Április

Hogyan meríthetünk hasznot ebből az értékes ajándékból, a vének munkájából? Ennek az egyik módja az, ha utánozzuk a hitüket és a példájukat. Emellett fontos megfogadnunk a Szentíráson alapuló tanácsaikat (Héb 13:7, 17). Tartsd észben, hogy a vének szeretnek, és az a céljuk, hogy erősítsék a hitedet. Ha például azt veszik észre, hogy hiányzol az összejövetelekről, vagy hogy csökkent a buzgalmad, a segítségedre sietnek. Meg fognak hallgatni, igyekeznek majd bátorítani a szavaikkal, és tanácsot is kapsz tőlük a Biblia alapján. Úgy tekintesz az ilyen segítségnyújtásra, mint ami Jehova szeretetének a kifejeződése? Lehet, hogy a véneknek nem könnyű odajönniük hozzánk, hogy tanácsot adjanak. Akkor hogyan könnyíthetjük meg a munkájukat? Legyünk alázatosak, megközelíthetőek és hálásak. A törődésük mögött lássuk Jehova szeretetét. Ez nemcsak nekünk hasznos, hanem nekik is örömet szerez. w18.03 5:15–16

Minden gyermek más és más; nem egyforma ütemben fejlődnek, és nem ugyanabban a korban válnak éretté. Vannak, akik már egész korán elég értelmesek, és érzelmileg is érettek, így megfogalmazódik bennük, hogy szeretnének megkeresztelkedni. Mások talán csak egy kicsit idősebb korukban állnak készen erre a lépésre. Az észszerű szülők ezért nem gyakorolnak nyomást a gyermekükre, hogy keresztelkedjen meg. A korához és érettségéhez mérten segítenek neki fejlődni szellemileg. A szülők örülhetnek, ha a gyermekük megfogadja a mai napiszöveg szavait. De mindig tartsák szem előtt a céljukat: azt, hogy a gyermekük keresztény tanítvány legyen. Ennek fényében el kell gondolkodniuk a következő kérdésen: „Elég ismerete van a gyermekemnek ahhoz, hogy átadja magát Istennek és megkeresztelkedjen?” w18.03 2:6

Ha elfogadtunk egy meghívást, ne mondjuk le könnyelműen. A vendéglátónk talán már régóta készül a fogadásunkra, de az erőfeszítései feleslegesnek bizonyulhatnak, ha mégsem megyünk el (Máté 5:37). Előfordulhat, hogy valaki azért mond vissza egy meghívást, mert később kap egy vonzóbbat. Vajon ez kedves és tiszteletteljes viselkedés? Az lenne helyénvaló, ha őszinte értékeléssel fogadnánk el egy meghívást, és nem az érdekelne minket, hogy mivel várnak majd (Luk 10:7). Ha pedig valami miatt tényleg kénytelenek vagyunk lemondani a meghívást, kedves lenne minél előbb értesíteni erről a vendéglátónkat. Az is fontos, hogy tiszteletben tartsuk a helyi szokásokat. Némelyik vidéken elvárják, hogy a vendég az első egy-két meghívást visszautasítsa, ám ez más kultúrákban hálátlanságnak tűnne. Igyekezzünk ezekre odafigyelni, hogy örömet szerezzünk a vendéglátónknak. w18.03 3:20–21

A Biblia ismerete önmagában nem elég ahhoz, hogy valaki szellemi gondolkodásúvá váljon (1Kir 4:29, 30; 11:4–6). Akkor hát mire van szükség a bibliai ismereten kívül? Arra, hogy fejlődjünk szellemileg (Kol 2:6, 7). Például azáltal, hogy áttanulmányozzuk a „Tartsátok meg magatokat Isten szeretetében” című könyvet. Ez segíteni fog megértenünk, hogyan alkalmazhatjuk a bibliai alapelveket az életünkben. Ha ezzel a könyvvel már végeztünk, tanulmányozhatnánk más kiadványokat is, amelyek hozzájárulnak a hitünk megszilárdításához (Kol 1:23). Az is fontos, hogy imával kísérve átgondoljuk, hogyan ültethetnénk át a tanultakat a gyakorlatba. Ne felejtsük el, hogy a tanulmányozással és az elmélkedéssel az a célunk, hogy kialakuljon bennünk a vágy, hogy Jehova kedvében járjunk, és betartsuk a törvényeit (Zsolt 40:8; 119:97). Emellett igyekszünk hátat fordítani mindennek, ami akadályozná a szellemi fejlődésünket (Tit 2:11, 12). w18.02 4:7–9

Ahhoz, hogy olyan hitünk legyen, mint amilyen Noénak volt, gondosan tanulmányoznunk kell Isten Szavát, a szívünkbe kell vésnünk a tanultakat, és engednünk kell, hogy az ismeret formáljon és vezessen minket (1Pét 1:13–15). Ha így teszünk, akkor a hitünk és az Istentől nyert bölcsességünk megóv minket Sátán mesterkedéseitől és a gonosz világ befolyásától (2Kor 2:11). A világban sokan szeretik az erőszakot és az erkölcstelenséget, és a testi vágyaikra összpontosítanak (1Ján 2:15, 16). Ezenkívül semmibe veszik azokat a bizonyítékokat, melyek Isten közelgő nagy napjára mutatnak előre. Ne feledjük, hogy amikor Jézus a napjainkat Noé idejéhez hasonlította, nem az erőszakról vagy az erkölcstelenségről beszélt, hanem a közönyösségről (Máté 24:36–39). Gondolkodjunk el a következőkön: „Azt mutatja az életem, hogy igazán ismerem Jehovát? Arra indít a hitem, hogy hirdessem is az ő tökéletes alapelveit, melyeket követek?” Bárcsak azt mutatná a válaszunk, hogy mi is az igaz Istennel járunk! (1Móz 6:9). w18.02 2:8–10

Nem tudunk teljesen elszigetelődni azoktól, akik Istennek nem tetszően viselkednek, hiszen együtt vagyunk velük a munkahelyen, az iskolában, vagy talán a családunkban is. De tehetünk azért, hogy ne vegyük át a gondolkodásmódjukat és a vonásaikat. Erősítsük meg a barátságunkat Jehovával azáltal, hogy tanulmányozzuk a Bibliát, és szorosra fűzzük a kapcsolatunkat azokkal, akik őt szolgálják. Arról se feledkezzünk meg, hogy segítenünk kell másoknak megismerni Jehovát. Keressük az alkalmakat a tanúskodásra, és kérjük Jehova segítségét, hogy a megfelelő szavakat használjuk a kellő időben. Mondjuk el, hogy Jehova Tanúi vagyunk, mert így a jó viselkedésünk Istennek szerez dicsőséget, és nem nekünk. Jehova arra tanít, hogy „mondjunk nemet az istentelenségnek és a világias kívánságoknak, s józan gondolkodással, igazságossággal és Isten iránti odaadással éljünk e jelenlegi világrendszer közepette” (Tit 2:11–14). Ha Istennek tetszően viselkedünk, azt mások észre fogják venni, és néhányan talán ezt mondják majd: „Veletek megyünk, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!” (Zak 8:23). w18.01 5:17–18

Van valami rossz abban, ha szeretjük magunkat? Nem, hiszen ha ezt egészséges mértékben tesszük, az teljesen normális, sőt, szükség is van rá. Így alkotott meg minket Jehova. Jézus ezt mondta: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Márk 12:31). Ha nem szeretjük magunkat, a felebarátunkat sem tudjuk szeretni. A Szentírás a következőket is kijelenti: „A férjeknek. . . úgy kell szeretniük feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti, mert soha senki nem gyűlölte a saját testét, hanem táplálja és dédelgeti” (Ef 5:28, 29). Világos tehát, hogy helyénvaló valamennyire szeretni magunkat. A 2Timóteusz 3:2-ben azonban olyan szeretetről van szó, amely elkorcsosult és önző. Akik túlságosan szeretik magukat, azok többet gondolnak magukról, mint amennyit szükséges (Róma 12:3). Leginkább saját magukkal vannak elfoglalva, és nemigen törődnek másokkal. Amikor baj van, nem vállalják a felelősséget, hanem másokat hibáztatnak. Az ilyen énközpontú emberek nem boldogok. w18.01 4:4–5

Amikor tanulmányozunk, Jehova szól hozzánk, ima által pedig mi beszélhetünk őhozzá. Nem szabad, hogy az ima üres szokássá váljon, vagy hogy varázsigeként használjuk a céljaink eléréséhez. Nem, az ima valódi kommunikáció a Teremtőnkkel. Ő nagyon kíváncsi rá, hogy mit szeretnél mondani neki (Flp 4:6). A Biblia azt tanácsolja, hogy amikor aggodalmak gyötörnek, „vesd a terhed Jehovára” (Zsolt 55:22). Hiszel benne, hogy ez működik? Több millió testvér és testvérnő tapasztalta már Jehova támogatását, ezért te is bízhatsz benne! Az ima nem csak arra való, hogy segítséget kérj Jehovától. Néha talán annyi gonddal küzdünk, hogy megfeledkezünk a jó dolgokról. Miért ne szoknál rá arra, hogy mindennap keresel legalább három okot, amiért hálás lehetsz? Aztán köszönd meg ezeket Jehovának imában. w17.12 4:10–11

Minden évben több ezer bibliatanulmányozó adja át magát Jehovának és keresztelkedik meg. Sok olyan fiatal van közöttük, akik az igazságban nőttek fel, és a legjobb életutat választották (Zsolt 1:1–3). Ha neked is van gyermeked, biztosan alig várod, hogy megkeresztelkedjen. (Vesd össze: 3János 4.) Nyilván te is szeretnéd, ha a gyermeked ismerné a szent írásokat, amelyek ma már nemcsak a Héber iratokat, hanem a Keresztény görög iratokat is magukban foglalják. A képességeiktől függően még az egészen kicsi gyermekek is meg tudnak tanulni alapvető tényeket a bibliai szereplőkről és eseményekről. Jehova szervezete számos kiadványt ad a szülők kezébe, amelyeket felhasználhatnak a gyermekeik tanítására. Ne feledd, a gyermeked csak akkor építhet ki szoros kapcsolatot Jehovával, ha van bibliai ismerete. w17.12 3:1, 4

Mit tegyél, ha keresztény feleségként úgy érzed, hogy a férjed, aki nincs veled egy hiten, rosszul bánik veled? Javítana a dolgokon, ha veszekednél vele? Annyit talán sikerülne elérned, hogy azt tegye, amit szeretnél. De vajon megnyernéd őt az igazságnak? Nem valószínű. Ám ha tiszteletben tartod a férjedet mint családfőt, hozzájárulsz a család békéjéhez, dicsőséget szerzel Jehovának, és lehet, hogy az igaz imádathoz vonzod a férjedet. Így mindketten elnyerhetitek a díjat (1Pét 3:1, 2). Mit tegyél, ha keresztény férjként úgy érzed, hogy nem tisztel a feleséged, aki nem Tanú? Vajon jó megoldás lenne, ha kiabálnál vele, hogy megmutasd, ki az úr a háznál? Egyáltalán nem! Isten elvárja tőled, hogy szeretettel lásd el a családfői szerepedet, Jézust utánozva. Jézus a gyülekezet fejeként mindig szeretettel és türelmesen bánik másokkal (Luk 9:46–48). Ha követed a példáját, megnyerheted a feleségedet az igaz imádatnak. w17.11 5:13–14

A világias elképzeléseket valló emberek figyelmen kívül hagyják Jehova útmutatását, vagy nem tulajdonítanak neki jelentőséget, így szép lassan meggyengíthetik a hitünket. Mindannyian találkozhatunk világias nézetekkel a tévében, az interneten, a munkahelyen vagy az iskolában. Számos országban jellemző, hogy az emberek nem tartják magukat vallásosnak. Talán nem is jártak utána alaposan annak a kérdésnek, hogy van-e Isten; egyszerűen csak vonzónak találják, hogy azt tehetik, amihez kedvük van (Zsolt 10:4). Az is lehet, hogy valaki úgy érzi, intelligensnek fog tűnni, ha ezt mondja: „Nem kell hinnem Istenben ahhoz, hogy legyenek elveim.” Vajon logikus érveken alapul az az állítás, hogy nincs teremtő? Ha valaki a tudományhoz fordul ebben a kérdésben, könnyen elveszhet az információrengetegben. Pedig a válasz igazán egyszerű. Ha egy épület nem jöhet létre magától, mennyivel inkább igaz ez az élőlényekre! w17.11 4:2–4

Gondoljuk át, hogy miért fontos részt vennünk az emlékünnepen. A gyülekezeti összejövetelek hozzátartoznak az imádatunkhoz, ezért Jehova és Jézus biztosan figyeli, ki tesz erőfeszítést azért, hogy ott legyen az év legfontosabb összejövetelén. Bárcsak azt látnák, hogy mi is jelen vagyunk, hacsak ezt a körülményeink lehetetlenné nem teszik. Ha a tetteinkkel kifejezzük, hogy fontosnak tartjuk az összejöveteleket, azzal még inkább okot adunk rá Jehovának, hogy megtartsa a nevünket az emlékkönyvében, vagyis az élet könyvében, melyben azok szerepelnek, akiknek kilátásuk van az örök életre (Jel 20:15). Az emlékünnep előtti napokban fordítsunk időt arra, hogy imával kísérve alaposan megvizsgáljuk a Jehovával ápolt kapcsolatunk minőségét (2Kor 13:5). w18.01 2:4–5

Egy izraelita biztonságban volt a menedékvároson belül. Jehova ezt mondta: „legyenek ezek a városok menedékül nektek” (Józs 20:2, 3). A vétkesnek semmilyen megtorlástól sem kellett tartania, hiszen a vérbosszuló nem mehetett be a városba, hogy elvegye az életét, és Jehova sem követelte meg, hogy újra ítéletet mondjanak felette. Amíg a városban maradt, Jehova védelmét élvezte. Ráadásul ez a hely számára nem valamiféle „menedékbörtön” volt. Itt dolgozhatott, segíthetett másoknak, és békében szolgálhatta Jehovát. Boldog és kielégítő élete lehetett. Néhány keresztény még azután sem tud megszabadulni a bűntudattól, hogy megbánta a súlyos bűnét. Úgy érzik, hogy már sohasem lehetnek tiszták Jehova előtt. Ha te is ilyen érzésekkel küzdesz, emlékezz rá, hogy Jehovát az irgalma arra indítja, hogy teljesen megbocsásson. w17.11 2:6, 13–14

Úgy erősíthetjük a köztünk lévő egységet, ha elgondolkodunk az emlékünnepen használt jelképek jelentésén. Az emlékünnep előtt, és különösen azon az estén alaposan gondoljuk végig, mi a jelentősége a kovásztalan kenyérnek és a vörösbornak (1Kor 11:23–25). A kenyér Jézus bűntelen testét jelképezi, melyet feláldozott, a bor pedig a kiontott vérét. Arra is fontos emlékeznünk, hogy Krisztus váltságáldozata a szeretet két legnagyobb megnyilvánulása volt. Jehova annyira szeretett minket, hogy értünk adta a Fiát, Jézus pedig a szeretete jeleként kész volt feláldozni az életét. Amikor ezen elmélkedünk, arra érzünk ösztönzést, hogy mi is szeressük őket. És az, hogy mindannyian szeretjük Jehovát, összetart minket, és erősíti az egységünket. w18.01 2:11

Jehova szívből szereti az embereket. Annyira értékesnek tart minket, hogy kész volt feláldozni a Fiát, hogy örök megmentésről gondoskodjon számunkra (Ján 3:16). Ha Jehova nem teljesítené az ígéreteit, akkor az Ördög joggal mondhatná róla, hogy hazug, visszatart valami jót az emberektől, és igazságtalanul uralkodik. Sőt, azoknak is igazuk lenne, akik így gúnyolódnak: „Hol van ez a megígért jelenléte? Hiszen attól a naptól fogva, hogy ősatyáink halálalvásba merültek, minden pontosan úgy megy, mint a teremtés kezdetétől fogva” (2Pét 3:3, 4). Ezért amikor Jehova igazolja az uralkodáshoz való jogát, az engedelmes embereket is megmenti majd (Ézs 55:10, 11). És azt se felejtsük el, hogy Jehova uralmát a szeretet jellemzi. Biztosak lehetünk benne, hogy ő mindig szeretni és értékelni fogja a hűséges szolgáit (2Móz 34:6). w17.06 3:7

Attól kezdve, hogy Jehova ígéretet tett egy jövőbeli megmentőre, amit az 1Mózes 3:15-ben olvashatunk, úgy tekintett a váltságra, mintha már ki is lenne fizetve. Mintegy 4000 évvel később odaadta az emberiségért az egyszülött Fiát, amivel hatalmas áldozatot hozott (Ján 3:16). Igazán hálásak vagyunk Jehova önzetlen szeretetéért. Mivel Isten a saját képmására teremtett minket, mi is képesek vagyunk önzetlen szeretetet tanúsítani. Ábel kimutatta az Isten iránti szeretetét, amikor önzetlenül a legjobbat áldozta neki a javaiból (1Móz 4:3, 4). Noé önzetlen szeretettel bánt az embertársaival: évtizedeken át hirdette nekik Isten üzenetét, pedig senki sem reagált kedvezően (2Pét 2:5). Ábrahám annyira szerette Istent, hogy a saját érzésein felülkerekedve kész volt feláldozni a fiát, Izsákot (Jak 2:21). Ezekhez a hűséges férfiakhoz hasonlóan mi is igyekszünk önzetlen szeretetet tanúsítani, bármi is nehezítse ezt meg. w17.10 1:3–4

A főpapunk, Jézus szolgálatának köszönhetően biztosak lehetünk abban, hogy a bűneinket meg lehet bocsátani, és hogy „Isten irgalmasan és ki nem érdemelt kedvességgel [bánik] velünk, éppen akkor, amikor segítségre van szükségünk” (Héb 4:16). Ezért higgy Jézus áldozatában. Higgy benne, hogy te is hasznot meríthetsz a váltságból (Gal 2:20, 21). Hidd el, hogy a váltság a te bűneid megbocsátására is alapot ad. Higgy abban, hogy a váltság által te is örök életben reménykedhetsz. Igen, Jehova téged is megajándékozott Jézus váltságával. És ha egyszer Jehova megbocsátott nekünk, már nem kell attól tartanunk, hogy valamilyen ürüggyel újra felhozza a vétkünket, vagy számadásra von miatta (Zsolt 103:8–12). Teljesen biztosak lehetünk abban, hogy Jehova megbocsát nekünk. w17.11 2:14–17

Azon az estén, amikor Jézus bevezette az Úr vacsoráját, azért imádkozott, hogy a követői legyenek egységesek, mint ahogy ő is egységben van az Atyjával. Jehova egyértelműen válaszolt erre az imára, és ma több millióan elhiszik, hogy Jehova küldte el a szeretett Fiát. Nincs még egy összejövetel, amely olyan egyértelműen bizonyítaná Isten népének az egységét, mint az emlékünnep. Vannak helyek, ahol példa nélküli, hogy különböző származású személyek együtt vegyenek részt egy vallásos összejövetelen, és van, ahol ezt nem is nézik jó szemmel. Ám Jehova és Jézus annál inkább gyönyörködik ebben az egységben! Jehova népének a tagjaiként nem tartjuk meglepőnek, hogy ilyen egységesek vagyunk. Igazából Jehova meg is jövendölte ezt (Ez 37:15–17; Zak 8:23). w18.01 2:7–9

„Az építők”, vagyis a zsidó vezetők elvetették a Messiást. Ez nem csak abban nyilvánult meg, hogy nem figyeltek rá, vagy hogy nem fogadták el Krisztusként. Sok zsidó odáig is elment, hogy Jézus kivégzését követelte (Luk 23:18–23). Ők is felelősek voltak a haláláért. Ha Jézust elvetették és megölték, hogyan válhatott a fő szegletkővé? Csak úgy, ha aztán újra életre kelt. Péter apostol ezt mondta Jézus Krisztusról: „akit ti oszlopra feszítettetek, de akit Isten feltámasztott a halottak közül” (Csel 3:15; 4:5–11; 1Pét 2:5–7). Így Isten feltámasztott Fia lett az, akinek a neve „által megmentést nyerhetünk” (Csel 4:12; Ef 1:20). w17.12 2:6–9

Az előttünk álló nagy nyomorúságról Jézus ezt mondta: „látni fogják az Emberfiát eljönni az ég felhőin, hatalommal és nagy dicsőséggel. És [Jézus] elküldi angyalait nagy trombitaszóval, azok pedig egybegyűjtik választottait” (Máté 24:29–31). A választottak egybegyűjtése akkor történik majd, amikor az összes, még földön élő felkent keresztény megkapja az égi jutalmát. Ez a nagy nyomorúság kezdeti szakasza után, de még Armageddon csatája előtt lesz. Ezután Jézus és a 144 000 felkent együtt fogják legyőzni a föld királyait (Jel 17:12–14). Az lesz az utolsó emlékünnep, melyet azelőtt tartunk meg, hogy Jézus eljön egybegyűjteni a felkenteket. w18.01 2:15

Az égben Jézus „örökkön-örökké” él, és sosem lát majd romlást (Jel 1:5, 18; Róma 6:9; Kol 1:18; 1Pét 3:18). Jézus megígérte a hűséges apostolainak, hogy együtt fognak vele uralkodni az égben (Luk 22:28–30). Pál azt írta, hogy „Krisztus feltámadt a halottak közül, ő, aki zsengéje azoknak, akik halálalvásba merültek”. Ezután Pál szavaiból kiderül, hogy lesznek mások is, akik égi életre támadnak fel: „ki-ki a maga rendjében: Krisztus a zsenge, ezt követően azok, akik a Krisztuséi, a jelenléte idején” (1Kor 15:20, 23). 1914 óta Jézus megígért jelenlétének az idején élünk, és hisszük, hogy ennek a gonosz világnak a vége már nagyon közel van. w17.12 2:11, 14–16

Gyengéd és irgalmas Atyánk maga is tapasztalta már, hogy milyen érzés elveszíteni valakit, akit szeret. Köztük volt Ábrahám, Izsák, Jákob, Mózes és Dávid király (4Móz 12:6–8; Máté 22:31, 32; Csel 13:22). Isten Szava arról biztosít minket, hogy Jehova már alig várja, igen, sóvárog az után, hogy visszahozza őket az életbe (Jób 14:14, 15). Akkor mindannyian boldogok és tökéletesen egészségesek lesznek. Vagy gondoljunk arra, hogy mit érezhetett Isten, amikor a szeretett Fia, akiben gyönyörűségét lelte, gyötrelmes halált halt (Péld 8:22, 30). Nincsenek rá szavak, hogy micsoda fájdalmat élhetett át (Ján 5:20; 10:17). Teljesen biztosra vehetjük, hogy Jehova a segítségünkre fog sietni. Bármikor nyugodtan kiönthetjük neki a szívünket imában, és megoszthatjuk vele a fájdalmunkat. Nagyon megnyugtató arra gondolni, hogy ő megérti az érzéseinket, és kész megvigasztalni bennünket (2Kor 1:3, 4). w17.07 2:3–5

Napjainkban milliók éreznek indíttatást arra, hogy az értékeikkel – köztük az idejükkel, energiájukkal és más erőforrásaikkal – támogassák Jehova nagy szellemi templomát (Péld 3:9). Jehova sosem fog elfelejtkezni a neki végzett munkánkról és az iránta érzett szeretetünkről. Ami most, az utolsó napokban megvalósul az igaz imádat részeként, egyértelműen bizonyítja Jehova áldását és Krisztus vezetését. Egy biztonságot nyújtó szervezethez tartozhatunk, amely örökké fennmarad. Becsüld nagyra, hogy Jehova népének a tagja lehetsz, és hallgass Jehova szavára (Zak 6:15). Így élvezheted azt a védelmet, amelyet a királyunk és főpapunk nyújt. Tegyél meg minden tőled telhetőt, hogy támogasd az igaz imádatot. Ha ezt teszed, biztos lehetsz benne, hogy a seregek Jehovája megőriz téged ennek a rendszernek a végső napjaiban, sőt, mindörökké. w17.10 4:18–19

A közeljövőben Sátán egész rendszere, amely magában foglalja a politikát, a vallást és a kereskedelmet, el lesz pusztítva. Ezékiel és Sofóniás próféta arról jövendölt, hogy az ezüst és az arany, amelyek évszázadokon át szerves részét képezték a kereskedelemnek, teljesen értéktelenné válnak majd (Ez 7:19; Sof 1:18). Milyen érzés lenne, ha még ebben a világban elérnénk az életünk végéhez, és azzal szembesülnénk, hogy a valódi gazdagságot feláldoztuk ennek a világnak az igazságtalan gazdagságáért? Talán úgy éreznénk, mint egy olyan ember, aki egész életében egy halom pénzért dolgozott, amelyről aztán kiderül, hogy csupán hamisítvány (Péld 18:11). Igen, az efféle gazdagság biztosan el fog múlni, ezért hát ne szalasszuk el a lehetőséget, hogy arra használjuk fel, hogy barátokat szerezzünk az égben. Bármit teszünk is Jehova királyságáért, attól szellemi értelemben gazdagabbak leszünk. w17.07 1:16

Egyes keresztények megpróbálják eltitkolni a súlyos bűnüket, hogy ne szégyenüljenek meg, vagy ne okozzanak csalódást másoknak (Péld 28:13). Ám ez a viselkedés nem szeretetteljes, mivel nemcsak a vétkesnek okoz kárt, hanem a környezetének is. Meggátolhatja Isten szellemének a szabad áramlását, és megzavarhatja a gyülekezet békéjét (Ef 4:30). Az őszinte szeretet arra készteti a vétkest, hogy tárja fel a súlyos bűnét a véneknek, akik segítséget nyújthatnak neki (Jak 5:14, 15). Minden jellemvonás közül „a legnagyobb a szeretet” (1Kor 13:13). Ha szeretettel bánunk egymással, az Jézus követőiként azonosít minket, és azt is bizonyítja, hogy utánozzuk Jehovát, aki a szeretet forrása. Pál ezt írta: „ha. . . szeretet nincs bennem, semmi vagyok” (1Kor 13:2). Bárcsak mindig igaz lenne ránk, hogy nemcsak szóval szeretünk, „hanem tettel és igazsággal”! (1Ján 3:18). w17.10 1:17–18

Gondoljunk bele, micsoda bátorságra volt szüksége Józsefnek ahhoz, hogy visszautasítsa Potifár feleségét, aki erkölcstelenségre csábította őt. József minden bizonnyal tudta, hogy milyen súlyos következményekkel járhat, ha szembeszegül az asszonnyal. Ennek ellenére nem alkudott meg, hanem bátran és határozottan cselekedett (1Móz 39:10, 12). Ráhábról is példát vehetünk a bátorság terén. Amikor a jerikói otthonához izraelita kémek érkeztek, bátran elrejtette a két férfit, aztán segített nekik biztonságban távozni a házából (Józs 2:4, 5, 9, 12–16). Jézus hűséges apostolai is jó példák a bátorságban. Látták, hogy Jézus mennyire bátor volt, ezért nem hagytak fel azzal, hogy az ő nevében tanítsanak, bár a szadduceusok próbálták megakadályozni őket (Csel 5:17, 18, 27–29). József, Ráháb, Jézus és az apostolok eltökéltek voltak, hogy azt teszik, ami helyes. A bátorságuk nem túlzott önbizalomból fakadt, hanem a Jehovába vetett bizalomból. Mi is sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor bátorságra van szükségünk. Ilyenkor ne saját magunkra, hanem Jehovára támaszkodjunk (2Tim 1:7). w17.09 5:6–9

Senki sem képes pusztán a maga erejéből megszabadulni a régi egyéniségtől. Sokaknak keményen kellett küzdeniük, hogy felhagyjanak a rossz szokásaikkal. A győzelmük kulcsa az volt, hogy engedték, hogy Isten Szavának és szent szellemének az ereje hatással legyen az elméjükre és a szívükre (Luk 11:13; Héb 4:12). Mi is javunkra fordíthatjuk ezt az erőt, ha naponta olvassuk a Bibliát, elmélkedünk rajta, és állandóan imádkozunk bölcsességért és erőért, hogy alkalmazni tudjuk az ihletett tanácsokat (Józs 1:8; Zsolt 119:97; 1Tessz 5:17). Azáltal is formálhat minket Isten Szava és szelleme, ha felkészülünk az összejövetelekre, és részt veszünk rajtuk (Héb 10:24, 25). És ne feledkezzünk meg róla, hogy Jehova szervezete még sok más módon is gondoskodik szellemi táplálékról (Luk 12:42). Ahhoz, hogy jó kapcsolatban lehessünk Istennel, nem elég megszabadulnunk a régi egyéniségtől, hanem fel kell vennünk az újat is (Kol 3:10). w17.08 3:16–17

Dávid királyt sok igazságtalanság érte. Jehova már fiatalon felkente őt, hogy később Izrael királya legyen, mégis mintegy 15 évet kellett várnia, míg királlyá tették a saját törzse felett (2Sám 2:3, 4). Ez alatt volt olyan időszak, amikor a hűtlen Saul király üldözte és meg akarta ölni őt. Ezért Dávidnak menekülnie kellett; időnként idegen földön, máskor pusztai barlangokban bujkált. Miután Sault megölték egy csatában, Dávidnak további hét évet kellett várnia, hogy Izrael egész nemzete felett uralkodhasson (2Sám 5:4, 5). Miért tudott Dávid türelmesen várni Jehovára? Mert bízott Jehova szerető-kedvességében. Örömmel várta a szabadulást, és azon elmélkedett, hogy milyen áldásokat kapott már tőle (Zsolt 13:6). Igen, Dávid tudta, hogy érdemes várni Jehovára. w17.08 1:14–15

A nyelvek az idők folyamán sokat változnak. Bizonyos szavak és kifejezések sokszor teljesen új jelentést kapnak. Ez a Biblia eredeti nyelveiről, a héberről és a görögről is elmondható. A mai héber és görög nyelv nagyban eltér a bibliai időkben beszélttől. Emiatt tulajdonképpen mindenkinek, aki szeretné megérteni Isten Szavát, szüksége van egy fordításra, még azoknak is, akik beszélik a mai hébert vagy görögöt. Némelyek úgy gondolják, hogy meg kell tanulniuk óhéberül és ógörögül, hogy az eredeti nyelven olvashassák a Bibliát. Ez azonban nem feltétlenül célravezető. Milyen jó, hogy a Biblia vagy annak egyes részei már mintegy 3000 nyelvre le lettek fordítva! Nem kérdés, hogy Jehova azt szeretné, ha „minden nemzetnek, törzsnek [és] nyelvnek” lenne lehetősége hasznot meríteni a Szavából (Jel 14:6). Ez téged is közelebb vonz kedves és pártatlan Istenünkhöz? w17.09 3:4

Akkor is képesnek kell lennünk uralkodni az érzéseinken, ha kiközösítették valamelyik rokonunkat, hiszen nem lenne helyes szükségtelenül kapcsolatot tartani vele. Az ilyen helyzetekben nem könnyű önuralmat gyakorolni, de segít, ha arra gondolunk, hogy ezzel Isten példáját követjük, és elfogadjuk a vezetését. Abból is hasznot meríthetünk, ha megvizsgáljuk Dávid király példáját. Bár Saul és Simei is provokálta őt, uralkodott magán, és nem élt vissza a helyzetével (1Sám 26:9–11; 2Sám 16:5–10). Azonban Dávid nem mindig gyakorolt önuralmat, hiszen tudjuk, hogy házasságtörést követett el Betsabéval, illetve hogy először dühödten reagált Nábál fukarságára (1Sám 25:10–13; 2Sám 11:2–4). Dávid életéből fontos tanulságokat vonhatunk le. Először is, a felvigyázóknak különösen óvatosnak kell lenniük, nehogy elveszítsék az önuralmukat, és visszaéljenek a hatalmukkal. Másodszor, egyikünk sem gondolhatja elbizakodottan, hogy rá semmilyen kísértés sem lehet hatással (1Kor 10:12). w17.09 1:12–13