Szeptember

Ha példamutató a beszédünk, azzal segítünk a környezetünkben élőknek felismerni a különbséget „aközött, aki szolgálja Istent, és aközött, aki nem szolgálja őt” (Mal 3:18). Ilyen élményben volt része egy testvérnőnek, Kimberlynek is. A középiskolában egy feladat kapcsán együtt kellett működnie az egyik osztálytársával. A közös munka során az osztálytársa felismerte, hogy Kimberly mennyire más, mint a többiek: nem beszél ki másokat a hátuk mögött, mindig kedves, és sosem káromkodik. Kimberly viselkedése olyan mély benyomást tett rá, hogy elkezdte vele tanulmányozni a Bibliát. Milyen jó érzés Jehovának, amikor azt látja, hogy a kedves beszédünkkel az igazsághoz vonzunk másokat! Az a szívünk vágya, hogy a beszédünkkel tiszteletet szerezzünk Jehovának. w22.04 15:5-7

Mária Magdalénát hét démon kínozta, de Jézus megszabadította őt a gonosz szellemektől. A hála arra indította Máriát, hogy Jézus követője legyen, és támogassa őt a szolgálata során (Luk 8:1–3). Ekkor még nem is sejtette, hogy Jézus még ennél is nagyobb dolgot fog tenni érte. Jézus nem sokkal később az életét adta, hogy „aki hisz benne”, örökké élhessen (Ján 3:16). Mária végig ragaszkodott Jézushoz. Még akkor is ott volt, hogy támogassa őt és a hozzá közel állókat, amikor Jézus a kínoszlopon függött (Ján 19:25). A halála után pedig két másik asszonnyal elment a sírjához, hogy fűszerekkel bekenjék a testét (Márk 16:1, 2). Ezután abban az örömben lehetett része, hogy személyesen találkozhatott és beszélhetett a feltámasztott Jézussal, amire a legtöbb tanítványnak nem volt lehetősége (Ján 20:11–18). w23.01 5:4

Nem hagyatkozhatunk pusztán arra, amit a múltban tettünk Jehova szolgálatában. Még ha a jelenlegi körülményeink miatt nem is tudunk annyit tenni „az Úr munkájában”, mint korábban, meg kell őriznünk a buzgalmunkat és az éberségünket (1Kor 15:58; Máté 24:13; Márk 13:33). Lelkesen, teljes szívünkből szolgáljuk Jehovát! Jézus szembesítette a laodiceai gyülekezetet azzal, hogy sajnos langyossá váltak Jehova imádatában. A közönyösségük miatt „nyomorult” és „szánalmas” állapotban voltak, ezért fel kellett éleszteniük a buzgalmukat Jehova imádata iránt (Jel 3:16, 17, 19). Jézusnak ez a tanácsa arra figyelmeztet minket, hogy vegyük észre, ha veszítettünk a lelkesedésünkből, és mélyítsük el magunkban az értékelést azért a sok jóért, amit Jehovától és a szervezetétől kapunk (Jel 3:18). Sohasem szeretnénk elhanyagolni Jehova imádatát azért, hogy kényelmes életet alakíthassunk ki magunknak. w22.05 19:7-8

Jehova több ezer évvel ezelőtt elkezdett írni egy könyvet. Ebbe a különleges könyvbe neveket jegyez fel. A legelső név Ábelé, aki hűségesen imádta őt (Luk 11:50, 51). Azóta pedig több millió ember neve került még bele. A Biblia többféleképpen is utal erre a könyvre. Nevezi emlékkönyvnek, az élet könyvének, és az élet tekercsének is (Mal 3:16; Jel 3:5; 17:8). Az élet könyvében azoknak a neve szerepel, akik mélységes tisztelettel imádják Jehovát, és szeretik a nevét. Nekik az a reménységük, hogy örökké élhetnek. A mi nevünk akkor kerülhet bele ebbe a könyvbe, ha szoros kapcsolatot ápolunk Jehovával, és erre csak akkor van lehetőségünk, hogyha hiszünk az ő Fiának, Jézus Krisztusnak a váltságáldozatában (Ján 3:16, 36). Akár égi, akár földi örök életben reménykedünk, mindannyian szeretnénk, hogy benne legyen a nevünk ebben a könyvben. w22.09 39:1-2

A Jelenések könyve ír egy nagy, tűzszínű sárkányról (Jel 12:3). A sárkány harcol Jézus és az angyalai ellen (Jel 12:7–9). Továbbá megtámadja Isten népét, és hatalmat ad a vadállatoknak, vagyis az emberi kormányzatoknak (Jel 12:17; 13:4). De ki ez a sárkány? Nem más, mint az őskígyó, „akit Ördögnek és Sátánnak neveznek” (Jel 12:9; 20:2). Ő irányítja a háttérből Jehova összes ellenségét. Mi fog történni vele? A Jelenések 20:1–3-ból kiderül, hogy egy angyal a mélységbe dobja őt, ahol fogva lesz tartva, mintha csak börtönben lenne. Így nem fogja többé félrevezetni a nemzeteket, míg véget nem ér az 1000 év. A prófécia szerint végül az Ördögöt és a démonait a tűz és kén tavába dobják, ami arra utal, hogy örökre meg lesznek semmisítve. Gondolj bele, milyen csodálatos lesz majd az élet, ha Sátán és a démonai nem lesznek többé! w22.05 20:19-20

Jézus szorgalmas ember volt. Amikor a földön élt, egy ideig ácsként dolgozott (Márk 6:3). A szülei biztosan nagyra értékelték, hogy a munkájával hozzájárult a népes családjuk fenntartásához. Nyilván tökéletes munkát végzett, úgyhogy képzelhetjük, milyen sok megrendelése volt! És ahhoz sem fér kétség, hogy Jézus élvezte a munkáját. De a munkája mellett Jehova imádatára is mindig szánt időt (Ján 7:15). Amikor pedig már minden idejét Jehova szolgálatának szentelte, a következőt tanította: „Ne olyan ennivalóért dolgozzatok, amely tönkremegy, hanem olyanért, amely megmarad” (Ján 6:27). A hegyi beszédben erre ösztönözte a hallgatóit: „az égben gyűjtsetek magatoknak kincseket” (Máté 6:20). Jehova bölcs tanácsai segítenek nekünk, hogy megfelelően gondolkodjunk a munkánkról. Azt tanuljuk, hogy „[dolgozzunk] keményen, jó munkát végezve”. w22.05 22:9-10

Euniké jó példát mutatott Timóteusznak, aki tapasztalhatta, hogy az édesanyját a Jehova iránti erős szeretet ösztönzi tettekre, és hogy boldoggá teszi őt Jehova szolgálata. Ma is sok olyan édesanya van, aki szavak nélkül, pusztán a jó példájával arra ösztönzi a családtagjait, hogy válasszák Jehova szolgálatát (1Pét 3:1, 2). Ez neked is sikerülhet! Tartsd becsben a Jehovával ápolt kapcsolatodat! (5Móz 6:5, 6). Anyaként rengeteg áldozatot hozol a gyermekeidért. Időt, pénzt és erőt nem sajnálva gondoskodsz róluk, és sokszor még az alvásról is lemondasz értük. De vigyáznod kell, nehogy háttérbe szoruljon a Jehovával ápolt kapcsolatod. Rendszeresen fordíts időt arra, hogy egyedül imádkozz hozzá, tanulmányozd a Bibliát, és hogy ott legyél az összejöveteleken. Ez segíteni fog abban, hogy erős maradjon a hited, és így jó példát tudsz mutatni a családodnak, és a gyülekezetednek is. w22.04 17:1, 12-13

Mennyire jó érzés, hogy nem minket terhel az a hatalmas felelősség, hogy megítéljünk másokat! Ez a fontos feladat Jehováé, a világegyetem legfőbb bírájáé (Róma 14:10–12). Biztosak lehetünk benne, hogy ő mindig a tökéletes erkölcsi mércéje szerint ítél, és ezért sosem igazságtalan (1Móz 18:25). Már nagyon várjuk az új világot, ahol Jehova minden kárt jóvá fog tenni, melyet a bűnös emberek okoztak. Akkor végleg be fogja gyógyítani a fizikai és az érzelmi sebeinket (Zsolt 72:12–14; Jel 21:3, 4). Sőt, ezek idővel eszünkbe sem jutnak majd. De már most is hálásak lehetünk azért, hogy Jehova úgy alkotott meg minket, hogy hasonlítsunk rá, és mi is képesek legyünk megbocsátani másoknak. w22.06 25:18-19

Egy igazán jó bíróról elmondhatjuk, hogy töviről hegyire ismeri a törvényt. Tisztán látja, hogy mi számít helyesnek és helytelennek. És még mi tesz valakit jó bíróvá? Az, ha az ügyhöz kapcsolódó összes tényt figyelembe veszi, mielőtt ítéletet hoz. Jehova ebből a szempontból is a lehető legjobb bíró. Az emberi bírók csak az alapján tudnak ítélni, amit látnak és hallanak. Viszont Jehova mindig minden részlettel tisztában van egy üggyel kapcsolatban (1Móz 18:20, 21; Zsolt 90:8). Mindenkiről tudja, hogy hogyan befolyásolják a tetteit a génjei, a neveltetése, a körülményei, a lelki és a mentális állapota. Ezenkívül olvas a szívünkben, vagyis ismeri az indítékainkat és a vágyainkat. Semmi sincs, ami rejtve lenne előtte (Héb 4:13). Ezért amikor Jehova eldönti, hogy megbocsásson-e valakinek, minden tényezőt figyelembe vesz. w22.06 24:8-9

Fontos figyelmet szentelnünk annak, hogy milyen módszerekkel támadta Sátán Jóbot, mert napjainkban ugyanezeket használja ellenünk. Minket is azzal vádol, hogy nem szeretjük őszintén Jehovát, és bármikor megtagadjuk őt, ha veszélybe kerül az életünk. Emellett azt állítja, hogy Jehova sem szeret bennünket, és nem számítanak neki a szolgálatában tett erőfeszítéseink. Milyen jó, hogy Jehova figyelmeztet Sátán módszereire! Így az Ördög nem tud túljárni az eszünkön. A próbáink lehetőséget adnak rá, hogy jobban megismerjük magunkat. Azok a nehézségek, amelyeken Jób keresztülment, segítettek neki felismerni, hogy mik a gyengeségei, és így változtatni tudott rajtuk. Például ráébredt, hogy alázatosabbnak kell lennie (Jób 42:3). Ugyanígy a minket érő megpróbáltatások is felszínre hozhatják, hogy milyen tulajdonságokon kell még csiszolnunk. w22.06 27:13-14

Hogyan biztosít minket Jehova a támogatásáról? Például mielőtt kijelentette, hogy „ti vagytok az én tanúim”, a következőket mondta: „Ha vízen kelsz át, én veled leszek, és ha folyókon, nem borítanak el. Ha tűzön mész át, nem égsz meg, és a láng sem perzsel meg” (Ézs 43:2). Bár időnként úgy érezhetjük, hogy elárasztanak minket a gondok, és tüzes próbákon megyünk keresztül, Jehova segítségével ki tudunk tartani a szolgálatban (Ézs 41:13). A legtöbb ember elutasítja az üzenetünket. De ne feledjük, hogy a negatív reakciójuk nem jelenti azt, hogy mi rosszul végeznénk a feladatunkat. Megnyugtat minket a tudat, hogy Jehovának örömet szerzünk azzal, ha a nehézségek ellenére folytatjuk a jó hír hirdetését. Pál apostol kijelentette: „[mindenki] a maga jutalmát fogja megkapni a munkája alapján” (1Kor 3:8; 4:1, 2). w22.11 45:5-6

Látjuk teljesedni azt a próféciát, mely szerint „mindenféle nyelvet beszélő” ember megtanulja a tiszta nyelvet, azaz megismeri a Bibliában található igazságot (Zak 8:23; Sof 3:9). Jehova szervezetéhez jóval több mint 8 millió ember tartozik 240 országban és régióban, és évente százezernél is többen keresztelkednek meg. De nem ezek a számok nyűgöznek le minket igazán, hanem az, ahogyan az új tanítványok felveszik „az új egyéniséget” (Kol 3:8–10). Szakítanak az erkölcstelen és erőszakos életmódjukkal, és megváltoztatják az előítéletekkel és nacionalizmussal átitatott gondolkodásukat. Az Ézsaiás 2:4-ben szereplő prófécia is teljesedik, hiszen „hadakozást többé nem tanulnak”. Azzal, hogy törekszünk a keresztényi tulajdonságokat erősíteni magunkban, másokat is Jehova szervezetéhez vonzunk, és bizonyítjuk, hogy követjük Jézus példáját (Ján 13:35). Az, hogy Jehovának ilyen tiszta népe van, azt mutatja, hogy Jézus Krisztus vezet és támogat bennünket. w22.07 29:7-8

Bár szeretnénk közvetlenek lenni az imáinkban, nem szabad túlságosan laza stílusban fogalmaznunk. Hogy kellő tisztelettel tudjunk imádkozni Jehovához, jó, ha elgondolkodunk azokon a látomásokon, melyeket Ézsaiás, Ezékiel, Dániel és János kapott. Jehova mindegyikben dicsőséges királyként jelenik meg. Ézsaiás úgy látta Jehovát, hogy „egy fenséges és kiemelkedő trónon” ül (Ézs 6:1–3). Ezékiel látomásában egy égi szekéren jelent meg, és „olyan ragyogás vette őt körül, mint amilyen a… szivárványé” (Ez 1:26–28). Dániel úgy utalt rá, mint „aki ősidőktől fogva létezik”, a ruhája fehér, a trónja pedig lángoló tűz (Dán 7:9, 10). János apostol látomásában pedig Jehova trónja körül „egy smaragdhoz hasonló szivárvány volt” (Jel 4:2–4). Ha elmélkedünk Jehova dicsőségén, elmélyül az értékelésünk az ima lehetősége iránt, és arra ösztönöz, hogy mindig tisztelettel forduljunk Istenünkhöz. w22.07 31:3

Sátán folyamatosan gátolni próbál minden fiatalt az előrehaladásban. Például előbb-utóbb találkozni fogsz az evolúció elméletével. Amíg kisebb voltál, talán nem érdekelt, de most lehet, hogy az iskolában a tananyag része. Ráadásul elsőre nagyon logikusnak tűnhet az, ahogyan a tanárok beszélnek róla. Ám ők talán sosem vizsgálták meg komolyan, hogy milyen bizonyítékok szólnak egy Teremtő létezése mellett. Nagyon találó a következő bibliai megállapítás: „Aki elsőnek ismerteti az ügyét, annak látszólag igaza van, de aztán jön a másik fél, és kérdéseket tesz fel neki” (Péld 18:17). Szóval ahelyett, hogy kész tényként elfogadnád, amit a tanárok mondanak, kutass a témában, és nézz utána, hogy a Biblia és a kiadványaink mit írnak a teremtésről. w22.08 32:2, 8

Csak akkor tudjuk igazán a javunkra fordítani a Biblia olvasását, ha megértjük, amit olvasunk. Sokat tanít erről az, amikor egy törvénytudó meg akarta tudni Jézustól, hogy mit kell tennie az örök élet elnyeréséhez (Luk 10:25–29). Jézus megkérdezte tőle: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan érted?” A férfi helyesen válaszolt, és idézte a törvényből, hogy szeretnie kell Istent és az embertársát (3Móz 19:18; 5Móz 6:5). De aztán megkérdezte, hogy ki valójában az embertársa. Ebből kiderült, hogy igazából nem értette meg, amit Isten Szavában olvasott, így pedig nem is tudta megfelelően alkalmazni. Csak Jehova szent szellemével tudjuk megérteni a Bibliát, ezért kérjük Jehovától, hogy segítsen nekünk a szellemével koncentrálni, majd kérjük tőle, hogy segítsen alkalmazni, amit tanultunk. w23.02 7:4-5

„Te hogyan ismerted meg az igazságot?” Gyakran feltesszük ezt a kérdést a hittársainknak, ha szeretnénk jobban megismerni őket, és kétségkívül tőlünk is sokszor kérdezték már ezt. Nagyon szeretjük meghallgatni, hogy mások hogyan ismerték és szerették meg Jehovát. És mi is szívesen elmeséljük, hogy miért jelent nekünk sokat az igazság (Róma 1:11). Az ilyen beszélgetések még inkább tudatosítják bennünk, hogy milyen értékes kincsre leltünk. Emellett megerősítik az elhatározásunkat, hogy mindig az igazságban akarunk járni, vagyis továbbra is igyekszünk Jehovának tetszően élni. Számos oka van annak, hogy szeretjük az igazságot. Ezek közül a legfőbb, hogy szeretjük Jehova Istent, akitől az igazság származik. Szavából, a Bibliából megtudtuk, hogy ő az ég és a föld hatalmas teremtője, és egyben a szerető égi Atyánk is, aki gyengéden törődik velünk (1Pét 5:7). w22.08 34:1, 3

Pál apostol arra ösztönözte a testvéreit, hogy fejezzék ki egymás iránt a szeretetüket jótettekkel (Héb 10:24). Nemcsak a szavaival buzdította őket, hanem a példájával is. Amikor Júdeában éhínség tört ki, Pál is részt vett a segély eljuttatásában (Csel 11:27–30). Igen, Pálra jellemző volt az, hogy a prédikálás és a tanítás mellett mindig kereste a módját, hogyan támogathatná a rászorulókat. Az ilyen törődés megerősítette a hittársaiban, hogy Jehova mindig gondoskodni fog róluk. Mi is követhetjük Pál példáját, ha katasztrófák idején felajánljuk az erőnket, az időnket vagy a szakértelmünket. Azzal is támogathatjuk a testvéreinket, ha rendszeresen adományt küldünk a világméretű munkára. Az ilyen jótettek építik a testvéreink hitét, és megerősítik bennük azt, hogy Jehova sosem fogja magukra hagyni őket. w22.08 35:14

A Biblia tele van olyan próféciákkal, amelyek már beteljesedtek. Közülük némelyik esetében több száz év is eltelt a prófécia lejegyzése és beteljesedése között. A történelmi bizonyítékok is megerősítik ezt. És nem is várnánk mást, hiszen a Biblia próféciái Jehova Istentől származnak. Nézzünk most egy konkrét példát. Ézsaiás az i. e. nyolcadik században megjövendölte, hogy az akkoriban nagy hatalmú város, Babilon el fog esni. Leírta, hogy a hadművelet vezetője egy Círusz nevű férfi lesz, és azt is, hogy hogyan fogják elfoglalni a várost (Ézs 44:27–45:2). Továbbá arról prófétált, hogy végül Babilont le fogják rombolni, és lakatlan lesz (Ézs 13:19, 20). I. e. 539-ben a médek és a perzsák elfoglalták Babilont, és az egykor dicsőséges város helyén ma csak romokat találunk. w23.01 1:10

Óriási megtiszteltetés, hogy Jehova imádóinak világméretű családjához tartozhatunk! (Márk 10:29, 30). Nagyon szeretjük Jehovát, és mindent megteszünk azért, hogy az ő alapelvei szerint éljünk. Bár eltérő lehet a nyelvünk, a kultúránk és az öltözködésünk, mégis közel érezzük magunkat egymáshoz, már akkor is, amikor először találkozunk. Különösen boldoggá tesz minket, amikor együtt dicsérhetjük és imádhatjuk szerető égi Atyánkat. Nagyon fontos, hogy szoros kapcsolatban maradjunk a testvéreinkkel (Zsolt 133:1). Például, amikor nehézségekkel küzdünk, segíthetnek hordozni a terheinket (Róma 15:1; Gal 6:2). Ezenkívül arra ösztönözhetnek minket, hogy maradjunk közel Jehovához, és továbbra is lelkesen szolgáljuk őt (Héb 10:23–25). Vagy gondoljunk csak bele, hogy mekkora védelmet jelent a gyülekezet a közös ellenségünkkel, Sátánnal és a világával szemben! w22.09 37:3-4

Lehet, hogy próba alá kerül az önuralmunk, amikor a közösségi médiát használjuk. Sajnos könnyű beleesni abba a hibába, hogy sokakkal megosztunk valamit, amit nem kellett volna. Utána már lehetetlen kontrollálni, hogy az információt mire használják fel, vagy mekkora kárt okozunk vele. Szintén az önuralom segít abban, hogy ne sodorjuk veszélybe a hittársainkat, ha egy olyan országban élünk, ahol a munkánk be van tiltva vagy korlátozás alatt áll. Például lehet, hogy egy rendőrségi kihallgatás során megpróbálnak információt kicsalni belőlünk a testvéreinkkel kapcsolatban. Ilyenkor a zsoltáríróhoz hasonlóan ügyelünk a szánkra, és megzabolázzuk (Zsolt 39:1). Igen, ha van önuralmunk, az hozzájárul ahhoz, hogy megbízzanak bennünk a családtagjaink, a barátaink és a testvérek. w22.09 38:16

A boldogságunkhoz elengedhetetlen, hogy rendszeresen fogyasszunk szellemi táplálékot. Jézus ezt így fogalmazta meg: „Ne csak kenyérrel éljen az ember, hanem minden kijelentéssel, amelyet Jehova mond” (Máté 4:4). Ha szeretnénk boldogok lenni, ne engedjük, hogy akár csak egyetlen nap is elmúljon úgy, hogy nem olvastuk Isten Szavát. Mivel Jehova nagyon szeret minket, a Szavában választ ad fontos kérdésekre, amik a legtöbb embert foglalkoztatják. Például feltárja, hogy mi a szándéka velünk; megtanítja, hogyan kerülhetünk közel hozzá; és mit kell tennünk ahhoz, hogy megbocsássa a bűneinket. Ezenkívül elmondja, milyen csodálatos jövő vár ránk (Jer 29:11). Amikor megértjük ezeket a fontos tanításokat a Bibliából, öröm tölti el a szívünket. Ezért amikor egy nehéz időszakon megyünk keresztül, fordítsunk több időt a Biblia olvasására és az olvasottakon való elmélkedésre! w22.10 41:4-6

A Biblia arra ösztönöz minket, hogy ne maradjunk tapasztalatlanok. Úgy válhatunk jó értelemben tapasztalttá, ha alkalmazzuk a Biblia alapelveit. Így saját magunk láthatjuk, hogyan segítenek ezek elkerülni a problémákat és jó döntéseket hozni. Jól tesszük, ha időről időre átgondoljuk, hogy mennyit sikerült fejlődnünk, például ilyen kérdésekkel: „Ha már egy ideje tanulmányozom a Bibliát, és részt veszek az összejöveteleken, mi tart vissza attól, hogy átadjam az életemet Jehovának, és megkeresztelkedjek? Ha már megkeresztelkedtem, mennyit fejlődtem a prédikálásban és a tanításban? Azt mutatják a döntéseim, hogy a bibliai alapelvek vezetnek? Keresztényhez illően bánok másokkal?” Ha felismerjük, hogy még van mit fejlődnünk, akkor fogadjuk meg Jehova emlékeztetőit, melyek „bölccsé [teszik] a tapasztalatlant” (Zsolt 19:7). w22.10 43:8

Ezékiel tanúja lehetett annak, hogy milyen rendkívüli erőt képvisel Isten szelleme. Látomásban látta, amint ez a szellem a hatalmas szellemteremtményeken, valamint az égi szekér óriási kerekein működik (Ez 1:21). Milyen hatással volt ez rá? A következőket írta erről: „Amikor megláttam ezt, arcra borultam”. Vagyis annyira lenyűgözte a látvány, hogy a földre rogyott (Ez 1:28). Később is, ha visszagondolt erre a látomásra, biztosan megerősítette abban, hogy Isten szellemének a segítségével el tudja látni a feladatát. Jehova ezt parancsolta neki: „Embernek fia! Állj a lábadra, hadd beszéljek veled.” Ezékielnek ez a parancs, valamint Isten szelleme kellő erőt adott ahhoz, hogy felkeljen a földről (Ez 2:1, 2). Később is, a szolgálata végzése során „Jehova ereje”, vagyis szent szelleme működött rajta (Ez 3:22; 8:1; 33:22; 37:1; 40:1). w22.11 45:7-8

Ézsaiás olyan oktatónak írja le Jehovát, aki a tanítványai mögött megy. Onnan mondja nekik, melyik irányba haladjanak. Mire utal ezzel? Arra, hogy Jehova a Biblián keresztül is oktat minket. Azért mondhatjuk, hogy a hangja mögöttünk szól, mert a Bibliát évszázadokkal ezelőtt jegyezték fel. Amikor olvassuk, Jehova hangját jelképesen a hátunk mögül, a régmúltból halljuk (Ézs 51:4). Hogyan meríthetjük a lehető legtöbb hasznot Jehova vezetéséből? Ézsaiás szavai két lépésre utalnak. Ezt írta: „Ez az út. Ezen járjatok!” Tehát az első lépés az, hogy megismerjük a helyes utat, a második pedig az, hogy rajta járunk. Mit jelent ez a gyakorlatban? 1. A Bibliából, illetve a szervezettől kapott magyarázatokból megtanuljuk, mit vár el tőlünk Jehova. 2. Alkalmazzuk a tanultakat. Mindkét lépés elengedhetetlen, ha szeretnénk örömmel kitartani a nehézségeinkben, és elnyerni Jehova áldását. w22.11 46:10-11

Nem sokkal az apostolok halála után álkeresztények szivárogtak be a gyülekezetbe (Máté 13:24–27, 37–39). „Kiforgatott dolgokat [beszéltek], hogy maguk után vonják a tanítványokat” (Csel 20:30). A hitehagyott keresztények egy idő után tagadták, hogy Krisztus „egyszer s mindenkorra felajánlotta magát, hogy sokak bűnét hordozza”. Azt állították, hogy az áldozatát újra meg újra meg kell ismételni (Héb 9:27, 28). Ma sok őszintén vallásos ember ebben a tévhitben él. Ezért rendszeresen, akár naponta elmennek a templomba, hogy megemlékezzenek Jézus áldozatáról. Például a katolikus egyházban a miseáldozat bemutatásának hívják ezt a szertartást. Más egyházak nem emlékeznek meg ilyen gyakran Jézus áldozatáról, de a legtöbb hívőre ott is igaz, hogy nem sokat tudnak a váltság jelentőségéről. w23.01 4:5

Jézus az ezeréves uralma során fel fogja támasztani a halottakat, és segít az engedelmes embereknek tökéletessé válni. Akiket Jehova igazságosnak ítél, „öröklik a földet, és örökké rajta laknak” (Zsolt 37:10, 11, 29). Milyen nagy öröm lesz, hogy „megsemmisül az utolsó ellenség, a halál”! (1Kor 15:26). A Biblia alapján szilárdan bízhatunk abban, hogy örökké élhetünk. Ez a reménység erőt adhat nekünk ahhoz, hogy kitartsunk. De vajon azért akarunk hűségesek maradni, hogy örökké élhessünk? Nem. Elsősorban a Jehova és a Jézus iránti szeretet indít erre bennünket (2Kor 5:14, 15). Mindent megteszünk, hogy elsajátítsuk a tulajdonságaikat, és megosszuk másokkal a reménységünket (Róma 10:13–15). Ez segít, hogy önfeláldozóak és nagylelkűek legyünk, olyanok, akiknek Jehova szeretne örökre a barátja lenni. w22.12 49:15-16

Ha üldöznek minket a hitünk miatt, és bármelyik pillanatban letartóztathatnak, könnyen lehet, hogy aggódni és félni kezdünk. Ezek természetes érzések, mégsem szabad engednünk, hogy eluralkodjanak rajtunk. Jézus figyelmeztetett, hogy ha nem vigyázunk, az üldözés miatt elbotolhatunk (Ján 16:1, 2). Az igaz, hogy Jézus figyelmeztetett minket az üldözésre, de bátorított is, hogy képesek leszünk hűségesek maradni (Ján 15:20; 16:33). Ha a tevékenységünket betiltják vagy jelentősen korlátozzák, valószínűleg útmutatásokat kapunk a fiókhivataltól és a vénektől. Ezek azt a célt szolgálják, hogy megvédjenek minket, továbbra is megkapjuk a szellemi táplálékot, és amennyire csak lehet, végezni tudjuk a prédikálómunkát. Teljes mértékben kövessük az útmutatásokat (Jak 3:17). Ezenkívül vigyázzunk, nehogy bármit is elmondjunk illetékteleneknek a testvéreinkről (Préd 3:7). w22.12 51:14-16

Jézus ma is irányítja a prédikálómunkát, hogy az emberek az egész világon halljanak a királyság jó híréről. Ő megteszi a maga részét, hiszen a szervezet által képzésről gondoskodik, és hatékony eszközöket ad nekünk a tanítványképzéshez (Máté 28:18–20). Mi is tegyük meg a magunk részét: hirdessük lelkesen a jó hírt, miközben éberen várjuk, hogy Jehova véget vessen ennek a gonosz világnak. Ha megfogadjuk a Héberek 6:11, 12-ben olvasható ösztönzést, mindvégig ragaszkodni fogunk a reménységünkhöz. Jehova kitűzte azt a napot és órát, amikor véget vet Sátán világának. Akkor majd maradéktalanul teljesíti az ígéreteit. De néha úgy érezhetjük, hogy túl sokáig tart ez a világ. Mégis biztosak lehetünk benne, hogy Jehova napja „nem késik el” (Hab 2:3). Ezért határozzuk el, hogy Jehovára figyelünk szüntelen, és megmentő Istenünkre várakozunk! (Mik 7:7). w23.02 8:15-16

Egy hegymászónak az a célja, hogy felérjen a hegycsúcsra. De útközben is megáll időnként, hogy gyönyörködjön a tájban. Ehhez hasonlóan jó, ha te is rendszeresen átgondolod, hogy hogyan tapasztalod Jehova támogatását, miközben épp küzdesz egy próbával. Minden nap végén feltehetnéd magadnak a kérdést: „Hogyan tapasztaltam ma Jehova áldását? Hogyan segít kitartanom?” Próbálj találni legalább egy dolgot, amiért hálás lehetsz Jehovának, és amiből láthatod, hogy bizonyos értelemben téged is sikeressé tesz. Teljesen természetes és helyénvaló, ha egy próba közben azért imádkozol, hogy Jehova vessen véget a nehézségeknek (Flp 4:6). De fontos, hogy közben vedd észre, hogyan tapasztalod már a próba alatt is Jehova áldását, és legyél érte hálás. Ne feledd, ő megígérte, hogy megerősít téged, és segít kitartani. Te is átélheted, hogy Jehova már a próbák közepette is sikeressé tesz (1Móz 41:51, 52). w23.01 3:17-18

Az életmódom azt tükrözi, hogy tisztában vagyok vele, mennyire közel van ennek a világrendszernek a vége? A továbbtanulással és a munkával kapcsolatos döntéseim azt mutatják, hogy Jehova szolgálata a legfontosabb? Hiszek abban, hogy Jehova képes gondoskodni rólam és a családomról? Biztosak lehetünk benne, hogy nagyon boldoggá tesszük Jehovát, ha igyekszünk az akaratával összhangban élni (Máté 6:25–27, 33; Flp 4:12, 13). Vizsgáljuk meg rendszeresen a gondolkodásunkat, majd pedig változtassunk rajta, ha kell. Pál apostol is erre buzdította a korintusziakat: „Állandóan vizsgáljátok meg, hogy ragaszkodtok-e a hithez, és győződjetek meg arról, hogy milyenek vagytok” (2Kor 13:5). Tehát folyamatosan meg kell újítanunk a gondolkodásunkat azáltal, hogy olvassuk Isten Szavát, megtanulunk úgy gondolkodni, ahogy ő, és aztán változtatunk azon, amin kell, hogy a kedvében járjunk (1Kor 2:14–16). w23.01 2:5-6