Az őszinte önvizsgálat felszínre hozhatja a hiányosságainkat. De ne keseredjünk el miattuk, hiszen „kedves az Úr [Jézus]”, és segíteni fog fejlődni (1Pét 2:3). Péter erről is biztosít mindannyiunkat: „Isten… maga fogja befejezni a képzéseteket. Megszilárdít… benneteket”. Volt, hogy Péter méltatlannak érezte magát arra, hogy Isten Fiával legyen (Luk 5:8). De Jehova és Jézus szeretettel segített neki, hogy ne adja fel, hanem Krisztus hű követője maradjon. Így felbecsülhetetlen értékű jutalomban részesült: bemehetett „Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak és megmentőnknek örök királyságába” (2Pét 1:11). Ha Péterhez hasonlóan kitartunk, és engedjük, hogy Jehova képezzen, akkor elérjük a hitünk célját, a megmentést, vagyis elnyerjük az örök életet (1Pét 1:9). w23.09 41:16-17

Az ókori hajléknak csak egy udvara volt, egy körülkerített nyitott terület. A papok itt látták el a feladataikat. Ezen az udvaron volt a nagy rézoltár az égőáldozatoknak, valamint egy rézmedence, ahol a papoknak meg kellett mosakodni, mielőtt szent szolgálatot végeztek (2Móz 30:17–20; 40:6–8). Jézus Krisztus felkent testvérei közül azok, akik ma még a földön élnek, a jelképes templom belső udvarában szolgálják hűségesen Istent. A medence azért fontos, mert arra emlékezteti őket – és minden keresztényt –, hogy erkölcsileg és az imádat szempontjából tisztának kell lenniük. De hol imádja Jehovát a nagy sokaság? János apostol látta, hogy „Isten trónja előtt [állnak], és éjjel-nappal szent szolgálatot végeznek neki a templomában”. A nagy sokaság a jelképes templom külső udvarában imádja Istent (Jel 7:9, 13–15). Páratlan megtiszteltetés, hogy mindannyian a nagy jelképes templomban imádhatjuk Istent! w23.10 45:15-16

Jehova a vének által megerősít minket (Ézs 32:1, 2). Ezért ha gondjaink vannak, beszéljünk a vénekkel, és ha felajánlják a segítségüket, ne habozzunk elfogadni. Jehova általuk erőt önthet belénk. Minden kereszténynek az a csodálatos reménysége, hogy örökké élhet vagy a paradicsomi földön, vagy az égi királyságban. Ez a különleges reménység erőt tud adni nekünk (Róma 4:3, 18, 19). Képessé tesz arra, hogy kitartsunk a próbáinkban, buzgón hirdessük a jó hírt, és odaadóan végezzük a feladatainkat Jehova szervezetében (1Tessz 1:3). Ebből a reménységből merített erőt Pál apostol is. Azt írta, hogy szorult helyzetben van, tanácstalan, üldözik és leterítik őt, sőt még az életét is veszélyben érezte (2Kor 4:8–10). De volt ereje kitartani a próbákban, mert a reménységére összpontosított (2Kor 4:16–18). Mivel elmélkedett az égi reménységén, elmondhatta, hogy belül „napról napra megújul”. w23.10 43:14-17