Június

Az özvegyasszonynak küzdelmes volt az élete, és talán még a legalapvetőbb dolgokra is alig jutott pénze. Ennek ellenére odament az egyik perselyhez, és szerényen bedobott két kis pénzérmét. Talán nem is lehetett hallani, ahogy a perselybe hullanak. Jézus tudta, hogy az asszony két leptont dobott be, amely az akkoriban használt legkisebb pénzérme volt. Ennyi pénzért még egy verebet sem lehetett venni, pedig az a legolcsóbb madár volt, amelyet árusítottak. Jézust mélyen megérintette ez a jelenet. Odahívta a tanítványait, és ezt mondta nekik: „ez a szegény özvegy mindenki másnál többet dobott be a perselybe. Mert azok [különösen a gazdagok] mind a fölöslegükből dobtak be, de ő mindenét bedobta, mindazt, ami a megélhetésére volt” (Márk 12:43, 44). Amikor ez az asszony úgy döntött, hogy minden pénzét odaadja, tulajdonképpen Jehovára bízta az életét (Zsolt 26:3). w21.04 14:17-18

Jézus a földi szolgálata során végig lelkesen tanította az embereket, és azt akarta, hogy a követői is ugyanilyen pozitívan gondolkodjanak a szolgálatról (Ján 4:35, 36). Amíg együtt volt a tanítványaival, ők buzgón prédikáltak (Luk 10:1, 5–11, 17). De miután az ellenségei letartóztatták és kivégezték, a tanítványok lelkesedése egy időre alábbhagyott (Ján 16:32). Ezért a feltámadása után Jézus arra ösztönözte őket, hogy biztosítsanak elsőbbséget ennek a munkának. Ők ezt meg is tették, hiszen az ellenségeik a mai napiszövegben olvasható szavakkal panaszkodtak. Az első századi keresztények munkáját Jézus irányította, Jehova pedig megáldotta őket. Ezt bizonyította az, hogy i. sz. 33 pünkösdjén mintegy 3000-en keresztelkedtek meg (Csel 2:41). És a tanítványok száma ezután is rendkívüli mértékben növekedett (Csel 6:7). De Jézus megjövendölte, hogy az utolsó napokban még nagyobb méreteket ölt majd a prédikálómunka (Ján 14:12; Csel 1:8). w21.05 20:1-2

Emlékszel rá, milyen érzés volt, amikor felismerted, hogy megtaláltad az igazságot? Úgy érezted, hogy mindenki örülne, ha megismerhetné ezeket a tanításokat. Biztos voltál benne, hogy a Biblia üzenete jobbá tenné az emberek életét, és reményt adna nekik egy szebb jövőre (Zsolt 119:105). Ezért lelkesen megosztottad minden barátoddal és rokonoddal, amit tanultál. Ám nagy meglepetésedre sokukat egyáltalán nem érdekelte. Nem kell meglepődnünk azon, ha mások elutasítóak, amikor a Bibliáról beszélünk nekik. Sokan Jézust sem fogadták el, pedig számos csodát tett, amelyek azt bizonyították, hogy Isten támogatja őt. Például feltámasztotta Lázárt, és ezt a csodát még az ellenségei sem vonhatták kétségbe. A zsidó vezetők ennek ellenére nem hitték el, hogy ő a Messiás. Sőt, meg akarták ölni Jézust is, és Lázárt is! (Ján 11:47, 48, 53; 12:9–11). w21.05 18:1-2

Igyekezz mindig ott lenni az összejöveteleken. Így hasznot meríthetsz a programokból, és jobban megismerheted a testvéreket. Ha barátságokat alakítasz ki a gyülekezetben, látni fogod, hogy nem csak olyanoktól tanulhatsz, akik veled egykorúak, vagy akiknek hasonló a hátterük. A Biblia azt mondja, hogy „az idősek között van a bölcsesség” (Jób 12:12). De persze a fiatalok is sok mindenben jó példát mutatnak. Dávid és Jonatán között nagy volt a korkülönbség, mégis jó barátok lettek (1Sám 18:1). Támogatták egymást abban, hogy hűségesen szolgálják Jehovát a nehézségek ellenére (1Sám 23:16–18). Irina, akinek a családja nincs vele egy hiten, ezt mondja: „A gyülekezet tagjai tényleg olyanok számomra, mintha a szüleim vagy a testvéreim lennének. Jehova megadja általuk, amire szükségem van.” A testvérek csak akkor fogják tudni, hogy hogyan segítsenek neked, ha őszintén beszélsz nekik az érzéseidről. w21.06 23:9-11

Jézus elmondott egy példázatot egy királyról és a rabszolgájáról. A király elengedte a rabszolga hatalmas adósságát, amelyet az sosem lett volna képes visszafizetni. Később viszont ez a rabszolga nem volt hajlandó elengedni egy sokkal kisebb adósságot egy rabszolgatársának. Amiért ilyen irgalmatlan volt, a király börtönbe vetette. A példázat rámutat, hogy ez az irgalmatlan rabszolga nemcsak magának ártott a viselkedésével, hanem másokra is hatással volt, amit tett. Egyrészt „börtönbe záratta [a rabszolgatársát], míg vissza nem fizeti a tartozását”, másrészt „amikor a rabszolgatársai látták a történteket, nagyon szomorúak lettek” (Máté 18:30, 31). Ehhez hasonlóan nem csak magunkkal teszünk rosszat, ha nem bocsátunk meg egy testvérünknek. Miért mondhatjuk ezt? Azzal, akinek nem bocsátunk meg, nem tudunk kedvesen és szeretettel bánni. Ezenkívül a gyülekezet többi tagjának is rossz érzés azt látni, hogy nem vagyunk békében egymással. w21.06 25:11-12

Sátán örömét leli abban, hogy lezülleszti az embereket, akiket Isten a saját képmására teremtett meg. Amikor Noé napjaiban Jehova „látta, hogy nagy az ember gonoszsága”, „bánta, hogy embert alkotott a földön, és fájdalmat érzett a szívében” (1Móz 6:5, 6, lábj., 11). Az az igazság, hogy a mai világ semmivel sem jobb. Az erkölcstelenség minden formája széles körben elterjedt, beleértve a homoszexualitást is (Ef 4:18, 19). Az Ördög nagyon örül ennek, és különösen akkor elégedett, ha Jehova hűséges szolgái közül sikerül valakit rávennie a bűnre. Sátán uralma alatt az ember nemcsak az emberen uralkodik „a saját kárára”, hanem azzal a hatalommal is visszaél, amelyet Isten adott neki a föld és az állatok fölött (Préd 8:9; 1Móz 1:28). Egyes szakemberek szerint a következő néhány évben akár egymillió faj is kipusztulhat az emberi tevékenység következtében. w21.07 27:13-14

Vannak, akik egy korábban elkövetett bűnük miatt a mai napig úgy érzik, hogy Jehova nem tud nekik megbocsátani, pedig megbánták, amit tettek, és jó útra tértek. Ha te is ilyen érzésekkel küzdesz, gondolj arra, hogy Jehova téged is odaadóan szeret, és segít, hogy tiszta lelkiismerettel és örömmel szolgálhasd őt. Ez azért van így, mert „Jézusnak, az ő Fiának a vére megtisztít minket minden bűntől” (1Ján 1:7). Szóval, ha el vagy keseredve valamilyen hibád miatt, akkor gondolj arra, hogy Jehova nagyon szívesen megbocsát azoknak, akik megbánják a vétküket. Figyeld meg, hogy a zsoltáríró Dávid összekapcsolta Jehova odaadó szeretetét a megbocsátásával, amikor ezt írta: „amilyen távol van az ég a földtől, olyan nagy az ő odaadó szeretete azok iránt, akik mélységesen tisztelik őt. Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messzire veti el tőlünk törvényszegéseinket” (Zsolt 103:11, 12). w21.11 44:12-13

Egy keresztény férjnek tisztelettel kell bánnia a feleségével (1Pét 3:7). Ez magában foglalja azt, hogy kiemelt figyelmet fordít rá, és nagyra becsüli őt. Nem vár el tőle olyasmit, ami meghaladná a képességeit, és semmiképpen sem hasonlítgatja őt össze más nőkkel. Hogy ez mennyire fontos, azt jól mutatja egy testvérnő, Rosa esete. A nem Tanú férje gyakran becsmérlően beszél vele, és más nőkhöz hasonlítja. Ezzel teljesen tönkretette Rosa önbecsülését. „Folyamatos megerősítésre van szükségem, hogy Jehova szeret engem” – mondja Rosa. Mennyire máshogy viselkedik egy szerető keresztény férj! Tudja, hogy az, hogy tisztelettel bánik a feleségével, nemcsak a házasságára van jó hatással, hanem a Jehovához fűződő barátságára is. Egy keresztény férj, aki tiszteli a feleségét, biztosítja őt a szeretetéről, sokszor dicséri őt, és elismerően beszél róla másoknak. w21.07 29:7-8

Csalódott vagy, ha egy küldeményt vársz, de késik a kiszállítása, pedig már nagy szükséged lenne rá? De ha megtudod, hogy mi az oka, amiért ennyit késik a csomag, az valószínűleg segít, hogy türelmesen várjál tovább. A Példabeszédek 13:11-ben olvashatunk egy példát arra, hogy miért érdemes türelmesnek lenni. Ez a bibliavers így szól: „A gyorsan szerzett vagyon megcsappan, az apránként szerzett vagyon viszont gyarapodik.” Észreveszed az alapelvet a versben? Akkor számíthatunk a legjobb eredményre, ha nem kapkodjuk el a dolgokat, hanem türelmesen, lépésről lépésre haladunk. A Példabeszédek 4:18 azt írja, hogy „az igazságosak ösvénye... olyan, mint a ragyogó hajnali fény, mely egyre világosabb lesz a déli verőfényig”. Ezek a szavak jól szemléltetik, hogy Jehova fokozatosan tárja fel a szándékát a népének. De arra is alkalmazhatjuk, ahogyan valaki egyre érettebb keresztény lesz. Ehhez bizony időre van szükség. w21.08 31:1, 3-4

Jehova szolgáiként bőven van mit tennünk most, amikor ez a világrendszer a végéhez közeledik (Máté 24:14; Luk 10:2; 1Pét 5:2). Mindannyian szeretnénk a tőlünk telhető legnagyobb mértékben szolgálni Jehovát. Ezért vannak, akiknek az a céljuk, hogy úttörők legyenek. Mások szeretnének a Bételben vagy építkezéseken szolgálni. És sok testvér igyekszik alkalmassá válni arra, hogy kisegítőszolga vagy vén lehessen (1Tim 3:1, 8). Jehova nagyon örül, amikor látja, hogy a szolgái ennyire készségesek (Zsolt 110:3). Ha lehangolt vagy amiatt, hogy még nem sikerült elérned egy célodat, oszd meg az érzéseidet Jehovával (Zsolt 37:5–7). Az is segíthet, ha tanácsot kérsz tapasztalt testvérektől, hogy miben fejlődhetnél, és igyekszel megfogadni a javaslataikat. A kitartásodnak minden bizonnyal meglesz a jutalma. w21.08 33:1, 4

Az özvegy prófétanő, Anna „sohasem hiányzott a templomból”, bár már 84 éves volt. Jehova megjutalmazta, amiért ilyen hűséges volt, és rendszeresen részt vett az imádatban: láthatta a csecsemő Jézust (Luk 2:36–38). Napjainkban is vannak köztünk olyan buzgó idősek, akiknek a kitűnő példájából a fiatalok sokat tanulhatnak. Amikor beszélgetünk velük, igyekezzünk ügyes kérdésekkel meséltetni őket a Jehova szolgálatában szerzett élményeikről. Az idős testvéreknek és testvérnőknek fontos szerepük van Jehova szervezetében. A hosszú évek során látták, milyen sokféleképpen áldotta meg Jehova a népét, és őket személyesen is. Emellett sokat tanultak a hibáikból. Ők a bölcsesség forrásai, ezért szánj időt arra, hogy jobban megismerd őket! (Péld 18:4). Ez meg fogja erősíteni a hitedet. w21.09 35:4, 7-8, 11, 13

A vég idején a nemzetek megrendítése azt a próféciát is beteljesíti, melyet Ézsaiás úgy fogalmazott meg, hogy Isten népe a „nemzetek tejét” issza (Ézs 60:5, 16). Mit jelent ez? Jehova sok olyan értékes kincset, vagyis embert vonz magához, akik a jó képességeiket és a hasznos szaktudásukat felhasználják a prédikálómunka támogatására. Arra indítja őket, hogy 240 országban és régióban hirdessék a jó hírt, és több mint 1000 nyelven jelentessenek meg bibliai témájú kiadványokat. A nemzetek megrendítése emellett döntés elé állítja az embereket: Isten királyságát fogják támogatni vagy ennek a világnak a kormányzatait? Ebben a kérdésben mindenkinek állást kell foglalnia. Bár Jehova szolgái betartják az országuk törvényeit, politikailag semlegesek maradnak (Róma 13:1–7). Tudják, hogy egyedül Isten királysága képes megoldani az emberiség problémáit, és hogy ez a királyság nem része a világnak (Ján 18:36, 37). w21.09 37:13-14

Ha valaki, akit szeretsz, elhagyja Jehovát, elengedhetetlen, hogy folyton erősítsd a saját hitedet, és a családtagjaidét is. Hogyan teheted ezt meg? Továbbra is rendszeresen olvasd Isten Szavát, és elmélkedj rajta, valamint vegyél részt az összejöveteleken. Joanna, akinek az apukája és a nővére elhagyta az igazságot, ezt mondja: „Szeretek olyan bibliai szereplőkről olvasni, mint Abigail, Eszter, Jób, József és Jézus. Ilyenkor megnyugszom, és derűlátóbb tudok lenni.” Amikor elöntenek a nyomasztó gondolatok, imádkozz buzgón szerető Istenünkhöz. Kérd, hogy segítsen neked úgy látni a helyzetet, ahogy ő látja, valamint adjon neked éleslátást, és oktasson, hogy a helyes úton járj (Zsolt 32:6–8). Lehet, hogy erőt kell venned magadon, hogy teljesen megnyílj Jehovának. De bízhatsz benne, hogy ő átérzi a fájdalmadat, és arra biztat, hogy öntsd ki neki a szívedet (2Móz 34:6; Zsolt 62:7). w21.09 39:9-10

I. sz. 32 pászkája után Péter, Jakab és János apostolnak lenyűgöző látomásban volt része. Egy magas hegyen, feltehetően a Hermon-hegy egyik nyúlványán, Jézus elváltozott előttük. „Az arca fénylett, mint a nap, a felsőruhája pedig ragyogott, mint a fény” (Máté 17:1–4). Jehova erre szólította fel az apostolokat: „Ő az én szeretett Fiam, akiben örömömet lelem. Figyeljetek rá!” A három apostol megfogadta az ösztönzést, és ezt az életükkel bizonyították. Mi is szeretnénk követni az ő példájukat. Igazán hálásak lehetünk Jehovának, hogy szeretettel terelget bennünket a gyülekezet feje, Jézus által (Ef 5:23). Péter, Jakab és János apostolhoz hasonlóan mi is határozzuk el, hogy figyelünk rá. Ha így teszünk, már most boldogabb lehet az életünk, a jövőben pedig csodálatos áldásokra számíthatunk. w21.12 51:1, 19

Egy korintuszi testvér erkölcstelen viszonyt folytatott az apja feleségével. Pál apostol felszólította a korintusziakat, hogy közösítsék ki a férfit a gyülekezetből. Ennek a testvérnek a gyalázatos viselkedése másokra is hatással volt, hiszen némelyek még csak nem is helytelenítették (1Kor 5:1, 2, 13). Bizonyos idő múlva Pál arról értesült, hogy ez a férfi őszintén megbánta a bűnét. Pál ezt írta a véneknek: „kedvesen bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, nehogy feleméssze a szomorúság.” Pál megsajnálta ezt a férfit, és nem szerette volna, hogy annyira elkeseredjen, hogy már ne is próbálja elnyerni Jehova megbocsátását (2Kor 2:5–8, 11). A vének Jehovához hasonlóan nagyon örülnek, ha irgalmasak lehetnek. Szigorúak, ha szükséges, de irgalmasak, ha lehetséges, vagyis ha van rá alap. Tudják, hogy ha indokolatlanul tekintenek el a fegyelmezéstől, az nem irgalom, hanem engedékenység. w21.10 41:12-15

A bennünket érő sérelmeket a fizikai sérülésekhez hasonlíthatjuk. Lehetnek apróbb sérüléseink, például talán megvágjuk az ujjunkat, amikor kinyitunk egy borítékot. Bár egy ilyen seb nagyon fájhat, pár nap múlva már el is felejtjük. Ehhez hasonlóan, ha mondjuk egy barátunk tesz vagy mond valami bántót, azt valószínűleg könnyen megbocsátjuk. De előfordulhat, hogy egy súlyosabb sérülést szerzünk, amelyet az orvosnak össze kell varrnia és be kell kötöznie. Fontos, hogy az ilyen sebeket ne vakarjuk és ne piszkáljuk, mert azzal még rontunk is a helyzeten. Sajnos előfordul, hogy valaki mégis ezt teszi jelképes értelemben, amikor súlyos sérelem éri. Állandóan azon rágódik, hogy mennyire megbántotta őt a másik személy, pedig az ilyesmivel csak árt magának. Mennyivel jobb, ha megfogadjuk a mai napiszöveg bibliaversében olvasható tanácsot. w21.12 49:15

Tegyük fel, hogy egy vént aggaszt az, ahogyan az egyik hittársa öltözködik. Ilyenkor gondolja át, hogy van-e valamilyen konkrét bibliai alapja annak, hogy tanácsot adjon. Az is segíthet neki, hogy objektíven lássa a dolgokat, ha egyeztet egy másik vénnel, vagy egy érett testvérrel vagy testvérnővel. Esetleg átnézhetik, hogy milyen tanácsot adott Pál az öltözködéssel és az ápoltsággal kapcsolatban (1Tim 2:9, 10). Nem állított fel szigorú szabályokat, hanem inkább általános alapelveket fogalmazott meg. Például azt, hogy egy keresztény viseljen illő ruhát, és hogy a megjelenése „szerénységet és józanságot” tükrözzön. Igen, Pál apostol tisztában volt vele, hogy minden kereszténynek joga van a saját ízlése szerint öltözködni, amíg nem sért bibliai alapelvet. Tehát a vénnek azt kell átgondolnia, hogy a másik keresztény megjelenése szerénységet és józanságot tükröz-e. Tartsuk észben, hogy két érett gondolkodású keresztény eltérően dönthet egy helyzetben, és lehet, hogy mindkettőjük döntése elfogadható. Éppen ezért ne erőltessük rá másokra a saját értékrendünket. w22.02 8:9-10

Fontos, hogy odaadó szeretettel bánjunk másokkal. Vajon miért? A Példabeszédek könyve megemlít néhány indokot: „Mindig odaadó szeretet és hűség jellemezzen téged... Így Isten is, és az emberek is jóindulattal bánnak majd veled, és éleslátónak tartanak.” „Aki odaadóan szeret, magának tesz jót”. „Aki arra törekszik, hogy igazságos legyen és odaadóan szeressen, az élni fog” (Péld 3:3, 4; 11:17, lábj.; 21:21). Ezek a versek három indokot is felsorolnak, amiért jó, ha odaadó szeretettel bánunk másokkal. Először is, ezzel elnyerhetjük Jehova tetszését. Másodszor, magunkkal is jót teszünk, hiszen például hosszan tartó barátságokat alakíthatunk ki. És harmadszor, Jehova megáld minket, és örök életet ad nekünk. Tehát mindenképpen érdemes megfogadnunk Jehova ösztönzését: „bánjatok egymással odaadó szeretettel és irgalmasan”. w21.11 45:1-2

Ha egy próba során kiderül, hogy nem elég erős a hited, ne csüggedj el. Használd ki ezt a lehetőséget arra, hogy megszilárdítsd a hitedet. Imádkozz buzgón Jehovához, különösen, amikor kilátástalannak tűnik a helyzeted. Lásd Jehova kezét abban, ahogy a családod és a barátaid segítenek neked. Ha a nehézségeidben Jehovára támaszkodsz, és érzed a támogatását, az megnyugtat majd, hogy a jövőben is mindig számíthatsz rá a próbáidban. Bár Jézus időnként rámutatott, hogy a tanítványainak nem elég erős a hitük, biztos volt abban, hogy Jehova segítségével sikerül kiállniuk majd a rájuk váró próbákat (Ján 14:1; 16:33). És azt is tudta, hogy a nagy sokaságnak az erős hit segíteni fog abban, hogy túlélje a nagy nyomorúságot (Jel 7:9, 14). Te is ott leszel a túlélők között, ha most kihasználsz minden alkalmat arra, hogy megerősítsd a hitedet (Héb 10:39). 21.11 47:18-19

Napjainkban nem várhatjuk el Jehovától, hogy csodát tegyen az érdekünkben, és megóvjon minket a bajtól. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy ha belé vetjük a bizalmunkat, nem engedi, hogy maradandó kár érjen bennünket. Nemsokára próbára lesz téve a Jehovába vetett bizalmunk, amikor a magógi Góg, vagyis egy nemzetekből álló szövetség, megtámadja Isten népét. Mivel az életünk forog majd kockán, teljesen bíznunk kell abban, hogy Jehova képes és kész is megmenteni bennünket. Az ellenségeink szemében könnyű prédának fogunk tűnni, hiszen fegyvertelenek leszünk (Ez 38:10–12). Ám ők nem tudják majd azt, amit mi igen, hogy Jehova a hatalmas angyalaival vesz körül minket, hogy megvédjen. Milyen megdöbbentő lesz számukra, amikor rájönnek, hogy az égi seregek harcolnak értünk! (Jel 19:11, 14, 15). w22.01 1:12-13

Jehova minden imádóját fontosnak tartja, ezért nekünk is fontosnak kell tartanunk őket. Éreztessük velük, hogy fontosak nekünk, és törekedjünk rá, hogy ne bántsuk meg őket. Ha tudomásunkra jut, hogy mégis megbántottuk egy testvérünket, azt nem vehetjük félvállról. Nem intézhetjük el annyival, hogy túl érzékeny, és hogy majdcsak túlteszi magát rajta. Gondoljunk bele, hogy miért eshetett neki rosszul az, amit mondtunk vagy tettünk. Lehet, hogy a neveltetése miatt nagyon kicsi az önbecsülése. Vagy talán új az igazságban, és még nem tanulta meg, hogyan reagáljon, amikor szembesül mások tökéletlenségével. Bármi áll is a háttérben, igyekezzünk mihamarabb helyreállítani a békét. Azoknak pedig, akik hajlamosak megsértődni, fel kell ismerniük, hogy ez egy olyan hiányosság, amelyen változtatniuk kell. Ha sikerül fejlődniük ezen a téren, az jó hatással lesz rájuk is, és a környezetükre is. w21.06 25:7

Jézus együttérez veled. Amikor nyugtalan vagy, biztosan nagyon jólesik, ha melletted áll egy jóbarát, aki együttérez veled, különösen akkor, ha ő is átment hasonló nehézségeken. Jézus ilyen barát, hiszen tudja, milyen az, ha gyengének érezzük magunkat. Mivel átérzi a helyzetünket, segítségről gondoskodik a számunkra, éppen akkor, amikor szükségünk van rá (Héb 4:15, 16). Amikor a Gecsemáné-kertben volt, szívesen fogadta, hogy az angyal bátorította őt. Ehhez hasonlóan te is fogadd készségesen, ha Jehova segítséget nyújt neked – akár egy kiadványon, videón vagy előadáson keresztül teszi, akár egy vént vagy egy érett barátot használ fel erre (Luk 22:39–44). Ha imádkozol hozzá, ő megerősít, megadja neked a békéjét, „amely felette áll minden gondolkodásnak” (Flp 4:6, 7). w22.01 3:17-19

Nem nehéz bíznunk abban, hogy Jehova mindig azt teszi, ami helyes. Az viszont nehezünkre eshet, hogy megbízzunk azokban az emberekben, akiket felhasznál a vezetésünkre. Talán többször is azon tűnődünk, hogy a döntéshozók vajon a saját bölcsességükre támaszkodtak, vagy Jehova útmutatását követték. Az az igazság, hogy nem állíthatjuk, hogy bízunk Jehovában, ha bizalmatlanok vagyunk azokkal szemben, akikben ő megbízik. Jehova napjainkban a hű és értelmes rabszolgán keresztül vezeti a szervezete földi részét (Máté 24:45). Ez a rabszolga az első századi vezetőtestülethez hasonlóan az egész földön irányítja Jehova népét. Ezt többek között azáltal teszi, hogy útmutatást ad a véneknek, ők pedig gondoskodnak róla, hogy a gyülekezetek kövessék azt. Ezért ha engedelmeskedünk a véneknek és a vezetőtestületnek, azzal azt bizonyítjuk, hogy bízunk abban, ahogyan Jehova igazgatja a földi dolgokat. w22.02 6:7-8

Milyen nagy öröm és megtiszteltetés, hogy Jehova Tanúi lehetünk! Nagyon boldogok vagyunk, amikor segíthetünk valakinek, aki helyesen viszonyul az örök élethez, hogy ő is a hittársunk legyen (Csel 13:48). Ilyenkor ugyanúgy érzünk, mint Jézus, miután a tanítványai visszatértek egy jól sikerült prédikáló körútról. Jézust „túláradó öröm töltötte el... a szent szellem által” (Luk 10:1, 17, 21). A szolgálat nemcsak örömet szerez, hanem életeket is ment. Pál apostol erre ösztönözte Timóteuszt: „Állandóan ügyelj magadra, és arra, hogy mit tanítasz ...mert ha így teszel, magadat is megmented, és azokat is, akik figyelnek rád” (1Tim 4:16). Mivel Isten királyságának az alattvalói vagyunk, állandóan ügyelünk magunkra. Odafigyelünk rá, hogy a viselkedésünk méltó legyen a jó hírhez, és dicsőítse Istent (Flp 1:27). Emellett arra is ügyelünk, amit tanítunk, hiszen mindig felkészülünk a szolgálatra, és kérjük Jehova támogatását. w21.10 43:1-2

Akit az új egyéniség jellemez, az Jehovához hasonlóan gondolkodik és cselekszik. Úgy vehetjük fel az új egyéniséget, ha engedjük, hogy Isten szent szelleme hatással legyen a gondolatainkra, az érzéseinkre és a tetteinkre. Így képesek leszünk megteremni a szellem gyümölcsét. Mit jelent ez a gyakorlatban? Az, aki felvette az új egyéniséget, szereti Jehovát és az embereket (Máté 22:36–39). A próbák közepette is megőrzi az örömét (Jak 1:2–4). Törekszik a békére (Máté 5:9). Kedvesen és türelmesen bánik másokkal (Kol 3:12, 13). Szereti a jót, és helyesen cselekszik (Luk 6:35). Szilárdan hisz az égi Atyjában, és ezt a tetteivel is bizonyítja (Jak 2:18). Akkor is szelíd marad, ha mások ki akarják hozni a sodrából, és önuralmat gyakorol, amikor kísértés éri (1Kor 9:25, 27; Tit 3:2). Ahhoz, hogy felvegyük az új egyéniséget, minden olyan jó tulajdonságot ki kell fejlesztenünk, amelyről a Biblia beszél, például a Galácia 5:22, 23-ban. w22.03 11:3-4

A vének úgy követhetik Pál apostol példáját, ha nemcsak házról házra prédikálnak, hanem minden lehetőséget kihasználnak a tanúskodásra (Ef 6:14, 15). Azáltal is követhetik a példáját, ha képzik a testvéreket, például a kisegítőszolgákat, miközben együtt prédikálnak (1Pét 5:1, 2). De a véneknek vigyázniuk kell, nehogy a feladataik miatt ne maradjon idejük a prédikálómunkára (Máté 28:19, 20). Ahhoz, hogy meg tudják őrizni az egyensúlyt, talán nemet kell mondaniuk egy-egy feladatra. Miután imával kísérve átgondolják, hogy mennyi kapacitásuk van, lehet, hogy arra jutnak, hogy nem tudnak elvállalni egy feladatot, mert akkor elhanyagolnának néhány fontosabb dolgot, például hogy megtartsák a családi imádatot, buzgón részt vegyenek a szolgálatban, és a gyermekeikkel is prédikáljanak. Biztosak lehetnek benne, hogy Jehova jónak látja azt, hogy igyekeznek kiegyensúlyozottak maradni. w22.03 14:4, 7-8

Amikor tanulmányoztál, te is féltél attól, hogy Jehova Tanúja legyél? Lehet, hogy úgy érezted, sosem leszel képes idegeneknek prédikálni. Vagy talán attól tartottál, hogy ha megkeresztelkedsz, akkor a családod és a barátaid ellened fordulnak. Ha így volt, akkor biztosan meg tudod érteni a tanulmányozódat, amikor hasonló érzésekkel küzd. Jézus elismerte, hogy a követőinek talán ijesztő helyzetekkel kell szembenézniük, de arra ösztönözte őket, hogy ne engedjék, hogy a félelem visszatartsa őket Jehova szolgálatától (Máté 10:16, 17, 27). Fokozatosan tanítsd meg a tanulmányozódnak, hogy hogyan beszéljen a hitéről másoknak. Jézus tanítványai biztosan izgultak, amikor először mentek prédikálni. De Jézus felkészítette őket; elmondta nekik, hogy hol prédikáljanak, és miről beszéljenek (Máté 10:5–7). Ehhez hasonlóan te is segíthetnél a tanulmányozódnak végiggondolni, hogy kinek tanúskodhatna. Eszébe jut valaki, akinek tudna segíteni egy bibliai tanítással? Beszéljétek meg, hogyan tudná egyszerűen elmagyarázni neki. w21.06 22:15-16

Üzletek és régi épületek omlottak össze. „Hatalmas volt a pánik ... Sokan azt mondták, hogy a földrengés körülbelül két percig tartott, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt.” Így idézték fel néhányan, hogy milyen volt átélni a 2015-ös nepáli földrengést. Mi most egy egészen másfajta rengésnek lehetünk a tanúi, olyannak, amely az összes nemzetet érinti. Aggeus próféta ezt írta: „ezt mondja a seregek Jehovája: »Egy kis idő múlva még egyszer megrendítem az eget és a földet«” (Agg 2:6). Egy szó szerinti földrengés csak pusztítást hagy maga után. Ám annak a rengésnek, amelyről Aggeus prófétált, pozitív hatása is van, hiszen Jehova kijelentette: „Megrendítem az összes nemzetet, és minden nemzet értékes kincsei bejönnek, és megtöltöm ezt a házat dicsőséggel”. w21.09 37:1-3

Minden szoros barátság alapja a rendszeres és őszinte kommunikáció. Ez a Jehovával ápolt kapcsolatunkra is igaz. Ha beszélünk neki az érzéseinkről, a gondolatainkról és az aggodalmainkról, azzal kifejezzük, hogy bízunk benne, és hogy elhisszük azt, hogy ő szeret minket (Zsolt 94:17–19; 1Ján 5:14, 15). Tölts időt a barátaiddal! A hűséges barátok Jehova ajándékai (Jak 1:17). Az is égi Atyánk szeretetét bizonyítja, hogy egy szellemi családról gondoskodik számunkra, amelynek a tagjaira mindig számíthatunk (Péld 17:17). Pál apostol a kolosszéiaknak írt levelében megemlített olyan keresztényeket, akik támogatták őt, és azt írta róluk, hogy „nagy vigaszt” nyújtottak neki (Kol 4:10, 11). Még Jézusnak is szüksége volt a barátai támogatására, és értékelte is, ha megkapta azt, akár emberektől, akár angyaloktól (Luk 22:43). Nagyon sokat jelenthet, ha megosztod az aggodalmaidat egy érett hittársaddal. Ez egyáltalán nem a gyengeség jele. w21.04 17:14-16

Mit tegyünk, ha egy testvér vagy testvérnő annyira megbántott minket, hogy nem tudunk túllépni rajta? Mindenképp igyekezzünk megőrizni a békét. Imádkozzunk Jehovához, hogy áldja meg a testvérünket, és segítsen nekünk meglátni azokat a jó tulajdonságait, amelyeket ő is értékel benne (Luk 6:28). Ha úgy érezzük, hogy feltétlen beszélnünk kell a testvérünkkel, alaposan gondoljuk át, hogyan tudnánk tapintatosan megbeszélni vele a dolgot. Ne feltételezzük, hogy szándékosan bántott meg minket (Máté 5:23, 24). De mi a helyzet, ha ő nem akar kibékülni? Akkor se mondjunk le róla, hanem továbbra is viseljük el őt (Kol 3:13). Ne engedjük, hogy a neheztelés a botlásunkat okozza, és tönkretegye a Jehovával ápolt barátságunkat. Ezzel bebizonyítjuk, hogy mindennél jobban szeretjük Jehovát (Zsolt 119:165). w21.06 25:15