Augusztus

Jézus valószínűleg a római katonákra utalt, akik odaszegezték az oszlopra. Nem volt benne keserűség vagy harag azokkal szemben, akik igazságtalanul bántak vele (1Pét 2:23). Nekünk is késznek kell lennünk arra, hogy megbocsássunk másoknak (Kol 3:13). Gyakran előfordul, hogy ellenségeskedést kell elviselnünk, például a rokonainktól. Az emberek talán nem értik, miben hiszünk, vagy hogy milyen alapelvek szerint élünk. Lehet, hogy hazugságokat terjesztenek rólunk, megszégyenítenek minket mások előtt, tönkreteszik a kiadványainkat, vagy fizikai bántalmazással fenyegetőznek. Ilyenkor ahelyett, hogy haragot táplálnánk, kérjük Jehovát, hogy nyissa fel a szemüket, hogy ők is megismerjék az igazságot (Máté 5:44, 45). Persze néha nehéz lehet megbocsátani, főleg ha súlyos igazságtalanság ér bennünket. De csak magunknak ártunk, ha engedjük, hogy a neheztelés gyökeret verjen a szívünkben (Zsolt 37:8). Amikor úgy döntünk, hogy megbocsátunk valakinek, nem engedjük, hogy a fájó emlékek uralják az érzéseinket (Ef 4:31, 32). w21.04 15:3-4

Ha neked is van olyan családtagod, akit kiközösítettek, akkor tudod, hogy milyen szívet tépő ez az érzés. Gondolj bele, mennyire fájhatott Jehovának, amikor az égi családjában sok angyal hátat fordított neki! (Júd 6). És mennyire bánthatta, amikor a szeretett népe, az izraeliták újra meg újra fellázadtak ellene! (Zsolt 78:41). Biztos lehetsz benne, hogy az is elszomorítja, ha a te családodból hagyja el őt valaki. Tudja, min mész most keresztül, és nagyon szeretne bátorítani és támogatni. Amikor egy fiatal elhagyja Jehovát, a szülők sokszor azon tépelődnek, hogy mit csinálhattak volna másképp, hogy ez ne következzen be. Egy testvér ezt mondja: „Magamat okoltam. Előfordult, hogy rémálmok gyötörtek.” Egy testvérnő, aki hasonló helyzetben volt, így beszél az érzéseiről: „Azon vívódtam, hogy hol rontottam el. Úgy éreztem, hogy nem sikerült elültetnem a fiam szívébe az igazságot.” w21.09 39:1-2, 4

Egyesek szerint Jehova Tanúi nem taníthatnak másokat a Bibliából, mert nem végeztek elismert teológiai iskolákat. De fontos lenne megvizsgálniuk a tényeket. Lukács, az evangéliumíró is ezt tette. Elhatározta, hogy „mindennek pontosan [utánajár] az elejétől kezdve”, mert azt szerette volna, hogy az olvasói „pontosan [megtudják], mennyire biztosak azok a dolgok”, amelyeket Jézusról hallottak (Luk 1:1–4). Az ókori Bereában élő zsidók is hasonlóan jártak el. Amikor először hallották a Krisztusról szóló jó hírt, megvizsgálták a Héber iratokat, hogy meggyőződjenek, igaz-e, amiről beszéltek nekik (Csel 17:11). Ugyanígy nekünk is össze kell vetnünk a Bibliával azt, amit Isten népe tanít. Arról is jó tájékozódnunk, hogy mit tesznek ma Jehova szolgái. Ha alaposan utánajárunk ezeknek a dolgoknak, akkor nem fog megvakítani bennünket az előítélet vagy a szóbeszéd. w21.05 18:7-8

Van valaki a gyülekezetedben, aki szívesen venné, ha időt töltenél vele? Vannak alkalmak, amikor különösen sokat jelenthet egy hittársunknak, ha időt töltünk vele. Például ha valakinek a családja nincs vele egy hiten, az ünnepek idején magányos lehet. Mások talán rendkívül szomorúak bizonyos napokon, például egy szeretett hozzátartozójuk halálának az évfordulóján. Ha ilyenkor mellettük állunk, abból érezhetik, hogy igazán törődünk velük (Flp 2:20). Sok oka lehet annak, hogy időnként magányosnak érezzük magunkat. De vigasztaló az a tudat, hogy Jehova nagyon is jól tudja, min megyünk keresztül. Szeretettel gondoskodik rólunk, gyakran a hittársaink által (Máté 12:48–50). Úgy fejezhetjük ki neki a hálánkat, ha minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy támogassuk a szellemi családunk tagjait. Még ha néha magányosnak is érezzük magunkat, ne feledjük, hogy Jehova mindig velünk van. w21.06 23:18-20

Jézus kitartóan prédikált, pedig sokan közömbösek voltak az üzenetével szemben. Hogyan tudta megőrizni a lelkesedését? Arra összpontosított, hogy az embereknek mennyire nagy szükségük van az igazságra, ezért minél többeknek lehetőséget akart adni arra, hogy halljanak a királyságról. Azt is tudta, hogy az emberek megváltozhatnak. Pontosan ez történt a családjában is. A három és fél éves szolgálata alatt egyik testvére sem lett a tanítványa, de aztán a feltámadása után ők is keresztények lettek (Ján 7:5; Csel 1:14). Nem tudjuk, hogy végül ki lesz az, aki elfogadja tőlünk az igazságot. Kinek több, kinek kevesebb időre van szüksége ehhez. És ne feledjük, hogy még ha valaki pillanatnyilag elutasító is, a jó viselkedésünk és a pozitív hozzáállásunk láttán később talán Jehova szolgájává válik. w21.05 20:17-18

Jézus kettős feladattal bízta meg a követőit. Egyrészt azt mondta nekik, hogy hirdessék a királyság jó hírét, és megmutatta, hogy ezt hogyan tehetik meg (Luk 8:1). Felkészítette őket a kedvező és a kedvezőtlen fogadtatásra is (Luk 9:2–5). Emellett megjövendölte, hogy a követői olyan széles körben fogják végezni ezt a munkát, hogy minden nemzet hallani fog a jó hírről (Máté 24:14; Csel 1:8). Másrészt azt is mondta a tanítványainak, hogy tanítsák meg az embereknek, hogy megtartsák mindazt, amit ő parancsolt. Utalt rá, hogy ez a munka még napjainkban is folytatódni fog, egészen „a világrendszer befejezéséig” (Máté 28:18–20). És később Jánosnak egy látomásban egyértelművé tette, hogy minden tanítványától elvárja, hogy segítsen másoknak megismerni Jehovát (Jel 22:17). w21.07 26:3-4

A mai világban sokan önző módon igyekeznek mások fölé kerekedni. Például néhány üzletember aljas módszerekhez folyamodik, hogy legyőzze a versenytársait. Az sem ritka, hogy egy sportoló a győzelemért szándékosan sérülést okoz az ellenfél egyik játékosának. És vannak diákok, akik csalnak a felvételi vizsgán, hogy bejussanak egy jó nevű egyetemre. Keresztényekként tudjuk, hogy az ilyen viselkedés helytelen, és a test cselekedeteihez tartozik (Gal 5:19–21). De vajon előfordulhat a gyülekezetben, hogy valaki a tudtán kívül versengést szít? Ez egy fontos kérdés, mivel a versengés megbonthatja az egységünket. Javunkra válik, ha olyan bibliai szereplők példáját tartjuk szem előtt, akik nem akartak versengeni másokkal. w21.07 28:1-2

Az odaadó szeretet arra indít minket, hogy felkaroljuk azt, aki elcsüggedt. Nagyon-nagyon szeretjük a testvéreinket és a testvérnőinket a gyülekezetben, és ragaszkodunk hozzájuk. Ha azt látjuk, hogy valamelyikük el van csüggedve, igyekszünk kitartóan támogatni és bátorítani őt (Péld 12:25; 24:10). Pontosan erre ösztönözte Pál apostol a keresztényeket ezekkel a szavakkal: „beszéljetek vigasztalóan a lehangoltakkal, támogassátok a gyengéket, és legyetek türelmesek mindenkivel” (1Tessz 5:14). Egy elkeseredett testvérnek vagy testvérnőnek gyakran az jelenti a legnagyobb segítséget, ha figyelmesen és őszintén meghallgatjuk, és biztosítjuk arról, hogy nagyon szeretjük. Amikor ilyen önzetlenül törődünk Jehova drága juhaival, azt ő észreveszi. A Példabeszédek 19:17 ezt írja: „Aki jóindulattal bánik a szegénnyel, Jehovának ad kölcsön, és ő megjutalmazza a tettéért.” w21.11 45:11-12

Hogyan készülhetünk fel az előttünk álló eseményekre? Tanuljunk meg elégedettnek lenni azzal, amink van, és az jelentse nekünk a legnagyobb örömet, hogy szoros kapcsolatban lehetünk Jehovával. Ismerjük meg őt minél jobban, mert így tudunk majd bízni abban, hogy megvéd minket a magógi Góg támadásával szemben. A mai napiszövegből megérthetjük, miért volt Dávid biztos abban, hogy számíthat Jehova támogatására. Az élete során számtalanszor támaszkodott Jehovára, ezért tudta, hogy Jehovában nem fog csalódni. Például, amikor fiatalon szembeszállt a hatalmas, filiszteus Góliáttal, kijelentette: „A mai napon Jehova segít legyőznöm téged” (1Sám 17:46). Később, amikor Saul király többször is az életére tört, Jehova mindig Dáviddal volt (1Sám 18:12). Az, hogy Dávid sokszor tapasztalta Jehova támogatását, megerősítette benne, hogy a jövőbeli próbáiban is számíthat rá. w22.01 1:14-15

Jehova mindig türelmesen rászánja az időt a munkájára. Ezzel dicsőséget szerez a nevének, és másokkal is jót tesz. Figyeljük meg például, hogy milyen szép fokozatosan készítette elő a földet az embereknek. A Biblia úgy fogalmaz, hogy meghatározta a méreteit, lesüllyesztette a talapzatát, és letette a szegletkövét (Jób 38:5, 6). Még arra is szánt időt, hogy megvizsgálja a már elkészült alkotásait (1Móz 1:10, 12). Milyen izgalmas lehetett az angyaloknak megfigyelni, ahogy Jehova szép sorban mindent elkészít! Nem csoda, hogy lelkendezve kiáltottak. Bár a teremtés folyamata évezredekig tartott, a végén Jehova megállapíthatta a művéről, hogy „nagyon jó” (1Móz 1:31). w21.08 31:6-7

A Jézus példázatában szereplő gazdag férfi, mielőtt külföldre utazott, talentumokat bízott a rabszolgáira, hogy kereskedjenek velük. A képességeikhez mérten az elsőnek ötöt, a másodiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet adott. Az első két rabszolga szorgalmasan dolgozott, hogy gyarapítsa az ura vagyonát. De a harmadik semmit sem tett ezért, és emiatt az ura elbocsátotta. Az első és a második rabszolga igazán komolyan vette az urától kapott feladatát. Mivel keményen dolgoztak, megduplázták a talentumokat. A szorgalmukért nagy jutalomban részesültek. Az uruk nagyon örült, és azt mondta, hogy még nagyobb felelősséget fog rájuk bízni. w21.08 33:7, 9-10

Jehova rendkívül türelmes az emberekkel, mert nem szeretné, hogy bárki is elpusztuljon (2Pét 3:9). Most még mindenkinek lehetőséget ad rá, hogy megbánja a bűneit. De amikor elfogy a türelme, akkor azoknak, akik nem mellette foglaltak állást, hasonló következményekkel kell számolniuk, mint a fáraónak Mózes napjaiban. Jehova ezt üzente neki: „már kinyújthattam volna a kezemet, hogy pusztító járványos betegséggel sújtsalak téged és a népedet, ami eltörölt volna a föld színéről. De azért tartottalak életben, hogy megmutassam neked a hatalmamat, és hogy hirdessék a nevemet az egész földön” (2Móz 9:15, 16). Igen, a nemzeteknek végül meg kell majd tudniuk, hogy Jehova az egyedüli igaz Isten (Ez 38:23). A mai napiszövegben említett megrendítés azt jelenti, hogy végleg megsemmisül majd mindenki, aki a fáraóhoz hasonlóan nem ismeri el Jehova uralkodási jogát. w21.09 37:17-18

Neked is gyötrelmet okoz, hogy kiközösítették az egyik családtagodat? És mit tegyél, ha egy testvér olyasmit mond, amitől csak még rosszabbul érzed magad? Számítanod kell rá, hogy nem mindenki fog úgy viselkedni, ahogy az jólesne (Jak 3:2). Mivel senki sem tökéletes, ne lepődj meg azon, hogy vannak, akik nem tudják, mit mondjanak, mások pedig talán akaratlanul is megbántanak. Ilyenkor gondolj arra, hogy mit tanácsolt Pál apostol: „Továbbra is viseljétek el egymást, és készségesen bocsássatok meg egymásnak, még akkor is, ha valakinek van oka a panaszra” (Kol 3:13). Hosszú távon is támogassuk a hűséges családtagokat! Egy ilyen helyzetben különösen szükségük van a szeretetünkre és a bátorításunkra (Héb 10:24, 25). Voltak, akik úgy érezték, hogy miután az egyik családtagjuk ki lett közösítve, a testvérek őket is kerülni kezdték. Semmiképpen se engedjük, hogy ilyesmi előforduljon! Ha van olyan fiatal a gyülekezetünkben, akinek valamelyik szülője elhagyta az igazságot, figyeljünk oda rá, és gyakran dicsérjük meg. w21.09 39:13-14, 16

Ha beszélgetsz a gyülekezet egyik idős tagjával, az mindkettőtökre jó hatással lesz (Róma 1:12). Benned megerősödik majd, hogy Jehova mindig gondoskodik a szolgáiról, az idős testvér vagy testvérnő pedig érezheti, hogy megbecsülik, és biztosan felvidítja majd, hogy beszélhet az áldásairól. A fizikai szépség megkopik az idő múlásával, de Jehova szemében a hűséges szolgái évről évre egyre szebbek (1Tessz 1:2, 3). Ez azért van így, mert ahogy a szent szellem formálja őket, egyre kifinomultabbá válik a keresztényi egyéniségük. Mindannyian jól tesszük, ha igyekszünk jobban megismerni az idős testvéreinket, tisztelettel bánunk velük, és tanulunk tőlük. Így biztosan fel fogjuk ismerni, hogy ők valódi kincsek. Emellett ahhoz, hogy a gyülekezetben jó legyen a légkör, nemcsak a fiataloknak kell nagyra becsülniük az időseket, hanem fontos, hogy ez kölcsönös legyen. w21.09 35:15-18

Figyeljünk rá, hogy nehogy túl szigorúak legyünk a testvéreinkkel szemben. Inkább utánozzuk Jehovát, aki „igen irgalmas” (Ef 2:4). Az irgalom nem pusztán egy érzés, hanem tettekben nyilvánul meg. Ahhoz, hogy irgalmasan tudjunk bánni másokkal, meg kell figyelnünk, hogy mire lehet szükségük a családtagjainknak, a gyülekezetünkben lévő testvéreknek, vagy az embereknek a tágabb környezetünkben. Ha így teszünk, biztosan sok lehetőséget észre fogunk venni. Eszedbe jut valaki, aki vigaszra szorul? Ismersz olyat, akinek jól jönne egy kis gyakorlati segítség, mondjuk az, hogy ételt készíts neki? Van olyan testvér a gyülekezetedben, akit nemrég fogadtak vissza, és ráférne a bátorítás? És látod, hogy mennyire szükségük van az embereknek a jó hírre? (Jób 29:12, 13; Róma 10:14, 15; Jak 1:27). Ha nyitott szemmel járunk, biztosan sok alkalmat fogunk találni arra, hogy irgalmasan bánjunk másokkal. És ha irgalmasak vagyunk, azzal örömet szerzünk égi Atyánknak, aki maga is „igen irgalmas”. w21.10 41:20-22

Dávid a 23. zsoltárban olyan áldásokról beszél, amiknek maradandó értékük van, és azért élvezheti őket, mert Jehova a pásztora. Ő „az igazságosság ösvényein” vezeti, és minden helyzetben mellette áll. Persze Dávid tudja, hogy még Jehova füves legelőin sem lehet gondtalan az élete. Vannak borús időszakok, amikor úgy érzi, „a sűrű sötétség völgyében” jár, és időnként ellenségekkel is szembe kell néznie. De mivel Jehova a pásztora, kijelentheti, hogy semmitől sem fél. Szóval, milyen értelemben mondhatjuk, hogy Dávid semmi jót sem nélkülözött? Abban az értelemben, hogy mindene megvolt, ami ahhoz kellett, hogy szoros kapcsolatban legyen Jehovával. A boldogsága nem a fizikai dolgoktól függött. Megelégedett azzal, amit Jehovától kapott, és az volt számára a legértékesebb, hogy Jehova védelmét és támogatását élvezi. Dávid szavai rámutatnak, milyen fontos kiegyensúlyozottan gondolkodni az anyagi javakról. w22.01 1:5-7

Régen sem mindig hallgatták meg az emberek Jehova szolgáit. Például Noé az igazságosság prédikálója volt, és valószínűleg több évtizeden át figyelmeztette az embereket az özönvízre (2Pét 2:5). Biztosan reménykedett benne, hogy néhányan majd odafigyelnek rá, de Jehova nem ígért neki ilyesmit. Amikor megparancsolta Noénak, hogy építsen bárkát, így szólt hozzá: „Menj be a bárkába, te és veled együtt a fiaid, a feleséged és fiaidnak a feleségei” (1Móz 6:18). Ha erre gondolt Noé, illetve arra, hogy a bárka mekkora lesz, és így hányan fognak elférni benne, sejthette, hogy nem fognak túl sokan odafigyelni az üzenetére (1Móz 6:15). És végül, ahogy tudjuk, a családján kívül senki nem ment be vele a bárkába (1Móz 7:7). Vajon emiatt Jehova azt gondolta, hogy Noénak nem sikerült ellátnia a feladatát? Egyáltalán nem. Elégedett volt Noé munkájával, hiszen pontosan azt tette, amire kérte (1Móz 6:22). w21.10 43:10-11

Gondolj csak bele, mennyire rosszuleshetett Ruthnak hallani ezt! Ő minden igyekezetével azon volt, hogy segítsen Naominak: vele együtt gyászolt, vigasztalta őt, és megtette az Izraelbe vezető hosszú utat. De olyan volt, mintha Naominak ez semmit sem jelentett volna. Ruth mégsem vette magára Naomi keserű szavait, hanem elnéző volt vele, és továbbra is kitartott mellette (Ruth 1:3–18). Ma is előfordulhat, hogy egy testvér vagy testvérnő, aki el van csüggedve, bántóan beszél velünk, hiába igyekszünk őszintén segíteni neki. Ilyenkor ne vegyük magunkra a szavait, és ne sértődjünk meg. Bizonyuljunk ragaszkodó barátnak, és kérjük Jehovát, hogy segítsen nekünk megvigasztalni a testvérünket (Péld 17:17). Lehet, hogy először visszautasítja a segítségünket. De fontos, hogy ne adjuk fel. Az odaadó szeretet arra ösztönöz minket, hogy legyünk kitartóak (Gal 6:2). w21.11 45:17-19

A Bibliában a szentség erkölcsi és vallási értelemben vett tisztaságot vagy makulátlanságot jelent. Azt is magában foglalja, hogy valaki vagy valami el van különítve Isten szolgálatára. Tehát úgy tudunk szentek lenni, ha teljesen tiszták vagyunk erkölcsileg, elfogadható módon imádjuk Jehovát, és szoros kapcsolatot ápolunk vele. Ámulatba ejtő, hogy a tökéletlenségünk ellenére Jehova barátai lehetünk, különösen, ha arra gondolunk, hogy mit tanít a Biblia az ő szentségéről. Jehova minden tekintetben tiszta. Ezt jól mutatja az is, amit néhány szeráf, vagyis olyan angyal mondott, akik Jehova trónja körül szolgálnak: „Szent, szent, szent a seregek Jehovája!” (Ézs 6:3). Természetesen ahhoz, hogy az angyalok ilyen közel lehessenek Jehovához, nekik is szentnek kell lenniük, és azok is. w21.12 48:4-5

Ha fiatal vagy, biztosan téged is érdekel, hogy hogyan használhatod fel a legjobban az életedet. A pályaválasztási tanácsadók és a nem Tanú rokonaid valószínűleg arra ösztönöznek, hogy tanulj tovább, és törekedj karrierre. De ha rájuk hallgatsz, és a felsőoktatást választod, az szinte minden idődet felemésztheti. Viszont a keresztény szüleid és mások a gyülekezetben valószínűleg arra ösztönöznek, hogy Jehova szolgálata köré építsd az életedet. Hogyan dönthetsz bölcsen? Sokat segíthet, ha elmélkedsz az Efézus 5:15–17 szavain. Gondold át a következőket: „Mi Jehova akarata? Milyen döntésekkel tudnék örömet szerezni neki? Hogyan használhatnám ki a legjobban az időmet?” Ne feledd, hogy a vers szerint ezek a napok gonoszak, és tudjuk, hogy Sátán világa hamarosan el fog pusztulni. w22.01 5:5

Mi jelentett fordulópontot Jakab életében? A Biblia beszámol róla, hogy Jézus a feltámadása után „megjelent Jakabnak, aztán az összes apostolnak” (1Kor 15:7). Ezután Jakab is a követője lett. Ott volt az apostolokkal, amikor egy jeruzsálemi felső szobában várták a szent szellem kitöltését (Csel 1:13, 14). Később a vezetőtestületben is szolgált (Csel 15:6, 13–22; Gal 2:9). És valamivel i. sz. 62 előtt ihletést kapott, hogy levelet írjon a felkent keresztényeknek. Ebből a levélből még napjainkban is sokat tanulhatunk, akár égi, akár földi reménységünk van (Jak 1:1). Jakab hűségesen szolgálta Jehovát egészen addig, amíg befejezte a földi életét. Az első századi zsidó történetíró, Josephus szerint kivégezték ifjabb Anan, a zsidó főpap parancsára. w22.01 2:3, 5

A mai napiszöveg egyik tanulsága az, hogy nem várhatjuk Jehovától, hogy minden hitpróbától megóvjon minket. Jézus a végsőkig próbára lett téve, és nekünk is késznek kell lennünk arra, hogy akár az életünk árán is ragaszkodjunk a feddhetetlenségünkhöz (Máté 16:24, 25). Abban viszont biztosak lehetünk, hogy Isten nem engedi, hogy olyan próba érjen minket, amelyet már nem tudunk elviselni (1Kor 10:13). A másik tanulság az, hogy előfordulhat, hogy Jézushoz hasonlóan igazságtalanul kell szenvednünk (1Pét 2:19, 20). Ha üldöznek minket, annak nem az az oka, hogy valami rosszat tettünk, hanem hogy nem vagyunk része a világnak, és hirdetjük az igazságot (Ján 17:14; 1Pét 4:15, 16). Jézus tudta, hogy miért engedi meg az Atyja, hogy szenvedjen. De Jehova hűséges szolgái között voltak olyanok, akik nem értették, hogy Isten miért nem akadályozza meg, hogy rossz dolgok történjenek velük (Hab 1:3). Mivel Jehova irgalmas és türelmes, nem gondolta róluk azt, hogy nem elég erős a hitük, hanem látta, hogy szükségük van a tőle jövő vigaszra (2Kor 1:3, 4). w21.04 15:9-10

Jehova akkor fogadja el az imádatunkat, ha az elvárásainak megfelelően imádjuk őt, és az iránta érzett szeretet és tisztelet az indítékunk. Tudjuk, hogy méltó az imádatunkra, és a lehető legjobbat szeretnénk adni neki. Az imádatunk egyik része az, amikor imádkozunk hozzá. A Szentírás az imát a gondosan elkészített füstölőszerhez hasonlítja, melyet a hajlékban és később a templomban ajánlottak fel. Ez a füstölőszer örömet szerzett Jehovának. Ugyanígy a mi szívből jövő imáinkban is „örömét leli” (Péld 15:8; 5Móz 33:10). Még ha egyszerű szavakat használunk is, Jehova szívét jó érzéssel tölti el, amikor kifejezzük az iránta érzett szeretetünket és hálánkat. Azt szeretné, ha megosztanánk vele a gondjainkat és a vágyainkat. Mielőtt Jehovához fordulnánk imában, gondoljuk át alaposan, hogy mit szeretnénk mondani neki. Így az imáink olyanok lesznek, mint a legjobb minőségű füstölőszer. w22.03 13:2, 7

Armageddonkor nem szólhatunk bele, hogy Jehova kinek fog irgalmazni, és kinek nem (Máté 25:34, 41, 46). Nyugodt szívvel elfogadjuk majd a döntését, vagy esetleg csalódunk benne, és ez a botlásunkat okozza? Kétségtelenül most van itt az ideje, hogy megtanuljunk teljesen bízni Jehovában. Képzeljük el, milyen nagyszerű lesz az új világban élni! Nyoma sem lesz a hamis vallásnak, a kapzsi kereskedelmi rendszernek és az emberi uralmaknak, amelyek már annyi szenvedést okoztak. Az olyan problémák, amelyek ma mindennaposak, például a betegségek, az időskorral járó gondok vagy a gyász, a múlté lesznek. Sátán és a démonai 1000 évre láncra lesznek verve, és Jézus uralma a lázadásuk minden következményét jóváteszi (Jel 20:2, 3). Biztos, hogy nagyon fogunk neki örülni, hogy bíztunk Jehovában. w22.02 6:16-17

Jézus előmozdította a békét a környezetében, és arra ösztönzött másokat, hogy béküljenek ki egymással. Azt tanította a követőinek, hogy Jehova csak akkor fogadja el az imádatukat, ha nincsenek haragban a testvérükkel (Máté 5:23, 24). Az apostoloknak pedig többször is rámutatott, hogy nem szabad azon vitatkozniuk, melyikük a legnagyobb (Luk 9:46–48; 22:24–27). Ha szeretnénk Jézus példáját követni, akkor többre van szükség annál, mint hogy kerüljük a konfliktust másokkal. Kezdeményezőknek kell lennünk, és ki kell békülnünk a testvérünkkel, ha nézeteltérés van köztünk, illetve másoknak is segítenünk kell ebben (Flp 4:2, 3; Jak 3:17, 18). Gondoljuk át a következőket: „Milyen áldozatra vagyok kész azért, hogy békében legyek másokkal? Hajlamos vagyok hosszú ideig neheztelni valakire, ha megsértett? Hajlandó vagyok megtenni az első lépést, hogy kibéküljek a másikkal, még akkor is, ha úgy gondolom, hogy ezt neki kellene megtennie?” w22.03 11:10-11

A Biblia jövendölésével összhangban Isten népének tagjai ma készségesen ajánlkoznak a szolgálatra, és követik Jézus vezetését (Zsolt 110:3). Például, minden évben több száz millió órát töltenek azzal, hogy prédikáljanak másoknak. És mindezt önként és a saját költségükön teszik. Emellett sok időt szakítanak arra is, hogy támogassák a testvéreiket fizikailag, érzelmileg és Jehova imádatában. A vének és a kisegítőszolgák pedig rengeteg órát töltenek azzal, hogy felkészüljenek az összejöveteli programok megtartására, és pásztori látogatásokat végezzenek. Mi indítja minderre Isten népét? Az, hogy szeretik Jehovát és az embereket (Máté 22:37–39). Jézus kiemelkedő példát mutatott azzal, hogy mások szükségleteit a sajátjai elé helyezte. Szeretnénk a tőlünk telhető legteljesebb mértékben utánozni őt ebben (Róma 15:1–3). Ha így teszünk, gazdag áldásokra számíthatunk. w22.02 9:1-2

Az ókori Izraelben a napszámosokat a nap végén fizették ki. Ha valaki nem adta oda a béresnek a fizetését, az nem tudott gondoskodni a családja aznapi betevőjéről. Éppen ezért Jehova így beszélt ezekről a béresekről: „nélkülözik, és az élete múlik [a fizetésén]” (5Móz 24:14, 15; Máté 20:8). Bár napjainkban a munkásokat általában nem naponta, hanem havonta vagy kéthetente fizetik ki, a 3Mózes 19:13-ból a keresztények is levonhatnak egy fontos tanulságot. Sajnos előfordul, hogy egy munkáltató vérlázítóan keveset fizet az alkalmazottainak, mivel tudja, hogy úgysincs nagyon más választásuk, mint hogy neki dolgozzanak. De azzal, hogy éhbérért dolgoztatja őket, lényegében visszatartja a fizetésüket. Ha egy keresztény elgondolkodik ezen, az biztosan arra fogja indítani, hogy becsületesen járjon el az alkalmazottaival szemben. w21.12 49:9-10

Jézus valóban nagyon szomjas lehetett, ha belegondolunk, hogy mennyi szenvedésen ment keresztül aznap. Segítségre volt szüksége ahhoz, hogy a szomját oltsa. Nem gondolta azt, hogy gyengének fogják tartani, ha elmondja, hogy mire van szüksége, és nekünk sem kell így éreznünk. Persze általában nem szeretünk segítséget kérni. De ha egy helyzetet egyedül már nem tudunk megoldani, ne vonakodjunk szólni valakinek. Például lehet, hogy a korunk vagy egy betegség miatt meg kell kérnünk egy testvért vagy egy testvérnőt, hogy vigyen el minket a boltba vagy az orvoshoz. Vagy ha el vagyunk csüggedve, talán segítségért kell fordulnunk egy vénhez vagy egy másik érett hittársunkhoz, aki együttérzően meg tud hallgatni, és jobb kedvre deríthet minket (Péld 12:25). Mindig gondoljunk arra, hogy a testvéreink szeretnek bennünket, és szívesen segítenek a nyomorúság idején (Péld 17:17). De mivel nem tudnak olvasni a gondolatainkban, el kell mondanunk, hogy segítségre van szükségünk. w21.04 15:11-12

Napjainkban is történnek olyan változások, amelyek megviselik Jehova szolgáit. Például vannak, akik örömmel szolgáltak a különleges teljes idejű szolgálat valamelyik ágában, és most megváltozik a megbízatásuk. Mások pedig az idős koruk miatt már nem láthatnak el egy bizonyos feladatot Jehova szervezetében. Ha ilyesmi történik velünk, érthető, ha elcsüggedünk. Könnyebb lesz feldolgoznunk a változásokat, ha igyekszünk Jehova szemszögéből látni a dolgokat. Rendkívüli, amit megvalósít a szervezete által, és hatalmas megtiszteltetés, hogy a munkatársai lehetünk (1Kor 3:9). Jehova irántunk érzett szeretete sohasem változik. Ezért amikor minket is érintenek a szervezeti változások, ne rágódjunk a miérteken. Ahelyett, hogy azon nosztalgiáznánk, hogy milyen szépek voltak „a hajdani napok”, kérjük Jehovát, hogy segítsen meglátnunk a jót a változásban (Préd 7:10). Legyen pozitív a szemléletmódunk! Ez az, ami segíthet nekünk, hogy megőrizzük az örömünket akkor is, amikor megváltoznak a körülményeink. w22.03 12:11-12

A Biblia szerint az emberek sok mindent szeretnek, például a földművelést, a bort és az olajat, a fegyelmezést, az ismeretet és a bölcsességet (2Krón 26:10; Péld 12:1; 21:17; 29:3). De odaadóan szeretni csak személyeket lehet, dolgokat vagy elvont fogalmakat nem. Vajon kikkel bánik Jehova odaadó szeretettel? Csak a barátaival, akik szoros kapcsolatban vannak vele. Ragaszkodik hozzájuk, és szép jövőt szán nekik. Jehova az egész emberi családot szereti. Jézus ezt mondta erről Nikodémusznak: „Isten annyira szerette a világot, hogy az egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, ne pusztuljon el, hanem örök élete legyen” (Ján 3:1, 16; Máté 5:44, 45). w21.11 44:3, 6-7

Bár most sem könnyű az életünk, később még súlyosabb próbákra számíthatunk (Máté 24:21). Mennyire várjuk már azt az időt, amikor mindez a múlté lesz, és még csak emlékezni sem fogunk rá! (Ézs 65:16, 17). Ezért nagyon fontos, hogy továbbra is kitartsunk. Jézus elmondta, hogy mi lesz ennek a jutalma: „A kitartásotok által megőrzitek életeteket” (Luk 21:19). Erőt adhat a nehézségek elviseléséhez, ha megfigyeljük, hogyan tartanak ki mások, akik hasonló helyzetben vannak, mint mi. Ki a legjobb példa a kitartásban? Jehova Isten. Ez elsőre meglepő lehet, de gondold végig a következőket: A világ most az Ördög irányítása alatt áll, és tele van problémával. Jehova bármikor meg tudná szüntetni ezeket, de türelmesen vár, amíg el nem jön az általa meghatározott idő, hogy cselekedjen (Róma 9:22). w21.07 27:2-4