Jehova ki nem érdemelt kedvessége szabaddá tett minket
„A bűnnek nem szabad úrnak lennie fölöttetek, tekintve, hogy. . . ki nem érdemelt kedvesség alatt vagytok” (RÓMA 6:14)
1–2. Miért különösen fontos Jehova Tanúinak a Róma 5:12?
TEGYÜK FEL, hogy szeretnéd összegyűjteni azokat a bibliaverseket, amelyeket Jehova Tanúi jól ismernek, és gyakran használnak. A Róma 5:12-t is felírnád? Gondolj csak bele, milyen gyakran idézed a következő kijelentést: „e g y ember által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál, s így a halál minden emberre átterjedt, mivel mindnyájan vétkeztek. . .”
2 Erre a versre a Mit tanít valójában a Biblia? című könyv is sokszor utal. Amikor a gyerekeiddel vagy másokkal tanulsz ebből a könyvből, valószínűleg felolvasod a Róma 5:12-t, ha olyan témákról beszélgettek, mint Isten földre vonatkozó szándéka, a váltság vagy a halottak állapota, amelyekről a 3., 5. és 6. fejezet ír. De milyen gyakran alkalmazod ezt a verset saját magadra, például, ha a Jehovával ápolt kapcsolatodra, a tetteidre vagy a reménységedre gondolsz?
3. Milyen ténnyel legyünk tisztában?
3 Mindannyiunknak szembe kell néznünk a ténnyel, hogy bűnösök vagyunk. Nap mint nap hibázunk. Azonban Isten arról biztosít minket, hogy nem felejti el, hogy porból vagyunk, és készséggel irgalmaz nekünk (Zsolt 103:13, 14). Jézus a mintaimában azt tanította, hogy erre kérjük Istent: „bocsásd meg nekünk bűneinket” (Luk 11:2–4). Miután Jehova megbocsátotta a bűneinket, semmi okunk sincs ezeken rágódni. Az viszont a javunkra válik, ha elmélkedünk azon, hogy mi tette lehetővé, hogy Isten megbocsásson.
ISTEN KI NEM ÉRDEMELT KEDVESSÉGBŐL MEGBOCSÁT NEKÜNK
4–5. a) Mi segít megérteni a Róma 5:12-t? b) Mit jelent a Róma 3:24-ben említett „ki nem érdemelt kedvesség” kifejezés?
4 Igazán hasznos, ha megvizsgáljuk a Róma 5:12 szövegkörnyezetét, különösen a 6. fejezetet. Így könnyebben megértjük, mi teszi lehetővé, hogy Jehova megbocsásson. A 3. fejezetben ezt olvassuk: „mindnyájan vétkeztek. . ., és ajándék az, hogy igazságossá nyilváníttatnak az ő ki nem érdemelt kedvességéből, a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén” (Róma 3:23, 24). Mire gondolt Pál apostol, amikor azt írta, hogy ki nem érdemelt kedvességből? Az általa használt görög szó egy forrásmű szerint arra utal, hogy „valaki magától tesz szívességet, anélkül, hogy viszonzást várna”. Azt is jelenti, hogy valaki érdemtelenül kap meg valamit, vagyis nem a munkájával szerzi meg.
5 Egy tudós, John Parkhurst megjegyezte: „Istennel és Jézussal kapcsolatban ez a [görög] kifejezés gyakran arra utal, hogy ők önként mutattak ki nem érdemelt kegyet vagy kedvességet az emberiség megváltása és megmentése által.” Ezért helyénvaló, hogy az Új világ fordítás a „ki nem érdemelt kedvesség” kifejezést használja. De hogyan mutatott Isten ki nem érdemelt kedvességet? És ez hogyan függ össze a vele ápolt kapcsolatunkkal és a reménységünkkel? Lássuk!
6. Ki meríthet hasznot Isten ki nem érdemelt kedvességéből?
6 Ádám volt az az „e g y ember”, aki által a bűn és a halál bejött a világba. Így hát „az egy ember vétsége folytán a halál királyként uralkodott”. Pál hozzátette, hogy Isten ki nem érdemelt kedvességének bősége „az egy személy, Jézus Krisztus által” nyilvánult meg (Róma 5:12, 15, 17). Ebből a ki nem érdemelt kedvességből minden ember hasznot meríthet, hiszen „az egynek [Jézusnak] engedelmessége által. . . sokan igazságossá fognak válni”. Sőt, Isten ki nem érdemelt kedvessége Jézus Krisztus által lehetővé teszi, hogy örökké éljenek (Róma 5:19, 21).
7. Miért mondhatjuk, hogy a váltság olyan kedvesség Istentől, amelyet nem érdemeltünk ki?
7 Jehovát semmi sem kötelezte arra, hogy elküldje a Fiát a földre, és gondoskodjon a váltságról. És mi mint gyarló emberek nem szolgáltunk rá, hogy Isten és Jézus a váltság által lehetővé tegye a bűneink megbocsátását. Ezért az, hogy Isten megbocsátja a bűneinket, és örök életet kínál, valóban olyan kedvesség, amelyet nem érdemeltünk ki. Legyünk őszintén hálásak Isten ki nem érdemelt kedvességéért, és engedjük, hogy ez hatással legyen a mindennapjainkra!
ÉRTÉKELJÜK ISTEN KI NEM ÉRDEMELT KEDVESSÉGÉT!
8. Hogyan gondolkodnak néhányan a bűneikről?
8 Ádám leszármazottaiként hajlamosak vagyunk hibázni, sőt, bűnöket elkövetni. Mégsem lenne helyes visszaélni Isten ki nem érdemelt kedvességével, és így gondolkodni: „Nem kell aggódnom, ha valami olyat teszek, ami Jehova szemében bűnnek számít. Ő úgyis megbocsát.” Sajnos már akkor jellemző volt ez a szemléletmód némelyik keresztényre, amikor még néhány apostol is életben volt. (Olvassátok fel: Júdás 4.) Mi talán soha nem hangoztatnánk ilyesmit, de előfordulhat, hogy hasonló gondolatok merülnek fel bennünk, amelyek aztán gyökeret is verhetnek a szívünkben.
9–10. Hogyan szabadult meg a bűntől és a haláltól Pál és más keresztények?
9 Pál hangsúlyozta, hogy nem gondolkodhatunk így: „Isten biztosan megért, és elnézi a bűneimet.” Miért? Pál azt írta, hogy a keresztények meghaltak a bűnnek. (Olvassátok fel: Róma 6:1, 2.) Hogyan halhattak meg a bűnnek, ha közben még életben voltak a földön?
10 A váltság alapján Isten megbocsátott Pálnak és más akkor élő keresztényeknek. Felkente őket szent szellemmel, és ezáltal a szellemi fiaivá lettek. Megkapták az égi élet reménységét: ha hűségesek maradnak, Krisztussal uralkodhatnak majd az égben. De Pál úgy beszélt róluk, mint akik meghaltak a bűnnek, noha még életben voltak, és a földön szolgálták Istent. Utalt Jézus példájára, aki meghalt emberként, és halhatatlan szellemként támadt fel. A halálnak többé nem volt hatalma felette. Ugyanígy volt ez a felkentekkel is. „Halottak [voltak] ugyan a bűnnek, de élők az Istennek Krisztus Jézus által” (Róma 6:9, 11). Az életük teljesen megváltozott. Többé nem engedték, hogy a bűnös hajlamaik irányítsák őket. A korábbi életmódjuk szempontjából meghaltak.
11. Milyen értelemben haltak meg a bűnnek a ma élő keresztények?
11 Mi a helyzet a ma élő keresztényekkel? Mielőtt keresztények lettünk, gyakran vétkeztünk, és talán fel sem ismertük, hogy Isten szemében mennyire helytelen, amit teszünk. „A tisztátalanság és törvénytelenség rabszolgáiként” éltünk. Úgy is mondhatnánk, hogy „a bűn rabszolgái” voltunk (Róma 6:19, 20). Aztán megismertük az igazságot a Bibliából, változtattunk az életmódunkon, átadtuk magunkat Istennek és megkeresztelkedtünk. Azóta őszinte vágyunk, hogy szívből engedelmeskedjünk Jehovának. Még ha nem is így fogalmaztuk meg magunknak, megszabadultunk a bűntől, és „az igazságosság rabszolgái” lettünk (Róma 6:17, 18). Így ránk is igaz, hogy meghaltunk a bűnnek.
12. Mit kell mindannyiunknak eldöntenünk?
12 Érdemes átgondolnunk, mit mondott Pál: „Ne engedjétek tehát a bűnt továbbra is királyként uralkodni halandó testetekben, hogy kívánságainak engedelmeskedjetek” (Róma 6:12). Ha továbbra is a bűnös testi hajlamainkat követjük, akkor engedjük, hogy a bűn uralkodjon rajtunk. Mivel mi döntjük el, hogy ezt hagyjuk-e, vagy ellenállunk neki, az a kérdés, hogy mit szeretnénk a szívünk mélyén. Gondolkozzunk el: „Hagyom időnként, hogy a gyarló vágyaim és gondolataim bűnös útra vigyenek, vagy valóban meghaltam a bűnnek, és élő vagyok Isten szemében Krisztus Jézus által?” Ez nagyban attól függ, hogy mennyire vagyunk hálásak Isten ki nem érdemelt kedvességéért, amelyet a bűneink megbocsátása által mutatott ki.
GYŐZHETSZ A HARCBAN
13. Miért lehetünk biztosak abban, hogy bárki képes hátat fordítani a bűnnek?
13 Jehova népének tagjai hátat fordítottak a korábbi bűnös életmódjuknak, amelyet azelőtt éltek, hogy megismerték, megszerették és szolgálni kezdték Istent. Korábban talán olyasmiket tettek, amiket most szégyellnek, és amikért halált érdemeltek volna (Róma 6:21). De megváltoztak. Így volt ez sokakkal Korintuszban is, akiknek Pál írt. Néhányuk bálványimádó, házasságtörő, homoszexuális, tolvaj vagy részeges volt. De tisztára mosták és megszentelték őket (1Kor 6:9–11). És ez valószínűleg a római gyülekezetben is igaz volt egyesekre. Pál ihletés alatt így írt nekik: „Ne is mutassátok be tovább tagjaitokat a bűnnek az igazságtalanság fegyvereiül, hanem mutassátok be magatokat az Istennek mint halottakból lett élők, és mutassátok be tagjaitokat is az Istennek az igazságosság fegyvereiül” (Róma 6:13). Pál biztos volt abban, hogy szellemi értelemben tiszták maradhatnak, és így továbbra is a javukra fordíthatják Isten ki nem érdemelt kedvességét.
14–15. Min gondolkozzunk el, ha szeretnénk szívből engedelmesek lenni?
14 Ez ma sincs másként. Egyes korintuszi keresztényekhez hasonlóan néhány testvér valamikor talán bűnös életet élt, de megváltozott. Szakított a múltjával, és tisztára lett mosva. Függetlenül attól, hogy neked mennyit kellett változnod, jelenleg milyen kapcsolatban vagy Istennel? Most, hogy javadra fordítod a ki nem érdemelt kedvességét, és ő megbocsátja a bűneidet, eltökélt vagy, hogy nem mutatod be többé a testedet a bűnnek? Igen, inkább Istennek mutatjuk be magunkat „mint halottakból lett élők”.
15 Ehhez nyilván kerülnünk kell az olyan súlyos bűnöket, mint amilyeneket néhány korintuszi is elkövetett. Máskülönben nem mondhatjuk, hogy elfogadtuk Isten ki nem érdemelt kedvességét, és hogy a bűn többé már nem uralkodik felettünk. De vajon elhatároztuk, hogy szívből engedelmeskedünk? Mindent megteszünk, hogy azokat a bűnöket is kerüljük, amelyeket egyesek talán nem tartanak annyira komolynak? (Róma 6:14, 17).
16. Miből tudjuk, hogy a keresztényeknek nem csupán a súlyos bűnöket kell kerülniük?
16 Gondoljunk Pál apostolra. Ő biztosan nem követett el olyan súlyos bűnöket, mint amilyeneket felsorolt az 1Korintusz 6:9–11-ben. Ennek ellenére elismerte, hogy bűnös. Ezt írta: „testi vagyok, eladva a bűn alá. Amit ugyanis véghezviszek, nem ismerem. Mert amit akarok, azt nem cselekszem, hanem amit gyűlölök, azt teszem” (Róma 7:14, 15). Ebből látszik, hogy Pál más dolgokat is bűnnek tartott, és harcolt ellenük. (Olvassátok fel: Róma 7:21–23.) Kövessük mi is a példáját, és legyünk szívből engedelmesek!
17. Miért törekszel rá, hogy becsületes legyél?
17 Vegyük például a becsületességet. A keresztényektől alapvető elvárás, hogy mindig igazat mondjanak. (Olvassátok fel: Példabeszédek 14:5; Efézus 4:25.) Sátán „a hazugság atyja”. Anániásnak és a feleségének az életébe került, hogy hazudtak. Semmiképp sem akarunk rájuk hasonlítani, ezért óvakodunk attól, hogy hazudjunk (Ján 8:44; Csel 5:1–11). De vajon ennyiben ki is merül a becsületesség? Nem, hiszen valójában azt szeretnénk bizonyítani, hogy szívből értékeljük Isten ki nem érdemelt kedvességét.
18–19. Mit jelent becsületesnek lenni?
18 A hazugság az, ha valami valótlant állítunk. Ám Jehova többet vár el a szolgáitól annál, mint hogy egyszerűen ne hazudjanak. Az ókorban erre figyelmeztette az izraelitákat: „Legyetek szentek, mert én, Jehova, a ti Istenetek szent vagyok.” Majd megemlített néhány példát, hogy mit jelent szentnek lenni. Ezt mondta: „Ne lopjatok, ne vezessetek félre senkit, és senki se bánjon csalárdul a társával” (3Móz 19:2, 11). Sajnos előfordulhat, hogy valaki, aki sosem hazudna egyértelműen, félrevezet másokat.
Elhatároztuk, hogy nem hazudunk, és nem is vezetünk félre másokat? (Lásd a 19. bekezdést.)
19 Tegyük fel, hogy egy alkalmazott azt mondja a főnökének vagy a kollégáinak, hogy másnap nem tud bemenni a munkahelyére, vagy előbb kell elmennie, mert időpontja van az orvosnál. De az igazság az, hogy csak beugrik egy receptért, és utána elszalad a gyógyszertárba. Tulajdonképp az van a háttérben, hogy szeretne hamarabb elindulni egy kirándulásra, vagy strandra akar menni a családjával. Ugyan volt némi igazság abban, hogy orvoshoz kell mennie, de mondhatjuk rá, hogy becsületes, vagy inkább félrevezetett másokat? Talán eszedbe jutnak még hasonló példák, amelyek szándékos megtévesztésnek minősülnek. Lehet, hogy valaki így próbál megúszni egy büntetést, vagy másokat megkárosítva akar nyereséghez jutni. Még ha szó szerint nem is hazudik, vajon engedelmeskedik Isten parancsának, hogy „ne vezessetek félre senkit”? És ne feledjük, mit ír a Róma 6:19: „mutassátok be tagjaitokat az igazságosság rabszolgáiként a szentségre.”
20–21. Mire indítson bennünket az, hogy hálásak vagyunk Isten ki nem érdemelt kedvességéért?
20 Tehát az a tanulság, hogy az Isten ki nem érdemelt kedvessége iránti értékelésünk többre indít, mint csupán arra, hogy kerüljük az erkölcstelenséget, a részegséget és hasonló bűnöket, amelyeket Korintuszban is gyakoroltak néhányan. Ha elfogadjuk Isten ki nem érdemelt kedvességét, akkor azon túl, hogy nem követünk el szexuális erkölcstelenséget, mindenféle erkölcstelen kikapcsolódást is kerülni fogunk. Ha a tagjainkat az igazságosság rabszolgáiként mutatjuk be, akkor nemcsak attól óvakodunk, hogy lerészegedjünk, hanem attól is, hogy a közelébe kerüljünk ennek az állapotnak. Meglehet, hogy jelentős erőfeszítéssel jár az ilyen helytelen szokások ellen küzdeni, de győzhetünk a harcban.
21 Az a célunk, hogy kerüljünk minden súlyos bűnt, és ugyanígy az olyan vétkeket is, amelyek nem tűnnek annyira kirívónak. Persze időről időre hibázunk. De küzdenünk kell, ahogy Pál is tette. Ő így figyelmeztette a testvéreit: „Ne engedjétek tehát a bűnt továbbra is királyként uralkodni halandó testetekben, hogy kívánságainak engedelmeskedjetek” (Róma 6:12; 7:18–20). Ha elszántan harcolunk minden bűnös kísértés ellen, akkor kimutatjuk, hogy valóban értékeljük Isten ki nem érdemelt kedvességét.
22. Milyen jutalom vár azokra, akik bizonyítják az értékelésüket Isten ki nem érdemelt kedvességéért?
22 Isten a ki nem érdemelt kedvessége által megbocsátotta a vétkeinket, és azokat is megbocsátja, amelyeket a jövőben követünk el. Ezért a hálánk arra indít, hogy kerüljünk minden olyan vétket, amelyet mások talán nem tekintenek annyira súlyosnak. Pál rávilágított, milyen jutalomban reménykedhetünk: „mivel megszabadultatok a bűntől, de rabszolgái lettetek az Istennek, megvan a gyümölcsötök a szentségre nézve, a vég pedig az örök élet” (Róma 6:22).