Május

Bár a fegyelmezés fájhat, van, ami még ennél is rosszabb: az abból fakadó kár, hogy elutasítjuk a fegyelmezést (Héb 12:11). Nézzük például Káin esetét. Amikor Káin gyilkos gyűlöletet kezdett táplálni a testvére, Ábel iránt, Isten ezt kérdezte tőle: „Miért lettél olyan haragos és lehangolt? Ha jót cselekszel, akkor vajon nem fogadlak újra a kegyembe? De ha nem cselekszel jót, akkor a bűn ott lapul az ajtónál, és uralkodni akar feletted. Felülkerekedsz majd rajta?” (1Móz 4:6, 7). Káin nem fogadta meg a figyelmeztetést. Hagyta, hogy legyőzze őt a bűn, és ezzel felesleges fájdalmat és szenvedést okozott magának (1Móz 4:11, 12). Ehhez képest sokkal kellemesebb lett volna, ha elfogadja Jehovától a fegyelmezést. Világos, hogy Jehova szeretne megkímélni minket a szükségtelen szenvedéstől (Ézs 48:17, 18). Ezért hallgassunk a fegyelmezésre, és legyünk bölcsek! (Péld 8:33). w18.03 5:18–20

Hogyan ismerte meg Jehovát Dániel? Minden bizonnyal a szülei szerettették meg vele Jehovát és az ő írott Szavát. Ez a szeretet egész életében elkísérte őt. Még idős korában is szívesen belemerült az Írások tanulmányozásába. Mélyrehatóan ismerte Istent, így azt is, hogyan bánt Izraellel. Ez látszik abból az őszinte, bűnbánó imájából, melyet a Dániel 9:3–19-ben olvashatunk. Szánj néhány percet arra, hogy elolvasd ezt az imát, és elgondolkodj rajta. A hithű zsidókat komoly kihívások elé állította az élet egy olyan pogány városban, mint Babilon. Jehova ezt mondta nekik: „Keressétek annak a városnak a békéjét, ahova száműzetésbe vitettelek benneteket” (Jer 29:7). De Jehova azt is elvárta tőlük, hogy kizárólagos odaadással imádják őt (2Móz 34:14). Hogyan tudott Dániel mindkét parancsnak eleget tenni? Az Istentől származó bölcsesség segített neki megérteni a világi hatalmaknak való viszonylagos alárendeltség elvét. Évszázadokkal később Jézus ugyanezt az alapelvet tanította (Luk 20:25). w18.02 2:11–12

Egészségi vagy anyagi gondokkal küzdesz, esetleg üldöznek a hited miatt? Úgy érzed időnként, hogy nehéz megőrizned az örömödet Jehova szolgálatában? Ha így van, sok erőt meríthetsz Noé, Dániel és Jób példájából. Ők sem voltak tökéletesek, és sok hasonló nehézséggel néztek szembe, mint mi. Volt, amikor az életük is veszélyben forgott. Ennek ellenére ragaszkodtak a feddhetetlenségükhöz, így Isten a hit és az engedelmesség példáiként hivatkozhatott rájuk (Ez 14:12–14). A napiszövegünk szavait Ezékiel i. e. 612-ben jegyezte le Babilóniában (Ez 1:1; 8:1). A hitehagyott Jeruzsálem pusztulásáig már nem volt sok idő hátra, az ugyanis i. e. 607-ben következett be. Viszonylag kevesen mutattak fel olyan jó tulajdonságokat, mint Noé, Dániel és Jób. Az ilyen személyek meg lettek jelölve a túlélésre (Ez 9:1–5). Most, amikor közeleg a jelenlegi világrendszer vége, szintén csak azok kapnak jelet a túlélésre, akiket Jehova feddhetetlennek ítél (Jel 7:9, 14). w18.02 1:1–3

Kérdezd meg magadtól: „Csak azért veszek részt a keresztényi tevékenységekben, mert a szüleim ezt várják tőlem? Törekszem rá, hogy személyes kapcsolatom legyen Istennel?” Persze nem csak a fiataloknak hasznos, ha szellemi célokat tűznek ki. Jehova minden szolgája erősítheti ezáltal a szellemiségét (Préd 12:13). Miután felismertük, hogy min kell még javítanunk, dolgozzunk rajta, hogy így előre tudjunk haladni. Élet-halál kérdése, hogy szellemi emberekké válunk-e (Róma 8:6–8). A szellemi érettség azonban nem azt jelenti, hogy valaki tökéletes lesz. Jehova szelleme segít, hogy fejlődjünk, de nekünk is meg kell tennünk a magunk részét. Bár a tanulmányozás élvezetes lehet, ne várjuk el, hogy a Biblia olyan szórakoztató legyen, mint egy regény. Meg kell dolgoznunk érte, hogy megtaláljuk benne azokat a szellemi kincseket, amelyek a hasznunkra válnak. w18.02 4:10–11

Az önátadásnak és a keresztelkedésnek nem feltétele, hogy a gyermek az összes bibliai tanítás minden részletével tisztában legyen. Bárkiről legyen is szó, egy tanítványnak a keresztelkedés után is folytatnia kell az ismeretszerzést (Kol 1:9, 10). Akkor mit mondhatunk, mennyi ismeretre van szükség a keresztelkedéshez? Egy első századi család története nagyon tanulságos ebből a szempontból (Csel 16:25–33). Pál a második misszionáriusi útján, i. sz. 50 körül Filippiben járt. Őt és a társát, Silást hamis vádak alapján letartóztatták és börtönbe vetették. Éjjel földrengés rázta meg a börtön alapjait, és az összes ajtó kinyílt. A börtönőr azt hitte, hogy a rabok elszöktek, ezért majdnem öngyilkos lett, de Pál megakadályozta. Ezután Pál és Silás tanúskodott neki és a családjának. Az, amit megtudtak Jézusról, arra indította őket, hogy azon nyomban megkeresztelkedjenek. w18.03 2:7–8

Jehova a boldog Isten, és ez a népén is látszik. Az önmagukat szerető emberekkel ellentétben, akik csak kapni akarnak, Jehova szolgái örömmel adnak magukból másoknak (Csel 20:35; 2Tim 3:2). Hogyan állapíthatjuk meg, hogy nem szeretjük-e jobban önmagunkat, mint Istent? Figyeljük meg a Filippi 2:3, 4-ben feljegyzett szavakat: „semmit sem cselekedve perlekedésre való hajlamból vagy önhittségből, hanem alázatossággal úgy vélekedve, hogy a többiek felettetek állnak, nemcsak a magatok dolgaira fordítva személyes figyelmet, hanem a többiekéire is.” Kérdezzük meg magunktól: „Megszívlelem ezt a tanácsot? Keresem az alkalmat, hogy segítsek másoknak a gyülekezetben és a szolgálatban?” Nem mindig könnyű adni magunkból, mert erőfeszítésbe kerül, és talán le kell mondanunk valamiről. De semmi sem hozhat nagyobb megelégedést, mint az, hogy így a legfőbb Úr kedvében járhatunk. w18.01 4:6–7

Ezt úgy tehetjük meg, ha elgondolkodunk a következőkön: „Őszintén hiszek abban, hogy ez a szervezet az egyetlen, melyet Jehova felhasznál a szándéka megvalósításához? A tőlem telhető legtöbbet teszem a jó hír hirdetésében és a tanítványképző munkában? Azt mutatja az életem, hogy meg vagyok győződve róla, hogy ezek az utolsó napok, és Sátán uralma hamarosan véget ér? Ma is ugyanannyira bízom Jehovában és Jézusban, mint mikor átadtam az életemet Jehova Istennek?” (Máté 24:14; 2Tim 3:1; Héb 3:14). Az ilyen kérdések segíthetnek meglátnunk, hogy milyenek vagyunk legbelül. Jó, ha olyan cikkeket tanulmányozunk, melyek az emlékünnep értékét hangsúlyozzák (Ján 3:16; 17:3). Ahhoz, hogy örökké élhessünk, elengedhetetlen megismernünk Jehovát, és hinnünk Jézusban, az egyszülött Fiában. Segít ráhangolódni az emlékünnepre, ha előtte olyan témákat választunk a személyes tanulmányozásunkhoz, melyek által közelebb kerülünk Jehovához és Jézushoz. w18.01 2:5–6

Amikor olvasod a Bibliát vagy a kiadványainkat, és részt veszel az összejöveteleken, jó érzéssel tölt el, hogy látod, hogyan segített Isten másoknak, hogy hűségesek maradjanak hozzá. De ahogyan haladsz a keresztényi úton, szükséged van rá, hogy a saját életedben is lásd Jehova kezét. Emlékszel ilyen helyzetekre? Egy módon biztosan mindannyian megízleltük már Jehova jóságát. Ő ugyanis meghívott minket, hogy kerüljünk közeli kapcsolatba vele és a Fiával. Talán van olyan fiatal, aki ezt gondolja: „Jehova a szüleimet vonzotta, én csak követtem őket.” De ne feledd, hogy az önátadásoddal és a keresztelkedéseddel azt fejezted ki, hogy te is különleges kapcsolatba kerültél Jehovával. Attól fogva igazán ismer téged, ahogyan a Biblia is mondja: „ha valaki szereti az Istent, azt ismeri ő” (1Kor 8:3). Ezért hát mindig igyekezz értékelni a helyedet Jehova szervezetében. w17.12 4:12–13

Ha a „fegyelmezés” szót hallod, elsőre talán a büntetés jut eszedbe, pedig ennél sokkal többről van szó. A Biblia gyakran pozitívan beszél a fegyelmezésről, és van, amikor együtt említi az ismerettel, a bölcsességgel, a szeretettel és az élettel (Péld 1:2–7; 4:11–13). Ennek az az oka, hogy Isten a fegyelmezéssel azt fejezi ki, hogy szeret bennünket, és azt szeretné, ha örökké élnénk (Héb 12:6). Noha a tőle jövő fegyelmezés büntetést is magában foglalhat, soha nem bántó vagy kegyetlen. A fegyelmezés tehát elsősorban a neveléssel függ össze, mint amikor egy szülő szeretettel neveli a gyermekét. A keresztény gyülekezet tagjaiként Isten háznépéhez tartozunk (1Tim 3:15). Ezért tiszteletben tartjuk, hogy Jehovának joga van megszabni, hogy mi helyes, és ahhoz is, hogy szeretettel megfegyelmezzen minket, ha megsértjük az alapelveit. És ha a tetteink szomorú következményekkel járnak, az égi Atyánktól kapott fegyelmezés arra emlékeztet bennünket, hogy milyen fontos hallgatnunk rá (Gal 6:7). w18.03 4:1, 3

Tizenévesként úgy érzed, hogy a keresztény szüleid nem értenek meg, és túl szigorúak veled? Ez annyira zavarhat, hogy talán nem is vagy benne biztos, hogy szeretnéd Jehovát szolgálni. De ha elhagynád Jehovát, hamar rádöbbennél, hogy senki sem szeret téged olyan őszintén, mint az istenfélő szüleid és a testvérek a gyülekezetben. Ha a szüleid sosem igazítanának helyre, nem bizonytalanodnál el, hogy egyáltalán törődnek-e veled? (Héb 12:8). De talán az bosszant fel, ahogyan fegyelmeznek téged. Ne erre koncentrálj, hanem próbáld megérteni a viselkedésük okát. Maradj nyugodt, és ne reagáld túl, ha kritizálnak. Legyen az a célod, hogy éretten viselkedj, vagyis fogadd higgadtan a tanácsot, és fordítsd a javadra anélkül, hogy túl sokat foglalkoznál a helyreigazítás módjával (Péld 1:8). w17.11 5:16–17

A környezetedben talán vannak olyan fiatalok, akik megkeresztelkedtek, de aztán kételkedni kezdtek abban, hogy érdemes-e Isten elvárásai szerint élni. Némelyikük el is hagyta az igazságot. Emiatt aggódhatsz, hogy mi lesz, ha a te gyermeked is elindul a keresztényi úton, de aztán elveszíti az igazság iránti lelkesedését. Mit tehetsz, hogy ez ne következzen be, és hogyan segíthetsz a gyermekednek, hogy megmentésre növekedjen? (1Pét 2:2). A válasz kiderül abból, amit Pál Timóteusznak írt: „maradj meg azokban, amiket tanultál, és amiket meggyőzetve elhittél, tudva, hogy kiktől tanultad őket, és hogy csecsemőkorodtól ismered a szent írásokat [a Héber iratokat], amelyek képesek bölccsé tenni téged a megmentésre a Krisztus Jézusba vetett hit által” (2Tim 3:14, 15). Pál tehát kiemelte, hogy Timóteusz 1. ismerte a szent írásokat, 2. meggyőződött a tanultakról, és 3. bölccsé vált a megmentésre a Krisztus Jézusba vetett hite által. w17.12 3:2–3

Számos vallás elfordítja az embereket Istentől azzal, hogy a tüzes pokol tanítását hangoztatja, tizedet szed vagy politizál. Nem csoda, hogy egyre többen gondolják úgy, hogy vallás nélkül is remekül megvannak. Az igaz, hogy a hamis vallás nélkül boldog lehet az ember. De ahhoz, hogy igazán boldog legyen, elengedhetetlen, hogy kapcsolatot ápoljon Jehovával, aki a Biblia szerint „a boldog Isten” (1Tim 1:11). Minden, amit ő tesz, a javára válik másoknak. A szolgái is azért boldogok, mert arra törekszenek, hogy segítsenek az embertársaiknak (Csel 20:35). Gondoljunk például arra, hogy milyen boldoggá teheti a családok életét az igaz imádat. Azt tanuljuk, hogy tiszteljük a házastársunkat, tartsuk szentnek a házassági fogadalmunkat, ne kövessünk el házasságtörést, úgy neveljük a gyermekeinket, hogy tisztelettudóak legyenek, és őszinte szeretettel bánjunk egymással. Az igaz imádatnak köszönhetően boldog gyülekezetekbe járhatunk, és egy egységes nemzetközi testvériséghez tartozhatunk. w17.11 4:6–7

Isten hűséges szolgái közül már sokan éreztek Pál apostolhoz hasonlóan. Mindannyian szenvedünk az öröklött bűn miatt, és amikor minden igyekezetünk ellenére is vétünk Jehova ellen, igazán nyomorultnak érezhetjük magunkat. Néhány keresztény, aki súlyos bűnt követett el, még abban is kételkedik, hogy egyáltalán megbocsát-e neki Isten. A Szentírás arról biztosít bennünket, hogy megszabadulhatunk a bűntudattól, ha Jehovánál keresünk menedéket (Zsolt 34:22). Miután Pál kifejezte, mennyire nyomorultnak érzi magát, amiért képtelen teljesen megfelelni Jehova elvárásainak, így kiáltott fel: „Hála az Istennek Jézus Krisztus, a mi Urunk által!” (Róma 7:25). Pál sok bűnt követett el, melyeket megbánt, és továbbra is küzdött a bűnös hajlamaival, de biztos volt abban, hogy Isten megbocsátott neki Jézus által. Mint Megváltó, Jézus megtisztítja a lelkiismeretünket, és belső békét ad (Héb 9:13, 14). Főpapként pedig „arra is képes, hogy teljesen megmentse azokat, akik általa járulnak az Isten elé, mert mindenkor él, hogy szót emeljen érdekükben” (Héb 7:24, 25). w17.11 2:1–2, 15

Hogyan élhetünk az önátadási fogadalmunknak megfelelően? Ha a kisebb és nagyobb próbákban egyaránt hűségesek maradunk Jehovához, azzal bebizonyíthatjuk, hogy komolyan vesszük azt az ígéretünket, hogy „nap nap után” dicsérni fogjuk őt (Zsolt 61:8). Például ha az iskolában vagy a munkahelyen valaki flörtölni kezd velünk, visszautasítjuk a közeledését, kimutatva ezzel, hogy gyönyörködünk Jehova útjaiban? (Péld 23:26). Ha a családunk nincs egy hiten velünk, szoktuk kérni Jehova segítségét, hogy keresztényhez méltón tudjunk viselkedni, még ha a többiek nem is törekszenek erre? Mindennap imádkozunk szerető égi Atyánkhoz, és megköszönjük neki a vezetést és a törődést? És naponta szakítunk időt a bibliaolvasásra? Ha belegondolunk, ezekre tettünk ígéretet, és így bizonyíthatjuk az engedelmességünket. A teljes lelkű imádatunkkal kimutathatjuk, hogy szeretjük Jehovát, és csakugyan hozzá tartozunk. Az imádatunk nem puszta formaság, hanem a mindennapi életünk része. w17.10 3:11–12

Egy népszerű dalszövegíró egyszer ezt mondta: „A szavak gondolatokat, a zene pedig érzéseket kelt benned. De egy daltól érzed a gondolatot.” Akkor „érezzük” a legszebb gondolatokat, amikor az énekeinkkel égi Atyánkat, Jehovát dicsérjük, és kifejezzük az iránta érzett szeretetünket. Az éneklés teljes joggal alkotja szerves részét a tiszta imádatnak, akár egyedül éneklünk, akár a gyülekezettel együtt. Te szeretsz énekelni az összejöveteleken, vagy inkább kínosnak érzed? Néhány kultúrában a férfiak nem szívesen énekelnek mások előtt. A gyülekezetben az ilyen gondolkodásmód a többiekre is hatással lehet. Különösen igaz ez akkor, ha a vének okot találnak rá, hogy ne énekeljenek együtt a gyülekezettel, vagy helyette inkább más dolgokkal foglalkoznak (Zsolt 30:12). Ha megértjük, hogy az éneklés hozzátartozik az imádathoz, nem fogunk kimenni vagy lemaradni az összejövetelnek erről a részéről. w17.11 1:1–3

Mindenki szeretne békében élni, aggodalmaktól mentesen. Mennyire hálásak vagyunk Jehovának, amiért miénk lehet „az Isten békéje”! Ez a belső nyugalom megóvja az elménket és a szívünket a zaklatottságtól (Flp 4:6, 7). Ezenkívül „békének [örvendünk] az Istennel”, vagyis jó kapcsolatban lehetünk vele, mivel átadtuk neki az életünket (Róma 5:1). De annak még nem jött el az ideje, hogy Isten tökéletes békét teremtsen a földön. Ezekben a válságos utolsó napokban sok ember hajlamos feszültséget és vitákat előidézni a környezetében (2Tim 3:1–4). Ezenkívül keresztényekként szellemi harcot vívunk Sátán és a tőle jövő hamis tanítások ellen (2Kor 10:4, 5). Ám a békénket leginkább talán a nem Tanú rokonaink tudják elvenni. Gúnyolhatnak a hitünk miatt, azzal vádolhatnak, hogy megosztjuk a családot, vagy megfenyegethetnek, hogy kitagadnak. w17.10 2:1–2

Változások figyelhetők meg azokban a nyelvekben, amelyekre lefordították a Bibliát. Ebből következik, hogy egy eredetileg jól érthető bibliafordítás az idő múlásával talán már nem olyan könnyen olvasható. Vegyünk például egy angol bibliafordítást, a King James Versiont, melyet először 1611-ben adtak ki. Ez lett az egyik legnépszerűbb angol Biblia, és magát az angol nyelvet is jelentősen befolyásolta. A King James Version szóhasználata azonban régiessé vált az eltelt évszázadok alatt, ami más nyelvű régi fordításokra is igaz. Ezért nagyon örülünk, hogy a kezünkben tarthatjuk A Szentírás új világ fordítását, melynek modern a nyelvezete. Részben vagy egészben több mint 150 nyelven jelent már meg, így az emberek többségének elérhető. Mivel a szövege jól érthető, Isten Szava megérinti a szívünket. w17.09 3:5–6

A keresztény fiataloknak fontos döntéseket kell hozniuk. Szeretnének helyesen dönteni a társaság megválasztása, a kikapcsolódás, az erkölcsi tisztaság és a keresztelkedés kérdésében. Ez bizony bátorságot követel, hiszen ha a jó úton járnak, az nem tetszik Sátánnak, aki gúnyolja Istent. Az egyik fontos terület, ahol a fiataloknak önállóan kell dönteniük, az az, hogy milyen célokat tűzzenek ki. Néhány országban elvárják a fiataloktól, hogy magasabb szintű oktatásra és jól fizető állásra törekedjenek. Más helyeken a gazdasági helyzet miatt talán úgy érzik, hogy az az elsődleges feladatuk, hogy anyagilag támogassák a családjukat. Jehova megáldja azokat a fiatalokat, akik nem félnek szellemi célokra törekedni, és az első helyre tenni a királyságot az életükben. Támogatni fogja őket abban, hogy el tudják látni a családjukat. Az első században a fiatal Timóteusz Isten szolgálatára összpontosított, és ez neked is sikerülhet (Flp 2:19–22). w17.09 5:10–12

A Biblia szorgos és alapos tanulmányozása által fejlődhetünk az önuralomban. A Szentírásban feljegyzett történetek világosan rámutatnak, hogy milyen sok múlik egy-egy helyzetben azon, hogy van-e elég önuralmunk. Jehova jó okkal íratta le ezeket a beszámolókat (Róma 15:4). Ezért bölcsen tesszük, ha áttanulmányozzuk őket, és elmélkedünk rajtuk. Gondoljuk át, hogyan válnak a javunkra nekünk és a családunknak. Kérjük Jehova segítségét, hogy alkalmazni tudjuk a Szavában található tanácsokat. Ismerjük fel, ha bizonyos területeken híján vagyunk az önuralomnak. Foglaljuk ezt imába, és keressük a módját, hogy hogyan fejlődhetnénk (Jak 1:5). És ha kutatunk a kiadványainkban, bizonyára találunk majd gyakorlatias cikkeket, amelyek szintén segíthetnek nekünk. w17.09 1:15–16

Az új egyéniség „Isten akarata szerint teremtetett” (Ef 4:24). Bármelyikünk képes kialakítani ezt az új egyéniséget. Miért lehetünk ebben biztosak? Azért, mert Jehova a saját képmására alkotott minket, így vissza tudjuk tükrözni az ő megnyerő tulajdonságait (1Móz 1:26, 27; Ef 5:1). Miután Pál az új egyéniség felöltésére ösztönözte a keresztényeket, kiemelte a pártatlanságot mint ennek az egyéniségnek az egyik fontos vonását. Kijelentette, hogy „nincsen sem görög, sem zsidó, sem körülmetéltség, sem körülmetéletlenség, idegen, szkíta, rabszolga, szabad”. Miért nem lenne helyénvaló, ha a gyülekezetben megkülönböztetnénk másokat a bőrszínük, a nemzetiségük vagy a társadalmi helyzetük alapján? Azért, mert Krisztus igaz követői „mindnyájan egyek” (Kol 3:11; Gal 3:28). Akik felöltötték az új egyéniséget, azok méltósággal bánnak a testvéreikkel és a kívülállókkal, függetlenül a bőrszínüktől és a társadalmi helyzetüktől (Róma 2:11). w17.08 4:1, 3–4

Jehova nem olyasmit vár el tőlünk, amit ő maga ne lenne kész megtenni, hiszen ő a legnagyszerűbb példa a türelemben (2Pét 3:9). Már több ezer éve türelmesen vár, hogy végleg rendeződhessen az az erkölcsi kérdés, amely az Éden-kertben vetődött fel. Előretekint arra az időre, amikor a neve teljesen meg lesz szentelve. Ez csodálatos áldásokat fog jelenteni mindazoknak, „akik várnak reá” (Ézs 30:18). Jézusra is jellemző a türelem. Miután kiállta a feddhetetlenség próbáját a földön, és i. sz. 33-ban bemutatta a váltságáldozata értékét Jehovának, 1914-ig kellett várnia, hogy elkezdhessen uralkodni (Csel 2:33–35; Héb 10:12, 13). És csak az ezeréves uralma végére fog minden ellensége megsemmisülni (1Kor 15:25). De biztosak lehetünk benne, hogy érdemes türelmesen várnia. w17.08 1:16–17

„A fiunk halála után majdnem egy évig szinte elviselhetetlen fájdalom gyötört bennünket” – mondta Susi. Egy másik keresztény, aki váratlanul elvesztette a feleségét, szintén „leírhatatlan fizikai fájdalmat” érzett. Sajnos nagyon sokan élnek át ehhez hasonló gyötrelmet. A keresztények közül jó néhányan nem számítottak rá, hogy Armageddon előtt szembe kell nézniük egy családtagjuk halálával. Talán te is ilyen helyzetben vagy, vagy esetleg az ismerőseid között gyászol valaki. Felmerülhet benned a kérdés, hogy milyen segítséget kaphatnak a gyászolók, hogy meg tudjanak birkózni a bánatukkal. Szokták mondani, hogy az idő mindenre gyógyír. De vajon önmagában az idő múlása csakugyan meggyógyítja a sajgó szívet? Egy özvegyen maradt nő megjegyezte: „Szerintem pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy az segít a gyógyulásban, amire az ember az idejét felhasználja.” Igen, ahhoz hasonlóan, ahogy egy fizikai sérülés szépen gyógyul, ha gondosan ápolják, az érzelmi sebek okozta fájdalom is enyhülhet idővel. w17.07 2:1–3

Milyen célokat ajánl neked Jehova? Ő úgy alkotta meg az embereket, hogy boldoggá tegye őket az, hogy megismerik és hűségesen szolgálják őt (Zsolt 128:1; Máté 5:3). Velük ellentétben az állatok beérik annyival, hogy esznek, isznak és szaporodnak. Isten azt szeretné, ha te ennél tartalmasabb életre vágynál, mert tudja, hogy csak így lehetsz boldog. A Teremtőd a szeretet Istene, „a boldog Isten”, aki „a maga képmására” teremtette az embert (1Tim 1:11; 1Móz 1:27; 2Kor 13:11). Úgy lehetsz boldog, ha követed szerető Istenünk példáját. A Biblia leszögez egy alapigazságot: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Csel 20:35). Alighanem te is tapasztaltad már, hogy ez valóban így van. Éppen ezért Jehova azt szeretné, ha a céljaid lehetővé tennék, hogy ki tudd fejezni a szeretetedet iránta és mások iránt (Máté 22:36–39). w17.07 4:3

Jehova méltósággal és tisztelettel bánik velünk, és jobban tud gondoskodni rólunk, mint mi magunkról. Azon túl, hogy gondot visel a népére, személy szerint is odafigyel az emberekre. Emlékezzünk vissza például arra a három évszázadra, amikor Jehova bírákat használt fel, hogy megszabadítsa Izrael nemzetét az elnyomóitól. Abban a viharos időszakban nem kerülte el a figyelmét Ruth, aki nem volt izraelita, és jelentős áldozatot hozott, hogy csatlakozzon az igaz imádókhoz. Jehova egy férjjel és egy fiúval jutalmazta meg őt. És ez még nem minden. Amikor Ruth feltámad, megtudja majd, hogy a Messiás az ő fiának a leszármazottja volt. És képzeljük csak el, mennyire fog örülni neki, hogy lejegyezték a történetét a nevét viselő bibliai könyvben (Ruth 4:13; Máté 1:5, 16). w17.06 4:8–9

1970-ben Peter, az egyik testvérünk, 19 éves volt, és akkoriban kezdte el a Bétel-szolgálatot Nagy-Britanniában. Egyszer a házról házra végzett munka során találkozott egy szakállas, középkorú férfival. Peter megkérdezte tőle, hogy szeretné-e megérteni a Bibliát. A férfi igencsak csodálkozott ezen a kérdésen, mivel zsidó rabbi volt. Ezt el is mondta Peternek, majd feltett egy fogós kérdést: „Fiacskám, milyen nyelven íródott Dániel könyve?” „Bizonyos részei arámi nyelven” – felelte Peter. „A rabbi meglepődött, hogy tudtam a választ, de nem jobban, mint én! – meséli Peter. – Fogalmam sem volt, hogy jutott eszembe ez az információ.” Otthon aztán átnézte az Őrtorony és az Ébredjetek! néhány előző számát, és rátalált egy cikkre, amely leírta, hogy Dániel könyve részben arámi nyelven íródott (Dán 2:4). A szent szellem ugyanígy nekünk is eszünkbe juttathat olyan gondolatokat, amelyeket korábban olvastunk (Luk 12:11, 12; 21:13–15). w17.06 2:17

Amikor egy feleség bejelenti a férjének, hogy babát vár, az örömükbe sokszor némi aggodalom is vegyül, hogy vajon nem lesz-e baj a terhesség alatt vagy később. A baba születése pluszköltségeket jelent rövid és hosszú távon egyaránt, nem beszélve arról, hogy mennyi mindenen kell változtatnia a házaspárnak a mindennapokban. Sok férj mellőzöttnek érzi magát, mert az anyuka idejének és figyelmének a nagy részét leköti a kisbabáról való gondoskodás. Emellett az apukára is több felelősség hárul, hiszen most már egy újabb családtagról is gondot kell viselnie. Némelyik házaspár másfajta nyomorúsággal néz szembe: nagyon szeretnének gyereket, de sajnos nem lehet nekik. A feleséget rendkívül megviselheti, hogy nem esik teherbe. w17.06 1:1, 5–6

Keresztényekként nagyon értékesnek tartjuk az igazságot, amelynek a legfőbb forrása Isten Szava. Jézus így imádkozott az Atyjához: „a te szavad igazság” (Ján 17:17). Alaposan meg kell ismernünk Isten Szavát ahhoz, hogy szeretni tudjuk a benne található igazságot (Kol 1:10). De nem elég csupán elméleti tudásra szert tenni. A 119. zsoltár ihletett írója segít megértenünk, mit is foglal magában az igazság szeretete (Zsolt 119:97–100). Időt szánunk rá napközben, hogy bibliai gondolatokon elmélkedjünk? Növelhetjük a Biblia igazsága iránti értékelésünket, ha elgondolkozunk rajta, hogyan válik a javunkra az olvasottak alkalmazása. Mi is ízletesnek találjuk a Biblián alapuló szellemi táplálékot, amelyet Isten szervezetétől kapunk. Ne sajnáljuk rá az időt, hogy jelképes értelemben minden zamatát kiélvezzük! Így amikor szükséges, vissza tudjuk majd idézni ezeket a „gyönyörűséges szavakat”, és másoknak is tudunk segíteni velük (Préd 12:10). w17.05 3:11–12

Szeretnénk azoknak a szenvedő embereknek is segíteni, akik nem Tanúk (Luk 10:33–37). Ennek az a legjobb módja, ha megosztjuk velük a jó hírt. Egy vén, aki már sokat foglalkozott menekültekkel, megjegyzi: „Fontos, hogy rögtön egyértelművé tegyük, hogy Jehova Tanúi vagyunk, és hogy elsősorban szellemi értelemben szeretnénk segíteni, nem pedig anyagilag. Máskülönben lehet, hogy csak érdekből hallgatnak meg minket.” Sok jó származik abból, ha keresztényi szeretetet tanúsítunk a menekültek iránt (Zsolt 146:9). Egy testvérnő elmesélte, hogy a családjának el kellett menekülnie az eritreai üldözés miatt. Négy gyermeke egy kimerítő, nyolcnapos utat tett meg a sivatagon keresztül, mire megérkeztek Szudánba. A testvérnő ezt mondja: „A testvérek úgy fogadták őket, mintha közeli rokonaik lennének. Ételről, ruháról és szállásról gondoskodtak, és a közlekedésben is segítettek nekik. Ki más fogadna be idegeneket az otthonába csupán azért, mert ugyanazt az Istent imádják? Ez csak Jehova Tanúi közt lehetséges!” (Ján 13:35). w17.05 1:17, 19–20

„Hasznát veheti-e Isten az életerős férfinak, hogy hasznára lenne valaki, akinek éleslátása van? Gyönyörködik-e a Mindenható abban, hogy igazságos vagy? Vagy nyer-e azzal, hogy feddhetetlenné teszed utadat?” (Jób 22:1–3). Ezen talán már te is elgondolkoztál. Amikor a témáni Elifáz feltette ezeket a kérdéseket Jóbnak, biztos volt benne, hogy mindegyikre „nem” a válasz. Sőt, a társa, a suahita Bildád azt állította, hogy egy ember nem is lehet igazságos Isten szemében (Jób 25:4). Ezek a hamis barátok úgy érveltek, hogy Jehovának semmi haszna sincs a hűséges szolgálatunkból, és hogy nem érünk többet neki, mint egy moly, féreg vagy kukac (Jób 4:19; 25:6). Jehova nyilvánvalóvá tette az érzéseit, amikor megfeddte Elifázt, Bildádot és Cófárt, amiért hamis színben tüntették fel őt. Jóbban viszont örömét lelte, és a szolgájának nevezte (Jób 42:7). Isten tehát igenis hasznát veheti az embereknek. w17.04 5:1–2

Már annyira megszoktuk, hogy egy szörnyű világ vesz körül minket, hogy talán észre sem vesszük, mennyi stresszt élünk át miatta. Ez ahhoz hasonló, mint amikor valaki egy forgalmas vasútállomás mellett lakik, és idővel már észre sem veszi a zajt. És aki egy szeméttelep környékén él, egy idő után már fel sem figyel a szagokra. De mekkora megkönnyebbülés lesz, amikor Jehova megtisztítja a földet a lesújtó körülményektől! Mi váltja majd fel a stresszt, amely most az életünket jellemzi? A választ a mai napiszövegünkben olvashatjuk. Jehovának ez az ígérete igazán megérinti a szívünket. Tégy hát meg minden tőled telhetőt, hogy közel maradj Jehova Istenhez és a szervezetéhez ezekben a vészterhes utolsó napokban. Értékeld a reménységedet, és elmélkedj rajta, hogy minél valóságosabb legyen számodra. És ne sajnáld a fáradságot, hogy másokkal is megoszd (1Tim 4:15, 16; 1Pét 3:15). Így biztos lehetsz benne, hogy amikor végre lesz hajtva az ítélet e gonosz világ felett, te életben maradsz. Azután pedig örök boldogság vár rád! w17.04 2:16–17

Még ha ezzel a ténnyel tisztában vagyunk is, nem olyan egyszerű a helyzet, ha mi magunk szembesülünk egy testvér hiányosságaival. Ilyenkor úgy gondolkodunk az igazságosságról, mint Jehova? Mit érzel például, ha egy vén olyan megjegyzést tesz, amely némi előítéletről árulkodik? Megbotránkozol, ha egy vén meggondolatlanul olyasmit mond, amivel beléd gázol? Rögtön arra gondolsz, hogy nem is alkalmas rá, hogy vénként szolgáljon, vagy pedig türelmesen vársz Jézusra, a gyülekezet fejére? Igyekszel látni a teljes képet, például azt, hogy hány éve szolgál hűségesen ez a testvér? Együtt tudsz örülni egy vénnel, aki megsértett, mégis megmaradhat a pozíciójában, sőt további kiváltságokat kap? Ha kész vagy megbocsátani, azzal visszatükrözöd Jehova igazságérzetét (Máté 6:14, 15). w17.04 4:18