Január

Jézus bátran elítélte a vallási képmutatást. Például leleplezte az álszent farizeusokat, akiknek fontosabbak voltak a kézmosási szertartásaik, mint az, hogy törődjenek a szüleikkel (Máté 15:1–11). Jézus akkor is kimondta az igazságot, ha ezzel magára haragította a vallási vezetőket. A hamis tanításokat is leleplezte. Soha nem mondott olyat, hogy Istennek mindegy, miben hiszünk. Ehelyett arról beszélt, hogy sokan járnak majd a pusztulásba vivő tágas úton, és csak kevesen találják meg az életre vivő keskeny utat (Máté 7:13, 14). Rávilágított, hogy némelyek, akik Isten szolgáinak vallják magukat, valójában nem azok. Így figyelmeztette a követőit: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül kiéhezett farkasok. Gyümölcseikről fogjátok felismerni őket” (Máté 7:15–20). w21.05 19:7-8

Anna egy lévitának, Elkánának volt a felesége, akinek volt egy másik felesége is, Peninna. Elkána Annát szerette jobban, de Annának nagy szomorúságot okozott az, hogy nem lehettek gyerekei. Peninnának viszont voltak, és ezért „könyörtelenül gúnyolta Annát, csak hogy felzaklassa”. Annának ez nagyon rosszulesett; „csak sírt, és nem is evett”. Mégsem utal semmi sem arra, hogy bosszút akart volna állni Peninnán. Inkább kiöntötte a szívét Jehovának, és tőle várta a megoldást (1Sám 1:2, 6, 7, 10). Mit tanulhatunk Annától? Ha úgy érezzük, hogy valaki rivalizálni akar velünk, nem muszáj belemennünk a versengésbe. Ahelyett, hogy rosszal viszonoznánk a rosszat, inkább törekedjünk rá, hogy jó kapcsolatban legyünk a testvérünkkel (Róma 12:17–21). Így még akkor is meg tudjuk őrizni a lelki békénket, ha a másik nem változtat a viselkedésén. w21.07 28:13-14

Iskariót Júdás a kapzsisága miatt odáig süllyedt, hogy hitvány módon elárulta Jézust. Persze eleinte teljesen más ember volt (Luk 6:13, 16). Biztos, hogy jó képességű és megbízható férfi volt, hiszen rá lett bízva az a doboz, amelyben Jézus és a többi apostol a közös pénzüket tartották. Egy idő után Júdás lopni kezdett a dobozból, pedig Jézus többször is óva intette a tanítványait a kapzsiságtól (Márk 7:22, 23; Luk 11:39). Nem sokkal Jézus halála előtt történt valami, ami felszínre hozta Júdás kapzsiságát. Jézus és a tanítványai, köztük Mária és Márta a leprás Simonnál vendégeskedett. Étkezés közben Mária elővett egy palack értékes illatos olajat, és Jézus fejére öntötte. Júdás és a többi tanítvány felháborodott ezen. A többiek talán úgy gondolták, hogy az olaj árát jobban fel lehetett volna használni a szegények megsegítésére. Júdás viszont azért méltatlankodott, „mert tolvaj volt”, és pénzt akart lopni a dobozból (Ján 12:2–6; Máté 26:6–16; Luk 22:3–6). w21.06 24:12-13

Talán neked is olyan sok feladatod és kötelezettséged van, hogy időnként előfordul, hogy úgy érzed, egyszerűen képtelen vagy mindenhol helytállni? Ha igen, akkor biztosan meg tudod érteni Pál apostolt, aki nagyon aggódott a testvérekért, de nem csupán egy bizonyos gyülekezetben, hanem az összesben (2Kor 11:23–28). Esetleg egy krónikus betegségben szenvedsz, amely elrabolja az örömödet? Pál apostolt állandóan kínozta egy „tövis” a testében. Ez valószínűleg egy betegség volt, amelytől nagyon szeretett volna megszabadulni (2Kor 12:7–10). Vagy talán a saját hibáid csüggesztenek el minduntalan? Időnként Pál is így érzett. Nyomorult embernek nevezte magát, mivel folyamatosan küzdenie kellett a rossz hajlamai ellen, könyörtelen csatát vívott a saját tökéletlenségével (Róma 7:21–24). Ám a súlyos nehézségei és a nyomasztó érzései ellenére kitartott Jehova szolgálatában. Mi adott neki erőt ahhoz, hogy így tegyen? Az, hogy teljesen tisztában volt a saját tökéletlenségével, és szilárd hittel bízott a váltságban. w21.04 17:7-8

Amikor a tökéletes Ádám vétkezett, nemcsak magát fosztotta meg az örök élet lehetőségétől, hanem a leendő leszármazottait is. Mivel szándékosan követett el bűnt, nem volt mentség számára. A gyermekei viszont semmiről sem tehettek (Róma 5:12, 14). Vajon lehetett tenni valamit annak érdekében, hogy felmentsék őket az alól a halálbüntetés alól, melyet ősapjuk megérdemelt? Igen! Nem sokkal azután, hogy Ádám vétkezett, Jehova elkezdte feltárni, hogy hogyan fogja megszabadítani az emberiséget a bűn és a halál átkától (1Móz 3:15). A váltságnak köszönhetően a tökéletlenségünk ellenére is szoros kapcsolatban lehetünk Jehova Istennel. A váltság által az összes kár jóvá lesz téve, amelyet az Ördög okozott (1Ján 3:8). És megvalósulhat Jehova eredeti szándéka, mégpedig az, hogy az egész föld paradicsom legyen. w21.04 16:1, 17

Jeruzsálemben hatalmas tömeg gyűlt össze, sokféle nemzetiségű nők és férfiak. Nagy meglepetésükre a saját anyanyelvükön hallanak egy üzenetet egyszerű zsidó emberektől. De ami még figyelemreméltóbb, az maga az üzenet, és az, amit Péter apostol hozzáfűz. Megtudják, hogy a megmentéshez hinniük kell Jézus Krisztusban. Ez olyan nagy hatással van rájuk, hogy ezt kérdezik: „mit tegyünk?” Péter ezt válaszolja nekik: „valamennyien keresztelkedjetek meg” (Csel 2:37, 38). Ezen a jelentőségteljes napon mintegy 3000-en megkeresztelkedtek, és Krisztus tanítványai lettek. Így kezdődött az a nagyszabású tanítványképző munka, amelyre Jézus parancsot adott a követőinek, és amely még most is folyik. w21.06 22:1-2

Lehet, hogy a területünkön nehéz bibliatanulmányozásokat bevezetni. Hogyan maradhatunk derűlátóak akkor is, ha az emberek többsége közömbös, vagy akár ellenséges? Gondoljunk arra, hogy ebben a zűrzavaros világban bárkinek gyorsan megváltozhatnak a körülményei, és így talán ráébred, hogy szüksége van Istenre (Máté 5:3). Előfordul, hogy valaki egy ideig nem fogadja el a kiadványainkat, de aztán mégis elkezdi velünk tanulmányozni a Bibliát. És ne felejtsük el, hogy Jehova az aratás ura (Máté 9:38). Elvárja tőlünk, hogy kitartóan ültessünk és öntözzünk, de a növekedést ő adja. És még ha nem is sikerül tanulmányozást bevezetned, vigaszt meríthetsz abból a gondolatból, hogy Jehova nem az eredményeidért, hanem az erőfeszítéseidért jutalmaz meg. w21.07 26:14

Jehova képessé tette az embereket arra, hogy gyermekeik szülessenek, és azt a felelősséget ruházta rájuk, hogy az ő szeretetére neveljék őket. Gondolj bele, hogy az angyalok sok nagyszerű képességet kaptak, de gyermekeik nem lehetnek. Ezért tartsd nagy becsben azt a megtiszteltetést, hogy szülő lehetsz! Jehova azzal a fontos feladattal bízott meg, hogy az ő „fegyelmezése és útmutatása szerint” neveld a gyermekeidet (Ef 6:4; 5Móz 6:5–7). Ehhez sok segítséget kapsz a szervezetétől, például Biblián alapuló kiadványokat, videókat, dalokat és más webes anyagokat. Ez is jól mutatja, hogy égi Atyánk és a Fia mennyire szereti a gyerekeket (Luk 18:15–17). Hogy örülhet Jehova, amikor azt látja, hogy a szülők rá támaszkodnak, és minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy jól neveljék a gyermekeiket! Így lehetőséget adnak nekik arra, hogy csatlakozzanak Jehova családjához. w21.08 30:9

Sokan azt gondolják, hogy hinni azt jelenti, hogy valaminek úgy fogadjuk el a létezését, hogy azt tényekkel nem lehet alátámasztani. De a Biblia szerint a valódi hit nem ilyen, hanem meggyőző bizonyítékokon alapszik. Tehát bár nem látjuk Jehovát, Jézust vagy az égi királyságot, vannak bizonyítékaink a létezésükre (Héb 11:3). Egy Tanú, aki biokémikus, ezt így fogalmazta meg: „A hitünk nem vakhit, és nem hagyja figyelmen kívül a tudományos tényeket.” De ha annyi meggyőző bizonyíték van a Teremtő létezésére, akkor miért nem hisznek benne sokan? Ennek az az egyik oka, hogy sosem vizsgálták meg ezeket a bizonyítékokat. Például Robert, aki ma már Jehova Tanúja, ezt meséli: „Nem vettem komolyan a teremtést, mivel egy szót sem ejtettek róla az iskolában. Aztán huszonévesen logikus és meggyőző érvelést hallottam a Bibliából, hogy miért hihetünk a teremtésben.” w21.08 32:4-5

Sok mindent megtudhatunk Jehova jóságáról, ha olvassuk a Bibliát, és ha beszélgetünk olyanokkal, akik már sok áldást kaptak tőle. De igazán csak akkor fogjuk megérteni, hogy mennyire jó Jehova, ha mi magunk is megízleljük a jóságát. Például, tegyük fel, hogy szeretnénk elkezdeni a teljes idejű szolgálatot. Ehhez egyszerűsítenünk kell az életünkön. Ismerjük Jézusnak azt az ígéretét, hogy ha első helyre tesszük az életünkben a királyságot, Jehova gondoskodni fog arról, amire igazán szükségünk van (Máté 6:33). Bár személyesen még nem tapasztaltuk ezt, mégis csökkentjük a kiadásainkat, és változtatunk a munkaidőnkön, hogy többet tudjunk prédikálni. Így átéljük, hogy Jehova valóban a gondunkat viseli, vagyis megízleljük a jóságát. w21.08 34:2

Ma is fennáll ez a probléma? Igen. Sok vallási vezető szívesen veszi, ha híres, gazdag vagy művelt emberek csatlakoznak az egyházukhoz, még akkor is, ha az életmódjuk nincs összhangban a Biblia erkölcsi normáival. Ugyanakkor nem sokra tartják Jehova Tanúit, akik bár buzgón szolgálják Istent, és erkölcsösen élnek, világi szempontból nem számítanak sikeresnek. Ahogy Pál fogalmazott, Isten azokat választotta ki, akiket a világban lenéznek (1Kor 1:26–29). De bármit gondolnak is róluk az emberek, Jehova az összes hűséges szolgáját értékesnek tartja. Hogyan kerülhetjük el, hogy félrevezessen minket a világ gondolkodása? (Máté 11:25, 26). Ne engedjük, hogy hatással legyen ránk az, amit Isten népéről gondolnak! Fontos felismernünk, hogy Jehova csak az alázatos embereket használja fel arra, hogy véghez vigyék az akaratát (Zsolt 138:6). Gondoljuk át, hogy milyen sok mindent megvalósított már olyanok által, akiket a világ nem tart bölcsnek vagy műveltnek. w21.05 19:1, 5-6

Pál apostol nem szégyellte elfogadni a testvérektől kapott segítséget, hálás volt érte (Flp 2:19–22). Ha te is idős vagy, hogyan fejezheted ki, hogy értékeled a fiatalokat a gyülekezetedben? Például, ha felajánlják, hogy elvisznek valahová, bevásárolnak neked, vagy valami más gyakorlati dologban segítenek, hálásan fogadd el. Gondolj arra, hogy Jehova fejezi ki általuk a szeretetét irántad. Talán meg fogsz lepődni, hogy milyen jó barátok lesztek, ha közel engeded őket magadhoz. Érdeklődj a szellemi céljaik iránt, és mondd el, mennyire örülsz, hogy egyre többet tesznek a gyülekezetben. Azzal is buzdíthatod őket, ha mesélsz nekik arról, hogy milyen élményeid voltak Jehova szolgálatában. Ha megfogadod ezeket a javaslatokat, azzal kimutathatod, hogy hálás vagy Jehovának, amiért ilyen nagyszerű fiatalokat vonzott a népéhez (Ján 6:44; Kol 3:15; 1Tessz 5:18). w21.09 36:12-13

Jehova szereti a testvéreinket és a testvérnőinket. De nekünk talán ez nem mindig könnyű, vagy esetleg nem tudjuk, hogyan mutassuk ki a szeretetünket. Ez azért is lehet, mert sokfélék vagyunk, és nem egyforma a hátterünk. Ezenkívül a tökéletlenség miatt a testvérek néha felbosszantanak vagy megbántanak minket. De igenis képesek vagyunk szeretettel bánni velük, ha utánozzuk égi Atyánk példáját (Ef 5:1, 2; 1Ján 4:19). Egy könyörületes személy tesz azért, hogy javítson a helyzetünkön, és megvigasztaljon bennünket. Jehova érzései jól látszanak abból, ahogyan Jézus bánt az emberekkel (Ján 5:19). Például, „amikor látta a sokaságot, szánalmat érzett irántuk, mert látta, hogy elnyomják és elhanyagolják őket, és olyanok, mint a pásztor nélküli juhok” (Máté 9:36). Jézust a mély érzései tettekre indították. Meggyógyította a betegeket, és felfrissítette azokat, akik keményen fáradoztak, és súlyos terheket cipeltek (Máté 11:28–30; 14:14). w21.09 38:10-11

Jehova örömét leli abban, ha irgalmas lehet. Pál apostol ihletés alatt úgy fogalmazott, hogy Isten „igen irgalmas”. Ezt azzal kapcsolatban említette, hogy lehetővé teszi az égi életet a felkent keresztényeknek, akik tökéletlenek (Ef 2:4–7). De Isten nem csak őirántuk mutatja ki az irgalmát. Dávid az egyik zsoltárában azt írta, hogy „Jehova mindenkihez jó, és irgalmassága minden művében megnyilvánul” (Zsolt 145:9). Mivel szereti az embereket, irgalommal bánik velük, amikor csak van rá alapja. Jézus mindenki másnál jobban ismeri Jehovát, és tudja, hogy mennyire szívesen mutatja ki az irgalmát. Az emberi történelem évezredei alatt ott volt az Atyja mellett az égben, és látta, hogy milyen sokszor irgalmaz a bűnös embereknek (Péld 8:30, 31; Zsolt 78:37–42). Amikor a földön élt, gyakran beszélt az Atyjának erről a szép tulajdonságáról. w21.10 41:4-5

Erre az imára Jehova mennydörgéshez hasonló hangon azt válaszolta, hogy meg fogja dicsőíteni a nevét. Jézus az egész szolgálata alatt azon volt, hogy megismertesse az Atyja nevét másokkal (Ján 17:26). Éppen ezért az igaz keresztények is megtiszteltetésnek érzik, hogy használhatják és ismertté tehetik ezt a nevet. Nem sokkal azután, hogy megalakult a keresztény gyülekezet, Isten a nemzetekre fordította a figyelmét, „hogy népet szerezzen közülük a nevének” (Csel 15:14). Az első századi keresztények bátran használták Isten nevét, amikor másoknak prédikáltak, és az ihletett leveleikben is. Így valóban olyan nép voltak, amely ismertté tette Isten nevét (Csel 2:14, 21). Hozzájuk hasonlóan ma Jehova Tanúi olyan nép, mely ismertté teszi Jehova nevét. w21.10 42:8-10

Jehova odaadó szeretetére mindig számíthatunk. Ezt erősíti meg a 136. zsoltár, amelynek az 1. verse így szól: „Adjatok hálát Jehovának, mert ő jó, odaadó szeretete örökké tart.” A zsoltár összes többi versében visszatér az a kifejezés, hogy „odaadó szeretete örökké tart”. Lenyűgöző látni ebben a zsoltárban, hogy milyen sokféleképpen nyilvánul meg Jehova odaadó szeretete a népe iránt, és soha nem halványul el. Az „odaadó szeretete örökké tart” kifejezés ismétlődése megerősíti, hogy Jehova állhatatosan szereti a szolgáit, nem mond le könnyen róluk, ragaszkodik hozzájuk, különösen, amikor bajban vannak. Milyen hatással van ez ránk? Ha arra gondolunk, hogy Jehova nem hagy el minket, az segít, hogy a nehézségeink ellenére örömmel kitartsunk az élet útján (Zsolt 31:7). w21.11 44:9-10

Tudjuk, hogy nemsokára elpusztul a hamis vallás, a magógi Góg megtámadja Isten népét, és Jehova elhozza Armageddon háborúját. Előfordul, hogy szorongva gondolsz ezekre az eseményekre? Nyugtalankodsz amiatt, hogy mindvégig hűséges tudsz-e majd maradni? Ha igen, akkor sokat segíthetnek Jézus szavai, melyeket a mai napiszövegben olvasunk. Ezt mondta a tanítványainak: „Ne nyugtalankodjatok! Higgyetek…!” Igen, az erős hit nélkülözhetetlen ahhoz, hogy bátran szembe tudjunk nézni azzal, ami ránk vár. Ha szeretnénk megerősíteni a hitünket, hogy kiálljuk a jövőbeli próbákat, jó, ha megfigyeljük, hogy hogyan viseljük a jelenlegi nehézségeinket. Így kiderülhet, ha még csiszolni kell a hitünkön. Minden egyes próba, amelyet sikerül kiállnunk, megerősíti a hitünket, így felkészültebbek leszünk arra, hogy később a nagyobb próbákban is hűségesek maradjunk Jehovához. w21.11 47:1-2

Pál apostol arra ösztönözte Timóteuszt, hogy teljesen lássa el a szolgálatát, és ez a buzdítás minden kereszténynek szól (2Tim 4:5). Ám ez nem mindig könnyű. Gondoljunk például azokra a testvérekre és testvérnőkre, akik olyan helyen élnek, ahol a munkánk korlátozva van, vagy be van tiltva. Jehova szolgái sokféle problémával küzdenek, amelyek elcsüggeszthetik őket. Például vannak, akik kénytelenek rengeteget dolgozni, csak hogy előteremtsék a napi betevőt a családjuknak. A hét végére annyira elfáradnak, hogy alig marad erejük a szolgálatra, pedig szívesen tennének többet. Másokat egy krónikus betegség vagy az idős koruk korlátoz a tanúskodómunkában, és lehet, hogy nem is tudnak kimozdulni otthonról. És olyanok is vannak, akik az értéktelenség érzésével küzdenek. Bármilyenek is a körülményeink, Jehova erőt tud adni ahhoz, hogy a szolgálatában megtegyük, ami tőlünk telik. w21.05 21:1-3

Előfordul, hogy olyasmire akarnak rávenni minket, amit Jehova elítél. Az ilyen helyzetekben nagy nyomás nehezedhet ránk. Vizsgáljuk meg a 3Mózes 19:19-ben lévő alapelvet. Jehova azt parancsolta az izraelitáknak, hogy ne vegyenek fel kétféle anyagból szőtt ruhát. Ez a parancs arra emlékeztette őket, hogy nem szabad vegyülniük a körülöttük élő nemzetekkel. Természetesen mi hordhatunk vegyes szálú anyagból készült ruhát, például olyat, amelyben pamut és műszál keveredik. Viszont semmiképp sem szeretnénk beolvadni a világba, és átvenni az emberektől azokat a hitnézeteiket és szokásaikat, amelyek ellentétesek a Bibliával. Bár szeretjük a rokonainkat, és kedvesen bánunk az embertársainkkal, a döntéseinkkel egyértelművé akarjuk tenni, hogy mi Isten népéhez tartozunk. Igen, a szentség azt is magában foglalja, hogy el vagyunk különítve Isten szolgálatára (2Kor 6:14–16; 1Pét 4:3, 4). w21.12 48:14, 16

Nem lehetetlen megtalálni az utat, amely az életre visz. Jézus ugyanis ezt mondta: „Ha mindig megfogadjátok a szavaimat, valóban a tanítványaim vagytok, és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket” (Ján 8:31, 32). Milyen jó, hogy te nem követted a tömeget, hanem kutattál az igazság után! Alaposan megvizsgáltad a Bibliát, hogy megtudd, mit vár el tőled Isten, és odafigyeltél Jézus tanításaira. Felismerted, hogy el kell utasítani a hamis vallásos tanításokat, és fel kell hagyni azokkal a népszerű ünnepekkel, melyeknek pogány eredetük van. Azt is megtudtad, hogy aki igyekszik azt tenni, amit Jehova kér, az nehézségekre számíthat (Máté 10:34–36). Lehet, hogy neked sem volt könnyű változtatnod az életeden. De nem adtad fel, mivel szereted égi Atyádat. Biztos, hogy ő ezért nagyon boldog (Péld 27:11). w21.12 51:3, 5

Mózes jó példát mutatott azzal, ahogyan a kiigazításra reagált. Egy alkalommal elöntötte a düh, és emiatt nem adta meg Jehovának a tiszteletet. Jehova ezért nem engedte meg neki, hogy bemenjen az ígéret földjére (4Móz 20:1–13). Mózes kérlelte Jehovát, hogy változtasson a döntésén, de Jehova ezt mondta neki: „Ne beszélj többé erről!” (5Móz 3:23–27). Ezután Mózes nem sértődött meg, hanem elfogadta Jehova döntését, és így Jehova továbbra is felhasználta őt arra, hogy vezesse a népét (5Móz 4:1). Ha tanácsot kapunk, segíthet jól reagálnunk, ha az ő példájára gondolunk. Nem kapta meg azt a jutalmat, amelyre nagyon vágyott, mégis hűségesen folytatta Jehova szolgálatát. Biztosan a javunkra válik, ha követjük a jó példáját (Péld 4:11–13). Sok testvérünk tett így. w22.02 7:9-10

I. sz. 32 telén Jézus egyik jóbarátja, Lázár megbetegedett és meghalt (Ján 11:3, 14). Lázárnak két testvére volt, Mária és Márta, és Jézus nagyon jó kapcsolatban volt az egész családdal. Amikor Márta hallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett. Képzelhetjük, mennyire zaklatottan mondhatta neki a következőket: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem” (Ján 11:21, 32, 33). Jézust biztos nagyon megindította, hogy látta Mária és Márta szomorúságát. Ha te is elvesztetted valamelyik családtagodat vagy barátodat, Jehova együttérez veled. Jézus az Atyjának „a pontos mása” (Héb 1:3). Ezért, amikor Jézus sírt, az Atyja érzéseit is visszatükrözte (Ján 14:9). Ha neked is meghalt valakid, akit szeretsz, biztos lehetsz benne, hogy Jehova nemcsak látja a szomorúságodat, hanem át is érzi a fájdalmadat. Szeretné begyógyítani a sebeidet (Zsolt 34:18; 147:3). w22.01 3:5-7

Sok hasznot meríthetsz abból, ha időt szakítasz rá, hogy beszélgess Jehovával, meghallgasd őt, és elmélkedj a szándékán. Először is, jobb döntéseket fogsz hozni. A Biblia azt mondja, hogy „aki bölcsekkel jár, bölcs lesz” (Péld 13:20). Másodszor, ügyesebben tudsz majd tanítani. Amikor tanulmányozzuk valakivel a Bibliát, az az egyik legfőbb célunk, hogy segítsünk neki megszeretni Jehovát, és közel kerülni hozzá. Mi segíthet elérni ezt a célunkat? Minél többet beszélgetünk Jehovával, annál jobban megszeretjük őt, és így még lelkesebben tudunk róla beszélni. Gondoljunk Jézus példájára! Ő olyan kedves és szeretetteljes szavakkal beszélt a tanítványainak az Atyjáról, hogy ennek hatására ők is még jobban megszerették Jehovát (Ján 17:25, 26). Harmadszor, megerősödik a hited. Minden egyes alkalommal, amikor vezetésért, vigaszért vagy támogatásért imádkozol Jehovához, és tapasztalod azt, hogy ő válaszol neked, erősebb lesz a hited (1Ján 5:15). w22.01 5:15-17

Miért szólít fel minket Jehova arra, hogy változtassunk a gondolkodásunkon és a szokásainkon? Azért, mert nagyon szeret bennünket, és azt akarja, hogy boldogok legyünk (Ézs 48:17, 18). Tudja, hogy akik engednek a bűnös vágyaiknak, azok fájdalmat okoznak maguknak is, és a körülöttük élőknek is. Rossz érzés neki azt látni, ha velünk is ez történik. Lehet, hogy néhány barátunk és családtagunk először kigúnyol minket, amiért megpróbálunk változtatni a személyiségünkön (1Pét 4:3, 4). Azzal érvelhetnek, hogy jogunk van azt tenni, amit csak akarunk, és nem szabad hagynunk, hogy mások befolyásoljanak minket. Ám azok, akik elvetik Jehova erkölcsi mércéjét, korántsem függetlenek. Valójában engedik, hogy Sátán világa formálja őket (Róma 12:1, 2). Mindannyiunknak döntenünk kell: vagy ragaszkodunk a régi egyéniségünkhöz, melyet a bűn és Sátán világa formál, vagy engedjük, hogy Jehova kihozza belőlünk a legjobbat (Ézs 64:8). w22.03 10:6-7

A bibliaolvasás és az elmélkedés segít helyes megvilágításban látnunk a nehézségeinket. Amikor egy testvérnő elveszítette a férjét, egy vén azt javasolta neki, hogy olvassa el Jób könyvét. A testvérnő először elítélte magában Jóbot, amiért teljesen átadta magát a negatív gondolatoknak. De aztán rájött, hogy bizony ő is ugyanebbe a hibába esett. Ez segített neki, hogy formáljon a gondolkodásán, és így már könnyebben meg tudott birkózni a gyásszal. Jehova a testvéreink által is megerősít minket. Pál például leírta, mennyire vágyott rá, hogy kölcsönösen bátorítsák egymást a testvérekkel és testvérnőkkel (Róma 1:11, 12). w21.05 21:10-12

Az ókori izraeliták ezt a parancsot kapták: „Évente háromszor jelenjen meg minden férfi közületek Jehova, a ti Istenetek előtt, azon a helyen, melyet kiválaszt” (5Móz 16:16). Ahhoz, hogy az izraeliták eleget tegyenek ennek a parancsnak, őrizetlenül kellett hagyniuk az otthonukat és a szántóföldjüket. De Jehova ezt ígérte nekik: „senki sem akarja majd elvenni a földeteket, amikor évente háromszor felmentek Jehovához, a ti Istenetekhez” (2Móz 34:24). Mivel az izraeliták bíztak Jehova ígéretében, rendszeresen részt vettek az ünnepeken. Így gazdag áldásokban volt részük: jobban megértették Isten törvényét, elmélkedtek a jóságán, és építő társaságban voltak. Mi is hasonló áldásokban részesülünk, ha erőfeszítéseket teszünk, hogy részt vegyünk az összejöveteleken. És azzal is nagy örömet szerzünk Jehovának, ha jól felkészülünk, hogy rövid, átgondolt hozzászólásokkal tudjuk gazdagítani a programot. w22.03 13:9

Jehova felkészítette Jézust arra, hogy a jövőben főpapként szolgáljon. Jézus személyesen tapasztalta, hogy milyen nehéz engedelmeskedni Istennek súlyos megpróbáltatások közepette. Annyira nagy nyomás volt rajta, hogy „erős kiáltásokkal és könnyekkel” fohászkodott Istenhez segítségért. Mivel ilyen érzelmi gyötrelmeken ment keresztül, meg tud érteni minket, és a „segítségére tud sietni azoknak, akik próbára vannak téve”. Hálásak lehetünk Jehovának, amiért ilyen irgalmas főpapunk van, aki együtt tud érezni a gyengeségeinkkel (Héb 2:17; 4:14–16; 5:7–10). Jehova azért engedte meg, hogy Jézus ilyen sokat szenvedjen, hogy eldőljön egy fontos kérdés: Hűségesek maradnak az emberek Istenhez, ha súlyos próba éri őket? Sátán szerint nem. Ő azt állítja, hogy csak érdekből szolgálják Istent, és egyikük sem szereti igazán Jehovát (Jób 1:9–11; 2:4, 5). Jézus mindvégig hűséges maradt, és így bebizonyította, hogy Sátán hazudik. w21.04 16:7-8

Mielőtt egy tanulmányozó megkeresztelkedhetne, alkalmaznia kell azt, amit a Biblia tanít. Így ahhoz az értelmes férfihoz fog hasonlítani, aki Jézus szemléltetésében mélyre ásott, hogy sziklára építse a házát (Máté 7:24, 25; Luk 6:47, 48). Segítsünk a tanulmányozónak megtenni a szükséges változtatásokat (Márk 10:17–22). Jézus azt mondta egy gazdag férfinak, hogy adja el mindenét, pedig tudta, hogy ezt nem könnyű megtennie (Márk 10:23). Akkor miért ösztönözte erre? Mert szerette őt. Talán vonakodunk buzdítani a tanulmányozót valamilyen változtatásra, mert szerintünk még nem áll készen rá (Kol 3:9, 10). De minél előbb elmondjuk, hogy min kellene változtatnia, annál hamarabb tud elkezdeni dolgozni rajta. Ha őszinték vagyunk vele, azzal kifejezzük, hogy szeretjük őt (Zsolt 141:5; Péld 27:17). w21.06 22:3, 5

Péter apostol Jézusnak a szenvedés elviselésében mutatott példáját emeli ki. De persze nem csak ebben utánozhatjuk őt (1Pét 2:18–25). Valójában az egész életével követésre méltó példát hagyott nekünk. De lehet egyáltalán a tökéletlen embereknek követni Jézus példáját? Igen, hiszen nem tökéletesen kell követniük Jézus nyomdokait, hanem „szorosan”. Ha minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy utánozzuk Jézust, akkor János apostol szavaival összhangban „úgy [járunk], ahogy ő járt” (1Ján 2:6, lábj.). Így közelebb kerülhetünk Jehovához. Miért? Mert Jézus az életével örömet szerzett Jehovának (Ján 8:29). Tehát ha hozzá hasonlóan élünk, mi is megörvendeztethetjük Jehovát. És ő szívesen közeledik azokhoz, akik őszintén igyekeznek a barátai lenni (Jak 4:8). w21.04 14:4-6

Jehova látja a jó tulajdonságainkat, a bennünk rejlő lehetőségeket, és magához vonz minket. Ha hűségesek maradunk hozzá, ő örökre a barátunk lesz (Ján 6:44). Ha meg vagyunk győződve Jehova szeretetéről és támogatásáról, az arra indít minket, hogy teljes szívvel szolgáljuk őt, még a nehézségek ellenére is. Ha viszont kételkedünk abban, hogy Jehova törődik velünk, akkor kevés lesz az erőnk (Péld 24:10). És ha elcsüggedünk, és már nem hiszünk abban, hogy Jehova szeret minket, védtelenné válunk Sátán támadásaival szemben (Ef 6:16). Néhány kereszténynek meggyengült a hite a kételyei miatt. De mit tegyünk, ha bennünk is kezd kialakulni az az érzés, hogy Jehova nem szeret minket? Azonnal utasítsuk el ezt a gondolatot! Könyörögjünk Jehovához, hogy segítsen megszabadulni a nyugtalanító gondolatoktól, és hogy töltsön el a békéje, amely képes megőrizni a szívünket és a gondolkodóképességünket (Zsolt 139:23; Flp 4:6, 7). És ne feledjük, hogy nem vagyunk egyedül! w21.04 17:1, 4-6

Hogyan lettél Jehova Tanúja? Először hallottál valakitől a jó hírről, talán a szüleidtől, egy munkatársadtól vagy osztálytársadtól, vagy egy Tanútól, aki felkeresett az otthonodban (Márk 13:10). Aztán valaki sok időt és energiát szánt arra, hogy tanulmányozza veled a Bibliát. A tanulmányozás során megtudtad, hogy Jehova szeret téged, és te is megszeretted őt. Az igazsághoz vonzott, és az örök élet reménységét adta neked (Ján 6:44). Biztosan hálás vagy neki azért, hogy arra indította az egyik szolgáját, hogy tanulmányozzon veled, és hogy megengedte, hogy csatlakozz a népéhez. Az a kiváltságunk, hogy másoknak is segíthetünk az élethez vezető útra lépni. Lehet, hogy szívesen beszélsz a jó hírről, azt viszont nehéznek találod, hogy bibliatanulmányozást vezess. w21.07 26:1-2