Június

Jób szoros kapcsolatot ápolt Jehovával, egy nagy és boldog családban élt, és igen gazdag volt (Jób 1:1–5). Ám csupán egyetlen nap alatt szinte mindene odalett (Jób 1:13–17). Először a javait veszítette el. Aztán mind a tíz gyermeke meghalt. Képzelhetjük, mennyire összetörhetett Jób és a felesége, amikor megtudták, hogy az összes gyermekük életét vesztette egy tragédia következtében. Nem csoda, hogy Jób megszaggatta a ruháit, és fájdalmában a földre rogyott (Jób 1:18–20). Sátán ezután Jób egészségét és méltóságát vette célba (Jób 2:6–8). Jóbot korábban nagy tisztelet övezte. Az emberek hozzá fordultak tanácsért (Jób 29:7, 8, 21). De most, hogy egy fájdalmas és visszataszító betegség sújtotta, mindenki elfordult tőle. Kerülték a testvérei, a rokonai, sőt még a szolgái is (Jób 19:13, 14, 16). w22.06 27:5-6

Fontos, hogy mindannyian, akik már megkeresztelkedtünk, megfogadjuk Pál apostol tanácsát, amelyet az efézusi testvéreknek írt. Arra ösztönözte őket, hogy érjék el a felnőtt ember szintjét, vagyis váljanak érett keresztényekké (Ef 4:13). Biztos, hogy már most is őszintén szeretjük Jehovát, de fejlődhetünk ezen a területen. Figyeljük meg, hogyan segít ebben a Filippi 1:9. Pál apostol azért imádkozott, hogy a filippi keresztényekben „egyre nagyobb legyen” a Jehova iránti szeretet. Rámutatott, hogy ehhez pontos ismeretre és teljes tisztánlátásra van szükségük. Tehát minél jobban megismerjük Jehova tulajdonságait és tetteit, annál jobban megszeretjük őt. Így még inkább vágyni fogunk rá, hogy neki tetszően éljünk, és semmi olyasmit se tegyünk, amivel megbántanánk. Arra is törekedni fogunk, hogy tisztán lássuk, mi a szándéka, és hogyan működhetünk együtt vele. w22.08 32:3-4

A Jelenések könyve nem általánosságban az embereknek szól, hanem kifejezetten Isten szolgáinak, vagyis nekünk. Így az sem meglepő, hogy mi is részt veszünk a benne található próféciák beteljesítésében. Az idős János apostol leírta, hogy mikor teljesednek a Jelenések könyvében szereplő próféciák: „A szellem hatása alatt az Úr napján találtam magam” (Jel 1:10). Amikor János i. sz. 96 körül megírta ezt a könyvet, még nagyon messze volt az Úr napja (Máté 25:14, 19; Luk 19:12). A bibliai próféciákból tudjuk, hogy ez a nap 1914-ben kezdődött, amikor Jézus trónra került az égben, és azóta is tart. Bizony, mi most az Úr napján élünk, amikor a Jelenések könyvében lévő próféciák teljesednek Isten népén (Jel 1:3). w22.05 19:2-3

A vadállatot és a hamis prófétát élve a kénnel égő tüzes tóba dobták. Vagyis Isten ellenségei még hatalmon lesznek, amikor Jehova elpusztítja őket. Hogyan érint ez minket? Keresztényekként az a célunk, hogy hűségesek legyünk Istenhez és a királyságához (Ján 18:36). Ehhez elengedhetetlen, hogy semlegesek maradjunk a világ politikai ügyeiben. Ám ez bizonyos helyzetekben rendkívül nehéz lehet, hiszen a kormányzatok elvárják, hogy teljes mértékben támogassuk őket a szavainkkal és a tetteinkkel. Azok, akik engednek a tőlük jövő nyomásnak, elfogadják a vadállat jelét (Jel 13:16, 17). Ezzel viszont magukra vonják Jehova haragját, és elveszítik az örök élet lehetőségét (Jel 14:9, 10; 20:4). Ezért határozzuk el, hogy szigorúan semlegesek maradunk, bármekkora nyomást helyezzenek is ránk a kormányzatok! w22.05 20:12-13

Jó cél lehet az, hogy elsajátítunk hasznos képességeket. Ha csiszoljuk őket, akkor alkalmassá válhatunk arra, hogy még több feladatot kapjunk Jehova szolgálatában. Gondolj csak bele, milyen sok önkéntesre van szükség a Bételek, királyságtermek és kongresszusi termek építéséhez! Sok önkéntes úgy szerez jártasságot valamilyen területen, hogy együtt dolgozik olyan testvérekkel, akik ügyes szakemberek. Mindannyian szert tehetünk olyan képességekre, melyek szükségesek a karbantartási munkákhoz. Jehova Isten, az örökkévalóság királya és Jézus Krisztus, „a királyként uralkodók királya” lenyűgöző dolgokat tud megvalósítani az ilyen képzett önkéntesek által (1Tim 1:17; 6:15). Az a vágyunk, hogy a kemény munkánkkal és a képességeinkkel Jehovának szerezzünk dicséretet, ne pedig magunknak (Ján 8:54). w22.04 18:7, 11

Salamon mesésen gazdag volt, és luxus körülmények között élt (1Kir 10:7, 14, 15). Vele szemben Jézusnak még csak saját otthona sem volt (Máté 8:20). Mégis mindketten helyesen gondolkodtak az anyagiakról, mivel Jehova bölcsességére támaszkodtak. Salamon elismerte, hogy ha van pénzünk, akkor gondoskodni tudunk a szükségleteinkről, és talán még olyan dolgokat is megvehetünk, melyekre vágyunk. Bár Salamon nagyon gazdag volt, felismerte, hogy a pénz nem minden. Például ezt írta: „Jobb a jó hírnév a nagy gazdagságnál” (Péld 22:1). Azt is megfigyelte, hogy akik szeretik a pénzt, általában nem tudnak megelégedettek lenni (Préd 5:10, 12). Arra is figyelmeztetett, hogy nem szabad a gazdagságban bízni, mivel bármennyi pénze van is az embernek, hamar semmivé válhat (Péld 23:4, 5). w22.05 22:4-5

Amikor elmélkedünk azokon az áldásokon, amelyeket most kapunk Jehovától, elmélyül az iránta érzett szeretetünk. Az is fontos, hogy magunk elé képzeljük azt a szép jövőt, melyet Jehova tartogat nekünk, mert így még valóságosabb lesz számunkra a reménységünk. Mindez segít, hogy örömmel szolgáljuk Jehovát. Jehova hamarosan „tettre kel” az érdekünkben, és eltörli a gonoszságot a földről. Mivel ő „az igazságosság Istene”, nem fogja hagyni, hogy Sátán világa akár csak egy nappal is tovább tartson annál, mint amit az igazságosság megkíván (Ézs 25:9). Jehovával együtt türelmesen várjuk azt a napot, amikor megszabadít minket. Addig is mindent megteszünk azért, hogy az életünk szerves része legyen az ima, a Biblia tanulmányozása és az áldásokon való elmélkedés. Így a nehézségek ellenére ki tudunk tartani Jehova imádatában, és közben megőrizzük az örömünket. w22.11 46:18-19

Bár a Biblia nem írja le, milyen volt Timóteusz keresztelkedése, az édesanyja, Euniké bizonyára rendkívül boldog volt ezen az eseményen (Péld 23:25). Sikerült a fiával megszerettetnie Jehovát és Jézust. Timóteusz egy vallásilag megosztott családban nőtt fel. Az édesapja görög volt, az édesanyja és a nagymamája pedig zsidó (Csel 16:1). Timóteusz tizenéves lehetett, amikor Euniké és Loisz áttért a keresztény hitre. Ő vajon hogy fog dönteni? A keresztény édesanyák napjainkban is nagyon szeretik a gyermekeiket, és az a leghőbb vágyuk, hogy ők is Jehova barátai legyenek. Sokat fáradoznak ezért, és Jehova nagyra értékeli az erőfeszítéseiket (Péld 1:8, 9). Számtalan anya tapasztalta már Jehova áldását, miközben az ő szeretetére nevelte a gyermekeit. w22.04 17:1-3

Jehova nemsokára a politikai vezetők szívébe adja, „hogy megvalósítsák a célját”. Mihez fog ez vezetni? Ahhoz, hogy a tíz király, vagyis a politikai hatalmak a hamis vallások ellen fordulnak, és megsemmisítik őket (Jel 17:1, 2, 12, 16). Honnan tudjuk, hogy már nagyon közel van Nagy Babilon pusztulása? Gondoljunk arra, hogy az ókori Babilon városát a hatalmas Eufrátesz folyó vize is védte. Éppen ezért a Jelenések könyve vizekhez hasonlítja az emberek millióit, akik támogatják a hamis vallásokat (Jel 17:15). Ám a prófécia azt is megjövendölte, hogy ezek a védelmet nyújtó vizek ki fognak száradni (Jel 16:12). Ezt napjainkban úgy látjuk beteljesedni, hogy rengetegen elfordulnak a vallásoktól, és inkább máshol próbálnak választ találni a kérdéseikre. w22.07 28:14-15

Ha megbocsátunk másoknak, azzal kifejezzük, hogy hálásak vagyunk Jehova irgalmáért. Jézus az egyik példázatában Jehovát egy királyhoz hasonlította, aki elenged egy óriási adósságot az egyik rabszolgájának. Azonban a történet szerint később ez a rabszolga irgalmatlanul bánik egy másik rabszolgával, aki sokkal kisebb összeggel tartozik neki (Máté 18:23–35). Mit akart Jézus tanítani ezzel a példázattal? Azt, hogy ha igazán hálásak vagyunk Jehova irgalmáért, annak arra kell indítania minket, hogy megbocsássunk másoknak (Zsolt 103:9). Az Őrtorony egyik korábbi száma a következőképpen írt erről: „Bármilyen sokszor bocsássunk is meg másoknak, sosem tudjuk utolérni Jehovát abban, ahogyan ő megbocsát és irgalmaz nekünk Krisztus által.” Ha megbocsátunk másoknak, Jehova is megbocsát nekünk. Jehova irgalmasan bánik azokkal, akik irgalmasak (Máté 5:7). Jézus is erre világított rá, amikor a követőit imádkozni tanította (Máté 6:14, 15). w22.06 25:8-9

Jézusnak emberként le kellett jönnie a földre. A példájával tökéletes képet adott arról, hogy milyen személy az Atyja (Ján 14:9). Ennek köszönhetően tudtuk igazán megismerni és megszeretni Jehovát. Továbbá hasznot meríthetünk a tanításaiból és a vezetéséből, melyet a keresztény gyülekezeten keresztül nyújt. Arra is megtanít minket, hogy hogyan élhetünk Istennek tetszően. Ezenkívül a halála is a javunkat szolgálja, mivel miután feltámadt, Jehova elfogadta az áldozatát, így Jézus vére „megtisztít minket minden bűntől” (1Ján 1:7). Most már halhatatlan királyként uralkodik, és nemsokára összezúzza a kígyó fejét, vagyis megsemmisíti Sátánt (1Móz 3:15). Micsoda megkönnyebbülés lesz ez azoknak, akik tisztelik Jehovát! Minden nemzetre bőséges áldás árad majd. De addig is tartsunk ki Jehova mellett, és bízzunk benne! w22.07 30:13, 19

Fontos, hogy rugalmasak legyünk a céljainkkal kapcsolatban. Erre azért van szükség, mert nem tudjuk teljesen befolyásolni a körülményeinket. Nézzük, mi történt Pál apostollal! Miután segített megalapítani a tesszalonikai gyülekezetet, az ellenségei arra kényszerítették, hogy hagyja el a várost (Csel 17:1–5, 10). Ha Pál ott marad, veszélybe sodorta volna a hittársait. A megváltozott körülmények ellenére megtalálta a módját, hogy segíteni tudjon a testvéreinek. Elküldte hozzájuk Timóteuszt, hogy erősítse a hitüket (1Tessz 3:1, 2). Milyen boldogok lehettek a tesszalonikai keresztények! Egy fontos tanulságot szűrhetünk le Pál apostol esetéből. Velünk is előfordulhat, hogy a megváltozott körülményeink miatt nem tudunk elérni egy célt, melyet kitűztünk Jehova szolgálatában (Préd 9:11). Ilyenkor keressünk egy másik célt, mely elérhető számunkra. w22.04 18:14-15

Jehova megvigasztal, és reményt nyújt nekünk. Gondolj csak bele, mennyi bátorító gondolatot találhatunk a Szavában! Például arról biztosít bennünket, hogy semmi sem választhat el minket a szeretetétől, még a súlyos próbák sem (Róma 8:38, 39). Azt is kijelenti, hogy „közel van mindenkihez, aki szólítja őt” (Zsolt 145:18). Megnyugtat minket, hogy bármilyen próbában ki tudunk tartani, ha rá támaszkodunk, és közben még az örömünket is megőrizhetjük (1Kor 10:13; Jak 1:2). Arra is emlékeztet minket, hogy a próbáink csak átmenetiek, és viszonylag rövidek az örökké tartó áldásokhoz képest (2Kor 4:16–18). Ezenkívül garantálja, hogy meg fogja szüntetni a szenvedés alapvető okát, vagyis elpusztítja Sátánt és az összes gonosz embert (Zsolt 37:10). Te megtanultál már néhány ilyen vigasztaló bibliaverset? Ha így teszel, az segít, hogy ki tudj tartani a súlyos próbák közepette. w22.08 33:11

Szoktál aggódni amiatt, hogy mindig meg tudsz-e majd felelni Jehova elvárásainak, vagyis igazságos tudsz-e maradni? Jehova azt ígéri, hogy az igazságosságunk olyan lehet, „mint a tenger habjai” (Ézs 48:18). Képzeld el, hogy egy békés tengerparton sétálsz, és figyeled a hullámokat. Ahogy perceken át nézed ezt a kellemes látványt, felmerül benned, hogy egyszer is megszűnik a hullámzás? Biztos nem, hiszen tudod, hogy ez a jövőben is így lesz. Mit kell tennünk, hogy a mi igazságosságunk is olyan legyen, mint ezek a hullámok? Minden egyes döntésünk előtt gondoljuk át, mit vár el tőlünk Jehova. Utána pedig, bármilyen nehéz legyen is, tegyük azt, amivel örömet szerzünk neki. Nem kell félnünk attól, hogy nem lesz hozzá erőnk, mivel szerető Atyánk mindig mellettünk áll, és segít, hogy nap nap után ragaszkodni tudjunk az alapelveihez (Ézs 40:29–31). w22.08 36:15-17

Sátán az 1000 év végén szabadon lesz engedve, és megpróbálja majd félrevezetni a tökéletes embereket. Így minden egyes embernek lehetősége lesz személyesen bizonyítani, hogy megvédi-e Jehova hírnevét, és kiáll-e az uralmának a jogossága mellett (Jel 20:8–10). Ebben a végső próbában dől majd el az, hogy kinek a neve kerülhet be véglegesen az élet könyvébe. Azt nem tudjuk, mennyien, de biztosan lesznek, akik Ádámhoz és Évához hasonlóan fellázadnak Jehova uralma ellen. Mi fog történni velük? A Jelenések 20:15-ből kiderül, hogy akit nem találnak beírva az élet könyvébe, azt „a tűz tavába” dobják. Tehát a lázadók örökre meg lesznek megsemmisítve. Azonban a tökéletes emberiség döntő többsége hűségesnek fog bizonyulni. w22.09 40:15-16

Néhány keresztény ragaszkodott hozzá, hogy a nem zsidó származású hittársaik metélkedjenek körül. Talán azt akarták ezzel elérni, hogy a zsidók jó véleménnyel legyenek róluk (Gal 6:12). Pál apostol hevesen ellenezte ezt a gondolkodást, de nem erőltette rá a véleményét másokra. Inkább alázatosan a jeruzsálemi apostolok és vének elé tárta az ügyet (Csel 15:2). Így hozzájárult ahhoz, hogy a testvérek továbbra is örömmel és békében tudják szolgálni Jehovát (Csel 15:30, 31). Ha napjainkban merül fel a gyülekezetben valamilyen vitás kérdés, jó, ha azokhoz a testvérekhez fordulunk, akiket Jehova kijelölt a gyülekezet irányítására. A szervezet sok témában konkrét bibliai irányelvekről gondoskodik a kiadványokon és más útmutatókon keresztül. Ha követjük ezeket az útmutatásokat, ahelyett, hogy a saját véleményünket erőltetnénk rá másokra, azzal hozzájárulunk a békéhez. w22.08 35:8-9

Mindenkinek jólesik, ha időnként kiöntheti a szívét egy jó barátnak. Sokat adhatunk egymásnak, ha megbízható, igaz barátnak bizonyulunk. De nem szabad visszaélnünk mások bizalmával. Vannak, akik különösen nehezen nyílnak meg. Gondoljunk bele, milyen nagy csalódást jelentene egy ilyen személynek, ha megtudná, hogy kifecsegtük valakinek azt, amit megosztott velünk. A vének, akik bizalmasan kezelik azokat a dolgokat, amelyeket a testvérek megosztanak velük, olyanok, „mint rejtek szél ellen, és menedék zivatar ellen” (Ézs 32:2). Megbízhatunk bennük, és őszintén elmondhatunk nekik bármit. Az viszont nem lenne jó, ha faggatnánk őket a testvéreinkkel kapcsolatban. És hálásak lehetünk azoknak a feleségeknek is, akik szintén nem kíváncsiskodnak a férjüknél. Igazából egy vén feleségének az érdekeit is az szolgálja, ha nem tud mindenről. w22.09 38:10-11

Semmi kétség, hogy Jehova meg fogja menteni a hűséges szolgáit a „nagy nyomorúság” alatt, amikor a magógi Góg, vagyis egy nemzetekből álló szövetség megtámadja őket (Máté 24:21; Dán 12:1). Még ha az ENSZ mind a 193 tagállama is részt vesz ebben a dühödt, világméretű támadásban, akkor sem lesz esélyük a legfőbb Úrral és az égi seregével szemben! Jehova ezt ígéri: „Felmagasztalom és megszentelem magamat, és ismertté teszem magamat sok nemzet előtt; és megtudják, hogy én vagyok Jehova” (Ez 38:14–16, 23). Góg támadására válaszul Jehova megsemmisítő csapást mér majd Armageddon háborújában a föld királyaira (Jel 16:14, 16; 19:19–21). Mi lesz ennek az eredménye? A Példabeszédek 2:21 azt írja, hogy „csak a becsületesek laknak majd a földön, és a feddhetetlenek maradnak meg rajta”. w22.10 42:16-17

Mi nem látunk az emberek szívébe. Egyedül Jehova képes rá, hogy „megvizsgálja az indítékokat” (Péld 16:2). Atyánk mindenféle embert szeret, nem számít neki a származásuk vagy a neveltetésük. A Szavában minket is arra ösztönöz, hogy tárjuk ki a szívünket (2Kor 6:13). Ezért hát törekedjünk rá, hogy minden testvérünket szeressük, és egyiküket se ítéljük meg! Ugyanilyen fontos, hogy azokat se ítéljük meg, akik nem a gyülekezet tagjai. „Belőle aztán sose lesz testvér.” Előfordult már veled, hogy így gondolkodtál egy rokonodról? Óvakodnunk kell az ilyen szemléletmódtól, mert elbizakodottságra vall. Jehova még most is lehetőséget ad „minden embernek mindenhol”, hogy megbánja a bűneit (Csel 17:30). Ne feledjük, hogy Jehova szemében igazságtalanok azok, akik igazságosabbnak tartják magukat másoknál. Ha szeretjük Jehova igazságos alapelveit, boldogok leszünk, mások szívesen lesznek a társaságunkban, és segíthetünk nekik közelebb kerülni Jehovához. w22.08 36:20-22

A prédikálómunka végzése miatt ellenségeskedésre kell számítanunk, és a közeljövőben ez bizonyára fokozódni fog (Dán 11:44; 2Tim 3:12; Jel 16:21). De biztosak lehetünk benne, hogy Jehova majd megadja a szükséges segítséget ahhoz, hogy folytatni tudjuk a szolgálatunkat. Miért bízhatunk ebben? Azért, mert ő mindig támogatta a szolgáit, bármilyen nehéz volt is a feladatuk. Jó példa erre Ezékiel próféta, aki a száműzetésben levő zsidóknak prédikált Babilonban. Milyenek voltak azok az emberek? Jehova úgy jellemezte őket, hogy dacosak, makacsok és lázadóak. Olyan veszélyesek voltak, mint a tövisek, vagy mint a skorpiók. Nem csoda, hogy Jehova többször is így bátorította Ezékielt: „Ne félj” (Ez 2:3–6). Ezékiel el tudta látni a feladatát, mert 1. Jehova küldte el őt, 2. Jehova megerősítette a szent szellemével, és 3. Isten szavaival táplálkozott. w22.11 45:1-2

Jehova minden földi élőlényt úgy alkotott meg, hogy korlátozott ideig élhet. Ezalól egyedül az ember kivétel, mivel neki örök életet szánt. Emellett nagyon erős bennünk az élni akarás is. A Biblia ezt így fogalmazza meg: „Még az örökkévalóság gondolatát is az emberek szívébe adta” (Préd 3:11). Többek között ezért van az, hogy ellenségnek tekintjük a halált (1Kor 15:26). Például, ha súlyosan megbetegszünk, nem törődünk bele, hanem orvoshoz fordulunk, és ha szükséges, gyógyszert szedünk be. Vagyis minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy elkerüljük a halált. Ha pedig meghal valaki, akit szerettünk – legyen akár idős, akár fiatal –, az megvisel minket, és hosszú ideig bánkódunk utána (Ján 11:32, 33). Tehát az emberben benne van a lehetőség, és a vágy is, hogy örökké éljen. Biztosak lehetünk benne, hogy szerető Teremtőnk nem így alkotott volna meg minket, ha nem lenne lehetséges az örök élet. w22.12 49:5, 7

Ezekben a nehéz időkben sok testvérünk beteg, fél, vagy magányosnak érzi magát, ezért szeretnénk segíteni nekik. De járvány idején távolságot kell tartanunk, amikor összejövünk, vagy egyáltalán nem is tudunk találkozni egymással. Ilyenkor hasonlóan érezhetjük magunkat, mint János apostol. Ő nagyon szeretett volna szemtől szemben beszélni a barátjával, Gájusszal, de tudta, hogy ez egy ideig nem lesz lehetséges (3Ján 13, 14). Ezért azt tette, amire ebben a helyzetben lehetősége volt, vagyis levelet írt neki. Ha mi sem tudunk egy ideig találkozni a testvéreinkkel, fontos, hogy valamilyen más módon tartsuk velük a kapcsolatot. Így nem fogjuk annyira magányosnak érezni magunkat, és megőrizzük a békénket. Ha pedig elhatalmasodott rajtunk az aggodalmaskodás, kérjünk segítséget a vénektől, és fogadjuk meg a kedves javaslataikat (Ézs 32:1, 2). w22.12 51:6-7

A Bibliából megtudjuk, hogy egy időre „bilincsbe verték [József] lábát, nyaka pedig vasban volt” (Zsolt 105:17, 18). Tehát József nagyra becsült szolgából megvetett rab lett. Veled volt már olyan, hogy könyörögtél Jehovához egy súlyos helyzetben, de a dolgok csak még rosszabbra fordultak? Sátán kegyetlen világában megtörténhet, hiszen Jehova most nem véd meg minket a próbáktól (1Ján 5:19). De abban biztos lehetsz, hogy mindig pontosan tudja, min mész keresztül, és őszintén törődik veled (Máté 10:29–31; 1Pét 5:6, 7). A Szavában erről biztosít: „Soha nem hagylak cserben, és soha nem hagylak magadra” (Héb 13:5). Igen, Jehova még a legreménytelenebbnek tűnő helyzetben is erőt tud adni a kitartáshoz. w23.01 3:7-8

Jehova szeretetét bizonyítja, hogy ha vétkezünk, nem mond le rólunk, hanem kész megbocsátani. Ez a gondolat nagyon hangsúlyos a Bibliában. Sokszor olvashatunk arról, hogy az izraeliták megbántották Jehovát, ő mégis megbocsátott nekik, ha megbánták a bűneiket. Ugyanígy volt ez az első századi keresztényekkel is. Pál apostol azt írta a hittársainak, hogy bocsássanak meg és nyújtsanak vigaszt egy férfinak, aki őszintén megbánta, hogy bűnös életet élt (1Kor 5:1–5; 2Kor 2:6, 7). Biztos neked is nagyon megnyugtató, amikor arról olvasol, hogy Jehova nem fordított hátat a szolgáinak, amikor vétkeztek, hanem kedvesen segített nekik, hogy megváltozzanak, és visszatérjenek hozzá. Jehova nekünk is azt ígéri, hogy ha őszintén megbánjuk a vétkeinket, szívesen megbocsát nekünk (Jak 4:8–10). A Biblia sok mindent feltár Jehova tulajdonságairól: a bölcsességéről, az igazságosságáról és a szeretetéről. Ez azt bizonyítja, hogy Atyánk szeretné, ha jól megismernénk, és a meghitt barátaivá válnánk. w23.02 6:16-17

Mindannyian izgatottan figyeljük, hogyan teljesítik be a világesemények a bibliai próféciákat. Így érzékelhetjük, mennyire közel van ennek a gonosz, sátáni világnak a vége. Jézus felsorolta, milyen események jelzik majd a kritikus időszakot (Máté 24:3–14). Péter apostol is arra ösztönzött minket, hogy figyeljük a próféciák beteljesedését, mert ez megerősíti a hitünket (2Pét 1:20, 21). A szavai segítenek kiegyensúlyozottan gondolkodni a próféciákról, és élénken az elménkben tartani „Jehova napjának jelenlétét” (2Pét 3:11–13). De ne azért tegyünk így, hogy találgassunk, „melyik az a nap, vagy melyik az az óra”, amikor eljön Armageddon, hanem azért, hogy a hátralévő időben szent legyen a viselkedésünk, és odaadóan szolgáljuk Istent (Máté 24:36; Luk 12:40). Arra törekszünk, hogy Jehovának tetszően éljünk, és hogy a szolgálatában tett erőfeszítéseinkre mindig az iránta érzett szeretet indítson minket. Ezért hát fogadjuk meg Jézus ösztönzését, és vigyázzunk magunkra. w23.02 8:4, 6

A más juhokhoz tartozóknak már most meg kell felelniük bizonyos feltételeknek ahhoz, hogy a paradicsomban élhessenek. Ki kell mutatniuk a szeretetüket Jézus iránt, például azzal, hogy támogatják a felkenteket. Jézus elmondta, hogy ez alapján fogja megítélni, ki számít jónak (Máté 25:31–40). Többek között a prédikáló- és tanítványképző munkával segíthetünk a felkenteknek (Máté 28:18–20). Már most igyekezzünk olyan emberekké válni, akiket Jehova szívesen lát majd a paradicsomban. Például csiszolhatunk a tulajdonságainkon, hogy még inkább jellemző legyen ránk az őszinteség, a becsületesség vagy a mértékletesség. Ezenkívül tegyünk meg mindent, hogy hűségesek legyünk Jehovához, a házastársunkhoz és a testvéreinkhez. Minél jobban meg tudunk felelni Jehova elvárásainak ebben a világban, annál könnyebb lesz neki tetszően élnünk a paradicsomban. Már most kifejleszthetünk olyan tulajdonságokat és képességeket, melyek arról árulkodnak, hogy az ottani életre készülünk. w22.12 50:14-16

Azért is szeretjük Jézust, mert ő a lehető legjobb uralkodó. Maga Jehova képezte ki arra, hogy a királyunk legyen, és ő is nevezte ki (Ézs 50:4, 5). Jézus önfeláldozóan szereti az embereket (Ján 13:1). Nem is kérdés, hogy méltó a szeretetünkre. Kijelentette, hogy akik igazán szeretik őt, azok megtartják a parancsolatait (Ján 14:15; 15:14, 15). Ha így teszünk, akkor a barátainak tart minket. Milyen nagy megtiszteltetés! Jézus nagyon alázatos, és tökéletesen követi az Atyja példáját. Amikor itt élt a földön, enni adott az embereknek, megvigasztalta és meggyógyította őket (Máté 14:14–21). Napjainkban láthatod, hogyan vezeti a keresztény gyülekezetet (Máté 23:10). És tudod, hogy a jövőben még nagyobb dolgokat fog megvalósítani Isten királyságának a királyaként. Ezek miatt biztosan nagyon szereted őt, és szeretnéd követni a példáját. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy átadd az életedet Jehovának, és megkeresztelkedj. w23.03 10:8, 10

Jehova alkotásai betöltik az eget, a földet és a tengert, és ezekből sokat tanulhatunk róla (Zsolt 104:24, 25). Gondoljunk bele, hogyan alkotott meg minket. Képesek vagyunk gyönyörködni a természet szépségeiben. Az öt érzékünk, vagyis a látás, a hallás, a tapintás, az ízlelés és a szaglás által felfedezhetjük a körülöttünk lévő világot. A Biblia szerint azért is fontos megvizsgálnunk a teremtett világot, mert megismerhetjük belőle Jehova tulajdonságait (Róma 1:20). A természetben megfigyelhető például a tervezettség, ami a bölcsességét bizonyítja. Vagy gondoljunk arra, mennyi finom ételt ehetünk. Ez ékes bizonyítéka annak, hogy Jehova nagyon szereti az embereket. Minél jobban megismerjük Jehovát mint személyt a teremtésből, annál inkább szeretnénk közel kerülni hozzá. w23.03 12:4-5

Ahogy a világ egyre mélyebbre süllyed, számíthatunk rá, hogy próba alá kerül a hitünk. Lehet, hogy mások kételyeket akarnak ébreszteni bennünk a Bibliával kapcsolatban, vagy el akarnak minket bizonytalanítani afelől, hogy Jehova a hű és értelmes rabszolga által vezeti a népét. De ha szilárdan hiszünk abban, hogy a Biblia Isten Szava, akkor ellen tudunk állni. Nekünk is az lesz a célunk, mint a zsoltárírónak: „Elhatároztam, hogy engedelmeskedem rendelkezéseidnek egész életemben, mindvégig” (Zsolt 119:112). Nem szégyellünk majd beszélni az igazságról és arra ösztönözni másokat, hogy fogadják meg a Szentírás tanácsait (Zsolt 119:46). Ezenkívül képesek leszünk még a legnehezebb helyzetekben is „türelmesen és örömmel” kitartani (Kol 1:11; Zsolt 119:143, 157). A Bibliában található igazság stabilitást és értelmes célt ad az életünknek, és biztos vezetést nyújt ebben az egyre zűrzavarosabb világban. Reményt is ad nekünk egy szebb jövőre Isten királyságának az uralma alatt. w23.01 1:16-17

Jézus a halála előtti éjszakán hosszasan imádkozott a tanítványaiért. Azt kérte az Atyjától, hogy vigyázzon rájuk a gonosz miatt (Ján 17:15). Óriási szeretetet mutatott ezzel, hiszen éppen egy súlyos próba várt rá, ő mégis a tanítványaiért aggódott. Szeretnénk Jézus példáját követni, ezért nemcsak a saját szükségleteinkre összpontosítunk, hanem rendszeresen imádkozunk a testvéreinkért is. Így eleget teszünk Jézus parancsának, hogy szeressük egymást, és Jehovának is örömet szerzünk. Soha ne érezzük úgy, hogy hiábavalók az ilyen imák! A Biblia arról biztosít minket, hogy „nagy ereje van az igazságos ember könyörgésének” (Jak 5:16). A testvéreinknek szükségük van rá, hogy imádkozzunk értük, mivel rengeteg próbával kell megküzdeniük. w22.07 31:13-15