Március

Van valaki a gyülekezetedben, akinek a viselkedését idegesítőnek találod? A negatív érzéseid semmit sem fognak változni, ha nem teszel erőfeszítést. Ha szeretnél javítani a kapcsolatotokon, fogadd meg a Biblia tanácsát a vendégszeretetről, hiszen így még az ellenségek is kibékülhetnek (Péld 25:21, 22). Ha vendégül látunk valakit, azzal elsimíthatjuk a köztünk lévő feszültséget. Ilyenkor felismerhetjük a vendégünknek azokat az erényeit, amelyeket látva Jehova az igazsághoz vonzotta őt (Ján 6:44). Egy váratlan, kedves meghívás új alapot teremthet egy baráti kapcsolathoz. Mi segít, hogy őszinték legyenek az indítékaink? Például az, ha követjük a mai napiszövegben olvasható felszólítást. Gondoljuk át, hogy miben tarthatjuk többre a testvérünket: a hitében, a kitartásában, a bátorságában vagy valamilyen más keresztényi vonásában. Ezáltal elmélyülhet az iránta érzett szeretetünk, és könnyebb lesz vendégszeretőnek lennünk vele. w18.03 3:18–19

Némelyik szülőnek az teszi leginkább próbára az engedelmességét, hogy kiközösítik a gyermekét. Egy anyuka, akinek a kiközösített lánya elköltözött otthonról, beismeri: „Próbáltam kiskaput keresni a kiadványainkban, hogy időt tölthessek a lányommal és az unokámmal.” De a férje kedvesen emlékeztette rá, hogy a lányuk már a saját útját járja, és nekik nem szabad beavatkozniuk abba, ahogyan Jehova fegyelmezi. Évekkel később a lányuk vissza lett fogadva a gyülekezetbe. „Tisztel minket, amiért engedelmeskedtünk Istennek” – meséli az anyuka. Ha neked is kiközösítették a gyermekedet, bízol „Jehovában teljes szívedből”, ahelyett, hogy a saját értelmedre támaszkodnál? (Péld 3:5, 6). Bízz hát abban, ahogy Jehova fegyelmez és vezet. Még akkor is tegyél így, ha az engedelmesség fájdalommal jár. Így együttműködsz Istennel, nem pedig ellene dolgozol. w18.03 5:12–13

A Biblia nem köti korhoz a keresztelkedést. A Máté 28:19-ben „tegyetek tanítvánnyá” kifejezéssel fordított görög szó azt jelenti, hogy azzal a céllal tanítanak valakit, hogy tanítvány legyen belőle. Tanítvány az, aki megismeri és felfogja Jézus tanításait, és elhatározza, hogy alkalmazni fogja őket. A keresztény szülők tehát azzal a céllal tanítsák a gyermeküket már pici korától, hogy segítsenek neki Krisztus megkeresztelt tanítványává válni. Nyilvánvaló, hogy egy kisbaba nem alkalmas a keresztelkedésre. Azonban a Biblia rámutat, hogy még viszonylag kicsi gyermekek is képesek megérteni és értékelni a Biblia tanításait. Például Timóteusz olyan tanítvány volt, aki egészen fiatalon zárta a szívébe az igazságot. A hite megingathatatlan volt (2Tim 1:5; 3:14, 15). A tízes évei végén vagy a húszas évei elején már olyan keresztény tanítvány volt, akit különleges feladatokkal lehetett megbízni (Csel 16:1–3). w18.03 2:4–5

Amikor elkezdtük Isten szolgálatát, sok mindenen változtattunk. De a keresztelkedésünkkel nem ért véget ez a folyamat. Mivel egyikőnk sem tökéletes, mindannyiunknak folyamatosan változnunk kell (Flp 3:12, 13). Akár idősek vagyunk, akár fiatalok, el kell gondolkodnunk a következő kérdéseken: „Észreveszek magamon olyan változásokat, amelyek azt jelzik, hogy szellemi emberré kezdek válni? Az egyéniségem egyre jobban hasonlít Krisztuséhoz? Mit árul el a szellemiségemről az, ahogyan az összejöveteleken gondolkodom és viselkedem? Mi derül ki a vágyaimról a beszélgetéseimből? Mi a helyzet a tanulmányozási szokásaimmal és az öltözködésemmel? Hogyan fogadom a tanácsot? Mit teszek, ha kísértés ér? Túlléptem már az alapkövetelményeken, és haladok a keresztényi érettség felé?” (Ef 4:13). A válaszaink rengeteget elmondanak arról, hogy milyen a szellemiségünk. w18.02 4:4–5

Nagyon különleges időszakban élünk. A Biblia jövendölésének megfelelően Jehova egybegyűjt egy nagy sokaságot „minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből”. Ezt a hatalmas nemzetet több mint nyolcmillió boldog ember alkotja, akik „éjjel-nappal szent szolgálatot végeznek” Istennek (Jel 7:9, 15; Ézs 60:22). Még soha nem élt a földön ennyi olyan ember, aki szereti Istent és az embertársait. Az ihletett Szentírás azonban azt is megjövendölte, hogy napjainkban eltorzult, önző szeretet jellemzi majd azokat, akik elidegenedtek Istentől. Pál apostol ezt írta: „az utolsó napokban . . .az emberek önmagukat szeretők lesznek, pénzszeretők. . ., inkább gyönyörszeretők, semmint Istent szeretők” (2Tim 3:1–4). Az énközpontú szeretet teljesen más, mint a keresztényi szeretet. Igazából ez a szeretet önzővé teszi a világot, és így „nehezen elviselhető” állapotokhoz vezet. w18.01 4:1–2

A pontos ismeret hitet és bölcsességet adott Noénak, ami megvédte őt az ártalmas dolgoktól, különösen szellemi téren. Nézzünk egy példát. Mivel Noé „az igaz Istennel járt”, nem járt az istentelen, gonosz emberekkel, vagyis nem kereste a társaságukat. Őt nem tudták félrevezetni a testet öltött démonok, akik a hitetlen, rászedhető embereket alighanem lenyűgözték a különleges képességeikkel. Talán még azt is elérték, hogy istenítsék őket (1Móz 6:1–4, 9). Noé továbbá tudta, hogy az emberek kapták feladatul, hogy az utódaikkal betöltsék a földet (1Móz 1:27, 28). Ezért biztosan természetellenesnek és rossznak tartotta a testet öltött szellemi lények és a nők közötti szexuális kapcsolatot. Ez a következtetés megerősödhetett benne, amikor látta, milyen rendellenes gyermekek születtek az ilyen kapcsolatokból. Idővel Isten figyelmeztette Noét, hogy vízözönt fog hozni a földre. Noé hitt ebben a figyelmeztetésben, ezért megépítette a bárkát, és megmentette a családját (Héb 11:7). w18.02 2:8

Ha súlyos bűnt követtél el, Jehova kész segíteni neked, hogy újra jó kapcsolatban lehess vele. De fontos, hogy elfogadd a segítségét, melyet a vének által nyújt neked (Péld 24:16; Jak 5:13–15). Ne tétovázz, hiszen az örök életed forog kockán! De mit tehetsz, ha Jehova már régen megbocsátott neked, mégis gyötör a bűntudat? Úgy tűnik, hogy időről időre Pál apostolt is nyomasztották a múltbeli vétkei. Elismerte: „én a legkisebb vagyok az apostolok között, és nem vagyok méltó arra, hogy apostolnak nevezzenek, mivel üldöztem az Isten gyülekezetét” (1Kor 15:9). Jehova elfogadta Pált a múltbeli vétkei ellenére, és szerette volna, ha ezt Pál is felismeri. Ha őszintén megbánod a múltban elkövetett bűneidet, továbbá megvallod őket Jehovának, és ha kell, a véneknek is, biztos lehetsz Jehova irgalmában. Hidd el, hogy Jehova megbocsátott neked (Ézs 55:6, 7). w18.01 1:17–18

A Jehovával való barátsághoz kétirányú kommunikációra van szükség: meg kell őt hallgatnunk, és beszélnünk kell hozzá. A személyes tanulmányozás a legfőbb módja annak, ahogyan meg tudjuk hallgatni Jehovát. Ehhez hozzátartozik Isten Szavának és a kiadványainknak az olvasása, és az olvasottakon való elmélkedés. Ne feledd, hogy a bibliatanulmányozásnak nem pusztán az a célja, hogy gyarapítsd a lexikális tudásodat, mintha csak egy iskolai vizsgára készülnél. A hatékony tanulmányozás sokkal inkább hasonlít egy utazáshoz, melynek során Jehova személyiségének újabb oldalait fedezheted fel. Így közelebb kerülhetsz Istenhez, és ő is közeledni fog hozzád. Jehova szervezete számos eszközt ad, hogy össze tudj állítani magadnak egy tartalmas tanulmányozási programot. Például a jw.org honlapon a Mit tanít valójában a Biblia? című könyv alapján készült feladatlapokkal megerősítheted a bibliai tanításokba vetett hitedet (Zsolt 119:105). w17.12 4:8–9

Figyeld meg, hogyan válik lehetővé ez az idilli állapot: „mert telve lesz a föld Jehova ismeretével”. Az állatok nem tudnak Jehováról tanulni, ezért ez a prófécia jelképesen az embereken teljesedik be (Ézs 11:6, 7). A testvéreink közül, akik most békés kapcsolatokat ápolnak másokkal, sokan korábban olyan vadak voltak, mint a farkasok. Néhányuk történetét el is olvashatjuk a jw.org honlapon, „A Biblia képes megváltoztatni az életünket” című rovatban. A korábban erőszakos emberek felöltötték „az új egyéniséget, amely Isten akarata szerint teremtetett igazi igazságosságban és lojalitásban” (Ef 4:23, 24). Ahogy az emberek tanulnak Istenről, megértik, hogy meg kell felelniük az ő elvárásainak. Ezért kiigazítják a hitnézeteiket, a gondolkodásukat és a viselkedésüket. Lehet, hogy nem könnyű változtatniuk, de képesek rá, hiszen a szent szellem támogatja azokat, akik őszintén szeretnék Isten akaratát cselekedni. w18.01 5:15–16

Az égi feltámadásról azt mondja a Biblia, hogy akik égi életet kapnak, „a megfelelő sorrendben” támadnak fel. Ezért arra számítunk, hogy a földi feltámadás is rendezetten fog lezajlani. Ez persze számos kérdést felvet: Akik mostanában halnak meg, azok Krisztus ezeréves uralmának kezdetén fognak életre kelni, hogy a szeretteik fogadhassák őket? Korábban fognak feltámadni azok a hithű férfiak, akik jó vezetők voltak a régmúltban, hogy segítsenek megszervezni Isten népét? Mikor és hol támadnak fel azok, akik sosem szolgálták Jehovát? Még sorolhatnánk az ezekhez hasonló kérdéseinket. De valóban szükséges most ilyesmin elmélkedni? Jobb, ha türelmesen várunk, hiszen úgyis kiderül majd, hogy Jehova hogyan oldja meg ezeket a részleteket. Míg várjuk az új világot, szilárdítsuk meg a Jehovába vetett hitünket. Ő arról biztosított minket Jézus által, hogy életre fogja kelteni mindazokat, akiket az emlékezetében őriz (Ján 5:28, 29; 11:23). w17.12 2:20–21

Biztosan te is úgy látod, hogy Pál ihletett tanácsai még ma is a javára válnak a férjeknek, a feleségeknek és a gyermekeknek. A férjeket erre utasítja a Biblia: „továbbra is szeressétek a feleségeteket, és ne érezzetek keserű haragot irántuk.” Egy szerető férj tiszteli a feleségét, és ezt úgy fejezi ki, hogy meghallgatja őt, és biztosítja róla, hogy fontosnak tartja a véleményét (1Pét 3:7). Bár nem tehet mindig eleget a felesége kérésének, gyakran kiegyensúlyozottabban tud dönteni, ha az ő meglátásait is figyelembe veszi (Péld 15:22). Igyekszik kiérdemelni, nem pedig kikényszeríteni a felesége tiszteletét. Ha a férj szereti a feleségét és a gyerekeit, az hozzájárul, hogy az egész család boldogan szolgálja Jehovát, és elnyerje az örök élet díját. w17.11 5:12, 15

Pál apostol feltehetően az első római bebörtönzése vége felé, vagyis i. sz. 60-61 körül írta a levelét a Kolosszéban élő keresztényeknek. Ebben megemlítette, hogy milyen fontos gazdagodniuk a „szellemi megértésben” (Kol 1:9). Később még ezt is kijelentette: „Ezt azért mondom, hogy senki se vezessen félre titeket meggyőző érvelésekkel.” „Vigyázzatok, nehogy bárki is rabul ejtsen titeket a filozófia és a megtévesztő, értelmetlen elképzelések által, amelyek emberek hagyományaira és a világ elveire épülnek, nem pedig Krisztusra” (Kol 2:4, 8). Pál ezután kifejtette, hogy miért téves némelyik népszerű elképzelés, és hogy miért lehetnek vonzóak ezek a tökéletlen embereknek. Az egyik ok az, hogy aki ilyen nézeteket vall, talán bölcsebbnek vagy különbnek érzi magát másoknál. Pál a levelével segíteni szeretett volna a testvéreknek, hogy utasítsák el a világias gondolkodást és a helytelen szokásokat (Kol 2:16, 17, 23). w17.11 4:1

Miről lehet szükséges lemondanunk ahhoz, hogy Jehova irgalmában részesüljünk? Nos, késznek kell lennünk feladni bármit, ami a botlásunkat okozhatja, még akkor is, ha az különösen kedves nekünk (Máté 18:9). Például, ha a barátaid olyasmire próbálnak rávenni, ami sérti Jehovát, megszakítod velük a kapcsolatot? Ha gondot jelent mértéket tartani az alkoholfogyasztásban, hajlandó vagy kerülni az olyan helyzeteket, amelyek veszélybe sodornának? Ha erkölcstelen vágyakkal küzdesz, elutasítasz minden olyan filmet, honlapot vagy tevékenységet, amely tisztátalan gondolatokat ébreszthet benned? Ne feledd, hogy minden áldozatot megér az, hogy feddhetetlenek maradjunk Jehova előtt. Nincs annál rosszabb érzés, mint amikor távol vagy tőle. Viszont semmihez sem fogható nyugalmat ad, amikor érezheted a szerető-kedvességét (Ézs 54:7, 8). w17.11 2:12

Megfigyelted, hogy a Zakariás 5:4 szerint „az átok . . .bemegy a tolvaj házába. . .; és ott marad a házában, és megemészti azt”? Jehova ítéletét nem tartóztathatják fel reteszek vagy zárak. Minden rejtekhelyre bejut, és leleplezi a bűnöket Jehova népe között. Valaki talán el tudja titkolni a lopást a hatóságok, a munkaadója, a vének vagy a szülei elől, de Isten elől biztosan nem. Ő gondoskodik róla, hogy minden ilyen eset napvilágra kerüljön (Héb 4:13). Milyen felüdítő olyan emberekkel kapcsolatot ápolni, akik ügyelnek rá, hogy mindig, mindenben becsületesek legyenek! (Héb 13:18). A lopás minden formája sérti Jehovát. Megtiszteltetésnek tartjuk, hogy az ő erkölcsi követelményei szerint élhetünk, és igyekszünk mindig úgy viselkedni, hogy ne hozzunk szégyent a nevére. Így elkerülhetjük az ítéletét, melyet azokra hoz el, akik szándékosan megszegik a törvényeit. w17.10 3:6–7

Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy békében legyünk a testvéreinkkel, még akkor is, ha úgy érezzük, hogy félreértettek minket, vagy igazságtalanul bántak velünk (Róma 12:17, 18). A bocsánatkérés enyhítheti a fájdalmat, de csak ha őszinte. A béke különösen fontos a házasságban. Helytelen lenne, ha egy házaspár mások előtt szeretettel bánna egymással, de otthon nem szólnának a másikhoz, vagy bántanák a házastársukat szóban vagy tettlegesen. Az is fontos, hogy megbocsátók legyünk. Ha valaki megbánt minket, készségesen bocsássunk meg neki, és ne nehezteljünk rá. Ahhoz, hogy őszintén meg tudjunk bocsátani, jó irányba kell terelnünk a gondolatainkat, és nem szabad számon tartanunk a sérelmeinket (1Kor 13:4, 5). Ha továbbra is haragot táplálnánk, azzal kockára tennénk a testvérünkkel ápolt kapcsolatunkat, sőt a Jehovához fűződő barátságunkat is (Máté 6:14, 15). w17.10 1:14–15

Milyen hatással volt Zakariás üzenete a zsidókra? Jehova támogatást és védelmet ígért a munkájukhoz. A templom felépítéséről szóló prófécia biztosan reményt adott nekik. De hogyan tudja csupán néhány ember elvégezni ezt a hatalmas feladatot? Zakariás következő szavai minden kétséget eloszlattak. Isten ígérete szerint a hűséges Heldai, Tóbija és Jedája mellett még sokan mások is „eljönnek. . ., és építeni fogják Jehova templomát”. A zsidókat fellelkesítette, hogy Isten a segítségéről biztosította őket, ezért munkába lendültek. Bár a perzsa király betiltotta a munkát, ők folytatták az építkezést. Jehova nem sokkal ezután el is távolította ezt a hegyként tornyosuló akadályt, és a templom építése i. e. 515-re befejeződött (Ezsd 6:22; Zak 4:6, 7). Azonban Jehova szavai még nagyobb dolgokat jeleznek előre a mi időnkre. w17.10 4:17

Jehova Salamont bízta meg azzal, hogy irányítsa minden idők egyik legfontosabb építkezését, a jeruzsálemi templom építését. Az épületnek „fölöttébb fenségesnek [kellett] lennie, szépségéről híresnek minden országban”. És ami még lényegesebb, a templom azért épült, hogy „Jehovának, az igaz Istennek háza” legyen (1Krón 22:1, 5, 9–11). Dávid király biztos volt benne, hogy Isten támogatja az építkezést, de Salamon „fiatal és tapasztalatlan” volt. Vajon volt elég bátorsága, hogy elvállalja ezt a nagy feladatot? Vagy a fiatal kora és a tapasztalatlansága meggátolta ebben? Ahhoz, hogy el tudja végezni a rábízott munkát, arra volt szükség, hogy bátor legyen és cselekedjen. Ha nem bizonyul bátornak, akkor a félelem megbéníthatta volna. És ha nem tesz semmit, az rosszabb lett volna, mint ha hibázik. Salamonhoz hasonlóan nekünk is szükségünk van Jehova segítségére, hogy bátrak legyünk, és elvégezzük a tőle kapott munkát. w17.09 5:1–2, 4–5

El tudod képzelni, milyen lenne az életed a Biblia nélkül? Nélkülöznöd kellene a megbízható tanácsait, és nem kapnál megnyugtató választ az Istennel, az élettel és a jövővel kapcsolatos kérdéseidre. Ezenkívül arról sem tudnál, hogy mi mindent tett Jehova az emberekért a múltban. Hálásak lehetünk, hogy nem vagyunk ilyen helyzetben, hiszen Jehova gondoskodott róla, hogy olvashassuk a Szavát, a Bibliát. És megígérte, hogy a benne található üzenet örökké fennmarad. Péter apostol idézte az Ézsaiás 40:8 szavait. Jóllehet ez a vers Istennek az emberekhez szóló üzenetére utal, de tágabb értelemben a Bibliára is alkalmazható (1Pét 1:24, 25). Az évszázadok során számos őszinte ember fáradozott azért, hogy lefordítsa és terjessze a Szentírást, még nehézségek árán is. A törekvéseik összhangban voltak Isten akaratával, vagyis azzal, hogy „mindenfajta ember megmentésben részesüljön, és az igazság pontos ismeretére jusson” (1Tim 2:3, 4). w17.09 3:1–2

Ma sok keresztény fiatal hasonló próbával néz szembe, mint annak idején József (1Móz 39:7). Vegyük például Kim esetét. A legtöbb osztálytársa aktív nemi életet élt, és mindig azzal dicsekedtek, hogy milyen szexuális kalandjaik voltak a hétvégén. Kimnek nem voltak ilyen történetei. Beismeri, hogy időnként magányosnak érezte magát, amiért különbözött a többiektől. Ráadásul az osztálytársai lenézték, mert ő nem járt senkivel. De Kim tudta, hogy fiatalkorban különösen erősek a nemi vágyak, ezért bölcsen úgy döntött, hogy nem randizik (2Tim 2:22). Az iskolában sokszor megkérdezték tőle, hogy még szűz-e. Így lehetősége adódott elmagyarázni, hogy miért nem él nemi életet. Büszkék vagyunk a fiataljainkra, akik a nyomás ellenére megőrzik az erkölcsi tisztaságukat, és Jehova is nagyon értékeli őket. w17.09 1:8, 10

A heves természetű emberek gyakran becsmérlő szavakkal fejezik ki az indulataikat. Az ilyen viselkedés nem járul hozzá a boldog családi élethez. A Biblia jó okkal figyelmeztet, hogy kerüljük a haragot, a becsmérlő beszédet és az ordítozást (Ef 4:31). Sajnos az ilyen viselkedés gyakran tettlegességig fajul. A világban talán elfogadható az effajta magatartás, de mi tudjuk, hogy szégyent hoz a Teremtőnkre. Sokaknak előbb meg kellett szabadulniuk ezektől az ártalmas jellemvonásoktól, hogy fel tudják ölteni az új egyéniséget (Kol 3:8–10). A régi egyéniség jellemvonásaihoz tartozik a hazudozás is. A világban megszokott például, hogy hazudnak az adóbevallásukban, vagy azért, hogy elkerüljék a tetteik következményeit. De Jehova az igazság Istene (Zsolt 31:5). Ezért minden egyes imádójától elvárja, hogy „igazat mondjon. . . a felebarátjának” (Ef 4:25; Kol 3:9). Tehát nem szabad hazudnunk, még akkor sem, ha emiatt talán kínos helyzetbe kerülünk (Péld 6:16–19). w17.08 3:3, 5, 12–13, 15

Jehova ma a Szava, a Biblia által nyújt nekünk vezetést. És elmondhatjuk, hogy „sebesen fut az ő szava”, hiszen mindig a kellő időben gondoskodik irányításról. Gondolj csak arra, hogy milyen sok hasznot meríthetsz a bibliaolvasásból, „a hű és értelmes rabszolga” kiadványaiból, a JW TV adásaiból, a jw.org honlap anyagaiból, abból, hogy beszélgethetsz a vénekkel, és együtt lehetsz a testvérekkel (Máté 24:45). Te is úgy érzed, hogy Jehova „sebesen” ellát azzal, amire szükséged van? A zsoltáríró tisztában volt vele, hogy milyen különleges helyzetben van Isten népe. Jehova csak velük közölte a „szavát”, a „rendelkezéseit és bírói döntéseit” (Zsolt 147:19, 20). Ma abban a kiváltságban van részünk, hogy egyedül mi viselhetjük Isten nevét a földön. Mivel megismertük Jehovát, és engedjük, hogy a Szava hatással legyen az életünkre, közeli kapcsolatnak örvendhetünk vele. A 147. zsoltár írójához hasonlóan biztosan te is úgy érzed, hogy számos okod van rá, hogy dicsérd Jehovát, és másokat is erre ösztönözz. w17.07 3:15–16, 18

Jézus mai követői, köztük a több mint egymillió főt számláló, teljes idejű szolgákból álló serege megfogadja Pálnak ezt a tanácsát, amennyire csak lehetséges. Ellenállnak a világ és a reklámipar nyomásának, és észben tartják a következő alapelvet: „a kölcsönkérő szolgája a kölcsönadónak” (Péld 22:7). Sátán semmire sem vágyik jobban, mint hogy minden időnkkel és energiánkkal a kereskedelmi rendszert szolgáljuk. Bizonyos döntésekkel évekre súlyos anyagi terhet vehetünk a nyakunkba. Ilyen lehet egy nagy összegű jelzálogkölcsön, egy elhúzódó diákhitel, egy autó magas törlesztőrészletei, vagy akár egy pazar esküvő is. Gyakorlati bölcsességre vall, ha egyszerűsítünk az életünkön, és csökkentjük a kiadásainkat, valamint a tartozásainkat. Így Isten rabszolgái lehetünk, nem pedig a világ kereskedelmi rendszerét fogjuk szolgálni (1Tim 6:10). w17.07 1:13

Jehova a világegyetem jogos ura, és tökéletesen igazságosan él a hatalmával. Kijelenti: „én vagyok Jehova, aki szerető-kedvességet, jogot és igazságosságot gyakorlok a földön; mert ezekben gyönyörködöm” (Jer 9:24). Jehovának nincs szüksége semmilyen, tökéletlen emberek által alkotott törvénygyűjteményre ahhoz, hogy eldöntse, mi helyes és igazságos. Az igazságosság áthatja a lényét, és a tökéletes igazságérzete alapján írott törvényekről gondoskodott az embereknek. „Igazságosság és ítélet a [trónusának] szilárd helye”, ezért biztosak lehetünk benne, hogy minden törvénye, alapelve és ítélete igazságos (Zsolt 89:14). Sátán viszont, noha bírálja Jehova uralmát, képtelen biztosítani a világban az igazságosságot. w17.06 4:5

Jehova az igazság Istene (Zsolt 31:5). Bőkezű égi Atyánk megosztja az igazság gyöngyszemeit azokkal, akik félik őt. Azóta, hogy először hallottunk az igazságról, sok újabb részletét ismerhettük meg Isten Szavából, a kiadványainkból, valamint a kongresszusokon és a heti összejöveteleken tartott programokból. Így most már nekünk is van egy olyan kincsestárunk, mint amelyről Jézus beszélt, melyben régi és új igazságokat is őrzünk (Máté 13:52). Ha úgy kutatunk az igazság újabb és újabb részletei után, mint rejtett kincsek után, akkor Jehova segít nekünk bővíteni a jelképes kincsestárunkat (Péld 2:4–7). Hogyan tehetjük ezt meg? Jó tanulmányozási szokásokat kell kialakítanunk, és alapos kutatást kell végeznünk Isten Szavában és a kiadványainkban. Így az igazság olyan részleteit fedezhetjük fel, melyek számunkra újak lesznek (Józs 1:8, 9; Zsolt 1:2, 3). Igen, szívből kell vágynunk rá, hogy az igazság egyre több értékes részletével gazdagítsuk a szellemi kincsestárunkat. w17.06 2:13–14

Egy fiatal, egyedülálló testvér, akit nevezzünk most Eduardónak, elgondolkodott az 1Korintusz 7:28 szavain: „Akik [házasságot kötnek], azoknak nyomorúságuk lesz a testükben.” Odament egy idősebb, nős felvigyázóhoz, Stephenhöz, és megkérdezte tőle: „Milyen nyomorúságról van itt szó, és hogyan tudok majd megbirkózni vele, ha megnősülök?” Mielőtt Stephen válaszolt Eduardónak, felhívta a figyelmét egy másik gondolatra, amelyet szintén Pál apostol jegyzett le, mégpedig arra, hogy Jehova a „minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal bennünket minden nyomorúságunkban” (2Kor 1:3, 4). Jehova csakugyan a mi szerető Atyánk, aki megvigasztal minket, amikor nehézségeket élünk át. Biztosan te is tapasztaltad már, hogy támogatott és vezetést nyújtott, talán a Szava által. Meg vagyunk róla győződve, hogy ő a legjobbat akarja nekünk, ahogyan ez a régen élt szolgái esetében is igaz volt (Jer 29:11). w17.06 1:1–2

A menekült testvéreinknek szükségük van gyakorlati segítségre, de még ennél is fontosabb számukra a szellemi és érzelmi támogatás (Máté 4:4). A vének gondoskodhatnak kiadványokról a menekülteknek az anyanyelvükön, és megszervezhetik, hogy kapcsolatba lépjenek olyan testvérekkel, akik beszélik a nyelvüket. Sok menekült ki lett szakítva a családja köréből, a helyi közösségből és a gyülekezetéből. Ezért nagy szükségük van arra, hogy érezzék Jehova szeretetét és törődését a hittestvéreik között. Ha ezt nem tapasztalják, akkor könnyen lehet, hogy a nem Tanú rokonaik és a honfitársaik társaságát kezdik keresni, mivel ők megértik a kultúrájukat, és azt, hogy min mentek keresztül (1Kor 15:33). Éreztessük velük, hogy ők is valóban a gyülekezetünkhöz tartoznak. Ezáltal Jehova példáját követhetjük, aki „megvédi az idegen lakosokat”. Számos menekült nem térhet haza, amíg az elnyomó hatalom uralmon van. Ráadásul sokan szörnyű traumát éltek át. Ezért jó, ha mindig átgondoljuk, hogy mi milyen bánásmódnak örülnénk a helyükben (Máté 7:12). w17.05 1:15–16

Gyengítheti a hitünket és az Isten iránti szeretetünket, ha engedjük, hogy Sátán gonosz világa elkedvetlenítsen minket (1Ján 5:19). Időnként mindannyian szembenézünk olyan próbákkal, amelyek miatt elcsüggedhetünk. Talán az időskor, az egészségi gondok vagy a megélhetési nehézségek vannak ránk ilyen hatással. Az is lehet, hogy az alkalmatlanság érzésével küzdünk, csalódtunk magunkban, vagy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettük volna. De nem engedhetjük, hogy bármi miatt úgy érezzük, hogy Jehova elhagyott minket. Inkább elmélkedjünk olyan bibliaverseken, amelyek biztosítanak róla, hogy Jehova irántunk érzett szeretete sohasem múlik el. Például a Zsoltárok 136:23 így szól: „megemlékezett rólunk megaláztatásunkban: mert szerető-kedvessége időtlen időkig tart”. Igen, Jehova nem szűnik meg odaadón szeretni a szolgáit. Ezért hát biztosak lehetünk benne, hogy meghallgatja az esdeklésünket, és válaszol nekünk (Zsolt 116:1; 136:24–26). w17.05 3:8

Ahogy arról a Galácia 2:11–14-ben olvashatunk, Péter az emberektől való félelem csapdájába esett (Péld 29:25). Jóllehet a saját tapasztalatából tudta, hogy Jehova elfogadja a nem zsidókat, tartott tőle, hogy mit gondolnak róla a jeruzsálemi gyülekezet zsidó származású tagjai. Antiókiában Pál apostol megrótta Pétert a képmutató viselkedéséért (Csel 15:12). Péter a jelek szerint alázatosan elfogadta Pál tanácsát. A Szentírás sehol sem utal arra, hogy elveszítette volna a kiváltságait. Sőt, később két levél megírására is ihletést kapott, melyek aztán a Biblia részévé váltak. Jézus, a gyülekezet feje továbbra is felhasználta őt (Ef 1:22). Így a gyülekezet tagjai követhették Jézus és az Atyja példáját a megbocsátásban. Remélhetőleg senki sem botránkozott meg egy tökéletlen ember hibáján. w17.04 4:16–18

Amikor Jehova elpusztította a városokat és azok környékét, nem csupán az volt a célja, hogy megtisztítsa azt a helyet a romlottságtól. Példát állított „az istenteleneknek az eljövendő dolgokra nézve”. Ahogy akkor, úgy Jehova most is véget fog vetni a züllöttségnek, amikor végrehajtja az ítéletet ezen a gonosz világon. Mi váltja majd fel a züllöttséget? Csupa örömteli tevékenység! Milyen felüdítő lesz paradicsommá alakítani az egész bolygót, valamint házakat építeni magunknak és a szeretteinknek. És mennyire várjuk, hogy üdvözöljük a sok millió embert, akik feltámadnak! Megismertethetjük velük Jehovát, és elmesélhetjük nekik, hogyan törődött az emberekkel a történelem során (Ézs 65:21, 22; Csel 24:15). Mindenki olyasmivel lesz elfoglalva, ami örömöt ad, és Jehovát dicsőíti. w17.04 2:11–12

Amikor Jefte ezt a fogadalmat tette, bizonyára tudta, hogy akár a lánya is lehet az, aki elsőként jön ki a házából az üdvözlésére. Mindenesetre így sem volt könnyű sem neki, sem a lányának. Mindketten nagy áldozatot hoztak. Amikor Jefte meglátta a lányát, összetört a szíve, és „megszaggatta ruháját”. A lánya pedig azt kérte, hogy hadd sirassa el a szüzességét. Miért? Jeftének nem volt fia, és az egyetlen lánya soha nem mehetett férjhez, így Jeftének nem születhetett unokája. Nem volt senki, aki által fennmaradhatott volna a család neve, és akire szállhatott volna az örökség. De számukra nem ez volt a legfontosabb szempont. Jefte így szólt: „megnyitottam számat Jehovának, és nem vonhatom vissza.” A lánya erre ezt mondta: „tégy velem aszerint, ami elhagyta ajkaid” (Bír 11:35–39). Mindketten fontosnak tartották a hűséget, és meg sem fordult a fejükben, hogy megszegjenek egy fogadalmat, melyet a legfelségesebb Istennek tettek, bármilyen nehéz is állni a szavukat (5Móz 23:21, 23; Zsolt 15:4). w17.04 1:5–6

József többször is égbekiáltó igazságtalanság áldozata lett. Körülbelül 17 éves korában a testvérei eladták rabszolgának. Aztán Egyiptomban hamisan azzal vádolták, hogy megpróbálta megerőszakolni az urának a feleségét. Emiatt börtönben kötött ki, ahol bilincsbe verték (1Móz 39:11–20; Zsolt 105:17, 18). Úgy tűnt, hogy a jó tetteiért büntetést kapott, nem pedig jutalmat. Azonban 13 év múlva hirtelen minden megváltozott. Kiszabadult a börtönből, és ő lett Egyiptom második leghatalmasabb embere (1Móz 41:14, 37–43; Csel 7:9, 10). Vajon József megkeseredett a sok igazságtalanság miatt, és elveszítette az Istenébe vetett bizalmát? Nem. Mi segített neki, hogy türelmes legyen? Az, hogy hitt Jehovában, és tudta, hogy ő kézben tartja a dolgokat. Figyeljük meg, hogyan derül ez ki abból, amit a testvéreinek mondott: „Ti rosszat akartatok nekem, Isten azonban ezt jóra akarta fordítani, hogy úgy cselekedjen, mint ma, és sok embert életben tartson” (1Móz 50:19, 20). József tehát felismerte, hogy megérte türelmesen várni Jehovára. w17.08 1:6, 12–13