Szeptember

Néhányan nem elégedtek meg azzal, hogy Jézus hatásosan tanított. Többet akartak. Amikor jelet kértek tőle, de Jézus nem volt hajlandó jelet mutatni nekik, megbotránkoztak, és elfordultak tőle (Máté 16:4). Miért volt ez így, mit mond a Szentírás? Ézsaiás próféta ezt írta a Messiásról: „Nem fog kiabálni, a hangját sem emeli föl, és nem hallatja hangját az utcán” (Ézs 42:1, 2). Miközben Jézus a szolgálatát végezte, kerülte a feltűnést. Nem épített lenyűgöző templomokat, nem hordott jellegzetes, különleges vallási ruhákat, és nem várta el, hogy az emberek hangzatos címeken szólítsák, mint a vallási vezetőket általában. Amikor Heródes király kihallgatta, nem próbálta lenyűgözni őt valamilyen jelet mutatva, pedig az élete forgott kockán (Luk 23:8–11). Bár Jézus a szolgálata során tett néhány csodát, elsősorban a jó hír prédikálására összpontosított. „Ezért jöttem” – mondta a tanítványainak (Márk 1:38). w21.05 18:9-10

Olyanokat keresünk, akik „helyesen [viszonyulnak] az örök élethez” (Csel 13:48). Ahhoz, hogy ezek a személyek tanítvánnyá váljanak, segítenünk kell nekik megérteni, elfogadni és alkalmazni azt, amit Isten Szavából tanulnak (Kol 2:6, 7; 1Tessz 2:13). Egy bibliatanulmányozó előrehaladásához a gyülekezetben mindenki hozzájárulhat, ha kedvesen fogadják az összejöveteleken, és szeretettel bánnak vele (Ján 13:35). A tanítójának pedig valószínűleg sok időt és energiát kell szánnia arra, hogy segítsen neki megszabadulni a mélyen gyökerező hitnézeteitől és szokásaitól (2Kor 10:4, 5). Több hónapba is telhet, mire egy tanulmányozó megteszi ezeket a lépéseket és megkeresztelkedik, de biztosak lehetünk benne, hogy megéri az erőfeszítést. w21.07 26:6

Te meg vagy győződve arról, hogy Jehova Tanúi azok, akik az igazságot tanítják, és Istent a neki tetsző módon imádják? Pál apostol teljesen meg volt győződve arról, hogy az igazságban hisz (1Tessz 1:5). Ez a meggyőződése nem érzelmeken alapult. Szorgalmasan tanulmányozta Isten Szavát, és cáfolhatatlan bizonyítékokat talált arra, hogy Jézus a megígért Messiás. Az akkori zsidó vallási vezetők nem fogadták el ezeket a bizonyítékokat, és bár képmutatóan azt állították, hogy Istent képviselik, a tetteikkel megtagadták őt (Tit 1:16). Pál viszont nem válogatott abban, hogy mit fogad el Isten Szavából, és mit nem, mert tudta, hogy „a teljes Írás Istentől ihletett” (2Tim 3:16). Mindent elmondott másoknak, amit megismert Jehova akaratáról, és ő maga is aszerint élt (Csel 20:27). w21.10 42:1-2

Miközben ültetünk és öntözünk, ne feledjük, hogy milyen fontos szerepe van Istennek a prédikálómunkában (1Kor 3:6, 7). Jehovának minden ember élete értékes. Igazi megtiszteltetés, hogy a Fiával együttműködve minden nemzetből összegyűjthetjük az embereket az ő népébe, mielőtt véget ér ez a rendszer (Agg 2:7). A prédikálómunkánkat ahhoz hasonlíthatnánk, mint amikor egy mentőcsapat mélyben rekedt bányászokat próbál kiszabadítani. A munkájuk akkor is nagyon értékes, ha csak néhány túlélőt találnak. Mi sem tudjuk, hogy hány embert sikerül még kimentenünk Sátán világából. De Jehova bármelyikünket fel tudja használni ebben a fontos munkában. Andreas, aki Bolíviában él, ezt mondja: „Amikor látok valakit megkeresztelkedni, mindig arra gondolok, hogy ez egy igazi csapatmunka eredménye.” Gondolkodjunk mi is ilyen pozitívan! Így számíthatunk Jehova áldására, és igazán élvezni fogjuk a szolgálatot. w21.05 20:19-20

Egy vadásznak egyetlen cél lebeg a szeme előtt: az, hogy elfogja vagy megölje a zsákmányát. Ehhez többféle csapdát is felhasznál (Jób 18:8–10). A hatékonyságának az a titka, hogy megfigyeli az állatok viselkedését: azt, hogy merre járnak, és mi kelti fel a kíváncsiságukat. Ezenkívül próbálja elképzelni, hogy milyen csapda kerülné el a figyelmüket. Sátán velünk is ugyanezt teszi. Megfigyeli a szokásainkat és az érdeklődési körünket, és megpróbál váratlan csapdákat állítani nekünk. De a Biblia segítségével elkerülhetjük a csapdáit. És ha mégis beleesnénk valamelyikbe, kiszabadulhatunk onnan. Sátán évezredek óta sikeresen használja a büszkeség és a kapzsiság csapdáját. Olyan, mint egy madarász, aki becsalogatja a kelepcébe vagy hálóval elfogja a madarat (Zsolt 91:3). De nekünk nem kell így járnunk, hiszen Jehova a Szavában leleplezi Sátán módszereit (2Kor 2:11). w21.06 24:1-2

A gyülekezet hűséges idős tagjai rendkívül értékesek. A Biblia úgy fogalmaz, hogy az ősz hajuk olyan, mint egy „ékes korona” (Péld 20:29). Ugyanakkor könnyen előfordulhat, hogy nem vesszük észre, milyen sokat érnek. De azok a fiatalok, akik felismerik, hogy mennyi érték rejlik az idősekben, sokkal nagyobb kincsre tesznek szert, mint ha valódi gyémántokat találnának. Jehova Isten igazán nagyra becsüli a hűséges idős szolgáit. Látja a belső értékeiket, vagyis azt, hogy milyen szép, keresztényi tulajdonságaik vannak. Örömmel figyeli, amikor megosztják a fiatalokkal az évek során szerzett tapasztalatukat (Jób 12:12; Péld 1:1–4). Azt is nagyra értékeli, hogy kitartóan szolgálják őt (Mal 3:16). Bár voltak nehézségeik, a hitük sosem ingott meg. A reménységük most még szilárdabb, mint amikor megismerték az igazságot. És nagy örömet szereznek Jehovának azzal, hogy „még időskorukban is” hirdetik a nevét (Zsolt 92:12–15). w21.09 35:2-3

Időről időre érdemes elgondolkodnunk a következő kérdéseken: „Abban mérem a saját értékemet, hogy milyen vagyok másokhoz viszonyítva? Azért igyekszem jól ellátni a gyülekezeti feladataimat, hogy túlszárnyaljak másokat, vagy legalábbis egy bizonyos testvért vagy testvérnőt? Vagy egyszerűen csak az a célom, hogy a tőlem telhető legjobbat adjam Jehovának?” A Biblia azt tanácsolja, hogy ne viszonyítsuk magunkat másokhoz. Miért? Azért, mert ha arra jutunk, hogy jobbak vagyunk másoknál, akkor büszkévé válhatunk. Viszont, ha azt érezzük, hogy nálunk mindenki ügyesebb, akkor elcsüggedhetünk (Róma 12:3). Tartsuk észben, hogy Jehova nem azért vonzott minket magához, mert szépek vagyunk, jó a beszédkészségünk, vagy népszerűek vagyunk, hanem mert látta bennünk a készséget arra, hogy megszeressük őt, és engedelmeskedjünk a Fiának (Ján 6:44; 1Kor 1:26–31). w21.07 28:3-4

A gondolkodásunk megújításához arra van szükség, hogy imádkozzunk, tanulmányozzuk Isten Szavát, és elmélkedjünk rajta. Légy hát kitartó ezekben, és kérj erőt Jehovától. Ő a szent szellemével segíteni tud neked megváltozni, ha hajlamos vagy összehasonlítgatni magad másokkal. Ezenkívül Jehova abban is támogatni tud, hogy időben felismerd, ha kialakulna benned az irigység vagy a büszkeség, és hogy ki tudd gyomlálni ezeket a szívedből (2Krón 6:29, 30). Jehova jól ismeri a szívünket. Tudja, hogy milyen küzdelmet vívunk a világ szelleme és a saját tökéletlenségünk ellen. Látja, milyen elszántan harcolunk, és emiatt csak még értékesebbnek tart minket. Egy édesanyának a kisbabája iránti érzéseivel szemlélteti, hogy mennyire szeret minket (Ézs 49:15). Milyen megnyugtató tudni, hogy Jehova ilyen gyengéden szeret bennünket, amiért minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a legjobbat adjuk neki! w21.07 29:17-19

Téged is boldoggá fog tenni, ha odaadóan szolgálod Jehovát. Teljes erőbedobással végezd a prédikálómunkát és a gyülekezeti tevékenységeket (Csel 18:5; Héb 10:24, 25). Készülj fel alaposan az összejövetelekre, és igyekezz tartalmas hozzászólásokkal gazdagítani a programokat. Ha tanulói feladatot kapsz, lelkiismeretesen készítsd el. Bármit bíznak is rád, legyél pontos és megbízható. Ne sajnáld az időt a gyülekezeti feladataidra, és próbáld egyre ügyesebben ellátni őket (Péld 22:29). Minél buzgóbb vagy a szolgálatban és a gyülekezetben, annál gyorsabban fogsz fejlődni, és annál boldogabb leszel (Gal 6:4). És ha élvezed, amit csinálsz, az is könnyebb lesz, hogy örülj annak, ha valaki megkap egy megbízatást, amelyre te is vágysz (Gal 5:26). w21.08 33:11

Óvakodnunk kell a büszkeségtől, és mindig készségesen kell tanulnunk Jehovától! Egy betegség miatt a szívünkben lévő koszorúerek elmeszesedhetnek és megkeményedhetnek, ami odavezet, hogy ez a szervünk már nem tud megfelelően működni. Ehhez hasonlóan a büszkeség miatt megkeményedhet a szívünk, és emiatt talán már nem engedelmeskedünk olyan készségesen Jehovának. Ez történt a farizeusokkal is. Annyira büszkék voltak, hogy nem fogadták el azokat a nyilvánvaló bizonyítékokat, amelyek rámutattak, hogy Jézuson működik Jehova szent szelleme (Ján 12:37–40). Emiatt elveszítették az örök élet lehetőségét (Máté 23:13, 33). Mennyire fontos tehát, hogy mindig engedjük, hogy Jehova Szava és a szelleme formálja az egyéniségünket, a gondolkodásunkat, és hatással legyen a döntéseinkre! Ha így teszünk, akkor követjük Jakab jó példáját. Neki az alázat abban is segített, hogy ügyesen tanítson másokat. w22.01 2:7

Ha állhatatosak vagyunk az imában, biztosak lehetünk benne, hogy égi Atyánk válaszolni fog nekünk (Kol 4:2). Bár úgy érezhetjük, hogy késik a válasz egy imánkra, Jehova azt ígéri, hogy ő „a megfelelő időben” válaszol nekünk (1Pét 5:6, 7). Ezért soha ne hibáztassuk őt, ha valami nem történik meg olyan gyorsan, mint ahogyan szerintünk kellene. Például sokan évek óta imádkoznak azért, hogy jöjjön el Isten királysága. Jézus buzdított is arra, hogy ezt tegyük (Máté 6:10). Milyen szomorú lenne, ha meggyengülne az Istenbe vetett hitünk azért, mert emberi szemszögből úgy tűnik, hogy késik a vég! (Hab 2:3; Máté 24:44). Inkább legyünk türelmesek, és továbbra is kitartóan imádkozzunk Jehovához! Ő már kitűzte a napot és az órát, amikor elhozza a véget, és biztosak lehetünk benne, hogy ez az időpont lesz a legjobb mindenkinek (Máté 24:36; 2Pét 3:15). w21.08 31:10-11

Az alázatos idős testvérek felismerik, hogy már nem tudnak annyit tenni, mint korábban. Gondoljunk például a körzetfelvigyázóinkra. Őket 70 éves korukban arra kérik, hogy egy másik megbízatásban folytassák a szolgálatukat. Ez a váltás egyáltalán nem könnyű nekik, hiszen nagyon szerették kiszolgálni a gyülekezeteket. De megértik, hogy jobb, ha ezt a munkát fiatalabb testvérek végzik. Úgy gondolkodnak, mint a léviták az ókori Izraelben. Nekik 50 éves korukban be kellett fejezniük a szolgálatukat a hajléknál, de továbbra is örömet találtak abban, amit meg tudtak tenni. Teljes erejükkel támogatták a fiatalabb testvéreiket a feladataik ellátásában (4Móz 8:25, 26). Ehhez hasonlóan, bár a volt körzetfelvigyázók már nem tudják olyan sok gyülekezetben buzdítani a testvéreket, kincset érnek a saját gyülekezetükben. w21.09 36:3-4

Jézus elmondott egy megható példázatot, amely a Lukács 15:11–32-ben lett feljegyezve. Egy fiú fellázadt az apja ellen, elment otthonról, és „egy távoli vidékre” utazott. Ott erkölcstelen, kicsapongó életet élt. De amikor rosszra fordult a sora, eszébe jutott, hogy mennyivel jobb volt az élete az apja házában. Jézus úgy fogalmazott, hogy a fiú „észhez tért”. Elhatározta, hogy hazamegy, és könyörög az apjának, hogy bocsásson meg neki. Ebben a folyamatban fontos pont volt az, hogy a fiú felismerte, hogy nagy hibát követett el. De ennél többet kellett tennie. Bizonyítania kellett, hogy valóban megbánta a vétkét. Ez a példázat nem csupán egy szívet melengető történet. Sokat tanít a véneknek arról, hogy mit figyeljenek, amikor próbálják megállapítani, hogy egy keresztény valóban megbánta-e a súlyos bűnét. w21.10 40:14-15

Mi az, ami nem lesz megrendítve, vagyis eltávolítva? Pál apostol ezt írta: „Tekintve hát, hogy olyan királyságot fogunk kapni, amelyet nem lehet megrendíteni, továbbra is [végezzünk] szent szolgálatot Istennek, istenfélelemmel és mélységes tisztelettel” (Héb 12:28). Tehát egyedül Isten királysága nem lesz megrendítve (Zsolt 110:5, 6; Dán 2:44). Az embereknek nincs vesztegetni való idejük. Választaniuk kell: vagy a világ elvei szerint élnek, és elpusztulnak, vagy Isten akaratát cselekszik, és így örökké élhetnek (Héb 12:25). A prédikálómunkánk által lehetőséget adunk nekik arra, hogy állást foglaljanak ebben a kérdésben. Ne feledjük hát Jézus szavait: „a királyságról szóló jó hírt hirdetni fogják az egész lakott földön, hogy minden nemzet halljon róla, és akkor jön el a vég” (Máté 24:14). w21.09 37:18-20

Kedves vének, Jehova elvárja tőletek, hogy vigasztaljátok azokat a hittársaitokat, akiknek a családtagjai elhagyták az igazságot (1Tessz 5:14). Legyetek kezdeményezők, és beszélgessetek velük az összejövetelek előtt vagy után. Látogassátok meg őket, és imádkozzatok velük. Menjetek el együtt a szolgálatba, vagy időnként tartsatok közösen családi imádatot. Mint irgalmas pásztorok, figyeljetek oda azokra a juhocskákra, akiknek különösen nagy szükségük van szeretetre (1Tessz 2:7, 8). Jehova „nem szeretné, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt szeretné, hogy mindenki megbánásra jusson” (2Pét 3:9). Neki azoknak az élete is értékes, akik súlyos bűnt követtek el. Drága árat fizetett értük, a szeretett Fia életét. Ezért irgalmasan próbál segíteni a kiközösítetteknek, hogy visszatérjenek hozzá. Folyton reménykedik benne, hogy így döntenek majd, ahogy az a tékozló fiúról szóló példázatból is kiderül (Luk 15:11–32). w21.09 39:17-19

Ha a romló egészségi állapotod miatt már nem sokat tudsz tenni a prédikáló- és tanítványképző munkában, akkor is örömet találhatsz abban, amit meg tudsz tenni. Nézzünk egy bibliai történetet! Dávid és az emberei harcba indultak, hogy kiszabadítsák a feleségeiket és a gyerekeiket az amálekiták kezéből, és visszaszerezzék a javaikat. Kétszáz férfi túl fáradt volt a harchoz, ezért ők a csomagoknál maradtak, hogy őrizzék azokat. Miután Dávid visszatért a sikeres hadjáratból, úgy rendelkezett, hogy ők is ugyanannyit kapjanak a zsákmányból, mint a harcosok (1Sám 30:21–25). Ehhez hasonlóan a világméretű prédikálómunkában mindannyian megtesszük a tőlünk telhető legtöbbet, ezért együtt örülhetünk annak, amikor új személyek csatlakoznak hozzánk. Jehova azt nézi, hogy milyen szorgalmasan és szeretettel látjuk el a feladatunkat. Azt is megtanítja nekünk, hogyan találhatunk örömet abban, amit meg tudunk tenni (Ján 14:12). Biztosak lehetünk benne, hogy elégedett velünk, és megjutalmaz minket, ha kitartunk a szolgálatában. w21.10 43:15-17

Az időseknek rossz érzés lehet, hogy már nem tudnak annyit tenni Jehováért, mint korábban. És az talán igaz is, hogy már kevesebb erejük van, de a bölcsességükkel és a tapasztalatukkal támogathatják a fiatalokat. Így azok képesek lesznek a legjobbat kihozni magukból, és nagyobb felelősséget vállalni a gyülekezetben. Ahhoz, hogy az idősek segíteni tudjanak a fiataloknak, alázatosnak kell lenniük. Egy alázatos ember többre tart másokat magánál (Flp 2:3, 4). Ha egy idős testvér így gondolkodik, akkor belátja, hogy ugyanazt a feladatot többféleképpen is el lehet látni hatékonyan, anélkül hogy sérülnének a bibliai alapelvek. Ezért nem várja el, hogy mások kövessék a módszereit (Préd 7:10). Bár az idősek a tapasztalatukkal sokat segíthetnek a fiataloknak, felismerik, hogy mivel „változik e világ színtere”, szükség lehet arra, hogy új dolgokat tanuljanak (1Kor 7:31). w21.09 36:1, 3

Jehova soha nem várná el az imádóitól, hogy olyasmit tegyenek, ami lealacsonyítja őket. Ő a szentség megtestesítője. Erre mutatott rá a főpap öltözetének az egyik kiegészítője is. A turbánján lévő aranylemezre ez volt rávésve: „A szentség Jehováé” (2Móz 28:36–38). Ez a felirat Jehova szentségére emlékeztette azokat, akik látták. De voltak izraeliták, akik sosem kerültek a főpap közelébe. Nekik akkor hívták fel a figyelmüket arra, hogy Jehova szent, amikor felolvastak a törvényből. Ezeken az alkalmakon a férfiak, a nők és a gyermekek is ott voltak (5Móz 31:9–12). Ilyenkor például a következők hangzottak el: „én vagyok Jehova, a ti Istenetek …legyetek szentek, mert én szent vagyok.” „Legyetek szentek a szememben, mert én, Jehova, szent vagyok” (3Móz 11:44, 45; 20:7, 26). w21.12 48:6-7

Sokaknak aggodalmat okoz a mindennapi szükségleteikről való gondoskodás. Vannak, akiknek azért, mert szegény országban élnek. Olyan családok is vannak, ahol a családfenntartó sajnos elhunyt, és emiatt a többiek nehezen fedezik a kiadásaikat. Jobban meg tudunk küzdeni a gondjainkkal, ha nem az aggodalmainkra összpontosítunk, hanem Jehova ígéreteire. Ő azt mondta, hogy ha az imádata a legfontosabb az életünkben, akkor megadja mindazt, amire fizikailag szükségünk van (Máté 6:32, 33). Már sok helyzetben bizonyította, hogy állja a szavát (5Móz 8:4, 15, 16; Zsolt 37:25). Ha még a virágoknak és a madaraknak is gondját viseli, nem kell aggódnunk amiatt, hogy mit fogunk enni, vagy mit fogunk felvenni (Máté 6:26–30; Flp 4:6, 7). Ahogy a szülőket arra indítja a gyermekeik iránti szeretetük, hogy mindent megadjanak nekik, amire szükségük van, úgy égi Atyánk sem hagyja, hogy a népe nélkülözzön. w21.12 50:4-5, 8

Volt már olyan, hogy valaki nagyon megbántott, talán éppen egy testvér vagy egy testvérnő? Figyeld meg József példáját! Noha rendkívül igazságtalanul bántak vele a testvérei, továbbra is kitartóan szolgálta Jehovát, ő pedig gazdagon megjutalmazta a türelméért. József idővel túl tudta tenni magát a sérelmen, és felismerte Jehova kezét abban, ahogy a dolgok alakultak (1Móz 45:5). Hozzá hasonlóan mi is békére lelhetünk, ha közel húzódunk Jehovához, és rábízzuk, hogy igazságot szolgáltasson (Zsolt 7:17; 73:28). Ha lesújt, hogy igazságtalanul bántak veled, gondolj arra, hogy „Jehova közel van a megtört szívűekhez” (Zsolt 34:18). Ő nagyra értékeli, hogy türelmes vagy, és ráveted a terhed (Zsolt 55:22). Az egész föld bírájaként neki semmi sem kerüli el a figyelmét (1Pét 3:12). Kész vagy várni rá, amikor egy nehézséget te már nem tudsz megoldani? w21.08 31:14, 16

Az lenne a legbölcsebb, ha úgy használnád fel az életedet, hogy boldoggá tedd Jehovát. Állíts fel helyes fontossági sorrendet! Más szavakkal, rangsorold még az olyan tevékenységeket is, amelyek önmagukban nem helytelenek. Jó példa erre az, ami Máriával és Mártával történt. Amikor Jézus meglátogatta őket, Márta azzal volt elfoglalva, hogy egy különleges ételt készítsen neki. Mária viszont arra használta ezt az időt, hogy Jézus közelében ülve hallgassa a tanítását. Bár Mártának is kétségtelenül jók voltak az indítékai, „a legjobb részt” Mária választotta (Luk 10:38–42, lábj.). Gondolj csak bele! Mária egy idő után biztosan nem emlékezett rá, hogy mit ettek aznap, de arra igen, hogy mit tanult Jézustól. Látszik, hogy Mária értékelte, hogy időt tölthet Jézussal, és nekünk is nagyon fontos az az idő, amit Jehovával tölthetünk. w22.01 5:5-6

Bár Aháb megalázta magát Jehova előtt, később kiderült, hogy nem bánta meg a tetteit. Nem próbálta meg kiirtani a Baál-imádatot, és nem mozdította elő Jehova imádatát sem. Miután meghalt, Jehova feltárta, hogy mit gondol róla. A prófétája, Jéhu azt mondta Ahábról, hogy gonosz volt (2Krón 19:1, 2). Jehova biztosan nem nevezte volna gonosznak Ahábot, és nem utalt volna rá úgy, mint aki gyűlöli őt, ha valóban bűnbánó lett volna. Világos, hogy bár Ahábban volt némi sajnálat, nem volt őszinte a bűnbánata. Mi a tanulság? Amikor hallotta Illés szigorú ítéletüzenetét, hogy az egész családjára pusztulás vár, megalázta magát. Ez kezdetnek jó volt, de később a tettei azt bizonyították, hogy nem volt szívből jövő a bűnbánata. Tehát a valódi megbánás többet foglal magában átmeneti sajnálkozásnál. w21.10 40:4-5, 7-8

Ézsaiás Jehova prófétájaként szolgált, és valószínű, hogy a feleségének is hasonló feladata volt, hiszen a Biblia prófétanőként utal rá (Ézs 8:1–4). Egyértelmű, hogy Jehova imádata volt az életük középpontjában. Kedves házaspárok, úgy követhetitek a példájukat, ha mindent megtesztek Jehova szolgálatában. Ehhez meg kell erősítenetek a Jehovába vetett bizalmatokat, és együtt tanulmányoznotok a próféciákat. Így láthatjátok, hogy Jehova szava mindig valóra válik (Tit 1:2). Igazából ti magatok is részt vehettek bizonyos próféciák beteljesítésében. Ilyen például az, amiről Jézus beszélt, hogy az egész földön hirdetni fogják a jó hírt, mielőtt eljön a vég. Minél biztosabbak vagytok abban, hogy a bibliai próféciák valóra válnak, annál nagyobb ösztönzést fogtok érezni arra, hogy teljes erőbedobással szolgáljátok Jehovát. w21.11 46:9-10

Jézus halálakor Mária bizonyára már özvegy volt. Jézus aggódott, hogy ki fogja gondját viselni. János Jézus hűséges apostola volt, és az egyik legjobb barátja. Ezért Jézus úgy döntött, hogy az ő gondjaira bízza az édesanyját. Attól fogva János úgy gondoskodott Máriáról, mintha a saját édesanyja lenne. Mennyire szerette Jézus ezt az értékes asszonyt, aki csecsemőkorában dédelgette őt, és most is itt állt mellette, a halála órájában! Mit tanulhatunk abból, amit Jézus mondott? A hittársainkhoz szorosabb szálak fűzhetnek, mint a családunkhoz. Lehet, hogy a családunk ellenzi a hitünket, és meg is szakítják velünk a kapcsolatot. De Jézus azt ígérte, hogy ha ragaszkodunk Jehovához és a szervezetéhez, „100-szor annyit” kapunk cserébe. A gyülekezetben sok-sok pótgyermekre és pótszülőre lelhetünk (Márk 10:29, 30). Neked milyen érzés egy ilyen egységes szellemi családhoz tartozni, amelynek a tagjait a Jehova és az egymás iránti szeretet köti össze? (Kol 3:14; 1Pét 2:17). w21.04 15:7-8

Az odaadó szeretet arra indít minket, hogy többet tegyünk annál, mint ami elvárható lenne. Még azokkal a testvéreinkkel is ilyen szeretettel bánunk, akiket nem ismerünk személyesen. Például, ha valahol természeti katasztrófa sújt, a testvérek rögtön tudni szeretnék, hogyan segíthetnének. Vagy hogyha valaki a gyülekezetben nehéz anyagi helyzetbe kerül, a hittársai igyekeznek azonnal támogatni őt. Ilyenkor az első századi makedóniai keresztényekhez hasonlóan igazán nagylelkűnek bizonyulnak, hiszen még annál is többet adnak, mint amit a lehetőségeik megengednek nekik (2Kor 8:3). A vének hálásak a testvéreknek a segítőkészségükért. Ha őszintén megdicsérik az ilyen testvéreket, azzal segítenek nekik, hogy ki tudjanak tartani (Ézs 32:1, 2). w21.11 45:14, 21

Időről időre mindannyian tanácsra szorulunk. Van, hogy ezt magunk is érezzük, és megkérünk egy tapasztalt személyt, hogy mondja el őszintén a véleményét. Máskor lehet, hogy tanácsot kapunk egy testvértől, aki aggódik értünk, mert látja, hogy rossz irányba tartunk (Gal 6:1). És az is előfordulhat, hogy elkövettünk egy komolyabb hibát, és utána fegyelmezésben részesülünk. Bármilyen formában kapjunk is tanácsot, mindenképpen a javunkra válik, ha megfogadjuk. Sőt, akár az életünket is jelentheti! (Péld 6:23). A mai napiszövegünk bibliaverse arra ösztönöz, hogy hallgassunk a bölcs szavakra. Ez egy igen jó tanács, hiszen egyikünk sem tudhat mindent. Mindig van valaki, aki tapasztaltabb vagy okosabb nálunk (Péld 12:15). De ahhoz, hogy elfogadjuk a tanácsot, alázatra van szükség. Ha alázatosak vagyunk, elismerjük a korlátainkat, és azt, hogy jól jön mások segítsége a céljaink eléréséhez. A bölcs Salamon király ezt így fogalmazta meg: „Ha sok a tanácsadó, megvalósulnak [a tervek]” (Péld 15:22). w22.02 7:1-2

Az őszinte bűnbánat többet foglal magában annál, mint hogy valaki azt mondja, hogy sajnálja, hogy vétkezett. Arra is szükség van, hogy teljesen megváltoztassa a gondolkodását és az érzéseit. Fel kell hagynia a bűnös életmódjával, és Jehova elvárásai szerint kell élnie (Ez 33:14–16). Aki valóban megbánta a bűnét, annak az a legfontosabb, hogy újra jó kapcsolatban legyen Jehovával. Mit tegyünk hát, ha megtudjuk, hogy az egyik barátunk súlyos bűnt követett el? Ne segítsünk neki eltitkolni a bűnét, mert azzal csak rontanánk a helyzeten. Az ilyen próbálkozások egyébként is kudarcra vannak ítélve, hiszen Jehova mindent lát (Péld 5:21, 22). Inkább emlékeztessük a barátunkat arra, hogy a véneknek az a céljuk, hogy segítsenek neki. Ha nem hajlandó beszélni a vénekkel, akkor nekünk kell tájékoztatnunk őket az ügyről. Ha ezt megtesszük, azzal azt bizonyítjuk, hogy őszintén törődünk a barátunkkal. w21.10 40:19-21

Mindannyian követhetjük Jézus példáját az önfeláldozásban. A Biblia ezt írja Isten Fiáról: „rabszolgai formát öltött” (Flp 2:7). Egy rabszolga folyton azt lesi, hogyan tudna az ura kedvére tenni. Ha belegondolunk, hogy mi is Jehova rabszolgái vagyunk, és a testvéreinket is szolgáljuk, akkor biztosan vágyunk rá, hogy egyre többet tegyünk Jehováért és másokért. Tedd fel magadnak a következő kérdéseket: „Szívesen hozok áldozatot másokért? Készségesen ajánlkozom, amikor önkénteseket keresnek a kongresszusi helyszín kitakarításához vagy a királyságterem karbantartásához?” Lehet, hogy azt már felismerted, hogy jó lenne, ha többet tennél a testvéreidért, de igazából legbelül nem vágysz erre. Ha ez a helyzet, akkor beszélgess erről őszintén Jehovával. Mondd el neki az érzéseidet, és kérd tőle, hogy adja meg neked „a vágyat is, és az erőt is”, hogy többet tudj tenni másokért (Flp 2:13). w22.02 9:9-11

Jézus kedvesen bánt az emberekkel. Még kellemetlen helyzetekben is szelíd és észszerű volt (Máté 11:29–30). Például, egyszer egy föníciai asszony könyörgött neki, hogy gyógyítsa meg a lányát. Jézus először visszautasította ezt, de amikor látta, hogy milyen erős az asszony hite, kedvesen eleget tett a kérésének (Máté 15:22–28). Ám Jézust a kedvesség nem tette vajszívűvé. Volt, hogy határozott tanácsot adott azoknak, akik közel álltak hozzá. Például, amikor Péter apostol arra ösztönözte őt, hogy kedvezzen magának, ahelyett hogy Jehova akaratát tenné, Jézus megfeddte őt a tanítványok előtt (Márk 8:32, 33). Ezzel nem megalázni akarta Pétert, hanem szerette volna mindannyiukkal megértetni, hogy óvakodniuk kell az elbizakodottságtól. Bár Péter biztosan kellemetlenül érezte magát ebben a helyzetben, a tanács a javára vált. A kedvesség időnként megköveteli tőlünk, hogy nyíltan tanácsot adjunk azoknak, akiket szeretünk. Ha sor kerül erre, kövessük Jézus példáját, mindig Isten Szavára alapozzuk a tanácsunkat. w22.03 11:12-13

Az imádatunk része, amikor dicsérjük Jehovát (Zsolt 34:1). Ez azt jelenti, hogy lelkesedéssel beszélünk a lenyűgöző tulajdonságairól és alkotásairól. Erre a hála indít minket. Ezért ha rendszeresen elmélkedünk azon, hogy mennyire jó hozzánk, akkor mindig bőven lesz okunk arra, hogy dicsérjük őt. A prédikálómunka különösen jó lehetőséget ad arra, hogy „dicséretáldozatot” ajánljunk fel Istennek, vagyis „az ajkaink gyümölcsét”. Akárcsak ima előtt, úgy prédikálás előtt is jó átgondolnunk, hogy mit fogunk mondani. Mivel szeretnénk a legjobb „dicséretáldozatot” felajánlani Jehovának, lelkesen beszélünk másoknak az igazságról. w22.03 13:8