Május

Azért, hogy jobban megismerhessük a Fiát, Jehova leíratta a négy evangéliumot, amelyek hiteles képet adnak Jézus életéről és szolgálatáról. Ezekben olvashatunk a szavairól, a tetteiről és az érzéseiről. Az evangéliumokat tanulmányozva alaposan megvizsgálhatjuk Jézus példáját, szinte magunk előtt látjuk a lábnyomait. Minél jobban megismerjük őt, annál szorosabban tudjuk követni a nyomdokait. Ahhoz, hogy igazán javunkra tudjuk fordítani az evangéliumi beszámolókat, többre van szükség a felszínes olvasásnál. Időt kell szakítanunk arra, hogy elmélyülten tanulmányozzuk őket, és elmélkedjünk rajtuk. (Vesd össze: Józsué 1:8, lábj.) Keltsd életre az evangéliumok történeteit! A képzelőerőd segítségével éld bele magad az eseményekbe! Ehhez felhasználhatod a kutatáshoz készült kiadványainkat. w21.04 14:11-13

Évszázadokkal azelőtt, hogy Jézus a földre jött, Jehova feltárta a Szavában, hogy a Messiást 30 ezüstért elárulják majd (Zak 11:12, 13). Az is meg lett jövendölve, hogy Jézus egyik közeli társa lesz az áruló (Zsolt 41:9). Továbbá Zakariás próféta ezt írta: „Verd meg a pásztort, hadd széledjen szét a nyáj” (Zak 13:7). Ha valaki tiszta szívű volt, nem vetette el Jézust amiatt, ami a halála előtt történt, hanem inkább megerősödött a hite, amikor látta beteljesedni ezeket a próféciákat. Ma is fennáll ez a probléma? Igen. Időnként előfordul, hogy jól ismert Tanúk hitehagyottakká válnak, és másokat is megpróbálnak elfordítani az igazságtól. A médiában és az interneten rossz színben tüntetnek fel minket, valamint féligazságokat és nyílt hazugságokat terjesztenek rólunk. De a tiszta szívű emberek nem botránkoznak meg. Tudják, hogy a Biblia szerint számítani lehet ilyesmire (Máté 24:24; 2Pét 2:18–22). w21.05 19:12, 18-19

A Biblia ír arról, hogy az ismeretünk idővel egyre pontosabb lesz (Kol 1:9, 10). Jehova fokozatosan tárja fel az igazságot, és mi türelmesen megvárjuk, amíg világosabbá tesz egy-egy tanítást. Amikor a vezetőtestület felismeri, hogy valamin változtatni kell, haladéktalanul megteszi a kiigazítást. Sok keresztény felekezet azért változtat az álláspontján bizonyos kérdésekben, hogy a hívei kedvében járjon, és hogy igazodjon a népszerű elképzelésekhez (Jak 4:4). Jehova szervezetében viszont az a kiigazítások célja, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, és szorosabban tudjuk követni Jézus példáját. És minden ilyen változtatásnak az áll a hátterében, hogy világosabban megértünk egy bibliai tanítást. Mi tényleg szeretjük az igazságot (1Tessz 2:3, 4). w21.10 42:12

Mit tehetsz, ha magányosnak érzed magad? Először is, gondolkodj el azon, hogyan tapasztalod Jehova támogatását (Zsolt 55:22). Ez segíteni fog, hogy ne lásd olyan borúsan a helyzetedet. Vagy figyeld meg, hogyan támogatja Jehova a hittársaidat (1Pét 5:9, 10). Hirosi, aki évek óta az egyedüli Tanú a családjában, ezt mondja: „A gyülekezetben mindenki igyekszik a tőle telhető legjobbat adni Jehovának. Ez nagyon bátorító nekünk, akik egyedül vagyunk az igazságban.” Az is hasznos, ha ragaszkodsz a szellemi szokásaidhoz. Például őszintén beszélj az érzéseidről Jehovának. Rendszeresen olvasd a Szavát, és elmélkedj olyan történeteken, amelyek feltárják Jehova szeretetét. Vannak, akik megtanulnak olyan bibliaverseket, amelyeket különösen vigasztalónak éreznek, például a Zsoltárok 27:10-et vagy az Ézsaiás 41:10-et. Másoknak az enyhíti a magányát, hogy az összejövetelekre való felkészülés vagy bibliaolvasás közben hallgatják a kiadványokról készült hangfelvételeket. w21.06 23:5-8

Te is elvesztettél valakit, akit szeretsz? Akkor erőt meríthetsz azokból a bibliai történetekből, amelyek valakinek a feltámasztásáról szólnak. Vagy esetleg kiközösítették valamelyik családtagodat? Ha igen, tanulmányozz olyan anyagokat, amelyek segítenek meggyőződnöd arról, hogy Jehova fegyelmezése mindig a javunkra válik. Bármilyen próbát élsz is át, igyekezz arra felhasználni, hogy erősítsd a hitedet. Öntsd ki a szívedet Jehovának, és tarts szoros kapcsolatot a testvérekkel (Péld 18:1). Maradj rendszeres a keresztényi tevékenységekben, még akkor is, ha időnként a könnyeiddel küszködsz (Zsolt 126:5, 6). Ne hanyagold el az összejöveteleket, a szolgálatot és a bibliaolvasást, mert ezek fognak erőt adni a kitartáshoz. És koncentrálj arra, hogy Jehova hamarosan bőséges áldásokat áraszt majd rád. Miközben tapasztalod a támogatását, egyre erősebbé válik a hited. w21.11 47:11, 17

Miben hasonlítanak Jézus tanítványai a kisgyermekekhez? Abban, ahogyan a világ tekint rájuk. A világban a gazdag, híres és befolyásos embereket tartják nagyra, ezért a keresztényeket nem sokra becsülik, mivel jelentéktelennek tűnnek, akárcsak a kisgyermekek (1Kor 1:26–29). Jehova azonban egészen másképp látja őket. Jézus arra ösztönözte a tanítványait, hogy legyenek olyanok, mint a kisgyermekek. Miért volt erre szükség? A tanítványai előtte ezt kérdezték tőle: „Tulajdonképpen ki a legnagyobb az egek királyságában?” (Máté 18:1). Akkoriban a zsidóknak nagyon fontos volt, hogy kinek milyen a társadalmi rangja. Egy tudós ezt írta: „A férfiak meghalni is készek voltak a becsületért, a hírnévért, az elismerésért és a tiszteletért.” Mivel a zsidó kultúrában ilyen mélyen gyökerezett a versengés, Jézus tudta, hogy a tanítványainak nem lesz könnyű változtatniuk a gondolkodásukon. w21.06 25:2, 6, 8-9

Pál apostol jó példát mutatott a véneknek. Nem habozott tanácsot adni a tesszalonikai keresztényeknek, amikor szükségük volt rá. Ám előtte megdicsérte őket a hithű munkájukért, a szeretetteljes fáradozásukért és a kitartásukért (1Tessz 1:3). Sőt, azt írta nekik, hogy jó példát mutatnak más keresztényeknek (1Tessz 1:8, 9). És arról sem feledkezett meg, hogy sok nehézséget, illetve üldözést kell kiállniuk (2Tessz 1:4). Biztos, hogy a Tesszalonikában élő testvérek nagy-nagy örömmel fogadták Pál leveleit, mivel érződött belőlük a szeretete. Pál így eredményesen tudott tanácsot adni nekik (1Tessz 4:1, 3–5, 11; 2Tessz 3:11, 12). w22.02 8:6

Sátán a vallási vezetőkön keresztül azt terjeszti Jehováról, hogy ő okozza az emberek szenvedését. Például amikor meghal egy gyermek, a papok sokszor azt mondják, hogy Isten vette el, mert szüksége volt még egy angyalkára. Milyen felháborító hazugság! Tudjuk, hogy Jehova egyáltalán nem ilyen kegyetlen. Soha nem ő tehet róla, amikor betegség sújt minket, vagy meghal valaki, aki közel áll hozzánk. Sőt, hamarosan minden kárt jóvátesz. Ha mindenkinek elmondjuk, akinek csak tudjuk, hogy milyen szerető Isten Jehova, azzal lehetőséget adunk neki arra, hogy választ adjon Sátán vádjaira (Péld 27:11). Mivel Jehova könyörületes Isten, fáj neki, ha szenvedni lát minket a saját tökéletlenségünk, egy betegség vagy üldözés miatt (Zsolt 22:23, 24). Átérzi a gyötrelmünket, szívből vágyik rá, hogy megszüntesse, és tudjuk, hogy meg is fogja tenni. (Vesd össze: 2Mózes 3:7, 8; Ézsaiás 63:9.) w21.07 27:9-10

Azoknak az embereknek, akik engedelmeskednek Jehovának, hamarosan a létező legnagyobb megtiszteltetésben lesz részük: abban, hogy örökké szerethetik és imádhatják őt. Jézus helyrehozza majd mindazt a kárt, amely annak a következménye, hogy Ádám és Éva elhagyta Isten családját. Jehova halottak millióit fogja feltámasztani, akik lehetőséget kapnak arra, hogy örökké egészségesen éljenek a paradicsommá alakított földön (Luk 23:42, 43). Amikor Jehova földi gyermekei eljutnak a tökéletességre, valóban olyan dicsőség és pompa jellemzi majd őket, mint amelyről Dávid írt. Ha a nagy sokaság tagja vagy, csodálatos jutalom vár rád (Jel 7:9). Isten szeret téged, és azt szeretné, hogy te is a családjához tartozz. Ezért igyekezz úgy élni, hogy azzal örömet szerezz neki! Mindennap jusson eszedbe, hogy milyen szép jövőt ígér neked! Tartsd nagy becsben a kiváltságot, hogy imádhatod égi Atyánkat, és a reményt, hogy ez örökké így lehet! w21.08 30:18-19

Jeremiás próféta évtizedeken át végezte a szolgálatát annak ellenére, hogy az emberek közönyösek és ellenségesek voltak. Azt írta, hogy egész nap bántalmazták és csúfolták, és emiatt annyira elkeseredett, hogy legszívesebben feladta volna (Jer 20:8, 9). De mégis kitartó volt, és megőrizte az örömét. Mi segített neki, hogy legyőzze a negatív gondolatait? Az, hogy két fontos dologra összpontosított. Először is arra, hogy az üzenete „jövőt és reménységet” jelent az embereknek (Jer 29:11). Másodszor pedig arra, hogy Jehova nevét viseli (Jer 15:16). Nekünk is ugyanez a két gondolat segíthet, hogy a reakcióktól függetlenül örömmel tudjuk végezni a szolgálatunkat. Ezért ne csüggedjünk el, ha valakinek több idő kell ahhoz, mint amire számítottunk, hogy lépéseket tegyen. A tanítványképzéshez türelemre van szükség (Jak 5:7, 8). w21.10 43:12-13

Bármilyen régóta szolgáljuk is Jehovát, folyamatosan erősítenünk kell a belé vetett hitünket. Miért van erre szükség? Gondoljunk arra, hogy a hit a nem látható dolgokról való meggyőződés. És amit nem látunk, arról könnyen megfeledkezhetünk. Ezért nevezte Pál apostol a hit hiányát „a minket könnyen behálózó” bűnnek. Hogyan kerülhetjük el, hogy meggyengüljön a hitünk? (2Tessz 1:3). Először is, gyakran könyörögjünk Jehovához a szent szelleméért. A hit része a szellem gyümölcsének (Gal 5:22, 23). Ezért Isten szelleme nélkül nem tudjuk megőrizni erősnek a belé vetett hitünket. Ha kitartóan kérjük Jehovát, hogy adjon a szent szelleméből, ő ezt szívesen megteszi (Luk 11:13). Sőt, konkrétan így is imádkozhatunk hozzá: „Segíts, hogy erősebb legyen a hitünk!” (Luk 17:5). Emellett az is fontos, hogy rendszeresen tanulmányozzuk a Szavát (Zsolt 1:2, 3). w21.08 32:16-18

Bár az időseknek már nincs annyi erejük, továbbra is sokat tudnak tenni Jehováért. Az évek során nagy tapasztalatra tettek szert, és ezért Jehova sokféle módon fel tudja használni őket. A Bibliában olvashatunk olyanokról, akik még időskorukban is tevékenyen szolgálták Jehovát. Például Mózes 80 éves volt, amikor Isten kiválasztotta, hogy a prófétája és Izrael vezetője legyen. Dániel bizonyára már 90 éves is elmúlt, amikor Jehova még mindig felhasználta arra, hogy közvetítse az üzenetét. János apostol valószínüleg szintén a 90-es éveiben járt, amikor ihletést kapott, hogy megírja a Jelenések könyvét. Simeonról, aki „igazságos és istentisztelő” férfi volt, a Biblia nem sokat beszél. De Jehova jól ismerte őt, és abban a megtiszteltetésben részesítette, hogy láthatta a csecsemő Jézust, sőt, még prófétálhatott is róla és az édesanyjáról (Luk 2:22, 25–35). w21.09 35:5-7

A szülőknek figyelniük kell rá, hogy ne hasonlítgassák egymáshoz a gyermekeiket, és ne várjanak el tőlük többet, mint amire képesek. Ha mégis ezt tennék, azzal bosszantanák őket (Ef 6:4). Egy testvérnő, Szacsikó ezt meséli: „Az anyukám annak örült volna, ha hibátlan dolgozatokat írok, de ez képtelenség volt. Már évek teltek el azóta, de időnként még mindig elfog az érzés, hogy vajon Jehova elégedett-e azzal, amire képes vagyok.” Dávid király ezt mondta: „Nem törekszem túl nagy dolgokra, sem olyanokra, amik meghaladják a képességeimet.” Mivel ilyen alázatos és szerény volt, béke és megelégedettség hatotta át (Zsolt 131:2). Ha a szülők Dávidhoz hasonlóan gondolkodnak, akkor nemcsak magukkal szemben nem támasztanak túl nagy elvárásokat, hanem a gyermekeikkel szemben sem. Vegyék figyelembe az erősségeiket és a gyengeségeiket, amikor segítenek nekik célokat kitűzni, mert ez jót fog tenni a gyermekeik önbecsülésének. w21.07 29:5-6

Jehova mindannyiunknak szabad akaratot adott, ami azt jelenti, hogy eldönthetjük, hogy akarjuk-e őt szolgálni. Vannak fiatalok, akiknek közel sem volt ideális a gyerekkoruk, mégis Jehova szolgálatát választják, és ki is tartanak abban. Mások viszont, annak ellenére, hogy a szüleik mindent megtettek, hogy a bibliai alapelvek szerint neveljék őket, felnőttkorukban elhagyják az igazságot. Végső soron mindenkinek magának kell döntenie ebben a kérdésben (Józs 24:15). Szóval, kedves szülők, ne hibáztassátok magatokat, ha a gyereketek hátat fordított Jehovának! Az is előfordul, hogy egy szülő hagyja el az igazságot, sőt a családját is (Zsolt 27:10). Ez nagyon megviselheti a gyerekeket, akik addig felnéztek rá. Kedves fiatal, ha neked is kiközösítették az anyukádat vagy az apukádat, biztos lehetsz benne, hogy Jehova teljesen meg tudja érteni, hogy mit élsz át. Ő szeret téged, és értékeli, hogy hűséges vagy hozzá. Ne felejtsd el, hogy nem te vagy a felelős az anyukád vagy az apukád rossz döntéséért. w21.09 39:5-7

Az, akit kiközösítettek, hasonló egy fertőzésben szenvedő bárányhoz, aki megfertőzheti a nyájat. Bizonyos értelemben a kiközösített személy is beteg, hiszen megromlott a kapcsolata Jehovával (Jak 5:14). Az ő betegsége éppolyan fertőző lehet, mint egyes fizikai betegségek. Ezért szükséges lehet, hogy elkülönítsék a gyülekezettől. Ez a fegyelmezés Jehova szeretetét tükrözi a nyáj hűséges tagjai iránt, és megbánásra indíthatja a vétkest. Azalatt, míg valaki ki van közösítve, továbbra is látogathatja az összejöveteleket, hogy erősítse a hitét. Kiadványokat is kaphat saját használatra, és nézheti a JW TV-t. És ahogy a vének látják, hogy változik a gondolkodása, időről időre tanácsokat adnak neki, hogy helyre tudja állítani a kapcsolatát Jehovával, és vissza lehessen fogadni a gyülekezetbe. w21.10 41:9, 11

Ma azt az imádati formát követjük, amelyet az első századi keresztények gyakoroltak. A szervezetünk hasonlóan épül fel, mint az apostolok által megszervezett gyülekezet. Például, nálunk is vannak utazófelvigyázók, vének és kisegítőszolgák (Flp 1:1; Tit 1:5). Ezenkívül mi is elítéljük a szexuális erkölcstelenséget, szentnek tartjuk a vért, igyekszünk megóvni a gyülekezetet azoktól, akik nem bánják meg a bűnüket, valamint a szexről és a házasságról alkotott nézetünk is az első századi mintán alapul (Csel 15:28, 29; 1Kor 5:11–13; 6:9, 10; Héb 13:4). A Bibliából egyértelműen kiderül, hogy van egy olyan hit, amelyik tetszik Istennek (Ef 4:4–6). Micsoda megtiszteltetés, hogy Jehova népéhez tartozhatunk, és ismerhetjük az igazságot róla és a szándékáról! Továbbra is ragaszkodjunk hát ahhoz a meggyőződésünkhöz, hogy az igazságban hiszünk! w21.10 42:15-17

Josafát király komoly feladat előtt állt. Az ammoniták, a moábiták és Szeir hegyvidékének a lakói egyesítették az erőiket, hogy hatalmas seregükkel támadást intézzenek Júda ellen (2Krón 20:1, 2). Josafát nagyon aggódott a családjáért, és a népért is. Mit tett ebben a helyzetben? Jehovához fordult segítségért, és az alázatos imájából jól látszik, hogy mennyire bízott szerető égi Atyjában (2Krón 20:5–12). Jehova a lévita Jaházielen keresztül azt üzente Josafátnak, amit a mai napiszöveg szavaiban olvasunk. Josafát követte Jehova útmutatását. A feltétlen bizalmát azzal fejezte ki, hogy a hadsereg élére nem a legharcedzettebb katonákat, hanem a lévita énekeseket állította. Jehova pedig valóban Josafáttal volt, és elpusztította az ellenséget (2Krón 20:18–23). w21.11 46:6-7

Jehova mindent megad nekünk, hogy hűségesek tudjunk maradni hozzá, amikor a próbáinkkal nézünk szembe (2Kor 4:7–9). Igen, odaadó szeretetében a jövőben is teljesen biztosak lehetünk, hiszen ahogy a zsoltáríró kijelentette, „Jehova a szolgáin tartja a szemét, azokon, akik odaadó szeretetében reménykednek” (Zsolt 33:18–22). Már akkor szeretett minket, amikor mi még nem ismertük őt. De amióta a szolgái vagyunk, odaadó szeretetével vesz körül minket. Hatalmas karjaival átölel bennünket, és védelmez. Bízhatunk benne, hogy ragaszkodik hozzánk, és támogat minket, hiszen azt szeretné, ha mi is élveznénk azt a szép jövőt, amelyet megígért (Zsolt 46:1, 2, 7). Tudjuk, hogy bármilyen próba vár is ránk, mindig számíthatunk a segítségére, és így feddhetetlenek tudunk maradni. w21.11 44:17-18

Valószínűleg te is ismersz olyat, aki haragszik egy kollégájára, osztálytársára vagy valamelyik rokonára, akár már évek óta. A Bibliából eszünkbe juthat József története. A féltestvérei annyira haragudtak rá, hogy szörnyű gonoszságra vetemedtek (1Móz 37:2–8, 25–28). Mennyire másképp viselkedett velük József! Amikor a hatalmánál fogva lehetősége lett volna arra, hogy bosszút álljon, irgalmas volt velük. Bár az ő idejében még nem létezett a mózesi törvény, a 3Mózes 19:18-ban lévő paranccsal összhangban járt el (1Móz 50:19–21). Nagyszerű példát mutatott a keresztényeknek azzal, hogy nem táplált haragot a testvérei iránt, és nem állt bosszút rajtuk, hanem megbocsátott nekik. Jézus is arra tanította a követőit, hogy bocsássanak meg azoknak, akik vétkeznek ellenük (Máté 6:9, 12). Pál apostol pedig ezt írta a keresztényeknek: „Ne álljatok bosszút magatokért, szeretteim” (Róma 12:19). w21.12 49:13-14

I. sz. 33. niszán 14-én, késő éjszaka Jézus a Gecsemáné-kertbe ment, hogy kiöntse a szívét Jehovának (Luk 22:39–44). Azokban a nehéz órákban „erős kiáltásokkal és könnyekkel esedezett” hozzá (Héb 5:7). Mit kért tőle? Azt, hogy adjon neki erőt, hogy hűséges tudjon maradni hozzá, és az akaratával összhangban tudjon cselekedni. Jehova érezte a Fia szavaiból, hogy mennyire gyötrődik, és ezért egy angyalt küldött, hogy megerősítse őt. Jézus tudta, hogy milyen óriási felelősség nyugszik rajta: az, hogy megszentelje az Atyja nevét. Miért figyelt oda Jehova a Fia esdeklésére? Mert az volt a legfontosabb Jézusnak, hogy hűséges maradjon az Atyjához, és megszentelje a nevét. Ha neked is ez a legfontosabb, akkor Jehova válaszolni fog az imáidra, és számíthatsz a segítségére (Zsolt 145:18). w22.01 3:15-17

Sokan megbotránkoznak amiatt, hogy semlegesek maradunk a politikai ügyekben. Úgy gondolják, hogy nekünk is el kellene mennünk szavazni. De mi tudjuk, hogyan gondolkodik erről Jehova: ha emberi uralkodót választanánk magunknak, azzal tulajdonképpen elvetnénk őt (1Sám 8:4–7). Ezenkívül vannak, akik szerint iskolákat és kórházakat kellene építenünk, valamint más hasznos módokon kellene támogatnunk a közösséget. Rossz szemmel nézik, hogy a prédikálómunkára koncentrálunk, nem pedig arra, hogy megoldjuk az aktuális problémákat. Hogyan kerülhetjük el, hogy mi is megbotránkozzunk? (Máté 7:21–23). Elsősorban arra a munkára kell összpontosítanunk, amellyel Jézus megbízott bennünket. Nem lenne jó, ha a politikai vagy a társadalmi ügyek elvonnák a figyelmünket. Szeretjük az embereket, és érdekelnek minket a gondjaik, de azt is tudjuk, hogy azzal tesszük a legjobbat, ha tanítjuk őket Isten királyságáról, és segítünk nekik közelebb kerülni Jehovához. w21.05 18:19-20

Sok politikai vezető azt állítja magáról, hogy istenfélő, de valójában nem hajlandó lemondani a hatalmáról. Akárcsak Jézus korának az uralkodói, elvetik Jehova felkentjét azáltal, hogy üldözik a követőit (Csel 4:25–28). A Zsoltárok 2:10–12 szerint Jehova a következőkre szólítja fel a nemzeteket: „Most azért, ti királyok, legyetek éleslátók! Fogadjátok el a fenyítést, ti földnek bírái! Szolgáljátok Jehovát mélységes tisztelettel, és remegve örüljetek! Tiszteljétek a fiút, különben kihívjátok Isten haragját, és ki lesztek irtva, mert gyorsan fellángol haragja. Boldogok mindazok, akik nála keresnek menedéket.” Jehova kedvesen még lehetőséget ad az embereknek arra, hogy megváltoztassák az álláspontjukat, és elfogadják az uralmát. De már nem sok idejük van erre (Ézs 61:2). Még soha nem volt ennyire sürgető, hogy az emberek megismerjék az igazságot, és Jehova szolgálatát válasszák. w21.09 37:8-9

Pál apostol azt mondja, hogy legyünk elégedettek azzal, amink van (Flp 4:12). A legértékesebb kincsünk a Jehovával ápolt szoros kapcsolatunk, nem pedig a vagyonunk (Hab 3:17, 18). Idézzük fel, hogy mit mondott Mózes az izraelitáknak a 40 éves pusztai vándorlásuk végén: „Jehova, a ti Istenetek megáldott titeket mindenben, amit tettetek. ... Jehova, a ti Istenetek veletek volt ez alatt a 40 év alatt, és semmiben sem szenvedtetek hiányt” (5Móz 2:7). Jehova 40 éven át mannával táplálta a népét. Ráadásul végig ugyanazokat a ruhákat hordhatták, amelyekben kijöttek Egyiptomból, nem koptak el (5Móz 8:3, 4). Ha szeretnénk örömet szerezni Jehovának, meg kell tanulnunk elégedettnek lenni. Értékeljük még az egyszerű dolgokat is, tekintsük őket Jehova áldásának, és köszönjük meg neki! w22.01 1:10-11

Férjként biztosan nagyon komolyan veszed azt a feladatodat, hogy megvédd a feleségedet, és gondoskodj róla. Talán úgy érzed, hogy erre a saját erődből is képes vagy. De fontos, hogy amikor valamilyen nehézséggel néztek szembe, akkor Jehovára támaszkodj. Buzgón kérd a vezetését a személyes imáidban, és akkor is, amikor a feleségeddel együtt imádkozol. Ezenkívül kutass a Bibliában és a kiadványainkban. Lehet, hogy a környezetetekben nem mindenki fog egyetérteni a döntéseitekkel, amelyeket a bibliai alapelvek alapján hoztok meg. Talán úgy érvelnek, hogy akkor vagytok igazán biztonságban, ha sok pénzetek van. De ne feledd, hogy Jehova nem hagyta magára Josafát királyt, és titeket sem fog (2Krón 20:1–30; Zsolt 37:28; Héb 13:5). w21.11 46:6, 8

Jehova olyan tulajdonságokkal ruházott fel bennünket, mint amilyenek őt is jellemzik. Ezért nagyon rossz érzés, ha azt látjuk, hogy valakivel igazságtalanul bánnak (1Móz 1:26). Viszont ne felejtsük el, hogy a tökéletlenségünk miatt nem mindig tudjuk helyesen megítélni a dolgokat. Ez még akkor is így van, ha azt gondoljuk, hogy az összes ténnyel tisztában vagyunk. Jó példa erre Jónás, aki felháborodott azon, hogy Jehova megkegyelmezett Ninive lakosainak (Jón 3:10–4:1). Ám Jehova irgalmának köszönhetően több mint 120 000 ember maradt életben. Igazából Jónásnak kellett kiigazítania a nézőpontját, nem pedig Jehovának. Jehova nem köteles megmagyarázni nekünk a döntéseit. Az igaz, hogy a múltban volt rá példa, hogy megengedte a szolgáinak, hogy kifejezzék az aggodalmukat egy-egy döntésével kapcsolatban (1Móz 18:25; Jón 4:2, 3). Az is előfordult, hogy valakinek részletesen megindokolta a döntését (Jón 4:10, 11). De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a beleegyezésünket kellene kérnie a döntései előtt vagy után (Ézs 40:13, 14; 55:9). w22.02 6:5-6

Úgy tudunk olyanok lenni, „mint a legfiatalabb”, ha másokat többre tartunk magunknál (Flp 2:3). És minél inkább sikerül ezt megvalósítanunk, annál kisebb lesz a valószínűsége, hogy megbántunk valakit. Ha a testvéreink jó tulajdonságaira összpontosítunk, akkor nem nehéz belátnunk, hogy mindenki jobb nálunk valamiben. Érdemes elgondolkodnunk azon, amit Pál apostol a korintuszi gyülekezetnek írt: „ki tesz téged mástól különbbé? Igen, mid van, amit nem kaptál? Ha meg úgy kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4:7). Vigyázzunk, hogy soha ne tereljük magunkra a figyelmet, és ne tartsuk többre magunkat másoknál. Például, ha egy testvér buzdító előadásokat tud tartani, vagy egy testvérnő ügyesen vezet be bibliatanulmányozásokat, fontos elismerniük, hogy Jehováé az érdem. w21.06 25:9-10

Sok hírnök azt tapasztalja, hogy egyre nehezebb elérni az embereket az otthonaikban. Bizonyos területeken elterjedtek a fokozottan őrzött társasházak és lakónegyedek. Az ilyen helyeken gyakran biztonsági őrt alkalmaznak, aki csak a lakók vendégeit engedi be. Máshol nagyon kevesen vannak otthon. És vannak ritkán lakott területek is, ahol a testvéreknek gyakran nagy távolságokat kell megtenniük egyik háztól a másikig, és még így sem biztos, hogy tudnak beszélni valakivel. Ha te is küzdesz valamelyik itt említett problémával, ne add fel! Próbálj más időpontban prédikálni, válassz olyan időpontot a szolgálatra, amikor valószínűleg többen vannak otthon! Elvégre előbb-utóbb mindenki hazamegy. Például sok hírnöknek beváltak a délutáni vagy az esti órák. Ilyenkor az emberek talán nyugodtabbak is, és szívesebben beszélgetnek velünk. w21.05 20:5, 7

Ma is fennáll ez a probléma? Igen. Sokakat bosszant, hogy Jehova Tanúi nem tartanak meg olyan ünnepeket, amelyek ellentétesek a Bibliával, például a születésnapot, a karácsonyt és a nemzeti ünnepeket. Másokat az zavar, hogy nem követik azokat a temetési szokásokat, amelyeket Isten Szava elítél. Azok, akik megbotránkoznak emiatt, talán őszintén azt hiszik, hogy megfelelő módon imádják Istent. De Jehovának nem tetszik, ha valaki a Biblia világos tanításai fölé emeli a világi hagyományokat (Márk 7:8, 9). Hogyan kerülhetjük el, hogy mi is megbotránkozzunk? A kulcs az, hogy megszeressük Jehova törvényeit és alapelveit (Zsolt 119:97, 113, 163–165). Ha szeretjük Jehovát, hátat fordítunk minden olyan szokásnak, amely nem tetszik neki. Nem engedjük, hogy bármi is háttérbe szorítsa a Jehova iránti szeretetünket. w21.05 18:15-16

Hogyan alkalmazhatjuk Pál apostol tanácsát? Fontos erősítenünk a hitünket azáltal, hogy rendszeresen tanulmányozunk és imádkozunk, és buzgón végezzük a Jehovától kapott munkánkat (2Tim 4:4). Ha szilárd a hitünk, nem fogunk összezavarodni, amikor mások befeketítenek minket (Ézs 28:16). A Jehova, a Biblia és a testvéreink iránti szeretet segíteni fog, hogy ne botránkozzunk meg. Az első században sokan megbotránkoztak, és elvetették Jézust. De olyanok is voltak, akik követték őt. Közéjük tartozott a szanhedrinnek legalább az egyik tagja, és „sok pap is” (Csel 6:7; Máté 27:57–60; Márk 15:43). Ma is hasonló a helyzet. Milliók döntöttek úgy, hogy követik Jézust, mert megismerték és megszerették a Biblia igazságát. Isten Szava kijelenti: „Bőséges békéjük van azoknak, akik szeretik törvényedet, és semmi sem tudja a botlásukat okozni” (Zsolt 119:165). w21.05 19:20-21

Pál apostol tisztában volt vele, hogy minden, amit a szolgálatban tesz, az Jehova erejének köszönhető, nem a sajátjának. Jehova a szent szelleme által képessé tette Pált arra, hogy teljesen ellássa a szolgálatát, akkor is, ha üldözték, börtönbe vetették, vagy más próbákat kellett kiállnia. Pál szolgatársának, Timóteusznak is Isten erejére kellett támaszkodnia a szolgálat végzése közben. Ez a fiatal keresztény elkísérte Pált a hosszú misszionáriusi útjaira, és azt is vállalta, hogy egyedül látogasson meg gyülekezeteket, hogy buzdítsa a testvéreket (1Kor 4:17). De közben lehet, hogy nem volt elég önbizalma, hiszen Pál ezt írta neki: „Soha senki ne nézze le a fiatal korodat” (1Tim 4:12). Ezenkívül neki is megvolt a maga tövise: gyakran betegeskedett (1Tim 5:23). Mindezek ellenére biztos volt benne, hogy Jehova hatalmas szent szelleme erőt fog adni neki ahhoz, hogy prédikálja a jó hírt, és szolgálja a testvéreit (2Tim 1:7). w21.05 21:6-7

A Jakab 1:19 különösen jól alkalmazható a tanácsadásra. Jakab ezt írta: „Legyen mindenki gyors a hallásra, lassú a szólásra, lassú a haragra”. Miért fontos ezt megfogadniuk a véneknek? Nos, lehet, hogy egy vén úgy gondolja, hogy tisztában van a tényekkel, de ez nem biztos, hogy így van. Erre emlékeztet minket a Példabeszédek 18:13 is: „Ha valaki felel valamire, mielőtt hallaná a tényeket, az butaság és megalázó.” Ha egy vén szeretne tanácsot adni valakinek, az a legjobb, ha közvetlenül tőle próbálja megismerni a körülményeit. Ehhez pedig először beszélgetnie kell vele. Ilyen kérdéseket tehetne fel: „Hogy vagy mostanában? Segíthetünk valamiben?” Ha nem sajnálja az időt arra, hogy megismerje a testvére körülményeit, akkor ügyesebben tud neki tanácsot adni. Ha valaki hatásosan szeretne tanácsot adni, akkor nem elég, ha felolvas egy-két bibliaverset, vagy megoszt néhány javaslatot. A testvéreknek érezniük kell, hogy a vének őszintén törődnek velük, megértik őket, és szeretnének segíteni nekik. w22.02 8:14-15