd ki, hogy melyeket használod fel, és ne sajnáld rá az időt, hogy felolvasd, megmagyarázd és szemléltesd őket, illetve hogy rámutass az alkalmazásukra (Neh 8:8). Próbáld megérteni, hogy milyen összefüggés van a vázlatpontok és a bibliaversek közt. És ami a legfontosabb, kérd Jehovát, hogy segítsen neked ügyesen közvetíteni a Szavában található értékes tanítást (Ezsd 7:10). w17.09 4:11–12

Jehova népe i. e. 537-ben, 70 hosszú év után kiszabadult a babiloni fogságból, ami nagy örvendezésre adott okot. Lelkesen nekiláttak az igaz imádat helyreállításának Jeruzsálemben. I. e. 536-ban lefektették a templom alapját. De a következő tizenhat évben semmit sem haladtak a templom építésével. Jehova népét emlékeztetni kellett rá, hogy térjenek vissza Istenükhöz, és ne a maguk dolgait tartsák a legfontosabbnak. Isten i. e. 520-ban elküldte Zakariás prófétát, hogy emlékeztesse a népét, hogy elsősorban miért szabadította ki őket. Zakariás nevének az a jelentése, hogy ’Jehova megemlékezett’, és már erről is eszükbe juthatott egy fontos tény. Bár ők megfeledkeztek Jehova megmentő tetteiről, ő nem feledkezett meg a népéről (Zak 1:3, 4). Kedvesen megígérte, hogy segít nekik a tiszta imádat helyreállításában, de közben arra is figyelmeztette őket, hogy nem tűri el a félszívű imádatot. w17.10 3:2–3

Mentálhigiénés szakemberek szerint, ha valaki könyörületesen bánik másokkal, az jót tesz a közérzetének, az egészségének és a kapcsolatainak. Ha enyhítesz mások szenvedésén, akkor boldogabb és derűlátóbb leszel, és kevésbé lesz valószínű, hogy magányosnak érzed magad, vagy hogy negatív gondolatok felett időzöl. Igen, neked is a javadra válik, ha könyörületes vagy. Nekünk, keresztényeknek azért is jó, ha igyekszünk másoknak segíteni, mert nyugodt lesz a lelkiismeretünk, hiszen tudjuk, hogy megfelelünk Isten elvárásainak. Jobb szülőkké, házastársakká és barátokká válunk. És akik készségesen odafigyelnek másokra, számíthatnak rá, hogy őket is támogatják majd, amikor szükségük lesz rá (Máté 5:7; Luk 6:38). Ám elsősorban nem azért igyekszünk könyörületesnek lenni, mert ez a javunkra válik. Inkább arra vágyunk, hogy utánozzuk és dicsőítsük a szeretet és könyörület forrását, Jehova Istent (Péld 14:31). w17.09 2:16–17

Azon túl, hogy Jézus király és főpap lett, kapott egy további feladatot, azt, hogy építse meg Jehova templomát. A modern korban a Jézusra bízott építőmunka magában foglalta, hogy 1919-ben kiszabadította az igaz imádókat Nagy Babilon fogságából, és helyreállította a keresztény gyülekezetet. Emellett kinevezett egy hű és értelmes rabszolgát, hogy az irányítsa a munkát a nagy szellemi templom földi udvarában (Máté 24:45). Jézus azért is sokat tett, hogy megtisztítsa Isten népét, és folyamatosan segít nekik tiszta imádatot bemutatni (Mal 3:1–3). Az ezeréves uralom alatt Jézus a mellé kinevezett 144 000 királlyal és pappal együtt segíteni fog a hűséges embereknek eljutni a tökéletességre. Amikor ez megvalósul, a megtisztított földön csak Isten igaz imádói laknak majd. Így végre teljesen helyreáll az igaz imádat! w17.10 4:15–16

Annak, aki nem szándékosan ölt embert, tennie kellett azért, hogy irgalomban részesüljön. El kellett menekülnie a legközelebbi menedékvárosba (Józs 20:4). A vétkes aligha vette félvállról a helyzetet, hiszen veszélyben volt az élete. A lehető leggyorsabban el kellett jutnia a menedékvárosba, és ott is kellett maradnia. Ez áldozattal járt. Le kellett mondania az addigi megélhetéséről, a kényelmes otthonáról és a szabad utazás jogáról, egészen a főpap haláláig. Természetesen megérte meghozni mindezt az áldozatot. Napjainkban egy bűnbánó vétkesnek ugyanígy határozott lépéseket kell tennie, ha szeretné elnyerni Isten irgalmát. Teljesen el kell fordulnia a bűnös útjától, ami azt jelenti, hogy azokat a kisebb helytelenségeket is kerülnie kell, amelyek aztán súlyos bűnhöz vezethetnek. Az ilyen őszinte erőfeszítésekkel a vétkes azt bizonyítja, hogy nem öntelt, és nem veszi magától értetődőnek Jehova irgalmát (2Kor 7:10, 11). w17.11 2:10–11

Jehova arra kér minket, hogy legyünk nagylelkűek a testvéreinkkel (1Ján 3:17). Ezt azonban tiszta indítékból kell tennünk, önzetlenül. Gondoljuk át: „Főként a barátaimat, az ismertebb testvéreket vagy olyanokat szoktam meghívni, akik várhatóan viszonozzák majd? Vagy olyanokkal is nagylelkű vagyok, akiket kevésbé ismerek, illetve akiknek nincs módjuk viszonozni a kedvességemet?” (Luk 14:12–14). Vagy tegyük fel, hogy egy hittársunk a saját hibájából nehéz anyagi helyzetbe kerül, vagy elmulasztja megköszönni a vendégszeretetünket. Ilyenkor fogadjuk meg a mai napiszövegünk tanácsát. Ha így teszünk, átélhetjük az önzetlen adakozásból fakadó örömet (Csel 20:35). w17.10 1:12

Potifár felesége szemet vetett Józsefre, mivel „jó alakú és szép arcú” férfi volt. József azonban ellenállt a nő kitartó csábításának, és amikor a helyzet kritikussá vált, elmenekült. Mit tanít nekünk József példája? Időnként talán el kell menekülnünk a kísértés elől, hogy ne szegjük meg Isten törvényét (Péld 1:10). Vannak közöttünk olyanok, akiknek küzdelmet jelentett felhagyni a falánksággal, alkoholizmussal, dohányzással, drogfüggőséggel vagy az erkölcstelen életmóddal. Ám lehet, hogy alkalmanként még mindig kísértést éreznek. Mi segíthet, ha arra érzünk indíttatást, hogy áthágjuk Jehova törvényét? Képzeljük el, milyen szörnyű hatással lenne a Jehovával ápolt kapcsolatunkra az, ha elveszítenénk az önuralmunkat. Gondoljuk át, hogy milyen helyzetekben érhet minket kísértés, és hogy hogyan kerülhetnénk el ezeket (Zsolt 26:4, 5; Péld 22:3). Ha mégis ilyen helyzetbe kerülnénk, kérjünk bölcsességet és önuralmat Jehovától. w17.09 1:8–9

Ha szeretnénk Jehova barátai lenni, fontos, hogy a lehető legkisebbre korlátozzuk a kapcsolatunkat a világ kereskedelmi rendszerével. A körülményeinket arra kell felhasználnunk, hogy igazi gazdagságra törekedjünk. Az ókorban élt hithű Ábrahám kész volt elhagyni a virágzó Ur városát, és sátorlakó életmódba kezdett, mert értékesnek tartotta a Jehovával való barátságát (Héb 11:8–10). Istenre tekintett úgy, mint aki a valódi gazdagság forrása, és nem törekedett anyagi haszonszerzésre, hiszen az a hit hiányáról árulkodott volna (1Móz 14:22, 23). Jézus is ilyen hit kifejlesztésére ösztönzött, amikor ezt mondta egy tehetős fiatal férfinak: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el javaidat, add a szegényeknek, és kincsed lesz az égben, és jöjj, légy a követőm!” (Máté 19:21). Sajnos ennek a fiatalembernek nem volt olyan erős hite, mint Ábrahámnak, de voltak, akik feltétel nélkül megbíztak Istenben. w17.07 1:12

430 év telt el azután, hogy Ábrahám átkelt az Eufráteszen, mire a leszármazottai szervezett nemzetté váltak, és később ők foglalták el azt a földet (2Móz 12:40–42; Gal 3:17). Ábrahám kész volt türelmesen várni, hiszen szilárdan hitt abban, hogy Jehova megtartja az ígéretét (Héb 11:8–12). Végig megőrizte az örömét, pedig az élete során nem is láthatta, hogyan teljesedik be a neki tett ígéret minden részlete. De képzeljük csak el, milyen boldog lesz, amikor feltámad a paradicsomban. Biztosan meglepődik majd, hogy a Bibliának milyen nagy része foglalkozik vele és a leszármazottaival. Felvillanyozó lesz számára, mikor megérti, hogy milyen fontos szerepe volt Jehova szándékában a megígért mag ősatyjaként. Kétségtelenül azt fogja érezni, hogy megérte türelmesen várni Jehovára. w17.08 1:10–11

A tisztátalanságnak fordított eredeti bibliai kifejezés tágabb értelmű, és nem csupán a szexuális természetű bűnökre utal. Beletartoznak olyan káros szokások, mint a dohányzás, vagy az, ha valaki trágár vicceket mond (2Kor 7:1; Ef 5:3, 4). Tisztátalanságnak számítanak olyan tevékenységek is, melyeket valaki egyedül végez, például szexuálisan izgató tartalmú könyvek olvasása vagy pornográf anyagok nézése. Ezek odavezethetnek, hogy egy személynek szokásává válik az önkielégítés. Azok, akik rendszeresen néznek pornográf anyagokat, a nemi vágyaikat táplálják, ami szexfüggőséghez vezethet. Kutatások eredményei azt mutatják, hogy akik ellenállhatatlanul vágynak pornográf anyagok után, ugyanolyan tüneteket produkálnak, mint az alkoholisták vagy a drogfüggők. Nem csoda, hogy ennek a tisztátalan szokásnak káros következményei vannak: mély szégyenérzet, alacsony teljesítmény a munkahelyen, boldogtalan családi élet, válás és öngyilkosság. w17.08 3:8–9

A zsoltáríró Jeruzsálem újjáépítésével kapcsolatban énekelte ezt Jehováról. Milyen biztató lehetett számára, hogy tudta, hogy Isten megerősíti a városkapukat, vagyis megvédi az imádóit. Lehet, hogy a nehézségeid aggodalommal töltenek el. Ilyenkor Jehova megadhatja a szükséges bölcsességet, hogy úrrá tudj lenni a helyzeten. A zsoltáríró kijelenti, hogy Isten „kiküldi beszédét a földre, sebesen fut az ő szava”. Aztán azt mondja Jehováról, hogy „havat ad”, „zúzmarát szór”, és „hullatja jegét”. Majd megkérdezi: „Kicsoda állhatja ki hidegét?” Hozzáteszi még, hogy Jehova „elküldi szavát, és felolvasztja azokat” (Zsolt 147:15–18). Végtelenül bölcs és hatalmas Istenünk, aki az ellenőrzése alatt tartja a jeget és a havat, képes neked segíteni, hogy bármilyen akadályt leküzdhess. w17.07 3:14–15

Isten méltó az uralkodásra, és az ő uralma a lehető legjobb uralom. Ez a felismerés arra ösztönöz minket, hogy őszintén támogassuk az uralmát. Miért? Mivel mindent Jehova teremtett, teljes joggal uralkodik az emberek és a szellemteremtmények felett. Sátán semmit sem teremtett, így hát nincs joga ahhoz, hogy magának követelje a világegyetem feletti hatalmat. Amikor ő és az első emberpár fellázadt Jehova uralma ellen, öntelten viselkedtek (Jer 10:23). Igaz, a szabad akarat lehetőséget adott nekik arra, hogy függetlenítsék magukat Istentől. De vajon a joguk is megvolt ehhez? Nem! A szabad akarat lehetővé teszi, hogy kisebb-nagyobb döntéseket hozzunk, arra azonban nem hatalmaz fel, hogy fellázadjunk a Teremtő ellen, akitől az életünket kaptuk. Kétségtelen, hogy ha valaki így dönt, akkor valójában visszaél a szabad akaratával. Emberekként kötelesek vagyunk alávetni magunkat Jehova igazságos uralmának. w17.06 4:2–4

Ha kincsnek tartjuk a szolgálatunkat, akkor Pálhoz hasonlóan mi sem hagyunk fel a tanúskodással, még ha ezért üldöznek is minket (Csel 14:19–22). Az 1930-as években és az 1940-es évek elején a testvéreink heves ellenállást tapasztaltak az Egyesült Államokban, mégis szilárdan ragaszkodtak a prédikálómunkához. Az ehhez való joguk védelméért számos jogi csatát vívtak. 1943-ban az amerikai Legfelsőbb Bíróságon szerzett egyik győzelmük után Nathan H. Knorr testvér ezt mondta: „Ezek a győzelmek annak köszönhetőek, hogy harcoltok. . . . Ez a döntés valójában az Úr rendíthetetlen népének győzelme.” Igen, a szolgálat iránt érzett szeretetünk legyőzi az üldözést. Ha Jehovától kapott, nagy értékű kincsnek tartjuk a szolgálatot, akkor nem az lesz a legfontosabb, hogy hány órát tudunk leadni, hanem inkább az, hogy amennyire csak tőlünk telik, alaposan tanúskodjunk a jó hírről (2Tim 4:5). w17.06 2:11–12

Ha mélységesen szeretjük Jehovát, az segít, hogy eleget tegyünk a parancsainak, kitartsunk, és gyűlöljük a rosszat (Zsolt 97:10). Azonban Sátán és a világa igyekszik meggyengíteni az Isten iránti szeretetünket. A mai világban az embereknek torz képük van a szeretetről. A legtöbben a Teremtő helyett önmagukat szeretik (2Tim 3:2). Sátán elérte, hogy sokaknak „a test kívánsága, a szem kívánsága és az életben birtokolt javak látványos fitogtatása” a legfontosabb (1Ján 2:16). Pál apostol arra figyelmeztette a keresztény hittársait, hogy ne a testi vágyaik vezessék őket. Ezt mondta: „a testi gondolkodás halált jelent. . . Mert a testi gondolkodás ellenségeskedés az Istennel” (Róma 8:6, 7). Mi tagadás, akik az anyagi és szexuális vágyaiknak élnek, sok csalódásnak és fájdalomnak teszik ki magukat (1Kor 6:18; 1Tim 6:9, 10). w17.05 3:5–6

Ha a menekült testvérek hálásak az adományokért, és semmit sem követelnek ki, akkor a vendéglátó hittársaik átélhetik az adakozás örömét. Persze az is tény, hogy ha valaki örökké mások támogatásától függ, akkor sérülhet az önbecsülése, és megromolhat a testvérekkel való kapcsolata (2Tessz 3:7–9). Viszont a menekülteknek mindenképp szükségük van a gyakorlati segítségünkre. Ehhez nem feltétlenül sok pénzre van szükség, hanem inkább az időnkre és a figyelmünkre. Talán olyan egyszerű dolgokban segíthetünk nekik, mint például hogy hogyan utazhatnak tömegközlekedéssel, hol vehetnek olcsó, de jó minőségű élelmet, és hol szerezhetnek be olyan eszközöket, amelyekkel kereshetnek némi pénzt, például varrógépet vagy fűnyírót. Ennél is fontosabb, hogy segítsünk nekik részt venni a gyülekezeti életben. Ha módunkban áll, felajánlhatnánk nekik, hogy elvisszük őket az összejövetelre. Azt is elmagyarázhatjuk, hogy nálunk hogyan lehet beszélgetést kezdeni az emberekkel Isten királyságáról, és el is hívhatjuk őket a szolgálatba. w17.05 1:11–12

A testi gondolkodású embereknek nem könnyű kiegyensúlyozottan tekinteniük az anyagiakra, mert jelképes értelemben nem látnak tisztán (1Kor 2:14). Emiatt nehezebben tudnak különbséget tenni a helyes és a helytelen között (Héb 5:11–14). Így aztán némelyeken annyira elhatalmasodik az anyagi dolgok utáni vágy, hogy soha nem elégszenek meg semmivel (Préd 5:10). De szerencsére van ellenszere az anyagiasságnak, mégpedig az, ha rendszeresen fogyasztunk egészséges szellemi táplálékot Isten Szavából, a Bibliából. Jézusnak erőt adott az, hogy az Istentől származó igazságon elmélkedett, így ellen tudott állni a kísértésnek. A bibliai alapelvek alkalmazása ugyanígy minket is felvértez az anyagiasság elleni küzdelemre (Máté 4:8–10). Ha megfogadjuk a Szentírás tanácsait, azzal azt fejezzük ki, hogy Jézust jobban szeretjük az anyagi javaknál. w17.05 4:17