December

A bibliai időkben a vendéglátáshoz hozzátartozott a közös étkezés is (1Móz 18:1–8; Bír 13:15; Luk 24:28–30). Ezzel azt fejezte ki a házigazda, hogy szeretne a vendégével békés, baráti kapcsolatban lenni. Elsősorban kiket vendégeljünk meg? A gyülekezetünkhöz tartozó testvéreket és testvérnőket, hiszen ők fontos részei a mindennapjainknak. És ha nehézségekkel kell majd szembenéznünk, egymásra leszünk utalva. Ezért mindannyiukkal szeretnénk békében és jó barátságban lenni. Előfordul, hogy egy körzetfelvigyázónak, egy teokratikus iskola tanulóinak vagy egy építkezés önkénteseinek van szükségük szálláshelyre. Ha pedig katasztrófa sújt, néhány családot talán be kell fogadni, amíg nem sikerül helyreállítani az otthonukat. Ne gondoljuk, hogy csak azok szállásolhatnak el másokat, akiknek nagyon kényelmes otthonuk van – ők talán már sokszor megtették ezt. Te is fel tudnád ajánlani az otthonodat, még ha szerényebb körülmények között élsz is? w18.03 3:6, 9

Mi segít, ha elesünk, hogy fel tudjunk kelni? Nem pusztán a saját akaraterőnk, hanem Isten szelleme (Flp 4:13). A szellem gyümölcsének része az önuralom is, amely szorosan összekapcsolódik az önfegyelemmel. Az is fontos, hogy tartalmas imákat mondjunk, tanulmányozzuk a Bibliát, és elmélkedjünk rajta. De mi a helyzet, ha nehéznek találod a tanulmányozást? Talán úgy érzed, nem vagy egy tanulós típus. Gondolj arra, hogy Jehova szívesen támogat, ha engeded. Segít neked vágyakozást kifejleszteni a Szava iránt (1Pét 2:2). Kezdésként kérd imában Jehovát, hogy adja meg neked a szükséges önfegyelmet a tanulmányozáshoz. Aztán ezzel összhangban tegyél is erőfeszítést. Eleinte talán rövidebb időt szánhatnál a tanulmányozásra. Idővel egyre könnyebb és élvezetesebb lesz. Végül igazán megszereted majd, amikor visszavonulhatsz egy kicsit, hogy befogadd Jehova értékes gondolatait (1Tim 4:15). w18.03 5:5–6

Mielőtt egy tanulmányozó megkeresztelkedhetne, pontos ismeretet kell szereznie Istenről, a szándékáról és arról, ahogyan az emberek megmentéséről gondoskodik, és mindebben hitet kell kifejlesztenie (1Tim 2:3–6). Ez a hit arra indítja, hogy tartózkodjon az olyan szokásoktól, melyek nem tetszenek Istennek, és hogy összhangba hozza az életét Jehova igazságos elvárásaival (Csel 3:19). Ez logikus, hiszen Jehova nem fogadja el az önátadását annak, aki kitart olyan rossz dolgokban, melyeket ő gyűlöl (1Kor 6:9, 10). De mielőtt egy tanulmányozó átadja az életét Jehovának, többre van szükség annál, mint hogy ragaszkodik az ő magas erkölcsi mércéjéhez. Fontos, hogy ott legyen a gyülekezeti összejöveteleken, és rendszeresen részt vegyen az életmentő prédikáló- és tanítványképző munkában (Csel 1:8). Csak ezeknek a lépéseknek a megtétele után adhatja át magát egy új tanítvány Jehovának egy személyes imában, és aztán ennek jelképeként szemtanúk előtt megkeresztelkedhet. w18.03 1:12

Miért döntött úgy Jehova, hogy Máriát választja Jézus édesanyjának? Kétségtelenül azért, mert Mária szellemi gondolkodású volt. Ez egyértelműen látszik abból, ahogyan Jehovát dicsérte, amikor meglátogatta a rokonait, Zakariást és Erzsébetet (Luk 1:46–55). A szavai jól tükrözik, hogy szívből értékelte Isten Szavát, és alaposan ismerte a Héber iratokat (1Móz 30:13; 1Sám 2:1–10; Mal 3:12). Érdemes megjegyezni azt is, hogy friss házasokként József és Mária tartózkodtak a nemi kapcsolattól egészen addig, amíg Jézus világra nem jött. Ez azt mutatja, hogy mindketten fontosabbnak tartották Jehova szándékát, mint azt, hogy kielégítsék a vágyaikat (Máté 1:25). Ahogy telt az idő, Mária megfigyelte, hogy mi minden történik Jézussal, és figyelt a bölcs szavaira (Luk 2:51). Őszintén érdekelte őt, hogy mi Isten akarata a Messiásra vonatkozóan. Mária példája arra ösztönöz minket, hogy gondoljuk át, hogyan tehetjük az első helyre az életünkben Isten szándékát. w18.02 3:11

Hogyan követhetjük Jób példáját a hit és az engedelmesség terén? A körülményeinktől függetlenül mindig Jehova legyen az első az életünkben, feltétel nélkül bízzunk benne, és teljes szívből engedelmeskedjünk neki. Nekünk még alaposabb okunk van rá, hogy ezt tegyük, mint Jóbnak volt. Mi már nagyon jól ismerjük Sátánt és a módszereit (2Kor 2:11). Részben Jób könyvéből azt is megtudtuk, hogy miért engedi meg Isten a szenvedést. Dániel próféciájából pedig megértettük, hogy Isten királysága egy világkormányzat, melynek Krisztus Jézus áll az élén (Dán 7:13, 14). És ez a királyság hamarosan végleg megszünteti a szenvedést. Jób története arra is rávilágít, hogy milyen fontos együttérzően bánni azokkal a hittársainkkal, akik próbákat élnek át. Jóbhoz hasonlóan néha talán ők is meggondolatlanul beszélnek (Préd 7:7). De ne ítéljük el őket, hanem próbáljuk megérteni az érzéseiket, és legyünk könyörületesek. Így szerető és irgalmas Atyánkat, Jehovát utánozzuk (Zsolt 103:8). w18.02 1:16, 19–20

Néhányan azért válnak büszkévé, mert vonzóak, népszerűek, tehetségesek a zenében, erősek vagy elismertek. Dávidra ez mind igaz volt, mégis alázatos maradt egész életében. Miután megölte Góliátot, és Saul király felajánlotta neki a lányát, Dávid ezt mondta: „Ki vagyok én. . ., hogy veje legyek a királynak?” (1Sám 18:18). Dávidhoz hasonlóan Jehova ma élő szolgái is törekszenek rá, hogy alázatosak legyenek. Lenyűgöz minket az a tény, hogy Jehova alázatos, noha ő a leghatalmasabb az egész világegyetemben. Megfogadjuk a következő ihletett tanácsot: „öltsétek magatokra a könyörület gyöngéd vonzalmát, a kedvességet, az alázatosságot, a szelídséget és a hosszútűrést” (Kol 3:12). Azt is tudjuk, hogy a szeretet „nem kérkedik, nem fuvalkodik fel” (1Kor 13:4). Ha alázatosak vagyunk, az emberek talán közeledni fognak Jehovához. w18.01 5:6–7

Szükség lehet rá, hogy támogassunk valamilyen konkrét célt vagy munkát (Csel 4:34, 35; 1Kor 16:2). Előfordulhat például, hogy új királyságtermet fognak építeni a gyülekezetednek. De az is lehetséges, hogy a hozzájárulásunk segít fedezni a kongresszusunk költségeit vagy egy katasztrófa utáni segélyakciót. Adományokból tartjuk fenn a főhivatalt, és a világ különböző részein működő fiókhivatalokat is. Megemlíthetjük még a misszionáriusok, a különleges úttörők és a körzetfelvigyázók támogatását. Mindannyian támogathatjuk azt a munkát, amelyet Jehova véghez visz ezekben az utolsó napokban. Az adományokat többnyire névtelenül adjuk. Egyszerűen bedobunk egy összeget a királyságteremben elhelyezett adományládákba, vagy elküldjük a jw.org-on keresztül. Könnyen érezhetjük úgy, hogy a mi kis adományunk nem sokat számít. Ám a szervezetnek adományozott pénz inkább sok kis összegű felajánlásból származik, mintsem néhány nagyobból. w18.01 3:10–11

A keresztelkedés alapvető elvárás, ha valaki szeretne keresztény lenni, és ahhoz is elengedhetetlen, hogy megmentést nyerjünk (Máté 28:19, 20). A keresztelkedésed azt jelképezte, hogy átadtad magad Jehovának, vagyis ünnepélyesen megígérted, hogy szeretni fogod, és az ő akarata lesz a legfontosabb számodra. Ez a legjobb, amit tehettél, hiszen Jehovára bíztad az életedet. Képzeld csak el, mi lenne veled, ha nem teszed meg ezt a lépést! Aki nem Jehova uralmát választja, az Sátán uralma alá kerül. Az Ördög mit sem törődik a megmentéseddel. Igazából attól lenne boldog, ha lemaradnál az örök életről azért, mert az ő oldalán foglalsz állást. Gondold át, milyen jó dolgokat eredményezett, hogy megkeresztelkedtél, és nem Sátánt támogatod. Mivel az életedet Jehovának adtad, teljes bizalommal mondhatod a következőket: „Jehova mellettem áll, nem félek. Földi ember mit árthat nekem?” (Zsolt 118:6). Soha nem lehet részed annál nagyobb megtiszteltetésben, mint hogy Isten mellett foglalhatsz állást, és hogy érezheted az elismerését. w17.12 4:1–3

A testvérek időnként felbosszantanak minket a szavaikkal vagy a tetteikkel, de fordítva is igaz: van, hogy mi idegesítjük őket. Ez komoly próbát jelenthet. Ilyenkor is bizonyíthatjuk a feddhetetlenségünket. Megtanulhatunk együttműködni a testvéreinkkel, akiket ő a hibáik ellenére is szeret. Jehova nem óvja meg a szolgáit a próbáktól, ami József történetéből is jól látszik. A féltestvérei féltékenységből eladták őt rabszolgának, amikor még fiatal fiú volt, így Egyiptomba került (1Móz 37:28). Jehova látta ezt, és biztosan elszomorította, hogy ilyen csúnyán bánnak az engedelmes szolgájával és barátjával, Józseffel. Mégsem lépett közbe sem akkor, sem később, amikor Józsefet megvádolták, hogy erőszakot akart elkövetni Potifár feleségén, és börtönbe vetették. De vajon elhagyta őt Isten akár egy pillanatra is? Ellenkezőleg, „amihez csak [József] hozzáfogott, Jehova sikeressé tette” (1Móz 39:21–23). w18.01 1:12–14

Mit válaszolnál arra, hogy milyen fő tanításokban hiszel? Biztosan elmondanád, hogy Jehova a teremtőnk és életadónk. Valószínűleg azt is megemlítenéd, hogy hiszel Jézus Krisztusban, aki váltságul adta az életét. És örömmel beszélnél arról is, hogy a földünk paradicsom lesz, ahol Isten szolgái örökké fognak élni. De vajon eszedbe jutna a feltámadás is, mint az egyik legértékesebb bibliai tanítás? Jó okunk van rá, hogy a feltámadást is a kulcsfontosságú hitnézeteink közé soroljuk, még akkor is, ha abban reménykedünk, hogy túléljük a nagy nyomorúságot, és örökké fogunk élni a földön. A feltámadásnak nagy szerepe van a hitünkben. Ha Krisztus nem támadt volna fel, akkor nem uralkodhatna királyként, és az uralmáról szóló tanításunk értelmetlen lenne (1Kor 15:12–19). De mi tudjuk, hogy Jézus feltámadt, és ragaszkodunk a feltámadásba vetett hitünkhöz (Márk 12:18; Csel 4:2, 3; 17:32; 23:6–8). w17.12 2:1–2

A farizeusok csak arra összpontosítottak, hogy mit tett a bűnös, és nem arra, hogy milyen ember legbelül. Amikor látták, hogy Jézus részt vesz egy vacsorán Máté otthonában, ezt kérdezték a tanítványoktól: „Miért van az, hogy a tanítótok adószedőkkel és bűnösökkel eszik?” Jézus ezt felelte: „Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, a betegségben szenvedőknek viszont igen. Menjetek hát, és tanuljátok meg, mit jelent ez: »Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.« Mert nem azért jöttem, hogy az igazságosakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam” (Máté 9:9–13). Ez vajon azt jelenti, hogy Jézus elnézte a súlyos vétkeket? Nem. Az üzenetének az volt az egyik fontos célja, hogy megbánásra indítsa a bűnösöket (Máté 4:17). Észrevette, hogy az adószedők és a bűnösök közül néhányan vágynak rá, hogy megváltozzanak. Nem csupán az étkezés miatt mentek el Mátéhoz, hanem mert követték Jézust (Márk 2:15). Sajnos a legtöbb farizeus Jézussal ellentétben nem látta a lehetőséget ezekben az emberekben. w17.11 3:2, 15

Igazi áldásnak érezzük, hogy a keresztény gyülekezethez tartozhatunk. Az, hogy az összejöveteleken tanulmányozzuk Isten Szavát, és kedvesen, szeretettel támogatjuk egymást, segít a díjra összpontosítanunk. Ám időnként lehetnek köztünk félreértések, ami feszültséget okoz. Ha nem rendezzük az ilyen helyzeteket, neheztelés alakulhat ki bennünk (1Pét 3:8, 9). Mit tehetünk, hogy a neheztelés ne fosszon meg minket a díjtól? Pál ezt mondta a kolosszéiaknak: „mint az Isten választottai, szentek és szeretettek, öltsétek magatokra a könyörület gyöngéd vonzalmát, a kedvességet, az alázatosságot, a szelídséget és a hosszútűrést. Továbbra is viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak készséggel, ha valakinek panaszra van oka a másik ellen. Mint ahogy Jehova is készséggel megbocsátott nektek, úgy ti is” (Kol 3:12, 13). w17.11 5:7–8

Ha egy izraelita véletlenül megölt valakit, és elmenekült egy menedékvárosba, először el kellett mondania az ügyét a véneknek a városkapuban. Az ilyen személyt kedvesen kellett fogadni. Valamivel később visszaküldték abba a városba, ahol a szerencsétlenség történt, és a helyi vének ítélték meg az ügyét (4Móz 35:24, 25). Csak akkor térhetett vissza a menedékvárosba, ha megállapították, hogy az emberölés valóban nem volt szándékos. Miért kellett a véneket is bevonni az ügybe? Azért, mert az ő feladatuk volt, hogy tisztán tartsák Izrael gyülekezetét, és hogy segítsenek a vérbűnös személynek Jehova irgalmában részesülni. Egy bibliatudós azt írta, hogy ha a vétkes nem kereste meg a véneket, az az életébe kerülhetett, mivel nem élt azzal a lehetőséggel, amelyet Isten felkínált neki a védelme érdekében. Ha nem menekült valamelyik menedékvárosba, az áldozat legközelebbi rokona megölhette őt. w17.11 2:6–7

A seregek Jehovája ma is felhasználja az angyalait, hogy megvédje és erősítse a népét (Mal 3:6; Héb 1:7). Attól fogva, hogy a szellemi Izrael 1919-ben kiszabadult Nagy Babilon jelképes fogságából, az igaz imádat megállíthatatlanul terjed a folyamatos támadás ellenére (Jel 18:4). Az angyali védelemnek köszönhetően nem kell attól tartanunk, hogy Jehova népe újra a hamis vallás fogságába kerül (Zsolt 34:7). Pont ellenkezőleg, biztosak lehetünk benne, hogy Istent a szolgái továbbra is örömmel és buzgón imádhatják az egész földön. A mi oldalunkon Jehova serege áll. A nagy nyomorúságnak ebben a kritikus pillanatában az angyalok összegyűlnek, hogy megvédjék Isten népét, és elpusztítsanak mindenkit, aki lázad az uralma ellen (2Tessz 1:7, 8). Micsoda emlékezetes nap lesz az! w17.10 4:10–11

Ha egy családtagodat kiközösítették, vagy elkülönült a gyülekezettől, az olyan érzés lehet, mintha kardot döfnének a szívedbe. Hogyan birkózhatsz meg a fájdalommal? Fontos, hogy ragaszkodj a szellemi szokásaidhoz. Erősítsd a kapcsolatodat Jehovával azáltal, hogy rendszeresen olvasod a Bibliát, felkészülsz és elmész az összejövetelekre, részt veszel a szolgálatban, és erőért imádkozol a kitartáshoz (Júd 21). Ha úgy érzed, hogy csak gépiesen végzed ezeket a tevékenységeket, ne add fel! Ragaszkodj ezekhez a jó szokásokhoz, és meglátod, így könnyebb lesz uralkodni a gondolataidon és az érzéseiden. Emlékezz, mit élt át a 73. zsoltár írója. Nem jól látta a dolgokat, és ezért zaklatottá vált. De miután bement Isten szentélyébe, helyreállt a belső békéje (Zsolt 73:16, 17). Ha kitartasz Jehova imádatában, az neked is segíthet. w17.10 2:17–18

Az Éden kertjében Sátán úgy tett, mintha jót akarna Évának, de igazából önző és képmutató volt (1Móz 3:4, 5). Ahitófelről kiderült, hogy hamis barátja volt Dávid királynak. Elárulta őt, amikor úgy érezte, hogy ezzel előbbre juthat (2Sám 15:31). Napjainkban a hitehagyottak és mások, akik megosztottságot idéznek elő a gyülekezetben, úgy tesznek, mintha törődnének másokkal, pedig csak álcázni próbálják az önző indítékaikat „mézesmázoskodással meg hízelkedő beszéddel” (Róma 16:17, 18). Azért különösen visszataszító, ha valaki szeretetet színlel, mert ezzel félrevezet másokat. Egy képmutató személy embereket becsaphat ugyan, de Jehovát nem. Jézus azt mondta, hogy az ilyenek „a legnagyobb szigorral” lesznek megbüntetve (Máté 24:51). Ezért jó, ha megkérdezzük magunktól: „Mindig őszinte, önzetlen a szeretetem, és sohasem próbálok félrevezetni másokat?” w17.10 1:6–8

Ha felolvasunk Isten Szavából, akkor engedjük, hogy maga Jehova szóljon a házigazdához. Egy találó bibliavers alighanem jóval nagyobb hatást ér el, mint bármi, amit magunktól mondanánk (1Tessz 2:13). Mindig megragadod a lehetőséget, hogy felolvass Isten Szavából, amikor megosztod másokkal a jó hírt? Természetesen nem elég egyszerűen csak felolvasni egy bibliaverset. Vegyük figyelembe, hogy sokan alig vagy egyáltalán nem ismerik a Bibliát. Ez már az első században is így volt (Róma 10:2). Nem feltételezhetjük, hogy a házigazda rögtön megérti a lényeget, amikor felolvasunk Isten Szavából. Ki kell emelnünk a fontosabb gondolatokat – talán megismételve a kulcsszavakat –, és meg is kell magyaráznunk azokat. Ezzel sokat segíthetünk másoknak abban, hogy megértsék a Bibliát, és hogy az üzenete érzelmeket is kiváltson belőlük (Luk 24:32). w17.09 4:7–8

Alapvető követelmény mindazok számára, akik szeretnék követni Jézust, hogy könyörületesen bánjanak a hittársaikkal és másokkal (Ján 13:34, 35). A könyörület azt is jelenti, hogy ’együtt szenvedni’. Aki könyörületes, az szeretné megszüntetni mások szenvedését, például azáltal, hogy segít megoldani a gondjaikat. Keresd erre az alkalmat! Amikor természeti katasztrófa sújt egy területet, sokakat arra indít a könyörület, hogy segítsenek a szenvedőknek. Jehova népe is arról ismert, hogy ilyenkor a rászorulók segítségére siet (1Pét 2:17). Egy japán testvérnő olyan helyen élt, ahol a 2011-es földrengés és cunami nagy pusztítást okozott. Azt mondta, hogy nagyon megvigasztalta és erőt öntött belé az, hogy egész Japánból és külföldről önkéntesek érkeztek, hogy helyrehozzák a károkat. Ezt írta: „A történtek kapcsán felismertem, hogy Jehova és a testvérek is törődnek velünk, és hogy a hittársaink az egész világon imádkoznak értünk.” w17.09 2:12–13

Miért érdemes fejleszteni az önuralmunkat? Először is, azt lehet megfigyelni, hogy ritkábban kerülnek bajba azok, akik képesek uralni az érzéseiket. Kiegyensúlyozottabbak, könnyebben alakítanak ki jó kapcsolatokat, és kevésbé hajlamosak dühbe gurulni, aggodalmaskodni vagy depresszióba zuhanni. Másodszor, csak akkor őrizhetjük meg Isten helyeslését, ha képesek vagyunk ellenállni a kísértéseknek, és megfékezni a helytelen vágyainkat. Ádám és Éva esete egyértelműen alátámasztja ezt (1Móz 3:6). És azóta sokan mások is learatták a keserű következményét annak, hogy nem volt elég önfegyelmük. Egyetlen bűnös ember sem tud tökéletesen uralkodni magán. Jehova pontosan tisztában van ezzel, és szeretne segíteni a szolgáinak, hogy képesek legyenek felülkerekedni a rossz hajlamaikon (1Kir 8:46–50). w17.09 1:3–4

Volt idő, mikor a különböző bőrszínű Tanúk nem jöhettek össze szabadon a Dél-afrikai Köztársaságban. Ám 2011. december 18-án, vasárnap több mint 78 000, különböző rasszhoz tartozó testvérünk volt együtt Johannesburg legnagyobb stadionjában. Erre a különleges alkalomra a résztvevők a Dél-afrikai Köztársaságból és a szomszédos országokból érkeztek, hogy élvezzék a hiterősítő programot. A létesítmény egyik igazgatója így nyilatkozott: „Még soha nem láttam ennél rendezettebb tömeget a stadionunkban. Mindenki csinosan van felöltözve, és a stadiont is nagyon szépen kitakarították. De ami leginkább lenyűgöz, hogy milyen soknemzetiségű a közösségük.” Az ilyen vélemények jól mutatják, hogy a nemzetközi testvériségünk igazán különleges (1Pét 5:9). Vajon mi tesz minket ennyire különbözővé minden más szervezettől? Az, hogy Isten Szavának és a szent szellemének a segítségével keményen dolgozunk azon, hogy levetkőzzük „a régi egyéniséget”, és helyette felöltsük „az új egyéniséget” (Kol 3:9). w17.08 3:2–3

A Biblia szerint a türelmet a szent szellem termi meg bennünk. Isten segítsége nélkül gyarló emberekként képtelenek lennénk kellően türelmesnek lenni. A türelem Isten ajándéka, és ha türelmesek vagyunk, azzal bizonyíthatjuk az iránta érzett szeretetünket. Az embertársaink iránti szeretetünket is kifejezhetjük a türelmünkkel. A türelem megerősíti a szeretet szálait, míg a folyamatos türelmetlenség árt a kapcsolatoknak (1Kor 13:4; Gal 5:22). A türelem más keresztényi tulajdonságokat is magában foglal. Például szorosan összefügg a kitartással, amely képessé tesz minket arra, hogy bizakodóak maradjunk, miközben helytállunk nehéz körülmények között (Kol 1:11; Jak 1:3, 4). A türelemhez az is hozzátartozik, hogy nem állunk bosszút, és szilárdan ragaszkodunk Jehovához, bármi okozzon is szenvedést. Továbbá a Biblia arra ösztönöz minket, hogy készségesen fogadjuk el a tényt, hogy várnunk kell Jehovára. Ez a Jakab 5:7, 8-ból derül ki. w17.08 1:4

Ha utazni szeretnél, jó, ha indulás előtt meghatározod a célodat. Az élet is egy fajta utazás, és azt, hogy hová szeretnél eljutni, fiatalkorodban kell eldöntened. Persze nem könnyű meghozni egy ilyen nagy horderejű döntést. De légy bátor. Gondolj arra, amit Jehova mond a mai napiszöveg szavai szerint. Arra ösztönöz, hogy bölcsen tervezd meg a jövődet (Préd 12:1; Máté 6:20). Azt szeretné, ha boldog lennél. Erről árulkodik az is, hogy a teremtésművében számtalan gyönyörű dolgot láthatsz és hallhatsz, és finom ízeket érezhetsz. És azt se felejtsd el, hogy Jehova törődik velünk, és megtanít arra, hogy milyen életforma tesz a leginkább boldoggá. Azoknak, akik nem fogadják meg a tanácsait, ezt mondja: „azt választottátok, amiben nem lelem örömöm . . . Íme, szolgáim örvendezni fognak, de ti szégyent vallotok. Íme, szolgáim örömmel kiáltanak majd jó szívállapotuk miatt” (Ézs 65:12–14). Jehovának a dicsőségére válik, ha bölcs döntéseket hozunk (Péld 27:11). w17.07 4:1–2

Isten, aki tudja, melyik csillag hol van éppen, téged is jól ismer: tudja, hol tartózkodsz, pontosan mit érzel, és mire van szükséged az adott pillanatban. Azon túl, hogy Jehovát érdekli a hogyléted, együtt is érez veled, és van hatalma, hogy a segítségedre legyen, amikor gondokkal küzdesz (Zsolt 147:5). Olykor úgy érezheted, hogy egy próba meghaladja az erődet. Isten tisztában van a korlátaiddal, és „megemlékezik róla, hogy por [vagy]” (Zsolt 103:14). A tökéletlenségünknél fogva újra meg újra elkövetjük ugyanazokat a hibákat. Aztán mennyire megbánjuk, amit mondtunk, vagy azt, hogy megint erőt vett rajtunk valami testi gyengeség, esetleg irigykedtünk másokra. Bár Jehova mentes ezektől a hiányosságoktól, felmérhetetlen és kikutathatatlan, hogy milyen mélységesen megért bennünket (Ézs 40:28). Talán már te is tapasztaltad, hogyan támogatott Jehova erős karja egy nehéz helyzetben (Ézs 41:10, 13). w17.07 3:6–8

Egy Srí Lanka-i testvér, aki külföldre költözött, felajánlotta az otthoni ingatlanát, hogy összejöveteleknek és kisebb kongresszusoknak adjon helyet, és hogy teljes idejű szolgák lakjanak benne. Az anyagi áldozata hatalmas segítséget jelent a csekély jövedelmű hírnököknek. Egy másik országban, ahol a munkánk korlátozva van, a testvérek megengedik, hogy a saját otthonaikat használják királyságteremnek, ami nagy anyagi tehertől szabadít meg sok úttörőt és szegényebb testvért. Egy testvérnő, aki rendszeresen adakozik a prédikálómunka támogatására, elmondja, mit tapasztalt: „Az évek alatt egy meglepő jelenséget figyeltem meg magamon. Minél többet adtam anyagilag, annál nagylelkűbben viselkedtem másokkal. Készségesebben megbocsátottam, türelmesebb lettem, és könnyebben tudtam feldolgozni, ha csalódás ért, vagy ha tanácsot kaptam.” w17.07 1:9–10

Még ha Jóbnak végül sikerült is pontosabban megértenie, hogy miért lett próbára téve, időnként felmerülhetett benne, hogy miért kellett ennyire sokat szenvednie. Bárhogy volt is, segíthetett neki, ha elmélkedett Isten szavain. Így kiegyensúlyozott maradhatott, és vigaszra lelhetett (Zsolt 94:19). Jób története minket is megvigasztalhat, és segíthet abban, hogy helyes nézőpontból lássuk a dolgokat. Jehova „a mi oktatásunkra” jegyeztette le ezt a beszámolót, „hogy kitartásunk által és az Írásokból származó vigasztalás által reménységünk legyen” (Róma 15:4). Akkor hát mi a tanulság? Soha ne merüljünk bele annyira a saját gondjainkba, hogy megfeledkezzünk arról, hogy milyen lényeges Jehova uralkodási jogának az igazolása. Emellett tartsuk észben, hogy ebben a döntő kérdésben mi is állást foglalhatunk Jehova mellett, ha Jóbhoz hasonlóan még a súlyos próbák alatt is hűségesek maradunk. w17.06 3:9, 13–14

Jézus is elismerte, hogy fontos a pihenés. Egyszer, miután a tanítványai megérkeztek egy kimerítő prédikáló körútról, a fenti szavakat mondta nekik. Bár szükség van kikapcsolódásra és szórakozásra, fennáll a veszélye annak, hogy ezek túl nagy hangsúlyt kapnak az életünkben. Az első században sokan így gondolkodtak: „együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk” (1Kor 15:32). A világ sok részén ma is ez a szemléletmód jellemző az emberekre. Hogyan állapíthatjuk meg, hogy kiegyensúlyozottan gondolkodunk-e a kikapcsolódásról? Például egy héten át felírhatnánk, hogy hány órát töltünk szellemi tevékenységekkel. Ezt vessük össze azzal, hogy ugyanazon a héten mennyi időt fordítottunk kikapcsolódásra, mondjuk sportra, hobbikra, tévénézésre vagy számítógépes játékokra. Lehet, hogy egy kicsit csökkentenünk kell az utóbbiak mennyiségét? (Ef 5:15, 16). w17.05 4:11–13

Jézus elmondott egy szemléltetést egy kereskedőről, aki talált egy különleges gyöngyöt. Ahhoz, hogy megvásárolja, mindenét el kellett adnia. Hogy látod, mennyire tartotta értékesnek ezt a gyöngyöt? Az Isten királyságáról szerzett ismeretünk olyan, mint egy rendkívül értékes igazgyöngy. Ha mi is annyira szeretjük a királyságot, mint a kereskedő a gyöngyöt, akkor készek leszünk lemondani bármiről azért, hogy a királyság alattvalói lehessünk és maradhassunk (Márk 10:28–30). Például Zákeus abból gazdagodott meg, hogy pénzt zsarolt ki másoktól (Luk 19:1–9). De amikor Jézus a királyságról beszélt, Zákeus felismerte a hallottak páratlan értékét, és ez azonnal tettekre indította. Izgatottan ezt mondta: „Íme! Javaim felét, Uram, odaadom a szegényeknek, és bármit zsaroltam is ki valakitől hamis vádolással, négyszeresen visszatérítem.” Készséggel lemondott a becstelenül szerzett vagyonáról, és többé nem sóvárgott anyagi dolgok után. w17.06 2:3–5

Azok a testvérek, akiktől a szülők segítséget kérnek, igyekezzenek erősíteni a gyerekekben a szüleik iránti tiszteletet, és ne vegyék át a nevelésüket. Az sem lenne jó, ha bármi olyasmit tennének, amit a gyülekezet tagjai vagy a kívülállók félreértenének, és erkölcsileg vitathatónak éreznének (1Pét 2:12). A szülők pedig ne adják át másnak a gyermekeik bibliai oktatását. Mindig kövessék nyomon, hogy milyen segítséget kapnak a gyerekek, és ők maguk se hagyjanak fel a tanításukkal. Szülők, kérjétek Jehova segítségét, és tegyetek meg minden tőletek telhetőt (2Krón 15:7). Ha kell, hozzatok áldozatot azért, hogy a gyermekeitek Jehova barátaivá válhassanak, és minden erőtökkel fáradozzatok azon, hogy a Szava eljusson a szívükig. Soha ne mondjatok le róla, hogy egyszer Jehova hűséges szolgái lesznek. w17.05 2:19–20

Képzeld el a következőket: Egy férfit hamisan főbenjáró bűnnel vádolnak. A családja és a barátai megdöbbenésére el is ítélik olyan tanúk vallomásai alapján, akik közismerten semmirekellő emberek. Akikben van igazságérzet, azokat nagyon felkavarja, amint végignézik ennek az ártatlan férfinak és a fiainak a kivégzését. Ez nem egy kitalált történet, hanem valóban megtörtént Jehova egyik hűséges szolgájával, Nábóttal, aki Aháb király uralkodása alatt élt Izraelben (1Kir 21:11–13; 2Kir 9:26). Aháb felajánlotta Nábótnak, hogy megveszi a szőlőjét, vagy ad helyette egy jobbat. Nábót azonban nemet mondott. Vajon miért? Azért, mert Jehova az Izraelnek adott törvényében megtiltotta, hogy valaki végleg eladja a törzsi örökségét (3Móz 25:23; 4Móz 36:7). Nábót tehát úgy gondolkodott erről a dologról, mint Jehova. w17.04 4:1, 4

Kik maradnak meg, amikor a gonoszok eltűnnek? Jehova ezt a szívderítő ígéretet tette: „A szelídek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek majd a béke bőségében.” Majd pár verssel később ezt olvashatjuk ugyanebben a zsoltárban: „Az igazságosak öröklik a földet, és örökké rajta lakoznak” (Zsolt 37:11, 29). Kik a „szelídek” és az „igazságosak”? Egy szelíd ember alázatosan elfogadja Jehova tanítását és vezetését; aki pedig igazságos, az készségesen azt teszi, ami helyes Jehova Isten előtt. A gonoszok ma jóval többen vannak, mint az igazságosak. De az előttünk álló új világban a szelíd és igazságos emberek nem egyszerűen többségben lesznek. Egyedül ők léteznek majd! Belőlük fog állni az a társadalom, amely paradicsommá alakítja a földünket. w17.04 2:5–6

Az Isten iránti szeretetünk arra késztet minket, hogy bánjunk szeretettel a testvéreinkkel, különösen a nehéz időkben (1Ján 3:17, 18). Amikor az első században a júdeai keresztényeket éhínség fenyegette, a hívőtársaik megszervezték, hogy segítséget kapjanak (Csel 11:28, 29). Pál és Péter apostol is felszólította a keresztényeket, hogy legyenek vendégszeretőek (Róma 12:13; 1Pét 4:9). Ha a vendégként érkező testvéreket szeretettel kell fogadnunk, mennyivel inkább így kell bánnunk azokkal a keresztény társainkkal, akiknek veszélyben van az életük, vagy akiket üldöznek a hitükért. Kelet-Ukrajnából nemrégiben több ezer Jehova Tanújának kellett elmenekülnie a harcok és az üldözés miatt. Sajnos voltak, akik az életüket vesztették. De a legtöbben menedékre leltek a hívőtársaiknál Ukrajna más részein és Oroszországban. A testvérek mindkét országban semlegesek maradnak politikailag, és nem válnak a világ részévé, hanem buzgón folytatják a jó hír prédikálását (Ján 15:19; Csel 8:4). w17.05 1:6–7