Az ókori hajléknak csak egy udvara volt, egy körülkerített nyitott terület. A papok itt látták el a feladataikat. Ezen az udvaron volt a nagy rézoltár az égőáldozatoknak, valamint egy rézmedence, ahol a papoknak meg kellett mosakodni, mielőtt szent szolgálatot végeztek (2Móz 30:17–20; 40:6–8). Jézus Krisztus felkent testvérei közül azok, akik ma még a földön élnek, a jelképes templom belső udvarában szolgálják hűségesen Istent. A medence azért fontos, mert arra emlékezteti őket – és minden keresztényt –, hogy erkölcsileg és az imádat szempontjából tisztának kell lenniük. De hol imádja Jehovát a nagy sokaság? János apostol látta, hogy „Isten trónja előtt [állnak], és éjjel-nappal szent szolgálatot végeznek neki a templomában”. A nagy sokaság a jelképes templom külső udvarában imádja Istent (Jel 7:9, 13–15). Páratlan megtiszteltetés, hogy mindannyian a nagy jelképes templomban imádhatjuk Istent! w23.10 45:15-16

Jehova a vének által megerősít minket (Ézs 32:1, 2). Ezért ha gondjaink vannak, beszéljünk a vénekkel, és ha felajánlják a segítségüket, ne habozzunk elfogadni. Jehova általuk erőt önthet belénk. Minden kereszténynek az a csodálatos reménysége, hogy örökké élhet vagy a paradicsomi földön, vagy az égi királyságban. Ez a különleges reménység erőt tud adni nekünk (Róma 4:3, 18, 19). Képessé tesz arra, hogy kitartsunk a próbáinkban, buzgón hirdessük a jó hírt, és odaadóan végezzük a feladatainkat Jehova szervezetében (1Tessz 1:3). Ebből a reménységből merített erőt Pál apostol is. Azt írta, hogy szorult helyzetben van, tanácstalan, üldözik és leterítik őt, sőt még az életét is veszélyben érezte (2Kor 4:8–10). De volt ereje kitartani a próbákban, mert a reménységére összpontosított (2Kor 4:16–18). Mivel elmélkedett az égi reménységén, elmondhatta, hogy belül „napról napra megújul”. w23.10 43:14-17

Amikor imádkozunk, kérdezzük meg magunktól: „Jehova vajon elérkezettnek látja, hogy megadja, amit kérek?” Úgy érezhetjük, hogy rögtön szükségünk van arra, amit kérünk, de Jehova tudja a legjobban, mikor van rá a megfelelő idő (1Pét 5:6, 7). Ha nem kapjuk meg rögtön, talán arra gondolunk, hogy a válasz: „nem”. Ám lehet, hogy a válasz: „nem most”. Például egy testvér azt kéri, hogy hadd gyógyuljon meg, de az egészsége nem javul. Ha Jehova megszüntetné a betegségét, Sátán azt állíthatná, hogy a testvér csak érdekből szolgálja Jehovát (Jób 1:9–11; 2:4). Atyánk már kitűzte az idejét annak, amikor minden betegséget megszüntet majd (Ézs 33:24; Jel 21:3, 4). Addig nem számíthatunk rá, hogy csodát téve meggyógyít minket. Így a testvér azért imádkozik Jehovához, hogy adjon neki erőt és belső békét, hogy el tudja viselni a betegséget, és ki tudjon tartani a szolgálatában. w23.11 49:13