Segít kitartóbbnak lennünk, ha gyakran és őszintén elmondjuk Jehovának az aggodalmainkat (1Tessz 5:17). Lehet, hogy most nem ér minket súlyos próba. De vajon kérjük Isten vezetését, amikor bánatosak vagyunk, nem látunk tisztán egy dologban, vagy nagyon leterhel minket valami? Ha már most szokásunkká tesszük, hogy erőt kérünk tőle a mindennapi nehézségeink leküzdéséhez, akkor a jövőbeli, nagyobb próbákban is rá támaszkodunk majd. Semmi kétségünk sem lesz, hogy Jehova tudja, mikor és hogyan cselekedjen az érdekünkben (Zsolt 27:1, 3). A jelenlegi próbáink megedzenek minket a nagy nyomorúságra (Róma 5:3). Miért mondhatjuk ezt? Sok testvér úgy érzi, hogy egy hitpróba felkészíti őt a következőre. A kitartás csiszolja az egyéniségüket, és megerősíti bennük, hogy számíthatnak Jehova segítségére. Ilyen erős hittel már könnyebben helyt tudnak állni a következő próbában (Jak 1:2–4). w23.07 29:7-8

Jehova Istent az alázatossága és a könyörületessége indítja arra, hogy észszerű legyen. Jehova alázata például nyilvánvaló volt akkor, amikor eldöntötte, hogy elpusztítja Szodoma gonosz lakosait. Az angyalai által arra utasította az igazságos Lótot, hogy meneküljön a hegyek közé. Ám Lót félt a hegyvidékre menni, ezért azt kérte, hogy hadd meneküljön a családjával inkább Coárba, egy kis városba. Jehova Coárt is el akarta pusztítani, de nem ragaszkodott a döntéséhez, hanem kész volt engedni Lót kérésének, megkímélve Coárt (1Móz 19:18–22). Évszázadokkal később könyörületesen bánt Ninive lakosaival. Elküldte hozzájuk Jónás prófétát, hogy figyelmeztesse őket, hogy nemsokára az egész várost el fogja pusztítani. De amikor látta, hogy megbánják a bűneiket, megsajnálta őket, és úgy döntött, hogy irgalmaz nekik (Jón 3:1, 10; 4:10, 11). w23.07 32:5

Joás olyan volt, mint egy satnya gyökérzetű fa, amely csak azért nem dől ki, mert ott van mellette egy karó. De amikor a karó, vagyis Jójada már nem volt, a hitehagyás szele kicsavarta a földből. Ezért a hitünk nem függhet csak a hittársaink vagy a családtagjaink ösztönzésétől. Ha meg akarjuk őrizni az odaadásunkat és a mélységes tiszteletünket Jehova iránt, akkor rendszeresen kell tanulmányoznunk, elmélkednünk és imádkoznunk (Jer 17:7, 8; Kol 2:6, 7). Jehova igazán nem kér tőlünk sokat, csupán annyit, amit a Prédikátor 12:13-ban olvashatunk: „Mélységesen tiszteld [szó szerint: „féld”, lábj.] az igaz Istent, és tartsd meg a parancsait, mert ez az ember legfőbb kötelessége.” Ha így teszünk, szilárdak tudunk maradni a hitben, bármit hozzon is a jövő. Semmi sem tudja majd tönkretenni a Jehovához fűződő barátságunkat. w23.06 27:17-19