Milyennek látod a szántóföldet?

1–2. Miért mondhatta Jézus a János 4:35, 36-ban feljegyzetteket?

JÉZUS Galileába tartott, és alighanem zöldellő árpamezők mellett is elhaladt (Ján 4:3–6). Az aratásig körülbelül négy hónap volt hátra. Ezért meglepőnek tűnhetett, amit ekkor mondott: „Nézzétek a szántóföldeket, hogy fehérek az aratásra.” (Olvassátok fel: János 4:35, 36.) Mire gondolt?

² Jézus nyilván jelképes értelemben beszélt az aratásról, és az emberek begyűjtésére gondolt. Nézzük, mi is történt ezt megelőzően. Noha a zsidók általában szóba sem álltak a szamáriaiakkal, Jézus prédikált egy szamáriai asszonynak, ő pedig őszintén figyelt rá. Sőt, miközben Jézus az aratásra érett szántóföldekről beszélt, sok szamáriai épp úton volt hozzá, mivel hallottak róla az asszonytól, és szerettek volna többet megtudni (Ján 4:9, 39–42). Egy bibliai szövegmagyarázat ezt írja erről a beszámolóról: „Az emberek kíváncsisága. . . azt bizonyította, hogy olyanok, mint az aratásra érett gabona.”

3. Miért lehetsz hatékonyabb a prédikálómunkában, ha Jézushoz hasonlóan gondolkodsz az emberekről?

³ És te hogyan tekintesz azokra, akiknek hirdeted a jó hírt? Úgy, mint akik az aratásra érett gabonára hasonlítanak? Ha igen, akkor három dolog is igaz lesz rád: Először is, még sürgősebbnek fogod érezni a prédikálómunkát. Végtére is az aratás csak egy ideig tart, nincs vesztegetni való idő. Másodszor, örömet szerez majd, amikor azt látod, hogy az emberek elfogadják a jó hírt. A Biblia szerint „aratáskor [örülni] szoktak” (Ézs 9:3). És harmadszor, minden emberre úgy fogsz gondolni, mint aki tanítvánnyá válhat, ezért igyekszel majd az üzeneted tálalásakor figyelembe venni az illető érdeklődési körét.

4. Mit tanulhatunk Pál apostoltól?

⁴ Jézus néhány követője talán reménytelen esetnek tartotta a szamáriaiakat, de Jézus egyáltalán nem így gondolkodott. Ő jövőbeli tanítványokat látott bennük. Nekünk is fontos úgy tekintenünk a területünkön élőkre, mint akikből Krisztus tanítványai lehetnek. Pál apostol nagyon jó példát mutatott ebben. Mit tanulhatunk tőle? Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy Pál 1. igyekezett megismerni valamennyire a hallgatói hitnézeteit, 2. figyelembe vette az érdeklődési körüket, és 3. bizakodóan gondolkodott róluk.

MIBEN HISZNEK AZ EMBEREK?

5. Miért volt könnyű Pálnak a zsinagógában prédikálni?

⁵ Pál gyakran prédikált a zsidók zsinagógáiban. Például a tesszalonikai zsinagógában „három sabbaton át érvelt nekik az Írásokból” (Csel 17:1, 2). Pál minden bizonnyal otthon érezte magát ebben a környezetben, hiszen zsidóként nevelkedett (Csel 26:4, 5). Jól ismerte a zsidók gondolkodását, ezért könnyen tudott nekik prédikálni (Flp 3:4, 5).

6. Miben különbözött Pál piactéri hallgatósága azoktól, akiknek a zsinagógában beszélt?

⁶ Miután Pált elüldözték Tesszalonikából, majd pedig Bereából is, eljutott Athénba. Itt megint „érvelni kezdett. . . a zsinagógában a zsidóknak és a többi, Istent imádó embernek” (Csel 17:17). Azonban amikor a piactéren prédikált, a hallgatósága másfajta emberekből állt. Voltak köztük filozófusok és más nem zsidók, akiknek új volt mindaz, amit Pál tanított. Ezt mondták: „olyasmikkel állsz elő, amik idegenül hangzanak nekünk” (Csel 17:18–20).

7. Hogyan változtatott Pál az üzenete tálalásán a Cselekedetek 17:22, 23 szerint?

⁷ Pál máshogyan beszélt a nem zsidó athéni hallgatóságának, mint a zsidóknak a zsinagógában (Csel 17:22, 23). Valószínűleg elgondolkodott: „Miben hisznek az emberek itt, Athénban?” Alaposan szemügyre vette a környezetét, és megfigyelte a helyiek vallási szokásait. Majd keresett valamit, ami közös az ő imádatukban és az Írásokban található igazságban. Egy bibliatudós ezt mondja Pálról: „Zsidóból lett keresztényként felismeri, hogy a pogány görögök nem a zsidók és a keresztények »igaz« Istenét imádják, mégis igyekszik rámutatni az athéniaknak, hogy az általa hirdetett Isten valójában nem idegen nekik.” Tehát Pál kész volt változtatni a módszerein. Azt mondta az athéniaknak, hogy az üzenete attól az ismeretlen Istentől származik, akit ők is imádnak a maguk módján. Noha a nem zsidók járatlanok voltak az Írásokban, Pál nem mondott le róluk. Inkább úgy gondolt rájuk, mint akik az aratásra érett gabonára hasonlítanak, és hozzájuk igazította a mondanivalóját.

8. a) Mi segíthet kitalálni, hogy milyen vallásúak lehetnek a területeden élő emberek? b) Hogyan folytathatnád a beszélgetést, ha valaki azt mondja, hogy neki megvan a saját vallása?

⁸ Pálhoz hasonlóan légy jó megfigyelő! Keresd az arra utaló jeleket, hogy miben hihetnek a területeden élők. Használ a házigazda valamilyen díszítést az otthonán vagy az autóján? Elárul valamit a neve, a ruhája, a külseje vagy a szóhasználata arról, hogy milyen valláshoz tartozik? Lehet, hogy ki is jelenti, hogy neki megvan a saját vallása. Ilyen helyzetben egy különleges úttörő testvérnő, Flutura ezt szokta válaszolni: „Nem azért jöttem, hogy ráerőltessem önre a vallásomat, hanem hogy arról beszélgessek önnel. . .”

9. Mi lehet közös alap egy vallásos házigazdával?

⁹ Milyen témákról beszélgethetnél egy vallásos személlyel? Próbálj közös alapot teremteni! Talán ő is egyistenhívő, vagy elismeri Jézust az emberiség megmentőjének, de akár abban is hihet, hogy nemsokára megszűnik a gonoszság. Ezekre a közös pontokra alapozva próbáld úgy átadni a Biblia üzenetét, hogy az vonzó legyen a házigazdának.

10. Mire törekedjünk, és miért?

¹⁰ Azt is jó észben tartani, hogy valaki nem feltétlenül hisz mindenben, amit a vallása tanít. Ezért miután megtudtad, milyen vallású a házigazda, próbáld azt is kideríteni, hogy ő maga miben hisz. „Manapság sokan filozofikus elképzelésekkel vegyítik a hitnézeteiket” – jegyzi meg David, egy ausztráliai különleges úttörő. Donalta Albániában a következőket figyelte meg: „Sokszor előfordul, hogy valaki azt mondja, hogy egy adott valláshoz tartozik, de aztán később kiderül, hogy nem is igazán hisz Istenben.” Egy Argentínában szolgáló misszionárius pedig megállapította, hogy sokan azt állítják ugyan, hogy hisznek a háromságban, de valójában nem gondolják úgy, hogy az Atya, a Fiú és a szent szellem egy Istent alkotnak. „Ha tisztában vagy ezzel, sokkal könnyebb közös alapot találni” – mondja. Szóval igyekezz megtudni, miben hisznek igazából az emberek! Így Pálhoz hasonlóan „mindenfajta embernek mindenné” tudsz majd válni (1Kor 9:19–23).

MI ÉRDEKLI AZ EMBEREKET?

11. A Cselekedetek 14:14–17 beszámolója szerint hogyan érvelt hatásosan Pál a lisztraiaknak?

¹¹ Pál azt is felismerte, hogy mi foglalkoztatja a hallgatóit, és ehhez igazította a mondanivalóját (Csel 14:14-17). Például azok az emberek, akiknek Lisztrában beszélt, keveset vagy semmit sem tudtak az Írásokról. Pál ezt figyelembe vette az érvelésénél. Bőséges termésről és az élet élvezetéről beszélt nekik. Olyan példákat és szavakat használt, amelyeket könnyen megértettek.

12. Hogyan tudhatod meg, hogy mi érdekli a házigazdát, és hogyan alakíthatod ennek megfelelően a bevezetődet?

¹² Igyekezz felismerni, hogy mi érdekli a területeden élőket, és ennek megfelelően alakítsd a bevezetődet! Ehhez is jó megfigyelőnek kell lenned. Talán az illető épp kertészkedik, könyvet olvas, autót szerel, vagy valami mással van elfoglalva. Esetleg arról kezdhetnél vele beszélgetni, amit éppen csinál (Ján 4:7). Az is lehet, hogy a ruhája árul el róla valamit: a nemzetiségét, a foglalkozását, vagy hogy milyen csapatnak szurkol. „Beszélgetni kezdtem egy 19 éves fiúval, akinek a pólóján egy híres énekes volt – mondja Gustavo. – Megkérdeztem tőle, hogy miért kedveli ezt a zenészt. A beszélgetésből bibliatanulmányozás lett, ma pedig ez a fiú már megkeresztelt testvérünk.”

13. Hogyan tehetnéd vonzóvá a bibliatanulmányozást?

¹³ Amikor felajánlod valakinek a bibliatanulmányozást, igyekezz vonzóvá tenni azt: mutass rá, hogy miért lenne hasznos neki (Ján 4:13–15). Amikor például egy hölgy behívta Poppyt az otthonába, a testvérnő észrevett a falon egy oklevelet, amelyből kiderült, hogy a hölgy egyetemi tanár, és az oktatás a szakterülete. Poppy kiemelte, hogy mi is oktatjuk az embereket a bibliatanulmányozási programunk és az összejöveteleink által. A hölgy beleegyezett a tanulmányozásba, másnap elment az összejövetelre, nem sokkal később pedig a körzetkongresszusra is. Egy évvel később megkeresztelkedett. Gondold át: „Mi érdekli azt a személyt, akit szeretnék újra meglátogatni? Vonzóvá tudnám tenni neki valahogyan a bibliatanulmányozást?”

14. Hogyan teheted személyre szabottá a tanulmányozást?

¹⁴ Fontos, hogy miután elkezdesz valakivel tanulmányozni, minden alkalomra készülj fel. Vedd figyelembe, hogy milyen az illető háttere, és mi érdekli. A felkészülés során gondold át, hogy mely bibliaverseket olvassátok fel, melyik videót nézzétek meg, és milyen szemléltetéssel segíthetnél megérteni egy adott bibliai tanítást. Tedd fel magadnak a kérdést: „Mi lenne igazán érdekes a tanulmányozómnak, és mi hatna az érzéseire?” (Péld 16:23). Egy Albániában szolgáló úttörőnek, Florának a tanulmányozója egyszer határozottan kijelentette, hogy nem tud hinni a feltámadásban. Flora nem erőltette ezt a témát. „Tudtam, hogy először meg kell ismernie azt az Istent, aki a feltámadást ígéri” – meséli. Attól kezdve minden tanulmányozás alkalmával igyekezte hangsúlyozni Jehova szeretetét, bölcsességét és hatalmát. Később a tanulmányozó már elhitte, hogy lesz feltámadás. Ma pedig már buzgó testvérnő.

LÁSD AZ EMBEREKBEN A LEHETŐSÉGET!

15. Milyen viselkedés háborította fel Pált a Cselekedetek 17:16–18 szerint, de miért nem mondott le az athéniakról?

¹⁵ Pál nem volt szkeptikus az athéniakkal szemben, pedig a várost áthatotta a bálványimádás, a szexuális erkölcstelenség és a pogány filozófia (Csel 17:16-18). És az sem vette el a kedvét a prédikálástól, hogy egyesek sértegették. Ő maga is keresztény lett, noha „korábban káromló és arcátlan ember [volt], aki üldözött másokat” (1Tim 1:13). Ahogy Jézus látta a lehetőséget Pálban, úgy ő is látta a jövőbeli tanítványokat az athéniakban. És nem kellett csalódnia (Csel 9:13–15; 17:34).

16–17. Mi bizonyítja, hogy bármilyen hátterű ember Krisztus tanítványává válhat? Mondj példát!

¹⁶ Az első században Jézus tanítványai között mindenféle hátterű ember megtalálható volt. Amikor Pál levelet írt a Korintuszban élő, zsidó származású keresztényeknek, azt mondta, hogy néhányan közülük korábban bűnözők voltak, vagy rendkívül züllött életet éltek. De hozzátette: „tisztára mostak. . . benneteket” (1Kor 6:9–11). Te gondoltad volna ezekről az emberekről, hogy egyszer megváltoznak, és tanítvánnyá válnak?

¹⁷ Napjainkban is sokan készek változtatni az életükön, hogy Jézus tanítványaivá válhassanak. Például Ausztráliában egy különleges úttörő testvérnő, Yukina személyesen tapasztalta, hogy bárki elfogadhatja a Biblia üzenetét. Egyszer egy ingatlanirodában észrevett egy tetovált lányt, aki igencsak slamposan volt öltözve. Így mesél erről: „Először vonakodtam megszólítani, de végül mégis beszélgetni kezdtem vele. Kiderült, hogy annyira érdekli a Biblia, hogy néhány tetoválása a Zsoltárokból származó idézet volt.” A lány beleegyezett a bibliatanulmányozásba, és az összejöveteleket is látogatni kezdte.b

18. Miért ne alkossunk elhamarkodottan ítéletet az emberekről?

¹⁸ Vajon Jézus azért látta aratásra érettnek a szántóföldet, mert arra számított, hogy a legtöbb ember követni fogja őt? Korántsem. Az Írások megjövendölték, hogy viszonylag kevesen hisznek majd benne (Ján 12:37, 38). Emellett neki megvolt az a különleges képessége, hogy belelátott az emberek szívébe (Máté 9:4). Ezek ellenére azon kevesekre összpontosított, akik majd hisznek benne, és mindenkinek buzgón prédikált. Akkor mennyivel fontosabb, hogy mi, akik nem tudunk olvasni a szívekben, ne legyünk előítélettel a területünkkel vagy az egyénekkel szemben. Inkább lássuk másokban a lehetőséget! Marc, aki Burkina Fasóban szolgál misszionáriusként, ezt figyelte meg: „Gyakran megesik, hogy akikről azt gondolom, előrehaladnak majd, abbahagyják a tanulmányozást, azok viszont, akik felől nem sok jót remélek, szépen fejlődnek. Ezért megtanultam, hogy jobb, ha hagyom, hogy Jehova szelleme vezessen.”

19. Hogyan gondolkodjunk a területünkön élőkről?

¹⁹ Elsőre úgy tűnhet, hogy nem sokan vannak a területünkön, akik az aratásra érett gabonára hasonlítanak. De ne feledd, mit mondott Jézus a tanítványainak: a szántóföldek fehérek, azaz készen állnak az aratásra. Az emberek megváltozhatnak, és Krisztus tanítványaivá válhatnak. Jehova értékes kincsnek tartja az ilyen személyeket (Agg 2:7). Ha Jehovához és Jézushoz hasonlóan gondolkodunk az emberekről, igyekszünk megismerni, hogy milyen a hátterük, és mi foglalkoztatja őket. Nem leszünk előítélettel velük szemben, hanem a jövőbeli testvéreinket és testvérnőinket látjuk bennük.