Október

Jehova a bölcsesség forrása, és ő nagylelkűen ad belőle másoknak. Egyebek közt úgy tehetünk szert bölcsességre, ha elfogadjuk az Istentől jövő fegyelmezést. Az így megszerzett bölcsesség megóv minket erkölcsileg, és segít, hogy közel maradjunk Jehovához (Péld 2:10–12). Ennek az az eredménye, hogy „[megmaradunk] Isten szeretetében”, és „örök életünk lehet” (Júd 21). A bűnös hajlamaink, a neveltetésünk és más okok miatt nehezünkre eshet, hogy helyesen gondolkodjunk a fegyelmezésről, és elfogadjuk azt. Viszont jobban fogjuk értékelni, ha tapasztaljuk az áldásait, és ez megerősít minket abban, hogy Isten őszintén szeret bennünket. „Fiam, ha Jehova fegyelmez, ne utasítsd el. . ., mert akit szeret Jehova, azt megfegyelmezi” – mondja a Példabeszédek 3:11, 12. Soha ne felejtsük el, hogy Jehova a legjobbat szeretné nekünk (Héb 12:5–11). Mivel Isten jól ismer minket, mindig a megfelelő módon és mértékben fegyelmez. w18.03 5:1–2

Péter apostol írta a fentieket a sokféle kultúrából származó kis-ázsiai gyülekezeteknek. Itt a keresztényeket „tüzes próbák” érték. Mi segíthetett kitartani nekik? (1Pét 1:1; 4:4, 7, 12). Péter arra ösztönözte a testvéreit, hogy „egymás iránt” mutassanak vendégszeretetet, azaz olyanok iránt, akiket egyébként is ismertek, illetve akikkel már volt kapcsolatuk. Miért vált a javukra, ha megfogadták Péter felszólítását? Mert ez összekovácsolta őket. Gondold végig: biztosan kellemes emlékeid vannak olyan alkalmakról, amikor valaki meghívott az otthonába. És ha te láttál vendégül másokat a gyülekezetedből, az kétségtelenül megerősítette a barátságotokat. Igen, ilyenkor jobban megismerhetjük a hittársainkat, mint más helyzetekben. Péter napjaiban a keresztények egyre nehezebb időket éltek, ezért minden addiginál jobban össze kellett tartaniuk. Ez ránk is igaz, hiszen „az utolsó napokban” élünk (2Tim 3:1). w18.03 3:1–3

A Biblia pozitívan beszél a szellemi gondolkodású emberekről. A Róma 8:6 szintén rámutat, hogy mi a jutalma annak, ha valaki szellemi módon gondolkodik: „a testi gondolkodás halált jelent, a szellemi gondolkodás viszont életet és békét.” Ha a szellemi dolgokat tartjuk a legfontosabbnak, akkor már most békében lehetünk magunkkal és Istennel, illetve örök életben reménykedhetünk. Mivel olyan világban élünk, ahol mindent áthat a testi gondolkodásmód, komoly erőfeszítést igényel, hogy szellemi emberekké váljunk, és azok is maradjunk. Ha az elménket nem Jehova gondolataival töltjük meg, egy jelképes vákuum keletkezik, és az elménk szinte beszippantja a világ szennyezett „levegőjét”. Júdás megemlít olyanokat, akik egészen odáig süllyednek, hogy „nincsen szellemiségük” (Júd 18, 19). w18.02 3:5, 7–8

Sok egészségügyi dolgozó olyan embereket ápol, akik valamilyen fertőző betegségben szenvednek. Igyekeznek segíteni nekik, de közben meg kell védeniük magukat, nehogy ők is megfertőződjenek. Ehhez hasonlóan a keresztények közül is sokan olyan környezetben élnek és dolgoznak, ahol az emberek Istennek nem tetsző tulajdonságokkal és gondolkodásmóddal vannak megfertőzve. Ez bizony próbára teszi őket. Ezekben az utolsó napokban erkölcsi zűrzavar uralkodik a világban. Pál apostol a Timóteusznak írt második levelében jellemezte azokat az embereket, akik elidegenedtek Istentől (2Tim 3:1–5). Bár talán megdöbbenünk, amikor látjuk, hogy milyen sokan mutatják fel ezeket a tulajdonságokat, az ilyen emberek bizony ránk is hatással lehetnek (Péld 13:20). Ezért óvatosnak kell lennünk, hogy ne fertőzzenek meg minket a rossz tulajdonságok, miközben segítünk másoknak közeledni Jehovához. w18.01 5:1–2

Jézus i. sz. 33-ban, a feltámadása után egy több mint 500 fős tömegnek jelent meg, férfiak, nők és valószínűleg gyermekek előtt is. Feltehetően ezen az alkalmon mondta a fentieket (1Kor 15:6). Tehát amikor Jézus a tanítványképzésre vonatkozó parancsot adta, több száz követője lehetett jelen. Ezzel egyértelművé tette, hogy a keresztelkedés követelmény mindazok számára, akik a tanítványaiként felveszik az igáját (Máté 11:29, 30). Ha valaki szeretné elfogadhatóan szolgálni Istent, akkor el kell ismernie Jézus szerepét Jehova szándékában. Miután ezt megtette, megkeresztelkedhet. Csak ekkor fogadja el Isten a vízben való megkeresztelkedését. A Bibliában számos beszámoló mutatja, hogy az első században Krisztus új tanítványai megértették, hogy fontos megkeresztelkedniük, és nem is halogatták feleslegesen ezt a lépést (Csel 2:41; 9:18; 16:14, 15, 32, 33). w18.03 1:8

Napjainkban olyan világban élünk, amelyet erkölcsileg és szellemileg megfertőzött Nagy Babilon, a hamis vallás világbirodalma, a „démonok lakóhelye” (Jel 18:2). Mivel nagyon különbözünk a környezetünktől, gúnyolódás célpontjai vagyunk (Márk 13:13). Ezért hát Dánielhez hasonlóan húzódjunk közel az Istenünkhöz, Jehovához. Ha alázatosan bízunk benne, és engedelmeskedünk neki, minket is értékesnek fog tartani (Agg 2:7). A szülők sokat tanulhatnak Dániel szüleinek a példájából. Amikor Dániel kicsi volt, Júdában gonoszság uralkodott, de ő ilyen körülmények között is megszerette Istent. Nyilvánvaló, hogy jó nevelést kapott a szüleitől (Péld 22:6). A szülei istenfélelmét mutatja az is, hogy Dánielnek nevezték el a fiukat, ugyanis ez a név azt jelenti, hogy ’bírám az Isten’ (Dán 1:6). Ha te is szülő vagy, ne mondj le a gyermekeidről, hanem tanítsd őket türelmesen (Ef 6:4). Imádkozz velük és értük. Ha igyekszel a szívükbe vésni a Biblia igazságát, Jehova gazdag áldására számíthatsz (Zsolt 37:5). w18.02 1:12, 14–15

Azért adakozunk Jehovának, mert ez része annak, ahogy imádjuk őt. János apostol egy látomásban hallotta, amint az égben Jehovát dicsérik a szolgái: „Méltó vagy, Jehova, igen, Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett” (Jel 4:11). Biztosan te is úgy érzed, hogy Jehova méltó rá, hogy tiszteljük és dicsőítsük azáltal, hogy a legjobbat adjuk neki. Mózesen keresztül Jehova elrendelt három ünnepet, amelyen az izraelitáknak minden évben részt kellett venniük. Fontos volt, hogy ezeken az imádati alkalmakon „senki se jelenjen meg Jehova előtt üres kézzel” (5Móz 16:16). Az imádatunktól napjainkban is elválaszthatatlan az, hogy az önzetlen támogatásunkkal kifejezzük az értékelésünket azért a munkáért, amelyet Jehova szervezetének a földi része megvalósít. w18.01 3:4–5

Jézus ezt is hozzátette: „Vegyétek magatokra az igámat. . . Mert az én igám kellemes, és az én terhem könnyű” (Máté 11:29, 30). Milyen igaz! Néha talán fáradtan indulunk el az összejövetelre vagy a szolgálatba. De hogyan érezzük magunkat utána? Felfrissülünk, és jobban fel vagyunk vértezve, hogy megbirkózzunk a gondjainkkal. Jézus igája valóban kellemes! Egy testvérnő, akit most Kaylának fogunk nevezni, krónikusfáradtság-szindrómával, depresszióval és migrénnel küzd. Érthető, hogy időnként nehezére esik elmenni az összejövetelre. De egyszer, miután erőt vett magán, és elment a gyülekezetbe, ezt írta: „A nyilvános előadás az elcsüggedésről szólt. A testvér annyira együttérzően és kedvesen beszélt, hogy elérzékenyültem. Újra megerősödött bennem, hogy ott a helyem az összejöveteleken.” Milyen jó, hogy nem maradt otthon! w18.01 1:6–7

Mit tehetsz, ha a fiadnak vagy a lányodnak, aki már megkeresztelkedett, kételyei támadnak? Lehet, hogy vonzódni kezd a világhoz, vagy elbizonytalanodik abban, hogy érdemes-e követni a Biblia alapelveit (Zsolt 73:1–3, 12, 13). Amit ebben a helyzetben teszel, az befolyásolhatja, hogy megerősödik-e a hite, vagy eltávolodik az igazságtól. Semmiképp se vitatkozz vele, akár kisebb, akár már közel áll ahhoz, hogy nagykorú legyen. Inkább az legyen a célod, hogy érezze, hogy szereted, és segíteni szeretnél. Az a fiatal, aki megkeresztelkedett, előtte ünnepélyes fogadalmat tett Jehovának. Az önátadásakor megígérte, hogy szeretni fogja Istent, és az ő akarata mindennél fontosabb lesz számára (Márk 12:30). Jehova nem veszi könnyedén ezt az ígéretet, és a fiatalnak sem szabad így tennie (Préd 5:4, 5). w17.12 3:16–17

Ahogyan Márta, Jehova hű szolgái is tudták, hogy valamikor lesz feltámadás. Gondoljunk például arra, hogy mit kért Isten Ábrahámtól a rég várt örökössel, Izsákkal kapcsolatban. Ezt mondta: „Vedd, kérlek, a te fiadat, az egyetlen fiadat, akit olyannyira szeretsz, Izsákot. . . .és mutasd be égő felajánlásként” (1Móz 22:2). Képzeljük el, milyen érzések kavaroghattak Ábrahámban! Jehova megígérte neki, hogy a leszármazottja által minden nemzet áldásban részesül (1Móz 13:14–16; 18:18; Róma 4:17, 18). Azt is kijelentette, hogy ez a leszármazott „Izsák által” jön el (1Móz 21:12). De hogyan lesz ez lehetséges, ha Ábrahám feláldozza Izsákot? Pál ihletés alatt azt írta, hogy Ábrahám hitt benne, hogy Isten képes feltámasztani Izsákot (Héb 11:17–19). Ábrahám nem tudta, hogy mikor kerül erre sor, de bízott benne, hogy Jehova feltámasztja a fiát. w17.12 1:12–14

Pálhoz hasonlóan mi is törekedjünk rá, hogy úgy gondolkodjunk az életről, ahogyan Jehova, aki „azt kívánja, hogy mindenki megbánásra jusson” (2Pét 3:9). Te is így érzel? Ha táplálod magadban az emberek iránti irgalmat, az arra ösztönöz, hogy még buzgóbban végezd a szolgálatot, és így az örömöd is több lesz. Azzal is kimutathatjuk, hogy úgy gondolkodunk az életről, mint Jehova, ha odafigyelünk a biztonságra. Biztonságosan kell vezetnünk és dolgoznunk, akkor is, amikor az imádati helyeinkre utazunk, illetve ezek építésében vagy karbantartásában veszünk részt. Sose legyen fontosabb a hatékonyság, a pénz vagy egy határidő, mint a biztonság és az egészség. Igazságos Istenünk mindig helyesen jár el, és mi szeretnénk rá hasonlítani. A véneknek különösen ügyelniük kell a saját és a környezetükben dolgozók testi épségére (Péld 22:3). Ezért ha egy vén emlékeztet minket valamilyen biztonsági előírásra, fogadjuk meg a tanácsát (Gal 6:1). Sajátítsuk el Jehova gondolkodásmódját az életről, és akkor nem lesz rajtunk vérbűn (5Móz 19:10). w17.11 3:11–12

A felkent keresztények Pál apostolhoz hasonlóan arra az értékes díjra várnak, „amely az Isten felfelé való elhívása” (Flp 3:14). Jézus Krisztus oldalán fognak szolgálni az égi királyságában, és tökéletességre fogják juttatni az emberiséget (Jel 20:6). Milyen csodálatos célt helyezett eléjük Isten! A más juhoknak másfajta reménységük van. Ők már alig várják, hogy elnyerjék a földi örök élet díját. Micsoda boldog jövőkép! (2Pét 3:13). Pál szeretett volna segíteni a felkent társainak, hogy hűségesek maradjanak, és megkapják a díjat, ezért ezt tanácsolta nekik: „Elméteket mindig az odafent levőkre. . . összpontosítsátok” (Kol 3:2). Vagyis szem előtt kellett tartaniuk az értékes reménységüket, az égi örökségüket (Kol 1:4, 5). És valóban úgy van, hogy Jehova szolgáinak segít a díjra szegezni a szemüket, ha elmélkednek a rájuk váró áldásokon (1Kor 9:24). w17.11 5:1–2

Az Énekeljünk örömmel Jehovának! című énekeskönyvünkben sok ének olyan, mint egy ima. Ezekkel kifejezhetjük Jehovának, hogy mit érzünk iránta. Más énekek „szeretetre és jó cselekedetekre” ösztönöznek bennünket (Héb 10:24). Biztosan szeretnénk jól megismerni az énekek dallamát, ritmusát és szövegét. Ha otthon gyakorolunk, bátran és szívből tudjuk majd énekelni őket. Tartsuk hát elménkben, hogy az éneklés fontos része az imádatunknak. Általa ki tudjuk fejezni Jehovának, hogy mennyire szeretjük őt, és mennyire értékeljük mindazt, amit értünk tesz (Ézs 12:5). Ha lelkesek vagyunk, azzal másokat is arra ösztönzünk, hogy bátran énekeljenek. A gyülekezet minden tagja, fiatalok, idősek és az új érdeklődők is részt vehetnek az imádatnak ebben a részében. Ezért ne vonakodjunk szívből énekelni, énekeljünk örömmel! w17.11 1:18–19

Sok menekült olyan országból jön, ahol korlátozva van a prédikálómunkánk. A befogadó országokban szolgáló buzgó Tanúknak köszönhetően menekültek ezrei végre hallhatják „a királyság szavát” (Máté 13:19, 23). Sokan közülük, akik meg vannak terhelve, felüdülést találnak az összejöveteleinken, és felismerik: „Valóban köztetek van az Isten” (1Kor 14:25; Máté 11:28–30). Amikor menekülteknek tanúskodunk, körültekintőnek kell lennünk (Péld 22:3). Türelmesen hallgassuk meg őket, de ne menjünk bele politikai témák megvitatásába. Kövessük a fiókhivataltól és a hatóságoktól kapott útmutatásokat, és kerüljük az olyan helyzeteket, amelyek veszélybe sodorhatnának minket vagy másokat. Ismerjük meg jobban a menekültek vallási és kulturális hátterét, és tartsuk tiszteletben az érzéseiket. Például bizonyos nemzetiségű embereknek határozott véleményük van arról, hogy milyen öltözet elfogadható a nők számára. Ezért fontos, hogy amikor menekülteknek tanúskodunk, ne botránkoztassuk meg őket a megjelenésünkkel. w17.05 1:17–18

Kérheted Jehovát, hogy meg tudd teremni a szent szellem gyümölcsét, amikor a nem Tanú rokonaiddal beszélsz. Ne akard megcáfolni az összes hamis vallásos elképzelésüket. Ha megbántanak a szavaikkal vagy a tetteikkel, kövesd az apostolok példáját. Pál ezt írta: „Amikor szidalmaznak bennünket, áldást mondunk, amikor üldöznek, helytállunk, amikor rossz hírbe kevernek, kérlelőn kérünk” (1Kor 4:12, 13). A jó viselkedésed még annál is nagyobb hatással lehet az ellenséges rokonaidra, mint az, hogy szelíden beszélsz velük (1Pét 3:1, 2, 16). Lássák a te példádból is, hogy Jehova Tanúi között boldogok a házaspárok, a szülők törődnek a gyermekeikkel, és a Tanúk erkölcsös és tartalmas életet élnek. Még ha a rokonaid nem is lesznek a hittársaid, akkor is jó érzéssel tölthet el a tudat, hogy a hűségeddel örömet szerzel Jehovának. w17.10 2:13–14

Persze nem meglepő, hogy sokan jelentős változtatásokat tettek az életükben annak hatására, hogy tanulmányozták Isten Szavát. Hasonló átalakuláson mentek keresztül az első században élt testvéreink is, akiknek égi reménységük volt (1Kor 6:9–11). Miután Pál apostol beszélt róla, hogy milyen emberek nem örökölhetik Isten királyságát, ezt írta a hittársainak: „ilyenek voltak némelyek közületek.” De az Írások és Isten szent szellemének a hatására megváltoztak. Ám néhányuk még a megtérése után is követett el komoly hibákat. A Biblia megemlít egy felkent keresztényt, akit ki kellett közösíteni. Később azonban felhagyott a bűnös életmódjával, és visszafogadták (1Kor 5:1–5; 2Kor 2:5–8). Igazán bátorító arról hallani, hogy a testvéreinknek milyen sok területen sikerült megváltozniuk Isten Szavának köszönhetően. Biztosan szeretnénk mi is a lehető legnagyobb mértékben a javunkra fordítani. w17.09 4:2–3

Az alapelveken nyugvó szeretet, az a·gaʹpé Jehova ajándéka, hiszen tőle származik (1Ján 4:7). Ez a szeretet legmagasabb rendű formája. Igaz ugyan, hogy társulhat hozzá vonzalom is, de leginkább önzetlen tettek jellemzik. Egy forrásmű szerint az a·gaʹpé „csak azokból a tettekből ismerhető fel, amelyekre ösztönöz valakit”. Ha ilyen önzetlen szeretetet mutatunk mások iránt, vagy ilyen szeretettel bánnak velünk, az gazdagabbá, örömtelibbé és tartalmasabbá teszi az életünket. Jehova már azelőtt szeretetet tanúsított az emberek iránt, hogy megteremtette Ádámot és Évát. Úgy alkotta meg a földet, hogy az örök otthonunk legyen, ahol nemcsak hogy életben maradunk, hanem élvezhetjük is az életet. Ezt Jehova nem önös érdekből tette, hanem értünk. Azáltal is önzetlen szeretetet mutatott, hogy megáldotta a földi gyermekeit azzal a reménységgel, hogy örökké élhetnek a nekik készített paradicsomban. w17.10 1:1–2

Jakab hozzátette: „ha továbbra is kivételeztek, bűnt követtek el” (Jak 2:9). A szeretet viszont arra indít minket, hogy mindenkivel egyformán bánjunk, függetlenül az iskolázottságától, a bőrszínétől vagy a társadalmi helyzetétől. És feltétlenül kerüljük, hogy csupán látszatból legyünk pártatlanok. Ennek a szívünkből kell fakadnia. A szeretetről az is elmondható, hogy „hosszútűrő és kedves”, és „nem fuvalkodik fel” (1Kor 13:4). Valóban türelemre, kedvességre és alázatra van szükség ahhoz, hogy megosszuk másokkal a jó hírt (Máté 28:19). Ezek a tulajdonságok abban is segítenek, hogy a gyülekezetünkben mindegyik testvérrel és testvérnővel jól kijöjjünk. Ha ilyen szeretettel bánunk egymással, a gyülekezeteink egységesek lesznek, jó fényt vetnek majd Jehovára, és az érdeklődők szívesen jönnek el közénk. Nem véletlen, hogy az új egyéniségről szóló bibliai rész ezzel a magvas kijelentéssel zárul: „Mindezek mellett pedig öltsétek magatokra a szeretetet, mert az az egység tökéletes köteléke” (Kol 3:14). w17.08 4:18–19

Nekünk is ilyen könyörületet kell éreznünk azok iránt, akik még megbánhatják a bűneiket, és elnyerhetik Isten tetszését. Jehova nem akarja, hogy bárki is elpusztuljon a közelgő ítéletkor (2Pét 3:9). Ezért amíg nem lép fel a gonoszok ellen, kitartóan hirdessük a figyelmeztető üzenetét. Jézus is jó példát mutatott a könyörületességben. Megszánta a sokaságot, „mert elcsigázottak és hányatott sorsúak voltak, mint a pásztor nélküli juhok”. Mire indították Jézust az érzései? „Kezdte őket sok mindenre tanítani” (Máté 9:36; Márk 6:34). Egészen máshogy gondolkodott, mint a farizeusok, hiszen ők egyáltalán nem törődtek az egyszerű emberekkel (Máté 12:9–14; 23:4; Ján 7:49). Jézushoz hasonlóan te is szívből vágysz rá, hogy segíts azoknak, akik éhezik az igazságot? w17.09 2:6, 9

Miközben József egy egyiptomi börtönben sínylődött, vajon volt-e bármi sejtelme arról, hogy az ország második leghatalmasabb embere lesz, vagy hogy Jehova őt használja majd fel arra, hogy megmentse a családját az éhínségtől? (1Móz 40:15; 41:39–43; 50:20). Amit Jehova tett vele, az kétségtelenül minden várakozását felülmúlta. Vajon az idős Sára számított rá, hogy Jehova egy fiúval áldja meg őt? Az, hogy életet adhatott Izsáknak, minden bizonnyal hatalmas meglepetés volt neki (1Móz 21:1–3, 6, 7). Természetesen nem várjuk el Jehovától, hogy csodát téve még az új világ előtt megszüntesse az összes problémánkat, és arra sem számítunk, hogy rendkívüli dolgok történnek velünk. De az biztos, hogy Jehova esetenként különleges módon segítette a szolgáit. És ő nem változott (Ézs 43:10–12). Tisztában vagyunk vele, hogy ő mindig meg tudja adni nekünk a szükséges erőt, hogy az akaratát tegyük (2Kor 4:7–9). Még a leküzdhetetlennek tűnő akadályokat is leküzdhetjük Jehova segítségével, ha hűségesek maradunk hozzá. w17.08 2:13–14

Teljes idejű szolgaként sok más teljes idejű szolgát is megismerhetsz, és érettebb kereszténnyé válhatsz. Sokan tapasztalták, hogy mivel fiatalkorukban ezt a pályát választották, később a házasságuk is boldogabb lett. Azok, akik a házasságkötésük előtt úttörőkként szolgáltak, gyakran együtt is folytatni tudják az úttörőzést (Róma 16:3, 4). Ahhoz, hogy meg tudd valósítani a céljaidat, szívből vágynod kell rájuk. A Zsoltárok 20:4 ezt írja Jehováról: „Adja meg, ami szíved szerint való, teljesítse minden szándékodat!” Gondold át, hogy mit szeretnél kezdeni az életeddel. Figyeld meg, hogy mit valósít meg Jehova napjainkban, és gondolkodj el azon, hogy hogyan vehetnéd ki a részed a szolgálatából. Aztán tűzz ki olyan célokat, amelyekkel örömet szerzel neki. Jehova teljes lelkű szolgálata mély megelégedést ad, mert így az egész életeddel őt dicsőítheted. Igen, „gyönyörködj Jehovában, és ő megadja szíved kéréseit” (Zsolt 37:4). w17.07 4:15–18

Ha valaki ügyesen ellátja a rábízott feladatot, vagy jó példa valamilyen keresztényi tulajdonságban, dicséretet érdemel. Ha ez emberekről elmondható, akkor mennyivel inkább van okunk rá, hogy Jehova Istent dicsérjük! Például dicsérhetjük őt a mérhetetlen hatalmáért, amelyről a csodálatos teremtésműve tanúskodik, és azért is, mert kedvesen váltságul adta a Fiát az emberiségért. A 147. zsoltár írója arra érzett indíttatást, hogy dicsérje Jehovát, és másokat is arra ösztönzött, hogy ugyanezt tegyék (Zsolt 147:7, 12). Nem tudjuk, ki írta ezt a zsoltárt, de az írója feltehetően abban az időben élt, amikor Jehova visszavitte az izraelitákat Jeruzsálembe a babiloni száműzetésből (Zsolt 147:2). Az, hogy Isten népe visszatérhetett oda, ahol korábban az igaz imádatot gyakorolta, arra késztette a zsoltárírót, hogy dicsérje Jehovát. És neked személy szerint milyen okaid vannak rá, hogy dicsérd Jehovát? w17.07 3:1–3

Jézus tisztában volt vele, hogy a legtöbb követője nem tudja majd függetleníteni magát ettől az igazságtalan kereskedelmi rendszertől, ha szeretne valahogyan megélni. Jézus nem fejtette ki, hogy miért nevezte igazságtalannak a gazdagságot, de a Bibliából egyértelműen kiderül, hogy Isten eredeti szándékában nem volt benne, hogy az emberek kapzsi módon kereskedjenek. Édenben Ádám és Éva bőségesen megkapott mindent, amire szüksége volt (1Móz 2:15, 16). Az első században, amikor a felkentek gyülekezetén működött a szent szellem, egyikük „sem mondta semmijéről, hogy az az övé, hanem mindenük közös volt” (Csel 4:32). Ézsaiás próféta pedig olyan időről jövendölt, amikor minden ember korlátlanul élvezheti a föld javait (Ézs 25:6–9; 65:21, 22). De addig Jézus követőinek a megélhetés érdekében gyakorlati bölcsességgel kell felhasználniuk ennek a világnak az igazságtalan gazdagságát, miközben igyekeznek elnyerni Isten helyeslését (Luk 16:8). w17.07 1:4–6

Jób könyve az egyik legrégebben lejegyzett rész a Bibliában. Megtudhatjuk belőle, hogy Sátán azt állította, hogy Jób hátat fordít Istennek, ha emberpróbáló nehézségeket kell elszenvednie. Azt akarta, hogy maga Isten sújtsa csapásokkal Jóbot. Jehova ezt nem tette meg, viszont megengedte Sátánnak, hogy próbára tegye ezt a hűséges férfit. Így Jób rövid idő leforgása alatt elvesztette a szolgáit, a vagyonát és a tíz szeretett gyermekét. Sátán mindezt úgy idézte elő, hogy Jób azt gondolja, hogy Istentől jönnek a csapások (Jób 1:13–19). Ezek után Sátán egy fájdalmas és visszataszító betegséggel sújtotta őt (Jób 2:7). Jób gyötrelmeit az is fokozta, hogy bántóan beszélt vele a felesége és három ismerőse, akik a barátainak vallották magukat (Jób 2:9; 3:11; 16:2). Vajon beigazolódott Sátán vádja? Egyáltalán nem! Jób nem volt hajlandó megtagadni Istent (Jób 27:5). w17.06 3:9–10

A családfők ma is tisztában vannak vele, hogy a Biblia szerint az ő felelősségük eltartani a családjukat. Ahhoz, hogy eleget tudjanak tenni ennek a kötelességüknek, keményen kell dolgozniuk. Ám ezekben az utolsó napokban a legtöbb munka sok stresszel jár. Mivel a korlátozott számú állásért ádáz verseny folyik, számos alkalmazott úgy érzi, kénytelen többet dolgozni, néha kevesebb fizetésért. Az pedig, hogy egyre nagyobb hatékonyságot várnak el a dolgozóktól, fizikailag, mentálisan és érzelmileg is megviseli őket. Akik nem hajlandók ilyen áldozatokat hozni a cégükért, az állásukat kockáztatják. Mi, keresztények elsősorban Jehova Istenhez szeretnénk hűségesek lenni, nem a munkaadónkhoz (Luk 10:27). A munka csupán eszköz a célunk eléréséhez, vagyis ahhoz, hogy eltartsuk magunkat, miközben végezzük a szolgálatunkat. De ha nem vigyázunk, a munkánk akadályozhat az imádatban. w17.05 4:5–7

Előfordul, hogy akik újak az igazságban, bevonnak egy érett testvért vagy testvérnőt a gyermekeik bibliai oktatásába. Ha egy szülő úgy dönt, hogy megkér valakit, hogy tanulmányozzon a gyerekeivel, ez a testvér vagy testvérnő ne vegye át a szülő szerepét (Ef 6:1–4). Ez abban az esetben is igaz, ha a gyermek szüleit nem érdekli az igazság. Arra is jó odafigyelni, hogy a család otthonában tanulmányozzanak, a szülők vagy egy másik érett Tanú jelenlétében, vagy pedig egy arra alkalmas nyilvános helyen. Így nem adnak okot a félreértésre. Remélhetőleg a szülők idővel el tudják majd látni azt az Istentől kapott feladatukat, hogy oktassák a Bibliából a gyerekeiket. w17.06 1:15–16

Ha egy gyermek idegennek érzi a szülei kultúráját, talán a nyelvüket sem szívesen tanulja meg, és a hitüket sem követi. A keresztény szülőknek fontosabb a saját érdekeiknél az, hogy mi tesz jót a gyermekeiknek (1Kor 10:24). Egy testvér, Samuel ezt meséli: „A feleségemmel megfigyeltük, hogy a gyerekeink melyik nyelven tudnak igazán fejlődni szellemileg, és bölcsességért imádkoztunk. Mivel láttuk, hogy a mi nyelvünkön folyó összejövetelen nem sokat tanulnak, úgy döntöttünk, hogy átmegyünk a helyi nyelvű gyülekezetbe. Rendszeresen elmentünk velük az összejövetelekre és a szolgálatba, és sokszor meghívtunk testvéreket egy étkezésre vagy kirándulásra. Így a gyerekek jobban megismerték őket, és Jehovát is, mégpedig nemcsak Istenként, hanem az atyjukként és a barátjukként is. Ezt sokkal fontosabbnak tartottuk, mint azt, hogy jól megtanulják a nyelvünket.” w17.05 2:11–13

A földet nemsokára olyanok töltik majd be, akik sohasem választanának másik uralmat Jehováén kívül. Mennyire várjuk azt az időt! Hasonlóan érzünk, mint Debóra és Bárák, akik így énekeltek: „vesszen el minden ellenséged, ó, Jehova, de akik szeretnek, olyanok legyenek, mint a nap, mikor teljes fényében tündököl!” (Bír 5:31). Jehova válaszolni fog erre a kérésre, amikor elpusztítja Sátán gonosz világát. Armageddon háborújának kitörésekor már nem lesz szükség földi önkéntesekre az ellenség megsemmisítéséhez. Nekünk az lesz a feladatunk, hogy megfogadjuk a következő szavakat: „álljatok nyugton, és lássátok meg, hogyan ment meg titeket Jehova” (2Krón 20:17). De addig is számtalan lehetőségünk van rá, hogy bátran és buzgón támogassuk Jehova uralmát. „Mivel a nép önként ajánlkozott, dicsérjétek Jehovát!” Debóra és Bárák a győzelmi énekük elején ezekkel a szavakkal nem embereket dicsőítettek, hanem a legfelségesebb Istent (Bír 5:1, 2). Bárcsak a mi szolgálatkész példánk is arra indítana másokat, hogy dicsérjék Jehovát! w17.04 5:17–18

Bár József nem felejtette el, mi mindenen ment keresztül a 13 évig tartó szenvedései alatt, nem keseredett meg (1Móz 45:5–8). És ami a legfontosabb, nem engedte, hogy mások hibái és tettei elválasszák őt Jehovától. A hűsége nem volt hiábavaló: láthatta, ahogyan Jehova jóváteszi a történteket, és megáldja őt a családjával együtt. József példáját követve mi is tartsuk becsben és óvjuk a Jehovához fűződő kapcsolatunkat. Soha ne engedjük, hogy a hittársaink hibái eltávolítsanak minket Istentől, akit szeretünk és szolgálunk (Róma 8:38, 39). Inkább igyekezzünk még közelebb húzódni Jehovához, és az ő szemszögéből nézni a dolgokat, amikor igazságtalanul bánnak velünk a gyülekezetben. Ha már mindent megtettünk, amit tudtunk a Szentírás tanácsaival összhangban, hagyjuk az ügyet Jehova kezében, és bízzunk benne, hogy a megfelelő időben és módon tisztázni fogja a helyzetet. w17.04 3:12, 15–16

Anna pontosan azt tette, amit Istennek fogadott. Eszébe sem jutott, hogy kibújjon az ígérete alól. Elvitte Sámuelt Éli főpaphoz a silói hajlékba, és ezt mondta neki: „Ezért a fiúért imádkoztam, hogy adja meg Jehova a kérésemet, amit kértem tőle. Én pedig kölcsönadom őt Jehovának. Élete minden napján olyan lesz, mint akit Jehovának kértek” (1Sám 1:24–28). Ezután „Sámuel tovább növekedett Jehovánál” (1Sám 2:21). Mit élhetett át Anna? Szívéből szerette a kisfiát, de le kellett mondania arról, hogy napról napra vele legyen. Biztosan vágyott rá, hogy megölelgesse, játsszon vele, és gondoskodjon róla, egyszóval átélhesse azokat a boldog pillanatokat, amelyekben minden anyának része van, miközben látja a gyermekét felnőni. Ennek ellenére nem bánta meg, amit Istennek ígért. A szíve ujjongott Jehovában (1Sám 2:1, 2; Zsolt 61:1, 5, 8). w17.04 1:7–8

Pál apostol arról jövendölt, hogy napjainkban „nehezen elviselhető, válságos idők lesznek”, majd hozzátette: „A gonosz emberek és a szélhámosok pedig egyre messzebbre mennek majd a rosszaságban” (2Tim 3:2–5, 13). Szerinted is teljesednek ezek a prófétai szavak? Sokan a saját bőrünkön tapasztaljuk az erőszakos emberek, gyűlölködő fanatikusok vagy elvetemült bűnözők gonoszságát. Vannak, akik nyíltan kimutatják, mennyire rosszindulatúak, míg mások szélhámosak, vagyis az igazságosságra hivatkoznak, miközben aljas dolgokat követnek el. Még ha közvetlenül nem is szenvedünk az ilyen emberek miatt, a tetteik hatással vannak ránk. Összeborzadunk, amikor értesülünk róla, milyen szörnyűségeket követnek el: gyermekekkel, idősekkel és más kiszolgáltatott emberekkel kegyetlenkednek. Olyasmiket művelnek, amik már egyenesen állatias vagy inkább démoni gondolkodásról árulkodnak (Jak 3:15). Azonban Isten Szava szerint a rémtetteikről szóló híreket nemsokára csupa jó hír váltja fel. w17.04 2:4