Június

Jehova a szeretetétől indíttatva oktat és képez bennünket, és kiigazítja a gondolkodásunkat, hogy megmaradhassunk a szeretetében és az élethez vezető ösvényen. A fegyelmezés azonban a tanácsadáson kívül időnként mást is magában foglalhat. Ha valaki komolyabb bűnben vétkes, elveszítheti a kiváltságait a gyülekezetben. De a fegyelmezés még ebben az esetben is Isten szeretetét tükrözi. Az, aki ilyen helyzetben van, talán ráébred, hogy milyen fontos jobban odafigyelnie a Biblia tanulmányozására, az elmélkedésre és az imára. Így szorosabbá válhat a kapcsolata Jehovával (Zsolt 19:7). Idővel vissza is kaphatja a kiváltságait. Még a kiközösítés is Jehova szeretetének a bizonyítéka, mert megvédi a gyülekezetet a rossz befolyástól (1Kor 5:6, 7, 11). És mivel Isten mindig megfelelő mértékben fegyelmez, a kiközösített felismerheti, hogy milyen komoly bűnt követett el, és megbánhatja, amit tett (Csel 3:19). w18.03 4:5–6

A börtönőr nem ismerte az Írásokat. Ezért először is meg kellett ismernie az alaptanításokat, meg kellett értenie, hogy mit jelent Isten szolgájának lenni, és el kellett határoznia, hogy követni fogja Jézus tanításait. A legfontosabb bibliai tanítások ismerete és értékelése meglehetősen rövid idő alatt arra indította, hogy megkeresztelkedjen (Csel 16:25–33). De biztosan ezután is gyarapította az ismereteit. Ha erre a történetre gondolsz, hogyan reagálj, amikor a gyermeked kifejezi, hogy szívből értékeli a bibliai alaptanításokat, és átérzi az önátadás és a keresztelkedés jelentőségét? Talán jónak látod, hogy beszéljen a gyülekezeti vénekkel, akik eldöntik, hogy alkalmas-e a keresztelkedésre. Ugyanúgy, ahogy más megkeresztelt tanítványok, a gyermeked is sok mindent fog még tanulni Jehova szándékáról egész életében, azaz örökké (Róma 11:33, 34). w18.03 2:8–9

Miközben a szellemiségünk ápolásán fáradozunk, a szent szellem erőt ad ahhoz, hogy formáljuk a gondolkodásunkat, így az egyre inkább tükrözni fogja Krisztus gondolkodását. A szellem abban is segít, hogy megszabaduljunk a testies vágyaktól, és Istennek tetsző tulajdonságokat mutassunk fel. Ha Krisztushoz hasonlóan gondolkodunk, az hatással van a beszédünkre, a mindennapi döntéseinkre, és arra is, ahogyan a munkahelyen vagy az iskolában viselkedünk. A döntéseink azt tükrözik, hogy igyekszünk Krisztus példáját követni. Mivel szellemi gondolkodásúak vagyunk, nem szeretnénk, ha bármi tönkretenné az égi Atyánkhoz fűződő kapcsolatunkat. Amikor kísértésekkel találjuk szembe magunkat, a krisztusi gondolkodásmód arra indít, hogy elutasítsuk őket. A döntések előtt pedig feltesszük magunknak a következő kérdéseket: „Milyen bibliai alapelvek segíthetnek? Mit tenne Krisztus a helyemben? Milyen döntés tetszene Jehovának?” w18.02 4:12, 14

Noé dédapjának, Énóknak a napjaira az emberek teljesen elfordultak Istentől. Mi több, sok „botrányos dolgot” mondtak róla (Júd 14, 15). Egyre inkább elharapódzott az erőszak. Sőt, Noé idejében „megtelt a föld erőszakkal”. Gonosz angyalok emberi testet öltöttek, földi nőket vettek feleségül, és a kapcsolatukból kegyetlen, hibrid utódok születtek (1Móz 6:2–4, 11, 12). Noé azonban teljesen más volt. Ő „feddhetetlen [volt] a kortársai között. Noé az igaz Istennel járt” (1Móz 6:9). Gondoljunk bele, mit jelentenek ezek a szavak. Noé nem csupán 70 vagy 80 évig járt Istennel abban a gonosz világban az özönvíz előtt, hanem közel 600 évig! (1Móz 7:11). És őt nem vette körül egy gyülekezet, mint minket, amely támogathatta volna. Úgy tűnik, hogy még a testvérei sem voltak Jehova imádói. w18.02 1:4–5

Azok, akik a pénzt szeretik, mindig több pénzre vágynak, és miközben azon fáradoznak, hogy megszerezzék, „sok fájdalommal” szegezik át magukat (1Tim 6:9, 10; Préd 5:10). Természetesen mindenkinek szüksége van pénzre, mivel az bizonyos fokú védelmet jelent (Préd 7:12). De vajon akkor is lehetünk boldogok, ha csak az alapszükségleteinket tudjuk kielégíteni? Mindenképpen! (Préd 5:12). Jáké fia, Agur ezt írta: „Ne adj nekem se szegénységet, se gazdagságot. Hadd egyem a nekem előírt táplálékot”. Az persze érthető, hogy nem akart nagyon szegény lenni. Nem szerette volna, ha lopásra érez kísértést, mert a lopással szégyent hozott volna Istenre. De miért imádkozott azért, hogy gazdag se legyen? Ezt így indokolta: „nehogy elteljek, és megtagadjalak ezt mondva: »Kicsoda Jehova?«” (Péld 30:8, 9). Jézus leszögezte: „Senki sem szolgálhat rabszolgaként két úrnak; mert vagy az lesz, hogy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az, hogy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok rabszolgaként Istennek is, és a Gazdagságnak is” (Máté 6:24). w18.01 4:9–11

Azáltal mozdíthatjuk elő az egységünket, ha készségesen megbocsátunk azoknak, akik megbántottak minket. Ha így teszünk, azzal kifejezzük az értékelésünket, amiért Jehova alapot teremtett a mi bűneink megbocsátására Krisztus váltságáldozata által. Gondolkozzunk el Jézusnak a Máté 18:23–34-ben feljegyzett szemléltetésén, melyben egy király számadást tart a rabszolgáival. Készek vagyunk alkalmazni a tanulságát? Türelmesek és megértőek vagyunk a hittársainkkal, és szívesen megbocsátunk azoknak, akik vétettek ellenünk? Az biztos, hogy vannak súlyosabb sérelmek, és némelyik annyira fájdalmas lehet, hogy tökéletlen emberekként nagyon nehezen tudjuk megbocsátani. Ám ez a szemléltetés megtanítja nekünk, hogy mit vár el Jehova. Jézus egyértelműen rámutatott, hogy Jehova nem fog megbocsátani nekünk, ha mi nem bocsátunk meg a testvérünknek, holott ő szívből megbánta a tettét. Milyen kijózanító gondolat! Megóvhatjuk az értékes egységünket, ha megbocsátunk másoknak. w18.01 2:12

Bár az életét kockáztatta, Dániel úgy döntött, hogy még a látszatát is kerülni fogja annak, hogy megalkudott volna a hitében. Mivel a lelkiismeretére hallgatva ilyen bátran döntött, Jehova megáldotta őt, és csoda útján megmentette az életét. A csoda híre Jehova dicsőségére a méd–perzsa birodalom legtávolabbi részébe is eljutott (Dán 6:25–27). Hogyan lehet olyan hitünk, mint amilyen Dánielnek volt? Fontos, hogy ne csak olvassuk Isten Szavát, hanem fel is fogjuk az értelmét (Máté 13:23). Szeretnénk tudni, hogy mit gondol Jehova különböző helyzetekben, ezért meg kell értenünk a bibliai alapelveket. Ehhez pedig elengedhetetlen az elmélkedés. Továbbá rendszeresen szívből jövő imában kell fordulnunk Jehovához, különösen amikor próba alatt állunk. Jehova bőkezűen ad nekünk bölcsességet és erőt, ha hittel kérjük tőle (Jak 1:5). w18.02 2:13–15

Jehova fiatal megkeresztelt szolgájaként is megízlelheted a jóságát, és érezheted a támogatását, amikor beszélsz a hitedről másoknak – akár a szolgálatban, akár az iskolában. Néhányan nehezen tanúskodnak az osztálytársaiknak. Lehet, hogy ezzel te is így vagy. Fogalmad sincs, hogyan fognak reagálni a többiek, ráadásul egy nagyobb csoport előtt beszélni még ijesztőbb, mint csak egy osztálytársaddal. Mi segíthet legyőzni a félelmeidet? Először is, gondold végig, hogy miért hiszel a bibliai tanításokban. A te nyelveden is vannak feladatlapok a Bibliához a jw.org honlapon? Ha nem vagy benne biztos, nézz utána. Ezek a feladatlapok azért készültek, hogy segítsenek elmélyíteni a meggyőződésedet, és megtanítsanak érvelni másoknak. Ha szilárd hited van, és alaposan felkészülsz, azt fogod érezni, hogy mindenképp tanúskodnod kell Jehováról (Jer 20:8, 9). w17.12 4:12, 14–15

Többre van szükség annál, hogy csupán bibliai szereplőkről és történetekről tanítsd a gyermekedet. Timóteusz meggyőzetve elhitte, amit tanult. Az eredeti görög kifejezés azt jelenti, hogy valaki ’biztos valamiben’, illetve ’meg van győződve arról, hogy valami igaz’. Timóteusz csecsemőkorától fogva ismerte a Héber iratokat, de aztán a bizonyítékok alapján meg is győződött arról, hogy Jézus a Messiás. Hogyan segíthetsz a gyermekednek, hogy hasonló meggyőződésre jusson, mint Timóteusz? Mindenekelőtt legyél türelmes. A meggyőződés nem alakul ki máról holnapra, és nem is öröklődik szülőről gyermekre. Minden gyermeknek használnia kell az értelmi képességét, hogy meggyőződjön a Biblia igazságáról (Róma 12:1). Szülőként fontos szereped van ebben a folyamatban, különösen, amikor a gyermeked kérdéseket tesz fel. w17.12 3:3, 5–6

Márta, aki Jézus tanítványa és egyben barátja is volt, a testvérét, Lázárt gyászolta. Mi enyhíthetné a bánatát? Jézus így vigasztalta: „Feltámad a testvéred” (Ján 11:20–23). Márta biztos volt benne, hogy a testvére egyszer fel fog támadni. Jézus ekkor csodát tett: még aznap életre keltette Lázárt. Arra nem számíthatunk, hogy Jézus vagy az Atyja hasonló csodát tesznek ma értünk. De Mártához hasonlóan te is meg vagy győződve róla, hogy a jövőben feltámadnak az elhunyt szeretteid? Talán a házastársadat, az anyukádat, az apukádat, valamelyik nagyszülődet vagy esetleg a gyermekedet veszítetted el. Már alig várod, hogy újra átöleld, beszélgess vele, és együtt nevessetek. Minden okod megvan rá, hogy te is elmondhasd: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor.” Ezzel együtt jól tesszük, ha elgondolkodunk azon, hogy milyen alapja van ennek a meggyőződésünknek. w17.12 1:1–2

Jézus szerette a mózesi törvényt, hiszen az az Atyjától, Jehovától származott, attól a személytől, aki a legfontosabb volt az életében. Ahogy a mai napiszövegben olvashatjuk, előre megjövendölték, hogy Jézus szívből fogja értékelni Jehova törvényét. Jézus a szavaival és a tetteivel megerősítette, hogy Isten törvénye tökéletes, a javunkat szolgálja, és biztosan be fog teljesedni (Máté 5:17–19). Mennyire fájhatott Jézusnak azt látni, hogy az írástudók és a farizeusok elferdítik az Atyja törvényét! Ezek a férfiak kínosan odafigyeltek a törvény apróbb részleteire. Jézus ezt mondta: „megadjátok a tizedet a mentából, a kaporból és a köményből”. Akkor mi volt a gond? Jézus így folytatta: „de figyelmen kívül hagyjátok a Törvény súlyosabb dolgait, mégpedig az igazságosságot, az irgalmasságot és a hűséget” (Máté 23:23). Jézus egészen más volt, mint ezek az önelégült farizeusok. Ő értette a törvény szellemét, és látta, hogy egy-egy parancs hogyan tükrözi Jehova tulajdonságait. w17.11 3:1–2

Némelyek talán ezt mondják nekünk: „Nem kell olyan szigorúnak lenni. Csak élvezd az életet!” Pedig a keresztények nem nézhetik el a szexuális erkölcstelenséget, mivel Isten Szava megtiltja azt (1Tessz 4:4–8). Jehovának joga van törvényeket adni nekünk, hiszen ő teremtett minket. A házasság létrehozójaként kimondja, hogy csak egy egymással házasságban élő férfi és nő között megengedett a szexuális kapcsolat. Isten azért hozta a törvényeit, mert szeret minket, és jót akar nekünk. Ha a családtagok betartják ezeket, akkor szeretni és tisztelni fogják egymást, és biztonságban fogják érezni magukat. Isten nem tűri meg, hogy szándékosan áthágjuk a törvényét (Héb 13:4). Isten Szava megtanít minket arra, hogy hogyan tartsuk távol magunkat a szexuális erkölcstelenségtől. Ebben fontos szerepe van annak, hogy mit nézünk (Máté 5:28, 29). A keresztények éppen ezért nem nézegetnek pornográf anyagokat, és nem hallgatnak olyan dalokat, amelyeknek erkölcstelen a szövege (Ef 5:3–5). w17.11 4:9–10

Jehova imádói már régóta dicsérik zenével az Istenüket. Érdemes megfigyelni, hogy amikor az ókori izraeliták hűségesen szolgálták Jehovát, az éneklés kiemelkedő része volt az imádatuknak. Például Dávid király a templomi szolgálat előkészítésénél 4000 lévitát vont be a dicsőítő zenélésbe. Közülük 288-an „megtaníttattak a Jehovának való éneklésre, és mindannyian képzettek voltak” (1Krón 23:5; 25:7). A templom felavatásakor is fontos szerepe volt a zenének és az éneklésnek. A beszámoló szerint, „amikor a trombitások és az énekesek teljes egységben, egybehangzóan megszólaltak, dicséretet és hálát zengve Jehovának, és amikor fennhangon megszólaltak a trombitákkal, a cintányérokkal és az éneket kísérő hangszerekkel, dicsérve Jehovát. . . Jehova dicsősége betöltötte az igaz Isten házát”. Ez biztosan nagyon hiterősítő alkalom volt az izraelitáknak (2Krón 5:13, 14; 7:6). w17.11 1:4–5

Jézus tudta, hogy a tanítása meg fogja osztani az embereket, és hogy a követőinek bátorságra lesz szükségük, mivel lehet, hogy ellenállásba fognak ütközni. Persze nem az volt Jézus célja, hogy tönkretegye a családi kapcsolatokat, hanem hogy hirdesse Isten üzenetét az igazságról (Ján 18:37). Azonban ha valaki hűségesen ragaszkodik Krisztus tanításához, rögös utat választ, különösen akkor, ha a közeli barátai vagy a családtagjai nem tartanak vele. Ha a tanítványai szeretnének méltónak bizonyulni őhozzá, ki kell állniuk a szeretteik gúnyolódását vagy elhidegülését. De bármekkora legyen is a veszteségük, a jutalom sokkal nagyobb (Márk 10:29, 30). Még ha a rokonaink ellenzik is, hogy Jehovát imádjuk, mi akkor is szeretjük őket. Ugyanakkor észben tartjuk, hogy az Isten és a Krisztus iránti szeretetünknek kell a legfontosabbnak lennie az életünkben (Máté 10:37). Azt is fel kell ismernünk, hogy Sátán felhasználhatja a családunk iránti gyengéd érzéseinket, hogy megtörje a feddhetetlenségünket. w17.10 2:3–6

A látomásnak ez a része azt hangsúlyozza, hogy Jehova semmiféle gonoszságot sem tűr el a népe körében. Tesz róla, hogy a gonoszság el legyen szigetelve, és mihamarabb el legyen távolítva (1Kor 5:13). Erre az a biztosíték, hogy az angyal sietve visszarakja az ólomfedelet az edényre. Ez a látomás igazán megnyugtató lehetett a Zakariás napjaiban élő izraelitáknak, mert arról biztosította őket, hogy Jehova tisztán tartja az imádatát. A látomás emellett arra emlékeztette őket, hogy nekik is tenniük kell az imádat tisztaságáért. Jehova népe nem engedheti, és nem is fogja engedni, hogy bármiféle gonoszság beférkőzzön közéjük, és megtelepedjen. Most, hogy már Isten tiszta szervezetének a védelmét és törődését élvezhetjük, nekünk is hozzá kell járulnunk a tisztaság megőrzéséhez. A gonoszságnak semmilyen formában sincs helye a szellemi paradicsomunkban. w17.10 3:14–15, 17–18

A Biblia első 39 könyvét izraeliták, vagyis zsidók írták. Először „rájuk bízattak az Isten szent kijelentései” (Róma 3:1, 2). De aztán az i. e. harmadik században sok zsidó már nem tudott héberül. Hogyhogy? Nos, Nagy Sándor a hódításai nyomán kiterjesztette a görög birodalom határait (Dán 8:5–7, 20, 21). Az alattvalói jó részének a görög lett a közös nyelve, köztük a zsidóknak is, akik egy hatalmas területen szétszórtan éltek. Mivel sok zsidó már leginkább a görögöt használta, a többségük nehezen értette a Héber iratokat. Mi volt a megoldás? Lefordították héberről görögre. A teljes fordítás az i. e. második századra készült el. Ez a gyűjtemény a görög Septuaginta néven terjedt el, mely az első ismert, írott fordítása a teljes Héber iratoknak. w17.09 3:7–9

Lehet, hogy a munkaadód rendszeresen megkér, hogy túlórázz esténként és hétvégeken, amikorra te már betervezted a családi imádatot vagy a szántóföldi szolgálatot, illetve amikor az összejövetelek vannak. Bátornak kell lenned, hogy nemet mondj a főnöködnek, és ezzel jó példát mutass a gyerekeidnek. Ahhoz is bátorságra lehet szükséged, hogy szellemi célokra ösztönözd a gyermekedet. Néhány szülő nemigen bátorítja a gyermekét arra, hogy szolgáljon úttörőként, szükségterületen, a Bételben vagy teokratikus építkezéseken. Talán attól félnek, hogy amikor megöregszenek, a gyermekük nem fog tudni gondoskodni róluk. De a bölcs szülőknek van bátorságuk ahhoz, hogy higgyenek Jehova ígéreteiben (Zsolt 37:25). Azzal is ki tudod mutatni, hogy bátor vagy, és hogy Jehovára támaszkodsz, ha a gyerekeidnek is segítesz ugyanilyen hitet kifejleszteni (1Sám 1:27, 28; 2Tim 3:14, 15). w17.09 5:14–15

Hogyan segíthetsz a gyermekeidnek, hogy ők is kifejlesszék magukban az önuralmat? A szülők jól tudják, hogy ez nem egy velünk született tulajdonság. Sok más tulajdonsághoz hasonlóan az önuralmat is a szülők példáján keresztül sajátíthatják el a gyerekek (Ef 6:4). Ezért ha azt látod, hogy a gyerekednek nehéz uralkodnia magán, gondold át, hogy te milyen példát mutatsz neki. Soha ne becsüld alá, milyen sokat jelent, ha rendszeresen részt veszel a szántóföldi szolgálatban és az összejöveteleken, valamint megtartod a családi imádatot. Ne vonakodj nemet mondani a gyerekednek, ha szükséges. Jehova is korlátokat állított fel Ádámnak és Évának, hogy megértsék, hogy alá kell rendelniük magukat neki. Ehhez hasonlóan a szülői nevelés és példamutatás is önuralomra tanítja a gyermekeket. Az az egyik legértékesebb dolog, amire megtaníthatod a gyermekeidet, hogy értékeljék Jehova vezetését, és tartsák tiszteletben az alapelveit (Péld 1:5, 7, 8). w17.09 1:17

Amíg tart ez a sátáni világ, mindig lesznek nehézségeink. Érinthet például a munkanélküliség, súlyos betegségek, üldözés, természeti katasztrófák, vagy elveszíthetjük a javainkat egy bűncselekmény miatt. Ahhoz, hogy az ilyen megpróbáltatásokban támogatni tudjuk egymást, őszinte könyörületet kell éreznünk. A gyengéd könyörület pedig kedves tettekre fog indítani (Ef 4:32). Ha megvannak bennünk az új egyéniségnek ezek a vonásai, utánozni tudjuk Istenünket, és megvigasztalhatunk másokat (2Kor 1:3, 4). Hogyan tudunk jobban odafigyelni a gyülekezetünkben azokra, akik külföldről költöztek hozzánk, vagy hátrányos helyzetben vannak? Barátkozzunk velük, hogy érezzék, hogy értékes tagjai a gyülekezetnek (1Kor 12:22). Sőt a bevándorlók iránti könyörület sok hírnököt arra indít, hogy megtanuljon egy idegen nyelvet (1Kor 9:23). Ez ragyogó eredményekhez vezet. w17.08 4:7–9

Mindannyiunknak késznek kell lennünk türelmesen várni Jehovára. Mi segít ebben? Imádkozzunk Isten szelleméért, hiszen a türelem a szent szellem gyümölcsének az egyik vonása (Ef 3:16; 6:18; 1Tessz 5:17–19). Kérjük hát Jehovát, hogy adjon türelmet a kitartáshoz. Ne feledjük, mi segített Ábrahámnak, Józsefnek és Dávidnak türelmesen várni, hogy Jehova teljesítse az ígéretét. Hittek Jehovában, és bíztak a jóságában. Nem a saját érdekeik voltak nekik a legfontosabbak. Ha elgondolkodunk azon, hogy milyen kedvezően alakult az életük, az erőt adhat, hogy mi is türelmesek tudjunk lenni. Igen, eltökéltük, hogy türelmesen fogunk várni Jehovára, még ha különféle próbákkal kell is megküzdenünk. Persze időnként így sóhajtozhatunk: „Meddig, ó, Jehova?” (Ézs 6:11). De Isten szent szellemének az erejével mindannyian képesek leszünk úgy gondolkodni, mint Jeremiás, akinek a szavait a mai napiszövegünkben olvashatjuk. w17.08 1:18–20

Jézus biztosan sokat játszott gyerekkorában. Isten Szava kijelenti, hogy „ideje [van] a nevetésnek. . ., és ideje a szökdelésnek” (Préd 3:4). De Jézus az Írásokat is tanulmányozta, hogy közelebb kerülhessen Jehovához. Amikor tizenkét éves volt, a templomban a tanítók ámultak „az értelmén és a válaszain” (Luk 2:42, 46, 47). Jézus felnőttként boldog ember lett. Mi tette boldoggá? Tudta, hogy Isten egyebek közt azt szeretné, hogy „jó hírt [hirdessen] a szegényeknek. . ., a vakoknak pedig a látás helyreállítását” (Luk 4:18). Jézus örömét lelte abban, hogy megtette, amire Isten kérte őt. Nagyon szerette az embereket égi Atyjáról tanítani (Luk 10:21). Egyszer, miután az igaz imádatról beszélt egy asszonynak, ezt mondta a tanítványainak: „Az én eledelem az, hogy cselekedjem annak akaratát, aki küldött engem, és elvégezzem a munkáját” (Ján 4:31–34). Jézust tehát az tette boldoggá, ha kimutathatta a szeretetét Isten és az emberek iránt. Ez téged is boldoggá tehet. w17.07 4:4–5

Jehova könyörületes Fia, Jézus a földön létekor tökéletesen visszatükrözte az Atyja gyengéd együttérzését a szavaival és a tetteivel (Ján 5:19). Isten azért küldte el Jézust, hogy megvigasztalja „a megtört szívűeket” és „minden gyászolót” (Ézs 61:1, 2; Luk 4:17–21). Igen, Jézus nagyon könyörületes volt, vagyis észrevette mások szenvedését, és szeretett volna enyhülést hozni nekik (Héb 2:17). A Szentírás leszögezi, hogy „Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz” (Héb 13:8). Minthogy az élet főközvetítője, Jézus maga is átélte a gyásszal járó szomorúságot, „segítségére tud sietni azoknak, akik próbára vannak téve” (Héb 2:10, 18; Csel 3:15). Krisztust ma is megrendíti a gyászolók fájdalma. Ő megérti a bánatunkat, és a „megfelelő időben” vigaszt nyújt nekünk (Héb 4:15, 16). w17.07 2:6–7, 10

Sátán és a világa állandóan azon mesterkedik, hogy lerombolja bennünk az értékelést a szellemi kincsek iránt, melyeket Jehova ad nekünk. Vigyáznunk kell, nehogy rabul ejtsen minket egy jövedelmező állásról szóló ígéret, a fényűző életről szőtt álom, vagy az anyagi javak látványos fitogtatása utáni vágy. János apostol arra figyelmeztetett minket, hogy ez a világ a kívánságaival együtt elmúlóban van (1Ján 2:15–17). Ezért folyton figyeljünk az értékrendünkre, és óvjuk meg a szellemi kincsek iránti szeretetünket! Légy kész lemondani bármiről, ami elhalványíthatná az Isten királysága iránt érzett szeretetedet. Továbbra is prédikálj lelkesen, és tartsd becsben a szolgálatot, mely életeket ment. Szorgalmasan kutass a bibliai igazság részletei után. Ha így teszel, „kincset [gyűjtesz] az egekben, ahová tolvaj nem jut, és moly sem emészt” (Luk 12:33). w17.06 2:19–20

Jehova uralma egyáltalán nem elnyomó, és nem is rideg. Ehelyett szabadságot biztosít nekünk, és hozzájárul az örömünkhöz (2Kor 3:17). Dávid ezt így fejezte ki: „Méltóság és pompa van [Isten előtt], erő és öröm az ő helyén” (1Krón 16:7, 27). Etán, a zsoltáríró pedig így fogalmazott: „Boldog nép az, amely ismeri az örömkiáltást. Ó, Jehova, arcod világosságában járnak. Neved miatt vigadnak egész nap, és igazságosságodban felmagasztaltatnak” (Zsolt 89:15, 16). Ha gyakran elmélkedünk Jehova jóságán, az megerősíti bennünk azt, hogy az ő uralma a legjobb. Hogy is lehetne másként? Jehova tervezett és alkotott minket, ezért tudja, mire van szükségünk ahhoz, hogy boldogok legyünk, és ő nagylelkűen meg is tesz mindent ezért. Az elvárásai a javunkat szolgálják, és növelik az örömünket, még akkor is, ha az engedelmességünk olykor áldozatot kíván meg tőlünk (Ézs 48:17). w17.06 4:10–11

Egy testvérnő Angliában nagyon szeretett volna gyereket, de nem lehetett neki. Miután a változókorba lépett, és tudatosodott benne, hogy ebben a rendszerben már nem fog teljesülni a vágya, nagyon elkeseredett. Aztán a férjével úgy döntöttek, hogy örökbe fogadnak egy gyermeket. A testvérnő ezt mondta: „Még így is olyan érzés volt, mintha gyászolnék. Tudtam, hogy az örökbefogadás nem ugyanaz, mint ha saját gyerekünk lenne.” A Biblia megemlíti, hogy egy keresztény asszony „biztonságban marad a gyermekszülés által” (1Tim 2:15). De ezt nem úgy kell érteni, hogy a szülés vagy a gyermeknevelés örök életet biztosít. Inkább arról van szó, hogy ha valaki a gyerekeivel foglalkozik, és háztartást vezet, az megóvhatja attól, hogy pletykálkodóvá váljon, vagy hogy folyton mások dolgába avatkozzon (1Tim 5:13). w17.06 1:6–8

Arra célzott Elihu, hogy a Jehova szolgálatában tett erőfeszítéseink feleslegesek? Nem, inkább arra gondolt, hogy Jehova nem szorul rá az imádatunkra. Isten teljes önmagában. Nem tehetünk érte semmit, amitől gazdagabbá vagy erősebbé válna. Pont ellenkezőleg, minden jó tulajdonságunk és képességünk tőle kapott ajándék, és neki nagyon is számít, hogyan élünk ezekkel. Ha odaadó szeretettel bánunk a hittársainkkal, azt Jehova úgy tekinti, mintha vele bánnánk így. „Aki kegyes az alacsony sorúhoz, az Jehovának ad kölcsön, és Ő majd visszafizeti neki tettét” – írja a Példabeszédek 19:17. Vajon ez azt jelenti, hogy Jehova mindig odafigyel, ha valaki kedves a rászorulókkal? Vajon arra következtethetünk, hogy a világegyetem Teremtője azok adósának érzi magát, akik kegyesen bánnak másokkal, és hogy ő gazdagon megjutalmazza őket? Igen! Ezt Isten Fia is megerősítette (Luk 14:13, 14). w17.04 5:3–4

Amellett, hogy olvassuk a Bibliát és a kiadványainkat, hogyan növelhetjük még a Biblia igazsága iránti szeretetünket? Úgy, ha rendszeresen részt veszünk az összejöveteleken. Az Őrtorony felhasználásával minden héten tanulmányozzuk a Bibliát, és ez az egyik legfőbb módja annak, ahogyan Isten tanít minket. Fontos alaposan felkészülnünk az Őrtorony-tanulmányozásra, hogy teljesen megérthessük az éppen vizsgált témát. A felkészülés során jó, ha kikeressük a nem idézett bibliaverseket. Az Őrtorony számait le tudjuk tölteni a jw.org honlapról, és a JW Library alkalmazásban is elérhetőek számos nyelven. Vannak olyan elektronikus formátumok, amelyekben könnyen megnyithatjuk a bibliaverseket. Bármilyen változatot használjunk is, el fog mélyülni a szentírási igazság iránti szeretetünk, ha gondosan megvizsgáljuk a cikkekben szereplő bibliaverseket. w17.05 3:14

A keresztelkedésünk után mindig az önátadási fogadalmunknak megfelelően szeretnénk élni mint Isten hűséges szolgái. Az önátadási fogadalmat nem lehet visszavonni. Ha valaki belefárad Jehova szolgálatába vagy a keresztényi életmódba, nem mondhatja azt, hogy igazából nem is adta át magát Istennek, és így érvénytelen a keresztelkedése. Elvégre mindenki előtt nyilvánvalóvá tette, hogy teljesen átadta magát Istennek. Ennélfogva számot kell adnia Jehova és a gyülekezet előtt, ha súlyos bűnt követ el. Bárcsak sohase lenne ránk igaz, hogy elhagytuk az első szeretetünket! Milyen jó lenne, ha Jézus inkább rólunk is ezt mondhatná: „Ismerem tetteidet, szeretetedet, hitedet, szolgálatodat és kitartásodat, és tudom, hogy az utóbbi tetteid többek a korábbiaknál” (Jel 2:4, 19). Legyünk hát minden erőnkkel azon, hogy az önátadási fogadalmunkhoz méltón éljünk, megörvendeztetve ezzel Jehovát. w17.04 1:12–13

„Vajon az egész föld Bírája ne tenné azt, ami helyes?” (1Móz 18:25). Ábrahám ezzel a kérdéssel azt fejezte ki, hogy bízik benne, hogy Jehova tökéletesen igazságosan fog ítélkezni Szodoma és Gomorra felett. Biztos volt abban, hogy Jehova sohasem járna el jogtalanul, és nem ölné meg „az igazságos embert a gonosszal együtt”. Ezt egyenesen elképzelhetetlennek tartotta. Azért bízott ennyire, mert tudta, hogy Jehova a jogosság és az igazságosság megtestesítője. A Héber iratokban gyakran együtt szerepelnek azok a héber szavak, amelyeket a „jogosság” vagy „igazságosság” szavakkal szoktak fordítani. Alapvetően nincs is különbség a két fogalom között. Jehováról elmondhatjuk, hogy mindig helyesen ítéli meg a dolgokat, hiszen ő maga határozza meg, mi számít igazságosnak. Sőt, az írott Szavában azt olvashatjuk róla, hogy „szereti az igazságosságot és a jogot” (Zsolt 33:5). w17.04 3:1–2

Szülők, ha szeretnétek, hogy a gyermekeitek az örök élethez vezető útra lépjenek, nagyon fontos, hogy jó példát mutassatok nekik. Ha azt látják, hogy „először a királyságot” keresitek, ők is megtanulják Jehovára bízni magukat (Máté 6:33, 34). Ezért éljetek egyszerű életet. Inkább az anyagi előnyökről mondjatok le a szellemi kincsekért, ne pedig fordítva. Ha csak lehet, ne keveredjetek adósságba. Keressetek égi kincseket, vagyis igyekezzetek elnyerni Jehova helyeslését, és ne a vagyon vagy az emberek elismerése legyen a legfontosabb nektek (Márk 10:21, 22; Ján 12:43). Soha ne legyetek annyira elfoglaltak, hogy ne tudjatok időt tölteni a gyermekeitekkel. Dicsérjétek meg őket, ha úgy döntenek, hogy Jehova lesz az első az életükben, nem pedig az, hogy vigyék valamire, vagy jólétet teremtsenek maguknak vagy nektek. A keresztények nem gondolkodnak úgy, hogy a gyermekek kötelesek kényelmes életet biztosítani a szüleiknek. Ne feledjétek, „nem a gyermekek tartoznak félretenni a szüleiknek, hanem a szülők a gyermekeiknek” (2Kor 12:14). w17.05 2:3–4