Uzziás király fiatalon alázatos volt. Megtanulta mélységesen tisztelni az igaz Istent. 68 évig élt, és az élete nagy részében Jehova áldását élvezte (2Krón 26:1–4). Így számos ellenséges nemzet felett győzelmet aratott, és Jeruzsálemet is megerősítette (2Krón 26:6–15). Biztos sok örömet talált abban, hogy mi mindent tudott megvalósítani Jehova támogatásával (Préd 3:12, 13). Hozzá volt szokva, hogy utasításokat adjon másoknak. Talán emiatt gondolta úgy egy idő után, hogy bármit megtehet. Elbizakodottan bement a templomba, hogy füstölőszert égessen, amihez a királyoknak nem volt joguk (2Krón 26:16–18). Azária főpap megpróbálta jobb belátásra bírni, de erre ő dühös lett. Jehova ezért leprával büntette meg (2Krón 26:19–21). Milyen kár, hogy így tönkretette a hűséges életútját! Mennyire máshogy alakult volna az élete, ha alázatos marad! w23.09 38:9-10

Péter apostol még azután is küzdött a gyengeségeivel, miután felkent keresztény lett. Tudta, hogy Jehova „nem részrehajló”, és hogy a körülmetéletlen nem zsidók is a keresztény gyülekezethez tartozhatnak. Ő is a tanúja volt annak, amikor i. sz. 36-ban egy nem zsidó, Kornéliusz is megkapta a szent szellemet (Csel 10:34, 44, 45). Péter ezután szívesen evett együtt nem zsidó keresztényekkel, pedig korábban ilyet soha nem tett. Ám voltak olyan, zsidókból lett keresztények, akik nem nézték ezt jó szemmel. Amikor néhányuk Antiókiába érkezett, Péter talán a tőlük való félelemből nem evett együtt a nem zsidó keresztényekkel. Pál apostol nyilvánosan megdorgálta ezért a képmutató viselkedésért (Gal 2:13, 14). Péter hibát követett el, de nem engedte, hogy ez a botlását okozza. w23.09 40:8

Az őszinte önvizsgálat felszínre hozhatja a hiányosságainkat. De ne keseredjünk el miattuk, hiszen „kedves az Úr [Jézus]”, és segíteni fog fejlődni (1Pét 2:3). Péter erről is biztosít mindannyiunkat: „Isten… maga fogja befejezni a képzéseteket. Megszilárdít… benneteket”. Volt, hogy Péter méltatlannak érezte magát arra, hogy Isten Fiával legyen (Luk 5:8). De Jehova és Jézus szeretettel segített neki, hogy ne adja fel, hanem Krisztus hű követője maradjon. Így felbecsülhetetlen értékű jutalomban részesült: bemehetett „Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak és megmentőnknek örök királyságába” (2Pét 1:11). Ha Péterhez hasonlóan kitartunk, és engedjük, hogy Jehova képezzen, akkor elérjük a hitünk célját, a megmentést, vagyis elnyerjük az örök életet (1Pét 1:9). w23.09 41:16-17