Péter apostol még azután is küzdött a gyengeségeivel, miután felkent keresztény lett. Tudta, hogy Jehova „nem részrehajló”, és hogy a körülmetéletlen nem zsidók is a keresztény gyülekezethez tartozhatnak. Ő is a tanúja volt annak, amikor i. sz. 36-ban egy nem zsidó, Kornéliusz is megkapta a szent szellemet (Csel 10:34, 44, 45). Péter ezután szívesen evett együtt nem zsidó keresztényekkel, pedig korábban ilyet soha nem tett. Ám voltak olyan, zsidókból lett keresztények, akik nem nézték ezt jó szemmel. Amikor néhányuk Antiókiába érkezett, Péter talán a tőlük való félelemből nem evett együtt a nem zsidó keresztényekkel. Pál apostol nyilvánosan megdorgálta ezért a képmutató viselkedésért (Gal 2:13, 14). Péter hibát követett el, de nem engedte, hogy ez a botlását okozza. w23.09 40:8

Az őszinte önvizsgálat felszínre hozhatja a hiányosságainkat. De ne keseredjünk el miattuk, hiszen „kedves az Úr [Jézus]”, és segíteni fog fejlődni (1Pét 2:3). Péter erről is biztosít mindannyiunkat: „Isten… maga fogja befejezni a képzéseteket. Megszilárdít… benneteket”. Volt, hogy Péter méltatlannak érezte magát arra, hogy Isten Fiával legyen (Luk 5:8). De Jehova és Jézus szeretettel segített neki, hogy ne adja fel, hanem Krisztus hű követője maradjon. Így felbecsülhetetlen értékű jutalomban részesült: bemehetett „Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak és megmentőnknek örök királyságába” (2Pét 1:11). Ha Péterhez hasonlóan kitartunk, és engedjük, hogy Jehova képezzen, akkor elérjük a hitünk célját, a megmentést, vagyis elnyerjük az örök életet (1Pét 1:9). w23.09 41:16-17

Az ókori hajléknak csak egy udvara volt, egy körülkerített nyitott terület. A papok itt látták el a feladataikat. Ezen az udvaron volt a nagy rézoltár az égőáldozatoknak, valamint egy rézmedence, ahol a papoknak meg kellett mosakodni, mielőtt szent szolgálatot végeztek (2Móz 30:17–20; 40:6–8). Jézus Krisztus felkent testvérei közül azok, akik ma még a földön élnek, a jelképes templom belső udvarában szolgálják hűségesen Istent. A medence azért fontos, mert arra emlékezteti őket – és minden keresztényt –, hogy erkölcsileg és az imádat szempontjából tisztának kell lenniük. De hol imádja Jehovát a nagy sokaság? János apostol látta, hogy „Isten trónja előtt [állnak], és éjjel-nappal szent szolgálatot végeznek neki a templomában”. A nagy sokaság a jelképes templom külső udvarában imádja Istent (Jel 7:9, 13–15). Páratlan megtiszteltetés, hogy mindannyian a nagy jelképes templomban imádhatjuk Istent! w23.10 45:15-16