Augusztus

Ha szeretnénk ügyes tanítók lenni, ahhoz először is jó tanulóknak kell lennünk (1Tim 4:15, 16). Ugyanígy azoknak, akiket Jehova felhatalmazott arra, hogy fegyelmezzenek másokat, maguknak is készségesen követniük kell az ő vezetését. Az alázatuk kivívja mások tiszteletét, és hitelt ad a szavaiknak, amikor képeznek valakit, vagy tanácsot adnak. Figyeljük meg Jézus példáját. Jézus mindig engedelmeskedett az Atyjának, még akkor is, amikor ez nagyon nehéz volt. Ezenkívül Jehovának tulajdonította a tanításait és a bölcsességét (Ján 5:19, 30). Jézus alázata és engedelmessége vonzotta az őszinte embereket. Könyörületes és megnyerő tanítónak ismerték (Mt 11:29). Kedves szavai lelket öntöttek azokba, akik olyanok voltak, mint egy töredezett nádszál vagy egy pislákoló kanóc (Máté 12:20). Jézus még akkor is kedvesen és szeretettel bánt másokkal, amikor próbára tették a türelmét. Erre jó példa az, amikor megfegyelmezte az apostolait az önző és becsvágyó viselkedésükért (Márk 9:33–37; Luk 22:24–27). w18.03 4:15–16

Péter a bárka építésére utalt. A bárka kézzelfogható bizonyíték volt arra, hogy Noé annak szentelte az életét, hogy teljesítse Isten akaratát. Hűségesen ellátta a feladatát, amelyet Jehovától kapott. Igen, a cselekedeteivel nyilvánvalóvá tette a hitét, és így megmentette a saját és a családja életét a vízözön idején. Ahogy a bárka Noé hitét bizonyította, úgy a szemtanúk előtti keresztelkedés is egy látható bizonyíték. Azt mutatja, hogy egy keresztény tanítvány átadta magát Jehovának a Krisztusba vetett hite alapján. Noéhoz hasonlóan az önátadott tanítványok is elvégzik az Istentől kapott feladatukat. És ahogy Jehova megmentette Noét, úgy a hűséges, megkeresztelt szolgáinak is megőrzi az életét, amikor ez a gonosz világ véget ér (Márk 13:10; Jel 7:9, 10). Ezért annyira fontos lépés az önátadás és a keresztelkedés. Aki indokolatlanul halogatja, hogy megkeresztelkedjen, az veszélyezteti az örök élet lehetőségét. w18.03 1:3–4

Némelyik szülő így gondolkodik: „Ha nincs megkeresztelkedve a gyermekem, nem lehet kiközösíteni.” Miért hamis ez az érvelés? (Jak 1:22). Teljesen érthető, hogy a keresztény szülők nem szeretnék, ha a gyermekük úgy keresztelkedne meg, hogy még nem elég érett ehhez a komoly döntéshez. De tévednének, ha azt gondolnák, hogy amíg nem keresztelkedik meg, nem tartozik számadással Jehovának. Miért? Mert ez nem a keresztelkedéstől függ. Egy gyermek attól kezdve, hogy tudja, mi helyes, és mi helytelen Jehova előtt, számadással tartozik neki (Jak 4:17). Ezért a bölcs szülők nem próbálják lebeszélni a gyermeküket a keresztelkedésről, hanem inkább igyekeznek jó példával elöl járni. Kicsi korától kezdve azon dolgoznak, hogy tartsa becsben Jehova magas erkölcsi követelményeit (Luk 6:40). Ez a legjobb védelem, mert így a gyermek belső késztetést érez majd rá, hogy ragaszkodjon Jehova igazságos alapelveihez (Ézs 35:8). w18.03 2:12–13

Noé az özönvíz után még 350 évig jó példát mutatott a hitével és az engedelmességével (1Móz 9:28). Követhetjük Noé példáját, ha kiállunk amellett, amit Isten helyesnek tart, nem alkotjuk a részét Sátán világának, és első helyen tartjuk a királyságot az életünkben (Máté 6:33; Ján 15:19). Tény, hogy a világban nem népszerű az, ahogyan élünk. Egyes országokban például lejáratnak minket a médiában, amiért ragaszkodunk Isten törvényeihez, többek között azokhoz, amelyek a házasságra és a szexuális erkölcsre vonatkoznak (Mal 3:17, 18). Mi azonban Noéhoz hasonlóan nem félünk az emberektől, hanem Jehovát féljük. Tudjuk, hogy egyedül ő adhat örök életet (Luk 12:4, 5). És mi a helyzet veled személy szerint? Akkor is Istennel jársz, ha gúnyolnak vagy kritizálnak emiatt, vagy ha a megélhetési gondok próbára teszik a Jehovába vetett bizalmadat? Ha utánzod Noé hitét és engedelmességét, biztos lehetsz benne, hogy Jehova gondoskodni fog rólad (Flp 4:6, 7). w18.02 1:4, 8–10

A világiak többsége a testi dolgokra összpontosít. Pál úgy utal erre a gondolkodásmódra, hogy „ama szellem. . ., amely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik” (Ef 2:2). Ennek a szellemnek a hatására a legtöbben egyszerűen követik a tömeget. Azt teszik, amit ők tartanak helyesnek, és meg sem próbálnak Istennek tetszően élni. Ezenfelül a testi gondolkodású embereknek gyakran mindennél fontosabb a társadalmi rang, a vagyonszerzés és a saját jogaik érvényesítése. A testi embereket „a test cselekedetei” jellemzik (Gal 5:19–21). Például viszályt szítanak, pereskednek, semmibe veszik a hatalmat, és túl nagy fontosságot tulajdonítanak az evés-ivásnak. Ha egy testi gondolkodású embert kísértés ér, könnyedén beadja a derekát (Péld 7:21, 22). w18.02 3:3–5

Nem helytelen, ha kiegyensúlyozott módon élvezzük az életet. Jehova nem várja el, hogy aszkétaként éljünk, vagy ne vegyünk részt semmilyen egészséges kikapcsolódásban. A Biblia erre ösztönzi Isten hűséges szolgáit: „Menj, edd a te kenyeredet örvendezéssel, és idd a te borodat jó szívvel” (Préd 9:7). A 2Timóteusz 3:4 olyanokról beszél, akik az élvezetek hajszolása miatt kizárják az életükből Istent. A vers nem azt mondja, hogy jobban fogják szeretni az élvezeteket, mint Istent, mintha valamennyire őt is szeretnék. Azt olvassuk, hogy „semmint Istent”. Egy tudós ezt írta erről: „Ez semmiképpen nem azt jelenti, hogy bizonyos mértékig Istent is szeretik. Arról van szó, hogy őt egyáltalán nem szeretik.” Micsoda figyelmeztetés ez azoknak, akik túlzottan szeretik az élvezeteket! A 4-es vers találóan írja le azokat, akiket elragadnak az élet gyönyörei (Luk 8:14). w18.01 4:14–15

Jehova igazán nagylelkű. Mindent, amink van, tőle kaptunk. Övé az összes arany, ezüst és más hasonló természeti erőforrás, és ezeket arra használja, hogy fenntartsa az életet a földön (Zsolt 104:13–15; Agg 2:8). Izrael nemzetét Jehova 40 éven keresztül ellátta mannával és vízzel, amíg a pusztában vándoroltak (2Móz 16:35; Neh 9:20, 21). Később Elizeus prófétán keresztül Jehova csodát tett, és megsokszorozta egy hűséges özvegyasszony kevéske olaját. Így az asszony ki tudta fizetni az adósságát, és még arra is maradt elég pénze, hogy megéljen a fiaival (2Kir 4:1–7). Jehova támogatásával Jézus is tett olyan csodákat, amikor élelemről, illetve pénzről gondoskodott másoknak, ha erre volt szükség (Máté 15:35–38; 17:27). Jehovának korlátlanul rendelkezésére áll mindaz, amire szükség van a földi teremtésműve fenntartásához. Mégis arra szólítja fel a szolgáit, hogy az anyagi javaikkal támogassák a szervezete munkáját (2Móz 36:3–7). w18.01 3:1–3

A Bibliában olvashatunk arról, hogy Isten régen élt hűséges szolgái között is voltak olyanok, akik legszívesebben feladták volna (Jób 7:7). De aztán mégsem tették, hanem Jehovától kértek erőt. És nem kellett csalódniuk, hiszen Istenünk „erőt ad a megfáradtnak” (Ézs 40:29). Sajnos ma Isten népének tagjai közül néhányan úgy érzik, hogy ha talpon akarnak maradni, egy kis szünetet kell tartaniuk Jehova szolgálatában. Ők a keresztényi tevékenységeket nem ajándékként, hanem teherként élik meg. Ezért leszoknak a bibliaolvasásról, és már nem járnak az összejövetelekre és a szolgálatba, vagyis pontosan azt teszik, amit Sátán szeretne elérni. Az Ördög jól tudja, hogy amikor teljes lendülettel végezzük a keresztényi tevékenységeket, abból erőt merítünk, és ő nem örül ennek. Ezért ha fizikailag vagy érzelmileg kimerült vagy, ne szigeteld el magad Jehovától. Húzódj hozzá még közelebb, hiszen ő „megszilárdít, erőssé tesz” téged (1Pét 5:10; Jak 4:8). w18.01 1:2–3

A Szentírásban a második feltámasztást Elizeus próféta hajtotta végre. Egy előkelő izraelita asszony Sunemben különleges vendégszeretetet tanúsított Elizeus iránt. Isten a prófétája által egy fiúval jutalmazta meg ezt a gyermektelen asszonyt és az idős férjét. Azonban néhány évvel később a fiú meghalt. Mennyire le lehetett sújtva az édesanyja! A férje beleegyezésével elment Elizeushoz, aki éppen a Kármel-hegynél tartózkodott, úgy 30 kilométerre tőlük. A próféta előreküldte Sunembe a szolgáját, Géházit. Neki nem sikerült visszahozni az életbe a fiút. Aztán Elizeus is megérkezett a gyászoló anyával együtt (2Kir 4:8–31). Miután a próféta a holttest mellett imádkozott, a fiú életre kelt. Az asszony magán kívül volt az örömtől, hogy csoda folytán visszakapta a fiát (2Kir 4:32–37). Isten szó szerint felhozta a sírból a sunemi fiút, bebizonyítva ezzel, hogy van hatalma feltámasztani a halottakat. w17.12 1:7–8

Ebből következik, hogy a bölcsesség – vagyis a bolondság ellentéte – az érettség jele. A keresztényi érettség nem elsősorban a kortól függ, hanem attól, hogy valakiben van-e egészséges félelem Jehova iránt, és kész-e megtartani a parancsolatait (Zsolt 111:10). Azok a fiatalok, akik már bizonyos fokú érettségre tettek szert, nem olyanok, „akiket mintha hullámok hánynának-vetnének, és akik ide-oda sodródnak” a társaság nyomása vagy a vágyaik miatt (Ef 4:14). Inkább az látszik rajtuk, hogy egyre edzettebb „érzékelőképességük van a helyes és a helytelen közötti különbségtételre” (Héb 5:14). Az mutatja, hogy az érettség felé haladnak, hogy bölcs döntéseket hoznak. Ilyenfajta bölcsességre van szükség a megmentéshez (Péld 24:14). Világosan add a tudtára a gyermekednek, hogy mit tartasz helyesnek, és mit helytelennek. Fontos, hogy a szavaid és a tetteid egyaránt alátámasszák, hogy Isten Szavának a vezetését követed (Róma 2:21–23). w17.12 3:12–13

Miért hangzik olyan jól az a világias megközelítés sokaknak, hogy az emberiség képes megoldani a gondokat? Mert ha tényleg így van, akkor nincs szükségünk Isten irányítására, és azt tehetünk, amit akarunk. Bizonyos tanulmányok szerint enyhült a helyzet, ami a háborúkat, a bűnözést, a betegségeket és a szegénységet illeti, ezért úgy tűnhet, hogy van alapja a bizakodásnak. Egy beszámoló így fogalmaz: „Az emberiség jó irányba halad, mivel az emberek úgy döntöttek, hogy jobbá teszik a világot.” Ha szembetalálod magad egy világias elképzeléssel, amely gyengítheti a hitedet, nézz utána, hogy mit mond Isten Szava, és beszélj róla egy tapasztalt hívőtársaddal. Gondold át, hogy miért lehet vonzó az adott nézet, de miért téves, és hogyan tudnád megcáfolni. Mindannyian megóvhatjuk magunkat a világias gondolkodástól, ha megfogadjuk Pál intését, melyet a mai napiszövegben olvashatunk. w17.11 4:14, 17

Miért hiányzott az irgalom a farizeusokból? A Biblia szerint azért, mert „a többieket semmibe se vették” (Luk 18:9–14). Ne hasonlíts rájuk, inkább Jehova példáját kövesd. Legyél könyörületes! (Kol 3:13.) Például könnyítsd meg másoknak, hogy bocsánatot kérjenek tőled, ha megbántottak (Luk 17:3, 4). Kérdezd meg magadtól: „Megközelíthető vagyok, és könnyen megbocsátok még annak is, aki többször is megbántott? Őszintén törekszem rá, hogy kibéküljek azzal, aki belém gázolt?” A megbocsátás az alázat próbája. A farizeusok elbuktak ezen a próbán, hiszen másokat alacsonyabb rendűnek tartottak. De nekünk alázatosan úgy kell vélekednünk, hogy a többiek felettünk állnak, és megérdemlik, hogy megbocsássunk nekik (Flp 2:3). Követni fogod Jehova példáját, és kiállod az alázat próbáját? Jó állapotban tartod a hozzád vezető utat, és nyitva tartod a megbocsátás ajtaját? Légy gyors a megbocsátásra és lassú a sértődésre (Préd 7:8, 9). w17.11 3:6–8

Talán elcsüggedünk, ha összehasonlítjuk a hangunkat másokéval. De ez nem szabad, hogy visszatartson minket az énekléstől, hiszen fontos, hogy mindannyian részt vegyünk Jehova dicsőítésében. Tehát mit tegyünk? Emeljük fel a fejünket, tartsuk magunk elé az énekeskönyvünket, és énekeljünk szívből! (Ezsd 3:11). Ma már sok királyságteremben kivetítik az énekek szövegét, ami megkönnyíti az éneklést. Az is egy érdekesség, hogy egy ideje a véneknek szervezett királyságszolgálati iskolán is énekelnek. Ebből is látszik, hogy a véneknek példát kell mutatniuk az éneklésben az összejöveteleken. Sokan azért nem mernek hangosan énekelni, mert attól félnek, hogy a hangjuk nem tetszik másoknak. De gondoljunk bele, hogy beszéd közben is „mindannyian sokszor megbotlunk”, ez mégsem tart vissza minket attól, hogy beszéljünk (Jak 3:2). Miért engednénk hát, hogy a tökéletlen énekhangunk megakadályozzon minket abban, hogy énekkel dicsérjük Jehovát? w17.11 1:9–10

Zakariás prófétának a hetedik látomása után bőven van min elgondolkodnia. Jehova arról biztosította őt, hogy számadásra fogja vonni a becstelen embereket a gonoszságukért. Ez biztosan erőt öntött Zakariásba. De valójában még semmi sem változott. Sokan továbbra is becstelen és gonosz dolgokat tettek, és Jehova templomának az építése sem haladt előre. Hogy lehet, hogy a zsidók ennyire gyorsan felhagytak az Istentől kapott feladatuk végzésével? Csupán azért tértek vissza a szülőföldjükre, hogy a saját céljaikat valósítsák meg? Jehova tudta, hogy mire van szüksége a népének. Még egy látomást adott Zakariásnak, amelyben a szeretetéről biztosította őket. Ezzel azt is kifejezte, hogy értékeli az eddigi erőfeszítéseiket, és megígérte, hogy megvédi őket, ha folytatják a feladatukat. A templom újjáépítésével kapcsolatban ígéretet tett, melyet a mai napiszövegben olvashatunk. w17.10 4:1, 5

Az egész gyülekezet javára válik, ha a férfiak bátrak, és készségesen több feladatot vállalnak (1Tim 3:1). Ám néhányan vonakodnak ezt megtenni, talán mert a múltban hibákat követtek el, és nem érzik magukat méltónak arra, hogy kisegítőszolgák vagy vének legyenek. Másvalakit talán az akadályoz, hogy nem tartja magát alkalmasnak egy feladat elvégzésére. Ha veled is ez a helyzet, Jehova bátorságot önthet beléd (Flp 4:13). Emlékezz Mózesre, aki úgy érezte, hogy nem tudja ellátni a Jehovától kapott feladatot (2Móz 3:11). De Jehova segített neki, így Mózes bátorságra tett szert, és teljesítette a megbízatását. Egy testvér is legyőzheti a félelmeit, ha szívből imádkozik Isten segítségéért, és naponta olvassa a Bibliát. Az is hasznos lehet, ha bátor bibliai szereplők történetén elmélkedik. Alázatosan megkérheti a véneket, hogy képezzék őt, és felajánlhatja, hogy szívesen segít, amiben csak lehet. w17.09 5:19

A különböző bibliafordítások – például a Septuaginta, a Wycliffe Biblia vagy a King James Version – természetesen nem Isten ihletése alatt készültek. De ha áttekintjük ezeknek és más fordításoknak a történetét, egyértelműen láthatjuk, hogy Jehova Szava csakugyan fennmaradt, ahogyan ő megígérte. Ez megerősíti az abba vetett hitünket, hogy a többi ígérete is be fog teljesedni (Józs 23:14). A Biblia fennmaradásának története nemcsak a hitünket erősíti, hanem a Jehova iránti szeretetünket is. Elvégre miért íratta le a Szavát, és miért ígérte meg, hogy fenn is fog maradni? Azért, mert szeret minket, és arra szeretne tanítani, ami a javunkra válik (Ézs 48:17, 18). Ez arra indít bennünket, hogy viszonozzuk a szeretetét, és megtartsuk a parancsolatait (1Ján 4:19; 5:3). w17.09 3:13–14

Ha a házastársad nem osztja a hitnézeteidet, az megnehezítheti, hogy arra neveld a gyermekeidet, hogy engedelmeskedjenek ennek a parancsnak. Mutass példát a gyerekeidnek, és tiszteld a párodat. Összpontosíts a jó tulajdonságaira, és fejezd ki iránta az értékelésedet. Ne mondj róla rossz dolgokat a gyerekek előtt. Magyarázd el nekik, hogy mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy szolgálja-e Jehovát, vagy sem. A gyerekek jó viselkedése talán az igaz imádathoz vonzza a házastársadat. Néhány férj megtiltja a feleségének, hogy a Bibliából tanítsa a gyerekeket, vagy elvigye őket az összejövetelekre. De a keresztény feleség még ilyenkor is megteszi, ami tőle telik, hogy a gyerekek megismerjék az igazságot (Csel 16:1; 2Tim 3:14, 15). A feleség tiszteletben tartja a férje döntését, de amikor lehetősége adódik rá, kifejezheti a hitét a gyerekei előtt, és így megismertetheti velük Jehovát és az ő alapelveit (Csel 4:19, 20). w17.10 2:9–10

Jehova a saját képmására teremtette az embereket. Mivel ő könyörületes, az emberi természethez hozzátartozik, hogy törődünk másokkal. Ez gyakran olyanokra is igaz, akik nem ismerik Istent (1Móz 1:27). Ezt számos bibliai történet alátámasztja. Például gondoljunk arra, amikor két prostituált nő egy gyermek miatt veszekedett, hogy melyikük az anyja. Salamonhoz fordultak, aki próbára tette őket azzal, hogy parancsba adta, vágják ketté a kicsit. Az igazi anya megsajnálta a kisfiút, ezért inkább lemondott a gyermekéről, hogy az legyen a másik nőé (1Kir 3:23–27). Vagy eszünkbe juthat a fáraó lánya is, aki megmentette a kis Mózes életét. Bár tudta, hogy a héber kisbaba halálra volt ítélve, „szánalomra indult iránta”, és úgy döntött, hogy a saját gyermekeként fogja felnevelni (2Móz 2:5, 6). w17.09 2:2–3

Jehova elvárja az imádóitól, hogy alázatosak legyenek (Péld 22:4). Az alázat sok jó eredményt szül: békét és egységet teremt a gyülekezetben, és lehetővé teszi, hogy megkapjuk Isten ki nem érdemelt kedvességét. Péter apostol ezt írta: „Mindannyian övezzétek fel pedig magatokat alázatossággal egymás iránt, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak viszont ki nem érdemelt kedvességet ad” (1Pét 5:5). A mai világban a szelídséget és a türelmet általában a gyengeség jelének tartják. Pedig mi sem áll távolabb az igazságtól. Ezek a szép tulajdonságok a világegyetem leghatalmasabb személyétől, Jehova Istentől származnak, hiszen ő mutatja a legjobb példát a szelídségben és a türelemben. Gondoljunk csak arra, hogy hogyan reagált az őt képviselő angyalok által, amikor Ábrahám és Lót ellenkezni próbált vele (1Móz 18:22–33; 19:18–21). Később több mint 1500 éven át eltűrte Izrael nemzetének a makacsságát (Ez 33:11). w17.08 4:13–14

Ha imádkozunk, eltölt minket Isten békéje. De vajon mire gondolt Pál, amikor azt írta, hogy „Isten békéje. . . felette áll minden gondolkodásnak”? Néhány fordító ezt úgy adja vissza, hogy Isten békéje „minden képzeletet felülmúl”, vagy „túlszárnyal mindent, amit ember eltervezhet”. Pál tulajdonképpen azt mondta ezzel, hogy el sem tudjuk képzelni, mennyire csodálatos „Isten békéje”. Szóval lehet ugyan, hogy egy nehéz helyzetben mi nem látjuk a kiutat, de Jehova igen, és ő képes rá, hogy meglepő módon alakítsa a körülményeket (2Pét 2:9). Hogyan maradhat a miénk „Isten békéje”, amikor próbákkal nézünk szembe? Úgy, ha szoros kapcsolatban vagyunk Istenünkkel, Jehovával. Ez egyedül „Krisztus Jézus által” lehetséges, aki felajánlotta az életét váltságul. Az, hogy Atyánk gondoskodott a váltságról, szintén a különleges tettei közé tartozik. Ez az áldozat lehetővé teszi, hogy Jehova elfedezze a bűneinket, így tiszta lehet a lelkiismeretünk, és szabadon közeledhetünk hozzá (Ján 14:6; Jak 4:8; 1Pét 3:21). w17.08 2:7, 15

Egy gyászoló személy sokszor meg sem tudja fogalmazni, mekkora fájdalmat érez. És még ha megpróbál is beszélni az érzéseiről, talán másoknak nem mindig könnyű megérteni, hogy mit is akar mondani. Teljesen érthető, hogy időnként nem is tudjuk, mit mondjunk, ha valaki le van sújtva egy haláleset miatt. Gyakran azonban az jelenti a legtöbbet, ha együtt sírunk a sírókkal (Róma 12:15). Ha úgy érzed, hogy nehezedre esik személyesen mondani valami vigasztalót, írhatsz egy képeslapot, e-mailt, sms-t vagy levelet. Egyszerűen megemlíthetsz egy bátorító bibliaverset, felidézheted az elhunyt valamelyik kedves vonását vagy egy közösen átélt élményt. Az is nagyon sokat segíthet, ha imádkozol egy gyászoló testvéredért, akár az ő jelenlétében is. w17.07 2:13–16

Vajon mit tesznek a házastársak, ha a házasságuk a vártnál több nehézséget szül, vagy akár kiábrándító? Érdemes elmélkedniük azon, hogy hogyan bánt Jehova Izraellel. Úgy beszélt magáról, mintha ennek az ókori nemzetnek a férje lenne (Ézs 54:5; 62:4). Ez aztán nem lehetett könnyű „házasság”! Jehova mégsem mondott le azonnal a népéről, hanem újra meg újra irgalmas volt, és hűséges maradt a velük kötött szövetségéhez (Zsolt 106:43–45). Nem csoda, hogy vonzódunk Jehovához, aki ilyen kitartóan szereti a szolgáit. A házaspárokat arra indítja a Jehova iránti szeretetük, hogy kövessék a példáját a saját kapcsolatukban. Nem próbálnak valamilyen, Szentírással ellentétes módon kilépni a házasságukból. Tudják, hogy Jehova fogta őket közös igába, és ő elvárja tőlük, hogy ragaszkodjanak egymáshoz. A Biblia alapján egyedül az tehet valakit szabaddá arra, hogy elváljon, majd újraházasodjon, ha a párja megcsalja őt (Máté 19:5, 9). Ha a házastársak igyekeznek a legjobbat kihozni a kapcsolatukból, és szorosabbá tenni azt, azzal Jehova igazságos uralmát támogatják. w17.06 4:17–18

Sátán, az Ördög kétségbe vonta Jehova uralkodási jogát. Azt állította, hogy rossz uralkodó, mivel visszatart valami jót a teremtményeitől. Szerinte az emberek sikeresebbek és boldogabbak lennének Isten vezetése nélkül (1Móz 3:1–4). Sátán arra is célzott, hogy nagy nyomás alatt egyetlen ember sem hajlandó alárendelni magát Jehovának (Jób 2:4, 5). Jehova most időt hagy rá, hogy mindenki tapasztalhassa, milyen siralmas következményekkel jár az, ha az emberek elutasítják az ő igazságos uralmát. Természetesen Jehova tisztában van vele, hogy az Ördög vádjai hamisak. De akkor miért ad időt Sátánnak a bizonyításra ahelyett, hogy lezárná ezt a kérdést? Azért, mert a válasz minden értelmes teremtményt érint (Zsolt 83:18). Ádám és Éva elutasította Jehova vezetését, és azóta nagyon sokan ugyanígy döntöttek. Ezért bárkiben felmerülhet, hogy az Ördögnek talán jogosak a vádjai. w17.06 3:3–4

A tanítványképző munka sok mindenre megtanít. Például jó munkaszokásokat alakítasz ki, fejlődik a kommunikációs készséged, valamint magabiztosabb és tapintatosabb leszel (Péld 21:5; 2Tim 2:24). Ám ez a szolgálat különösen azért élvezetes, mert elmélyíti a bibliai ismereteidet, melyek a hited alapját képezik. És azt is megtanulod, hogyan működj együtt szorosan Jehovával (1Kor 3:9). Akkor is örömet találhatsz a prédikálómunkában, ha a területeteken kevesen fogadják szívesen a jó hírt. A tanítványképzés csapatmunka. Az egész gyülekezet részt vesz az őszinte szívű emberek felkutatásában. Bár talán csak egy testvér vagy testvérnő talál rá valakire, aki aztán tanítvánnyá válik, mindenki részt vett a kutatásban, és mindenki osztozik az örömben is. Brandon például kilenc évig úttörőzött egy olyan területen, ahol a legtöbben közömbösek voltak. Ezt mondja: „Igaz, én magam még senkit sem találtam a területen, aki eljutott volna a keresztelkedésig, de másoknak sikerült. Boldog vagyok, hogy azt tűztem ki célul, hogy teljesen kiveszem a részem a tanítványképző munkából” (Préd 11:6). w17.07 4:7; 24. o., 9–10

Annának nem lehetett gyermeke, miközben Elkána másik felesége, Peninna több fiút és lányt is szült (1Sám 1:4–7). Anna kénytelen volt „minden évben” elviselni Peninna gúnyolódását, ami módfelett felzaklatta. Szeretett volna megnyugodni, ezért Jehova elé tárta az érzéseit (1Sám 1:12). Bízott benne, hogy Jehova véget vet a meddőségének, vagy valamilyen más módon tölti ki az űrt az életében. Mindaddig, amíg tökéletlenek vagyunk, és ebben a Sátán uralta világban élünk, lesznek próbáink (1Ján 5:19). De milyen jó tudni, hogy Jehova a „minden vigasztalás Istene”! (2Kor 1:3). Egyebek közt az ima által kaphatunk tőle segítséget a nehézségeink elviseléséhez. Mit tanulhatunk abból, hogy Anna kiöntötte a szívét Jehovának? Amikor valamilyen nyomorúságon megyünk keresztül, nem elég, ha csupán elmondjuk Jehovának, hogy mit érzünk. Könyörögjünk hozzá, igen, a legbensőbb érzéseinket is osszuk meg vele (Flp 4:6, 7). w17.06 1:10–11

A feltámasztott Jézus tudta, hogy a tanítványai egész éjjel nem fogtak semmit, ezért „ezt mondta nekik: »Vessétek ki a hálót a csónak jobb oldalán, és találni fogtok.« Ekkor kivetették, de behúzni már nem voltak képesek a tömérdek hal miatt” (Ján 21:1–6). Miután Jézus elkészítette a reggelijüket, feltette Simon Péternek a mai napiszövegünkben olvasható kérdést. Mire utalhatott Jézus? Péter nagyon szeretett halászni, ezért Jézus valószínűleg arra volt kíváncsi, hogy mi az, ami igazán közel áll a szívéhez. Vajon a halakat és a halászmesterséget szereti jobban, vagy Jézust és a tanításait? Péter így válaszolt: „Uram, tudod, hogy vonzódom hozzád” (Ján 21:15). Péter az életével is bizonyította, hogy szereti Krisztust, hiszen attól kezdve buzgón végezte a tanítványképző munkát, és az első századi keresztény gyülekezet egyik oszlopává vált. w17.05 4:1–2

Mivel Pál ennyire szilárdan bízott abban, hogy Jehova szeretettel törődik vele, meg tudott birkózni a gondokkal. Nem engedte, hogy a körülményei elcsüggesszék. Azért tudott kitartani, mert arra támaszkodott, aki „minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal bennünket minden nyomorúságunkban” (2Kor 1:3, 4). Az ima alapvető fontosságú ahhoz, hogy közeli kapcsolatban lehessünk Istennel (Zsolt 86:3; 1Tessz 5:17; Róma 12:12). Amikor időt szakítunk rá, hogy megosszuk vele a legbensőbb érzéseinket és gondolatainkat, önkéntelenül is közelebb kerülünk égi Atyánkhoz, aki az „Ima Meghallgatója” (Zsolt 65:2). És amikor tapasztaljuk, hogy válaszol az imáinkra, tovább mélyül az iránta érzett szeretetünk. Az is még inkább tudatosodik bennünk, hogy „Jehova közel van mindenkihez, aki szólítja őt” (Zsolt 145:18). Ha bízunk benne, hogy Jehova szeretettel törődik velünk, az az előttünk álló hitpróbákon is átsegít majd minket. w17.05 3:9–10

Mit teszel, ha a vének olyan döntést hoznak, amelyet nem értesz, vagy amellyel nem értesz egyet? Egy ilyen helyzet próbára teheti a Jehovába és a szervezetébe vetett hitünket. Hogyan szolgálhat védelmül az alázat? Legalább kétféleképpen. Először is, ha alázatosak vagyunk, elismerjük, hogy nincs tudomásunk minden részletről. És még ha sokat tudunk is egy ügyről, egyedül Jehova képes az emberek szívébe látni. Ez a cáfolhatatlan igazság alázatra indít, valamint arra, hogy felismerjük a korlátainkat, és ha kell, változtassunk a nézőpontunkon. Másodszor, az alázat abban is segít, hogy engedelmesen és türelmesen várjunk, míg Jehova lép, ha valóban igazságtalanság történt. Ahogy a Biblia fogalmaz, „nem lesz jó dolga a gonosznak, és nem is hosszabbítja meg árnyékszerű napjait” (Préd 8:12, 13). Leszögezhetjük, hogy az alázatos magatartásunk minden érintettnek a javára válik (1Pét 5:5). w17.04 4:10–11

Egyértelmű, hogy József igazságtalanság áldozata volt. Elmondta a pohárnoknak, hogy ártatlanul zárták börtönbe. Arra kérte, hogy beszéljen róla a fáraó előtt, hogy kiszabadulhasson (1Móz 40:14). József szavaiból látszik, hogy nem törődött bele a helyzetébe, és hogy teljesen tisztában volt azzal, mennyire jogtalanul bántak vele. Világosan elmagyarázta a történteket a pohárnoknak, aki a pozíciójánál fogva segíthetett volna rajta. Arra azonban sehol nem utal a Szentírás, hogy József bárkinek is elmondta volna, hogy a testvérei rabolták el. Nyilvánvalóan a fáraónak sem beszélt erről, hiszen amikor a testvérei eljöttek Egyiptomba, és kibékültek vele, a fáraó szívesen fogadta őket, és felajánlotta nekik, hogy telepedjenek le, és élvezzék a föld javait (1Móz 45:16–20). w17.04 3:12–13

Többek között azért Jehova a világegyetem jogos ura, mert kellő tudása és bölcsessége van az uralkodáshoz. Gondoljunk csak arra, hogy képessé tette a Fiát olyan betegek meggyógyítására, akiken egyetlen orvos sem tudott segíteni (Máté 4:23, 24; Márk 5:25–29). Jehova szemszögéből ezek nem is voltak csodák. Ő teljesen tisztában van a test működésével, és bármilyen hibát helyre tud hozni. És ahhoz is megvan a bölcsessége, hogy feltámassza a halottakat, vagy megakadályozza a természeti katasztrófákat. A világ, amely most Sátán befolyása alatt áll, reménytelenül próbálja megoldani az országokon belüli és a nemzetek közti feszültségeket. Egyedül Jehova elég bölcs ahhoz, hogy békét teremtsen a földön (Ézs 2:3, 4; 54:13). Ahogy Jehova tudásáról és bölcsességéről tanulunk, úgy érzünk, mint Pál apostol, aki a mai napiszövegben olvasható szavakat írta ihletés alatt. w17.06 4:6–7

A világban sajnos sokan félvállról veszik a házasságot. Ha feszültté válik a kapcsolatuk, egyszerűen feladják, és cserben hagyják a házastársukat. A keresztények azonban másképp gondolkodnak (1Kor 7:27). Ha valaki megszegi a házassági fogadalmát, az felér azzal, mintha hazudott volna Istennek. Ő pedig gyűlöli a hazugokat (3Móz 19:12; Péld 6:16–19). Jehova azt is gyűlöli, ha valaki alattomos indítékból válik el (Mal 2:13–16). Jézus azt tanította, hogy az egyetlen szentírási alap a házassági fogadalom felbontására az, ha házasságtörés történik, és az ártatlan fél úgy dönt, hogy nem bocsát meg (Máté 19:9; Héb 13:4). A Biblia a különélésről is egyértelmű útmutatást ad (1Kor 7:10, 11). A Szentírás nem sorolja fel azokat a körülményeket, amelyek indokot adhatnak rá, hogy a férj és a feleség külön éljen. De vannak bizonyos helyzetek, amelyekben némelyik keresztény úgy ítéli meg, hogy külön kell élnie a házastársától, például ha az erőszakos vagy hitehagyott, és rendkívüli mértékben veszélyezteti a testi épségét vagy a szellemiségét. w17.04 1:14–16