Július

Jehovát a szeretet arra indította, hogy a beszéd képességével teremtsen meg minket. Ám a teremtményei rossz célra kezdték használni az ajándékát. Sátán hazudott, és ennek következtében az ember elveszítette a tökéletességet (1Móz 3:1–4). Ádám ahelyett, hogy elismerte volna a bűnét, Évát hibáztatta, sőt még Jehovát is (1Móz 3:12). Káin hazudott Jehovának, miután megölte a testvérét, Ábelt (1Móz 4:9). Napjainkban egyre nehezebb olyan filmet találni, amelyben nem beszélnek csúnyán. És akár iskolába járunk, akár dolgozunk, azt tapasztaljuk, hogy nagyon sokan káromkodnak. Ha nem vigyázunk, ránk is átragadhat ez a rossz szokás. Szeretnénk örömet szerezni Jehovának, ezért odafigyelünk rá, hogy egyáltalán ne használjunk trágár szavakat. Sőt, igazából az a célunk, hogy a beszédünkkel mindig dicsőítsük őt. w22.04 15:1-3

Jézus kiegyensúlyozottan gondolkodott az anyagi dolgokról. Szeretett jókat enni és inni (Luk 19:2, 6, 7). Az volt az első csodája, hogy egy menyegzőn a vizet borrá változtatta, méghozzá különösen finom borrá (Ján 2:10, 11). Azt is tudjuk, hogy volt jó minőségű ruhája, hiszen ilyet viselt a halála napján (Ján 19:23, 24). De az élete nem az anyagi dolgok körül forgott. Arra ösztönzött másokat is, hogy a királyság legyen az első az életükben, és akkor Jehova megadja, amire szükségük van (Máté 6:31–33). Rengeteg Tanú tapasztalta már, hogy a javára válik, ha kiegyensúlyozottan gondolkodik az anyagiakról. Például egy testvér, Daniel ezt meséli: „Már fiatal koromban elhatároztam, hogy Jehova szolgálata lesz a legfontosabb az életemben.” Egyszerű életre törekedett, és így sokféle feladatot el tudott vállalni a szervezetben. Így folytatja: „Nincs az a pénz, amiért odaadnám a Jehovától kapott áldásaimat.” w22.05 22:6-7

Ha szeretjük az igazságot, rendszeresen tanulmányozzuk a Bibliát és a kiadványokat. Bármennyi ideje legyünk is az igazságban, mindig lesz mit tanulnunk. A tanulmányozás komoly munka, de megéri az erőfeszítést. Nem mindegyikünk szeret olvasni és tanulmányozni. De Jehova arra ösztönöz, hogy folyton keressünk és kutassunk, hogy még jobban megértsük az igazságot, és így sok értékes kincsre bukkanjunk (Péld 2:4–6). Figyeld meg, hogyan szokta tanulmányozni a Bibliát Corey. Egyszerre egy verset vesz nagyító alá: „Elolvasom az összes lábjegyzetet, keresztutalást, és további kutatást végzek …így nagyon sokat merítek az olvasottakból.” Bármilyen módszerrel tanulmányozzuk is a Bibliát, ha időt és energiát fordítunk rá, azzal azt bizonyítjuk, hogy nagyra értékeljük az igazságot (Zsolt 1:1–3). w22.08 34:13, 15-16

Amikor Jézus itt élt a földön, többször is beszélt a természetről, hogy segítsen a tanítványainak még jobban megismerni Istent. Nézzünk erre egy példát. A hegyi beszédben megemlített két olyan természeti jelenséget, amelyre a legtöbb ember fel sem figyel: a napsütést és az esőt. Mindkettő nélkülözhetetlen az élethez. Jehova meg tudná tenni, hogy nem ad napfényt és esőt azoknak az embereknek, akik nem szolgálják őt. De mivel mindenkit szeret, nem tartja vissza ezeket senkitől (Máté 5:43–45). Jézus azt is megtanította a hallgatóinak, hogy Jehova szeretné, ha ők is minden emberrel szeretettel bánnának. Szóval, amikor a naplementében gyönyörködünk, vagy egy lágy eső felfrissíti a környezetünket, gondoljunk arra, hogy Jehova mindenkivel szeretettel bánik. Ez arra ösztönözhet minket, hogy mi is személyválogatás nélkül prédikáljunk az embereknek. w23.03 12:9-10

Min csodálkozott János apostol? Egy asszony ül egy skarlátszínű vadállaton. Úgy néz ki, mint egy prostituált, és az a neve, hogy „Nagy Babilon”. Továbbá azt írja róla, hogy szexuális erkölcstelenséget követ el a föld királyaival (Jel 17:1–5). Mit jelképez Nagy Babilon? Ez az asszony nem lehet politikai szervezet, mivel erkölcstelenséget követ el a föld királyaival, vagyis politikai vezetőivel (Jel 18:9). Sőt, megpróbálja irányítani őket, ami abból látszik, hogy a vadállat hátán ül. Továbbá nem utalhat Sátán világának kapzsi kereskedelmi rendszerére sem, hiszen a prófécia külön említi meg a föld kereskedőit (Jel 18:11, 15, 16). Mivel az ókori Babilon a hamis imádat központja volt, Nagy Babilon találóan szemlélteti a hamis imádat összes formáját. Vagyis a Nagy Babilon kifejezés a hamis vallás világbirodalmára utal (Jel 17:5, 18). w22.05 20:14-16

Az anyukák sokszor aggódnak amiatt, hogy vajon az ő gyermekeik is Jehova imádatát fogják-e választani. Tudják, hogy mekkora nyomást helyez a fiatalokra Sátán világa. Ezenkívül sok anya egyedül neveli fel a gyermekeit, vagy pedig a házastársa nem imádja Jehovát. De még ha mindkét szülő az igazságban van is, akkor sem könnyű elérniük, hogy a fiatalok Jehova szolgálatát válasszák. De kedves édesanyák, ne aggódjatok! Számíthattok Jehova segítségére. Megkérdezhettek tapasztalt szülőket, hogy ők hogyan tudják ügyesen felhasználni a tanítási eszközöket a családi imádaton (Péld 11:14). Ezenkívül kérjétek Jehovát, hogy segítsen nektek felszínre hozni, mi van a gyermekeitek szívében (Péld 20:5). w22.04 17:4, 7, 9

Az is segít jobban megszeretned Jehovát, ha jobban megismered a Fiát, Jézust, akinek pont olyan az egyénisége, mint az Atyjának (Héb 1:3). Ezt a legegyszerűbben úgy teheted meg, ha olvasod az evangéliumokat. Ha eddig még esetleg nem sikerült a szokásoddá tenni, hogy mindennap olvasd a Bibliát, akkor most elkezdhetnéd a Márk 10:13–16-tal. Miközben olvasod ezt a bibliai részt, figyeld meg Jézus tulajdonságait, például azt, hogy milyen megközelíthető volt. Még a gyerekeket is odaengedte magához, és a karjába vette őket. Ezenkívül olyan légkört teremtett, hogy a tanítványai bátran elmondták, hogy mit gondolnak (Máté 16:22). Jehova is ugyanilyen megközelíthető. Ezért bármit elmondhatsz neki imában, nem fog elítélni érte. Ő szeret téged, és törődik veled (1Pét 5:7). w22.08 32:4-5

Mivel Jehova az ember teremtője, mindenkiről mindent tud (Zsolt 139:15–17). De gondolj csak bele, mit jelent ez a számodra! Jehova pontosan tudja, milyen vonásokat örököltél a szüleidtől, beleértve a rossz tulajdonságokat is. Azzal is tisztában van, mi mindenen mentél keresztül, ami hatással volt az egyéniségedre. Mire indítja őt az, hogy ennyire jól ismer téged? Arra, hogy irgalmasan bánjon veled (Zsolt 78:39, 103:13, 14). A váltságáldozat egyértelműen bizonyítja, hogy Jehova szeretne megbocsátani nekünk. Tudja, hogy mindannyian bűnt és halált örököltünk az első embertől, Ádámtól (Róma 5:12). Sajnos képtelenek vagyunk saját magunkat vagy bárki mást megszabadítani ettől az átoktól (Zsolt 49:7–9). A János 3:16-ból kiderül, hogy Jehovát a szeretet és a könyörület arra indította, hogy az egyszülött Fiát adja értünk (Máté 20:28; Róma 5:19). w22.06 24:5-6

Jób történetében Jehova világossá tette, hogy aki megbocsát másoknak, annak ő is megbocsát. Bár ezt a hithű férfit nagyon megbántotta a szavaival a három társa, Elifáz, Bildád és Cófár, Jehova mégis arra szólította fel őt, hogy imádkozzon értük. Miután ezt megtette, Jehova megáldotta (Jób 42:8–10). Magunknak ártunk azzal, ha neheztelünk. Jehova tudja, hogy a neheztelés súlyos teher, és azt szeretné, ha megszabadulnánk tőle (Ef 4:31, 32). Ezért a következőkre szólít fel minket: „Hagyj föl a haraggal, hagyd el a dühöt” (Zsolt 37:8). A neheztelés a fizikai és a mentális egészségünkre is károsan hat (Péld 14:30). Csak magunkat büntetjük azzal, ha haragszunk a másikra. Olyan, mintha meginnánk egy pohár mérget, és azt várnánk, hogy a másik legyen rosszul. Tehát ha megbocsátunk, azzal magunknak teszünk jót. Visszanyerjük a lelki békénket, és örömmel tudjuk tovább szolgálni Jehovát. w22.06 25:9-10

Ez a reménység, mint egy sisak, megvéd minket attól, hogy önző módon gondolkodjunk, és önkényeztető életet éljünk, ami eltávolítana minket Jehovától (1Kor 15:33, 34). A reménység sisakja attól a romboló gondolattól is megvéd bennünket, hogy úgysem tudunk megfelelni Jehovának. Idézzük fel, hogy Jób egyik hamis barátja, Elifáz nagyon hasonló dolgokat mondott: „Mi a halandó ember, hogy tiszta lehetne…?” Ezt állította Jehováról: „ő a szentjeiben sem hisz, és még az ég sem tiszta a szemében” (Jób 15:14, 15). Ezek valójában aljas hazugságok, amelyek Sátántól származnak. Az a célja velük, hogy elhalványítsa bennünk a reménységet. Ezért űzzük el az ilyen romboló gondolatokat! Jehova tényleg azt szeretné, ha örökké élnénk, és segít is abban, hogy elérjük ezt a célt (1Tim 2:3, 4). w22.10 44:8-10

Sátán azt akarta elhitetni Jóbbal, hogy azért szenved, mert Jehova már nem szereti őt. Ahhoz, hogy ezt elérje, például előidézte, hogy egy heves szél romba döntse azt a házat, ahol Jób tíz gyermeke együtt evett (Jób 1:18, 19). Emellett azért is ő volt a felelős, hogy tűz jött le az égből, mely megsemmisítette Jób nyájait és az őket őrző szolgáit (Jób 1:16). Nyilvánvaló volt, hogy ezeket a csapásokat egy természetfeletti erő idézte elő. Ezért Jób joggal hihette, hogy Jehova Isten okozta azokat. Arra gondolt, hogy valamivel biztosan magára haragította. Ennek ellenére nem szidta Jehovát. Elismerte, hogy az évek során számtalan jó dolgot kapott tőle. Ezért úgy érvelt, hogy ha a jót kész volt elfogadni, akkor a rosszat is el kell fogadnia. A következőket mondta: „Áldott legyen ezután is Jehova neve!” (Jób 1:20, 21). w22.06 27:7

Jézus felhívta a követői figyelmét arra, hogy a világ gyűlölni fogja őket (Ján 17:14). Ez az ellenségeskedés különösen nyilvánvalóvá vált az elmúlt száz évben. Nem sokkal azután, hogy Jézus 1914-ben trónra került, kiűzte Sátánt az égből. Azóta az Ördög tevékenysége a földre korlátozódik (Jel 12:9, 12). Tudja, hogy rövid ideje van, ezért nem tétlenkedik. Keserű haragjában minden erejével azon van, hogy ártson Isten népének (Jel 12:13, 17). Épp ezért a világ egyre ellenségesebb Jehova szolgáival szemben. Mégsem kell félnünk Sátántól és a támogatóitól. Mi is bátran kijelenthetjük, amit Pál apostol mondott: „Ha Isten mellettünk van, ki lesz ellenünk?” (Róma 8:31). Igen, teljes mértékben megbízhatunk Jehovában. w22.07 30:14-15

Jézus nem aggódott amiatt, hogy a világrendszer befejezésekor lesznek-e elegen, akik ezt a munkát végzik. Biztos volt benne, hogy teljesedni fog a következő prófécia: „Néped készséggel ajánlkozik a napon, melyen hadra kelsz” (Zsolt 110:3). Ha te is azok közt vagy, akik hirdetik a jó hírt, akkor támogatod Jézust, a hű és értelmes rabszolgát, és ennek a próféciának a beteljesítésében is részt veszel. Igaz, a prédikálómunka lendületesen halad előre, de nem minden akadály nélkül. Az egyik akadály, amellyel meg kell küzdenünk, az üldözés. Hitehagyott személyek, vallási vezetők és politikusok mindenféle hazugságot terjesztenek rólunk és a munkánkról. Ha a rokonaink, ismerőseink vagy munkatársaink elhiszik ezeket, akkor lehet, hogy megpróbálnak lebeszélni minket Jehova szolgálatáról. Bizonyos országokban olyan súlyos az ellenségeskedés, hogy a testvéreinket megfélemlítik, letartóztatják, sőt be is börtönzik. w22.07 29:1, 5-6

Jehova elvárja tőlünk, hogy rendszeresen szánjunk időt a tanulmányozásra, és arra, hogy elgondolkodjunk azon, amit olvasunk. Ha alkalmazzuk is a tanultakat, akkor megerősödik a hitünk, és közelebb kerülünk égi Atyánkhoz. Így pedig lesz elég erőnk ahhoz, hogy kiálljuk a próbákat. Jehova a szent szellemével is támogatja azokat, akik a Szavában keresnek vezetést. Szelleme meg tudja adni nekünk a szokásosnál nagyobb erőt, hogy bármilyen nehézséggel megküzdjünk (2Kor 4:7–10). Jehova „a hű és értelmes rabszolga” által rengeteg cikkről, videóról és zenéről gondoskodik, hogy folyamatosan tudjuk erősíteni a hitünket, és éberek maradjunk (Máté 24:45). Jehova arra tanítja a szolgáit, hogy szeretettel támogassák és vigasztalják egymást a nehéz időkben (2Kor 1:3, 4; 1Tessz 4:9). Ezért a testvéreink segítenek, hogy hűségesek tudjunk maradni, amikor próbákkal nézünk szembe. w22.08 33:12-14

Ha gyakran beszélünk a testvéreink jó tulajdonságairól, arra ösztönözzük a hittársainkat, hogy fűzzék szorosabbra az egymás közti szálakat, ami megerősíti a gyülekezetben lévő szeretetet. Időnként még érett keresztényeknek is lehetnek súlyos nézeteltéréseik egymással. Ez történt két jóbaráttal, Pál apostollal és Barnabással is. Nem értettek egyet abban, hogy elvigyék-e a következő misszionáriusi útjukra Márkot. Ez „heves haragkitöréshez vezetett” közöttük, és szétváltak (Csel 15:37–39). De aztán Pál, Barnabás és Márk rendezték a kapcsolatukat. Később Pál elismerően írt Barnabásról és Márkról (1Kor 9:6; Kol 4:10, 11). Ebből azt tanulhatjuk, hogy ha nézeteltérésünk támad valakivel, ki kell békülnünk, utána pedig a jó tulajdonságaira kell összpontosítanunk. Így a gyülekezet egységes tud maradni. w22.08 35:10-11

Miközben minden erőnkkel azon vagyunk, hogy Jehova alapelvei szerint éljünk, nem szabad megítélnünk másokat. Jehova „az egész föld bírája”, és nem minket jogosított fel arra, hogy megítéljünk másokat (1Móz 18:25). Gondoljunk Józsefre. Ő még azokat sem ítélte meg, akik ártottak neki. A testvérei aljasul bántak vele, eladták rabszolgának, az apjukkal pedig elhitették, hogy meghalt. Évekkel később, amikor József újra együtt volt a családjával, megtehette volna, hogy bosszút áll a testvérein, hiszen akkor már nagy hatalmú vezető volt. A testvérei féltek ettől, pedig már őszintén megbánták, amit tettek. József így nyugtatta őket: „Ne féljetek! Hát Isten vagyok én…?” (1Móz 37:18–20, 27, 28, 31–35; 50:15–21). József alázatos volt, és Jehovára bízta az ítélkezést. w22.08 36:18-19

Tudtad, hogy te is válasz lehetsz valakinek az imájára, amikor a nehéz helyzetében Jehovához könyörög? Ráadásul ez független attól, hogy a gyülekezetben vénként, kisegítőszolgaként, úttörőként vagy hírnökként szolgálsz. És az sem befolyásolja, hogy testvér vagy testvérnő vagy, idős vagy fiatal. Jehova a szolgái érdekében gyakran véneket és más hírnököket használ fel, hogy vigaszt nyújtson, és enyhítsen a helyzetükön (Kol 4:11). Nagy megtiszteltetés, amikor így szolgálhatjuk Jehovát és a hittársainkat járvány, katasztrófa vagy üldözés idején! De talán nem könnyű segítenünk másoknak, mert a saját családtagjaink is egészségi vagy anyagi gondokkal küzdenek. Mégsem mondunk le arról, hogy támaszt nyújtsunk a testvéreinknek. És Jehova nagyon örül, hogy megtesszük, ami tőlünk telik (Péld 19:17). w22.12 52:1-2

A bizalom alapja a szeretet. Jézus azt mondta, hogy a két legfontosabb parancsolat az, hogy szeressük Atyánkat, Jehovát, és szeressük az embertársainkat (Máté 22:37–39). Mivel szeretjük Jehovát, igyekszünk olyan szeretettel bánni a testvéreinkkel, mint ő. Például vigyázunk, hogy semmi olyasmit se adjunk tovább róluk, amivel hátrányos vagy kellemetlen helyzetbe hoznánk őket, vagy amivel fájdalmat okoznánk nekik. Az alázat is segít, hogy megbízhatóak legyünk. Egy alázatos keresztény nem akar a középpontba kerülni azzal, hogy mindenről elsőként számol be (Flp 2:3). Nem akar fontoskodónak sem tűnni azáltal, hogy utal rá, hogy valamilyen titkos információ birtokában van. És nem terjeszti a saját elméleteit olyan kérdésekről, amelyekről nem beszél a Biblia vagy a kiadványaink. w22.09 38:12-13

Egy angyal azt mondta Dánielnek, hogy Isten népe az utolsó napokban még jobban meg fogja érteni Dániel próféciáját, viszont „egyetlen gonosz sem fogja ezeket megérteni” (Dán 12:10). Most van itt az ideje, hogy bizonyítsuk: mi nem a gonoszok közé tartozunk (Mal 3:16–18). Jehova most gyűjti össze azokat, akiket értékesnek tart, és szeretne a „különleges” népében látni. Biztosan mindannyian szeretnénk, ha Jehova így gondolna ránk. Igazán különleges időben élünk! És nagyszerű dolgok várnak ránk a közeljövőben! Miután Jehova eltörli a gonoszságot a földről, láthatjuk majd teljesedni azt, amit Dánielnek ígért: „felkelsz majd a sorsodra a napoknak végén” (Dán 12:13). Te is vágysz rá, hogy megérd a napot, amikor Dániel a szeretteiddel együtt életre kel? Ha igen, tegyél meg minden tőled telhetőt, hogy hűséges legyél Jehovához, és akkor a neved ott marad az élet könyvében. w22.09 40:17, 19-20

Ezek a szavak biztosan megerősítették Ezékielt. Eszébe juthatott, hogy Jehova hasonló szavakat mondott Mózesnek és Ézsaiásnak, amikor prófétai feladatokat bízott rájuk (2Móz 3:10; Ézs 6:8). Továbbá azt is tudta, hogy hogyan segített Jehova ezeknek a hűséges szolgáinak, amikor nehézségekkel néztek szembe. Épp ezért Ezékiel joggal bízhatott abban, hogy Jehova őt is támogatni fogja. Ezenkívül a könyvében többször találkozhatunk azzal a kifejezéssel, hogy „Jehova… így szólt hozzám”, és azzal is, hogy „Jehova ismét szólt hozzám” (Ez 3:16; 6:1). Tehát Ezékielnek semmi kétsége sem lehetett afelől, hogy a megbízatását magától Jehovától kapta. Emellett, mivel az apja pap volt, alighanem gyakran hallott tőle arról, hogy Jehova hogyan támogatta a múltban élt prófétáit. Például Izsáknak, Jákobnak és Jeremiásnak a következőket mondta: „veled vagyok” (1Móz 26:24; 28:15; Jer 1:8). w22.11 45:3

Bár Ádám és Éva vétkeztek, és halált hagytak a gyermekeikre, Jehova nem változtatott az eredeti szándékán (Ézs 55:11). Továbbra is azt szeretné, hogy a hűséges emberek örökké éljenek. Jehova megígérte, hogy fel fogja támasztani a halottakat, és lehetőséget ad nekik az örök életre (Csel 24:15; Tit 1:1, 2). A hűséges Jób is hitt ebben, és azt mondta Jehováról, hogy vágyik rá, hogy beteljesítse ezt az ígéretét (Jób 14:14, 15). Dániel próféta is tudta, hogy az embereknek lehetőségük lesz feltámadni és örökké élni (Zsolt 37:29; Dán 12:2, 13). Jézus napjaiban a zsidók szintén hittek abban, hogy Isten örök életet fog adni a hűséges szolgáinak (Luk 10:25; 18:18). Jézus is többször beszélt erről az ígéretről, amely számára valósággá is vált, hiszen Jehova feltámasztotta (Máté 19:29; 22:31, 32; Luk 18:30; Ján 11:25). w22.12 49:8-9

Jehova azt kéri, hogy közeledjünk hozzá (Jak 4:8). Szeretne az Istenünk, az Atyánk és a barátunk lenni. Meghallgatja az imáinkat, és segít megküzdeni a nehézségeinkkel. A szervezete által pedig tanít és védelmez minket. Úgy tudunk közeledni Jehovához, hogy imádkozunk hozzá, olvassuk a Szavát, és elmélkedünk rajta. Ha így teszünk, a szívünk megtelik hálával és szeretettel iránta, és átérezzük, mennyire megérdemli az imádatunkat. Ez pedig arra fog indítani minket, hogy szívből engedelmeskedjünk neki, és dicsérjük őt (Jel 4:11). Minél jobban megismerjük Jehovát, annál jobban fogunk bízni benne és a szervezetében. Az Ördög azonban szép apránként igyekszik aláásni a Jehovába és a szervezetébe vetett bizalmunkat. De ha erős a hitünk, és megingathatatlan a Jehovába vetett bizalmunk, akkor az Ördög soha nem fogja elérni, hogy elhagyjuk Jehovát és a szervezetét (Zsolt 31:13, 14). w22.11 47:1-3

Számos igaz keresztény kész volt kockáztatni a szabadságát, és akár az életét is, mert nagyon szerették Jehovát. Elhatározták, hogy megőrzik a feddhetetlenségüket, csakúgy, mint a három héber fiatal, akiket Jehova megmentett a lángoló kemencéből. Dávid így fogalmazta meg, hogy mennyire fontos feddhetetlennek maradnunk: „Jehova hirdet ítéletet a népek felett. Ítélj meg engem, ó, Jehova, igazságosságom szerint, és feddhetetlenségem szerint!” (Zsolt 7:8). Egy másik zsoltárában ezt írta: „A feddhetetlenség és az egyenesség óvjanak engem” (Zsolt 25:21). Akkor lehetünk a legboldogabbak, ha ragaszkodunk Jehovához, és nem vagyunk hajlandóak megalkudni a feddhetetlenségünkben. Így a zsoltáríróhoz hasonlóan mi is elmondhatjuk majd: „Boldogok, akik feddhetetlenül élnek, akik Jehova törvénye szerint járnak” (Zsolt 119:1). w22.10 42:18-19

Jóbnak alighanem az élete legemlékezetesebb beszélgetése volt az, amikor Istennel beszélgetett. Jehova szerette volna, hogy ez az elcsüggedt szolgája bízzon a bölcsességében és abban, hogy törődik vele. Ezért felhívta a figyelmét számos lenyűgöző dologra a természetben. Például beszélt neki sokféle állatról, hogy megértesse vele, képes gondoskodni a teremtményeiről, így róla is (Jób 38:39–41; 39:1, 5, 13–16). Ezáltal Jób sokkal jobban megismerhette a Teremtőjét. Mi is jobban megismerhetjük Jehovát, ha megvizsgáljuk az alkotásait. Ám lehet, hogy egy nagyvárosban élünk, és ezért alig érzékelünk valamit a természetből. Vagy az is lehet, hogy szép környezet vesz minket körül, mégis nehezen találunk időt arra, hogy jobban megfigyeljük. De megéri erőfeszítést tenni azért, hogy csodáljuk Jehova alkotásait. w23.03 12:1-2

Jézus azt mondta, hogy lesznek „nagy földrengések” és más természeti katasztrófák, ahogy közeledik a vég (Luk 21:11). Arról is beszélt, hogy a törvénytelenség növekedni fog (Máté 24:12). És valóban, egyre nagyobb a bűnözés, egyre több a terrortámadás, és az emberek nagyon erőszakosak. Sajnos időnként Jehova hűséges szolgái is tragédiák áldozatai lesznek. Jézus soha nem utalt rá, hogy ez amiatt lenne, hogy Jehova elhagyta őket (Ézs 57:1; 2Kor 11:25). Bár Jehova nem ígéri, hogy megvéd minket csoda útján, arra viszont számíthatunk, hogy megadja nekünk a békéjét. És könnyebb nyugodtnak maradnunk egy katasztrófa idején, ha előre felkészülünk rá. De ha gyakorlati lépéseket teszünk ennek érdekében, az azt mutatja, hogy nem bízunk eléggé Jehovában? Szó sincs róla. Épp ellenkezőleg! Jehova több módon is arra ösztönöz, például a Bibliában is, hogy készüljünk fel az ilyen eseményekre. w22.12 51:9-10

Miközben József a börtönben volt, Jehova két különleges álmot láttatott a fáraóval, amelyek felzaklatták. Amikor megtudta, hogy József képes megfejteni az álmokat, érte küldetett. József Jehova segítségével meg tudta magyarázni az álmok jelentését, és lenyűgözte a fáraót azzal, hogy milyen gyakorlatias tanácsot adott neki. A fáraó felismerte, hogy Jehova támogatja Józsefet, ezért kinevezte Egyiptom élelmezési főtisztviselőjévé (1Móz 41:38, 41–44). Később, amikor éhínség sújtotta Egyiptomot és Kánaánt is, ahol József családja élt, József a hatalmánál fogva meg tudta menteni a családját. Így a Messiáshoz vezető leszármazási vonal is fennmaradhatott. Egyértelmű, hogy Jehova tette sikeressé mindenben Józsefet. Bár Józseffel a testvérei nagyon aljasul bántak, Jehova úgy irányította az eseményeket, hogy végül megvalósuljon a szándéka. w23.01 3:11-12

Ha vigyázunk magunkra, akkor éberen figyelünk, és igyekszünk elkerülni mindent, ami kárt tehetne a Jehovával ápolt barátságunkban. Ha így teszünk, megmaradunk Jehova szeretetében (Péld 22:3; Júd 20, 21). Pál apostol is arra ösztönözte a keresztényeket, hogy ügyeljenek magukra. Ezt írta az efézusi testvéreknek: „mindig gondosan figyeljetek arra, hogy bölcsen viselkedjetek, ne pedig ostobán” (Ef 5:15, 16). Ez azért fontos, mert Sátán azon mesterkedik, hogy tönkretegye a Jehovával ápolt barátságunkat. De elháríthatjuk a támadásait, ha továbbra is érzékeljük, „mi Jehova akarata” (Ef 5:17). Mit tehetünk annak érdekében, hogy érzékeljük Jehova akaratát, és bölcs döntéseket hozzunk? Rendszeresen tanulmányoznunk kell a Bibliát, és meg kell tanulnunk ugyanúgy gondolkodni, mint Krisztus. Ez segíteni fog bölcsen viselkedni olyan helyzetekben is, amelyekre nincs konkrét szentírási parancs (1Kor 2:14–16). w23.02 8:7-9

Milyen gyakran szoktál takarítani? Mielőtt beköltöztél az otthonodba, valószínűleg alaposan kitakarítottad. De mi történik, ha egy idő után már nem szánsz erre időt? Csakhamar mindent belep a por és a kosz. Ezért ahhoz, hogy az otthonod tetszetős maradjon, rendszeresen ki kell takarítanod. Hasonló a helyzet a gondolkodásunkkal és az egyéniségünkkel is. Mielőtt megkeresztelkedtünk, keményen dolgoztunk azon, hogy megtisztítsuk magunkat „mindattól, ami beszennyezi a testet és a gondolkodást” (2Kor 7:1). De Pál apostol felhívta rá a figyelmet, hogy továbbra is meg kell újítanunk a gondolkodásunkat (Ef 4:23). A világ könnyen újra beszennyezhet minket. Úgy tudjuk elkerülni ezt és Jehovának tetszően élni, ha rendszeresen megvizsgáljuk a gondolkodásunkat, az egyéniségünket és a vágyainkat. w23.01 2:1-2

Gondolj bele, milyen lehetett hallani, ahogy Jézus tanít! Biztos lenyűgöző volt, hogy sokszor idézett a szent iratokból, ráadásul fejből. A keresztelkedésekor Jehova felkente őt a szent szellemével, és ekkor nyilvánvalóan visszakapta az emberi léte előtti emlékeit. Azután, hogy megkeresztelkedett, és közvetlenül a halála előtt is idézett az Írásokból (5Móz 8:3; Zsolt 31:5; Luk 4:4; 23:46). Igazából az egész szolgálata alatt rengetegszer idézte Isten Szavát, illetve felolvasott belőle az embereknek, és megmagyarázta (Máté 5:17, 18, 21, 22, 27, 28; Luk 4:16–20). Úgy nőtt fel, hogy sokszor hallotta és olvasta Isten Szavát. A szülei, József és Mária biztos gyakran idéztek az Írásokból (5Móz 6:6, 7). A család sabbatonként eljárt a zsinagógába, ahol hallhatták az ihletett iratok felolvasását (Luk 4:16). Jézus bizonyára odafigyelt, hogy megjegyezze, amit hall. w23.02 7:1-2

Számtalan okunk van rá, hogy szeressük Jehovát. Például, ő „az élet forrása”, „és minden tökéletes ajándék” tőle származik (Zsolt 36:9; Jak 1:17). Vagyis az életedben minden jó dolgot Jehovának köszönhetsz. A váltság kiemelkedik az ajándékai közül. Miért mondhatjuk ezt? Gondolj bele, milyen szoros kötelék van Jehova Isten és a Fia között. Jézus ezt mondta: „szeret engem az Atya”. Magáról pedig ezt: „szeretem az Atyát” (Ján 10:17; 14:31). A köztük lévő kötelék évmilliárdok alatt vált ilyen szorossá (Péld 8:22, 23, 30). Képzelhetjük, mennyire fájdalmas lehetett Jehovának látni, ahogy a szeretett Fiát megkínozzák és kivégzik. Jehova annyira szereti az embereket – így téged is –, hogy kész volt meghozni ezt az óriási áldozatot, és így te is, és mások is örökké élhetnek (Ján 3:16; Gal 2:20). Nem is lehet ennél nagyobb okunk arra, hogy szeressük Jehovát. w23.03 10:11-13

Ne foglalkozzunk a hitehagyottak tanításaival! A pergamoni gyülekezetben Jézus megfeddett néhányakat, amiért megosztottságot idéztek elő, és így szekták alakultak ki (Jel 2:14–16). A tiatirai gyülekezetben viszont megdicsérte azokat, akik távol tartották magukat Sátán mélységes dolgaitól. Arra ösztönözte őket, hogy erősen ragaszkodjanak az igazsághoz (Jel 2:24–26). Azonban azoknak a keresztényeknek, akik hagyták, hogy félrevezessék őket a hitehagyott tanítások, észhez kellett térniük. Mit tanulhatunk ebből? Óvakodnunk kell az olyan tanításoktól, melyek ellentétesek Jehova gondolkodásával. Bár a hitehagyottak „látszólag istenfélők”, „valójában nem úgy élnek” (2Tim 3:5). Könnyebb lesz felismernünk egy tanításról, hogy hamis, ha szorgalmasan tanulmányozzuk a Bibliát (2Tim 3:14–17; Júd 3, 4). Ügyelnünk kell rá, hogy az imádatunk elfogadható legyen Jehovának. Ha felismerjük, hogy valami kifogásolható az imádatunkban, akkor azonnal tegyünk változtatásokat (Jel 2:5, 16; 3:3, 16). w22.05 19:9, 11