November

A keresztények beszédében nincs helye a káromkodásnak. De vannak a becsmérlő beszédnek olyan formái is, amelyekre elsőre talán nem gondolnánk, például ha valaki kigúnyolja a más nemzetiségű vagy kultúrájú embereket, vagy ha csípős megjegyzéseket tesz másokra. Ügyelj rá, hogy a beszéded építő hatással legyen másokra! Hacsak lehet, dicsérj meg másokat, és kerüld a kritizálást és a panaszkodást. Az ókori izraelitáknak sok okuk volt rá, hogy hálásak legyenek, mégis állandóan panaszkodtak. A példájuk jól bizonyítja, hogy a panaszkodás ragadós. Miután tíz kém rossz híreket hozott az ígéret földjéről, „az izraeliták mind zúgolódni kezdtek Mózes… ellen” (4Móz 13:31–14:4). De a Bibliában arra is láthatunk példát, hogy milyen jó hatása van a dicséretnek. Ezért keresd a lehetőséget, hogy megdicsérhess másokat! w22.04 15:16-17

Az ókortól kezdve Jehova már számtalan fiatalnak segített, hogy a barátjává váljon. Biztos lehetsz benne, hogy a te gyermekedet is támogatja ebben, ha ő is szeretné (1Kor 3:6, 7). És még ha most úgy tűnik is, hogy nem közeledik hozzá, ő továbbra is szeretettel figyel rá (Zsolt 11:4). Ha csak apró jelét is látja annak, hogy helyesen viszonyul az örök élethez, mindent meg fog tenni azért, hogy a jó irányba terelje (2Krón 16:9; Csel 13:48). Lehet, hogy neked segít abban, hogy pont akkor, és pont azt mondd a gyermekednek, amire szüksége van (Péld 15:23). Vagy talán a gyülekezetből használ fel másokat, hogy kedvesen nyissanak felé, és foglalkozzanak vele. És ne feledd, hogy Jehova a gyermekednek még felnőtt korában is eszébe juttathat olyan gondolatokat, melyeket tőled tanult (Ján 14:26). Ha továbbra is mindent megteszel azért, hogy a szavaiddal és a tetteiddel Jehova szeretetére neveld a gyermekedet, akkor Jehovának lesz mit megáldania. w22.04 17:18

Mivel Sátán ki lett űzve az égből, a dühét a felkentek maradékán tölti ki, akik Isten királyságát képviselik, és „akiket megbíztak azzal, hogy tanúskodjanak Jézusról” (2Kor 5:20; Ef 6:19, 20). A kiűzése után támadást indított azok ellen a felkent testvérek ellen, akik a prédikálómunka élén álltak. 1918-ban nyolc testvért hamis vádak alapján hosszú börtönbüntetésre ítéltek. Úgy tűnt, hogy a prédikálómunka leállt (Jel 11:3, 7–11). De 1919 elején szabadon engedték őket, és később még az ellenük szóló vádakat is ejtették. Ezek a testvérek nem vesztegették az időt, és újra a prédikálómunka élére álltak. Ám Sátánnak nem csillapodott a dühe. Azóta is kiárasztja az üldözés folyóját Isten népére (Jel 12:15). Emiatt mindannyiunknak nagy szüksége van kitartásra és hitre (Jel 13:10). w22.05 19:14-16

János apostol egy látomásban két csoportot lát, melyeknek a tagjai támogatják Jehova uralmát, és ezért örökké élhetnek. Az egyik csoport 144 000 főből áll. Olyan emberek alkotják, akiket a földről vettek meg azért, hogy az égi kormányzatban királyként uralkodjanak Jézussal a föld felett (Jel 5:9, 10; 14:3, 4). János azt látja, hogy ez a 144 000 ott áll Jézussal együtt az égi Sion-hegyen (Jel 14:1). Az elmúlt évszázadok során már sok ezer ember ki lett választva, hogy e közé a 144 000 közé tartozzon (Luk 12:32; Róma 8:17). János leírásából kiderül, hogy az utolsó napokban már csak kevés olyan ember él a földön, aki közéjük tartozik (Jel 12:17). A nagy nyomorúság alatt felkerülnek az égbe, és csatlakoznak a 144 000 többi tagjához, akik már korábban feltámadtak, és mindannyian együtt fognak uralkodni Jézussal Isten királyságában (Máté 24:31; Jel 5:9, 10). w22.05 21:4-5

Jézus segített a tanítványainak, hogy kiegyensúlyozottan gondolkodjanak magukról. Arról biztosította őket, hogy Jehova még azt is tudja, hány hajszáluk van (Máté 10:30). Megnyugtató ez a gondolat, különösen, ha hajlamosak vagyunk elítélni magunkat. Jehova odafigyel ránk, és nagyon értékesek vagyunk a szemében. Természetesen nem szeretnénk felülbírálni azt, ahogyan Jehova lát minket. Ha ő úgy ítéli meg, hogy méltók vagyunk a szolgálatára, és arra, hogy örök életet kapjunk, akkor miért vonnánk ezt kétségbe? Mintegy 15 évvel ezelőtt az Őrtorony a következő javaslatot adta: „Bizonyára nem szeretnénk túl nagyra tartani magunkat és önteltté válni, de nem szeretnénk átesni a ló másik oldalára sem, azt gondolva, hogy értéktelenek vagyunk. Inkább arra törekszünk, hogy mindig észszerűen tekintsük magunkat, mint akik tisztában vannak az erősségeikkel, és a korlátaikkal is.” w22.05 22:14-16

Hogyan járulhatunk hozzá mindannyian az egységünkhöz? Úgy, ha törekszünk a békére (Máté 5:9; Róma 12:18). Minden alkalommal, amikor lépéseket teszünk azért, hogy megőrizzük vagy helyreállítsuk a békét a testvéreinkkel, tovább szépítgetjük a jelképes paradicsomunkat. Ne felejtsük el, hogy ennek az országnak minden egyes lakóját Jehova vonzotta a tiszta imádathoz (Ján 6:44). Mindannyiunkat kincsnek tart, ezért nagyon boldog, amikor azt látja, hogy őszintén igyekszünk megőrizni a köztünk lévő békét és egységet (Ézs 26:3; Agg 2:7). Mit tehetünk, hogy a lehető legtöbb hasznot merítsük Jehova támogatásából? Tanulmányozzuk a Bibliát, és mélyen gondolkodjunk el a tanultakon. Így egyre jobban fel tudjuk ölteni a keresztényi egyéniséget, és képesek leszünk „bensőséges testvéri szeretettel” szeretni egymást a gyülekezetben (Róma 12:10). w22.11 46:16-18

Ha elhisszük, hogy Jehova megbocsátott nekünk, az nagyon felüdítő. Visszanyerjük a belső békénket és a tiszta lelkiismeretünket. Csak akkor lehet ilyen érzésünk, ha Jehova bocsát meg nekünk. Emberek ezt nem tudják megadni (Csel 3:19). Amikor Jehova megbocsát, úgy tekinti, mintha el sem követtük volna a bűnt, és így helyreállhat a barátságunk. Ha egyszer Jehova megbocsátott nekünk, később már nem emlegeti fel, amit tettünk, és nem büntet meg érte (Ézs 43:25). „Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messzire veti el tőlünk törvényszegéseinket” (Zsolt 103:12). Ha elgondolkodunk ezen, hálát és félelemmel vegyes tiszteletet érzünk szerető Istenünk iránt (Zsolt 130:4). Jehova megbocsátása nem a bűn súlyától függ, hiszen még nagyon nagy vétkeket is kész megbocsátani. Amikor eldönti, hogy megbocsát-e valakinek, figyelembe veszi, amit Teremtőként, törvényadóként és bíróként tud. w22.06 24:12-14

Jehova csodálatos jövőt tartogat azoknak, akik szeretik őt. Hamarosan véget vet a betegségnek, bánatnak, halálnak (Jel 21:3, 4). Segít majd a szelíd embereknek paradicsommá alakítani a földet (Zsolt 37:9–11). Továbbá megadja majd, hogy egészen különleges kapcsolatba kerüljünk vele. Még annál is közelebb fogjuk érezni magunkat hozzá, mint most. Miért bízhatunk abban, hogy mindez valóra válik? Azért, mert Jehova mindig állja a szavát. Minden okunk megvan rá, hogy reménykedjünk őbenne (Zsolt 27:14). A belé vetett bizalmunkat azzal bizonyíthatjuk, ha türelmesen és örömmel várjuk, hogy megvalósítsa a szándékát (Ézs 55:10, 11). Ha megőrizzük a feddhetetlenségünket, biztosak lehetünk benne, hogy nem fogunk csalódni, mert ő „megjutalmazza azokat, akik igazán keresik őt”. w22.06 27:1, 18

Biztosak lehetünk benne, hogy Jehova mint családfő magára is alkalmazza az 1Timóteusz 5:8-ban szereplő alapelvet. Ha bízunk abban, hogy Jehova szeret minket és a családunkat, akkor nem fogunk kételkedni afelől, hogy mindenünk meglesz, amire szükségünk van (Máté 6:31–33). Sőt, Jehovát a szeretet arra indítja, hogy bőkezűen gondoskodjon az övéiről. Ezt bizonyítja az is, ahogyan megteremtette a földünket. Nem pusztán az életben maradásunkhoz szükséges dolgokról gondoskodott, hanem bőségesen teremtett olyan dolgokat is, amelyek örömet szereznek nekünk (1Móz 2:9). De sajnos ebben a világban előfordulhat, hogy alig jövünk ki a pénzünkből. Ilyenkor ne arra összpontosítsunk, hogy szűkösen élünk, hanem arra, hogy Jehova mégiscsak gondoskodik arról, amire szükségünk van (Máté 6:11). Biztosak lehetünk benne, hogy bármilyen anyagi áldozatot hozunk is Jehováért, az eltörpül égi Atyánk jelenlegi és jövőbeni áldásai mellett (Ézs 65:21, 22). w22.06 26:7-8

Nem csak az újaknak van szükségük tartalmas szellemi táplálékra. Pál apostol azt írta, hogy ha alkalmazzuk, amit tanulunk, képesek leszünk „különbséget… tenni a helyes és a helytelen között”. De ebben a züllött világban időnként nagyon nehéz engedelmeskedni Jehovának. Ezért Jézus folyamatosan táplálja a hitünket, hogy legyen erőnk hűségesnek maradni. Ennek a tápláléknak a forrása Isten Szava. Jézushoz hasonlóan mi is megadjuk Jehova nevének az azt megillető tiszteletet (Ján 17:6, 26). Például 1931-ben felvettük a Biblián alapuló Jehova Tanúi nevet, amely jól kifejezi, hogy milyen különleges módon kötődünk égi Atyánkhoz (Ézs 43:10–12). És azért is sok erőfeszítést tettünk, hogy az Új világ fordításban Isten neve minden olyan helyre visszakerüljön, ahol eredetileg is szerepelt. w22.07 29:11-12

Az igazság az Isten királyságáról szóló jó hírt is magában foglalja. Jézus ezt egy elrejtett kincshez hasonlította. A Máté 13:44 szerint ezt mondta: „Az egek királysága olyan, mint a mezőn elrejtett kincs, amelyet egy ember megtalált és elrejtett. Örömében aztán elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a mezőt.” Az itt említett férfi nem kereste a kincset. De amikor megtalálta, kész volt mindenét eladni, hogy megszerezze. Miért hozott ekkora áldozatot? Mert tudta, hogy a kincs nagyon értékes. Bármit kínál is fel a világ, az nem érhet fel azzal az örömmel, mely Jehova szolgálatából fakad, és azzal a csodálatos reménységgel, hogy örökké élhetünk a királyságának uralma alatt. Minden áldozatot megér, hogy szoros kapcsolatban legyünk Jehovával. Igyekszünk mindent megtenni azért, hogy „teljesen a kedvére [legyünk]”, mivel tudjuk, hogy ez tesz igazán boldoggá minket (Kol 1:10). w22.08 34:8-9, 12

Honnan tudhatta József, hogy Jehova elítéli a házasságtörést? Bár a mózesi törvény egyik parancsolata egyértelműen kijelenti, hogy „ne kövess el házasságtörést”, József ezt még nem ismerhette, hiszen a törvény csak körülbelül 200 évvel később lett lejegyezve (2Móz 20:14). Mégis tisztában volt azzal, hogy Jehova hogyan gondolkodik az erkölcstelenségről. Például, tudhatta azt, hogy Jehova úgy tervezte a házasságot, hogy az egyetlen férfit és nőt kössön össze. Ezenkívül hallhatott róla, hogy Jehova kétszer is megvédte a dédanyját, Sárát, amikor megpróbálták elvenni Ábrahámtól (1Móz 2:24; 12:14–20; 20:2–7). József elmélkedett ezeken a történeteken, így megértette, hogy Jehova mit tart helyesnek, és mit ítél el. Mivel szerette Jehovát, szerette az ő igazságos alapelveit is, és ragaszkodott hozzájuk. w22.08 36:1-2

Korábban úgy értettük, hogy Dániel próféciájának ez a része arra utal, hogy az utolsó napokban egy jelképes feltámadásra kerül sor, vagyis Isten szolgái szellemi értelemben felélednek. De most már tisztán értjük, hogy itt a szó szerinti feltámadásról van szó, amely az új világban történik majd. Mi alapján gondoljuk így? A „por” kifejezés szerepel a Jób 17:16-ban is, ahol a sírra utal költői nyelvezettel. Ezért logikus, hogy a Dániel 12:2 azt jelenti, hogy az utolsó napokat követően, Armageddon után a halottak fel fognak támadni. Vajon mit jelent a Dániel 12:2-ben az, hogy néhányan örök életre támadnak fel? Azt, hogy azok, akik a feltámadásuk után készek lesznek folyamatosan ismeretet szerezni Jehováról és Jézusról, és engedelmeskednek nekik az 1000 év alatt, végül elnyerik az örök életet (Ján 17:3). w22.09 40:6-7

A fenti kijelentés alapján vajon Jehova azt várja el, hogy vakon bízzunk a testvéreinkben? Egyáltalán nem! Azért kell bíznunk bennük, mert már bizonyították, hogy méltóak rá. Ahhoz, hogy bízni tudjunk a testvéreinkben, jobban meg kell ismernünk őket, ez pedig időbe telik. Beszélgessünk velük az összejövetelek előtt és után, és hívjuk el őket a szolgálatba. Adjunk időt nekik, hogy legyen lehetőségük bizonyítani, hogy megbízhatóak. Kezdetben talán megválogatjuk, hogy milyen dolgokat mondunk el nekik. Aztán ahogy egyre inkább megismerjük őket, egyre jobban meg tudunk nyílni előttük (Luk 16:10). De mit tegyünk, ha valaki visszaél a bizalmunkkal? Ne mondjunk le rögtön róla, hanem legyünk türelmesek vele. És ne váljunk bizalmatlanná mindenkivel szemben, pusztán azért, mert egyvalakiben csalódtunk. w22.09 37:7-8

Előfordulhat, hogy nagyon megbánt minket egy testvérünk. Egy vén, akit Miqueasnak hívnak, egy alkalommal úgy érezte, hogy nagyon durván bánt vele néhány felvigyázó. Ennek ellenére meggondolt maradt, és igyekezett felülkerekedni a rossz érzésein. Sűrűn imádkozott Jehovához a szent szelleméért, és hogy adjon neki erőt a kitartáshoz. Ezenkívül kutatott a kiadványainkban olyan cikkek után, amelyek segíthetnek a helyzetén. Mit tanulhatunk ebből? Ha megsértettek minket, továbbra is maradjunk békések, és uralkodjunk a negatív érzéseinken. Nem tudhatjuk, mi váltotta ki az adott személyből, hogy így viselkedett velünk. Imádkozzunk Jehovához, hogy segítsen megértőnek lennünk a testvérünkkel. Ne tulajdonítsunk rossz indítékot a másiknak, és próbáljunk túllépni a történteken (Péld 19:11). Ne feledjük, hogy Jehova pontosan tudja, min megyünk keresztül, és megadja a kitartáshoz szükséges erőt (Préd 5:8). w22.11 48:5

Miért fontos olyan barátokat választani, akik szeretik Jehovát? A jóbarátok rengeteget tudnak segíteni abban, hogy érettebbé válj (Péld 13:20). Julien, aki vén, ezt meséli: „Fiatal koromban sok barátot szereztem szolgálat közben. Nagyon buzgók voltak, és segítettek felismerni, hogy milyen élvezetes lehet a prédikálás. … Arra is rájöttem, hogy ha csak a korombeliekkel barátkozom, sokat veszítek.” Mit tegyél, ha felismered, hogy valaki a gyülekezetben nincs rád jó hatással? Az első századi gyülekezetekben is voltak olyanok, akik nem keresztényi módon gondolkodtak. Ezért Pál apostol arra figyelmeztette Timóteuszt, hogy kerülje az ilyen személyeket (2Tim 2:20–22). Gondolj csak bele, hogy mennyit dolgoztál már azért, hogy szoros kapcsolatban legyél Jehovával! Miért engednéd bárkinek is, hogy veszélyeztesse ezt a barátságot? w22.08 32:13-15

Az ostobákkal szemben, akik gyűlölik Isten tanácsait, mi szeretjük azt, ahogyan Jehova gondolkodik, így például az erkölcsi elveit is. Mi segít abban, hogy bízni tudjunk Jehova vezetésében? Gondoljuk át, milyen nehézségekkel néznek szembe azok, akik ostoba módon elvetik Jehova tanácsait. Emellett gondoljuk végig azt is, hogy a mi életünk mennyivel jobb amiatt, hogy engedelmeskedünk Istennek (Zsolt 32:8, 10). Jehova mindenki számára elérhetővé teszi az igazi bölcsességet, de nem erőlteti ránk, hogy aszerint éljünk. Arra viszont egyértelműen rámutat, hogy mi vár azokra, akik nem hallgatnak rá (Péld 1:29–32). Azt írja róluk, hogy „viselni fogják tetteik következményeit”. A viselkedésük előbb-utóbb fájdalomhoz és bajokhoz vezet, végül pedig a pusztulásukat okozza. Azoknak viszont, akik megfogadják a bölcs tanácsait, Jehova ezt ígéri: „aki hallgat rám, biztonságban lakik majd, és nyugalma lesz, nem retteg a bajtól” (Péld 1:33). w22.10 43:11-13

Ha mélységesen tiszteljük Jehovát, akkor óvakodunk attól, hogy bármi olyasmit tegyünk, amivel megbántanánk őt (Péld 16:6). Folyamatosan törekszünk rá, hogy az életünket összhangba hozzuk az alapelveivel, melyeket a Bibliából ismerhetünk meg (2Kor 7:1). És ha sikerül azt tennünk, amit ő szeret, és kerülnünk, amit gyűlöl, akkor boldogok leszünk (Zsolt 37:27; 97:10; Róma 12:9). Nem elég csupán tisztában lennünk azzal, hogy Jehovának joga van meghatározni, mi jó és mi rossz, hanem az is fontos, hogy egyetértsünk az alapelveivel (Róma 12:2). Ha egyetértünk Jehova alapelveivel, és meg vagyunk győződve róla, hogy azok a javunkat szolgálják, akkor ez a viselkedésünkön is látszani fog (Péld 12:28). Dávid is biztos volt benne, hogy akkor lehet igazán boldog, ha engedelmeskedik Jehovának. Ezért ezt írta: „Megismerteted velem az élet ösvényét. Nagy öröm van színed előtt; boldogság van jobbodon mindörökké” (Zsolt 16:11). w22.10 41:9-10

Jézus nagyon alázatosan gondolkodott magáról. Ez igazán különleges, ha belegondolunk, hogy milyen rendkívüli dolgokban működött együtt az égben az Atyjával. A Biblia azt írja róla, hogy „általa lett megteremtve minden más az égben és a földön” (Kol 1:16). Aztán amikor ember lett, a keresztelkedésekor Jehova nyilván eszébe juttatta, hogy mi minden történt vele az égi életében (Máté 3:16; Ján 17:5). De Jézus nem vált felfuvalkodottá emiatt. Sosem tartotta magát többre másoknál. Azt mondta, „[nem] azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másokat, és hogy az életét váltságul adja cserébe sokakért” (Máté 20:28). Azt is elismerte, hogy semmit sem tehet a maga kezdeményezéséből. Milyen nagyszerű példát mutatott nekünk az alázatban! w22.05 22:13

Jehova a megbocsátáskor azt figyeli, hogy a vétkes tisztában volt-e azzal, hogy helytelenséget követ el. Ezt Jézus szavaiból tudjuk, melyeket a Lukács 12:47, 48-ban olvashatunk. Ha valaki kitervelten követ el gonoszságot, és tudja, hogy azzal megsérti Jehovát, az súlyos bűnnek számít, és lehet, hogy Isten nem bocsátja meg (Márk 3:29; Ján 9:41). Van ilyenkor bármi remény arra, hogy Jehova megbocsát neki? Igen. Jehova mindig figyelembe veszi azt is, hogy az illető megbánta-e a vétkét. A megbánás azt jelenti, hogy megváltozik a gondolkodása, a viselkedése és a szándéka. És őszintén sajnálja, amit tett, vagy azt, hogy nem tette meg, amit kellett volna. Ezenkívül amiatt is mélységesen bánkódik, hogy annyira eltávolodott Jehovától, hogy képes volt súlyosan vétkezni. w22.06 24:15-17

Az ellenségeink időnként hazugságokat vagy eltorzított információkat terjesztenek a szervezet élén álló testvérekről (Zsolt 31:13). Máskor talán a felelős testvéreket közönséges bűnözőként letartóztatják és börtönbe zárják. Az első században Pál apostolt is hamisan megvádolták és letartóztatták. Voltak olyan keresztények, akik elfordultak tőle, amikor börtönben volt Rómában (2Tim 1:8, 15; 2:8, 9). Ez rosszuleshetett Pálnak. Sokat szenvedett a testvéreiért, és még az életét is kész volt kockára tenni értük (Csel 20:18–21; 2Kor 1:8). Mi biztosan nem szeretnénk olyanok lenni, mint akik elhagyták Pált. Nem kell meglepődnünk azon, hogy Sátán ádázul támadja a vezetést vállaló testvéreket. Azt akarja elérni, hogy feladják a feddhetetlenségüket, minket pedig megbénítson a félelem (1Pét 5:8). De mi ezután is ragaszkodjunk a testvéreinkhez, és támogassuk őket! (2Tim 1:16–18). w22.11 47:8-11

A bűnöző, aki Jézus mellett függött és bűnbánatot tanúsított, valószínűleg zsidó volt. A zsidók egyetlen Istenben hittek, míg a többi nemzet sok istent imádott (2Móz 20:2, 3; 1Kor 8:5, 6). Ha ez a férfi más származású lett volna, a fenti szavak talán így hangzanak el: „Egyáltalán nem tiszteled az isteneket?” Azt is érdemes észben tartanunk, hogy Jézus általában csak a zsidóknak prédikált, hiszen Isten „csak Izrael népének elveszett juhaihoz” küldte őt (Máté 15:24). Azért is logikus, hogy ez a férfi zsidó lehetett, mert tudott a feltámadásról, amit Isten csak a népének tárt fel. És a férfi szavaiból kiderül, hogy valóban hitt abban, hogy Jehova feltámasztja majd Jézust, hogy király legyen, és abban is reménykedett, hogy talán ő is feltámadhat. Ha ez a férfi zsidó volt, kétségkívül ismerte Ádám és Éva történetét. Tudhatta, hogy a paradicsom, amit Jézus a Lukács 23:43-ban említett, egy gyönyörű kert itt, a földön (1Móz 2:15). w22.12 50:2-3

Csak Jehova szelleme segítségével tudjuk ellátni a prédikálómunkát. Miért? Mert Sátán folyamatosan támad minket. Szeretné elérni, hogy felhagyjunk vele (Jel 12:17). Bár úgy tűnhet, hogy nincs esélyünk vele szemben, de ha kitartunk, legyőzhetjük őt (Jel 12:9–11). Amikor csak prédikálunk, kimutatjuk, hogy nem félünk Sátántól, ő pedig vereséget szenved. Az, hogy ki tudunk tartani, bizonyítja, hogy Jehova az örömét leli bennünk, és a szent szelleme által erőt ad nekünk (Máté 5:10–12; 1Pét 4:14). A szent szellem meg tud szilárdítani bennünket, hogy bármilyen nehézséggel meg tudjunk küzdeni a szolgálatban (2Kor 4:7–9). Mit tehetünk, hogy folyamatosan megkapjuk Isten szellemét? Rendületlenül imádkozzunk érte, és bízzunk benne, hogy Jehova meghallgat minket. w22.11 45:10-11

A testvéreink iránti szeretetünket bizonyítjuk, ha törekszünk a békére. Igyekszünk követni Jehova példáját a megbocsátásban. Mivel ő kész volt a Fiát is feláldozni azért, hogy megbocsássa a bűneinket, nekünk is készségesen meg kell bocsátanunk a testvéreinknek. Nem szeretnénk olyanok lenni, mint a Jézus példázatában szereplő gonosz rabszolga. Neki az ura óriási adósságot engedett el, ő viszont nem volt hajlandó elengedni egy jóval kisebb tartozást a rabszolgatársának (Máté 18:23–35). Ha valakivel nézeteltérésed van a gyülekezetben, ki tudnál vele békülni még az emlékünnep előtt? (Máté 5:23, 24). Gondolj arra, hogy ezzel is bizonyíthatod a szeretetedet Jehova és Jézus iránt. w23.01 5:8-9

Ha tapintatosan kérdezgeted a testvéreket, megismerheted a körülményeiket (Péld 20:5). Szükségük van ennivalóra, gyógyszerre vagy valami másra? Elveszíthetik a munkájukat, vagy akár az otthonukat? Esetleg segítségre van szükségük, hogy hozzájussanak egy állami segélyhez? Jehova azt szeretné, ha mindannyian megtennénk a magunk részét a segítségnyújtásban és a bátorításban (Gal 6:10). Még egy apró figyelmesség is rengeteget jelenthet annak, aki beteg. Például a gyerekek küldhetnek egy képeslapot vagy rajzot. A fiatalok segíthetnek neki elintézni ezt-azt, vagy bevásárolhatnak. De főzhetünk is valami finomat a betegnek. Néhány testvér úgy fejezte ki az értékelését a véneknek, hogy köszönőkártyát írt, mivel a járvány alatt sokkal elfoglaltabbak voltak, mint valaha. Biztosan nagyszerű eredménye lesz, ha mindannyian bátorítjuk és építjük egymást (1Tessz 5:11). w22.12 52:2, 5-6

A szadduceusok nagyon jól ismerték a Héber iratok első öt könyvét, mégis figyelmen kívül hagytak néhány bennük található fontos tanítást. Jézus rávilágított erre, amikor a feltámadásról próbáltak vele vitázni. Kérdőre vonta őket: „nem olvastátok-e Mózes könyvében, a tövisbokorról szóló beszámolóban, hogy Isten azt mondta Mózesnek: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene«” (Márk 12:18, 26). Természetesen a szadduceusok már rengetegszer olvasták ezt a történetet, mégis figyelmen kívül hagyták azt a fontos tényt, hogy az Írásoknak ez a része összefügg a feltámadás tanításával (Luk 20:38). Mit tanulhatunk ebből a beszámolóból? Amikor olvassuk a Bibliát, szeretnénk egy-egy történetből vagy versből minél többet tanulni. Az a célunk, hogy egy adott résznek ne csak a nyilvánvaló üzenetét fogjuk fel. Ássunk mélyebbre, és keressünk olyan alapelveket és tanulságokat, amelyeket elsőre nem veszünk észre. w23.02 7:9-10

Mindazok a tanúk, akikre a fenti bibliavers utal, sok gyötrelmet éltek át, de megőrizték a feddhetetlenségüket (Héb 11:36–40). Vajon megérte ilyen áron is kitartaniuk? Igen, mindenképpen! Bár az életük során nem látták beteljesedni Jehova összes ígéretét, biztosak voltak benne, hogy égi Atyjuk a kedvét leli bennük, és meg fogja jutalmazni őket (Héb 11:4, 5). A példájuk arra ösztönöz minket, hogy mi is reménykedjünk Jehovában. A világ, amelyben élünk, egyre gonoszabb (2Tim 3:13). Sátán pedig folyamatosan próbára tesz bennünket. De bármilyen nehézséggel kell is szembenéznünk, ne adjuk fel a küzdelmet, hiszen tudjuk, hogy „egy élő Istenben reménykedünk” (1Tim 4:10). w22.06 27:17-18

Az egyik ok, amiért vigyázunk az egészségünkre, hogy minél többet tudjunk tenni Jehova szolgálatában (Márk 12:30). Ezért semmi olyat nem teszünk, amivel ártanánk az egészségünknek (Róma 12:1). Persze el kell ismerni, hogy minden igyekezetünk ellenére is megbetegedhetünk. De ha megtesszük a magunk részét, azzal bizonyítjuk Jehovának, hogy kincsnek tartjuk az életünket, amelyet tőle kaptunk. Amikor szembesülünk vele, hogy az időskor vagy egy betegség miatt már nem tudunk annyit tenni Jehova szolgálatában, mint korábban, az nagyon bánthat minket, és elcsüggedhetünk. De fontos, hogy ilyenkor se mondjunk le magunkról, és ne hanyagoljuk el az egészségünket. Hogy miért? Azért, mert még idősen és betegen is dicsérhetjük Jehovát, mint Dávid király. Gondoljunk arra, hogy égi Atyánk még ilyen állapotban is nagyon-nagyon értékesnek tart minket (Máté 10:29–31). És ha véget érne az életünk, ő szívből vágyik rá, hogy feltámasszon bennünket (Jób 14:14, 15). Tehát amíg csak élünk, tegyünk meg mindent az egészségünkért. w23.02 9:3-5

A nagy sokaság neve vajon azután is benne marad az élet könyvében, hogy a tagjai túlélik Armageddont? Igen (Jel 7:14). Jézus azt mondta ezekről a juhokhoz hasonló személyekről, hogy „örök életet kapnak” (Máté 25:46; Ján 10:16). De ez nem rögtön Armageddon után fog bekövetkezni. Honnan tudjuk ezt? A Jelenések könyve azt mondja, hogy Krisztus az ezeréves uralom alatt „terelgetni fogja őket, és elvezeti őket az élet forrásvizeihez”. Azoknak a neve válik véglegessé az élet könyvében, akik követni fogják Krisztus vezetését, és a végső megítéléskor hűségesnek bizonyulnak Jehovához (Jel 7:16, 17). A kecskék azonban meg fognak halni Armageddonkor. Jézus azt mondta, hogy „ezekre örök halál vár” (Máté 25:46). Pál apostol pedig ihletés alatt úgy fogalmazott, hogy „örök pusztulásra ítélik őket” (2Tessz 1:9; 2Pét 2:9). w22.09 39:7-8

Jehova alkotásai lehetőséget adnak a családoknak a kikapcsolódásra, és így megerősödhetnek köztük a családi kötelékek. Jehova sok szép helyet alkotott a földön, ahol jól érezhetjük magunkat. Sok család szeret elmenni például egy nemzeti parkba, a hegyekbe vagy vízpartra. Az új világban a szülők és a gyermekek még inkább gyönyörködni tudnak majd a teremtésben. Akkor már nem kell félnünk az állatoktól, és ők sem fognak félni tőlünk (Ézs 11:6–9). Bőven lesz időnk arra, hogy élvezzük Jehova lenyűgöző alkotásait (Zsolt 22:26). De szülők, ne várjatok addig, hogy megszerettessétek a gyermekeitekkel a természetet, és ezáltal Jehovát! Ha már most segítetek nekik felismerni az alkotott dolgokból Jehova tulajdonságait, akkor biztos ők is úgy fognak érezni, mint a zsoltáríró, aki ezt mondta: „Mily nagyszerűek a te műveid, ó Jehova!” (Zsolt 92:5). w23.03 13:16-17