Július 9., szerda
„Legfőbb Úr, Jehova, kérlek, emlékezz meg rólam, és kérlek, erősíts meg” (Bír 16:28).
Mi jut eszedbe Sámsonról? Valószínűleg az, hogy roppant erős volt. De sajnos az is igaz, hogy hozott egy rossz döntést, ami keserű következményekkel járt. Ám Jehova nemcsak ezt a hibás lépését látta, hanem az egész hűséges életútját is. Érdemesnek tartotta arra, hogy megörökítse a Bibliában, hogy tanulhassunk belőle. Jehova bámulatos dolgokat vitt véghez Sámson által a választott népéért, Izraelért. Évszázadokkal később arra ihlette Pál apostolt, hogy Sámsont is megemlítse azok között a férfiak között, akiknek nagyon erős volt a hite (Héb 11:32–34). Sámson jó példa számunkra, hiszen próbateljes körülmények között is Jehovára támaszkodott. Értékes tanulságokat szűrhetünk le az életéből. w23.09 37:1-2
Július 10., csütörtök
„Mindig tárjátok a kéréseiteket Isten elé” (Flp 4:6).
Segít kitartóbbnak lennünk, ha gyakran és őszintén elmondjuk Jehovának az aggodalmainkat (1Tessz 5:17). Lehet, hogy most nem ér minket súlyos próba. De vajon kérjük Isten vezetését, amikor bánatosak vagyunk, nem látunk tisztán egy dologban, vagy nagyon leterhel minket valami? Ha már most szokásunkká tesszük, hogy erőt kérünk tőle a mindennapi nehézségeink leküzdéséhez, akkor a jövőbeli, nagyobb próbákban is rá támaszkodunk majd. Semmi kétségünk sem lesz, hogy Jehova tudja, mikor és hogyan cselekedjen az érdekünkben (Zsolt 27:1, 3). A jelenlegi próbáink megedzenek minket a nagy nyomorúságra (Róma 5:3). Miért mondhatjuk ezt? Sok testvér úgy érzi, hogy egy hitpróba felkészíti őt a következőre. A kitartás csiszolja az egyéniségüket, és megerősíti bennük, hogy számíthatnak Jehova segítségére. Ilyen erős hittel már könnyebben helyt tudnak állni a következő próbában (Jak 1:2–4). w23.07 29:7-8
Július 11., péntek
„Figyelembe veszem a kérésedet” (1Móz 19:21).
Jehova Istent az alázatossága és a könyörületessége indítja arra, hogy észszerű legyen. Jehova alázata például nyilvánvaló volt akkor, amikor eldöntötte, hogy elpusztítja Szodoma gonosz lakosait. Az angyalai által arra utasította az igazságos Lótot, hogy meneküljön a hegyek közé. Ám Lót félt a hegyvidékre menni, ezért azt kérte, hogy hadd meneküljön a családjával inkább Coárba, egy kis városba. Jehova Coárt is el akarta pusztítani, de nem ragaszkodott a döntéséhez, hanem kész volt engedni Lót kérésének, megkímélve Coárt (1Móz 19:18–22). Évszázadokkal később könyörületesen bánt Ninive lakosaival. Elküldte hozzájuk Jónás prófétát, hogy figyelmeztesse őket, hogy nemsokára az egész várost el fogja pusztítani. De amikor látta, hogy megbánják a bűneiket, megsajnálta őket, és úgy döntött, hogy irgalmaz nekik (Jón 3:1, 10; 4:10, 11). w23.07 32:5