Május

János a 144 000 után egy másik csoportot lát, „egy nagy sokaságot”, amelynek a tagjait nem lehet megszámolni. Ezt tudja meg róluk: „Ezek azok, akik kijönnek a nagy nyomorúságból, és megmosták köntösüket, és megfehérítették a bárány vérében” (Jel 7:14). Ők túlélik a nagy nyomorúságot, és utána Isten csodálatos áldásait élvezik a földön (Zsolt 37:9–11, 27–29; Péld 2:21, 22; Jel 7:16, 17). Te is látod magad azon a különleges képen, amelyet a Jelenések könyvének 7. fejezete tár elénk? Akár földi, akár égi reménységű vagy, biztosan nagyon boldog leszel, amikor valóra válik ez a prófécia. A szíved repes majd az örömtől, hogy kiálltál Jehova uralma mellett. w22.05 21:6-7

Biztos veled is volt már olyan, hogy egy fontos döntés előtt bölcsességet kértél Jehovától (Jak 1:5). Ezt nagyon jól tetted, hiszen ahogy Salamon király megfogalmazta: „A bölcsesség a legfontosabb” (Péld 4:7). Természetesen Salamon nem arra a bölcsességre gondolt, amelyre az emberek saját maguktól szert tehetnek, hanem arra, amelyet Jehova tud adni. De vajon Jehova tanácsai még a modern korban is segíthetnek megoldani a mindennapi problémákat? Igen, mindenképpen. Igazán bölccsé válhatunk, hogyha tanulmányozzuk és alkalmazzuk két régen élt bölcs férfinak a tanításait. Az egyikük Salamon király, akiről a Biblia ezt mondja: „Isten nagyon nagy bölcsességet és tisztánlátást adott” neki (1Kir 4:29). A másikuk pedig Jézus Krisztus, aki páratlanul bölcs volt (Máté 12:42). Róla egy prófécia a következőket jelentette ki: „Megnyugszik rajta Jehova szelleme, a bölcsesség és az értelem szelleme” (Ézs 11:2). w22.05 22:1-2

Sosem vagyunk túl idősek ahhoz, hogy célokat tűzzünk ki Jehova szolgálatában! Jó példa ebben egy 75 éves testvérnő, Beverley. Bár komoly egészségi problémái vannak, és emiatt nehezen tud járni, szeretett volna minél nagyobb mértékben részt venni az emlékünnepi meghívók terjesztésében. Konkrét célokat tűzött ki, és nagyon boldog volt, hogy sikerült őket elérnie. A példája másokat is arra ösztönzött, hogy igyekezzenek buzgóbban végezni a prédikálómunkát. Jehova nagyra értékeli az idős testvéreink erőfeszítéseit (Zsolt 71:17). Tűzz ki elérhető célokat! Fejlődj azokban a tulajdonságokban, melyek kedvessé tesznek Jehova szemében! Sajátíts el hasznos képességeket, hogy még teljesebb mértékben fel tudjon használni Jehova és a szervezete! Keresd a módját, hogyan tudnál többet tenni a testvéreidért! Ha megteszed ezeket, számíthatsz Jehova áldására, és Timóteuszhoz hasonlóan rólad is elmondható lesz, hogy mindenki egyértelműen látja a fejlődésedet (1Tim 4:15). w22.04 18:18-19

Ha minden erőfeszítésed ellenére is a gyermeked úgy dönt, hogy nem szeretné szolgálni Jehovát, ne érezd úgy, hogy kudarcot vallottál! Jehova mindenkinek, így a gyermekednek is, szabad akaratot adott. De soha ne add fel a reményt, hogy egyszer majd visszatér hozzá! Gondolj csak a tékozló fiú esetére! (Luk 15:11–19, 22–24). Bár nagyon rossz dolgokba keveredett, idővel visszatért a családjához. Szülők, igazi megtiszteltetés, hogy Jehova imádóinak egy új nemzedékét nevelhetitek fel (Zsolt 78:4–6). Minden elismerést megérdemeltek a fáradozásotokért. Nem könnyű feladat megszerettetni a gyermekeitekkel Jehovát, és az ő fegyelmezése és útmutatása szerint nevelni őket (Ef 6:4). Biztosak lehettek benne, hogy a munkátokkal nagy örömet szereztek égi Atyátoknak. w22.05 23:16-18

A gyülekezet akkor tud harmonikusan működni, ha mindenki megteszi, amire képes. Ezt mutatja az első századi keresztények példája is. Ők számos jó képességet és ajándékot kaptak Jehovától (1Kor 12:4, 7–11). Ez akár versengést és feszültséget is szülhetett volna köztük. De megfogadták Pál tanácsát, hogy használják arra a képességeiket, hogy „építsék Krisztus testét”. Milyen eredménye volt ennek? Pál ezt írta: „Ha minden egyes testrész megfelelően működik, az hozzájárul a test növekedéséhez, miközben felépíti magát szeretetben” (Ef 4:1–3, 11, 12). Ezek a keresztények előmozdították a gyülekezet békéjét és egységét, amire nekünk is törekednünk kell napjainkban. Ezért ne hasonlítsd össze magad másokkal. Kövesd Jézus példáját, és igyekezz fejlődni a keresztényi tulajdonságokban. Bízz Jehovában, hiszen ő nem igazságtalan, és nem fog elfelejtkezni a munkádról (Héb 6:10). Nagyra értékeli a teljes szívű szolgálatodat. w22.04 16:15-16

Igazán megnyugtató, hogy Jehova dönt arról, megbocsát-e valakinek, ez a felelősség nem minket terhel. De van, amit nekünk kell eldöntenünk. Ha valaki bűnt követett el ellenünk, akár bocsánatot kért tőlünk, akár nem, mi döntjük el, hogy megbocsátunk-e neki abban az értelemben, hogy nem neheztelünk rá többé. Persze ez talán nem megy egyik napról a másikra, különösen, ha nagy fájdalmat okozott. Az Őrtorony 1994. szeptember 15-ei száma ezt írja: „amikor megbocsátasz egy bűnösnek, ez nem jelenti azt, hogy jelentéktelennek tekinted a bűnt. A keresztény szemében a megbocsátás annyit jelent, hogy bizalomteljesen Jehovára bízza a dolgot. Jehova az egész világegyetem igazságos Bírája, ő igazságot fog szolgáltatni a megfelelő időben.” w22.06 25:6-7

Jehova megígérte, hogy napjainkban egyesít majd mindenféle nemzetből, törzsből származó és mindenféle nyelvet beszélő embert, akik elfogadható módon fogják imádni őt. Ma már egyértelműen felismerhető ez a csoport, és a Biblia úgy utal rá, hogy a nagy sokaság (Jel 7:9, 10). A tagjainak nagyon eltérő a hátterük, mégis békés, egységes világméretű testvériséget alkotnak (Zsolt 133:1; Ján 10:16). Lelkesen megosztják másokkal a csodálatos reménységüket, hogy egy szebb jövő vár ránk (Máté 28:19, 20; Jel 14:6, 7; 22:17). Ha te is a nagy sokaság tagja vagy, akkor biztos a te szívedhez is nagyon közel áll ez a reménység. Sátánnak az a célja, hogy megfosszon minket a reménységünktől. El akarja hitetni velünk, hogy Jehova nem tartja meg az ígéreteit. Ha eléri nálunk a célját, akkor elcsüggedhetünk, és akár még fel is hagyhatunk Jehova szolgálatával. w22.06 27:2-3

A szilárd reménységünk segít a viharos próbák közepette, hogy nyugodtak maradjunk, és arra összpontosítsunk, hogy a dolgok hamarosan jobbra fordulnak. Ez különösen megnyugtató, ha arra gondolunk, hogy Jézus figyelmeztetett rá, hogy üldözésre kell számítanunk (Ján 15:20). Ha sokat elmélkedünk a reménységünkön, akkor ki tudunk tartani a keresztényi életúton. Jézusnak a reménysége segített abban, hogy bátran szembenézzen a rá váró kínhalállal. Péter apostol i. sz. 33 pünkösdjén idézett egy próféciát, hogy rámutasson, milyen szilárd meggyőződése volt Jézusnak: „benned bízom, mert nem hagysz engem a sírban, és azt sem engeded, hogy hűséges szolgád teste bomlásnak induljon. …nagy örömmel fogsz eltölteni engem színed előtt” (Csel 2:25–28; Zsolt 16:8–11). Ezek a szavak jól kifejezik, hogy Jézus mennyire biztos volt benne, hogy az Atyja fel fogja őt támasztani. Előre tekintett arra, milyen nagy öröm lesz, amikor újra együtt lehetnek majd az égben (Héb 12:2, 3). w22.10 44:4-5

Egy alkalommal Jakab és János apostol az édesanyjukon keresztül azt kérte Jézustól, hogy biztosítson nekik kiemelkedő helyet a királyságban (Máté 20:20, 21). Ez bizony büszke és törtető viselkedés volt (Péld 16:18). Ebben a helyzetben nem csak Jakab és János viselkedése vallott rossz tulajdonságokra. A beszámoló így folytatódik: „Amikor a többi tíz tanítvány hallott erről, nagyon mérges lett a két testvérre” (Máté 20:24). El tudjuk képzelni, hogy éles szóváltás támadt Jakab, János és a többi apostol között. Mit tett ekkor Jézus? Nem lett mérges, és nem mondott olyasmit, hogy keres másik apostolokat, akik alázatosak és kedvesebbek egymással. Mivel tudta, hogy az apostolai jó szándékúak, türelmesen érvelt nekik (Máté 20:25–28). Továbbra is szeretettel bánt velük. w23.03 14:10-13

Igazán dicséretes, kedves fiatal, amit megtettél azért, hogy eljuss idáig. Szorgalmasan tanulmányoztad a Bibliát, talán éveken át, így meggyőződtél arról, hogy az Isten Szava. De ami ennél sokkal fontosabb, meg is szeretted ennek a könyvnek a szerzőjét, Jehovát. Az iránta érzett szereteted egyre jobban elmélyült, és ezért végül úgy döntöttél, hogy átadod neki az életed, és megkeresztelkedsz. Nagyon örülünk neked! Kétségtelenül már azelőtt is sokféle próbával kerültél szembe, hogy megkeresztelkedtél. Ám újabbakra számíthatsz, hiszen Sátán azt akarja elérni, hogy meggyengüljön a Jehova iránti szereteted, és felhagyj a szolgálatával (Ef 4:14). Ne engedd, hogy ez megtörténjen! Mi segíthet, hogy ragaszkodni tudj az önátadási fogadalmadhoz, és hűséges maradj Jehovához? Az, ha továbbra is fejlődsz, és törekszel rá, hogy érett keresztény legyél (Héb 6:1). w22.08 32:1-2

Minden családban vannak olyan dolgok, amiket bizalmasan kell kezelni. A családtagoknak kötelességük vigyázni arra, nehogy megosszanak másokkal olyasmit, ami csak a családra tartozik. Például, ha a feleségnek van valamilyen szokása, amely kicsit furcsa vagy vicces, a férje nem fogja elmesélni másoknak, hogy szórakoztassa őket. Miért nem? Azért, mert szereti a feleségét, és nem akarja zavarba hozni (Ef 5:33). A tiniknek is kijár a tisztelet, ezért a szülők nem beszélnek másoknak a hibáikról (Kol 3:21). És a gyerekeknek is meg kell tanulniuk, hogy ne meséljenek a családtagjaikról olyasmit, amivel kínos helyzetbe hoznák őket. Ha a családtagok odafigyelnek ezekre a dolgokra, az hozzájárul a meghitt családi légkörhöz. w22.09 38:9

Jehova arra emlékeztette Jóbot, milyen végtelenül bölcs, és milyen szeretettel bánik a teremtményeivel. Beszélt neki számos különleges állatról (Jób 38:1, 2; 39:9, 13, 19, 27; 40:15; 41:1, 2). Felhasználta az egyik hűséges szolgáját, a fiatal Elihut is, hogy erőt öntsön belé és vigasztalja. Elihu rámutatott, hogy Jehova mindig megjutalmazza a szolgáit a kitartásukért. Emellett Jehova arra indította Elihut, hogy szeretettel tanácsot adjon Jóbnak. Segített neki, hogy kiegyensúlyozottabban lássa a helyzetét a világegyetem teremtőjéhez képest. Továbbá Jehova egy feladattal is megbízta Jóbot. Azt mondta neki, hogy imádkozzon a három társáért, akik ostobán viselkedtek (Jób 42:8–10). Minket hogyan támogat Jehova, amikor súlyos próbákkal nézünk szembe? Hozzánk Jehova nem szól közvetlenül, ám a Biblia lapjain keresztül bizonyos értelemben mégis beszél hozzánk (Róma 15:4). w22.08 33:10-11

Rómában voltak zsidó és nem zsidó származású keresztények is a gyülekezetben. Azzal, hogy a mózesi törvény hatályát vesztette, az ételekre vonatkozó korlátozások is megszűntek (Márk 7:19). Ezután néhány zsidó keresztény úgy gondolta, hogy most már bármit megehet, míg mások továbbra is úgy érezték, hogy ez helytelen. Ez feszültséget okozott köztük, és megosztottá tette a gyülekezetet. Pál apostol rámutatott, mennyire fontos, hogy békére törekedjenek. Segített megérteni a keresztény társainak, hogy az ilyen viták rombolóan hatnak a testvérek közötti kapcsolatokra és az egész gyülekezetre (Róma 14:19, 20). Példát mutatott nekik azzal, hogy kész volt változtatni a szokásain, nehogy megbotránkoztasson másokat (1Kor 9:19–22). Úgy követhetjük a példáját, és építhetjük a testvéreinket, ha nem vitatkozunk másokkal ízlésbeli dolgokról. w22.08 35:7

Az igazságosságra pont úgy lehet törekedni, mint egy konkrét célra Jehova szolgálatában: folyamatosan tennünk kell érte, hogy elérjük. Biztosak lehetünk benne, hogy Jehova megáldja az erőfeszítéseinket, és türelmesen segít nekünk előrehaladni (Zsolt 84:5, 7). Jehova kedvesen megnyugtat minket, hogy ha igazságosan élünk, az nem teher, hanem a védelmünket szolgálja (1Ján 5:3). Gondoljunk arra a jelképes fegyverzetre, amelyről Pál apostol beszélt (Ef 6:14–18). Az egyik fontos része az igazságosság mellvértje, amely Jehova igazságos alapelveit szemlélteti. Ahogy egy igazi mellvért megvédi a katona szívét, úgy az igazságosság mellvértje is megvédi a mi jelképes szívünket. Ezért figyeljünk oda arra, hogy mindennap viseljük azt! (Péld 4:23). w22.08 36:13-14

Isten Szava már több ezer éve biztos vezetést nyújt az embereknek. De hogyan maradt fenn ilyen hosszú időn keresztül? Jehova gondoskodott róla, hogy számos másolat készüljön róla. Persze a kéziratok másolói nem voltak tökéletesek, de nagyon lelkiismeretesen dolgoztak. Egy tudós ezt mondta a Héber iratokról: „Bizton állíthatjuk, hogy egyetlen más ókori könyv sem jutott el hozzánk ekkora pontossággal.” Tehát biztosak lehetünk abban, hogy hűen közvetíti a szerzőjének, Jehovának a gondolatait. „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék” Jehovától származik (Jak 1:17). A Biblia az egyik legjobb ajándék, amelyet tőle kaptunk. Általában egy ajándék elárulja az ajándékozóról, hogy mennyire ismer minket, és mennyire tudja, hogy mire van szükségünk. Ez a Bibliára is igaz. Látszik, hogy Jehova jól ismer bennünket, és tisztában van a szükségleteinkkel. Igen, ha tanulmányozzuk a Bibliát, sokat megtudhatunk Jehováról. w23.02 6:3-4

Képzeld el, milyen fantasztikus lesz az új világban az a nap, amikor elkezdődik a feltámadás! Epekedve várjuk, hogy viszontlássuk a szeretteinket, és Jehova ugyanígy érez (Jób 14:15). Csodás lesz, amikor újra együtt lehetnek azok, akiket szétválasztott a halál. Az igazságosak, akiknek a neve benne van az élet könyvében, fel fognak támadni, „hogy éljenek” (Ján 5:29; Csel 24:15). Bizonyára köztük lesznek sokunk szerettei is, akiket talán már a feltámadás korai szakaszában visszakapunk. Ezenkívül az igazságtalanok is életre fognak kelni, például azok, akiknek nem volt megfelelő lehetőségük megismerni Jehovát, vagy hűségesen szolgálni őt. Ők azért támadnak majd fel, „hogy megítéljék őket”. A feltámadóknak oktatásra lesz szükségük (Ézs 26:9; 61:11). Ezért az új világban minden idők legnagyobb oktatási programja fog zajlani (Ézs 11:10). w22.09 40:1-2

Jehova akkor is megmutatta a hatalmát, ha több uralkodó fogott össze a népe ellen. Harcolt az izraelitákért, és a támogatásával hatalmas területeket foglaltak el az ígéret földjén (Józs 11:4–6, 20; 12:1, 7, 24). Újra és újra bebizonyította az emberi uralkodóknak, hogy ő a legfőbb Úr. Amikor Babilon királya, Nabukodonozor a saját hatalmával, erejével és dicsőségével büszkélkedett, ahelyett hogy elismerte volna, hogy egyedül Jehovának jár a dicséret, a Mindenható őrültséggel sújtotta. De idővel visszakapta az épelméjűségét, és utána áldotta „a legfelségesebb Istent”. Elismerte, hogy az „uralma örökké tartó uralom”, és „nincs, aki megállíthatná” (Dán 4:30, 33–35). A zsoltáríró kijelentette: „Boldog nemzet az, melynek Istene Jehova, a nép, melyet tulajdonául választott” (Zsolt 33:12). Milyen jól kifejezik ezek a szavak, hogy Jehova tényleg méltó rá, hogy hűségesen szolgáljuk! w22.10 42:13-15

Mivel már számos bibliai prófécia beteljesedett, bízunk abban, hogy Istennek a jövőre vonatkozó ígéretei is valóra válnak. Úgy érzünk, mint a zsoltáríró, aki így imádkozott: „Arra vágyom, hogy megszabadíts, mert szavadban reménykedem” (Zsolt 119:81). Jehova a Szaván, vagyis a Biblián keresztül ad nekünk „jövőt és reménységet” (Jer 29:11). Milyen megnyugtató, hogy a reményünk nem emberek ígéretein alapul! Jól tesszük, ha tovább erősítjük a Bibliába vetett bizalmunkat azáltal, hogy szorgalmasan tanulmányozzuk a benne található próféciákat. Továbbá azért is bízhatunk a Bibliában, mert jobbá teszi azoknak az életét, akik alkalmazzák a tanácsait (Zsolt 119:66, 138). Például, sok házaspár, amely már a válás szélén állt, helyre tudta hozni a kapcsolatát. Így nemcsak ők lettek boldogabbak, hanem a gyermekeik is, mivel egy szerető családban nőhetnek fel, ahol biztonságban érzik magukat (Ef 5:22–29). w23.01 1:12-13

Megerősíti a hitünket, ha felidézzük, hogyan tapasztaltuk az életünk során, hogy Jehova állja a szavát. Például Jézus megígérte, hogy az Atyánk gondoskodni fog a szükségleteinkről (Máté 6:32, 33). Egy másik ígérete pedig az, hogy Jehova ad nekünk a szent szelleméből, ha kérjük őt (Luk 11:13). Biztos úgy érzed, hogy Jehova a te esetedben is megtartotta ezeket az ígéreteket. Emellett eszedbe juthat, hogy Jehova a szavához hűen megvigasztalt téged, megbocsátott neked, és folyamatosan ellát szellemi táplálékkal (Máté 6:14; 24:45; 2Kor 1:3). Ha felidézzük, hogyan tapasztaltuk már, hogy Jehova megtartja az ígéreteit, az megerősíti bennünk, hogy az örök életre vonatkozó reménységünket is valóra váltja majd. Nagyon örülünk a reménységünknek, hiszen tudjuk, hogy Jehova állja a szavát. Hasonlóan érzünk, mint a zsoltáríró: „Boldog… aki Jehovában, az ő Istenében reménykedik, őbenne… aki mindig hűséges marad” (Zsolt 146:5, 6). w22.10 44:15, 17

Vajon a tiszta imádat helyreállításáról szóló prófécia napjainkban is teljesedik? De még mennyire! 1919 óta több millióan szabadultak ki Nagy Babilon, a hamis vallás világbirodalmának fogságából. Jehova egy sokkal jobb helyre vezette őket, mint annak idején az izraelitákat: a szellemi, vagyis jelképes paradicsomba (Ézs 51:3; 66:8). 1919 óta Jehova felkent szolgái ebben a jelképes paradicsomban élnek. Később a földi reménységű keresztények, vagyis a más juhok is csatlakoztak hozzájuk, és ők is élvezik Jehova bőséges áldásait ebben a jelképes országban (Ézs 25:6; 65:13; Ján 10:16). A jelképes paradicsom az egész világra kiterjed. Tehát bárhol éljünk is, ebben a jelképes paradicsomban vagyunk mindaddig, amíg buzgón támogatjuk a tiszta imádatot. w22.11 46:12-15

Ha úgy érzed, nehéz felfogni, hogy Isten mindig is létezett, akkor nem vagy egyedül (Ézs 40:28). Elihu ezt mondta Jehováról: „Éveinek száma felfoghatatlan” (Jób 36:26). De az, hogy valamit nem értünk teljesen, még nem jelenti azt, hogy nem úgy van. Például nem tudjuk pontosan, hogy mi is a fény. Ennek ellenére tény, hogy létezik. Ugyanígy, bár talán sosem fogjuk teljesen megérteni, hogy Isten mindig is létezett, és mindig is létezni fog, de attól még ez így van. A Teremtőnket nem korlátozza az, hogy mit tudunk felfogni vele kapcsolatban (Róma 11:33–36). Ő sokkal régebb óta létezik, mint a világegyetem, beleértve a fényforrásokat, így a napot is. Igen, ő már azelőtt létezett, hogy „[kifeszítette] az eget” (Jer 51:15). w22.12 49:3-4

Időnként megkérhetnek minket arra, hogy másokat képviselve mondjunk imát. Például, amikor egy testvérnő meghív egy másik testvérnőt a tanulmányozására, megkérheti, hogy mondja ő az egyik imát. Ha ez a testvérnő még nem ismeri a tanulmányozót, akkor jobb lenne, ha a tanulmányozás végén imádkozna. Így könnyebben bele tudja foglalni a tanulmányozó szükségleteit. A testvéreket rendszeresen megkérik arra, hogy mondjanak imát a szántóföldi vagy a gyülekezeti összejövetelen. Fontos, hogy ilyenkor tartsák észben az adott összejövetel célját. Nem lenne jó, ha arra használnák fel az imát, hogy tanácsot adjanak, vagy tájékoztassák a gyülekezetet valamiről. Mivel az összejöveteleken általában öt perc van betervezve az énekre és az imára, nincs rá szükség, hogy a kijelölt testvér hosszasan imádkozzon, különösen nem az összejövetel elején (Máté 6:7). w22.07 31:17-18

Jézus előre megmondta, hogy az utolsó napokban „egyik hely után a másikon… járványos betegségek” lesznek (Luk 21:11). Az, hogy ismerjük ezt a próféciát, békét adhat nekünk. Miért? Azért, mert nem fogunk meglepődni, ha járványokról értesülünk, hiszen látjuk, hogy pontosan az történik, amit Jézus megjövendölt. Így képesek leszünk megfogadni Jézus ösztönzését, melyet azoknak szánt, akik a vég idején élnek: „ne ijedjetek meg”. Egy járvány felboríthatja a megszokott életritmusunkat. De fontos továbbra is ragaszkodnunk a személyes tanulmányozáshoz és az összejöveteleken való részvételhez. Hasznos lehet például, ha elolvassuk vagy megnézzük olyan testvérek és testvérnők történetét, akik hasonló nehézségek ellenére kitartottak Jehova szolgálatában. w22.12 51:4, 6

Jákob patriarcha a fiai közül Józsefet szerette a legjobban, és ezt ki is fejezte (1Móz 37:3, 4). Emiatt a többi fia irigy lett. Amikor lehetőségük adódott rá, eladták Józsefet midiánita kereskedőknek. Ők magukkal vitték Egyiptomba, több száz kilométerre az otthonától. Ott Potifár vásárolta meg, aki a fáraó tisztviselője volt, az őrök parancsnoka. József az apja szeretett fiából megvetett rabszolga lett (1Móz 39:1). Lehet, hogy olyan problémával kell megküzdenünk, amely általános az embereknél (1Kor 10:13). Az is előfordulhat, hogy azért élünk át nehézségeket, mert Jézus tanítványai vagyunk. Talán gúnyolódást, ellenségeskedést, üldözést kell elviselnünk a hitünk miatt (2Tim 3:12). De bármilyen próbateljes helyzetben vagyunk is, közben tapasztalhatjuk Jehova áldását. w23.01 3:3-4

Ha valaki megsért minket, talán úgy érezzük, beszélnünk kell vele. De előtte jó lenne átgondolnunk néhány kérdést: „Vajon minden ténnyel tisztában vagyok? (Péld 18:13). Biztos, hogy szándékosan bántott meg a testvérem? (Préd 7:20). Én vajon soha nem estem hasonló hibába? (Préd 7:21, 22). Ha beszélnék vele, azzal lehet, hogy csak rontanék a helyzeten?” Ha higgadtan átgondolunk ilyen kérdéseket, akkor talán a testvérünk iránt érzett szeretetünk arra indít, hogy egyszerűen elengedjük a dolgot. Ahhoz, hogy elmondható legyen rólunk, hogy Jézus igaz tanítványai vagyunk, létfontosságú, hogy önzetlen szeretettel bánjunk a testvéreinkkel, még akkor is, amikor szembesülünk a hiányosságaikkal. Így a kívülállók felismerhetik, hogy ez az igaz vallás, és velünk együtt imádják Jehovát. Ezért törekedjünk rá, hogy mindig őszinte szeretettel bánjunk a testvéreinkkel, ami Krisztus követőinek a fő azonosító jele. w23.03 14:18-19

A Biblia sokat elárul Jehova legfőbb tulajdonságáról, a szeretetéről. De mivel nagyon szeret minket, nem íratott le olyan részleteket, amelyek csak terhelnének minket (Ján 21:25). A szeretetét mutatja az is, hogy méltósággal bánik velünk. Ahelyett, hogy szabályok hosszú sorával látott volna el minket, inkább a gondolkodásmódunkat szeretné formálni. Ezért íratott le emberekről szóló történeteket, izgalmas próféciákat és hasznos tanácsokat. Amikor ezeket olvassuk, egyre jobban megszeretjük Jehovát, és ez segít, hogy szívből engedelmeskedjünk neki. A Biblia azt is megmutatja, hogy Isten mennyire törődik velünk. Olyan történeteket olvashatunk benne, amelyek tele vannak emberi érzésekkel. Könnyen tudunk azonosulni az ilyen történetek szereplőivel, hiszen pont olyan érzéseik voltak, mint nekünk (Jak 5:17). Ha pedig elmélkedünk azon, hogyan bánt Jehova egy-egy szolgájával, azt is jobban megérthetjük, hogy ő „nagyon gyöngéd vonzalmú és irgalmas” Atya (Jak 5:11). w23.02 6:13-15

A Biblia utolsó könyve így kezdődik: „Ezt a kinyilatkoztatást Isten adta Jézus Krisztusnak, hogy feltárja a rabszolgáinak azokat, amiknek rövidesen meg kell történniük” (Jel 1:1). Teljesen helyénvaló, hogy kíváncsiak vagyunk rá, mi zajlik a világban, és hogyan teljesednek a próféciák. Szeretünk beszélgetni a világeseményekről és a próféciákról, de óvatosnak kell lennünk. Nem lenne jó találgatásokba bocsátkozni, és a személyes véleményünket terjeszteni a testvéreink között. Lehet, hogy a hírekben halljuk, ahogy a világ vezetői elmondják, hogyan fognak megoldani egy bizonyos problémát, hogy megteremtsék a békét és a biztonságot. Helyes lenne, ha rögtön felhívnánk mások figyelmét arra, hogy biztosan így teljesedik az 1Tesszalonika 5:3? Ha így tennénk, könnyen megosztottságot idézhetnénk elő a gyülekezetben. Jobb, ha a testvéreinkkel való beszélgetést a Jehova szervezetétől kapott legfrissebb információkra alapozzuk. Így hozzájárulunk a gyülekezet egységéhez, és ahhoz, hogy „ugyanazon a véleményen” legyünk a próféciákkal kapcsolatban (1Kor 1:10; 4:6). w23.02 8:4-5

Miért szeretjük Jézus Krisztust? Neki nagyon fontos az igazság, az alázat és az igazságosság. Ha te is szereted az igazságot és az igazságosságot, biztosan vonzódsz hozzá. Talán fel tudsz idézni olyan alkalmakat, amikor Jézus bátran kiállt amellett, ami igaz és helyes (Ján 18:37). De mit tesz az alázat ügyéért? Jézus a példájával bizonyította, hogy fontosnak tartja az alázatot. Bármit tett is, mindig az Atyjának adta a dicsőséget (Márk 10:17, 18; Ján 5:19). Milyen érzést kelt benned Jézus alázata? Biztosan nagyon szereted őt, és vágysz arra, hogy kövesd a példáját. Jézus azért olyan alázatos, mert szereti és utánozza az Atyját, aki szintén jó példa az alázatban (Zsolt 18:35; Héb 1:3). w23.03 10:6-7

A Biblia két olyan csoportról beszél, melynek a tagjai fel lesznek támasztva a földre az örök élet reménységével: az igazságosakról és az igazságtalanokról. Az igazságosak hűségesen szolgálták Jehovát, az igazságtalanok nem imádták őt. Az, hogy mindkét csoport tagjai feltámadnak, azt jelenti, hogy mindannyiuk neve benne van az élet könyvében? Nem. Az igazságosak neve az életük során bekerült az élet könyvébe, és miután meghaltak, nem törlődött ki, hiszen továbbra is Jehova emlékezetében élnek. Ahogy Jézus fogalmazott: „Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké, mert mindnyájan élnek őneki” (Luk 20:38). Amikor ezek az igazságos személyek feltámadnak majd a földön, a nevük továbbra is benne lesz az élet könyvében, bár igaz, hogy még csak ceruzával (Luk 14:14). w22.09 39:9-10

Jehova azt szerette volna, hogy Ádám örömet találjon az alkotott dolgokban. Egy paradicsomba helyezte, hogy felfedezze, gondozza, és kiterjessze a határait (1Móz 2:8, 9). Ádám biztos nagy élvezettel figyelte, ahogy kihajtanak a növények, és virágba borulnak a fák. Igazi megtiszteltetés lehetett gondozni az Éden kertjét. Jehova arra is megkérte, hogy adjon nevet az állatoknak (1Móz 2:19, 20). Ő is el tudta volna azokat nevezni, de ezt inkább Ádámra bízta. Ádám kétségkívül jól megfigyelte, milyen tulajdonságaik vannak, és hogyan viselkednek. Biztosak lehetünk benne, hogy örömmel végezte ezt a feladatot, és sok lehetősége adódott arra, hogy még jobban megismerje, milyen bölcs és kreatív az Atyja, illetve, hogy milyen kifinomult a művészi érzéke. w23.03 12:3

A bibliai próféciák szerint az utolsó világhatalom az angol–amerikai, melyet az óriási szobor lábfeje jelképez (Dán 2:31–33). Nem követi más politikai hatalom, Armageddon háborújában pedig Isten királysága elpusztítja az összes többi emberi kormányzattal együtt (Jel 16:13, 14, 16; 19:19, 20). Miért jó, hogy ismerjük ezt a próféciát? Dánielnek a szoborról szóló próféciája további bizonyítékkal szolgál arra, hogy a vég idején élünk. Több mint 2500 évvel ezelőtt Dániel megjövendölte, hogy Babilon után még négy világhatalomnak lesz jelentős hatása Isten népére. Azt is feltárta, hogy az angol–amerikai világhatalom lesz az utolsó. Ez nagyon vigasztaló, hiszen tudjuk, hogy Isten királysága nemsokára eltörli az összes emberi kormányzatot, és átveszi a hatalmat a föld felett. w22.07 28:9, 11-12