Szeptember

Egy keresztény szülő életében az az egyik legnagyobb megtiszteltetés, hogy „Jehova fegyelmezése és útmutatása szerint” nevelheti fel a gyermekét (Zsolt 127:3). A keresztény szülők gyermekei nem egy Jehovának szentelt nép tagjaiként születnek meg, mint annak idején az izraelita gyermekek. Ráadásul az Isten és az igazság iránti szeretetet nem lehet örökölni. A szülőknek a gyermekük születésétől fogva az kell hogy legyen a céljuk, hogy tanítvánnyá tegyék, vagyis segítsenek neki Jehova önátadott, megkeresztelt szolgájává válni. Mi is lehetne ennél fontosabb? Ha belegondolunk, csak az számíthat rá, hogy a közelgő nagy nyomorúság idején megjelölik a túlélésre, aki átadja magát Istennek, megkeresztelkedik, és hűségesen szolgálja őt (Máté 24:13). Bárcsak minden szülő átélné az abból származó örömet és elégedettséget, hogy a gyermeke Jehova önátadott, megkeresztelt szolgája lett! w18.03 2:16–17

Akik fel vannak hatalmazva, hogy a Szentírás alapján fegyelmezzenek másokat – akár a családban, akár a gyülekezetben –, jól teszik, ha követik Krisztus példáját. Ezzel azt fejezik ki, hogy szívesen veszik, ha Isten és a Fia formálja őket. Nehéz lenne felsorolni az összes áldást, amely abból származik, hogy elfogadjuk a fegyelmezést Jehovától, és hogy igyekszünk úgy fegyelmezni, mint ő és Jézus. Az biztos, hogy a családokban és a gyülekezetekben békés légkör fog uralkodni. Mindenki azt érzi majd, hogy szeretik, értékelik és biztonságban van. Ez már egy kis ízelítő az új világból (Zsolt 72:7). Nem túlzás azt állítani, hogy a Jehovától jövő fegyelmezés megtanít minket arra, hogy hogyan éljünk majd örökké békében és összhangban az ő nagy családjaként (Ézs 11:9). Ha így gondolunk a fegyelmezésre, alighanem meg leszünk győződve róla, hogy Isten a páratlan szeretetét fejezi ki irántunk azzal, ha megfegyelmez minket. w18.03 4:15, 17, 19

Elsőként Keresztelő János keresztelt meg másokat. Azok az emberek a keresztelkedésükkel azt bizonyították, hogy megbánták a bűneiket, melyekkel megszegték a mózesi törvényt (Máté 3:1–6). Ám érdemes megjegyezni, hogy János legfontosabb keresztelésének nem volt köze a bűnbánathoz. Kiváltsága volt megkeresztelni Jézust, Isten tökéletes Fiát (Máté 3:13–17). Mivel Jézus nem követett el bűnt, nem volt mit megbánnia (1Pét 2:22). Az ő keresztelkedése azt jelképezte, hogy készen áll arra, hogy Isten akaratának szentelje az életét (Héb 10:7). Mialatt Jézus a földön élt, a tanítványai is megkereszteltek másokat (Ján 3:22; 4:1, 2). Ezeken az alkalmakon is azt fejezték ki a keresztelkedők, hogy megbánták a mózesi törvény áthágásával elkövetett bűneiket. De Jézus halála és feltámadása után a követőinek már egészen mást jelentett a keresztelkedés. w18.03 1:6–7

Milyen egy szellemi ember? Pont az ellentéte a testinek, hiszen vonzódik Istenhez, és igyekszik utánozni őt (Ef 5:1). Ez azt jelenti, hogy törekszik megismerni Jehova gondolkodásmódját, és az ő szemszögéből látni a dolgokat. Számára Isten teljesen valóságos. Ellentétben a testi emberrel, a szellemi gondolkodású ember megpróbálja mindenben figyelembe venni Jehova alapelveit (Zsolt 119:33; 143:10). Nem a test cselekedeteit gyakorolja, hanem igyekszik megteremni a szellem gyümölcsét (Gal 5:22, 23). A következő példa is segíthet megérteni, mit jelent szellemi gondolkodásúnak lenni. Arról az emberről, akinek kereskedői vér folyik az ereiben, elmondható, hogy üzleti gondolkodású. Ehhez hasonlóan az, akinek nagyon fontosak a szellemi vagy vallásos dolgok, szellemi gondolkodású. w18.02 3:3, 6

Dániel száműzöttként élt Babilonban, ahol elterjedt volt a bálványimádás és a spiritizmus. A város lakói lenézték a zsidókat, és nemcsak őket gúnyolták, hanem az Istenüket, Jehovát is (Zsolt 137:1, 3). Mennyire rosszuleshetett ez az istenfélő zsidóknak, mint amilyen Dániel is volt! Az étrend ugyancsak próbát jelentett, hiszen Dániel nem akarta beszennyezni magát „a királynak készített ínyencfalatokkal” (Dán 1:5–8, 14–17). Valószínűleg egy alattomos próbával is meg kellett küzdenie. Mivel átlagon felüli képességei voltak, különleges feladatokat bíztak rá (Dán 1:19, 20). Könnyen nagyképűvé válhatott volna, de ő alázatos és szerény maradt, és mindig Jehovának tulajdonította az érdemet (Dán 2:30). Dániel még nagyon fiatal volt, amikor Jehova méltónak találta arra, hogy Noé és Jób mellett őt is felhozza jó példaként (Ez 14:14). Vajon később csalódnia kellett benne? Egyáltalán nem, hiszen Dániel egészen az élete végéig hűséges és engedelmes maradt. w18.02 1:11–12

Jézus tökéletesen kiegyensúlyozottan gondolkodott a kikapcsolódásról. Részt vett egy menyegzőn és egy nagy fogadáson (Ján 2:1–10). Amikor a menyegzőn elfogyott a bor, Jézus borrá változtatta a vizet. Mégsem mondhatjuk, hogy Jézus csak az élvezeteknek élt. Számára Jehova volt a legfontosabb, és kész volt áldozatokat hozni másokért. Önként vállalta a fájdalmas halált a kínoszlopon, hogy sokan életet nyerhessenek. Ezt mondta azoknak, akik szerették volna követni őt: „Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazug módon mindenféle gonoszságot mondanak ellenetek énértem. Örvendezzetek és ugrándozzatok örömötökben, mivel nagy a ti jutalmatok az egekben” (Máté 5:11, 12). Ha igazán szeretjük Istent, nemcsak azt fogjuk kerülni, amiről tudjuk, hogy nem tetszik neki, hanem azt is, amiről csak sejtjük, hogy kifogásolhatónak tartja (Máté 22:37, 38). w18.01 4:16–18

Azért adunk Jehovának, mert erre indít minket az iránta érzett szeretetünk és értékelésünk. Megérinti a szívünket, ha számba vesszük, hogy mi mindent köszönhetünk neki. Dávid király elismerte, hogy mindent Jehovától kaptunk, és ezért csak olyasmit tudunk neki adni, ami tőle származik (1Krón 29:11–14). Nekünk is jó, ha adhatunk. A javunkra válik, ha bőkezűen adakozunk, és nem csak élvezzük, amit kapunk. Gondoljunk csak egy gyerekre, aki ajándékot vesz a szüleinek abból a kis zsebpénzből, amelyet tőlük kapott. Mennyire megdobogtatja a szülei szívét! Ehhez hasonlóan egy fiatal, aki úttörőzik és még otthon él, talán hozzájárul valamennyivel a család kiadásaihoz. Bár lehet, hogy a szülei ezt nem várják el, elfogadják tőle, mert így a gyerekük kifejezheti a háláját mindazért, amit érte tesznek. Jehova ugyanígy tisztában van vele, hogy a hasznunkra van, ha felajánlhatjuk neki az értékeinket. w18.01 3:4, 6

Nem elég, ha csupán elmondod a gyermekednek, hogy mi helyes, és mi helytelen. Ösztönözd arra, hogy gondolkodjon el ehhez hasonló kérdéseken: „Miért tilt a Biblia olyasmit, ami vonzónak tűnik? Mi győz meg engem arról, hogy a bibliai alapelvek mindig a javamat szolgálják?” (Ézs 48:17, 18). Ha a gyermeked szeretne megkeresztelkedni, arról is beszélgess el vele, hogy milyen felelősséggel jár az, ha keresztény lesz. Milyen érzéseket kelt ez benne? Milyen előnyökkel jár? Miről kell lemondania? Miért mondhatjuk, hogy az áldások messze felülmúlják az áldozatokat? (Márk 10:29, 30). A keresztelkedése után alighanem szembekerül ezekkel a kérdésekkel, ezért létfontosságú, hogy még ez előtt a komoly lépés előtt átgondolja őket. Valószínűleg maga is átérzi majd, hogy a Biblia iránymutatása mindig a javára válik. w17.12 3:14–15

Sok kedves testvérünk és testvérnőnk valamilyen súlyos betegségben szenved. Mások az idős családtagjaiknak viselik gondját, jóllehet ők maguk sem fiatalok már. Megint másoknak az jelent küzdelmet, hogy előteremtsék a napi betevőt a családjuknak. Ráadásul sokan egyszerre több ilyen nehézséggel is szembenéznek. Ha Jehova az élettelen alkotásait ennyire fontosnak tartja, el tudjuk képzelni, mit érez irántunk, akik szolgáljuk őt, méghozzá nem azért, mert erre lettünk beprogramozva, hanem mert szeretjük őt (Zsolt 19:1, 3, 14). Égi Atyánk mindent tud rólunk. Még a hajszálainkat is számon tartja (Máté 10:30). A zsoltáríró erről biztosít minket: „Ismeri Jehova a feddhetetlenek napjait” (Zsolt 37:18). Igen, tisztában van vele, hogy milyen próbákat élünk át, és erőt tud adni ahhoz, hogy mindegyikben helytálljunk. w18.01 1:1, 4

Péter feltámasztotta Tábitát, és ennek hatására „sokan hívőkké lettek az Úrban”. Amellett, hogy az Úrról, vagyis Jézusról tanúskodtak, azt is elmondhatták másoknak, hogy Jehova képes feltámasztani a halottakat (Csel 9:36–42). Történt egy másik feltámadás is, amelynek szintén voltak szemtanúi. Egyszer Pál apostol részt vett egy összejövetelen egy felső helyiségben, Troászban, a mai Törökország északnyugati részén. Pál előadása éjfélig tartott. Egy Eutikusz nevű ifjú, aki a hallgatók közt volt, elbóbiskolt. Mivel az egyik ablakban ült, leesett a második emeletről. Lehet, hogy éppen Lukács, az orvos ért oda először, és megállapította, hogy Eutikusz nem csupán megsérült vagy elvesztette az eszméletét, hanem meghalt. Pál is lement, átölelte a holttestet, aztán megdöbbentő kijelentést tett: „benne van a lelke.” A jelenlevőkre mély benyomást tett, amit láttak. Tudták, hogy az ifjú a halálból tért vissza, ezért „mérhetetlenül megvigasztalódtak” (Csel 20:7–12). w17.12 1:10–11

Valóban sikerül az embereknek felülkerekedniük a régóta fennálló nehézségeken? Nyilvánvaló, hogy nem tanulták meg elkerülni a háborúkat. Az olyan bűncselekmények, mint a kiberbűnözés, a családon belüli erőszak és a terrorizmus, ijesztő méreteket öltenek. És továbbra is terjednek a halált okozó betegségek. A jelenlegi gazdasági és politikai szervezeteket önző emberek irányítják. Nyilvánvaló, hogy ők nem tudják megszüntetni a háborúkat, a bűnözést, a betegségeket és a szegénységet. Erre egyedül Isten királysága képes. Mit fog tenni Jehova az emberekért? Háborúk: Isten királysága megszünteti a háborúk okait, köztük az önzést, a korrupciót, a hazafiasságot, a hamis vallást, és magát Sátánt is (Zsolt 46:9). Bűnözés: Isten királysága már most arra tanítja az emberek millióit, hogy szeressék egymást, és bízzanak egymásban. Ezt egyetlen más kormányzat sem képes elérni (Ézs 11:9). Betegségek: Jehova tökéletes egészséggel áldja meg a népét (Ézs 35:5, 6). Szegénység: Jehova felszámolja a szegénységet, és nemcsak fizikai, hanem szellemi jólétet is biztosít a szolgáinak (Zsolt 72:12, 13). w17.11 4:14–16

A menedékvárosok egyik fő célja az volt, hogy megvédje az izraelitákat a vérbűntől. Jehova szereti az életet, és gyűlöli „az ártatlan vért ontó” kezeket (Péld 6:16, 17). Mivel ő szent és igazságos, nem hagyhatta figyelmen kívül egy emberi élet kioltását, még akkor sem, ha nem volt szándékos. Jehovával ellentétben az írástudók és a farizeusok nem tartották értékesnek mások életét. Miből derül ez ki? Jézus ezt mondta nekik: „elvettétek az ismeret kulcsát; ti magatok nem mentetek be, a bemenőket pedig akadályoztátok” (Luk 11:52). Ezeknek a férfiaknak az lett volna a feladatuk, hogy feltárják mások előtt Isten Szavát, és segítsenek nekik az örök élethez vezető úton járni. De ők ehelyett megakadályozták, hogy az emberek „az élet Főközvetítőjét”, Jézust kövessék, és így egy olyan útra terelték őket, amely örök pusztuláshoz vezethetett (Csel 3:15). Ezek a büszke és önző vallási vezetők kicsit sem törődtek az embertársaik életével. Micsoda kegyetlenség! w17.11 3:9–10

Eleinte talán nem mondtad el a családodnak, hogy kapcsolatot ápolsz Jehova Tanúival. De ahogy nőtt a hited, érezted, hogy beszélned kell nekik Jehováról. Ha gondokat okoz közted és a nem Tanú rokonaid között az, hogy bátran kiállsz a hited mellett, légy megértő velük. Téged persze fellelkesít a bibliai ismeret, de a rokonaid talán azt gondolják, hogy becsaptak téged, vagy egy szekta tagja lettél. Úgy érezhetik, hogy már nem szereted őket, mivel nem veszel részt a közös ünnepeken. Amiatt is aggódhatnak, hogy hova kerülsz a halálod után. Jó lenne, ha megpróbálnád az ő szemszögükből nézni a dolgokat, és figyelmesen meghallgatnád, hogy miért is aggódnak pontosan (Péld 20:5). Pál apostol szívből törekedett rá, hogy „mindenfajta embernek” megértse a gondolkodását azért, hogy meg tudja osztani velük a jó hírt. Ha te is így közelíted meg a rokonaidat, az jó eredményeket szülhet (1Kor 9:19–23). w17.10 2:11–12

Talán azért nem szeretünk énekelni, mert nem igazán tudjuk, hogyan kell. Néhány egyszerű javaslattal azonban fejleszthetjük az énektudásunkat. A megfelelő légzés segít, hogy kellő erővel tudjunk énekelni. Ahogyan egy villanykörtének energiára van szüksége ahhoz, hogy világítson, az énekléshez is levegő kell, hogy jól szóljon a hangunk. Ugyanolyan hangosan, vagy még hangosabban énekeljünk, mint ahogy beszélni szoktunk. A Szentírás időnként arra buzdítja Jehova szolgáit, hogy amikor dicsőítő énekeket énekelnek, ujjongva kiáltsanak (Zsolt 33:1–3). Kipróbálhatnád a következőt: Válassz ki egyet az énekeink közül, amelyet szeretsz. Olvasd fel a szövegét erős, határozott hangon. Aztán ugyanezzel a hangerővel olvass fel egy zenei egységnek megfelelő mondatot vagy mondatrészt egy levegővel. Majd énekeld is el ugyanolyan intenzitással (Ézs 24:14). Az énekhangod így egyre erőteljesebb lesz. De ettől ne érezd magad zavarban, hiszen pont ez volt a cél! w17.11 1:11–13

A hosszú úton a zsidók biztosan rengeteget gondoltak az új lakóhelyükre. Hallottak róla, hogy egykor milyen pompás város volt Jeruzsálem. A legidősebbek még a régi templom dicsőségét is látták (Ezsd 3:12). Ha te is az utazók közt lettél volna, hogyan éreztél volna, amikor először meglátod Jeruzsálemet, az új otthonodat? Elkeserített volna a gazzal benőtt romok látványa? Összehasonlítottad volna Babilon kettős városfalát Jeruzsálem lerombolt falaival, amelyeknek az őrtornyai és kapui helyén most rések tátongnak? A zsidók mégsem bátortalanodtak el. A nagy út során már tapasztalták Jehova védelmét. Az volt az első dolguk, hogy felállítottak egy oltárt a korábbi templom helyén, és naponta áldoztak Jehovának (Ezsd 3:1, 2). w17.10 4:2–3

Salamon biztosan sokat tanult a bátorságról az édesapjától. Dávid nagyon bátor volt, amikor szembeszállt az óriás Góliáttal. Isten segítségével és egy sima kővel legyőzte ezt a harcedzett katonát (1Sám 17:45, 49, 50). Később Dávid hitelesen mondhatta Salamonnak, hogy legyen bátor, és építse fel a templomot. Jehova vele lesz, amíg a templom építése be nem fejeződik. Az apja szavai megadták Salamonnak a kellő ösztönzést, így a fiatal kora és a tapasztalatlansága nem vette el a kedvét. Nagy bátorsággal munkához látott, és Jehova támogatásával hét és fél év alatt befejeződött a fenséges templom építése. Ahogyan Jehova segített Salamonnak, úgy nekünk is megadhatja a kellő bátorságot, hogy helyesen cselekedjünk, bármi is a szerepünk a családban vagy a gyülekezetben (Ézs 41:10, 13). Ha bátran szolgáljuk Jehovát, bízhatunk benne, hogy megáld minket most és a jövőben. w17.09 5:3–4, 20–21

Jehova népe meg van róla győződve, hogy Isten szava, vagyis az embereknek szóló üzenete „élő, és erőt fejt ki”. Sokak élete egyértelműen bizonyítja, hogy a Biblia ereje hatalmas változásokat képes előidézni. Vannak hittársaink, akik korábban tolvajok vagy kábítószerfüggők voltak, illetve erkölcstelenül éltek. Mások bizonyos szempontból sikeresek voltak a világban, mégis hiányzott valami az életükből (Préd 2:3–11). A Biblia formáló ereje által a reményvesztett emberek rálelhetnek az élet útjára. Biztosan jó néhány ilyen felemelő történetet olvastál már az Őrtoronyban, „A Biblia képes megváltoztatni az életünket” című rovatban. És azt is láthatjuk, hogy a Szentírás hatására egy keresztény még azután is fejlődhet, hogy elfogadta az igazságot. w17.09 4:1

Ez az eset ékesen bizonyítja, hogy Jehova teljesen tisztában van vele, amikor a hűséges szolgái nehézségeken mennek keresztül (Ézs 63:7–9; Jak 5:11; 2Pét 2:9). Jehova a népét is megtanítja arra, hogy fontos kimutatni a könyörületességet. Például az izraelitáknak adott törvényben megemlített egy helyzetet, amikor valakinek zálogba veszik a felsőruháját (2Móz 22:26, 27). Egy szívtelen kölcsönadó hajlott volna rá, hogy ne adja vissza a felsőruháját annak, aki kölcsönkért tőle, és így a másik takaró nélkül maradt volna éjszakára. De Jehova arra intette a népét, hogy ne legyen ilyen érzéketlen. Igen, a szolgáinak könyörületesnek kellett lenniük. Vajon minket is tettekre indít az az alapelv, amelyre ez a törvény épül? Magára hagynánk a testvérünket, ha közben tehetnénk valamit azért, hogy enyhítsünk a szenvedésén? (Kol 3:12; Jak 2:15, 16; 1Ján 3:17). w17.09 2:4–5

Jézus imádkozott az Atyjához, hogy bocsásson meg a kivégzőinek. Micsoda szelídség és türelem! (1Pét 2:21–23). Mi hogyan lehetünk szelídek és türelmesek? Pál apostol ezt írta a hittársainak: „Továbbra is viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak készséggel, ha valakinek panaszra van oka a másik ellen. Mint ahogy Jehova is készséggel megbocsátott nektek, úgy ti is” (Kol 3:13). Ahhoz, hogy megtartsuk ezt a parancsot, valóban szelídségre és türelemre van szükség. De ha megbocsátunk másoknak, azzal hozzájárulunk a gyülekezet egységéhez. Egy keresztény számára nem választás kérdése, hogy felölti-e a szelídséget és a türelmet. Ezek a tulajdonságok nélkülözhetetlenek a megmentésünkhöz (Máté 5:5; Jak 1:21). És ami még fontosabb, tiszteletet szerzünk velük Jehovának, és segíthetünk másoknak, hogy megfogadják a Biblia tanácsait (Gal 6:1; 2Tim 2:24, 25). w17.08 4:15–17

A Szentírásban számos olyan esetről olvashatunk, amikor Jehova nem várt módon cselekedett. Ezékiás király uralma alatt az asszír Szanhérib király behatolt Júdába, és Jeruzsálem kivételével bevette az összes megerősített várost (2Kir 18:1–3, 13). Végül Jeruzsálem ellen vonult. Mit tett ekkor Ezékiás? Jehovához imádkozott, és a prófétájához, Ézsaiáshoz fordult útmutatásért (2Kir 19:5, 15–20). Közben megtette, ami észszerűnek tűnt, és kifizette a Szanhérib által követelt sarcot (2Kir 18:14, 15). Majd felkészült egy elhúzódó ostromra (2Krón 32:2–4). De mi lett a végkifejlet? Jehova elküldött egy angyalt, és az egyetlen éjszaka alatt megölt 185 000 katonát Szanhérib seregében. Biztos, hogy erre még Ezékiás sem számított! (2Kir 19:35). w17.08 2:7, 12

Hogyan készülhetsz fel a teljes idejű szolgálatra? Ahhoz, hogy a lehető legteljesebb mértékben szolgálhasd Jehovát, elsősorban arra van szükség, hogy keresztényi tulajdonságokat fejlessz ki. Ezért tanulmányozd szorgalmasan Isten Szavát, elmélkedj az olvasottakon, és igyekezz kifejezni a hitedet az összejöveteleken. Amíg iskolába jársz, tapasztalatot szerezhetsz a jó hír hirdetésében. Tanulj meg érdeklődni az emberek iránt, azáltal hogy tapintatos kérdéseket teszel fel, és meghallgatod a válaszukat. A gyülekezetben is felajánlhatod a segítségedet, mondjuk a királyságterem takarításában vagy karbantartásában. Jehova örömmel használja fel az alázatos és készséges szolgáit (Zsolt 110:3; Csel 6:1–3). Mivel Timóteusz „jó hírben állt a. . . testvérek körében”, Pál apostol meghívta, hogy szolgáljon vele misszionáriusként (Csel 16:1–5). w17.07 4:7, 14

Amíg Jehova uralkodási jogának kérdése nem tisztázódik az angyalok és az emberek előtt, addig nem biztosítható az egység a nemzetiségek, rasszok, törzsek, családok és egyének között. Miután igazolást nyer, hogy Jehova igazságosan uralkodik, mindenki elfogadja majd az irányítását. Így végleg helyreállhat a világegyetem békéje (Ef 1:9, 10). Isten uralmának a jogossága be fog bizonyosodni, a kudarcot vallott sátáni és emberi uralom pedig el lesz távolítva. Jehova uralma, amelyet a messiási királyság képvisel, sikeres lesz. A feddhetetlen emberek egyértelműen bebizonyítják majd, hogy képesek hűségesen támogatni Isten uralmát (Ézs 45:24). Bizonyára mindannyian az ilyen hűségesek közé szeretnénk tartozni. Ehhez mindig szem előtt kell tartanunk ezt a fontos ügyet, és meg kell értenünk a jelentőségét. w17.06 3:4–5

A gyász feldolgozása egyénenként teljesen eltérő lehet. Ezért fontos, hogy ne csak néhány napig állj rendelkezésre, amikor sok barát és rokon felajánlja a segítségét, hanem az elkövetkező hónapokban is, amikor a legtöbben már újra belemerültek a mindennapokba. A keresztény hittársak mindaddig igyekeznek vigasztalni egy gyászoló személyt, amíg arra szüksége van (1Tessz 3:7). Jó, ha gondolunk rá, hogy vannak dolgok, amelyek felszakíthatják az érzelmi sebeket – például egy évforduló, zenék, fényképek, tevékenységek, sőt egy illat, egy hang, vagy az évnek egy bizonyos időszaka is. Különösen megviselheti a gyászolót, ha először tesz valamit egyedül, mondjuk, a párja nélkül megy kongresszusra vagy emlékünnepre. Ám azt se felejtsük el, hogy nem csak különleges alkalmakkor lehet szüksége bátorításra. w17.07 2:17–19

Sokan tapasztalták már, hogy ha szeretettel törődnek másokkal, kevésbé vannak elfoglalva a saját fájdalmukkal. A testvérnők – akár van férjük, akár nincs – nagy örömet találnak abban, hogy Isten munkatársaiként elvihetik másoknak a jó hírt. A céljuk az, hogy dicsőítsék Istent, miközben az akaratát teszik. Vannak, akiknek a szolgálat valóságos terápia. Természetesen mindannyian kimutathatjuk a törődésünket a területünkön élő emberek iránt a prédikálómunka által. És ha kedvesen bánunk a testvéreinkkel, közelebb kerülhetünk egymáshoz a gyülekezetben. Pál apostol kiváló példát mutatott ebben. A tesszalonikai gyülekezet tagjainak olyan volt, mint egy „szoptató anya” és mint egy törődő apa (1Tessz 2:7, 11, 12). Azok a fiatalok, akik szeretik az igaz Istent, és megfogadják a tanácsait, a vigasz forrásai lehetnek a családjukban, ha tisztelik a szüleiket, és gyakorlati segítséget nyújtanak nekik. Ezenkívül a családtagjaik hitét is erősíthetik. w17.06 1:13–14, 17

Senki sem vonja kétségbe, hogy több milliárdan élnek mélyszegénységben, míg mások akkor sem tudnák elkölteni a pénzüket, ha több száz évig élnének. Jézus tudta, hogy a világ gazdasági rendszere nem fog megváltozni, amíg el nem jön Isten királysága. A kapzsi kereskedelem, melyet a Jelenések 18:3-ban „a föld utazó kereskedői” szemléltetnek, részét képezi Sátán világának a politikával és a vallással együtt. Míg Isten népe teljesen elhatárolódik a politikától és a hamis vallástól, a kereskedelemmel szinte lehetetlen minden kapcsolatot elkerülni. Jó, ha megvizsgáljuk, hogyan gondolkodunk a kereskedelmi világról. Például elidőzhetnénk a következő kérdéseken: „Hogyan tudom úgy felhasználni az anyagi javaimat, hogy azzal kifejezzem az Isten iránti hűségemet? Mit tehetek, hogy a lehető legkevesebb közöm legyen a kereskedelmi rendszerhez? Milyen példák mutatják, hogy Istenben teljesen megbízik a népe? w17.07 1:1–3

Jézus nagyon jól tudta, hogy milyen nehézségeket és aggodalmakat hoz magával az élet ebben a világban. A magvetőről szóló példázatában azt mondta, hogy némelyek elfogadják „a királyság szavát”, és eleinte fejlődnek is, de aztán „ennek a világrendszernek az aggodalma és a gazdagság megtévesztő hatalma megfojtja a szót” (Máté 13:19–22; Márk 4:19). Ha nem figyelünk oda, a mindennapi élet gondjai annyira leköthetnek minket, hogy lelassulunk Jehova szolgálatában. Úgy fejezhetjük ki, hogy nagyon szeretjük Krisztust, ha első helyre tesszük azt a munkát, amellyel megbízott minket. Mit tehetünk azért, hogy ez mindig jellemző legyen ránk? Időről időre kérdezzük meg magunktól: „Mivel szeretek igazán foglalkozni? Az örömöm főként a keresztényi tevékenységekből fakad, vagy inkább az egyéb elfoglaltságokból?” w17.05 4:3–4

Ha a bevándorlók távol élnek más Tanúktól, akik beszélik a nyelvüket, természetes, hogy a helyi gyülekezettel ápolnak kapcsolatot (Zsolt 146:9). Ha viszont van a közelben egy olyan gyülekezet, amely a szülők anyanyelvén tartja az összejöveteleket, a családfőnek kell eldöntenie, hogy milyen nyelvű gyülekezetbe járjon a család. Mielőtt döntene, alaposan gondolja át, hogy mi lenne a legjobb a családnak, imádkozzon, és beszélje meg ezt a dolgot a feleségével és a gyermekeivel (1Kor 11:3). A szülők reálisan mérjék fel a gyermekeik szükségleteit. Ahhoz, hogy egy gyermek jól megértse a bibliai igazságot, nyilvánvalóan sokkal többre van szüksége, mint a heti néhány órás oktatásra, mely a gyülekezetben folyik, bármilyen nyelvről legyen is szó. De az biztos, hogy ha az összejöveteli programot azon a nyelven hallják, amelyet a legjobban értenek, már akkor is hasznot tudnak meríteni belőle, ha egyszerűen jelen vannak, és talán többet tanulnak, mint azt a szülők gondolnák. Ha viszont nem értik jól a nyelvet, egészen más a helyzet (1Kor 14:11). w17.05 2:10–11

Mindannyian kérdezzük meg magunktól: „Van elég hitem és bátorságom ahhoz, hogy mindenemet felhasználjam Jehova szolgálatában? Ha azt fontolgatom, hogy a jobb megélhetés érdekében egy másik városba vagy országba költözöm, imával kísérve végiggondolom, hogy ez milyen hatással lehet a családomra és a gyülekezetre?” Jehova megtisztel minket azzal, hogy lehetőséget ad nekünk az uralma támogatására. Az Ördög azonban már a kezdetektől azt akarja, hogy az emberek inkább az ő uralmát támogassák. Ezért fontos, hogy egyértelművé tegyük, hogy mi Jehova oldalán foglalunk állást. Neki örömet szerez, ha látja, hogy azért vagyunk buzgók a szolgálatában, mert erős a hitünk, és szeretnénk feddhetetlenek maradni (Péld 23:15, 16). A példánkkal hozzájárulhatunk, hogy Sátán vádjai meg legyenek válaszolva (Péld 27:11). Igen, az engedelmességünk értékes ajándék Jehova szemében, amellyel megörvendeztethetjük őt. w17.04 5:15–16

A mózesi törvényben ez állt: „Ha egy férfi fogadalmat tesz Jehovának, vagy esküt tesz. . . fogadalomra kötelezve a lelkét, akkor nem szabad megszegnie szavát. Mind aszerint cselekedjen, ami elhagyta ajkait” (4Móz 30:2). Később Salamon ihletés alatt írta a mai napiszöveg szavait. Jézus is megerősítette, hogy a fogadalmakat komolyan kell venni. Kijelentette: „megmondatott a régieknek: »Ne esküdjél úgy, hogy nem teljesíted, hanem teljesítsed fogadalmaidat Jehovának«” (Máté 5:33). Világos tehát, hogy nagyon komolyan kell vennünk az Istennek tett ígéreteinket, mivel ez hatással van a vele ápolt kapcsolatunkra. Dávid ezt írta: „Ki juthat fel Jehova hegyére, és ki mehet fel az ő szent helyére? Az, akinek ártatlan a keze, és tiszta a szíve, aki. . . nem esküszik csalárdul” (Zsolt 24:3, 4). w17.04 1:3–4

Ha úgy gondoljuk, hogy igazságtalanul bántak velünk a gyülekezetben, nagyon vigyázzunk, nehogy ártalmas pletykát kezdjünk terjeszteni. Az persze teljesen helyénvaló, ha segítséget kérünk a vénektől, és tájékoztatjuk őket, ha a gyülekezet egyik tagja komoly hibát követett el (3Móz 5:1). De sok esetben, amikor nem súlyos vétségről van szó, a nézeteltéréseket mások bevonása nélkül is meg lehet oldani, és még a vénekhez sem szükséges fordulni (Máté 5:23, 24; 18:15). Mindig gondoljuk át, hogyan alkalmazhatnánk a bibliai alapelveket. Még az is lehet, hogy idővel rájövünk, hogy valójában nem is ért minket igazságtalanság. Ilyenkor mennyire jó érzés, hogy nem rágalmaztuk meg egy hittársunkat, és így nem csináltunk nagyobb bajt. Ne feledjük, hogy akár igazunk van, akár nincs, ha rosszindulatúan beszélünk másokról, az soha nem segít a dolgokon. Ha hűségesek vagyunk Jehovához és a testvéreinkhez, az segít elkerülni az ártalmas pletyka csapdáját. w17.04 3:14