Április

Jézus a szeretete jeleként kész volt lemondani értünk az életéről (Ján 15:13). Ezt soha nem tudjuk meghálálni neki, és Jehovának sem. De az életünkkel kifejezhetjük az értékelésünket (Kol 3:15). A felkentek tudják, hogy a váltságnak köszönhetik a reménységüket (Máté 20:28). Mivel hisznek benne, Jehova igazságosnak nyilvánítja és örökbe fogadja őket (Róma 5:1; 8:15–17, 23). A más juhok is a váltságnak köszönhetik a reménységüket. Ők is hisznek Jézus áldozatában, így tiszták lehetnek Isten előtt, és abban reménykedhetnek, hogy túlélik a nagy nyomorúságot (Jel 7:13–15). Mindkét csoport azzal fejezi ki a háláját, hogy minden évben ott van az emlékünnepen. w22.01 4:14-15

Jézust az a vád bántotta leginkább, hogy nem tiszteli Istent és a nevét (Máté 26:64–66). Ezért azt kérte Jehovától, hogy ha lehet, kímélje meg ettől a szégyentől (Máté 26:38, 39, 42). Egy oszlopon kellett meghalnia azért, hogy megszabadítsa a zsidókat az őket sújtó átoktól (Gal 3:10). Az volt az átok oka, hogy nem tartották meg a törvényt, noha megígérték. Ennek az átoknak a terhe azonfelül nehezedett rájuk, hogy az Ádámtól örökölt bűn miatt egyébként is halálra voltak ítélve (Róma 5:12). A zsidók oszlopra akasztották azoknak a holttestét, akiket a mózesi törvény értelmében kivégeztek. A törvény szerint a felakasztott ember átkozott Isten előtt (5Móz 21:22, 23; 27:26). Mivel Jézus oszlopon halt meg, magára vállalta a zsidók átkát, így megszabadulhattak attól, és javukra fordíthatták Jézus áldozatát, jóllehet elvetették őt. w21.04 16:5-6

Mi történt Jézus utolsó napján? A katonák elfogták és megkorbácsolták (Máté 26:52–54; Ján 18:3; 19:1). Az ostor húscafatokat tépett ki a testéből. A felsebzett hátán kellett cipelnie a kivégzőoszlopot. Amikor már nem bírta el, egy járókelőnek kellett továbbvinnie (Máté 27:32). A kivégzés helyén a katonák odaszögezték az oszlophoz. Az oszlop felállításától a szögek okozta sebek még jobban szétnyíltak Jézus testének a súlya alatt. Ott álltak lesújtottan a barátai és Mária, de a zsidó vezetők még ekkor is gúnyolták őt (Luk 23:32–38; Ján 19:25). Hatalmas fájdalmaktól szenvedett órákon át. Ahogy a szíve és a tüdeje kezdett kimerülni, egyre nehezebben vett levegőt. Tudva, hogy mindvégig hűséges maradt, még utoljára az Atyjához szólt, aztán lehajtotta a fejét, és kilehelte az utolsó leheletét (Márk 15:37; Luk 23:46; Ján 10:18; 19:30). Milyen lassú, fájdalmas és megalázó halál! w21.04 16:4

Jézus két szövetségről beszélt a 11 hűséges apostolának: az új szövetségről és a királyságszövetségről (Luk 22:20, 28–30). Ezek a szövetségek teszik lehetővé, hogy az apostolok, valamint hűséges keresztények egy csoportja király és pap lehessen az égben (Jel 5:10; 14:1). Tehát, csak azok fogyaszthatnak a borból és a kenyérből az emlékünnepen, akik részesei ezeknek a szövetségeknek, vagyis a felkentek maradéka. Csodálatos reménységet kaptak Jehovától: romolhatatlan és halhatatlan életük lehet az égben, és együtt szolgálhatnak majd Jézus Krisztussal és a 144 000-hez tartozó többi felkenttel. Ráadásul ott lesznek Jehova Isten közvetlen közelében! (1Kor 15:51–53; 1Ján 3:2). Persze azzal is tisztában vannak, hogy egészen a halálukig hűségesnek kell maradniuk (2Tim 4:7, 8). w22.01 4:4-5

Jézussal együtt két bűnözőt is kivégeztek (Luk 23:40, 41). Az egyikük ezt kérte tőle: „ne feledkezz meg rólam, amikor a királyságodba jutsz” (Luk 23:42, lábj.). Jézus tudta, hogy milyen irgalmas az Atyja, ezért reményt öntött a haldokló bűnözőbe (Zsolt 103:8). Jehova szívből vágyik rá, hogy irgalmasan megbocsásson nekünk. Ennek az a feltétele, hogy őszintén megbánjuk a bűneinket, és higgyünk abban, hogy Jézus kiontott vére alapot ad a megbocsátásra (1Ján 1:7). Ha esetleg úgy érzed, hogy Jehova soha nem fog megbocsátani neked, gondolj arra, hogy Jézus irgalmas volt egy bűnözőhöz, aki épphogy csak kifejezte a hitét (Héb 1:3). Akkor Jehova mennyivel inkább irgalmaz azoknak, akik hűségesen imádják őt (Zsolt 51:1; 1Ján 2:1, 2). w21.04 15:5-6

Jézus mindhalálig feddhetetlen maradt, így kijelenthette, hogy „elvégeztetett”. Először is hazugnak bizonyította Sátánt. Nyilvánvaló lett, hogy egy tökéletes ember képes Jehovához hűségesen élni, bármit tesz is Sátán. Ezenkívül váltságul adta az életét, hogy a bűnös emberek jó kapcsolatban lehessenek Jehovával, és örök életben reménykedhessenek. Továbbá kiállt Jehova uralmának a jogossága mellett, és tisztára mosta az Atyja hírnevét. Éljünk mindennap úgy, mintha az a nap lenne az utolsó lehetőségünk, hogy méltónak bizonyuljunk az örök életre. Így, még ha meg is kell halnunk, ezt mondhatjuk Jehovának: „Atyám, minden tőlem telhetőt megtettem, hogy feddhetetlenül éljek, hazugnak bizonyítsam Sátánt, megszenteljem a nevedet, és kiálljak az uralmad mellett.” w21.04 15:13-14

Jézust hamis vádak alapján elítélték, kigúnyolták, megkínozták, majd a kezénél és a lábánál kínoszlopra szegezték. Bár minden levegővétel és kimondott szó fájdalmat okozott neki, erőt vett magán és beszélt, mert még el kellett mondania néhány fontos dolgot. Értékes tanulságokat szűrhetünk le abból, amit a kínoszlopon mondott. Meg kell bocsátanunk másoknak, és bíznunk kell abban, hogy Jehova is kész megbocsátani nekünk. Hálásak lehetünk, hogy egy törődő szellemi család vesz minket körbe. De csak akkor tudnak segíteni, ha elmondjuk, mire van szükségünk. Jehova támogatására pedig mindig számíthatunk, a nehéz próbáinkban is. Minden napot tekintsünk úgy, mint amely az utolsó lehetőségünk arra, hogy bizonyítsuk a hűségünket Jehova iránt. És bíznunk kell abban, hogy az ő kezében biztonságban van az életünk. w21.04 15:1, 17

Ha követjük Jézus nyomdokait, örök életünk lehet. Amikor egy gazdag, fiatal férfi megkérdezte Jézustól, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy örök életet nyerjen, ő ezt válaszolta neki: „gyere, légy a követőm!” (Máté 19:16–21). Egy másik alkalommal ezt mondta azoknak a zsidóknak, akik nem hitték el, hogy ő a Krisztus: „Az én juhaim… követnek engem. Örök életet adok nekik” (Ján 10:24–29). Úgy fejezhetjük ki a Jézusba vetett hitünket, hogy a tanításai szerint élünk. Így ki tudunk tartani az örök élethez vezető úton (Máté 7:14). Csak akkor tudjuk szorosan követni Jézus nyomdokait, ha jól megismerjük őt. Ez egy állandó folyamat, hiszen mindig tanulhatunk valami újat a tulajdonságairól és a gondolkodásmódjáról. Ha már régóta az igazságban vagyunk, akkor is igyekeznünk kell egyre több ismeretet szerezni Jehováról és a Fiáról. w21.04 14:9-10

Pál apostolt időnként nyomaszthatta a múltja. Azt mondta, hogy ő „a legbűnösebb” minden ember közül, és nem csoda, hogy így érzett (1Tim 1:15). Mielőtt megismerte az igazságot, könyörtelenül üldözte a keresztényeket városról városra. Sokakat börtönbe zárt, és némelyeknek még a kivégzését is támogatta (Csel 26:10, 11). Vajon hogyan érezhette magát, ha találkozott egy olyan fiatal testvérrel, akinek a szüleit miatta ölték meg! Pál bánkódott a bűnei miatt, de tudta, hogy a múlton már nem változtathat. Elfogadta, hogy Krisztus meghalt érte, és ezt írta: „Isten ki nem érdemelt kedvességének köszönhetően vagyok apostol” (1Kor 15:3, 10). Mi a tanulság? Fogadd el, hogy Jézus meghalt érted, és ezzel lehetővé tette, hogy Jehova barátja legyél (Csel 3:19). És ne feledd, Jehovának az számít, hogy mit teszel most és a jövőben, nem pedig az, hogy milyen hibákat követtél el a múltban (Ézs 1:18). w21.04 17:11

Bár Jézus napjaiban sok zsidó nem számított rá, hogy a Messiásnak meg kell halnia, érdekes, hogy mi lett róla megjövendölve: „halálra adta az életét, és a törvényszegők közé számították. Sokak bűnét hordozta, és közbenjárt a törvényszegőkért” (Ézs 53:12). A zsidóknak tehát nem kellett volna megbotránkozniuk azon, hogy Jézust bűnözőként végezték ki. Elkerülhetjük a megbotránkozást, ha utánajárunk a tényeknek. Jézus a hegyi beszédében arra figyelmeztette a hallgatóit, hogy lesznek majd, akik „hazug módon mindenféle gonoszságot mondanak” róluk (Máté 5:11). Ezek a hazugságok Sátántól erednek. Ő indítja arra az ellenségeinket, hogy rosszindulatú rágalmakat terjesszenek rólunk (Jel 12:9, 10). Vissza kell utasítanunk minden ilyen hazugságot. Ne engedjük, hogy ezek félelmet ébresszenek bennünk, vagy meggyengítsék a hitünket. w21.05 19:14, 16

Segíts a tanulmányozódnak bízni Jehovában. Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy számíthatnak Jehova támogatására, hiszen szereti őket (Máté 10:19, 20, 29, 30). Emlékeztesd a tanulmányozódat arra, hogy Jehova neki is segíteni fog. Úgy is erősítheted a belé vetett bizalmát, ha a közös imáitokba belefoglalod a nehézségeit és a terveit. Franciszek, aki Lengyelországban él, ezt mondja: „A tanítóm gyakran imádkozott értem. Amikor tapasztaltam, hogy Jehova válaszol az imáira, én is elkezdtem imádkozni. És Jehova tényleg segített, például amikor az új munkahelyen el kellett kéredzkednem, hogy ott lehessek az összejöveteleken és a kongresszuson.” Jehova őszintén törődik a bibliatanulmányozókkal, és az őket tanító hírnököket is szereti. Nagyra értékeli a fáradozásukat, hogy segítenek az embereknek közel kerülni hozzá (Ézs 52:7). Még ha jelenleg nem is vezetsz bibliatanulmányozást, akkor is segíthetsz az érdeklődőknek előrehaladni a keresztelkedés felé, amikor mások meghívnak a tanulmányozásukra. w21.06 22:17-18

Azzal bizonyíthatjuk, hogy hálásak vagyunk Isten Szaváért, ha rendszeresen olvassuk. Ezt nem bízhatjuk a véletlenre. Csak akkor marad erős a hitünk, ha van egy tervünk a rendszeres tanulmányozásra, és ragaszkodunk is hozzá. A világban sok bölcs és művelt embernek nincsen hite, nekünk viszont szilárd meggyőződésünk van, amely Isten Szaván alapul (Máté 11:25, 26). Ebből a különleges könyvből tudjuk, hogy miért olyan válságos a világ állapota, és hogy milyen nagyszerű jövőt szán Jehova az embereknek. Ezért legyünk eltökéltek abban, hogy folyamatosan erősítjük a hitünket, és minél többeknek segítünk meggyőződni a Teremtő létezéséről (1Tim 2:3, 4). Mennyire várjuk már azt az időt, amikor minden ember a Jelenések 4:11 szavait visszhangozza majd: „Méltó vagy, Jehova, igen, Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség… mert te teremtettél mindent”. w21.08 32:18-20

Elsősorban a vének felelőssége tanácsot adni, amikor valakinek szüksége van rá. Igyekezniük kell olyan tanácsot adni, ami gyakorlatias és ösztönző, hogy így örömet szerezzen mások szívének (Péld 27:9). A vének nagyon szeretik a testvéreiket, ezért ha az egyikük rossz irányba tart, tanácsot adnak neki (Gal 6:1). De mielőtt egy vén így tenne, fontos megvizsgálnia az indítékát. Ebben segíthet, ha elgondolkodik azon, amit Pál a szeretetről írt: „A szeretet türelmes és kedves.” „Mindent elvisel, mindent elhisz, mindent remél, mindent kitartóan tűr” (1Kor 13:4, 7). Ha egy vén figyelembe veszi ezt, akkor tényleg helyes indítékból, vagyis szeretetből tud tanácsot adni, kedves stílusban. A testvér vagy testvérnő pedig érezni fogja a törődést, és könnyebb lesz megfogadnia a tanácsot. w22.02 8:3, 5

Jehova tökéletesnek alkotta meg az angyalokat és az embereket. De aztán az egyik szellemfia, Sátán (ami ’ellenállót’ jelent) fellázadt ellene, és maga mellé állította Ádámot és Évát is. Később más angyalok és emberek is csatlakoztak a lázadáshoz (Júd 6). Jehova joggal érezhette úgy, hogy elárulták. Sajnos azóta is sokan fellázadnak ellene. De ahogy a múltban, úgy most is türelmesen elviseli a lázadókat, míg el nem jön az ideje, hogy elpusztítsa őket. Micsoda megkönnyebbülés lesz ez a hűséges szolgáinak, akik most még sok rosszat kénytelenek elviselni! Annak idején Sátán megvádolta Jóbot, hogy csak önző érdekből szolgálja Istent, és ezzel Jehova összes szolgáját, sőt magát Jehovát is rossz színben tüntette fel (Jób 1:8–11; 2:3–5). Mivel rólunk is ezt állítja, lehetőségünk van megcáfolni őt azzal, hogy kitartunk a próbáinkban, és hűségesek maradunk Jehovához, mert szeretjük őt (Jel 12:10). w21.07 27:7-8

Pál apostol egy erőteljes szóképpel hangsúlyozta, hogy mennyire fontos eltökéltnek lennünk abban, hogy változtatunk az életünkön. Azt írta, hogy „oszlopra” kell feszítenünk a régi egyéniségünket (Róma 6:6). Ahogy Jézus kész volt vállalni a kínoszlopon való halált, hogy örömet szerezzen Jehovának, úgy nekünk is késznek kell lennünk megszabadulni minden olyan tulajdonságtól és szokástól, amelyet Jehova gyűlöl. Csak így lehet tiszta a lelkiismeretünk, és reménykedhetünk az örök életben (Ján 17:3; 1Pét 3:21). Jehova nem fog változtatni az erkölcsi mércéjén a kedvünkért. Nekünk kell összhangba hoznunk az életünket az alapelveivel (Ézs 1:17–18; 55:9). Az, hogy valaki megkeresztelkedik, nem jelenti azt, hogy többé már nem kell harcolnia a testi vágyai ellen. Imádkozz Jehova segítségéért, és támaszkodj a szellemére, ne pedig a saját erődre! (Gal 5:22; Flp 4:6). Keményen kell dolgoznunk azon, hogy levegyük a régi egyéniséget, és aztán ne vegyük vissza azt. w22.03 10:15-17

Jehova megígérte, hogy ha első helyre tesszük az életünkben a királyságát, és az ő igazságos alapelvei szerint élünk, akkor mindig lesz mit ennünk és felvennünk, és lesz hol laknunk (Máté 6:33). Ha ezt észben tartjuk, az megóv minket attól, hogy az anyagi dolgoktól várjuk a biztonságot és a boldogságot. Tudjuk, hogy csak úgy lesz valódi belső békénk, ha Jehova akaratát tesszük (Flp 4:6, 7). Lehet, hogy jól állunk anyagilag, és sok mindent meg tudnánk venni magunknak. De vajon lenne elég időnk és erőnk használni és karbantartani a dolgainkat? Esetleg előfordulhat, hogy túlságosan kötődni kezdünk a javainkhoz? Ne felejtsük el, hogy Isten elvárja tőlünk, hogy hasznos tagjai legyünk a családjának. Ezért nem lenne jó, ha elterelődne a figyelmünk a szolgálatáról. Biztosan nem szeretnénk arra a férfira hasonlítani, aki lemondott Jehova szolgálatáról és arról a lehetőségről, hogy a fiává válhasson pusztán azért, mert jobban ragaszkodott néhány mulandó, földi értékhez (Márk 10:17–22). w21.08 30:17

A Szentírás tanulmányozása közben kirajzolódik Jehova személyisége – ugyanazok a vonzó tulajdonságok, amelyeket a teremtés is feltár róla. A tulajdonságai pedig bizonyítják, hogy ő valóságos személy, és nem a képzelet szüleménye (2Móz 34:6, 7; Zsolt 145:8, 9). Minél többet tudsz Jehováról, annál szilárdabb lesz a hited, egyre jobban megszereted őt, és szoros barátság alakul ki köztetek. A létezésébe vetett hitedet az is erősíti, ha beszélsz róla másoknak. De mi a helyzet, ha nem tudod, mit mondj egy olyan személynek, aki kétségbe vonja Isten létezését? Keress meggyőző bibliai érveket a kiadványainkban. Emellett segítséget is kérhetsz egy tapasztaltabb testvértől. Még ha az, akinek tanúskodsz, nem is fogadja el a Biblia magyarázatát, neked mindenképpen a javadra válik, hogy kutattál, mivel megerősíti a hitedet. w21.08 32:14-15

Ahhoz, hogy Jehova kedvében járjunk, nem kell minden jóról lemondanunk (Préd 5:19, 20). De ha csak azért nem teszünk többet a szolgálatban, mert ragaszkodunk a megszokott életszínvonalunkhoz, ugyanabba a hibába eshetünk, mint Jézus példázatában a gazdag férfi, aki kényelmes körülményeket alakított ki magának, de megfeledkezett Istenről (Luk 12:16–21). Amikor felmerül valamilyen nehézség, az is fontos, hogy imádkozzunk Jehovához bölcsességért, hogy sikerüljön megoldást találni (Péld 3:21). Jehova sokféleképpen megáld bennünket. Úgy fejezhetjük ki ezért a hálánkat, hogy minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy dicsérjük őt (Héb 13:15). Talán arra is van lehetőségünk, hogy még többet tegyünk a szolgálatában, így pedig további áldásokra számíthatunk. Keressük hát a módját mindennap, hogy megízleljük és lássuk, hogy Jehova jó! (Zsolt 34:8). Ha így teszünk, akkor Jézushoz hasonlóan mi is elmondhatjuk: „Az én eledelem az, hogy cselekedjem az akaratát annak, aki küldött engem, és hogy elvégezzem a munkáját” (Ján 4:34). w21.08 34:16-19

Sátán azt akarja, hogy ugyanolyan büszkék legyünk, mint ő, és így ne élhessünk örökké. Pál apostol arra figyelmeztetett, hogy aki büszkévé válik, az „ugyanazt az ítéletet kapja, mint az Ördög” (1Tim 3:6, 7). Ez sajnos bármelyikünkkel megtörténhet, akár újak vagyunk az igazságban, akár régóta szolgáljuk Jehovát. Aki büszke, az egyben önző is. Sátán arra akar rávenni minket, hogy önző módon csak magunkkal törődjünk ahelyett, hogy Jehovára figyelnénk, különösen, amikor próbák érnek minket. Például előfordult már, hogy alaptalanul megvádoltak, vagy igazságtalanul bántak veled? Sátán annak örülne, ha ilyenkor megharagudnál Jehovára vagy a testvérekre, és a saját fejed után mennél, elutasítva Jehova vezetését (Préd 7:16, 20). w21.06 24:4-5

Aggeus próféta valószínűleg azok között a zsidók között volt, akik i. e. 537-ben visszatértek Babilonból Jeruzsálembe. Ők a visszaérkezésük után rövid időn belül lefektették Jehova házának, vagyis a templomnak az alapját (Ezsd 3:8, 10). Ám sajnos nem sokkal később leálltak a munkával, mert ellenállásba ütköztek (Ezsd 4:4; Agg 1:1, 2). Ezért i. e. 520-ban Jehova azzal a fontos feladattal bízta meg Aggeust, hogy bátorítsa a zsidókat, hogy fejezzék be a templom építését (Ezsd 6:14, 15). Aggeus egy olyan üzenetet adott át a népnek, amellyel megerősítette a Jehovába vetett bizalmukat. Milyen bátorító lehetett, hogy az üzenet a seregek Jehovájától jött! Ez arra emlékeztethette őket, hogy Jehovának van egy hatalmas, angyalokból álló serege, ezért biztosan sikeresek lesznek, ha rá támaszkodnak. w21.09 37:4-5

Ma Jehova Tanúi között olyan szeretet van, amely teljesen egyedülálló. Testvérekként tekintünk egymásra, bárhol éljünk is a világon, és nem osztanak meg minket a kulturális vagy társadalmi különbségek. Ez szemmel látható az összejöveteleinken és a kongresszusainkon. Az egységünk megerősíti azt a meggyőződésünket, hogy mi imádjuk úgy Jehovát, ahogyan azt ő elvárja (Ján 13:34). A Biblia arra ösztönöz minket, hogy mélységesen szeressük egymást (1Pét 4:8). Ezt többek között úgy tehetjük meg, ha megbocsátunk egymásnak, és elviseljük egymás hibáit. Ezenkívül igyekszünk mindenkivel nagylelkűen és vendégszeretően bánni, még azokkal is, akik esetleg megbántottak minket (Kol 3:12–14). Ez a fajta szeretet valóban az igaz keresztények legfontosabb ismertetőjele. w21.10 42:13-14

Hogyan válhat a bűnös javára a kiközösítés? Sokan, akik súlyos bűnt követtek el, elmondták, hogy éppen ez a szigorú fegyelmezés rázta fel őket, hogy észhez térjenek, változtassanak az életükön, és visszatérjenek Jehovához (Héb 12:5, 6). A kiközösítés azért is irgalmas intézkedés, mert megvédi a gyülekezetet. Nézzünk erre egy szemléltetést. Egy pásztor észreveszi, hogy az egyik juha megbetegedett, ezért úgy dönt, hogy egy időre elkülöníti a nyájtól. De tudjuk, hogy a juhok társas lények, ezért az elkülönített juhocska valószínűleg nyugtalanná válik. Akkor vajon szívtelen volt ez a pásztor, hogy így döntött? Semmiképpen sem, hiszen ha visszaengedné ezt a juhot a többiek közé, ők is megfertőződhetnének. Azzal, hogy elkülöníti, megvédi az egész nyájat. w21.10 41:9-10

Nagyszerű dolog, hogy egy szerető, nemzetközi testvériséghez tartozhatunk. Azt szeretnénk, ha minél többen csatlakoznának hozzánk Jehova imádatában. Ezért óvakodunk attól, hogy olyasmit tegyünk, amivel rossz fényt vetnénk égi Atyánkra vagy a szellemi családunkra. Igyekszünk mindig úgy viselkedni, hogy vonzóvá tegyük másoknak az igazságot. Időnként előfordul, hogy megvetően bánnak velünk, vagy akár üldöznek is minket amiatt, hogy engedelmeskedünk égi Atyánknak. Ilyenkor rémisztő lehet, hogy ki kell állnunk mások előtt a hitünkért. De mindig számíthatunk Jehova és a Fia támogatására. Jézus így nyugtatta meg a követőit: „ne aggódjatok amiatt, hogy mit kell mondanotok, és hogyan kell beszélnetek, mert abban az órában tudni fogjátok, mit kell mondanotok. Mert nem ti beszéltek, hanem Atyátok szelleme segít abban, hogy mit mondjatok” (Máté 10:19, 20). w21.09 38:17-18

Mózes egy szóképpel fejezte ki azt a védelmet, amelyet Isten nyújt a népének (Zsolt 90:1, lábj.). Az élete vége felé pedig még egy szívet melengető részlettel egészítette ki ezt a gondolatot: „Isten ősidőktől fogva rejtekhely, örökkévaló karjai alattad vannak” (5Móz 33:27). Mit árul el ez Jehováról? Biztonságérzettel tölt el minket az, hogy Jehova a menedékünk. De vannak napok, amikor nagyon elveszettnek érezzük magunkat. Mit tesz értünk ilyenkor Jehova? (Zsolt 136:23). Jelképesen szólva alánk nyúl a karjaival, hogy felemeljen, és segítsen talpra állni (Zsolt 28:9; 94:18). Ez legalább két szempontból megerősít bennünket. Egyrészt, biztosak lehetünk benne, hogy bárhol éljünk is, Jehova a mi menedékünk és erődünk. Másrészt, ő a mi szerető égi Atyánk, aki gyengéden törődik velünk. w21.11 44:15-16

Jézus tudta, hogy az igazságtalanság is próbára teszi majd a tanítványai hitét. Ezért elmondott egy példázatot egy özvegyasszonyról, aki újra meg újra azzal a kéréssel fordult egy bíróhoz, hogy szolgáltasson neki igazságot. Biztos volt benne, hogy a kitartásának meglesz a jutalma. És így is lett, hiszen a bíró végül eleget tett a kérésének, pedig igazságtalan volt. Jézus a következő kérdéssel vonta le a tanulságot: „Hát akkor Isten vajon nem szolgáltat igazságot a választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak...?” (Luk 18:1–8). Aztán pedig hozzátette: „amikor az Emberfia megérkezik, vajon talál-e ilyen hitet a földön?” Igen, amikor valamilyen igazságtalanság ér minket, ugyanolyan erős hitre van szükségünk, mint amilyen ennek az özvegyasszonynak volt. A hitünket azzal tudjuk bizonyítani, hogy türelmesek és kitartóak vagyunk. Hinnünk kell abban, hogy Jehova előbb-utóbb lépni fog az érdekünkben. És soha nem szabad lebecsülnünk az ima erejét. w21.11 47:12, 14

Kedves fiatalok, előfordul, hogy úgy érzitek, Jehova irányadó mértékei túl korlátozóak? Ezt valójában Sátán szeretné elhitetni veletek. Azt akarja, hogy azokra figyeljetek, akik a tágas úton haladnak, arra, hogy látszólag milyen jól érzik magukat. Az osztálytársaid és az internet által azt az érzést keltheti benned, hogy kimaradsz valami jóból, és nem élvezheted teljesen az életet. De ne feledd, Sátán el akarja titkolni azok elől, akik a tágas úton haladnak, hogy mi vár rájuk az út végén (Máté 7:13, 14). Jehova viszont világosan feltárja nekünk, hogy milyen boldog életünk lehet, ha a keskeny úton maradunk (Zsolt 37:29; Ézs 35:5, 6; 65:21–23). w21.12 51:6-7

Tudjuk, hogy az a helyes, ha megbocsátunk másoknak. Mégsem mindig könnyű ezt megtenni. Úgy tűnik, hogy időnként Péter apostolnak is voltak ilyen érzései (Máté 18:21, 22). Mi segíthet, hogy meg tudjunk bocsátani? Először is, elmélkedjünk azon, hogy Jehova mi mindent bocsátott már meg nekünk, pedig erre nem szolgáltunk rá (Zsolt 103:8–10; Máté 18:32, 33). Azt se felejtsük el, hogy „kötelesek vagyunk szeretni egymást”, vagyis nem választás kérdése, hogy megbocsátunk-e a testvéreinknek (1Ján 4:11). Másodszor, gondoljuk át, hogy mennyi jó származik abból, ha megbocsátunk. Szeretetet mutatunk a testvérünk iránt, aki megbántott minket, hozzájárulunk a gyülekezet egységéhez, mi magunk is megkönnyebbülünk, és megőrizzük a jó kapcsolatunkat Jehovával (2Kor 2:7; Kol 3:14). Harmadszor pedig, kérjük Jehovát imában, hogy segítsen nekünk megbocsátani. Sátán azt akarja, hogy ne legyen béke köztünk és a testvéreink között (Ef 4:26, 27). Szükségünk van Jehova támogatására, hogy ne essünk bele a csapdájába. w21.06 25:11, 14

Dávid halálos veszélyben volt. Menekülnie kellett, mivel Saul király elhatározta, hogy megöli. Nagyon kiszolgáltatott helyzetbe került, ezért útközben megállt Nóbban, hogy kérjen némi élelmet (1Sám 21:1, 3). Később pedig jobb híján egy barlangban húzta meg magát (1Sám 22:1). De miért alakultak így a dolgok? Azért, mert Saul szörnyen irigy lett rá a katonai sikerei és a népszerűsége miatt, és mert tudta, hogy amiért engedetlen volt, Jehova nem engedi, hogy Izrael királya maradjon, és helyette Dávidot ülteti a trónra (1Sám 23:16, 17). Saulnak azonban még Izrael királyaként hatalmas hadserege és számos támogatója volt. Ezért Dávidnak nem volt más választása, menekülnie kellett. Vajon Saul tényleg azt hitte, hogy szembeszállhat Jehova akaratával, megakadályozhatja, hogy Dávid király legyen? (Ézs 55:11). Nem tudjuk, de egy biztos: nagyon veszélyes helyzetbe került, hiszen akik ellenszegülnek Istennek, azok sosem járnak sikerrel. w22.01 1:1-2

Jézus szorgalmasan végezte a szolgálatát. Minden adandó alkalmat kihasznált arra, hogy tanítsa az embereket (Luk 19:47, 48). Mi indította őt erre? Az, hogy szerette őket, és könyörületet érzett irántuk. Előfordult, hogy olyan sokan akarták hallani, amit Jézus mond, hogy a tanítványaival még enni sem volt idejük (Márk 3:20). Jézus arra is kész volt, hogy éjszaka beszéljen egy férfival, akinek az az időpont volt megfelelő. Bár azoknak a többsége, akik meghallgatták Jézust, nem lettek a tanítványai, ő alaposan tudott tanúskodni nekik. Mi is szeretnénk mindenkinek lehetőséget adni arra, hogy megismerje a jó hírt (Csel 10:42). Ehhez talán változtatnunk kell a szolgálatunkon. Tehát ne csak olyankor prédikáljunk, amikor kényelmes nekünk. Legyünk készek változtatni az időtervünkön, és olyan időszakokban részt venni a szolgálatban, amikor nagyobb valószínűséggel tudunk beszélni az emberekkel. Ha így teszünk, azzal örömet szerzünk Jehovának. w22.01 3:13-14

A legtöbb ember nem igazán bízik azokban, akik hatalommal bírnak. Látják, hogy mennyire igazságtalan a törvényhozás és a politikai rendszer, hiszen ezek általában a gazdag és befolyásos embereknek kedveznek, a szegényeket viszont elnyomják. Sokan a vallási vezetőkben is csalódnak, és emiatt már nem hisznek Istenben. Ezért amikor egy bibliatanulmányozó megismeri az igazságot, azt is meg kell tanulnia, hogy bízni tudjon Jehovában és azokban, akiket ő felhasznál. Természetesen nem csak a tanulmányozóknak fontos bízniuk Jehovában és a szervezetében. Lehet, hogy már sok éve az igazságban vagyunk, mégis rendszeresen emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy Jehova mindig helyesen cselekszik, mert előfordulhat, hogy nem olyan könnyű bíznunk ebben. w22.02 6:1-2