Augusztus

Miért jegyzi fel Jehova az emlékkönyvébe azoknak a nevét, akik mélységesen tisztelik őt, és elmélkednek a nevén? A beszédükből látja, hogy szeretik őt, és örök élettel akarja megjutalmazni őket. Ahogy Jézus fogalmazott: „a száj azt mondja, amivel csordultig van a szív” (Máté 12:34). Az, ahogyan beszélünk, meghatározza, hogy Jehova elfogadja-e az imádatunkat (Jak 1:26). Akik nem szeretik Istent, sokszor durván, bántóan és önelégülten beszélnek (2Tim 3:1–5). Mi nem akarunk ilyenek lenni. Inkább azt szeretnénk, hogy a beszédünkkel örömet szerezzünk Jehovának. De milyen érzés lenne neki, ha azt látná, hogy a gyülekezetben és a szolgálatban kedvesen beszélünk másokkal, viszont otthon a családunkkal egészen másképp viselkedünk? (1Pét 3:7). w22.04 15:4-5

Isten azt az érzést kelti a tíz szarv és a vadállat szívében, hogy pusztítsák el Nagy Babilont. Ezek szerint Jehova arra fogja indítani a nemzeteket, hogy a skarlátszínű vadállatot, vagyis az ENSZ-t felhasználva megtámadják és elpusztítsák a hamis vallás világbirodalmát (Jel 18:21–24). Hogyan érint ez minket? Szeretnénk ragaszkodni ahhoz az imádati formához, mely „Istenünk… álláspontja szerint tiszta és beszennyezetlen” (Jak 1:27). Nem akarjuk, hogy hatással legyenek ránk Nagy Babilon hamis tanításai és laza erkölcsi mércéje, valamint egyáltalán nem akarunk belefolyni a pogány eredetű ünnepeibe és spiritiszta szokásaiba. Továbbá folyamatosan figyelmeztetjük az embereket arra, hogy menjenek ki belőle, hogy Isten ne tekintse őket Nagy Babilon bűntársainak (Jel 18:4). w22.05 20:17-18

Anyaként teremts alkalmakat arra, hogy Jehováról beszélj a gyermekeidnek! Mondd el, milyen megnyerő tulajdonságai vannak, és mi mindenért vagy hálás neki (5Móz 6:6, 7). Ez különösen fontos akkor, ha vallásilag megosztott családban élsz, és otthon nincs lehetőséged rendszeresen tanítani a gyerekeket a Bibliából. Christine ezt meséli: „Mivel nagyon ritkán tudtam Jehováról beszélgetni a gyermekeimmel, minden lehetőséget igyekeztem megragadni.” Az is nagyon fontos, hogy mindig pozitívan beszélj Jehova szervezetéről, a testvérekről, és ne kritizáld a véneket. Ezzel megkönnyíted a gyerekeknek, hogy szívesen forduljanak a szerető pásztorokhoz segítségért, amikor szükségük van rá. Mozdítsd elő a békét a családban! Mutasd ki a szeretetedet a férjed és a gyermekeitek iránt. Tisztelettel beszélj a férjedről, és tanítsd erre a gyermekeidet is. Ezzel hozzájárulsz, hogy békés légkör legyen a családban, amelyben könnyebb megismerni és megszeretni Jehovát (Jak 3:18). w22.04 17:10-11

Az efézusi gyülekezetnek küldött üzenetből kiderül, hogy az ottani keresztények kitartóan szolgálták Jehovát, nem lankadtak el a sokféle nehézség ellenére. De volt egy hiányosságuk: már nem olyan volt a szeretetük Jehova iránt, mint kezdetben. Ezen mindenképp változtatniuk kellett ahhoz, hogy Jehova elfogadja az imádatukat. Ebből azt tanulhatjuk, hogy nem elég kitartóan szolgálnunk Jehovát. Arra is oda kell figyelnünk, hogy milyen az indítékunk. Neki nemcsak az számít, hogy mit teszünk, hanem az is, hogy miért tesszük. Azt szeretné, hogy az iránta érzett őszinte szeretet és hála indítson minket tettekre (Péld 16:2; Márk 12:29, 30). A szárdiszi gyülekezettel más volt a gond. Elveszítették az éberségüket. Korábban buzgón szolgálták Jehovát, de aztán lankadt az éberségük. Jézus felszólította őket, hogy ébredjenek fel (Jel 3:1–3). Természetesen Jehova nem feledkezik el arról, amit érte tettünk a múltban (Héb 6:10). w22.05 19:6-7

Salamon Isten ajándékának nevezte a kemény munkából fakadó örömet (Préd 5:18, 19). Ő ezt tapasztalatból tudta. Nagy munkákba vetette bele magát: „Házakat építettem és szőlőket ültettem… Kerteket és ligeteket alakítottam ki… Készítettem magamnak tavakat” – jelentette ki (Préd 2:4–6). Ezenkívül városokat is építtetett (1Kir 9:19). Ez biztos sok fáradsággal, de bizonyos mértékű megelégedettséggel is járt. Azért is sokat tett, hogy támogassa Jehova imádatát. Például, ő irányította Jehova fenséges templomának az építését, ami hét évig tartott (1Kir 6:38; 9:1). Miután ennyiféle tevékenységben részt vett, rájött, hogy Jehova imádata sokkal fontosabb, mint bármi más: „Összefoglalva tehát a végkövetkeztetés ez: Mélységesen tiszteld az igaz Istent, és tartsd meg a parancsait” (Préd 12:13). w22.05 22:8

A Bibliában sok olyan emberről olvashatunk, akiknek Jehova készségesen megbocsátott. Neked ki jut eszedbe elsőként? Talán Manassé király? Ő nagyon súlyos bűnöket követett el Jehova szemében. Nemcsak hogy ő maga bálványimádó lett, hanem az egész országban előmozdította a hamis imádatot. Még a saját gyermekeit is feláldozta a hamis isteneknek, és elégette őket. Sőt, odáig is elment, hogy felállíttatott egy faragott bálványt Jehova szent templomában. A Biblia ezt mondja róla: „Sok olyasmit művelt, amit Jehova rossznak tart” (2Krón 33:2–7). De aztán amikor Jehova megbüntette őt, őszintén megbánta a bűneit, és Jehova készségesen megbocsátott neki (2Krón 33:12, 13). Egy másik kiemelkedő példa Dávid király. Ő is nagyon komoly bűnöket követett el, például házasságtörést és gyilkosságot. De elismerte, hogy súlyosan vétkezett, és szívből megbánta, amit tett. Jehova ezért neki is megbocsátott (2Sám 12:9, 10, 13, 14). Ez a két példa azt bizonyítja, hogy Jehova nagyon szeretne megbocsátani nekünk. w22.06 24:7

Előfordul, hogy a reménységünk nem olyan valóságos számunkra? Talán türelmetlenné váltunk, miközben várunk Jehovára. De ne feledjük, hogy Jehova az örökkévalóság Istene. Ő máshogy viszonyul az időhöz, mint mi (2Pét 3:8, 9). Biztos meg fogja valósítani a szándékát, méghozzá a lehető legjobb módon, de talán később, mint amikor mi szeretnénk. Hogyan erősíthetjük meg a reménységünket, hogy türelmesen várjunk Jehovára? (Jak 5:7). Létfontosságú, hogy közel érezzük magunkat Jehovához, hiszen tőle származik az örök élet ígérete. A Bibliából kiderül, hogy a reménységünk összefügg az abba vetett hittel, hogy Jehova létezik, és hogy „megjutalmazza azokat, akik igazán keresik őt” (Héb 11:1, 6). Tehát minél valóságosabb számunkra Jehova, annál szilárdabban fogunk bízni abban is, hogy ő állja a szavát. Hogy még inkább élő legyen számunkra a reménységünk, imádkoznunk kell hozzá, és olvasnunk kell a Szavát. Mondjuk el neki a gondolatainkat imában, és biztosak lehetünk benne, hogy meghallgat minket (Jer 29:11, 12). w22.10 44:11-13

Képzeld magad elé a jelenetet: Jób ott ül a földön hamuban, és borzasztó fájdalmak kínozzák (Jób 2:8). A három társa folyamatosan vádolja. Miközben mélyen le van sújtva az őt ért csapások miatt, majd megszakad a szíve a gyásztól. Eleinte egy szót sem szól (Jób 2:13). Ha a társai ebből arra következtetnek, hogy hátat fordított Istennek, akkor nagyot tévednek. Jób az egyik pillanatban – talán úgy, hogy felemeli a fejét, és a szemükbe néz – ezt mondja nekik: „Mindhalálig feddhetetlen maradok!” (Jób 27:5). Mi adott neki ekkora erőt? Az, hogy soha nem veszítette el a reményt, hogy Jehova segíteni fog neki, és biztos volt benne, hogy szereti őt. Bízott benne, hogy még ha meg is kell halnia, Isten feltámasztja (Jób 14:13–15). w22.06 27:9

Nagy megtiszteltetés, hogy Jehovához imádkozhatunk. Gondolj csak bele: bármikor, bármilyen nyelven kiöntheted a szívedet neki. Imádkozhatsz hozzá, akár kórházban, akár börtönben, akár bármilyen más nehéz helyzetben vagy, és biztos lehetsz benne, hogy meghallgat téged. Ezt a különleges kincset soha nem szeretnénk természetesnek venni. Dávid király nagyra értékelte, hogy imádkozhat Jehovához: „Olyan legyen előtted imádságom, mint az elkészített füstölőszer” (Zsolt 141:1, 2). Dávid idejében a papok nagy gonddal készítették el a szent füstölőszert, melyet felajánlottak Istennek (2Móz 30:34, 35). Dávid az énekében arra utalt, hogy ő is igyekszik alaposan átgondolni, hogy mit fog mondani Jehovának. Szeretnénk követni Dávid példáját, hiszen arra vágyunk, hogy az imáinkkal örömet szerezzünk égi Atyánknak. w22.07 31:1-2, 4

Jehováé a bosszú. Jehova nem hatalmazott fel minket arra, hogy megtoroljuk a minket ért sérelmeket (Róma 12:20, 21). Mivel tökéletlenek vagyunk, nem látjuk át a teljes képet úgy, mint ő, és nem tudjuk helyesen megítélni a dolgokat (Héb 4:13). Ráadásul időnként az érzelmeink is eltorzítják az ítélőképességünket. Jehova ezért a következő gondolat leírására ihlette Jakabot: „ember haragja nem szolgálja Isten igazságosságát” (Jak 1:20). Biztosak lehetünk benne, hogy Jehova mindig helyesen cselekszik, és végül igazságot fog szolgáltatni nekünk. Ha megbocsátunk másoknak, azzal kifejezzük, hogy bízunk Jehova igazságosságában. Amikor Jehovára bízzuk a dolgokat, bizonyítjuk, hogy hiszünk abban, hogy ő jóvátesz minden kárt, melyet a bűn következtében kell elszenvednünk. Azt ígéri, hogy az új világban begyógyítja az érzelmi sebeinket, és a fájó emlékek „észbe sem jutnak, és fel sem ötlenek senkinek a szívében” (Ézs 65:17). w22.06 25:11-12

Az, hogy sok helyen üldöznek bennünket, már önmagában is bizonyítja, hogy azt tesszük, amit Jehova elvár tőlünk (Máté 5:11, 12). Jól tudjuk, hogy az üldözés mögött az Ördög áll. De semmi esélye sincs Jézussal szemben. Ő az ellenségeskedés dacára is megvalósítja, hogy minden nemzetben halljanak a jó hírről. Az is megnehezíti, hogy az egész földön hirdessük a jó hírt, hogy az emberek sokféle nyelvet beszélnek. De Jézus egy látomásban, amelyet János apostolnak adott, megjövendölte, hogy ez sem lesz leküzdhetetlen akadály (Jel 14:6, 7). Miből látjuk, hogy ez tényleg így van? A jw.org honlapunk ma már több mint 1000 nyelven tartalmaz bibliai témájú kiadványokat. A fő tanítási eszközünk, a Boldogan élhetsz örökké! könyv számos nyelvre le lett fordítva, és idővel több mint 700 nyelven lesz elérhető. w22.07 29:6-7

Jézus nagyon együttérző volt az emberekkel. Máté apostol ezt jegyezte fel róla: „Amikor látta a sokaságot, szánalmat érzett irántuk, mert látta, hogy elnyomják és elhanyagolják őket, és olyanok, mint a pásztor nélküli juhok” (Máté 9:36). És vajon Jehova hogyan érez az emberek iránt? Jézus ezt tanította róla: „az én égi Atyám sem szeretné, ha egy is elveszne e kisgyermekek közül” (Máté 18:14). Milyen megnyugtató tudni ezt! Az is segít fejlődnöd, és még jobban szeretned Jehovát, ha jobban megismered a gyülekezetben az érett testvéreket és testvérnőket. Ha kérdezgeted őket az élményeikről, láthatod, hogy mennyi örömet szerez nekik Jehova szolgálata, és hogy semelyik döntésüket sem kellett megbánniuk, amelyet Jehováért hoztak. És amikor neked kell fontos döntéseket hoznod, jó, ha segítséget kérsz tőlük. Ne feledd, „sok tanácsadóval… sikert lehet elérni”. w22.08 32:6-7

Egyikünk sem mentesülhet a próbák alól. De vigasztaló tudni, hogy nem egyedül kell megküzdenünk ezekkel. Jehova, a mi szerető égi Atyánk vigyáz ránk. Meghallja, amikor hozzá kiáltunk, és a segítségünkre siet (Ézs 43:2). Képesek leszünk kiállni a ránk váró nehézségeket, mivel Jehova mindent megad nekünk ehhez. Bármikor imádkozhatunk hozzá, erőt meríthetünk a Szavából és a bőséges szellemi táplálékból, és a testvéreink szerető támogatására is számíthatunk. Nagyon hálásak vagyunk azért, hogy égi Atyánk figyelemmel kíséri, mi történik velünk. A zsoltáríróhoz hasonlóan nekünk is „ujjong a szívünk” miatta (Zsolt 33:21). Úgy fejezhetjük ki a hálánkat, ha minél inkább a javunkra fordítjuk mindazt, amiről gondoskodik a számunkra. Ezenkívül igyekeznünk kell mindenben engedelmeskedni neki. Ha kitartunk a helyes úton, ő örökké vigyázni fog ránk. w22.08 33:15-16

Napjainkban a legtöbben nem igazán tudják, hogy kiben bízhatnak meg. Kétségeik vannak afelől, hogy a befolyásos emberek, mint például a politikusok, tudósok és üzletemberek, valóban az ő érdekeiket tartják-e szem előtt. Hasonlóan éreznek a keresztény egyházak vezetőivel kapcsolatban is. És mivel ezek a vallási vezetők azt állítják, hogy a Bibliára alapozzák a tanításaikat, nem meglepő, hogy az emberek a Bibliában sem bíznak. Mi, akik Jehovát szolgáljuk, meg vagyunk győződve arról, hogy ő az igazság Istene, és hogy mindig a legjobbat akarja nekünk (Zsolt 31:5; Ézs 48:17). Abban is teljesen megbízunk, amit a Bibliában olvasunk. Egyetértünk azzal a bibliatudóssal, aki a következőket írta: „Abban, amit Isten kijelentett, egy cseppnyi valótlanság vagy tévedés sincs. Mivel a szolgái megbíznak őbenne, a szavait sem vonják kétségbe.” w23.01 1:1-2

Ha segítünk a testvéreinknek megerősíteni a Jehovába vetett bizalmukat, azzal építhetjük őket. Sok olyan nehézséget élnek át, amely próbára teszi a hitüket. Vannak, akiket gúnyolnak. Mások súlyos betegséggel küzdenek. Néhány hittársunk még mindig szenved régi sérelmek miatt. És vannak testvérek, akik már nagyon régóta várják, hogy véget érjen ez a gonosz rendszer. Hasonló küzdelmeik voltak az első századi keresztényeknek is. Pál apostol az Írásokból érvelt, hogy segítsen a testvéreinek megerősíteni a hitüket. A zsidó keresztények között lehettek olyanok, akiknek segítségre volt szükségük, hogy meg tudják védeni a hitüket a zsidó rokonaikkal szemben, akik lenézték a keresztények hitét. Számukra biztosan hasznos volt az a levél, amelyet Pál a hébereknek írt (Héb 1:5, 6; 2:2, 3; 9:24, 25). Ebben hatásos érveket találhattak, amelyekkel alátámaszthatták a meggyőződésüket. w22.08 35:12-14

A mai világban az emberek nehezen tudnak megbízni másokban. Gyakran becsapják őket az üzletemberek, a politikusok és a vallási vezetők. Emellett sokszor csalódnak a szomszédaikban, a barátaikban, sőt még a családtagjaikban is. Nem kell csodálkoznunk ezen, hiszen a Biblia megjövendölte, hogy az utolsó napokban az emberek hűtlenek, rágalmazók és árulók lesznek. Pont úgy viselkednek, mint ennek a világrendszernek az istene, aki a legkevésbé sem nevezhető megbízhatónak (2Kor 4:4; 2Tim 3:1–4). Mi keresztényekként azonban más helyzetben vagyunk. Teljes mértékben megbízunk Jehovában. Tudjuk, hogy ő szeret minket, és soha nem hagyja el a barátait (Zsolt 9:10). Jézus is méltó a bizalmunkra, hiszen az életét adta értünk (1Pét 3:18). Továbbá a Bibliában is megbízunk, hiszen még sosem kellett csalódnunk a tanácsaiban (2Tim 3:16, 17). w22.09 37:1-2

Az igazi boldogság nem átmeneti jókedv, hanem olyan érzés, amely egész életünkben a miénk lehet. Hogyan lehetséges ez? Jézus a hegyi beszédben ezt mondta: „Boldogok, akik tudják, hogy szükségük van Istenre” (Máté 5:3). Jézus tisztában volt vele, hogy az ember úgy lett megalkotva, hogy a szíve mélyén vágyik rá, hogy megismerje és imádja a Teremtőjét. És mivel Jehova „a boldog Isten”, azok is boldogok, akik őt imádják (1Tim 1:11). Vajon csak akkor lehetünk boldogok, ha gondtalan az életünk, és minden ideális? Nem. Jézus a hegyi beszédben azt mondta, hogy még azok is „boldogok, akik keseregnek”. Aztán azt is mondta, hogy „boldogok, akiket üldöznek az igazságosságért” (Máté 5:4, 10, 11). Jézus szavaiból kiderül, hogy nem akkor leszünk boldogok, ha minden rendben van az életünkben, hanem akkor, ha közeledünk Istenhez (Jak 4:8). w22.10 41:1-3

A tisztánlátás segít egy kereszténynek felismerni, hogy mikor van ideje a hallgatásnak, és mikor a szólásnak (Préd 3:7). „Hallgatni arany” – tartja a mondás. Igen, vannak helyzetek, amikor egyértelműen jobb, ha csendben maradunk. Jó példa erre egy tapasztalt felvigyázó, akitől más gyülekezetekből is segítséget szoktak kérni a vének nehéz ügyekben. Egy vén, aki ismeri őt, ezt mondja róla: „Sosem mond el részleteket más gyülekezetek bizalmas ügyeiről.” Ezzel a saját gyülekezetében is kivívta a véntársai tiszteletét. Tudják, hogy nem kell attól félniük, hogy továbbad valamit a gyülekezetükről, ami nem tartozna másokra. A bizalomhoz őszinteségre is szükség van. Akkor tudunk valakiben megbízni, ha tudjuk, hogy mindig az igazat mondja (Ef 4:25; Héb 13:18). w22.09 38:14-15

Sokan nem figyelnek, amikor „az igazi bölcsesség az utcán kiált” (Péld 1:20). A Biblia szerint az ilyen emberek három fő csoportra oszthatók: a tapasztalatlanokra, a gúnyolódókra és az ostobákra (Péld 1:22–25). Egy tapasztalatlan ember naiv, könnyen elhisz bármit, és könnyen félrevezethető (Péld 14:15, lábj.). Több millióan vakon hisznek a politikusoknak vagy a vallási vezetőknek, és sokan közülük megdöbbennek, amikor rájönnek, hogy hazudtak nekik. De a Példabeszédek 1:22 olyanokról beszél, akik tudatosan maradnak tapasztalatlanok, mert így érzik jól magukat (Jer 5:31). Nem kíváncsiak arra, amit a Biblia tanít, hogy ne lehessen számonkérni őket a tetteikért. Mi természetesen nem szeretnénk szándékosan tudatlanok maradni (Péld 1:32; 27:12). w22.10 43:5-7

Jehova szervezete óvintézkedésekre ösztönöz minket. Például, rendszeresen emlékeztet, hogy adjuk meg a véneknek az aktuális elérhetőségünket, hogy vészhelyzet esetén utolérhessenek bennünket. Előfordulhat, hogy arra kér minket, maradjunk otthon, vagy hagyjuk el az otthonunkat, illetve útmutatást ad, hogyan juthatunk segélyhez, vagy hogyan segíthetünk másoknak. A vének felelőssége, hogy őrködjenek felettünk (Héb 13:17). Ezért ha nem követjük az útmutatásokat, a saját életünket és az övékét is veszélybe sodorhatjuk. Sok testvér, miután kénytelen volt elhagyni az otthonát természeti katasztrófa vagy zavargás miatt, igyekezett alkalmazkodni az új körülményekhez, és minél előbb újra részt venni a keresztényi tevékenységekben, ahogyan az első századi keresztények, akik az üldözés miatt szétszóródtak, de továbbra is hirdették „Isten szavának a jó hírét” (Csel 8:4). Az, hogy buzgón prédikálnak, segít nekik, hogy ne a nehézségekre összpontosítsanak, hanem Isten királyságára. Így könnyebb megőrizni az örömüket és a békéjüket. w22.12 51:12-13

Jehova mindannyiunkat értékesnek tart. Mielőtt Jézus elküldte az apostolait prédikálni, a verebekről beszélt, hogy eloszlassa az emberek ellenséges reakciójától való félelmüket (Máté 10:29–31). Bár a verebek rendkívül keveset értek Izraelben, Jézus ezt mondta: „Mégsem esik a földre egy sem közülük Atyátok tudta nélkül.” Majd hozzátette: „ti sokkal többet értek, mint a verebek!” Jézus arról biztosította az apostolait, hogy Jehova mindannyiukat értékesnek tartja, ezért nincs okuk félni az üldözéstől. Mivel a verebek a legelterjedtebb madarak voltak Izraelben, a tanítványok gyakran láthatták őket, miközben prédikáltak, és ilyenkor eszükbe juthattak Jézus szavai. Ha ilyen kis madarakat látsz, gondolj arra, hogy Jehova téged is nagyon értékesnek tart, sokkal értékesebbnek, mint a verebeket. Ő melletted áll, ezért nem kell félned az üldözéstől. w23.03 12:12

Ha ellenséges velünk a családunk, vagy elveszítettük a munkánkat, és a próbánk elhúzódik, kilátástalannak érezhetjük a helyzetünket, és nagyon elcsüggedhetünk. Ezt Sátán megpróbálhatja kihasználni arra, hogy elhitesse velünk, hogy Jehova már nem szeret minket. Talán még azt a gondolatot is igyekszik elültetni bennünk, hogy a nehézségeinkért Jehova vagy a szervezete a felelős. Valami hasonló történt az izraelitákkal is Egyiptomban. Kezdetben hittek abban, hogy Jehova Mózest és Áront használja fel arra, hogy kiszabadítsa őket a rabszolgaságból (2Móz 4:29–31). De miután a fáraó további terheket rakott rájuk, Jehovának ezt a két hűséges szolgáját kezdték el hibáztatni (2Móz 5:19, 20). Milyen szomorú, hogy így ellenük fordultak! Ha neked is elhúzódó próbát kell átélned, öntsd ki a szíved Jehovának, és kérd a segítségét. w22.11 47:5-6

Jehova az életadónk, ezért megvan a hatalma ahhoz, hogy életre keltse a halottakat. Jól bizonyítják ezt a Biblia feltámadásról szóló beszámolói. Jehova hatalmat adott például Illés prófétának arra, hogy feltámassza a sareptai özvegyasszony fiát (1Kir 17:21–23). Később Elizeus prófétának adott erőt ahhoz, hogy életre keltse a sunemi asszony fiát (2Kir 4:18–20, 34–37). Amikor Jézus a földön volt, őt is képessé tette arra, hogy feltámasszon másokat (Ján 11:23–25, 43, 44). Most pedig, hogy Jézus az égben van, Isten neki adott „minden hatalmat az égben és a földön”. Így be fogja tudni teljesíteni azt az ígéretét, hogy feltámasztja mindazokat, „akik az emléksírokban vannak”, mégpedig azzal a kilátással, hogy soha többé nem kell meghalniuk (Máté 28:18; Ján 5:26–29). w22.12 49:10

Azzal, hogy a nép semmibe vette Ezékielt, valójában Jehovát utasította el. A fenti bibliaversben feljegyzett szavak megnyugtatták Ezékielt, hogy a kedvezőtlen fogadtatás nem jelenti azt, hogy ő rosszul végezné a feladatát. Jehova arra is rámutatott, hogy amikor valóra válnak azok az ítéletek, amelyeket Ezékiel bejelent, „akkor majd megtudják, hogy próféta volt közöttük” (Ez 2:5; 33:33). Mindez kétségkívül erőt adott Ezékielnek ahhoz, hogy ellássa a feladatát. Mi is sok erőt meríthetünk abból, hogy tudjuk, Jehova bízott meg minket a prédikálással. Óriási megtiszteltetés, hogy a tanúinak nevez bennünket! (Ézs 43:10). Jehova így bátorította Ezékielt: „ne félj”. És nekünk is ezt mondja: „Ne rettegjetek”! (Ez 2:6). Ezékielhez hasonlóan mi is Jehovától kaptuk a feladatunkat, ő mellettünk áll, ezért nem kell félnünk (Ézs 44:8). w22.11 45:4-5

Nagyra értékeljük megbízható véneinket és kisegítőszolgáinkat. Hálásak vagyunk Jehovának, hogy ilyen lelkiismeretesen kiszolgálnak minket. Mi hogyan bizonyulhatunk megbízhatónak? Mivel őszintén szeretjük a testvéreinket, érdekel minket a hogylétük. De fontos, hogy ne kérdezgessük őket olyasmiről, ami nem tartozik ránk. Az első századi keresztény gyülekezetben sajnos voltak olyanok, akik pletykálkodtak, mások dolgába avatkoztak, és olyasmikről beszéltek, amikről nem kellett volna (1Tim 5:13). Mi biztosan nem akarunk rájuk hasonlítani. De előfordulhat, hogy valaki megoszt velünk egy bizalmas dolgot, és megkér, hogy ne adjuk tovább. Például lehet, hogy egy testvérnő beszél nekünk az egészségi vagy valamilyen más jellegű problémájáról. Tiszteletben kell tartanunk, ha azt szeretné, hogy ez köztünk maradjon. w22.09 38:7-8

A „megújítja a gondolkodásmódját” kifejezést az eredeti görög szöveg alapján úgy is vissza lehet adni, hogy „felújítja az elméjét”. Ez azt jelenti, hogy nem elegendő csupán „kidekorálnunk” az életünket néhány jótettel. Meg kell vizsgálnunk, milyenek is vagyunk valójában, és meg kell tennünk a szükséges változtatásokat, hogy az életünk minél inkább összhangban legyen Jehova elvárásaival. Ez nem egy egyszeri dolog, hanem folyamatos erőfeszítést kíván meg. Miután tökéletessé válunk, nem jelent majd küzdelmet mindig azt tennünk, ami helyes. Addig viszont keményen kell dolgoznunk azon, hogy Jehovának tetszően éljünk. Abból, ahogyan Pál a Róma 12:2-ben fogalmazott, kiderül, hogy szoros kapcsolat van a gondolkodásmódunk megújítása és Isten akaratának az érzékelése között. Ha nem szeretnénk, hogy ez a világ formálja a gondolkodásunkat, tudatosan tennünk kell ellene. Először is meg kell vizsgálnunk, hogy a céljaink és a döntéseink összhangban vannak-e Isten akaratával. w23.01 2:3-4

Vajon Jehova mindenbe beavatkozik, ami az életünkben történik, és ezért bármilyen rossz dolog ér is minket, az jó okkal van? Nem, ez nincs összhangban a Biblia tanításával (Préd 8:9; 9:11). Az viszont biztos, hogy Jehova teljesen tisztában van vele, milyen dolgokon megyünk keresztül, és odafigyel, amikor a segítségéért könyörgünk (Zsolt 34:15; Ézs 59:1). Sőt, miközben egy próbateljes helyzetben vagyunk, tapasztalhatjuk az áldását. De hogyan? Például úgy támogat minket a próbáinkban, hogy vigaszról és bátorításról gondoskodik, sokszor pont akkor, amikor a leginkább szükségünk van rá (2Kor 1:3, 4). Fel tudsz idézni olyan esetet, amikor Jehova erőt öntött beléd, pont, amikor a leginkább szükséged volt rá? Gyakran előfordul, hogy csak utólag ismerjük fel, hogyan segített át minket Jehova egy próbán. w23.01 3:13-15

Ez a vadállat majdnem ugyanúgy néz ki, mint a hétfejű vadállat, csak skarlátszínű. Úgy utal rá János apostol, hogy a vadállat képmása, és azt mondja róla, hogy ő a nyolcadik király (Jel 13:14, 15; 17:3, 8). Azt írja róla, hogy volt, de nincs, aztán újra megjelenik. Ez a leírás nagyon jól ráillik az Egyesült Nemzetek Szervezetére (ENSZ), amely a politikai rendszer érdekeit szolgálja. Először Népszövetségnek nevezték, majd a II. világháború idején megszűnt, később pedig újra létrejött a jelenlegi formájában. A vadállatok olyan propagandát terjesztenek majd, mellyel Jehova és a népe ellen hangolják az embereket. Jelképesen összegyűjtik az egész lakott föld királyait Armageddon háborújára, vagyis „a mindenható Isten nagy [napjára]” (Jel 16:13, 14, 16). w22.05 20:10-11

Miközben a gyermek Jézus növekedett, és már önállóan is tudta olvasni Isten Szavát, igazán megszerette azt, és alkalmazta is, amit tanult. Jól mutatja ezt az, hogy még csak 12 éves volt, amikor a templomban tartalmas beszélgetést folytatott olyan felnőttekkel, akik jártasak voltak az Írásokban. A beszámoló szerint „aki csak hallgatta, ámuldozott az értelmén és a válaszain” (Luk 2:46, 47, 52). Jézushoz hasonlóan mi is jól megismerhetjük és megszerethetjük a Bibliát, ha rendszeresen olvassuk. Sokat tanulhatunk abból, amit Jézus olyanoknak mondott, akik jól ismerték a törvényt. Az írástudók, farizeusok és szadduceusok rendszeresen olvasták Isten Szavát, mégsem értették a lényegét. Jézus három szempontra is rávilágított, hogy miért. Amit nekik mondott, az nekünk is segíteni fog, hogy 1. jobban megértsük, amit olvasunk, 2. értékes gyöngyszemeket találjunk, és 3. alkalmazni tudjuk a tanultakat. w23.02 7:2-3

Bizonyos dolgok egyértelműen veszélyt jelentenek a Jehovával ápolt kapcsolatunkra, és ezért kerülnünk kell őket. Ilyen például a flörtölés, a túlzott evés és ivás, a durva beszéd, az erőszakos témájú kikapcsolódás és a pornográfia (Zsolt 101:3). De Sátán folyton ránk leselkedik (1Pét 5:8). Ha nem vagyunk éberek, sikerülhet neki elültetni bennünk olyan rossz tulajdonságok magját, mint az irigység, a becstelenség, a kapzsiság, a gyűlölet, a büszkeség vagy a neheztelés (Gal 5:19–21). Ha nem teszünk azonnal ellene semmit, az ilyen rossz tulajdonságok elburjánozhatnak a szívünkben, akárcsak egy gyom, és rengeteg kárt okozhatnak (Jak 1:14, 15). Alattomos veszélyt jelenthet például a rossz társaság. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy milyen nagy hatással vannak ránk azok, akikkel időt töltünk (1Kor 15:33). Ha vigyázunk magunkra, akkor csak annyit leszünk nem Tanúkkal, amennyit muszáj (2Kor 6:15). Észrevesszük a veszélyt, és nagy ívben elkerüljük. w23.02 8:7, 10-11

Biztos te is tapasztalod, hogy minél jobban megismered Jehovát, annál inkább megszereted, és ez arra ösztönöz, hogy közelebb kerülj hozzá. Ez a folyamat soha nem kell hogy véget érjen. Jehova arra kér, hogy örvendeztesd meg a szívét (Péld 23:15, 16). A szavaiddal és a tetteiddel is örömet szerezhetsz neki. Igazából azzal tudod megmutatni, hogy mennyire szereted őt, ahogyan élsz. Ha az ő szolgálatát választod, az a lehető legjobb életút. Milyen kiemelkedő módon bizonyíthatod, hogy szereted Jehovát? Az első lépés az, hogy egy különleges ima keretében átadod magad neki (Zsolt 40:8). Utána pedig mások tudomására hozod a döntésedet azáltal, hogy megkeresztelkedsz. Ez óriási mérföldkő, de egyúttal örömteli alkalom is. Innentől kezdve nem magadért élsz, hanem Jehováért (Róma 14:8; 1Pét 4:1, 2). Talán tartasz ettől a komoly lépéstől, de ha megteszed, a lehető legjobb döntést hozod, amely igazán boldog élethez vezet. w23.03 10:14-15