Február

Jehova minden szolgájával őszintén törődik. Hozzád is közel van, és észreveszi, ha valami miatt el vagy keseredve (Zsolt 145:18, 19). Gondolj például arra, milyen figyelmesen bánt Illéssel. A próféta sötét időszakban élt, amikor az igaz imádókat üldözték. Illés kiemelt célpontja volt Jehova ellenségeinek (1Kir 19:1, 2). Amiatt is zaklatott volt, hogy azt hitte, már csak ő maradt meg Isten prófétái közül (1Kir 19:10). Jehova figyelt, és nyomban a segítségére sietett. Elküldte hozzá egy angyalát, hogy nyugtassa meg: sokan vannak még Izraelben, akik hűségesen szolgálják őt (1Kir 19:5, 18). Jézus is megnyugtatta a tanítványait, amikor aggódtak a családjuk és a barátaik támogatásának az elvesztése miatt. Elmondta, hogy egy nagy szellemi családot kapnak cserébe (Márk 10:29, 30). Jehova soha nem hagyja magukra azokat, akik őt szolgálják (Zsolt 9:10). w21.06 23:3-4

Sokan megbotránkoznak azon, hogy a Bibliára alapozott tanításaink leleplezik a hamis vallásos elképzeléseket. Például számos vallásban azt tanítják, hogy Isten a pokolban kínozza a gonoszokat. Ezzel megpróbálják az ellenőrzésük alatt tartani a híveket. De mi megcáfoljuk ezt a hamis elképzelést, mert a Bibliából megértettük, hogy Jehova a szeretet Istene. A vallások azt is tanítják, hogy a lélek halhatatlan. Mi viszont nyíltan elmondjuk az embereknek, hogy ez a tanítás pogány eredetű. Ha a lélek valóban halhatatlan lenne, akkor nem lenne szükség a feltámadásra. És bár sok vallás tanítja az eleve elrendelést, mi abban hiszünk, hogy az embereknek szabad akaratuk van, és eldönthetik, hogy szeretnék-e Istent szolgálni. Vajon mit szólnak a vallási vezetők, amikor leleplezzük a hamis tanításaikat? Általában fel vannak háborodva. Ha szeretjük az igazságot, akkor elfogadjuk, amit Isten mond (Ján 8:45, 46). Az Ördöggel ellentétben mi nem térünk el az igazságtól (Ján 8:44). Jehova elvárja a szolgáitól, hogy irtózzanak a gonosztól, és ragaszkodjanak a jóhoz, ahogy Jézus is tette (Róma 12:9; Héb 1:9). w21.05 19:10-11

Mi a helyzet akkor, ha felismerjük, hogy kialakult bennünk a büszkeség vagy a kapzsiság? Pál apostol arról biztosít minket, hogy kiszabadulhatnak az Ördög csapdájából azok, akiket élve elfogott (2Tim 2:26). Ne feledjük, hogy Jehova sokkal erősebb, mint Sátán. Ezért az ő segítségével bármilyen csapdából ki tudunk szabadulni, amelyet az Ördög állít nekünk. Természetesen az a legjobb, ha bele sem esünk a csapdáiba, ami csakis Jehova segítségével lehetséges. Ezért mindennap kérjük égi Atyánkat, hogy segítsen felismerni, ha ezek a rossz tulajdonságok kezdenek kialakulni bennünk (Zsolt 139:23, 24). Így biztosan nem fognak elhatalmasodni rajtunk. Sátán évezredek óta állít csapdákat az embereknek. De ez az aljas vadász hamarosan láncra lesz verve, végül pedig el lesz pusztítva (Jel 20:1–3, 10). Már alig várjuk azt a napot! De addig is vigyázzunk, hogy el tudjuk kerülni a csapdáit. Legyünk éberek, nehogy büszkévé vagy kapzsivá váljunk. Ha ellenállunk az Ördögnek, elmenekül tőlünk. w21.06 24:15-17

Jehova nagyon örül, amikor azt látja, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk a tanítványképző munkában, és ennek hatására sokan elfogadják az igazságot (Péld 23:15, 16). Gondoljunk csak arra, hogy a 2020-as szolgálati év során a világjárvány ellenére 7 705 765 bibliatanulmányozás folyt, és 241 994-en keresztelkedtek meg. Ez a sok új tanítvány továbbadja, amit a Bibliából tanult, és segít másoknak is Krisztus tanítványaivá válni (Luk 6:40). Mennyire boldoggá teszik ezzel Jehovát! Sok munkával jár, míg segítünk valakinek tanítvánnyá válni, de Jehova támogatásával sikerülhet. Miért ne tűznéd ki célul, hogy legalább egy személlyel tanulmányozni fogod a Bibliát? Talán meglepődsz majd, hogy milyen hamar eléred ezt a célt, ha minden alkalmat megragadsz arra, hogy felajánld másoknak a tanulmányozást. w21.07 26:14-16

Dávid király hatalmas adománnyal támogatta az építkezést a saját vagyonából (1Krón 22:11–16). Ha a korod miatt már nem tudsz részt venni az építkezéseken, akkor is támogathatod a munkát az adományaiddal, amennyire a körülményeid engedik. Emellett az is nagyon értékes, ha igyekszel megosztani a fiatalokkal a tapasztalataidat. A nagylelkűségről Pál apostol is eszünkbe juthat. Miután meghívta Timóteuszt, hogy kísérje el a misszionáriusi útjaira, a közös szolgálat során képzésben részesítette (Csel 16:1–3). Így Timóteusz elsajátíthatta a módszereit, és maga is ügyes prédikáló és tanító lett (1Kor 4:17). Később pedig másoknak is továbbadta ezeket a módszereket. w21.09 36:14-15

Mit tanulhatunk Apollós és Pál apostol példájából? Mindketten jól ismerték az Írásokat. Népszerűek voltak a testvérek körében, és hatásosan tudtak tanítani. Mindketten sokaknak segítettek Krisztus tanítványaivá válni. Ennek ellenére egyikük sem tekintette a másikat a vetélytársának (Csel 18:24). Sőt, miután Apollós elment Korintuszból, Pál megkérte őt, hogy térjen vissza (1Kor 16:12). Apollós arra használta fel a képességeit, hogy hirdesse a jó hírt, és építse a testvéreket. Emellett kétségtelenül alázatos is volt. Például semmi sem utal arra, hogy rossz néven vette volna, amikor Akvila és Priszcilla „még pontosabban kifejtették neki Isten útját” (Csel 18:24–28). Pál tudta, hogy Apollós mennyi jót tesz, mégsem érezte úgy, hogy emiatt veszélyben lenne a tekintélye. A korintusziaknak adott tanácsából látszik, hogy milyen alázatos, szerény és észszerű volt (1Kor 3:4–6). w21.07 28:15-17

Mivel az első emberpár tudatosan lázadt fel Isten ellen, megérdemelték, hogy ki legyenek tagadva. De Jehova szeretettel gondoskodott róla, hogy a leszármazottaiknak legyen lehetőségük újra csatlakozni a családjához. Feláldozta értük az egyszülött Fiát (Ján 3:16). Az ő áldozata lehetővé tette, hogy Jehova 144 000 feddhetetlen embert a fiává fogadjon (Róma 8:15–17; Jel 14:1). Rajtuk kívül még sok millió hűséges ember válhat majd Jehova családjának a teljes jogú tagjává, miután kiállják a végső próbát Krisztus ezeréves uralmának a végén (Zsolt 25:14; Róma 8:20, 21). De már most az Atyjuknak szólíthatják a Teremtőjüket (Máté 6:9). Azok pedig, akik feltámadnak majd az új világban, megismerhetik Jehova elvárásait. Ha úgy döntenek, hogy ezek szerint élnek, ők is csatlakozhatnak Jehova családjához. w21.08 30:10-11

Pál apostol mindvégig úgy tekintett a prédikálószolgálatra, mint ami „a fontosabb dolgok” közé tartozik. Kitartóan tanított másokat „nyilvánosan és házról házra” (Csel 20:20). Minden alkalmat kihasznált a tanúskodásra. Jó példa erre az, amikor Athénban várakozott a társaira, és ezt az időt kihasználta, hogy prédikáljon néhány előkelő embernek, aminek aztán jó eredménye lett (Csel 17:16, 17, 34). Vagy arra is gondolhatunk, hogy milyen buzgón tanúskodott másoknak, amikor házi őrizetben volt (Flp 1:13, 14; Csel 28:16–24). A szolgálatra fordított időt arra is felhasználta, hogy képezzen másokat. Például, elhívta magával az első misszionáriusi útjára János Márkot, a másodikra pedig Timóteuszt (Csel 12:25; 16:1–4). A közös szolgálat során biztosan sok mindent tanított nekik arról, hogy hogyan kell megszervezni a gyülekezeteket, hogyan kell pásztorként törődni a hittársaikkal, és hogyan lehet ügyesen tanítani (1Kor 4:17). w22.03 14:5-6

Vannak, akik azért nem hisznek Istenben, mert úgy gondolkodnak, hogy csak azt hiszik el, amit látnak. De azért tesznek kivételeket, például elhiszik olyan láthatatlan dolgok létezését, mint a gravitáció, hiszen arra vannak bizonyítékok. Az a fajta hit, amelyről a Biblia beszél, szintén azt jelenti, hogy bizonyítékok alapján hiszünk a nem látható dolgokban (Héb 11:1). Persze tekintélyes mennyiségű időt és komoly munkát igényel, hogy valaki utánajárjon ezeknek a bizonyítékoknak. Sokan nem éreznek ösztönzést arra, hogy ezt megtegyék. Aki nem veszi a fáradságot, arra a következtetésre jut, hogy nem létezik Isten. Sokan azért nem hisznek Istenben, mert az egyetemen nem a teremtést tanították nekik. De számos olyan tudós van, aki megismerte és megszerette Jehovát, mert megvizsgálta a teremtés mellett szóló bizonyítékokat. Függetlenül attól, hogy milyen az iskolázottságunk, mindannyiunknak saját magunknak kell meggyőződnünk Isten létezéséről. w21.08 32:1, 6-7

Jézus a tékozló fiúról szóló példázatával azt érzékeltette, hogy Jehova szívesen irgalmaz a bűnösöknek. A történetben szereplő fiú elhagyta a szülői házat, és „kicsapongó életet élve eltékozolta a vagyonát” (Luk 15:13). Később aztán megbánta, hogy erkölcstelen életet élt, megalázta magát, és hazatért. Vajon hogy fogadta őt az apja? Jézus azt mondta, hogy a fiú „még távol volt, mikor az apja meglátta őt, és megszánta. Odafutott, a nyakába borult, és gyengéden megcsókolta.” Az apa nem alázta meg a fiát. Bár súlyos bűnt követett el, az apja látta, hogy megbánta, ezért irgalmasan megbocsátott neki, és visszafogadta a családjába. A szemléltetésben az irgalmas apa Jehova Istent szemlélteti. Jézus ezzel a szívhez szóló történettel rámutatott, hogy az Atyja kész megbocsátani azoknak, akik őszintén megbánják a bűnüket (Luk 15:17–24). w21.10 41:4, 6

Számos egyház vezetői minden tőlük telhetőt megtettek annak érdekében, hogy elrejtsék Isten nevét az emberek elől. Kihagyták a bibliafordításaikból, és arra is volt példa, hogy megtiltották a használatát az istentiszteleteken. Velük ellentétben mi, Jehova Tanúi a nevünkkel összhangban mindent megteszünk, hogy az emberek megismerjék a Jehova nevet (Ézs 43:10–12). Eddig több mint 240 millió példányt nyomtattunk az Új világ fordításból, amely visszaállította Isten nevét azokon a helyeken, ahol más fordítások kihagyták. A kiadványaink pedig több mint 1000 nyelven érhetőek el, és ezek is gyakran használják a Jehova nevet. Nyilvánvaló, hogy mi vagyunk az egyetlenek, akik megadják Isten nevének azt a tiszteletet, amely megilleti. w21.10 42:9-10

Hozzátartozik az imádatunkhoz, hogy segítünk a szükségben levő hittársainknak. Jehova megígérte az izraelitáknak, hogy megjutalmazza őket, ha jóindulattal bánnak a szegényekkel (5Móz 15:10). Nincs ez másként ma sem. Minden egyes alkalommal, amikor segítünk egy rászoruló testvérünknek, Jehova azt úgy tekinti, mintha személyesen neki adnánk ajándékot (Péld 19:17). Pál apostol is, amikor börtönben volt, úgy utalt az ajándékra, melyet a Filippiben élő keresztényektől kapott, hogy „elfogadható áldozat, ami igen kedves Istennek” (Flp 4:18). Gondold végig, hogy kinek tudnál segíteni a gyülekezetben! Jehova nagyon boldog, ha azt látja, hogy az időnket, energiánkat, képességeinket és anyagi javainkat a testvéreink megsegítésére fordítjuk. Úgy tekinti ezt, mint ami része az imádatunknak (Jak 1:27). Bár sok időt és energiát igényel, hogy részt vegyünk Jehova imádatában, nem érezzük megterhelőnek (1Ján 5:3). Miért nem? Mert szeretjük Jehovát és a testvéreinket. w22.03 13:14-15

Ahhoz, hogy könyörületesen tudjunk bánni a testvéreinkkel, át kell gondolnunk, hogy mire lehet szükségük. Például megeshet, hogy egy testvérnő súlyos betegséggel küzd. Bár sosem panaszkodik, biztos jólesne neki, ha segítséget kapna a házimunkában, például a főzésben vagy a takarításban. Vagy lehet, hogy egy testvérünk elveszíti a munkáját. Ki tudnánk segíteni egy kis pénzzel, amíg nem talál másik állást, akár úgy, hogy név nélkül ajándékozzuk neki oda az összeget? Ne várjuk meg, amíg mások a segítségünket kérik. Jehova is felhozza a napot mindenkire, anélkül hogy kérnénk őt. A nap melegét még azok is élvezhetik, akik nem hálásak érte. Az, hogy Jehova így törődik velünk, kétségtelenül azt bizonyítja, hogy nagyon szeret minket. És a nagylelkűsége arra indít, hogy viszontszeressük őt. w21.09 38:12-13

Jehovát arra indítja az odaadó szeretete, hogy megbocsásson annak, aki megbánja a bűnét. Dávid az egyik zsoltárában ezt írta Jehováról: „Nem bűneink szerint bánik velünk, és nem fizet meg nekünk a vétkeinkért, mint ahogy azt megérdemelnénk” (Zsolt 103:8–11). Dávid a saját bőrén tapasztalta, hogy milyen súlyos teher az, ha az embert gyötri a lelkiismeret. De azt is megtanulta, hogy Jehova kész megbocsátani. A mai napiszöveg szavaiból kiderül, hogy mi indítja erre: az, hogy odaadóan szereti mindazokat, akik segítségül hívják őt. Ha vétkezünk, és bánt minket a lelkiismeret, az nem baj. Sőt, még hasznos is, mert arra indíthat, hogy változtassunk a viselkedésünkön. w21.11 44:11-12

Jehovának fontos a neve, és szeretné, ha mindenki tisztelné azt (Ézs 42:8). De sajnos mintegy 6000 éve nagyon sok gyalázat éri ezt a szent nevet (Zsolt 74:10, 18, 23). Az Ördög (ami ’rágalmazót’ jelent) az Édenben megvádolta Istent azzal, hogy visszatart valamit az emberektől, amire szükségük lenne (1Móz 3:1–5). Azóta is folyamatosan ugyanez a vád éri Jehovát. Jézust nagyon bántotta, hogy sokan nem tisztelik az Atyja nevét. Egyedül Jehovának van joga uralkodni az égben és a földön, és az ő uralma a lehető legjobb (Jel 4:11). Sátán megpróbálja félrevezetni az angyalokat és az embereket, azt akarja elhitetni velük, hogy Istennek nincs joga az uralkodáshoz. Ez a kérdés egyszer s mindenkorra hamarosan tisztázva lesz. Mindenki előtt egyértelművé fog válni, hogy csakis Jehova királysága képes valódi békét és biztonságot teremteni a földön. w21.07 27:5-6

Teljesen természetes, hogy családfőként szeretnél a szükséges élelemről, ruházatról, valamint megfelelő lakóhelyről gondoskodni a feleségednek és a gyermekeidnek. Komoly anyagi gondokkal küzdesz? Ha igen, biztosan nem könnyűek a mindennapok. De bármennyire emberpróbáló is ez az időszak, felhasználhatod arra, hogy erősítsd a hitedet. Olvasd el a Máté 6:25–34-et, és kérd Jehova segítségét, hogy tudj ezeken a gondolatokon elmélkedni. Gondolkodj el modern kori testvérek példáján is, akiknek az élete azt bizonyítja, hogy mivel buzgón végezték a szolgálatot, azt tapasztalhatták, hogy Jehova gondoskodik róluk (1Kor 15:58). Ez meg fogja erősíteni azt a meggyőződésedet, hogy égi Atyánk rólad sem fog megfeledkezni. Tudja, hogy mire van szükséged, és azt is, hogy hogyan segítsen neked. A törődését érezve megerősödik majd a hited, és így később még súlyosabb próbákat is képes leszel kiállni. w21.11 47:3, 6

A váltságról szóló tanítás mindig is segített a keresztényeknek, hogy szilárd legyen a hitük. Sokan egész életükben kitartóan prédikáltak az ellenségeskedés dacára, és mindenféle próbában helytálltak. Gondoljunk csak János apostol példájára! Valószínűleg több mint 60 éven át prédikált buzgón és hűségesen Krisztusról és a váltságról. Már közel 100 éves volt, amikor annyira veszélyesnek tartották a Római Birodalomra nézve, hogy száműzték Pátmosz szigetére, ami büntetősziget volt. Milyen bűnt követett el? Azt, hogy Istenről beszélt, és Jézusról tanúskodott (Jel 1:9). A hitével és a kitartásával igazán szép példát állított elénk. Ihletett írásaiból érződik, hogy mennyire szerette Jézust, és hogy milyen hálás volt a váltságért. Több mint 100-szor utalt a váltságra vagy arra, hogy milyen áldásokat tesz lehetővé (1Ján 2:2). Nyilvánvaló, hogy nagyra értékelte a váltságáldozatot. w21.04 16:9-10

Jehova elvárta a népétől, hogy bánjanak kedvesen azokkal az emberekkel, akiknek valamilyen fogyatékosságuk van. Például, tilos volt szidniuk a siketeket. Nem lett volna helyes fenyegetniük őket, vagy rosszat kívánniuk nekik. Különös kegyetlenség lett volna így bánni velük, hiszen egy siket ember nem hallja, hogy mit mondanak mások, és így képtelen megvédeni magát. A 3Mózes 19:14-ben Isten azt is megparancsolta az izraelitáknak, hogy ne tegyenek akadályt vak ember elé. Egy forrásmű megjegyzi, hogy az ókorban a Közel-Keleten sokszor nagyon kegyetlenül bántak a fogyatékossággal élő emberekkel, hajlamosak voltak kizsákmányolni őket, vagy visszaélni a helyzetükkel. Előfordulhatott, hogy valaki szándékosan odatett valamit egy vak ember útjába, hogy az elbotoljon benne, és így kinevethesse őt. Micsoda szívtelenség! Viszont Jehova arra tanította a népét, hogy legyenek együttérzőek azokkal, akik hátrányos helyzetben vannak. w21.12 49:3-4

Jákob aggódott amiatt, hogy a bátyja talán még mindig dühös rá, ezért buzgó imában Jehova segítségét kérte. Emellett rengeteg ajándékot küldött Ézsaunak (1Móz 32:9–15). Amikor pedig a két testvér találkozott, Jákob kezdeményező volt, és tiszteletet mutatott Ézsau iránt. Meghajolt előtte, mégpedig hétszer. Mivel ennyire alázatos és tiszteletteljes volt, sikerült kibékülnie Ézsauval (1Móz 33:3, 4). Fontos tanulságokat szűrhetünk le abból, ahogyan Jákob felkészült a bátyjával való találkozásra, és ahogy bánt vele. Alázatosan Jehovához fordult segítségért, majd az imáival összhangban cselekedett, és lépéseket tett, hogy minél inkább megkönnyítse a testvérének a vele való kibékülést. Amikor találkoztak, nem próbálta bizonygatni, hogy neki volt igaza. Az volt a célja, hogy kibéküljön a testvérével. A példája igazán követésre méltó (Máté 5:23, 24). w21.12 51:11-12

Amikor arról olvasol, hogy Jézus meghalt a bűneidért, talán úgy érzed, hogy te egyszerűen méltatlan vagy erre az ajándékra. Mi lehet ennek az oka? Az, hogy a tökéletlen szíved könnyen becsaphat téged, és emiatt értéktelennek érezheted magad (1Ján 3:19). Ám fontos emlékezned arra, hogy égi Atyánk, Jehova Isten „nagyobb a szívünknél”. Ő akkor is szeret téged, és megbocsát neked, ha a szíved pont az ellenkezőjét mondja. Ezért tanuld meg elfogadni azt, ahogyan Jehova lát téged. Hogyan teheted ezt meg? Tanulmányozd rendszeresen a Szavát, imádkozz hozzá, és legyél együtt a testvéreiddel! Így még jobban megismerheted Jehova nagyszerű személyiségét, és megértheted, hogy milyen gyengéden szeret téged. Ha mindennap elmélkedsz az Isten Szavában olvasottakon, az segít, hogy ki tudd igazítani a negatív gondolataidat (2Tim 3:16). w21.04 17:12-13

Hogy erősebb legyen a hitünk, az ismeretszerzésen kívül még másra is szükségünk van. Elmélkednünk kell azon, amit Jehováról tanulunk. Figyeld meg a 77. zsoltár írójának a példáját! Őt nagyon elkeserítette az, hogy úgy érezte, Jehova elfordult tőle és a többi izraelitától. Ez az aggasztó gondolat még éjszaka sem hagyta nyugodni (2–8. versek). Bár nagyon jól ismerte a népe történelmét, hogy mi mindent tett értük Jehova, mégis ezen tűnődött: „Elfelejtett-e jóindulatot mutatni Isten, megszűnt-e irgalma haragja miatt?” (9. vers). Mit tett ebben a helyzetben? Ezt mondta Jehovának: „Elmélkedni fogok minden munkádon, és elgondolkodom tetteiden” (12. vers). Vagyis elhatározta, hogy elmélkedni fog Jehova cselekedetein, és azon, hogy milyen irgalmas volt a népével a múltban (11. vers). Ez megnyugtatta őt, és megerősítette benne, hogy Jehova soha nem hagyja el a népét (15. vers). w22.01 5:17-18

Jehova nagyon vágyik rá, hogy újra lássa azokat a hűséges szolgáit, akik már meghaltak (Jób 14:15). El tudod képzelni, mennyire hiányozhat neki a barátja, Ábrahám, vagy Mózes, akivel „szemtől szemben beszélt”? (2Móz 33:11; Jak 2:23). És mennyire vágyhat arra, hogy újra hallja Dávidot és a többi zsoltárírót, amint gyönyörű énekekkel dicsérik őt! (Zsolt 104:33). Jehova nem felejti el azokat a szolgáit, akik halálalvásba merültek (Ézs 49:15). Minden részletre emlékszik velük kapcsolatban. Vissza fogja hozni őket az életbe, és örömét leli majd abban, hogy újra imádkoznak hozzá, és imádják őt. Ez a gondolat neked is vigaszt nyújthat, ha elvesztettél valakit, akit szeretsz. Jehova már az édeni lázadáskor látta, hogy sokat fog romlani a világ állapota, mielőtt megvalósulna az ő eredeti szándéka. Gyűlöli a gonoszságot, az igazságtalanságot és az erőszakot, amely ma annyira elterjedt a földön. w21.07 27:11-12

Miért mondhatjuk, hogy az ilyenfajta szeretettel a váltságért érzett hálánkat is kifejezhetjük? Azért, mert Jézus nemcsak értünk, hanem a testvéreinkért is meghalt. Ez azt bizonyítja, hogy nagyon értékesek a szemében, és ezért nekünk is minden okunk megvan rá, hogy szeressük őket (1Ján 3:16–18). Ha szeretjük a testvéreinket, az érződni fog abból, ahogyan bánunk velük (Ef 4:29, 31–5:2). Például gyakorlati segítséget nyújtunk nekik, ha betegek, vagy ha természeti katasztrófa áldozataivá válnak. És mit tegyünk, ha egy testvér megbánt minket? Hajlamosak vagyunk haragot táplálni iránta? (3Móz 19:18). Ha igen, akkor szívleljük meg a következő tanácsot: „Továbbra is viseljétek el egymást, és készségesen bocsássatok meg egymásnak, még akkor is, ha valakinek van oka a panaszra. Jehova is készségesen megbocsátott nektek, ezért ti is tegyetek így” (Kol 3:13). Minden alkalommal, amikor megbocsátunk egy testvérünknek, bebizonyítjuk égi Atyánknak, hogy igazán hálásak vagyunk a váltságért. w21.04 16:12-13

Ha sokakat eljuttatunk a keresztelkedésig, az nem a mi érdemünk, hanem Jehováé. Apollós és Pál példájából azt tanulhatjuk, hogy minél nagyobb felelősségünk van a gyülekezetben, annál nagyobb a szerepünk abban, hogy előmozdítsuk a békét. Nagyra értékeljük, hogy a kinevezett testvérek a Bibliára alapozzák a tanácsaikat, és nem magukra irányítják a figyelmet, hanem Jézusra, mert ezzel hozzájárulnak a békéhez és az egységhez (1Kor 4:6, 7). Mindannyian kaptunk jó képességeket Jehovától. Talán úgy érezzük, mi nem sokat tehetünk a gyülekezet békéjéért. De minden apró erőfeszítés olyan, mint az öltések, amelyek egybetartanak egy ruhát. Ne engedjük, hogy gyökeret verjen a szívünkben a versengésre való hajlam! Tegyünk meg mindent, hogy előmozdítsuk a békét és az egységet a gyülekezetben! (Ef 4:3). w21.07 28:18-19

Biztos lehetsz abban, hogy újra találkozhatsz majd az elhunyt szeretteiddel. Jézus könnyekre fakadt, amikor igyekezett megvigasztalni a gyászoló barátait, ez jól bizonyítja, hogy nagyon szeretné feltámasztani a halottakat (Ján 11:35). Támogasd a gyászolókat! Jézus nemcsak együtt sírt Mártával és Máriával, de meg is hallgatta és vigasztalta őket (Ján 11:25–27). Te is megteheted ezt. Egy vén, Dan ezt mondja: „Miután meghalt a feleségem, nagyon elveszettnek éreztem magam. Több házaspár is felajánlotta, hogy bármikor kereshetem őket, ha szeretnék beszélni valakivel. Szabadon kifejezhettem előttük az érzéseimet, és nem jöttek zavarba, ha elsírtam magam. Emellett segítettek a kocsimosásban, bevásárlásban és főzésben, amikor úgy éreztem, hogy nincs erőm ezekhez a mindennapi feladatokhoz. Az is jólesett, hogy gyakran együtt imádkoztak velem. Őszintén mondhatom, hogy ők igaz barátaim, akik testvérül születtek a nyomorúság idejére” (Péld 17:17). w22.01 3:8-9

Jehova mindig a legjobbat akarja nekünk (Péld 4:20–22). Amikor tanácsot kapunk a Szaván, egy kiadványon vagy egy érett testvérünkön keresztül, azzal a szeretetét bizonyítja (Héb 12:9, 10). Az üzenetre figyeljünk, ne a csomagolásra! De annak, aki tanácsot ad, törekednie kell rá, hogy kedvesen fogalmazzon (Gal 6:1). A legjobb szándék mellett is előfordulhat, hogy nem úgy ad tanácsot valaki, ahogy az jólesne. Ilyenkor fontos, hogy a tanács tartalmára koncentráljunk, és ne arra, hogy hogyan beszélt az, akitől a tanácsot kaptuk. Gondolkodjunk el a következő kérdéseken: „Lehet valami igazság ebben a tanácsban, még akkor is, ha nem tetszett az, ahogyan mondták? A tanácsadó tökéletlensége helyett tudnék magával a tanáccsal foglalkozni?” Bölcsességre vall, ha minden tanácsból igyekszünk tanulni valamit. w22.02 7:13-14

Jehova tisztában van vele, hogy ahhoz, hogy változtatni tudjunk a gondolkodásunkon és a szokásainkon, időre van szükség, és erőfeszítést kell tennünk (Zsolt 103:13, 14). De a Szava, a szelleme és a szervezete által megadja nekünk a kellő bölcsességet, erőt és támogatást. Elemezd magad a Biblia segítségével! Isten Szava olyan, mint egy tükör: segít abban, hogy megvizsgáld a gondolkodásodat, a beszédedet és a tetteidet (Jak 1:22–25). És Jehovára is mindig számíthatsz. Ő tud a leginkább segíteni neked, hiszen tudja, mi van a szívedben (Péld 14:10; 15:11). Ezért tedd szokásoddá, hogy mindennap imádkozol hozzá, és tanulmányozod a Szavát! Szilárdan bízz benne, hogy érdemes Jehova erkölcsi mércéje szerint élned! Bármit kér is tőlünk Jehova, az mindig a mi érdekeinket szolgálja. Ha összhangban élünk az alapelveivel, az növeli az önbecsülésünket, tartalmassá teszi az életünket, és valódi boldogságot ad (Zsolt 19:8–11). w22.03 10:8-10

Az imádati helyek építése és karbantartása is hozzátartozik Jehova imádatához. A Biblia a hajléknak és a felszerelési tárgyainak az elkészítését szent munkának nevezi (2Móz 36:1, 4). Jehova ma ugyanígy tekinti a királyságtermek és más teokratikus létesítmények építését. Nagyon hálásak vagyunk, hogy sok testvér és testvérnő igen nagy szerepet vállal ezekben a fontos feladatokban. Természetesen a prédikálómunkában is részt vesznek. Sőt, vannak közöttük olyanok, akik szeretnének úttörők lenni. A vének ne vonakodjanak kinevezni őket úttörőnek, ha megfelelnek a követelményeknek. Ezzel elismerik, hogy az építkezések is fontos részét képezik az imádatunknak, és bizonyítják, hogy szeretnék támogatni azokat. Akár van szaktudásunk, akár nincs, a királyságtermek takarításában és karbantartásában mindannyian részt vehetünk. w22.03 13:11-12