Július

Sébna feltehetően Ezékiás házára felügyelt mint sáfár, tehát nagy hatalom volt a kezében (Ézs 22:15). Ám sajnálatos módon büszkévé vált, és a saját dicsőségét kereste (Ézs 22:16–18). Mivel Sébna dicsőségre vágyott, Isten megfosztotta a tisztségétől, és Eljákimot nevezte ki a helyére (Ézs 22:19–21). Az asszír Szanhérib király abban az időben ostromra készült Jeruzsálem ellen. Valamivel később Szanhérib magas rangú tisztviselőket küldött Jeruzsálembe egy hatalmas sereggel együtt, hogy elbátortalanítsa a zsidókat, és megadásra késztesse Ezékiást (2Kir 18:17–25). Ezékiás Eljákimot küldte, hogy beszéljen az asszírokkal, de persze nem egyedül. A két kísérője közül az egyik Sébna volt, aki akkor titkárként szolgált. Ebből arra következtethetünk, hogy Sébna nem engedte, hogy úrrá legyen rajta a neheztelés, hanem alázatosan elfogadta a kisebb felelősséggel járó feladatot is. w18.03 4:7–8, 10

Ha felismerjük, hogy a kelleténél jobban lekötnek minket az anyagi dolgok vagy az élvezetek, ne keseredjünk el. Folyton kérjük Jehovát, hogy adjon a szelleméből, és ő segíteni fog, hogy újra helyes legyen a fontossági sorrendünk (Luk 11:13). Gondoljunk Péter apostolra. Vele többször is előfordult, hogy nem szellemi ember módjára reagált egy-egy helyzetben (Máté 16:22, 23; Luk 22:34, 54–62; Gal 2:11–14). Mégsem adta fel. Jehova segítségével fokozatosan elsajátította Krisztus gondolkodásmódját. Ez nekünk is sikerülhet. Később Péter felsorolt néhány tulajdonságot, melyekben fejlődhetünk (2Pét 1:5–8). Ha „minden komoly igyekezet ráfordításával” azon vagyunk, hogy önuralmat, kitartást és testvéri szeretetet fejlesszünk ki, az hozzájárul, hogy fejlődjünk mint szellemi emberek. Mindennap megkérdezhetnénk magunktól, hogy min tudnánk dolgozni aznap a szellemi fejlődésünk érdekében. w18.02 4:12–13

Jób kiválóan értette a Jehovától származó alapelveket, és összhangban is élt azokkal. Például tudta, hogy nem állíthatja, hogy szereti Istent, ha közben nem bánik kedvesen az embertársaival (Jób 6:14). Nem emelte magát mások fölé, hanem szívből törődött gazdaggal és szegénnyel egyaránt. „Hát nem Az alkotta őt is, aki engem alkotott az anyaméhben?” – kérdezte Jób (Jób 31:13–22). Jól látszik, hogy amikor befolyásos és jómódú volt, nem torzult el az önmagáról vagy a másokról alkotott képe. Mennyire más volt, mint sok mai tekintélyes és vagyonos ember! Jób teljes szívéből elutasította a bálványimádás minden formáját. Tudta, hogy megtagadná „az igaz Istent odafent”, ha hamis imádatban venne részt, például túl fontossá válnának az életében az anyagi javak (Jób 31:24–28). A házasságot szent köteléknek tartotta egy férfi és egy nő között. Még szövetséget is kötött a szemeivel, hogy nem fog erkölcstelen vágyakkal nézni egy szűzre (Jób 31:1). w18.02 2:16, 18–19

Noé nem gondolkodott úgy, hogy elég, ha jó ember. Az igazságosság bátor prédikálója volt, vagyis megvallotta mások előtt a hitét (2Pét 2:5). „Hit által elítélte a világot” – írta róla Pál apostol (Héb 11:7). Feltételezhetjük, hogy emiatt gúnyolódással és ellenállással kellett szembenéznie. Talán még bántalmazással is fenyegették. Ő azonban nem rettegett az emberektől (Péld 29:25). Jehova bátorságot adott neki, ahogyan más hűséges szolgáinak is. Miután Noé már több mint öt évszázadon át Istennel járt, Jehova azt mondta neki, hogy építsen bárkát az emberek és az állatok megmentésére (1Móz 5:32; 6:14). Ez a feladat biztosan ijesztőnek tűnt, és nem csak műszaki szempontból. Noé számíthatott rá, hogy még inkább gúnyolni és akadályozni fogják. Mégis belevágott, hittel és engedelmesen. „Pontosan úgy cselekedett”, ahogy Jehova mondta neki (1Móz 6:22). w18.02 1:4., 6–7

Az egyik fontos módja, ahogyan erősíthetjük az egységünket, ha szeretettel bánunk másokkal, követve ezzel Jehova példáját, aki a szeretet Istene (1Ján 4:8). Soha nem szeretnénk így gondolkodni egy testvérünkről: „Lehet, hogy el kell őt viselnem, de kedvelnem nem muszáj.” Az effajta szemléletmód szöges ellentétben áll Pál tanácsával, aki azt írta, hogy viseljük el egymást szeretettel (Ef 4:2). Nem csupán arra intett, hogy viseljük el egymást, hanem azt is hozzáfűzte, hogy ezt szeretettel kell megtennünk. Van különbség a kettő között. A gyülekezeteinkben mindenféle ember van, akiket Jehova magához vonzott (Ján 6:44). Ez azt mutatja, hogy mindannyiukat szeretetre méltónak találja. Akkor hogyan is gondolhatnánk bármelyik hittársunkról, hogy nem érdemli meg a szeretetünket? Engedelmeskednünk kell Jehova parancsának, és szeretnünk kell a testvéreinket (1Ján 4:20, 21). w18.01 2:14

Némelyik szülő szerint az a legjobb a fiának vagy a lányának, ha csak azután keresztelkedik meg, hogy továbbtanult és szerzett egy jó állást. Talán jó szándék vezeti őket, de vajon így tényleg igazán sikeres lesz a gyermekük? És ami még fontosabb, összhangban van a Szentírással ez a gondolkodásmód? Soha ne felejtsük el, hogy ez a világ, és minden, ami hozzátartozik, ellentétben áll Jehova gondolkodásával és szándékával (Jak 4:7, 8; 1Ján 2:15–17; 5:19). Egy gyermeket leginkább a Jehovához fűződő szoros kapcsolata óvja meg Sátántól, a világától és az arra jellemző istentelen gondolkodástól. Ha a szülő világias célokra helyezi a hangsúlyt, azzal összezavarhatja a gyermekét, és nem tesz neki jót. Hogyan is akarhatná egy szerető keresztény szülő, hogy a világ formálja a gyermeke szemléletmódját a sikerről? Tudjuk, hogy akkor leszünk igazán boldogok és sikeresek, ha Jehovát tesszük az első helyre az életünkben (Zsolt 1:2, 3). w18.03 2:10–11

Sokan azt tapasztalják, hogy ha egyszerűen élnek, nemcsak hogy boldogabbak, de több időt is tudnak tölteni Jehova szolgálatában. Jack eladta a nagy házukat és a vállalkozását, hogy ő is úttörő lehessen, mint a felesége. Ezt meséli: „Évekig úgy jártam haza, hogy tele volt a fejem a munkahelyi gondokkal. A feleségem viszont, aki már akkor úttörőzött, annyira boldog volt. Mindig azt mondta, hogy neki van a legjobb főnöke. Most már én is úttörő vagyok, így mindketten Jehovának dolgozunk.” Ha kíváncsiak vagyunk rá, hogyan gondolkodunk a pénzről, őszintén válaszoljunk a következő kérdésekre: „Elhiszem, amit a Biblia a pénzről mond, és aszerint is élek? A pénzszerzés a legfőbb célom az életben? Többre tartom az anyagi javakat, mint a Jehovával és másokkal ápolt kapcsolatomat? Szívből bízom abban, hogy Jehova gondoskodni fog rólam?” Biztosra vehetjük, hogy Jehova soha nem okoz csalódást azoknak, akik benne reménykednek. w18.01 4:12–13

A te felelősséged, hogy dolgozz a megmentésedért. Ezt egyebek közt úgy teheted meg, ha olvasod Isten Szavát, és elmélkedsz rajta, imádkozol, és átgondolod, mi mindennel áld meg téged Jehova. Ha ezeket a tevékenységeket a mindennapjaid részévé teszed, egyre büszkébb leszel rá, hogy Jehova barátja lehetsz. Ez pedig arra fog ösztönözni, hogy beszélj másoknak a hitedről (Zsolt 73:28). Jézus ezt mondta: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a kínoszlopát, és állandóan kövessen engem” (Máté 16:24). Egyértelmű, hogy ha valaki Krisztus tanítványa szeretne lenni, át kell adnia magát Jehovának, és meg kell keresztelkednie. Ám így számtalan áldásra számíthat már most, és örökké élhet Isten új világában. Nem kérdés hát, hogy minden okod megvan rá, hogy dolgozz a megmentésedért! w17.12 4:18–19

Ha a szülők türelmesen tanítják a gyermekeiket, azok fokozatosan képesek lesznek felfogni, hogy a hitet illetően „mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység” (Ef 3:18). Figyelembe kell venni a korukat és a képességeiket. Ha meggyőződnek arról, hogy igaz az, amit tanulnak, egyre ügyesebben meg tudják majd védeni a hitüket mások előtt, mondjuk az iskolában (1Pét 3:15). Például el tudja magyarázni a gyermeked a Bibliából, hogy mi történik azzal, aki meghal? Észszerűnek tartja a Biblia válaszát? Az biztos, hogy türelem kell hozzá, hogy a gyermeked elméjébe vésd Isten Szavát, de megéri a fáradságot (5Móz 6:6, 7). Természetesen a példád is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a gyermeked meggyőződjön az igazságról. Stephanie, aki három lányt nevel, ezt mondja: „Újra meg újra átgondolom: »Szoktam nekik arról beszélni, hogy engem mi győz meg Jehova létezéséről, a szeretetéről és az igazságosságáról?« Nem várhatom el, hogy meg legyenek győződve az igazságról, ha én magam nem vagyok.” w17.12 3:8–10

Miért volt Márta biztos abban, hogy a testvére fel fog támadni? Olyan csodák alapján hitt ebben, amelyekről bizonyára még Jézus szolgálata előtt, gyerekkorában hallott otthon és a zsinagógában. Három ilyen történet is eszünkbe juthat, melyek fel vannak jegyezve az ihletett Írásokban. Az első eset abban az időben történt, amikor Isten képessé tette Illés prófétát arra, hogy csodákat tegyen. Egy föníciai tengerparti városban, Sareptában egy szegény özvegyasszony vendégszeretettel fogadta a prófétát. Isten ezért folyamatosan ellátta az asszonyt liszttel és olajjal, hogy a fiával együtt életben maradhasson (1Kir 17:8–16). Később a fia megbetegedett és meghalt. Illés azonban az asszony segítségére sietett. A holttestre borulva így imádkozott: „Istenem! Kérlek, add, hogy térjen vissza e gyermekbe a lelke!” És így is történt. Isten meghallgatta Illés imáját, és a fiú életre kelt. Ez az első olyan eset a Bibliában, amikor valaki feltámadt (1Kir 17:17–24). Márta nyilván tudott erről a kiemelkedő csodáról. w17.12 1:1, 3, 5–6

Vannak, akik arra ösztönöznek minket, hogy építsünk karriert, mert az elismerést, hatalmat és jómódot hozhat nekünk. Sokaknak valóban ez a legfőbb céljuk az életben, úgyhogy ránk is könnyen hatással lehet ez a gondolkodás. Csakugyan tartós boldogságot eredményez a hatalom és az elismerés? Nem, ez nem igaz. Gondoljunk csak bele, hogy Sátán is arra vágyott, hogy uralkodjon mások fölött, és hogy csodálják őt, most mégsem boldog, hanem inkább dühös (Máté 4:8, 9; Jel 12:12). A világban elért siker hozhat ugyan némi megelégedést, de nem ér fel azzal a maradandó örömmel, amelyet azok éreznek, akik segítenek másoknak hasznot meríteni Isten bölcsességéből, és elnyerni az örök életet. Ráadásul a világra a versenyszellem jellemző. Az emberek igyekeznek túltenni egymáson, ami féltékenységhez vezet, és ez az egész nem más, mint „szélkergetés” (Préd 4:4). w17.11 4:11–13

A zene azután is fontos része maradt az igaz imádatnak, hogy megalakult a keresztény gyülekezet. A történelem legfontosabb estéjén, miután Jézus bevezette az Úr vacsoráját, ő és a tanítványai énekekkel dicsérték Jehovát. Az első századi keresztények jó példát mutattak azzal, hogy közös énekléssel dicsőítették Istent. Bár gyakran magánotthonokban jöttek össze, a szerény körülmények nem tartották vissza őket attól, hogy lelkesen énekeljenek Jehovának. Pál apostol ihletés alatt ezt mondta a hittársainak: „Továbbra is tanítsátok és intsétek egymást zsoltárokkal, Istennek szóló dicséretekkel, kellemes szellemi énekekkel” (Kol 3:16). Az énekeskönyvünkben lévő szellemi énekeket hálás szívvel kell énekelnünk Jehovának, mivel részét képezik a szellemi tápláléknak, melyről „a hű és értelmes rabszolga” gondoskodik (Máté 24:45). w17.11 1:7–8

A menedékvárosok könnyen megközelíthetőek voltak. Jehova meghagyta az izraelitáknak, hogy a hat várost egyenlően osszák el a Jordán két partján. Így gyorsan és könnyen oda lehetett menekülni bármelyikbe (4Móz 35:12–14). Odafigyeltek rá, hogy a városokba vezető utak jó állapotban legyenek (5Móz 19:3). Zsidó forrásművek szerint még útirányjelzők is voltak kihelyezve. A könnyen megközelíthető menedékvárosoknak köszönhetően annak, aki véletlenül ölt meg egy embert, nem kellett egy idegen országba menekülnie, ahol hamis imádatba keveredhetett volna. Gondoljunk bele: Jehova mondta ki, hogy a szándékos gyilkosoknak halálbüntetés jár, de ő gondoskodott arról is, hogy irgalomban és védelemben részesüljön az, aki véletlenül ölt meg valakit. Egy szövegmagyarázó szerint az volt a cél, hogy az egész eljárás „a lehető legegyszerűbb és legkönnyebb legyen”. Jehova nem egy szívtelen bíró, aki alig várja, hogy megbüntesse a szolgáit. Ő egy olyan Isten, aki „gazdag az irgalmasságban” (Ef 2:4). w17.11 3:4–5

Egy repülő tekercs, egy edénybe zárt asszony, két asszony gólyaszárnyon száll a szélben. Ilyen érdekfeszítő képeket találunk Zakariás könyvében (Zak 5:1, 7–9). Miért láttatta Jehova ezeket a meglepő látomásokat a prófétájával? Zakariás hatodik és hetedik látomása komoly figyelmeztetésül szolgál azoknak, akik becstelen utakon járnak, hiszen Jehova nem tűri el a helytelenséget. Az őszinte imádóinak szívből gyűlölniük kell a gonoszságot. Ezekkel a látomásokkal égi Atyánk egyben bátorít is minket. Ha azon fáradozunk, hogy Isten helyeslését és védelmét élvezhessük, ő nem mond ki ránk halálos átkot, hanem boldogan megáld bennünket. Érdemes küzdenünk azért, hogy tiszták maradjunk ebben a velejéig romlott világban. Biztosak lehetünk benne, hogy Jehova segítségével helyt tudunk állni. w17.10 3:1, 19

Az egyedülálló testvérnőknek ma már számtalan lehetőségük van rá, hogy többet tegyenek Jehova szolgálatában. Például lehetnek úttörők, szükségterületre költözhetnek, dolgozhatnak építkezéseken, és jelentkezhetnek a királysághirdetők iskolájára, sőt, némelyikük a Gileád Iskolán is részt vehet. Bár az idősebb testvérnők ezek közül már nem mindent tudnak vállalni, igazán értékes tagjai a gyülekezetnek, és nagyon szeretjük őket. Néhányan közülük már nem tudnak annyit tenni a szolgálatban, mint régen, de van olyan terület, ahol nekik is fontos bátran cselekedniük. Például lehet, hogy megkérnek egy idős testvérnőt, hogy adjon tanácsot egy fiatalabb testvérnőnek az öltözködéssel kapcsolatban. Persze nem szidja le a fiatalt, de ösztönözheti, hogy gondolja át, milyen hatással van másokra a megjelenése (1Tim 2:9, 10). Az ilyen szeretetből fakadó törődés sok jó eredményt szülhet. w17.09 5:17–18

Volt idő, amikor befolyásos emberek megpróbálták elzárni a Bibliát a köznép elől. Ennek ellenére néhány istenfélő személy sokat tett azért, hogy az emberekhez eljusson a Biblia üzenete. Például egy teológus, John Wycliffe, aki a XIV. században élt, meg volt róla győződve, hogy mindenkinek fontos lenne olvasni a Bibliát. Csakhogy abban az időben Angliában az egyszerű emberek nemigen juthattak hozzá a Szentíráshoz. 1382-ben kiadtak egy angol fordítást, mely később Wycliffe Bibliaként vált ismertté. A lollardokként emlegetett vándorprédikátorok, akik szerették volna megismertetni és megszerettetni az egyszerű emberekkel Isten Szavát, gyalogszerrel bejárták Anglia falvait. Általában felolvastak a Wycliffe Biblia egyes részleteiből az embereknek, és ezekből adtak is nekik kézzel készített másolatokat. A következő évszázadokban Európában és a világ más részein sokan támogatták a Biblia fordítását és terjesztését, hogy az átlagemberek is hozzáférhessenek. w17.09 3:10–12

Ha valakinek nem lehet gyereke, pedig vágyik rá, az is egy fajta nyomorúság a testben (Péld 13:12). A bibliai időkben a meddőség szégyennek számított. Jákob felesége, Ráhel gyötrődött amiatt, hogy a nővérének születtek gyermekei, neki viszont nem (1Móz 30:1, 2). Ha arra gondolunk, hogy mi minden okozhat nyomorúságot a házasságban, elsőre talán nem jut eszünkbe egy szeretett hozzátartozó halála. Sokan nem számítottak rá, hogy elveszítik a házastársukat, mielőtt ez a gonosz világ véget ér. Ez bizony súlyos próba. Ámde a keresztények szilárdan hisznek a feltámadásban (Ján 5:28, 29). Ez a reménység a vigasz valódi forrása a gyászoló házastárs számára. Szerető Atyánk ezzel a bibliai ígérettel is támogatja azokat, akik nyomorúságot élnek át. w17.06 1:1, 6, 9

Isten egyszer feltárta a nevét és a tulajdonságait Mózesnek, aki szeretett volna meggyőződni arról, hogy támogatja őt. Elsőként azt említette, hogy irgalmas és könyörületes (2Móz 34:5–7). Jehova a hatalmát vagy a bölcsességét is hangsúlyozhatta volna. De inkább olyan tulajdonságairól beszélt Mózesnek, amelyek megmutatják, hogy készséggel segít a szolgáinak (2Móz 33:13). Bennünket is úgy teremtett meg, hogy legyünk könyörületesek, az Ádámtól örökölt tökéletlenség miatt azonban hajlunk az önzésre. Néha talán nem könnyű eldöntenünk, hogy segítsünk-e valakinek, vagy inkább magunkkal foglalkozzunk. Néhányaknak folyamatos küzdelmet jelent, hogy megtalálják ebben az egyensúlyt. Mi segíthet, hogy a személyiségünk része legyen, hogy törődünk másokkal? Először is jó, ha megvizsgáljuk Jehova és más könyörületes személyek példáját. Azután elmélkedjünk azon, hogy hogyan utánozhatnánk Istent, és hogy ez miként válhat a javunkra. w17.09 2:1, 3

Az új egyéniséget nem azért öltjük magunkra, hogy kivívjuk mások elismerését, hanem azért, hogy tiszteletet szerezzünk Jehovának. Gondoljunk arra, hogy még egy tökéletes szellemteremtmény is bűnbe esett, mert hagyta, hogy eluralkodjon rajta a büszkeség. (Vesd össze: Ezékiel 28:17.) Akkor mennyivel nehezebb a bűnös embereknek leküzdeni a büszkeséget és a gőgöt! De azért nem lehetetlen magunkra ölteni az alázatosságot. Mi segíthet ebben? Ha szeretnénk alázatosak maradni, időt kell szánnunk arra, hogy naponta olvassuk Isten Szavát, és elmélkedjünk rajta (5Móz 17:18–20). Különösen Jézus tanításain érdemes elgondolkodni, valamint az alázatos szolgálatban mutatott kitűnő példáján (Máté 20:28). Ő még arra is kész volt, hogy megmossa az apostolai lábát (Ján 13:12–17). Ezenkívül rendszeresen kérnünk kell Istent, hogy a szellemével segítsen változtatni a gondolkodásunkon, ha esetleg úgy éreznénk, hogy mások felett állunk (Gal 6:3, 4). w17.08 4:11–12

Talán te is átéltél már olyat, hogy a dolgok nem éppen az elképzelésed szerint alakultak, pedig úgy érezted, hogy Isten szellemének a vezetését követed. Lehet, hogy valamilyen komoly nehézséggel néztél szembe, vagy gyökerestül megváltozott az életed (Préd 9:11). Mi segíthet, hogy semmi miatt se aggódjunk, és hogy tapasztalhassuk Isten békéjét? Pálnak a filippiekhez írt leveléből kiderül, hogy az aggodalmak ellenszere az ima. Ha aggodalmak gyötörnek, foglaljuk őket imába (1Pét 5:6, 7). Teljes bizalommal imádkozhatunk Jehovához, hiszen tudjuk, hogy ő törődik velünk. Elmélkedjünk az áldásain, és „hálaadással” imádkozzunk hozzá. És még jobban elmélyül a belé vetett bizalmunk, ha arra gondolunk, hogy ő „még annál is többet tehet, mint ami jóval meghaladja mindazt, amit kérünk vagy elképzelünk” (Ef 3:20). w17.08 2:4, 6, 10

Sok keresztény boldogan szolgált úttörőként fiatalkorában. Ha fiatal vagy, miért ne beszélgetnél el egy ilyen testvérrel vagy testvérnővel a céljaidról? Az ilyen érett keresztények biztosíthatnak arról, hogy a teljes idejű szolgálat olyan képzést nyújt, amelynek egész életedben hasznát veheted. Jézus az égben oktatást kapott az Atyjától, és később a földi szolgálata során is sokat tanult. Megtanulta például, hogy micsoda öröm megosztani másokkal a jó hírt, és megőrizni a feddhetetlenségét a próbák alatt (Ézs 50:4; Héb 5:8; 12:2). Jézus ezt mondta: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá. . . embereket” (Máté 28:19, 20). Ha az a célod, hogy részt veszel ebben a munkában, igazán értelmes életpályát választasz, amely Isten dicsőségére szolgál. De mint minden más pályán, itt is időbe telik, mire gyakorlatot szerzel. w17.07 4:6–7

Kétség sem fér hozzá, hogy a vigasz legfőbb forrása könyörületes égi Atyánk, Jehova (2Kor 1:3, 4). Azok, akik gyászolnak, a keresztény gyülekezetben is vigaszra lelhetnek (1Tessz 5:11). Hogyan önthetünk erőt a megtört szellemű testvéreinkbe? (Péld 17:22). Tartsuk észben, hogy „ideje [van] a hallgatásnak, és ideje a szólásnak” (Préd 3:7). Dalene, aki elvesztette a férjét, ezt mondja: „A gyászolóknak szükségük van rá, hogy kimondhassák a gondolataikat és az érzéseiket. Ezért az a legfontosabb, hogy meghallgasd őket, és ne szólj közbe.” Junia, akinek a bátyja öngyilkos lett, hozzáteszi: „Lehet, hogy képtelen vagy teljesen átérezni a másik személy fájdalmát, de igazából az a lényeg, hogy szeretnéd megérteni, mit érez.” Azt se felejtsük el, hogy nem mindenki egyformán éli meg és fejezi ki a gyászt. w17.07 2:3, 11–13

Manapság sokaknak a pénz a legfontosabb. Azzal vannak elfoglalva, hogy minél nagyobb vagyont halmozzanak fel, vagy hogy megőrizzék, amit már összegyűjtöttek. Másoknak a családjuk, az egészségük vagy az egyéni sikereik jelentik a legtöbbet. Ám van valami, ami ezeknél sokkal, de sokkal fontosabb, és mindannyiunkat érint, mégpedig az, hogy igazolva legyen Jehova uralkodási joga. Ügyelnünk kell rá, hogy erről sose feledkezzünk meg. Miért? Mert könnyen előfordulhat, hogy a mindennapi feladataink vagy a nehézségeink elterelik a figyelmünket erről a létfontosságú ügyről. Viszont ha kellő fontosságot tulajdonítunk annak, hogy bebizonyosodjon, hogy Jehovának joga van uralkodni, akkor könnyebben megbirkózunk az élet gondjaival. Sőt, így Jehovához is közelebb kerülhetünk. w17.06 3:1–2

Jehova szeretetteljesen él a hatalmával. Ezért a családfőket és a véneket az Isten uralma iránti szeretetük visszatartja attól, hogy parancsolgassanak, mintha joguk lenne uralkodni másokon. Ehelyett Jehova példáját követik. Pál is utánozta Isten és a Fia példáját. Nem szégyenített meg másokat, és senkit sem kényszerített arra, hogy azt tegye, ami helyes. Inkább kérlelte a hittársait (Róma 12:1; Ef 4:1; Filem 8–10). Ez Jehova gondolkodásmódját tükrözi, ezért mindenkinek, aki szereti és támogatja Isten uralmát, így kellene bánnia másokkal. Azzal is Jehova uralmát támogatjuk, ha tiszteletteljesen együttműködünk azokkal, akikre Isten hatalmat ruházott. Akkor is szeretnénk támogatni a teokratikus rendet, ha nem értünk teljesen egy döntést, vagy nem értünk egyet vele. Ez a fajta szemléletmód szöges ellentétben áll a világéval, számunkra azonban természetes, ha elfogadjuk Jehovát az uralkodónknak (Ef 5:22, 23; 6:1–3; Héb 13:17). w17.06 4:14–15

Fiataloknak és időseknek egyaránt szükségük lehet a bátorításunkra és a vigasztalásunkra depresszió vagy más próbák miatt (Péld 12:25; Kol 4:11). A szavainkkal és a tetteinkkel bebizonyíthatjuk, hogy őszintén szeretjük azokat, „akik hozzánk tartoznak a hitben” (Gal 6:10). A Biblia megjövendölte, hogy ennek a gonosz világnak az utolsó napjaiban az emberek önzők és kapzsik lesznek (2Tim 3:1, 2). Nekünk, keresztényeknek ezért keményen kell dolgoznunk, hogy növeljük a szeretetünket Isten, a bibliai igazság és a testvéreink iránt. Természetesen előfordulhatnak köztünk kisebb nézeteltérések. Ám mindenkinek a javára válik a gyülekezetben, amikor az ilyen konfliktusokat szeretettől indíttatva kedvesen rendezzük (Ef 4:32; Kol 3:14). Inkább törekedjünk rá, hogy egyre mélyebben szeressük Jehovát, a Szavát és a testvéreinket! w17.05 3:17–18

Tisztában vagyunk azzal, hogy a világban méltatlanul bánhatnak velünk. De ha a gyülekezetben látunk vagy élünk át igazságtalannak tűnő helyzeteket, az próbára teheti a hitünket. Te mit teszel, ha úgy látod, hogy igazságtalanság ért téged vagy egy hittársadat? Engeded, hogy ez botláskő legyen számodra? Mivel minden ember gyarló, és hajlamos bűnöket elkövetni, előfordulhat, hogy méltatlanul bánnak velünk, vagy hogy mi vagyunk igazságtalanok másokkal. A hűséges keresztények nem lepődnek meg, ha néha megtörténik ilyesmi a gyülekezetben, és nem botránkoznak meg miatta. Nem véletlen, hogy Jehova gyakorlatias tanácsokat íratott le a Szavában, amelyek segíthetnek nekünk megőrizni a feddhetetlenségünket, ha egy hittársunk rosszul bánik velünk (Zsolt 55:12–14). w17.04 3:4–5

Ha a házastársad nem hívő, akkor talán a szokásosnál is több stresszt és aggodalmat élsz át. Az, hogy a házastársad jelenleg nem akar Krisztus követője lenni, önmagában még nem ok arra, hogy külön éljetek vagy elváljatok (1Kor 7:12–16). Ha a férjed nincs veled egy hiten, nem fog szellemi vezetést nyújtani, de akkor is megérdemli a tiszteletedet mint családfő. Ehhez hasonlóan, ha a feleséged nem szolgálja Jehovát, attól még önfeláldozó szeretettel és gyengéden kell bánnod vele (Ef 5:22, 23, 28, 29). Mit tegyél, ha a házastársad szeretné korlátozni a Jehovának bemutatott imádatodat? Például egy testvérnőnek megmondta a férje, hogy a hétnek csak bizonyos napjain mehet a szántóföldi szolgálatba. Ha veled is hasonló történik, gondold végig a következő kérdéseket: „Azt akarja a házastársam, hogy hagyjak fel Isten szolgálatával? Ha nem ez a helyzet, tudnék engedni a kérésének?” Ha észszerű vagy, elkerülheted a felesleges vitákat (Flp 4:5). w17.10 2:7–8

A jövendölésnek megfelelően „mindenféle nyelvű nemzetek közül” tömegek özönlenek Jehova szervezetébe (Zak 8:23). Ám ha nyelvi szakadék van közted és a gyermekeid között, talán nem könnyű az igazságra tanítanod őket. Ők a legfontosabb bibliatanulmányozóid, és ha megismerik Jehovát, az az örök életüket jelenti majd (Ján 17:3). Csak úgy érthetik meg, hogy mit tanít nekünk Jehova, ha minden adandó alkalmat kihasználsz, hogy beszélj velük erről (5Móz 6:6, 7). A gyermeked valószínűleg könnyen elsajátítja a helyi nyelvet, mivel mindenki azt használja az iskolában és a környezetében. A te nyelvedet viszont elsősorban úgy tanulhatja meg, ha gyakran beszélgetsz vele. Ennek nem csak az az előnye, hogy őszintén el tudja mondani neked az érzéseit. Ha több nyelven is beszél, fejlődik a gondolkodóképessége, és ügyesebben tud kapcsolatokat ápolni. w17.05 2:5–6

Az izraeliták védő- és támadófegyverek híján katonailag esélytelenek voltak a kánaánitákkal szemben, akiknek 900, vaspengével ellátott harci szekerük volt (Bír 4:1–3, 13; 5:6–8). Ennek ellenére Jehova a mai napiszövegben olvasható parancsot adta Báráknak. Bárák nem késlekedett, hogy kövesse Jehova útmutatását (Bír 4:14–16). Amikor a két sereg összecsapott Taánakban, egy váratlan felhőszakadás sártengerré változtatta a vidéket. Bárák mintegy 25 km-en keresztül, egészen Harósetig üldözte Jábin seregét. Sisera nemrég még félelmetes harci szekere használhatatlanná vált, ezért gyalog menekült Caánannimba. Jáhel sátrában keresett menedéket, aki a kenita Héver felesége volt. A hadvezér a harctól kifáradva álomba merült. Így teljesen kiszolgáltatottá vált, amit a bátor Jáhel ki is használt: végzett vele (Bír 4:17–21). Izrael győzelmet aratott! w17.04 5:6–8

Marad egyáltalán bármilyen szervezet Armageddont követően? A Biblia ezt mondja: „új egeket és új földet várunk az ő ígérete szerint, és ezekben igazságosság fog lakni” (2Pét 3:13). A korábbi egek és föld, azaz a tisztességtelen kormányok és az általuk irányított társadalmak eltűnnek. Mi lesz helyettük? Az „új egek” és az „új föld” kifejezések arra utalnak, hogy egy új kormányzatot várunk, amely egy újjászervezett társadalmat fog irányítani. A Jézus Krisztus által vezetett királyság tökéletesen visszatükrözi majd Jehova egyéniségét. Ő a rend Istene, és ebből következik, hogy az „új föld” jól szervezett lesz (1Kor 14:33). A földi ügyek igazgatására tisztességes emberek lesznek kijelölve (Zsolt 45:16). Őket pedig Krisztus és a 144 000 társuralkodója fogja irányítani. Képzeld csak el, milyen lesz, amikor minden becstelen szervezetet egyetlen szervezet vált majd fel, amely teljesen egységes, és soha nem válik tisztességtelenné! w17.04 2:8–9

A házasság szent. A vőlegény és a menyasszony Isten és emberek előtt tesz fogadalmat. Általában azt ígérik, hogy szeretni és tisztelni fogják egymást, valamint gyöngéden bánnak egymással „mindaddig, amíg együtt [élnek] a földön Isten házassági elrendezése szerint”. Időnként talán más szavakkal tesznek fogadalmat, de az akkor is Isten előtt hangzik el. Ezután férjnek és feleségnek nyilvánítják a párt, és a házasságuk életre szóló köteléknek számít (1Kor 7:39). Ezért – ahogy Jézus mondta – „amit. . . Isten közös igába fogott, senki ember szét ne válassza”, se a férj, se a feleség, se senki más. Akik tehát házasságot kötnek, azok nem gondolkodhatnak úgy, hogy a válás megoldás lehet a problémáikra (Márk 10:9). Természetesen nincs tökéletes házasság, hiszen mindig két tökéletlen ember kapcsolatáról beszélhetünk. Ezért jelenti ki a Biblia, hogy akik házasságban élnek, azoknak időnként „nyomorúságuk lesz” (1Kor 7:28). w17.04 1:14–15