Március

A Máté 25:31–36-ban olvasható példázatban a juhok azokat az igazságos személyeket jelképezik, akik a vég idején élnek, és földi reménységük van – vagyis a más juhok napjainkban élő tagjait. Ők hűségesen támogatják Krisztus felkent testvéreit. Ezt elsősorban azáltal teszik, hogy segítenek nekik a világméretű prédikáló- és tanítványképző munka elvégzésében (Máté 24:14; 28:19, 20). A más juhok úgy is kifejezik, hogy támogatják Krisztus felkent testvéreit, hogy az emlékünnepet megelőző hetekben komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy minél több embert meghívjanak a megemlékezésre. Ezenkívül a világ összes gyülekezetében megszervezik az emlékünnepet évről évre. A földi reménységű keresztények nagyon boldogok, hogy így is kifejezhetik a ragaszkodásukat a felkent hittársaik iránt, hiszen tudják, hogy amit értük tesznek, azt Jézus úgy tekinti, mintha érte tennék (Máté 25:37–40). w22.01 4:11-12

Ha Jézus jellemére gondolunk, eszünkbe juthat, hogy milyen mély szánalmat érzett egy leprás iránt, hogy milyen megértő volt egy súlyosan beteg asszonnyal, és hogy mennyire együttérzett a gyászolókkal (Márk 1:40, 41; 5:25–34; Ján 11:33–35). Ha mi is így bánunk másokkal, azzal tulajdonképpen Jehovát utánozzuk. És minél inkább hasonlítunk rá, annál közelebb érezzük magunkat hozzá. Ha követjük Jézus nyomdokait, az segít, hogy ne terelje el a figyelmünket a világ. Jézus az utolsó estéjén, amelyet a földön töltött, kijelentette: „legyőztem a világot” (Ján 16:33). Ez alatt azt értette, hogy nem engedte, hogy befolyásolja őt a világi emberek gondolkodása, viselkedése és céljai. Mindig szem előtt tartotta, hogy azért jött a földre, hogy megszentelje Jehova nevét. Ránk is igaz, hogy Sátán világában sok minden elterelheti a figyelmünket. De ha arra összpontosítunk, hogy Jehova akaratát tegyük, akkor mi is legyőzhetjük a világot (1Ján 5:5). w21.04 14:7-8

Pál apostol jól ismerte Jézus ígéretét, hogy „mindenkinek, aki hisz benne, örök élete [lehet]” (Ján 3:15; Róma 6:23). Mivel hitt Jézus váltságáldozatában, meg volt róla győződve, hogy Jehova kész megbocsátani még a súlyos bűnöket is, ha valaki őszinte megbánást tanúsít (Zsolt 86:5). Krisztus áldozata arról is meggyőzte Pált, hogy Isten nagyon szereti őt. Figyeljük meg, milyen bátorító az, amit Isten Fiáról írt: „szeretett engem, és önmagát adta értem” (Gal 2:20). Tehát nem gondolkodott így: „Azt értem, hogy Jehova miért szereti a testvéreimet, de engem biztosan nem tud szeretni.” Az érzései abból is látszanak, amit a rómaiaknak írt: „amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk” (Róma 5:8). Igen, Isten szeretetének valóban nincsenek korlátai. Pál meg volt róla győződve, hogy Istent nagyon erős szeretet fűzi a szolgáihoz. Tisztában volt vele, hogy Jehova mennyire türelmesen bánt az izraelitákkal. w21.04 17:8-10

Amikor bibliatanulmányozást vezetsz, segíts a tanulmányozódnak megszeretni Jehovát. Keresd a lehetőségeket, hogy kiemeld Jehova tulajdonságait. Segíts neki felismerni, hogy Jehova boldog Isten, és örömmel támogatja azokat, akik szeretik őt (1Tim 1:11; Héb 11:6). Mutass rá, hogyan lesz jobb az élete, ha alkalmazza a tanultakat, és hogy ez is Jehova szeretetét bizonyítja (Ézs 48:17, 18). Minél inkább megszereti Jehovát, annál inkább ösztönzést fog érezni arra, hogy változtasson az életén. Ahogy halad a keresztelkedés felé, talán le kell mondania bizonyos dolgokról, és ez anyagi áldozatot jelent. Előfordulhat, hogy meg kell szakítania a kapcsolatot a világi barátaival. És még az is lehet, hogy a családja ellene fordul amiatt, hogy Jehova Tanúja akar lenni. Jézus megígérte, hogy kárpótlásul egy szerető szellemi családot kap majd (Márk 10:29, 30). w21.06 22:8-9

Pál apostol a földműveléshez hasonlította a tanítványképző munkát. Ezt írta a korintusziaknak: „Én ültettem, Apollós öntözött … Isten művelés alatt álló szántóföldje… vagytok” (1Kor 3:6–9). Tehát Isten szántóföldjén nemcsak vetjük a magokat, hanem öntözzük is őket, és rendszeresen ellenőrizzük, hogyan fejlődnek a növények. Persze tisztában vagyunk vele, hogy a növekedést Isten adja. Óriási kiváltság, hogy prédikálhatunk, és taníthatunk másokat. Ez a munka valódi örömet ad. Pál apostol, aki Tesszalonikában sokaknak segített tanítvánnyá válni, így fejezte ki az érzéseit: „mi a reménységünk vagy örömünk, illetve az ujjongásunk koronája? Hát nem éppen ti vagytok? Igen, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk” (1Tessz 2:19, 20; Csel 17:1–4). w21.07 26:5, 17

Jehova mindannyiunkat magához vonzott (Ján 6:44). Gondolj bele, hogy mit jelent ez! Miközben megvizsgált több milliárd embert, észrevett benned valami értékeset: azt, hogy őszinte a szíved, és így barátokká válhattok majd (1Krón 28:9). Jehova ismer téged, megért, és nagyon szeret. Milyen felemelő érzés! Jézus egy szemléltetéssel érzékeltette, hogy Jehova mennyire törődik minden egyes szolgájával, így veled és a testvéreiddel is. Egy pásztorhoz hasonlította Jehovát, akinek van 100 juha. Ha egy juh elkóborol, a pásztor otthagyja a hegyekben a többi 99 juhot, és elindul felkutatni azt az egyet. Amikor megtalálja, nem szidja le, hanem nagyon örül neki. Mi a tanulság? Jehova minden egyes szolgáját fontosnak tartja. Jézus ezt mondta: „az én égi Atyám [nem] szeretné, ha egy is elveszne e kisgyermekek közül” (Máté 18:12–14). w21.06 25:1-2

Amikor Jehova soha el nem múló szeretetén elmélkedünk, egyre jobban megszeretjük őt, és szorosabbá válik vele a barátságunk (Róma 8:38, 39). Még inkább vágyunk rá, hogy kövessük Jézus példáját (1Pét 2:21). Az emlékünnepet megelőző napokban azokat a bibliai beszámolókat olvassuk el, amelyek Jézus földi életének utolsó hetéről, a haláláról és a feltámadásáról szólnak. Az emlékünnepi előadás pedig segít elmélkednünk azon, hogy mennyire szeret minket Jézus (Ef 5:2; 1Ján 3:16). Annak hatására, hogy ebben az időszakban többet foglalkozunk Jézus önfeláldozó példájával, még inkább azt érezzük, hogy kötelesek vagyunk úgy élni, ahogy Jézus élt (1Ján 2:6). Megerősödik az elhatározásunk, hogy szeretnénk megmaradni Isten szeretetében (Júd 20, 21). Ha minden erőnkkel azon vagyunk, hogy megörvendeztessük Jehova szívét, engedelmeskedjünk neki, és megszenteljük a nevét, akkor ő mindig szeretni fog minket (Péld 27:11; Máté 6:9; 1Ján 5:3). Egy-egy emlékünnep után még eltökéltebbek vagyunk, hogy az életünk minden egyes napjával megmutatjuk Jehovának, hogy örökké a barátai szeretnénk lenni. w22.01 4:17-19

Jehova szabad akarattal ajándékozott meg minket. Ez azt jelenti, hogy eldönthetjük, milyen életet élünk. Szerető Istenünk boldog, hogyha az ő szolgálatát választjuk (Zsolt 84:11; Péld 27:11). Ezenkívül még sok más jóra használhatjuk fel a szabad akaratunkat. Jézus példáját követve képesek vagyunk rá, hogy fontosabbnak tartsuk mások érdekeit a sajátjainknál. Például egyszer ő és a tanítványai nagyon fáradtak voltak, ezért elmentek egy elhagyatott helyre, hogy pihenjenek egy kicsit. De az emberek utánuk mentek, mert szerették volna hallgatni Jézus tanítását. Ő ettől nem vált ingerültté, hanem megszánta az embereket, „és kezdte őket sok mindenre tanítani” (Márk 6:30–34). Ha követjük a példáját, és szívesen áldozunk az időnkből és az erőnkből mások érdekében, azzal dicsőséget szerzünk égi Atyánknak (Máté 5:14–16). w21.08 30:7-8

Jehova örömét leli a változatosságban, amit jól tükröz a sokszínű teremtésműve is. Az emberek között sincs két egyforma, ezért Jehova nem hasonlítgat minket egymáshoz. Ő azt nézi, hogy milyen a szívünk, vagyis milyenek vagyunk legbelül (1Sám 16:7). Figyelembe veszi az erősségeinket és a gyengeségeinket, valamint a neveltetésünket is. Nem vár el tőlünk többet, mint amire képesek vagyunk. Fontos, hogy elsajátítsuk Jehova gondolkodásmódját, és mi is az ő szemszögéből lássuk magunkat. Így nem fogunk sem túl sokat, sem túl keveset gondolni magunkról (Róma 12:3). Persze az hasznos lehet, ha megfigyeljük egy testvér vagy testvérnő példáját, aki ügyes a szolgálatban (Héb 13:7). Tanulhatunk tőle, és így mi is hatékonyabb hírnökökké válhatunk (Flp 3:17). De nagy különbség van aközött, hogy követjük valakinek a jó példáját, és aközött, hogy hozzá mérjük magunkat. w21.07 29:1-2

Az állatok, a növények és a csillagok megfigyelésével megalapozhatod a Teremtőbe vetett hitedet (Zsolt 19:1). Minél inkább elmélyedsz a kutatásban, annál biztosabb leszel abban, hogy a világunkat Jehova teremtette. Miközben megvizsgálod a teremtésművet, gondolkodj el rajta, hogy a megismert tények mit tárnak fel Jehováról (Róma 1:20). Például a napunk nemcsak életadó meleget biztosít számunkra, hanem ultraibolya sugarakat is kibocsát, amelyek ránk, emberekre károsak. Milyen jó, hogy a földünket egy ózonpajzs veszi körül, amely kiszűri ezeket a sugarakat! Érdekes, hogy minél intenzívebb az ultraibolya sugárzás, annál több ózongáz termelődik. Te is úgy látod ebből, hogy az alkotónk rendkívül bölcs és gondoskodó Isten? v

Azután is szeretettel és tisztelettel kell bánnunk valakivel, hogy megkeresztelkedett (1Ján 4:20). Például ha csak lehet, feltételezzünk jót róla, és ne vonjuk kétségbe, hogy tiszták az indítékai. Tiszteljük a testvéreinket, és tartsuk többre őket magunknál (Róma 12:10; Flp 2:3). Valójában mindenki iránt irgalmat és kedvességet kell mutatnunk. Ha szeretnénk örökké az Atyánknak szólítani Jehovát, akkor alkalmaznunk kell az életünkben, amit a Szavából tanulunk. Például Jézus azt mondta, hogy még az ellenségeinkkel is bánjunk irgalmasan és kedvesen (Luk 6:32–36). Persze ez nem mindig könnyű, de sikerülhet, ha megtanulunk úgy gondolkodni és viselkedni, mint Jézus. Ha minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy utánozzuk Jézust, és engedelmeskedjünk Jehovának, abból égi Atyánk látni fogja, hogy szeretnénk örökké a családjához tartozni. w21.08 30:14-15

Tanulj meg Jehovára támaszkodni! Ő azt ígéri, hogy ha bízunk benne, és a legjobbat adjuk neki, akkor eláraszt az áldásaival. A Bibliában sok olyan személyről olvashatunk, akik különleges erőfeszítést tettek Jehováért. Sokszor úgy volt, hogy nekik kellett megtenniük az első lépést ahhoz, hogy Jehova megáldja őket. Például Ábrahám csak azután kapott áldást, hogy elhagyta az otthonát, pedig „nem tudta, hová megy” (Héb 11:8). Jákobnak egy egész éjszakán át birkóznia kellett egy angyallal, mielőtt Jehova megáldotta őt (1Móz 32:24–30). És amikor az izraeliták bementek az ígéret földjére, csak azután tudtak átkelni a Jordánon, hogy a papok beleléptek a megáradt folyóba (Józs 3:14–16). Jehova ma élő szolgáinak a példája is ösztönző lehet. w21.08 34:12-14.

Kedves idős testvérek és testvérnők, még emlékeztek rá, hogy régen hogyan végeztétek a szolgálatot és a gyülekezeti feladataitokat, de azt is tudjátok, hogy mindig alkalmazkodni kell az új körülményekhez. Idősként akkor is sokat adhatsz a fiatalabbaknak, ha nemrég keresztelkedtél meg. Legyél adakozó, és bátran oszd meg velük a tapasztalataidat, és azt, hogy mit tanultál belőlük. Ezt biztosan nagyra fogják értékelni, és Jehova is gazdagon megáld érte (Luk 6:38). Ha az idősek igyekeznek jó kapcsolatot ápolni a fiatalokkal, nagyszerűen támogathatják egymást Jehova szolgálatában (Róma 1:12). Az idősek megoszthatják az értékes tapasztalataikat, a fiatalok pedig adhatnak az erejükből. Ha így barátokként együttműködnek, azzal tiszteletet szereznek szerető égi Atyánknak, és hozzájárulnak a gyülekezet jó légköréhez. w21.09 36:3, 17-18

Miért ütköztek meg a zsidók azon, hogy Jézus kínoszlopon halt meg? Azért, mert a bűnözőket végezték ki így, és azt gondolták, hogy a Messiással ez nem történhet meg (5Móz 21:22, 23). Azok a zsidók, akik megbotránkoztak Jézus miatt, figyelmen kívül hagyták, hogy Jézus ártatlan, hogy hamis vádak alapján ítélték el őt, és igazságtalanul bántak vele. Jézus tárgyalása az igazságszolgáltatás megcsúfolása volt. A sietve összehívott zsidó legfelsőbb bíróság teljesen szabálytalanul járt el (Luk 22:54; Ján 18:24). Ahelyett, hogy pártatlanul végighallgatták volna a vádakat, és megvizsgálták volna a bizonyítékokat, „hamis bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra juttassák” (Máté 26:59; Márk 14:55–64). Jézus feltámadása után pedig ezek az igazságtalan bírók lefizették a sírt őrző római katonákat, hogy terjesszenek egy hazugságot arról, hogy hová lett Jézus holtteste (Máté 28:11–15). w21.05 19:12-13

Jehova bármikor véget vethetne ennek a gonosz rendszernek, de a türelme a javunkra válik. Noha Ádám és Éva leszármazottaiként tökéletlennek születtünk, mindannyiunkat szeret, törődik velünk, és megígérte, hogy véget vet ennek a gonosz rendszernek (1Ján 4:19). Már kitűzte az időpontját annak, amikor megszabadítja az embereket az összes őket sújtó bajtól. Ha elmélkedünk a szeretetén, az arra indít minket, hogy készek legyünk vele együtt kitartani, ameddig csak szükséges. Valóban Jehova a legjobb példa a kitartásban. A Fia, Jézus pedig nagyszerűen követte a példáját. Elviselte, hogy ellenségesen beszéljenek vele, megszégyenítsék és kínoszlopon kivégezzék, mindezt azért, hogy mi élhessünk (Héb 12:2, 3). Ehhez biztosan sok erőt adott neki az, hogy látta, hogyan viseli el az Atyja a nehézségeket. Jehova példája nekünk is segíthet kitartani. w21.07 27:15-17

Nap mint nap tapasztaljuk, hogy égi Atyánk irgalmas (Zsolt 103:10–14). Jézus hozzá hasonlóan irgalmasan megbocsátott a tökéletlen követőinek. Sőt, még az életét is kész volt feláldozni azért, hogy Jehova megbocsáthassa a bűneinket (1Ján 2:1, 2). Ha készségesen megbocsátunk a testvéreinknek, azzal megerősíthetjük a köztünk lévő szeretetet (Ef 4:32). Persze ez nem mindig könnyű, ezért lehet, hogy fejlődnünk kell. Egy testvérnőnek sokat segített a „Bocsássunk meg egymásnak készséggel” című Őrtorony-cikk. A testvérnő ezt írta: „Megértettem, hogy a megbocsátás nem azt jelenti, hogy helyeslem a másik rossz viselkedését, vagy lekicsinylem az általa okozott kárt, hanem inkább arról van szó, hogy nem neheztelek többé, és megőrzöm a saját békémet.” Ha szívből megbocsátunk a testvéreinknek, azzal bizonyítjuk az irántuk érzett szeretetünket, és követjük égi Atyánk példáját. w21.09 38:15-16

Jézus szerette az igazságot, vagyis azokat a tanításokat, amelyek Istennel és a szándékával kapcsolatosak. Összhangban élt ezzel az igazsággal, és másoknak is az igazságot tanította (Ján 18:37). Az ő igaz követői szintén mélységesen szerették az igazságot (Ján 4:23). Péter apostol úgy beszélt a keresztény hitről, mint „az igazság útjáról” (2Pét 2:2). Az első századi keresztények elutasítottak minden olyan vallásos tanítást, valamint emberi hagyományt és nézetet, amely nem volt összhangban az igazsággal (Kol 2:8). Az igaz keresztények ma is „az igazságban járnak”, ami azt jelenti, hogy minden tanításukat a Bibliára alapozzák, és azzal összhangban élnek (3Ján 3, 4). Isten népe nem állítja azt magáról, hogy tökéletesen érti az igazságot. Időnként előfordul, hogy ki kell igazítanunk valamilyen tanítást vagy szervezeti útmutatást. w21.10 42:11-12

Ahogy az ókorban egy város lakóit megvédték a várost körülvevő falak, úgy Jehova odaadó szeretete is körülvesz minket, és megvéd mindentől, ami veszélyeztetné a vele ápolt kapcsolatunkat. Ezenkívül Jehova magához vonz minket az odaadó szeretetével (Jer 31:3). A zsoltáríró Dávid más szóképpel is érzékeltette, hogyan védi meg Jehova a szolgáit. Ezt írta: „Isten az én biztos menedékem, Isten, aki odaadó szeretettel bánik velem.” „Odaadó szeretetem és erődöm ő, biztos menedékem és megmentőm, pajzsom és menedékhelyem” (Zsolt 59:17; 144:2). Jehova abban az értelemben erőd és menedék a szolgáinak, hogy bárhol élnek is a földön, ő mindenről gondoskodik, amire szükségük van ahhoz, hogy megóvják a vele ápolt értékes kapcsolatukat. w21.11 44:14-15

Egyszer, amikor Jézus a tanítványaival átkelt a Galileai-tengeren, nagy vihar csapott le rájuk. Bár a csónakot már elborították a hullámok, Jézus békésen aludt. A tanítványok kétségbeesetten felébresztették, hogy mentse meg őket. Ezt az alkalmat arra használta fel, hogy rámutasson a tanítványoknak, hogy még szükség van a hitük erősítésére (Máté 8:23–26). Ezért kedvesen ezt kérdezte tőlük: „Miért féltek ennyire, ti kishitűek?” Lehet, hogy te is éppen valamilyen vihart élsz át. Talán természeti katasztrófa sújtott a környéketeken, vagy egy súlyos betegség nehezíti meg a mindennapjaidat. A gondjaid miatt lesújtottnak és tanácstalannak érezheted magad. De ne hagyd, hogy az aggodalmaskodás megrendítse a bizalmadat Jehovában. Húzódj közel hozzá úgy, hogy sokat imádkozol. Gondolkodj el azon is, hogy eddig hogyan támogatott téged, és ez meg fogja erősíteni a hitedet, hogy ezután is mindig veled lesz (Zsolt 77:11). w21.11 47:7, 10

Valaki ez alapján úgy gondolhatta, hogy ha nagyon ügyel rá, hogy nehogy elvegye azt, ami másé, akkor ezzel eleget tesz ennek a parancsnak. De valójában lehet, hogy más formában mégis lopott. Például, ha egy kereskedő pontatlan mértékeket használt azért, hogy becsapja a vásárlóit, tulajdonképpen mégis meglopta őket. A 3Mózes 19:13 összekapcsolja a lopást azzal, ha valaki becstelen az üzleti ügyeiben. Ezt mondja: „Ne csapj be másokat”. Tehát, míg a nyolcadik parancsolat konkrétan megtiltotta a lopást, addig a törvénynek ez a része segített megérteni az izraelitáknak, hogy mi mindent jelent ez a gyakorlatban. Mivel szeretnénk Jehovához hasonlóan gondolkodni a lopásról és a becstelenségről, jó, ha átgondoljuk a következőket: „A 3Mózes 19:11–13 alapján van valami, amire jobban oda kellene figyelnem? Őszintén azt mondhatom, hogy becsületes vagyok az üzleti ügyeimben, és abban, ahogyan a munkámat végzem? Vagy van valami, amin változtatnom kellene?” w21.12 49:6-8

Amikor este imádkozol, gondold át, hogy milyen hibákat vétettél aznap, és kérj bocsánatot Jehovától. Persze, ha valamilyen súlyos bűnt követtél el, a vének segítségére is szükséged lesz. Ők türelmesen meghallgatnak, és tanácsot adnak neked a Bibliából. Együtt imádkoznak veled, és kérik Jehovát, hogy Jézus váltságáldozata alapján bocsásson meg neked. Így szellemi értelemben meggyógyulhatsz, vagyis újra jó kapcsolatban lehetsz Jehovával (Jak 5:14–16). Hasznos, ha elmélkedsz Jézus áldozatán. Valószínűleg nagyon felkavar, amikor arra gondolsz, hogy milyen sokat szenvedett Isten Fia. De minél többet elmélkedsz ezen, annál jobban fogod szeretni Jézust és Jehovát. Az is segít szívből értékelni a váltságot, hogy minden évben részt veszünk Jézus halálának az emlékünnepén, és igyekszünk minél többeket meghívni erre az eseményre. Milyen megtisztelő feladat Jehovától az, hogy taníthatunk másokat a Fiáról! w21.04 16:13-16

Hogyan reagált Jézus, amikor egy nagy tömeg odament hozzá? Az előző éjszakát imádkozással töltötte, ezért kétségkívül nagyon fáradt volt. De amikor meglátta a tömeget, szánalmat érzett irántuk. Meggyógyította a betegeket, és elmondta minden idők egyik leghatásosabb beszédét, a hegyi beszédet (Luk 6:12–20). Arra is kész volt, hogy lemondjon a szabadidejéről mások javára. Nagyon lesújtott lehetett, amikor megtudta, hogy a barátját, Keresztelő Jánost lefejezték. A Biblia így ír erről: „Ennek hallatára Jézus csónakkal elment onnan egy elhagyatott helyre, hogy egyedül legyen” (Máté 14:10–13). De egy nagy tömeg már előbb odaért arra a helyre, ahova menni készült (Márk 6:31–33). Jézus felismerte, hogy mekkora szükségük van vigaszra és buzdításra, és ez azonnal tettekre indította (Luk 9:10, 11). w22.02 9:4, 6

Mit tegyünk, ha rájövünk, hogy az egyik testvérünket megbántottuk? Buzgón imádkozzunk Jehova segítségéért! Kérjük, hogy áldja meg az erőfeszítéseinket, hogy sikerüljön kibékülnünk a testvérünkkel. Az is segíthet, ha őszintén magunkba nézünk. Kérdezzük meg magunktól: „Képes vagyok rá, hogy félretegyem a büszkeségemet, és alázatosan bocsánatot kérjek a testvéremtől? Boldoggá teszem Jehovát és Jézust, ha kezdeményező vagyok a kibékülésben?” Ha így átgondoljuk a helyzetet, szívből vágyni fogunk rá, hogy hallgassunk Jézusra, és helyreállítsuk a békét a testvérünkkel. Nagyon fontos, hogy alázatosan közelítsünk hozzá, amikor igyekszünk kibékülni vele (Ef 4:2, 3). Az a célunk, hogy semmilyen tüske se maradjon benne. Az, hogy újra békében legyünk, sokkal fontosabb, mint az, hogy kinek volt igaza (1Kor 6:7). w21.12 51:13-16

Jézus nagyon szomorú volt, mivel tudta, hogy a legtöbb zsidót nem fogja érdekelni a királyságról szóló üzenet. Így Jeruzsálemet idővel majd elpusztítják, és azok a zsidók, akik túlélik a város pusztulását, fogságba kerülnek (Luk 21:20–24). És ez sajnos így is történt. A zsidók többsége elvetette Jézust. A te környékeden általában hogyan fogadják az emberek a jó hírt? Ha nem reagálnak kedvezően, akkor neked is segíthet Jézus példája. Jehova szívén viseli az emberek sorsát. Az, hogy Jézus könnyekre fakadt ebben a helyzetben, jól mutatja, hogy Jehova „nem szeretné, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt szeretné, hogy mindenki megbánásra jusson” (2Pét 3:9). Úgy mutathatjuk ki, hogy hozzá hasonlóan mi is szeretjük az embereket, ha önfeláldozóan és kitartóan végezzük a prédikálómunkát (Máté 22:39). w22.01 3:10-12

Ha elmélkedsz azon, hogy mit tett Jehova eddig a népéért, és hogyan segített neked személyesen, megszilárdíthatod a hitedet, sőt, megerősödik a Jehova iránt érzett szereteted. Ez nagyon fontos, hiszen a szeretet a legnagyobb ösztönző erő arra, hogy engedelmeskedj Jehovának, kész legyél áldozatokat hozni azért, hogy neki tetszően élj, és hogy ki tudj tartani mellette a próbákban (Máté 22:37–39; 1Kor 13:4, 7; 1Ján 5:3). Kétségtelen, hogy a Jehovával ápolt szoros kapcsolatunk a legértékesebb kincsünk (Zsolt 63:1–7). Ne feledd, hogy az ima, a tanulmányozás és az elmélkedés az imádatunk része. Ezért kövesd Jézus példáját, és rendszeresen szakíts időt ezekre a tevékenységekre. Biztosíts nyugodt környezetet magadnak, és zárd ki a figyelemelterelő dolgokat. Kérd Jehovát, hogy segítsen koncentrálni. Ha igyekszel a lehető legjobban kihasználni az idődet, akkor Jehova örök élettel jutalmaz meg téged a paradicsomban (Márk 4:24). w22.01 5:18-20

A gondolataink hatással vannak a tetteinkre. Jézus ezért arra tanította a követőit, hogy vessenek el minden olyan gondolatot, amely ahhoz vezethetne, hogy bűnt követnek el (Máté 5:21, 22, 28, 29). Mivel szeretnénk örömet szerezni az égi Atyánknak, Jehovának, nem szabad helytelen gondolatokon időznünk, hanem azonnal el kell űznünk őket. Jézus ezt mondta: „Bármi jöjjön is ki a szájból, az a szívből jön” (Máté 15:18). Vagyis a beszédünk sokat elárul arról, hogy milyen személyek vagyunk. Ezért gondold át a következőket: „Még akkor is igazat mondok, ha ebből bajom lehet? Házas személyként óvakodok attól, hogy bárkivel is flörtöljek? Határozottan kerülöm, hogy erkölcstelen témákról beszéljek? Akkor is higgadtan válaszolok, ha valaki felbosszant?” Fontos ezeken a kérdéseken elgondolkodnunk. Ha kerüljük a hazugságot, az erkölcstelen témájú vagy durva beszédet, akkor sokkal könnyebb lesz levennünk a régi egyéniséget. w22.03 10:12-14

Akik nem várják meg, hogy tanácsot kapjanak, hanem ők maguk kérik ki mások véleményét, azok általában érettebb kereszténnyé tudnak válni. Ezért fogadjuk meg a Biblia ösztönzését, és mi is kérjük ki mások tanácsát. Milyen helyzetekben kérhet egy keresztény tanácsot másoktól? Nézzünk néhány példát. 1. Egy testvérnő elhív magával egy tapasztalt hírnököt a tanulmányozására, és utána megkérdezi tőle, hogyan tudna ügyesebben tanítani. 2. Egy egyedülálló testvérnő kikéri egy érett gondolkodású testvérnő véleményét egy nadrágról, melyet szeretne megvásárolni. 3. Egy testvér, aki az első nyilvános előadását készül megtartani, megkér egy rutinos előadót, hogy majd az előadása után adjon neki építő tanácsokat. Persze azok a testvérek is jól teszik, ha kikérik mások véleményét, akik már évek óta tartanak előadásokat (Péld 19:20). w22.02 7:15-17

Jehova szeret minket, és törődik velünk, amit az is bizonyít, ahogyan Jézussal bánt a földön létekor (Ján 5:20). Mindent megadott neki, amire szüksége volt ahhoz, hogy erős legyen a hite, bátorította őt, és fizikailag is a gondját viselte. Nyíltan kifejezte, hogy szereti őt, és az örömét leli benne (Máté 3:16, 17). Mivel Jézus tudta, hogy mindig számíthat az Atyjára, sosem érezte magát egyedül. Mi is nagyon sok módon tapasztaltuk már Jehova szeretetét. Például magához vonzott minket, és egy egységes szellemi családot kaptunk tőle. A testvéreink és a testvérnőink sok örömet szereznek nekünk, és bátorítanak minket, amikor szükségünk van rá (Ján 6:44). Ezenkívül Jehova bőségesen ellát minket szellemi táplálékkal, hogy erős legyen a hitünk. És abban is támogat minket, hogy gondoskodni tudjunk magunkról fizikailag (Máté 6:31, 32). Ha elmélkedünk azon, hogy mi mindenből érezzük Jehova szeretetét, egyre jobban megszeretjük őt. w21.09 38:8-9

Hogyan éltél, mielőtt elkezdted tanulmányozni a Bibliát? Sokunk nem szívesen gondol vissza erre. A személyiségünkre valószínűleg nagy hatással volt az, hogy a világ mit tart jónak és rossznak. Igen, „remény és Isten nélkül [voltunk] a világban” (Ef 2:12). De a Biblia tanulmányozása során megtudtad, hogy van egy égi Atyád, aki nagyon szeret téged. Azt is megértetted, hogy ha szeretnél örömet szerezni neki, és csatlakozni a népéhez, akkor változtatnod kell a gondolkodásodon és az életmódodon. Meg kell tanulnod az ő erkölcsi mércéje szerint élni (Ef 5:3–5). Mivel Jehova a Teremtőnk és az égi Atyánk, joga van meghatározni, hogy hogyan éljünk. Elvárja tőlünk, hogy mielőtt megkeresztelkednénk, vegyük le „a régi egyéniséget a szokásaival együtt”. w22.03 10:1-3

A más juhokhoz tartozó keresztények boldogok, hogy részt vehetnek megfigyelőként az emlékünnepen, és elmélkedhetnek a reménységükön. Az ott elhangzó bibliai előadás főként arról szól, hogy Jézus Krisztus és a 144 000 társuralkodója mit fog tenni a hűséges emberekért. Az ezeréves uralom alatt gondoskodni fognak arról, hogy az egész föld paradicsom legyen, és hogy az engedelmes emberek végül tökéletessé váljanak. Az ezzel kapcsolatos részleteket ecsetelik olyan bibliaversek, mint az Ézsaiás 35:5, 6; 65:21–23 és a Jelenések 21:3, 4. Az emlékünnepi előadás segít a földi reménységű keresztényeknek elgondolkodni az ilyen bibliaverseken, és odaképzelni magukat az új világba. Ez megerősíti a reménységüket, és azt a vágyukat, hogy örökké Jehova Istent szeretnék szolgálni (Máté 24:13; Gal 6:9). w22.01 4:5-7

Mi a váltság? Azt az árat jelenti, amelyet Jézus kifizetett, hogy visszavásárolja azt, amit Ádám elveszített (1Kor 15:22). Miért van szükségünk a váltságra? Azért, mert Jehova erkölcsi mércéje szerint az számít igazságosnak, ha életet adnak életért (2Móz 21:23, 24). Ádám egy tökéletes emberi életet vesztett el, ezért Jézusnak a tökéletes emberi életét kellett feláldoznia (Róma 5:17). Így az örökkévaló atyjává vált mindazoknak, akik hisznek a váltságban (Ézs 9:6; Róma 3:23, 24). Jézus azért volt kész feláldozni az életét, mert nagyon szereti az Atyját és az embereket (Ján 14:31; 15:13). Ez a szeretet indította őt arra, hogy mindhalálig feddhetetlen maradjon, és hogy teljesítse az Atyja akaratát. A váltságnak köszönhetően megvalósulhat Jehova eredeti szándéka a földdel és az emberekkel kapcsolatban. w21.04 16:2-3