A KIRÁLYOK ELSŐ KÖNYVE

1 Dávid király pedig megöregedett,+ és elteltek fölötte az évek*. Betakargatták ugyan ruhákkal, de nem tudott fölmelegedni. 2 Ezt mondták hát neki a szolgái: „Engedd meg, urunk, királyunk, hogy egy lányt, egy szüzet keressünk. Ő majd gondoz téged, és a karjaidban fekszik, hogy fölmelegedjen urunk, a király.” 3 Egész Izraelt bejárták, hogy találjanak egy gyönyörű lányt. Így találtak rá a sunemi+ Abiságra+, és bevitték a királyhoz. 4 A lány rendkívül szép volt. Ő lett a király gondozója, és szolgált neki. De a királynak nem volt vele nemi kapcsolata.

5 Mindeközben Adónia+, Haggit fia felfuvalkodott, és ezt mondta: „Én leszek a király!” Szerzett magának egy szekeret, és lovasokat is, meg 50 embert, hogy előtte fussanak.+ 6 Ám az apja soha nem akart vele összetűzésbe kerülni*, ezért nem mondta neki: „Miért tetted ezt?” Ráadásul igen jóképű volt, és az anyja Absolon után szülte őt. 7 Adónia tárgyalni kezdett Joábbal, Céruja fiával, és Abjátár+ pappal, azok meg segítséget nyújtottak neki, és támogatták őt.+ 8 De Cádók+ pap és Benája+, Jójada fia, meg Nátán+ próféta, Simei+, Réi és Dávid kiemelkedő harcosai+ nem támogatták Adóniát.

9 Adónia aztán juhokat, marhákat és hizlalt állatokat áldozott+ a Zohélet-kőnél, amely az Én-Rógel közelében van, és meghívta minden testvérét, a király fiait, és Júda minden emberét, a király szolgáit. 10 De Nátán prófétát, Benáját, a kiemelkedő harcosokat és Salamont, a testvérét nem hívta meg. 11 Nátán+ ekkor így szólt Betsabéhoz+, Salamon anyjához+: „Nem hallottad, hogy Adónia+, Haggit fia király lett, és urunk, Dávid mit sem tud erről? 12 Most azért kérlek, gyere, hadd adjak neked tanácsot. Így megmentheted az életedet*, és fiadnak, Salamonnak az életét*.+ 13 Menj be Dávid királyhoz, és így szólj hozzá: »Nemde te esküdtél meg, uram, királyom, a te szolgálólányodnak ilyen szavakkal: ’Fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő fog a trónomon ülni.’+ Akkor miért Adónia lett a király?« 14 Miközben beszélsz majd a királlyal, én is bemegyek utánad, és megerősítem a szavaidat.”

15 Betsabé tehát bement a királyhoz, a hálószobájába. A király már nagyon idős volt, és a sunemi Abiság+ állt a szolgálatára. 16 Akkor Betsabé mélyen meghajolt, és leborult a király előtt. A király pedig így szólt: „Mit szeretnél?” 17 Ő ezt válaszolta: „Uram, te esküdtél meg Jehova Istenedre a te szolgálólányodnak: »Fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő fog a trónomon ülni.«+ 18 De most Adónia lett a király, és az én uram, a király mit sem tud erről.+ 19 Rengeteg bikát, hizlalt állatot és juhot áldozott. Meghívta a király minden fiát, Abjátár papot és a hadsereg vezérét, Joábot is.+ De Salamont, a te szolgádat, nem hívta meg.+ 20 És most, uram, királyom, egész Izrael szeme rajtad van, hogy megmondd nekik, ki fog az én uramnak, a királynak a trónján ülni őutána. 21 Máskülönben amint uram, királyom meghal*, engem is, és Salamon fiamat is árulónak fognak tekinteni.”

22 Még beszélt a királlyal, amikor megjött Nátán próféta.+ 23 Nyomban szóltak hát a királynak: „Itt van Nátán próféta!” Nátán bement a király elé, és arcra borult előtte, 24 majd így szólt: „Uram, királyom, te mondtad, hogy Adónia lesz utánad a király, és ő fog a trónodon ülni?+ 25 Mert ő ma lement, hogy sok bikát, hizlalt állatot és juhot áldozzon+, és meghívta a király minden fiát meg a hadsereg vezéreit és Abjátár papot.+ Ott esznek-isznak vele, és ezt mondogatják: »Éljen sokáig Adónia király!« 26 De engem, a te szolgádat, és Cádók papot meg Benáját+, Jójada fiát, és Salamont, a te szolgádat nem hívta meg. 27 Vajon uram, a király adott engedélyt erre, anélkül hogy tudatta volna a te szolgáddal, hogy ki üljön uramnak, a királynak a trónján őutána?”

28 Dávid király ekkor ezt mondta: „Hívjátok ide Betsabét!” Ő be is ment, és megállt a király előtt. 29 A király pedig megesküdött: „Olyan biztos az, mint hogy él Jehova, aki megszabadított engem* minden nyomorúságból,+ 30 hogy úgy cselekszem a mai napon, amiképpen megesküdtem neked Jehovára, Izrael Istenére: »Fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő fog a trónomon ülni helyettem.«” 31 Betsabé akkor mélyen meghajolt, leborult a király előtt, és ezt mondta: „Éljen az én uram, Dávid király örökké!”

32 Dávid király azonnal meg is parancsolta: „Hívjátok ide hozzám Cádók papot, Nátán prófétát és Benáját+, Jójada fiát.”+ Ezek tehát bementek a király elé. 33 A király ezt mondta nekik: „Vegyétek magatok mellé uratok szolgáit, ültessétek Salamon fiamat az öszvéremre*,+ és vigyétek le a Gihonhoz+. 34 Ott Cádók pap és Nátán próféta kenje fel+ őt Izrael királyává. Aztán fújjátok meg a kürtöt, és mondjátok: »Éljen sokáig Salamon király!«+ 35 Aztán vonuljatok mögötte, ő pedig jöjjön be, és üljön a trónomra. Ő lesz a király helyettem, és őt fogom megbízni azzal, hogy Izrael és Júda vezetője legyen.” 36 Benája, Jójada fia nyomban ezt mondta a királynak: „Ámen! Erősítse meg ezt Jehova, uram, királyom Istene! 37 Amiképpen urammal, a királlyal volt Jehova, úgy legyen Salamonnal is,+ és tegye a trónját még dicsőségesebbé, mint uramnak, Dávid királynak a trónját!”+

38 Lement hát Cádók pap, Nátán próféta, Benája+, Jójada fia, a kereteusok meg a peleteusok,+ és felültették Salamont Dávid király öszvérére,+ majd elvitték a Gihonhoz+. 39 Cádók pap ekkor előhozta az olajosszarut+ a sátorból,+ és felkente Salamont.+ Megfújták a kürtöt, és az egész nép kiáltozni kezdett: „Éljen sokáig Salamon király!” 40 Ezután az egész nép mögötte vonult. Miközben felfelé mentek, fuvoláztak, és annyira ujjongtak, hogy a föld is beleremegett*.+

41 Adónia és a vele levő meghívottak mind meghallották ezt, miután végeztek az evéssel.+ Joáb a kürtszó hallatán ezt kérdezte: „Mi ez a nagy hangzavar a városban?” 42 Még beszélt, amikor megérkezett Jonatán+, Abjátár pap fia. Adónia akkor így szólt: „Gyere be, mert jó* ember vagy, és biztosan jó hírt hozol.” 43 De Jonatán ezt válaszolta Adóniának: „Hát nem éppen! Urunk, Dávid király Salamont tette királlyá. 44 A király elküldte vele Cádók papot, Nátán prófétát, Benáját, Jójada fiát, és a kereteusokat meg a peleteusokat, és felültették őt a király öszvérére.+ 45 Akkor Cádók pap és Nátán próféta felkenték őt királlyá a Gihonnál. Onnan aztán felmentek ujjongva, és most fel van bolydulva a város. Ez volt a hangzavar, amit hallottatok. 46 Sőt, Salamon már el is foglalta a királyi trónt. 47 És még valami: a király szolgái bementek, hogy kifejezzék jókívánságaikat urunknak, Dávid királynak: »Tegye Istened Salamon nevét tiszteletre méltóbbá a te nevednél, és trónját dicsőségesebbé a te trónodnál!« A király erre meghajolt az ágyán. 48 Ezt mondta a király: »Dicsőség Jehovának, Izrael Istenének, aki adott ma valakit, hogy a trónomon üljön, és megengedte, hogy lássam ezt!«”

49 Erre mindazok, akiket Adónia meghívott, megrémültek. Fogták magukat, és mindegyikük ment a maga útjára. 50 Adónia is félt Salamon miatt, így hát elment, és megragadta az oltár szarvait.+ 51 Salamonnak ezt jelentették: „Adónia fél Salamon királytól. Megfogta az oltár szarvait, és ezt mondja: »Előbb esküdjön meg nekem Salamon király, hogy nem hányja kardélre a szolgáját!«” 52 Salamon erre ezt mondta: „Ha derék ember módjára viselkedik, egyetlen hajszála sem görbül meg, de ha valami rosszat tesz, akkor meg kell halnia.”+ 53 Salamon király tehát elküldött érte, hogy lehozzák őt az oltártól. Adónia aztán odajött, és meghajolt Salamon király előtt, Salamon pedig így szólt hozzá: „Menj haza!”

2 Amikor közeledett Dávid halála, ezeket az utasításokat adta a fiának, Salamonnak: 2 „Rövidesen meghalok.* Ezért hát légy erős,+ és légy bátor!+ 3 Tégy eleget a kötelezettségednek Jehova Istened iránt azzal, hogy a neki tetsző úton jársz, megtartod a rendeleteit, parancsolatait, bírói döntéseit és emlékeztetőit a Mózes törvényében megírtak szerint.+ Akkor sikeres leszel* mindenben, amit teszel, és mindenhol, ahová csak mész. 4 És Jehova teljesíteni fogja az ígéretét, amelyet rólam mondott: »Ha a fiaid ügyelni fognak arra, hogy hűségesen kövessenek engem teljes szívükkel és teljes lelkükkel*,+ akkor mindig lesz leszármazottad, aki Izrael trónján fog ülni.«+

5 Jól tudod, mit tett velem Joáb, Céruja fia, azáltal, amit Izrael seregeinek két vezérével – Ábnerrel+, Nér fiával és Amasával+, Jéter fiával – tett. Megölte+ őket békeidőben, és úgy szennyezte be vérrel a csípőjén levő övet és a lábán levő sarut, mintha háború lett volna. 6 Cselekedj bölcsen, és ne engedd, hogy ez az idős ember békében haljon meg*.+

7 De a gileádi Barzillai+ fiaival szeretettel* bánj, és azok között legyenek, akik az asztalodnál esznek, mert ők is mellettem álltak,+ amikor a testvéred, Absolon elől menekültem.+

8 Aztán itt van még a benjáminita Simei, Gera fia Bahurimból. Ő volt az, aki rosszindulatú szitkokat szórt+ rám azon a napon, amikor Mahanaimba mentem.+ De amikor lejött elém a Jordánhoz, megesküdtem neki Jehovára: »Nem öllek meg.«+ 9 Most pedig ne hagyd büntetlenül,+ hiszen bölcs ember vagy, és tudod, mit kell tenned vele. Tegyél róla, hogy ez az idős ember meghaljon.*+”

10 Akkor Dávid meghalt*, és eltemették őt Dávid városában.+ 11 Dávid 40 évig uralkodott Izrael felett. Hebronban+ 7 évig, Jeruzsálemben pedig 33 évig uralkodott.+

12 Salamon pedig leült apjának, Dávidnak a trónjára, és egyre inkább megerősödött a királysága.+

13 Idővel Adónia, Haggit fia elment Salamon anyjához, Betsabéhoz, ő pedig ezt kérdezte: „Békével jössz-e?” Adónia így felelt: „Békével.” 14 Majd ezt mondta: „Beszélnem kell veled.” Betsabé így szólt: „Beszélj hát.” 15 Adónia így folytatta: „Jól tudod, hogy engem illetett volna a királyság, és egész Izrael arra számított*, hogy én leszek a király.+ De fordulat állt be, és a királyság a testvéremé lett, mert ez volt Jehova akarata.+ 16 Most viszont lenne egy kérésem hozzád. Kérlek, ne utasítsd el.” Betsabé erre ezt válaszolta: „Mondjad.” 17 Ő így folytatta: „Kérlek, beszélj Salamon királlyal – hiszen téged nem fog elutasítani –, és kérd meg, hogy adja hozzám feleségül a sunemi Abiságot+.” 18 Betsabé erre ezt mondta: „Rendben van, beszélek a királlyal az érdekedben.”

19 Betsabé tehát bement Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónia érdekében. A király rögtön felkelt, elébe ment, és meghajolt előtte. Aztán leült a trónjára, és hozatott egy trónt a király anyjának, hogy leülhessen a jobbján. 20 Betsabé akkor így szólt: „Lenne egy apró kérésem hozzád. Kérlek, ne utasítsd el.” A király ezt mondta neki: „Mondd el a kérésedet, anyám, nem foglak elutasítani.” 21 Betsabé így folytatta: „Hadd kapja meg Adónia, a testvéred feleségül a sunemi Abiságot.” 22 Salamon király erre így válaszolt az anyjának: „Miért kéred Adóniának a sunemi Abiságot? Kérd el neki mindjárt a királyságot is,+ hiszen a bátyám ő,+ és Abjátár pap meg Joáb+, Céruja fia támogatja őt!+”

23 Salamon király ekkor megesküdött Jehovára: „Mérjen rám súlyos büntetést Isten,* ha nem a saját életébe kerül ez a kérés* Adóniának! 24 Adóniának ma meg kell halnia!+ Olyan biztos ez, mint hogy él Jehova, aki apámnak, Dávidnak a trónjára ültetett, megszilárdította az uralmamat,+ és házat* készített nekem,+ ahogy ígérte!” 25 Salamon király tüstént el is küldte Benáját+, Jójada fiát, ő pedig kiment, lesújtott Adóniára, és az meghalt.

26 Abjátár+ paphoz pedig így szólt a király: „Menj el Anatótba+, a földjeidre! Bár halált érdemelsz, ma nem adlak halálra, mert a legfőbb Úr, Jehova ládáját hordoztad apám, Dávid előtt,+ és mert te is átélted mindazokat a nehézségeket, amiket az apám.+” 27 Salamon tehát elküldte Abjátárt, hogy ne szolgáljon tovább Jehova papjaként, és így beteljesedjen, amit Jehova mondott Éli házáról+ Silóban+.

28 Amikor a hír eljutott Joábhoz, ő elmenekült Jehova sátrához+ – mivel Adóniát+ támogatta, noha azelőtt Absolont nem támogatta+ –, és megragadta az oltár szarvait. 29 Salamon királynak akkor jelentették: „Joáb Jehova sátrához menekült, és az oltár mellett van.” Salamon erre elküldte Benáját, Jójada fiát, és ezt mondta: „Menj, öld meg!” 30 Benája el is ment Jehova sátrához, és ezt mondta Joábnak: „Így szól a király: »Gyere ki!«” De ő ezt mondta: „Nem! Itt fogok meghalni.” Benája erre választ vitt a királynak: „Ezt mondta Joáb, és ezt felelte nekem.” 31 A király akkor így szólt hozzá: „Tégy úgy, ahogy mondta. Öld meg, temesd el, és távolítsd el rólam és apám házáról a vért, amelyet Joáb ok nélkül kiontott.+ 32 Jehova megfizet neki a kiontott vérért, mert apám, Dávid tudta nélkül megtámadott és karddal megölt két embert, akik igazságosabbak és jobbak voltak nála: Ábnert+, Nér fiát, Izrael hadvezérét+ és Amasát+, Jéter fiát, Júda hadvezérét+. 33 Joáb és az utódai* örökké viseljék a felelősséget az ő halálukért,*+ de Dávidnak, az utódainak*, a családjának* és a trónjának örökké legyen békéje Jehovától.” 34 Akkor Benája, Jójada fia fölment, rátámadt Joábra, és megölte őt. Majd eltemették Joábot a saját házánál a pusztában. 35 A király azután Benáját+, Jójada fiát nevezte ki a sereg fölé helyette, Abjátár helyett pedig Cádók+ papot nevezte ki.

36 Aztán a király hívatta Simeit+, és ezt mondta neki: „Építs magadnak házat Jeruzsálemben, és élj ott. Ne menj onnan sehova. 37 Amely napon kimész, és átkelsz a Kidron völgyén+, biztos lehetsz benne, hogy meghalsz. Akkor te leszel a felelős a halálodért.*” 38 Simei ezt válaszolta a királynak: „Rendben van. A szolgád pontosan azt fogja tenni, amit uram, a király mondott.” Simei ezért hosszú időn át Jeruzsálemben maradt.

39 Három évvel később Simei két rabszolgája elszökött Ákishoz+, Maáka fiához, Gát királyához. Amikor jelentették Simeinek, hogy a rabszolgái Gátban vannak, 40 nyomban felnyergelte a szamarát, és elment Gátba, Ákishoz, hogy megkeresse a rabszolgáit. Amikor Simei visszatért Gátból a rabszolgáival, 41 jelentették Salamonnak: „Simei kiment Jeruzsálemből Gátba, és visszatért.” 42 A király erre hívatta Simeit, és így szólt hozzá: „Nemde esküre köteleztelek Jehova előtt, és figyelmeztettelek: »Amely napon kimész innen valahova, biztos lehetsz benne, hogy meghalsz.« És nemde ezt mondtad nekem: »Rendben van, engedelmeskedni fogok.«+ 43 Akkor miért nem tartottad magad a Jehova előtt tett eskühöz, és a parancshoz, amelyet adtam neked?” 44 A király aztán ezt mondta Simeinek: „A szíved mélyén jól tudod, mennyi kárt okoztál apámnak, Dávidnak.+ Jehova meg fog neked fizetni ezért.+ 45 Salamon királyt azonban meg fogja áldani Jehova,+ és örökre megszilárdítja Dávid trónját.” 46 A király ezután parancsot adott Benájának, Jójada fiának, ő pedig kiment, rátámadt Simeire, és az meghalt.+

Így Salamon uralma alatt a királyság megszilárdult.+

3 Salamon házassági szövetséget kötött a fáraóval, Egyiptom királyával. Feleségül vette a fáraó lányát,+ és bevitte őt Dávid városába+, hogy ott legyen addig, amíg be nem fejezi a maga házának+, Jehova házának+ és a Jeruzsálemet körülvevő falnak az építését.+ 2 Ám a nép továbbra is a magaslatokon áldozott,+ mert még nem épült ház Jehova nevének a tiszteletére.+ 3 Salamon pedig továbbra is szerette Jehovát, és apjának, Dávidnak a rendeletei szerint járt, eltekintve attól, hogy a magaslatokon áldozott, hogy felszálljon az áldozatok füstje.+

4 A király Gibeonba ment, hogy ott áldozzon, mert az volt a legjelentősebb* magaslat.+ 1000 égőáldozatot ajánlott fel Salamon azon az oltáron.+ 5 Gibeonban Jehova megjelent Salamonnak álomban éjjel, és így szólt hozzá: „Kérj tőlem bármit. Mit adjak neked?”+ 6 Salamon erre ezt mondta: „Te nagy szeretettel* bántál szolgáddal, Dáviddal, az én apámmal, mivel hűségesen, igazságosan és tiszta szívvel járt előtted. Mind a mai napig ilyen nagy szeretetet* mutatsz iránta, azáltal hogy fiút adtál neki, hogy a trónján üljön.+ 7 Most pedig, Jehova Istenem, te tetted szolgádat királlyá apám, Dávid helyett, noha még fiatal* és tapasztalatlan* vagyok.+ 8 Szolgád a néped felett uralkodik, melyet kiválasztottál:+ olyan nagy nép ez, hogy nem lehet megszámlálni. 9 Ezért adj a te szolgádnak engedelmes szívet, hogy ítélhesse népedet,+ hogy különbséget tudjon tenni jó és rossz között+. Hiszen ki képes ítélni a te hatalmas* népedet?”

10 Jehovának pedig tetszett, hogy Salamon ezt kérte.+ 11 Isten akkor ezt mondta neki: „Mivel ezt kérted, és nem kértél magadnak hosszú életet*, sem gazdagságot, sem azt, hogy ellenségeid meghaljanak,* hanem értelmet kértél ahhoz, hogy helyesen dönts a bírói ügyekben*,+ 12 én megadom neked, amit kértél.+ Olyan bölcs és értelmes szívet adok neked,+ amilyen senkinek sem volt előtted, és utánad sem lesz senkinek.+ 13 Azt is megadom neked, amit nem kértél,+ gazdagságot is, dicsőséget is,+ úgyhogy egy király sem lesz hozzád hasonló, amíg csak élsz*.+ 14 Ha a nekem tetsző úton jársz, és megtartod rendelkezéseimet és parancsolataimat, ahogy apád, Dávid tette,+ akkor hosszú életet+ is adok neked*.”

15 Amikor aztán Salamon fölébredt, rájött, hogy ez álom volt. Akkor elment Jeruzsálembe, és megállt Jehova szövetségének ládája előtt. Égőáldozatokat és közösségi áldozatokat+ mutatott be, és lakomát rendezett minden szolgájának.

16 Akkoriban bement két prostituált nő a királyhoz, és megálltak előtte. 17 Az egyik asszony ezt mondta: „Uram, én és ez az asszony egy házban lakunk, és mikor szültem, ő a házban volt. 18 A szülésem utáni harmadik napon ez az asszony is szült. Csak ketten voltunk, és senki más nem volt velünk a házban. 19 Éjjel ez az asszony ráfeküdt a fiára, és az meghalt. 20 Így hát fölkelt az éjszaka közepén, elvette mellőlem a fiamat, amíg a te rabszolgalányod aludt, majd a karjaiba* vette, az ő halott fiát pedig odafektette a karjaimba. 21 Amikor reggel fölkeltem, hogy megszoptassam a fiamat, láttam, hogy halott. Jobban megnéztem őt, és láttam, hogy nem is az én fiam, akit szültem.” 22 A másik asszony azonban így szólt: „Nem! Az én fiam az élő, és a te fiad a halott!” Ám az első asszony ezt mondogatta: „Nem! A te fiad a halott, és az én fiam az élő!” Így vitatkoztak a király előtt.

23 A király végül így szólt: „Az egyik ezt mondja: »Az én fiam az élő, és a te fiad a halott!«, a másik meg azt mondja: »Nem! A te fiad a halott, és az én fiam az élő!«” 24 A király így folytatta: „Hozzatok nekem egy kardot!” Odavittek hát egy kardot a királynak. 25 A király akkor így szólt: „Vágjátok ketté az élő gyermeket, és adjátok az egyik felét az egyik asszonynak, a másik felét a másiknak.” 26 Erre az az asszony, akié az élő fiú volt, rögtön kérlelni kezdte a királyt, mert megsajnálta a fiát. Ezt mondta: „Kérlek, uram! Adjátok neki az élő gyermeket! Ne, ne öljétek meg!” De a másik asszony így szólt: „Se az enyém, se a tiéd! Vágjátok csak ketté!” 27 A király akkor ezt mondta: „Adjátok az első asszonynak az élő gyermeket! Ne öljétek meg, mert ő az anyja.”

28 És egész Izrael hallott az ítéletről, melyet a király hozott, és félelemmel vegyes tiszteletet* éreztek iránta,+ mert látták, hogy Isten adott neki bölcsességet ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson.+

4 Salamon király egész Izrael felett uralkodott.+ 2 Ezek voltak a magas rangú tisztségviselői*: Azária, Cádók+ fia volt a pap; 3 Elihóref és Ahija, Sisa fiai titkárok+ voltak; Josafát+, Ahilud fia volt az emlékíró; 4 Benája,+ Jójada fia a sereg vezére volt, Cádók és Abjátár+ pedig papok voltak; 5 Azária, Nátán+ fia a megbízottak vezetője volt; Zábud, Nátán fia pedig pap volt, és a király barátja+; 6 Ahisár a háznép fölé volt kinevezve; Adónirám+, Abda fia pedig a kényszermunkára kötelezettek+ felügyelője volt.

7 Salamonnak 12 megbízottja volt egész Izrael fölött. Ők látták el élelemmel a királyt és a háznépét. Mindegyik az év egy-egy hónapjában volt felelős, hogy élelemről gondoskodjon.+ 8 Ez volt a nevük: Húr fia Efraim hegyvidékén; 9 Deker fia Makácban, Saálbimban+, Bét-Semesben és Elon-Bét-Hanánban; 10 Hésed fia Arubbótban (övé volt Szokó és Héfer egész vidéke); 11 Abinádáb fia Dór egész dombvidékén (neki Táfát, Salamon lánya lett a felesége); 12 Baána, Ahilud fia Taánakban, Megiddóban+ és egész Bét-Seánban+, amely Caretán mellett van, Jezréel alatt, Bét-Seántól Ábel-Meholáig, Jokmeám+ vidékéig; 13 Geber fia Rámót-Gileádban+ (övéi voltak Jáirnak+, Manassé fiának sátorfalvai, amelyek Gileádban+ vannak; övé volt Argób vidéke+ is, amely Básánban+ van: 60 nagy város falakkal és rézreteszekkel); 14 Ahinádáb, Iddó fia Mahanaimban+; 15 Ahimaác Naftaliban (ő Salamonnak egy másik lányát vette feleségül, mégpedig Boszmátot); 16 Baána, Húsai fia Áserben és Bealótban; 17 Josafát, Paruah fia Issakárban; 18 Simei+, Ela fia Benjáminban+; 19 Geber, Uri fia Gileád földjén+, Szihonnak+, az amoriták királyának és Ógnak+, Básán királyának a földjén. És ezek fölött a megbízottak fölött is volt egy megbízott az országban.

20 Júdának és Izraelnek olyan sok lakosa volt, mint a tenger partján a homokszemek.+ Ettek, ittak és vigadtak.+

21 Salamon uralkodott az összes királyság felett a folyótól*+ a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig. Sarcot fizettek, és szolgáltak Salamonnak élete minden napján.+

22 Salamon udvarának napi élelme ez volt: 30 kór* finomliszt és 60 kór közönséges liszt, 23 10 hizlalt marha, 20 legeltetett marha és 100 juh, ezenkívül szarvasbikák, gazellák, őzbakok és hizlalt kakukkok. 24 Salamon pedig ellenőrzése alatt tartott mindent a folyónak+ ezen az oldalán*, Tifszahtól Gázáig+, beleértve az összes királyt a folyónak ezen az oldalán; és békének örvendett körös-körül az egész területén.+ 25 Júda és Izrael biztonságban élt, mindenki a szőlőtője és a fügefája alatt, Dántól Beér-Sebáig Salamon minden napján.

26 Volt Salamonnak 4000* istállóállása a szekérhúzó lovai számára, és 12 000 lova*+.

27 Ezek a megbízottak látták el élelemmel Salamon királyt, és mindazokat, akik Salamon király asztalánál ettek. Mindegyikük gondoskodott róla, hogy semmi se hiányozzon abban a hónapban, amikor ő volt a felelős.+ 28 Árpát és szalmát is vittek a lovak és a lófogatok számára oda, ahol éppen szükség volt rá, mindegyikük a ráeső rész szerint.

29 És Isten nagyon nagy bölcsességet és tisztánlátást adott Salamonnak, valamint olyan szívet, mely annyi mindent be tud fogadni, mint amennyi homokszem a tengerparton van.+ 30 Salamon bölcsessége felülmúlta a Kelet népeinek bölcsességét és Egyiptom minden bölcsességét.+ 31 Bölcsebb volt ő minden embernél, bölcsebb, mint az ezrahita Etán+, valamint Hémán+, Kálkól+ és Darda, Máhol fiai; és a híre eljutott a környező nemzetek között mindenhová.+ 32 3000 példabeszédet+ szerzett*, énekeinek+ száma pedig 1005 volt. 33 Szólt a fákról, a libanoni cédrustól kezdve a falon növő izsópig+; beszélt a négylábú állatokról+, a madarakról*+, a csúszó-mászó állatokról*+ és a halakról. 34 Jöttek is emberek minden nemzetből, hogy hallják Salamon bölcsességét, beleértve királyokat is a föld minden tájáról, akik hallottak bölcsességéről.+

5 Amikor Hírám, Tírusz+ királya hallotta, hogy Salamont kenték fel királlyá apja helyébe, elküldte szolgáit Salamonhoz, mert Hírám mindig is Dávid barátja volt*.+ 2 Salamon erre üzenetet küldött Hírámnak:+ 3 „Jól tudod, hogy apám, Dávid nem tudott házat építeni Istene, Jehova nevének a tiszteletére a háborúk miatt, amelyeket ellene indítottak mindenfelől.+ Ám Jehova végül győzelemre segítette őt ellenségei felett. 4 Most viszont Jehova, az én Istenem mindenfelől nyugalmat adott nekem.+ Senki sem száll szembe velem, és nem történik semmi rossz.+ 5 Ezért házat szeretnék építeni Jehova, az én Istenem nevének a tiszteletére, ahogy Jehova megígérte apámnak, Dávidnak: »Fiad, akit utánad a trónodra ültetek, ő fog házat építeni, hogy tiszteletet szerezzen a nevemnek.«+ 6 Most tehát parancsold meg az embereidnek, hogy vágjanak ki nekem cédrusokat a Libanonról.+ Szolgáim együtt fognak dolgozni a szolgáiddal, és annyi bért fizetek szolgáidnak, amennyit mondasz, mert jól tudod, hogy egyikünk sem ért a favágáshoz úgy, mint a szidóniak.+”

7 Salamon szavai hallatán Hírám nagyon megörült, és így szólt: „Legyen dicsőítve ma Jehova, mert bölcs fiút adott Dávidnak e nagy nép fölé!”+ 8 Hírám tehát üzenetet küldött Salamonnak: „Hallottam, milyen üzenetet küldtél nekem. Minden kívánságodat teljesítem, és cédrusfákat meg borókafenyőket+ adok neked. 9 Szolgáim fogják levinni azokat a Libanonról a tengerhez, én meg tutajokat készíttetek belőlük, hogy így jussanak el a tengeren arra a helyre, amelyet kijelölsz nekem. Ott aztán én szétbontatom, te pedig elszállítod azokat. Cserébe viszont a kérésemmel összhangban élelmet adsz a háznépemnek.”+

10 Hírám tehát annyi cédrusfát és borókafenyőt adott Salamonnak, amennyit kért. 11 Salamon pedig 20 000 kór* búzát adott Hírámnak a háznépe élelmezésére, és 20 kór jó minőségű olívaolajat*. Ezt adta Salamon Hírámnak évről évre.+ 12 Jehova pedig bölcsességet adott Salamonnak, ahogy megígérte neki.+ Béke volt Hírám és Salamon között, és megállapodást* is kötöttek egymással.

13 Salamon király akkor kényszermunkára kötelezett embereket egész Izraelből, mégpedig 30 000 főt.+ 14 Ezeket elküldte a Libanonra, havonta 10 000-et, felváltva. Egy hónapig a Libanonon maradtak, két hónapig pedig otthon. Adónirám+ volt a kényszermunkára kötelezettek felügyelője. 15 Salamonnak 70 000 közmunkása* és 80 000 kőfejtője+ volt a hegyekben,+ 16 továbbá 3300 fejedelmi megbízottja+, akik munkafelügyelők voltak a munkások felett. 17 A király parancsára nagy köveket, értékes köveket fejtettek,+ hogy lerakják a ház alapját+ faragott kövekből.+ 18 Így aztán Salamon építői, Hírám építői és a gebáliak+ vágták a köveket, és előkészítették az épületfákat meg a köveket a ház építéséhez.

6 A 480. évben, azután hogy az izraeliták* kivonultak Egyiptom földjéről,+ Salamon Izrael feletti uralkodásának 4. évében, ziv*+ hónapban (vagyis a 2. hónapban) Salamon elkezdte építeni Jehova házát*.+ 2 A ház, amelyet Salamon király Jehovának épített, 60 könyök* hosszú, 20 könyök széles és 30 könyök magas volt.+ 3 Az előcsarnok+ a szenthely* előtt ugyanúgy 20 könyök széles volt, mint a ház, és 10 könyökkel hosszabbította meg a házat.

4 Szűkülő keretű ablakokat*+ készített a házra. 5 Továbbá épített a ház falához egy oldalépítményt, mely körbevette a ház falait, vagyis a szenthely* és a legbelső helyiség+ falait, és oldalhelyiségeket+ készített benne körös-körül. 6 Az oldalhelyiségek legalsó szintje 5 könyök széles, a középső szintje 6 könyök széles, a harmadik szintje pedig 7 könyök széles volt, mert lépcsőzetesen* alakította ki a falat végig a ház körül, hogy semmit ne kelljen rögzíteni a ház falaiba.+

7 A házat kőbányában fejtett, előre elkészített kövekből építették,+ így hát sem kalapács, sem fejsze, sem semmilyen vasszerszám zaja nem hallatszott a házban, amíg építették. 8 A legalsó oldalhelyiség bejárata a ház déli* oldalán volt.+ Csigalépcső vezetett fel a középső szintre, és a középsőről a harmadik szintre. 9 Salamon folytatta a ház építését, mígnem befejezte.+ Cédrusból készült gerendákkal és deszkasorokkal fedte be a házat.+ 10 Megépítette az oldalhelyiségeket is az egész ház körül.+ 5 könyök magasak voltak, és cédrusfákkal voltak a házhoz illesztve.

11 Közben Jehova így szólt Salamonhoz: 12 „Ami ezt a házat illeti, amelyet építesz: ha rendeleteim szerint fogsz járni, végrehajtod ítéleteimet, és megtartod minden parancsolatomat úgy, hogy azok szerint jársz,+ akkor én is teljesítem veled kapcsolatban az apádnak, Dávidnak tett ígéretemet,+ 13 az izraeliták között fogok lakni,+ és nem hagyom el a népemet, Izraelt.”+

14 Salamon pedig folytatta a ház építését, hogy elkészüljön vele. 15 Megépítette a ház belső falait cédrusdeszkából, majd beborította fával az aljától a mennyezeti gerendákig. Aztán borókadeszkából+ burkolatot készített a ház aljára. 16 Ezenkívül a ház hátsó falától 20 könyöknyire felhúzott egy falat cédrusdeszkából, a padlótól a gerendákig, és kialakította ott belül* a legbelső helyiséget+, a szentek szentjét+. 17 Az előtte levő rész, a szenthely*+ 40 könyök hosszú volt. 18 A házon belül a cédrusfára tök alakú díszeket+ és nyíló virágokat+ faragtak. Minden cédrusfából volt, követ nem lehetett látni.

19 És elkészítette a legbelső helyiséget+ a házban, hogy ott helyezze el Jehova szövetségének ládáját.+ 20 A legbelső helyiség 20 könyök hosszú, 20 könyök széles és 20 könyök magas volt.+ Ezt bevonta színarannyal, az oltárt+ pedig cédrusfával borította be. 21 Salamon a ház belsejét színarannyal vonta be,+ és aranyláncokat húzott a legbelső helyiség elé,+ mely arannyal volt bevonva. 22 Végül az egész házat teljesen beborította arannyal. A legbelső helyiség közelében levő oltárt+ is teljes egészében bevonta arannyal.

23 Készített továbbá a legbelső helyiségbe két kerubot+ is fenyőfából*. 10 könyök magas volt mindkettő.+ 24 5 könyök volt a kerub egyik szárnya, és 5 könyök a kerub másik szárnya. 10 könyök volt az egyik szárnya végétől a másik szárnya végéig. 25 A második kerub is 10 könyök volt. A két kerub mérete és alakja egyforma volt. 26 10 könyök magas volt az egyik kerub, akárcsak a másik kerub. 27 Akkor elhelyezte a kerubokat+ a szentek szentje* belsejében. A kerubok szárnyai ki voltak terjesztve úgy, hogy az egyik kerub szárnya az egyik falig, a másik kerub szárnya a másik falig ért, a helyiség közepén pedig összeértek. 28 És bevonta a kerubokat arannyal.

29 A ház belső és külső helyiségeinek* minden falára körös-körül kerubokat+, pálmákat+ és nyíló virágokat+ faragott. 30 A ház belső és külső helyiségeinek padlóját is bevonta arannyal. 31 A legbelső helyiség bejáratára fenyőfa ajtókat készített, oldaloszlopokat és ajtófélfákat, mint ötödik részt*. 32 A két ajtó fenyőfából volt, és kerubokat, pálmákat és nyíló virágokat faragott rájuk. Majd bevonta őket arannyal, és kovácsmunkával rádolgozta az aranyat a kerubokra és a pálmákra. 33 Ugyanígy készítette el a szenthely* bejáratához az ajtófélfákat fenyőfából, melyek a negyedik részhez* tartoztak. 34 A két ajtót borókafából készítette el. Az egyik ajtó két szárnya is csapokon forgott, és a másik ajtó két szárnya is csapokon forgott.+ 35 Kerubokat, pálmákat meg nyíló virágokat faragott rájuk, és vékony aranylemezzel borította be a faragványokat.

36 Aztán megépítette a belső udvart+ három sor faragott kőből és egy sor cédrusgerendából.+

37 A 4. évben, ziv* hónapban rakták le Jehova házának alapját,+ 38 és a 11. évben, bul* hónapban (vagyis a 8. hónapban) készült el a ház, minden részletében a tervnek megfelelően.+ Így tehát hét évig épült.

7 Majd Salamon felépítette a maga házát*.+ 13 évig tartott, amíg mindennel elkészült.+

2 Akkor fölépítette a Libanon-erdő házat+ 4 sor cédrusoszlopra. 100 könyök* hosszú, 50 könyök széles és 30 könyök magas volt, az oszlopokon pedig cédrusgerendák+ voltak. 3 És beburkolták cédrusfával fent a tartógerendák fölött, amelyek oszlopokon nyugodtak. 45 volt belőlük, egy sorban 15. 4 Három sor keretes ablak volt, és mindegyik ablak egy másik ablakkal nézett szembe 3 szinten. 5 A bejáratoknak és az ajtófélfáknak mind négyszögletes* keretük volt, akárcsak a 3 sorban levő, egymásra néző ablakok elülső részeinek.

6 Az oszlopcsarnokot 50 könyök hosszúra és 30 könyök szélesre készítette. Ez előtt egy másik csarnok is volt, oszlopokkal és védőtetővel.

7 Megépítette a tróncsarnokot+ is, ahol ítélkezett – az ítélet csarnokát+ –, és befedte cédrusfával az aljától a gerendákig.

8 A ház*, amelyben lakott, a másik udvarban+ volt, a csarnoktól* távolabb, és ahhoz hasonlóan épült. Továbbá épített egy ehhez a csarnokhoz hasonló házat a fáraó lányának is, aki a felesége volt.+

9 Mindezek belül is, kívül is méretre vágott és kőfűrésszel fűrészelt értékes kövekből+ voltak az alaptól fogva a fedő kősorig, és kívül a nagy udvarig.+ 10 Az alap nagyon nagy és értékes kövekből volt lerakva: egyes kövek 10 könyöknyiek voltak, míg mások 8 könyöknyiek. 11 Ezek felett pedig értékes, méretre vágott kövek voltak, meg cédrusfa. 12 A nagy udvart 3 sor faragott kő és egy sor cédrusgerenda vette körül, mint ahogy Jehova házának belső udvarát+ és a ház előcsarnokát+ is.

13 Salamon király akkor elküldött Hírámért+, és elhozatta őt Tíruszból. 14 Ez egy Naftali törzséből származó özvegyasszonynak volt a fia, az apja pedig tíruszi rézműves volt.+ Hírám nagyon ügyes, hozzáértő+ és tapasztalt volt mindenféle rézmunkában*. Eljött tehát, és elvégzett minden munkát, mellyel Salamon király megbízta.

15 Kiöntötte rézből a 2 oszlopot.+ Mindkét oszlop 18 könyök magas volt, és 12 könyöknyi mérőzsinór érte körül őket*.+ 16 Készített 2 oszlopfőt, rézből öntve, hogy az oszlopok tetejére tegye azokat. 5 könyök magas volt az egyik oszlopfő is, és 5 könyök magas a másik oszlopfő is. 17 Az oszlopfőkön hálóminta volt, mely láncszerűen fonódó díszekből állt;+ 7 az egyik oszlopfőn, 7 a másik oszlopfőn. 18 Aztán gránátalmákat készített 2 sorban mindkét hálóminta körül az oszlopok tetején levő oszlopfők díszítésére. Mindkét oszlopfővel ezt tette. 19 Az előcsarnoknál álló oszlopok tetején az oszlopfők 4 könyök magas részére liliommintát készített. 20 Az oszlopfők a 2 oszlopon voltak, közvetlenül a hálómintával érintkező domborulat fölött; 200 gránátalma volt mindkét oszlopfő körül sorokban.+

21 És felállította a templom* előcsarnokához+ tartozó oszlopokat. Felállította a jobb oldali* oszlopot, és elnevezte Jákinnak*, és felállította a bal oldali* oszlopot, és elnevezte Boáznak*.+ 22 Az oszlopok tetején liliomminta volt. Végül elkészültek az oszlopok.

23 Elkészítette továbbá a tengert* öntött fémből,+ amely kör alakú volt. Egyik peremétől a másik pereméig 10 könyöknyi volt, 5 könyök volt a magassága, és 30 könyök hosszú mérőzsinór érte körül az egészet*.+ 24 A pereme alatt körös-körül tök alakú díszek+ övezték. Könyökönként 10 vette körül az egész tengert. A 2 sor tök alakú dísz a tengerrel volt egybeöntve. 25 A tenger 12 bikán állt:+ 3 északra nézett, 3 nyugatra, 3 délre, 3 pedig keletre. Rajtuk volt a tenger, és a bikák hátsó része mind befelé állt. 26 A vastagsága egytenyérnyi* volt, és a pereme olyanra volt megmunkálva, mint egy pohár pereme, mint a liliom virága. 2000 bát* víz volt benne.

27 Elkészítette még a 10 szállítókocsit*+ is rézből. Mindegyik szállítókocsi 4 könyök hosszú, 4 könyök széles és 3 könyök magas volt. 28 A szállítókocsik a következőképpen készültek: oldallapjaik voltak, és az oldallapok keretek között helyezkedtek el. 29 A keretek között levő oldallapokon oroszlánok+, bikák és kerubok+ voltak, és ugyanígy a kereteken is. Az oroszlánok és a bikák fölött és alatt füzér formájú domborművek voltak. 30 Mindegyik szállítókocsinak 4 rézkereke volt réztengelyekkel, és 4 sarokelem volt a támasztékuk. Ezek a medencét is alátámasztották, és mindegyik oldalon füzérekkel voltak egybeöntve. 31 A medence szája egy peremen belül helyezkedett el, és a medence aljától a perem aljáig egy könyök volt a távolság. A perem szája kerek volt, és a támasztékokkal együtt egy másfél könyök magas tartókeretet alkotott, és vésetek voltak rajta. Az oldallapok négyszögletesek voltak, nem kör alakúak. 32 A 4 kerék az oldallapok alatt volt, és a kerekek támasztékai a szállítókocsihoz voltak erősítve. Mindegyik kerék másfél könyök magas volt. 33 A kerekek felépítése a szekérkerék felépítéséhez hasonlított. Támasztékaik, talpaik*, küllőik és agyaik mind öntött fémből voltak. 34 Négy támaszték volt mindegyik szállítókocsi 4 sarkán; a támasztékai egy darabban lettek kiöntve* a szállítókocsival. 35 A szállítókocsi tetején fél könyök magas, kör alakú perem volt, és annak oldallapjai és keretei egy darabban lettek kiöntve*. 36 A keretek felületére és az oldallapokra kerubokat, oroszlánokat és pálmákat vésett, ahol üres hely volt rajtuk, és füzéreket is körös-körül.+ 37 Így készítette el a 10 szállítókocsit;+ mindegyik ugyanúgy lett kiöntve,+ egyforma méretük és alakjuk volt.

38 Készített még 10 rézmedencét is.+ 40 bát fért egy-egy medencébe. Mindegyik medence 4 könyök* volt. Mind a 10 szállítókocsihoz volt egy-egy medence. 39 Aztán elhelyezett 5 szállítókocsit a ház jobb oldalán, 5-öt pedig a ház bal oldalán. A tengert a ház jobb oldalán helyezte el, délkeletre.+

40 Hírám+ elkészítette a többi medencét, a lapátokat+ és a tálakat+ is.

Így hát elkészült mindazzal a munkával, amelyet Salamon királynak végzett Jehova házán.+ 41 Elkészítette a 2 oszlopot+ és a csésze formájú oszlopfőket, melyek a 2 oszlop tetején voltak; a 2 hálómintát+ az oszlopok tetején levő 2 csésze formájú oszlopfő díszítésére; 42 a 400 gránátalmát+ a 2 hálómintára – 2 sor gránátalma került egy-egy hálómintára –, hogy díszítse a 2 csésze formájú oszlopfőt, melyek a 2 oszlopon voltak; 43 a 10 szállítókocsit+ és a 10 medencét+ a szállítókocsikra; 44 a tengert+ és a 12 bikát a tenger alá; 45 a vödröket, lapátokat, tálakat, és mindazokat az eszközöket, amelyeket Hírám fényezett rézből készített Salamon királynak Jehova házához. 46 A király a Jordán-környéken öntette ki ezeket agyagformákban, Szukkót és Caretán között.

47 Salamon méretlenül hagyta az összes eszközt, mert igen sok volt belőlük. A réz súlyát meg sem állapították.+ 48 Salamon elkészített minden eszközt Jehova házához: az aranyoltárt+; az aranyasztalt+, amelyre a jelenlét kenyerét tették; 49 a színarany lámpatartókat+, 5-öt jobb felől, 5-öt bal felől a legbelső helyiség elé; a virágokat+, a lámpákat és a lámpabélcsipeszeket* aranyból;+ 50 az edényeket, koppantókat+, tálakat, poharakat+, tűztartókat+ színaranyból; továbbá a sarokfoglalatokat a belső háznak,+ vagyis a szentek szentjének ajtóihoz és a szenthely* ajtóihoz+ aranyból.

51 Így hát Salamon király elvégzett minden munkát Jehova házával kapcsolatban. Ezután bevitte az apja, Dávid által megszentelt dolgokat,+ és Jehova házának kincstáraiba helyezte az ezüstöt, az aranyat és az egyéb tárgyakat.+

8 Akkor Salamon összegyűjtötte+ Izrael véneit: Izrael minden törzsfőjét és nemzetségfőjét.+ Azok elmentek Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy fölvigyék Jehova szövetségének a ládáját Dávid városából,+ vagyis Sionból+. 2 Odagyűlt hát Izrael minden embere Salamon király elé az ünnep* idején, etánim* hónapban, vagyis a 7. hónapban.+ 3 Eljöttek Izrael vénei mindnyájan, és a papok fölvették a ládát.+ 4 Aztán fölvitték Jehova ládáját, a találkozás sátrát+, és mindazokat a szent eszközöket, amelyek a sátorban voltak. A papok és a léviták vitték föl ezeket. 5 Salamon király és Izrael egész közössége, azok, akiket a király összehívott, ott voltak a láda előtt. Olyan sok juhot és marhát áldoztak,+ hogy nem is lehetett megszámolni őket.

6 A papok akkor bevitték Jehova szövetségének ládáját a helyére,+ a ház legbelső helyiségébe, a szentek szentjébe, a kerubok+ szárnyai alá.

7 A kerubok így kiterjesztették szárnyaikat a fölött a hely fölött, ahol a láda volt, úgyhogy beárnyékolták a ládát és annak rúdjait.+ 8 A rudak+ olyan hosszúak voltak, hogy a végüket látni lehetett a legbelső helyiség előtti szenthelyről, de kívülről nem látszottak. Mind a mai napig ott vannak. 9 Semmi más nem volt a ládában, csak a két kőtábla+, amelyet Mózes tett bele+ a Hórebnél, amikor Jehova szövetséget kötött+ Izrael népével az Egyiptom földjéről való kijövetelükkor.+

10 Amikor a papok kijöttek a szent helyről, a felhő+ betöltötte Jehova házát.+ 11 A papok a felhő miatt nem tudtak ott állni, hogy végezzék a szolgálatukat, mert Jehova dicsősége betöltötte Jehova házát.+ 12 Salamon ekkor így szólt: „Jehova, azt mondtad, hogy a sűrű homályban kívánsz lakni.+ 13 Sikeresen fölépítettem neked egy fenséges házat, szilárd helyet, hogy ott lakj örökké.+”

14 A király akkor a nép felé fordult, és megáldotta Izrael egész gyülekezetét, miközben Izrael egész gyülekezete állt.+ 15 Így szólt: „Dicsőség Jehovának, Izrael Istenének, aki ígéretet tett* apámnak, Dávidnak, és teljesítette, ezt mondva: 16 »Attól a naptól fogva, hogy kihoztam népemet, Izraelt Egyiptomból, Izrael egyik törzséből sem választottam várost, hogy ott házat építsenek nevem tiszteletére,+ ám kiválasztottam Dávidot népem, Izrael fölé.« 17 Apámnak, Dávidnak szíve vágya volt, hogy házat építsen Jehova, Izrael Istene nevének a tiszteletére.+ 18 Jehova azonban ezt mondta apámnak, Dávidnak: »Szíved vágya volt, hogy házat építs nevem tiszteletére, és jól tetted, hogy erre vágytál szívedben. 19 Ám nem te fogod megépíteni a házat, hanem a fiad, aki tőled* származik. Ő épít majd házat a nevem tiszteletére.«+ 20 Jehova valóra váltotta az ígéretét azzal, hogy apámnak, Dávidnak a helyébe léptem, és Izrael trónján ülök, ahogy Jehova megígérte. Továbbá házat építettem Jehova, Izrael Istene nevének a tiszteletére,+ 21 és helyet készítettem a ládának, amelyben a két kőtábla van, mely Jehova szövetségét tartalmazza.+ Ezt a szövetséget ősapáinkkal kötötte, amikor kihozta őket Egyiptom földjéről.”

22 Majd Salamon odaállt Jehova oltára elé Izrael egész gyülekezete előtt, kitárta kezeit az ég felé,+ 23 és így szólt: „Ó, Jehova, Izrael Istene! Nincs hozzád fogható Isten+ sem fenn az égben, sem lenn a földön. Megtartod a szövetséget, és odaadó szeretettel bánsz+ szolgáiddal, akik teljes szívükkel szolgálnak téged.+ 24 Beváltottad, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak ígértél. Megígérted, és a mai napon teljesítetted.+ 25 Most pedig, ó, Jehova, Izrael Istene, váltsd be, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak ígértél, amikor ezt mondtad: »Mindig lesz leszármazottad, aki Izrael trónján fog ülni, ha a fiaid ügyelni fognak arra, hogy kövessenek engem, mint ahogy te is követtél engem.«+ 26 Most tehát, ó, Izrael Istene, kérlek, teljesítsd az ígéreted, amelyet szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak tettél!

27 De vajon csakugyan a földön lakik Isten?+ Hiszen még az ég, sőt az egeknek egei sem elég nagyok ahhoz, hogy ott lakjál.+ Hát mennyivel kevésbé ez a ház, amelyet én építettem!+ 28 Most azért, ó, Jehova Istenem, figyelj oda szolgád imájára és kegyedért való könyörgésére, és hallgasd meg segítségért való kiáltását, és az imát, amellyel ma hozzád fordul a te szolgád. 29 Bárcsak éjjel-nappal figyelnél e házra – a helyre, amelyről azt mondtad: »Ott lesz az én nevem«+ –, hogy meghallgasd az imát, amellyel e felé a hely felé fordulva imádkozik a te szolgád.+ 30 Hallgasd meg szolgád kegyedért való könyörgését, és népednek, Izraelnek a könyörgését, amellyel e felé a hely felé fordulva imádkozik. Halld meg lakhelyedről, az égből.+ Halld meg, és bocsáss meg!+

31 Ha valaki vétkezik az embertársa ellen, és esküre kötelezik,* és az eskü* alapján felelősségre vonható, és amíg az eskü* alatt van, eljön oltárod elé ebbe a házba,+ 32 akkor te halld meg az égből, cselekedj, és ítéld meg szolgádat. A gonoszt nyilvánítsd vétkesnek*, és büntesd meg őt a tettei szerint, az igazságost pedig nyilvánítsd ártatlannak*, és jutalmazd meg őt igazságossága szerint.+

33 Ha néped, Izrael vereséget szenved az ellenségtől, mert folyton vétkezett ellened,+ de visszatér hozzád, és magasztalja nevedet,+ imádkozik és kegyedért könyörög ebben a házban,+ 34 akkor te halld meg az égből, és bocsásd meg néped, Izrael bűnét, és hozd vissza őket a földre, amelyet ősapáiknak adtál.+

35 Ha bezárul az ég, és nem esik az eső,+ mert folyton vétkeztek ellened,+ de imádkoznak e felé a hely felé fordulva, magasztalják a nevedet, és megtérnek bűnükből, mert megaláztad* őket,+ 36 akkor te halld meg az égből, és bocsásd meg szolgáidnak, népednek, Izraelnek a bűnét, mert te oktatod őket+ a jó útra, amelyen járniuk kell. Adj esőt földedre,+ amelyet örökségül adtál népednek.

37 Ha éhínség tör ki az országban,+ ha járványos betegség lesz, ha perzselő hőség, üszög+, sáskaraj vagy szöcskék* támadnak, vagy ha ellenségük a földjük bármelyik városát* ostrom alá veszi, vagy bármilyen más csapás vagy betegség legyen is,+ 38 bármilyen imát mondjon is, bármilyen kéréssel könyörögjön+ is kegyedért egy ember vagy a te egész néped, Izrael (mert mindegyikük ismeri a szívét ért csapást)+, amikor kitárják kezeiket e ház felé, 39 akkor te halld meg az égből, lakhelyedről,+ bocsáss meg+ és cselekedj! Fizess meg mindenkinek a tettei szerint,+ mert ismered a szívüket (egyedül te ismered igazán jól minden ember szívét).+ 40 Így tiszteletteljes félelemmel lesznek irántad minden napon, amíg csak azon a földön élnek, amelyet ősapáinknak adtál.

41 Az idegent is, aki nem tartozik népedhez, Izraelhez, de eljön messze földről a neved* miatt+ 42 (mert hallani fognak nagy nevedről+, erős kezedről és kinyújtott karodról), eljön, és imádkozik e ház felé fordulva, 43 őt is hallgasd meg az égből, lakhelyedről+, és tedd meg mindazt, amit kér tőled az idegen. Így a föld összes népe megismeri a nevedet, és mélységesen tisztelni* fog téged,+ ahogy néped, Izrael, és megtudják, hogy a te nevedet viseli ez a ház, amelyet építettem.

44 Ha elküldöd valahová népedet, hogy harcoljon ellensége ellen,+ és imádkozik+ Jehovához a város felé fordulva, amelyet választottál+, és a ház felé fordulva, amelyet neved tiszteletére építettem,+ 45 akkor halld meg az égből imáját és kegyedért való könyörgését, és szolgáltass neki igazságot.

46 Ha vétkeznek ellened (mert nincs ember, aki ne vétkezne)+, és megharagszol rájuk, és kiszolgáltatod őket az ellenségnek, és azok fogságba viszik őket az ellenség földjére, közelre vagy távolra,+ 47 de észhez térnek azon a földön, ahova fogságba vitték őket,+ és visszatérnek hozzád,+ és kegyedért könyörögnek foglyul ejtőik földjén,+ ezt mondva: »Vétkeztünk, hibáztunk, és gonoszul cselekedtünk«,+ 48 és teljes szívükkel,+ teljes lelkükkel* visszatérnek hozzád ellenségeik földjén, akik fogságba vitték őket, és imádkoznak hozzád földjük felé fordulva, amelyet ősapáiknak adtál, a város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, és a ház felé fordulva, amelyet neved tiszteletére építettem,+ 49 akkor halld meg az égből, lakhelyedről+ imájukat és kegyedért való könyörgésüket, és szolgáltass nekik igazságot. 50 Bocsáss meg népednek, amely vétkezett ellened, és bocsásd meg minden törvényszegését, amelyet elkövetett ellened. Tedd lehetővé, hogy foglyul ejtőik megszánják őket, és akkor majd irgalmasak lesznek hozzájuk+ 51 (hiszen a te néped és a te örökséged ők,+ akiket kihoztál Egyiptomból,+ a vasolvasztó kemence belsejéből)+. 52 Bárcsak odafigyelnél a te szolgád kérésére,+ és néped, Izrael kérésére, amellyel kegyedért könyörögnek, meghallgatva őket, amikor csak hozzád kiáltanak*!+ 53 Mert te különítetted el őket örökségedül a föld minden népe közül,+ amint kijelentetted szolgád, Mózes által, amikor kihoztad ősapáinkat Egyiptomból, ó, legfőbb Úr, Jehova!”

54 Amikor Salamon elmondta Jehovának ezt az imát és a kegyéért való könyörgést, fölkelt Jehova oltára elől, ahol térdelt, miközben az ég felé tárta kezeit.+ 55 Fölállt, majd fennhangon megáldotta Izrael egész gyülekezetét, így szólva: 56 „Dicsőség Jehovának, aki nyugalmat adott népének, Izraelnek, úgy, ahogy ígérte!+ Egyetlen szó sem hiúsult meg minden jó ígéretéből, amelyet szolgája, Mózes által tett.+ 57 Legyen velünk Jehova Istenünk, mint ahogy ősapáinkkal volt!+ Ne hagyjon cserben, és ne hagyjon el minket!+ 58 Indítsa arra a szívünket,+ hogy a neki tetsző úton járjunk, és a parancsolatai, rendelkezései és ítéletei szerint cselekedjünk, amelyeket ősapáinknak adott. 59 Ezek a szavaim pedig, amelyekkel Jehova kegyéért könyörögtem, legyenek Jehova Istenünk előtt éjjel-nappal, hogy igazságot szolgáltasson szolgájának és népének, Izraelnek mindennap, amikor csak szükséges, 60 hogy megtudja a föld minden népe, hogy Jehova az igaz Isten,+ nincs másik.+ 61 Teljes szívvel+ szolgáljátok Jehova Istent, azáltal hogy a rendelkezései szerint jártok, és megtartjátok a parancsolatait, mint ahogy a mai napon is teszitek.”

62 Ekkor a király és vele együtt egész Izrael nagy áldozatot ajánlott fel Jehova előtt.+ 63 Salamon közösségi áldozatokat+ ajánlott fel Jehovának: 22 000 marhát és 120 000 juhot. Így avatta fel a király és az izraeliták Jehova házát.+ 64 Azon a napon a királynak föl kellett szentelnie a Jehova háza előtti udvar középső részét, mert ott kellett felajánlania az égőáldozatokat, a gabonaáldozatokat és a közösségi áldozatok zsíros részét. A Jehova színe előtt levő rézoltár+ ugyanis túl kicsi volt ahhoz, hogy befogadja az égőáldozatokat, a gabonaáldozatokat és a közösségi áldozatok zsíros részét+. 65 Salamon akkor ünnepelt+ egész Izraellel – egy nagy gyülekezettel, amely a Lebó-Hamáttól* egészen az Egyiptom-völgyig+ terjedő területről érkezett – Jehova Istenünk előtt 7 napig, majd újabb 7 napig, összesen 14 napig. 66 A következő* napon elengedte a népet. Azok pedig áldották a királyt, és elmentek az otthonaikba boldogan és vidám szívvel mindazon jó miatt,+ amit Jehova tett szolgájáért, Dávidért és népéért, Izraelért.

9 Amikor Salamon elkészült Jehova házának és a király házának* építésével,+ meg mindennel, amit szeretett volna elkészíteni,+ 2 akkor Jehova másodszor is megjelent Salamonnak, mint ahogy megjelent neki Gibeonban.+ 3 Jehova így szólt hozzá: „Hallottam imádat és kegyemért való könyörgésedet, amellyel hozzám fordultál. Megszenteltem ezt a házat, amelyet fölépítettél, és mindig is ott lesz a nevem.+ Mindig gondom lesz rá, és figyelni fogok rá.+ 4 Ha te is úgy szolgálsz engem, mint ahogy apád, Dávid tette,+ feddhetetlen és tiszta szívvel,+ mindenben úgy cselekedve, ahogy megparancsoltam neked,+ és engedelmeskedsz rendelkezéseimnek és bírói döntéseimnek,+ 5 akkor én örökre megszilárdítom Izrael feletti királyságod trónját, mint ahogy megígértem apádnak, Dávidnak: »Mindig lesz leszármazottad, aki Izrael trónján fog ülni.«+ 6 Ha viszont ti és a fiaitok felhagytok a követésemmel, és nem tartjátok meg a parancsolataimat és rendeleteimet, amelyeket nektek adtam, és elmentek, más isteneknek szolgáltok, és meghajoltok előttük,+ 7 akkor én kiirtom Izraelt arról a földről, amelyet nekik adtam,+ elvetem a házat,+ amelyet nevemnek szenteltem, és Izrael megvetés* és gúny tárgyává lesz minden nép között.+ 8 És romhalmazzá lesz ez a ház.+ Aki csak elmegy mellette, ámulva nézi majd, és csóválja a fejét,* így szólva: »Miért tette ezt Jehova ezzel a földdel és ezzel a házzal?«+ 9 Akkor ezt mondják majd: »Azért, mert elhagyták Jehovát, az Istenüket, aki kihozta ősapáikat Egyiptom földjéről, és más istenekhez fordultak, meghajoltak előttük, és azokat szolgálták. Ezért hozta rájuk Jehova mindezt a csapást.«”+

10 Salamon 20 év alatt építette föl a két házat, Jehova házát és a király házát*.+ 11 Hírám+, Tírusz királya cédrusfával és borókafenyőfával látta el Salamont, meg annyi arannyal, amennyit csak kívánt,+ Salamon király pedig 20 várost adott Hírámnak Galilea földjén. 12 Hírám el is ment Tíruszból, hogy megtekintse a városokat, amelyeket Salamon neki adott, de nem volt megelégedve velük*. 13 Ezt mondta: „Miféle városokat adtál nekem, testvérem?” Így hát elnevezték azokat Kabul földjének*. Mind a mai napig ez a nevük. 14 Időközben Hírám küldött a királynak 120 talentum* aranyat.+

15 Ez pedig az azokról készült beszámoló, akiket Salamon király kényszermunkára kötelezett+, hogy felépítsék Jehova házát,+ a saját házát*, a Dombot*+, Jeruzsálem falát, Hácort+, Megiddót+ és Gézert+. 16 (A fáraó, Egyiptom királya ugyanis feljött, és elfoglalta Gézert. Felégette a várost, és megölte az ott lakó kánaánitákat+, majd odaadta azt búcsúajándékul* a lányának,+ Salamon feleségének.) 17 Salamon felépítette* Gézert, Alsó-Bét-Horont+, 18 Baálátot+, és Támárt a pusztában, az országon belül, 19 továbbá Salamon összes raktárvárosát, a szekerek városait,+ a lovasok városait, és mindent, amit fel szeretett volna építeni Jeruzsálemben, a Libanonon, és mindenhol azon a területen, ahol uralkodott. 20 Mindazokat, akik megmaradtak az amoriták, hettiták, periziták, hivviták és jebusziták+ közül, akik nem tartoztak Izrael népéhez,+ 21 vagyis ezeknek leszármazottait, akik megmaradtak az országban – akiket az izraeliták nem tudtak elpusztítani –, Salamon arra kötelezte, hogy rabszolgákként kényszermunkát végezzenek; így van ez ma is.+ 22 Az izraeliták közül azonban senkit sem tett rabszolgává Salamon,+ mert ők voltak a harcosai, szolgái, fejedelmei, segédtisztjei, valamint szekérhajtóinak és lovasainak a vezetői. 23 Salamon munkáit 550 főmegbízott irányította, ők voltak a munkafelügyelők a munkát végző nép felett.+

24 A fáraó lánya+ pedig felment Dávid városából+ a saját házába, amelyet neki épített Salamon. Aztán Salamon megépítette a Dombot*+ is.

25 Salamon évente háromszor+ ajánlott fel égőáldozatokat és közösségi áldozatokat azon az oltáron, amelyet Jehovának épített,+ hogy az áldozatok füstje felszálljon az oltárról, amely Jehova előtt volt. Így hát elkészült a házzal.+

26 Salamon király egy hajórajt is létrehozott Ecjon-Geberben+, amely Elót mellett van, a Vörös-tenger partján, Edom földjén.+ 27 Hírám elküldte a hajórajjal a szolgáit,+ akik tapasztalt hajósok voltak, hogy Salamon szolgáival együtt szolgáljanak. 28 Elmentek Ofírba+, hoztak onnan 420 talentum aranyat, és elvitték Salamon királynak.

10 Sába királynője pedig hallotta Salamon hírét, és hogy a hírneve dicsőséget hozott Jehova nevére.+ Eljött hát, hogy próbára tegye őt találós kérdésekkel*.+ 2 Megérkezett Jeruzsálembe lenyűgöző kísérettel,+ és balzsamolajat+, rengeteg aranyat meg drágaköveket szállító tevékkel. Elment Salamonhoz, és kérdezgette őt mindenről, amit tudni szeretett volna. 3 Salamon pedig minden kérdésére válaszolt. Semmi sem volt, amire a király ne tudott volna válaszolni*.

4 Amikor Sába királynője látta, hogy Salamon mennyire bölcs,+ és látta a házat, amelyet épített,+ 5 továbbá az asztalánál felszolgált ételeket,+ szolgáinak ülésrendjét, felszolgálóit, amint az asztalok körül szolgálnak, a ruházatukat, a pohárnokait, valamint az égőáldozatait, amelyeket rendszeresen felajánlott Jehova házában, akkor a lélegzete is elállt. 6 Így szólt a királyhoz: „Igaz volt a hír, amelyet országomban hallottam a tetteidről* és a bölcsességedről. 7 De nem hittem el, míg el nem jöttem, hogy a saját szememmel lássam. Még a felét sem mondták el nekem! Bölcsességed és jóléted messze felülmúlta mindazt, amit rólad hallottam. 8 Boldogok az embereid, és boldogok a szolgáid, akik mindig előtted állnak, és hallhatják bölcsességedet!+ 9 Dicsőség Jehovának, a te Istenednek,+ aki örömét lelte benned, és Izrael trónjára ültetett. Mivel Jehova szeretete Izrael iránt örökké tart, kinevezett téged királynak, hogy jogot és igazságot szolgáltass.”

10 Akkor adott a királynak 120 talentum* aranyat, sok balzsamolajat+ és drágaköveket.+ Soha többé nem került oda annyi balzsamolaj, mint amennyit Sába királynője adott Salamon királynak.

11 Hírám hajóraja, amely aranyat szállított Ofírból+, rengeteg almuggimfát*+ is hozott Ofírból, és értékes köveket.+ 12 Az almuggimfából a király támaszokat készített Jehova házába és a király házába*, ezenkívül hárfákat és más húros hangszereket az énekeseknek.+ Mind a mai napig nem került oda annyi almuggimfa, és nem is láttak annyit, mint akkor.

13 Salamon király pedig megadott Sába királynőjének mindent, amit kívánt, amit csak kért, azon felül, amire a nagylelkűsége indította*. A királynő ezután visszatért a saját országába a szolgáival együtt.+

14 Egy év alatt 666 talentum súlyú arany folyt be Salamonhoz,+ 15 nem számítva azt, ami a kereskedőktől és az árusok nyereségéből, valamint az arabok összes királyától és az ország kormányzóitól folyt be.

16 Salamon király készített 200 nagy pajzsot ötvözött aranyból+ (600 sekel* arannyal vonta be mindegyik pajzsot),+ 17 és 300 kis pajzsot* is ötvözött aranyból (3 mina* arannyal vonta be mindegyik kis pajzsot). Ezután elhelyezte ezeket a Libanon-erdő házban+.

18 A király készített egy nagy elefántcsont trónt+ is, és bevonta finomított arannyal.+ 19 Hat lépcső vitt fel a trónhoz, és a trón fölött kerek baldachin volt. Kartámaszok voltak az ülőhely mindkét oldalán, és a kartámaszok mellett 2 oroszlán+ állt. 20 Ezenkívül 12 oroszlán állt a 6 lépcsőn kétoldalt. Nem készítettek ilyet egyetlen másik királyságban sem.

21 Salamon király valamennyi ivóedénye aranyból volt, és a Libanon-erdő ház+ minden eszköze színaranyból volt. Semmi sem készült ezüstből, mert Salamon napjaiban semmire sem becsülték az ezüstöt.+ 22 A királynak volt egy társisi+ hajóraja a tengeren Hírám hajórajával együtt, és a társisi hajóraj háromévente aranyat, ezüstöt, elefántcsontot+, majmokat meg pávákat hozott.

23 Salamon király tehát gazdagabb+ és bölcsebb volt a föld minden királyánál.+ 24 A föld összes népe igyekezett Salamon elé járulni*, hogy hallja a bölcsességét, amelyet Isten adott neki.+ 25 Mindenki hozott ajándékot: ezüsttárgyakat, aranytárgyakat, ruhákat, fegyverzetet, balzsamolajat, lovakat és öszvéreket. Így ment ez évről évre.

26 Salamon pedig egyre több szekeret és lovat* gyűjtött. 1400 szekere és 12 000 lova* lett.+ Ezeket a szekerek városaiban és magához közel, Jeruzsálemben tartotta.+

27 A királynak köszönhetően olyan sok lett az ezüst Jeruzsálemben, mint a kő, a cédrus pedig, mint a szikomorfa a Sefélán.+

28 A lovakat Salamon Egyiptomból* hozatta be. A ménest a király kereskedőinek csoportja szerezte be* szabott áron.+ 29 Minden Egyiptomból behozott szekér 600 ezüstbe került, egy ló pedig 150 ezüstbe. Ezeket aztán eladták a hettiták+ királyainak és Szíria királyainak.

11 Salamon király sok más nemzetiségű feleséget szeretett+ a fáraó lányán+ kívül: moábita+, ammonita+, edomita, szidóni+ és hettita+ nőket. 2 Ők azokból a nemzetekből származtak, amelyekről Jehova megmondta az izraelitáknak: „Ne menjetek közéjük,* és ők se jöjjenek közétek, mert biztosan rávesznek titeket arra*, hogy az ő isteneiket kövessétek.”+ De Salamon ragaszkodott hozzájuk, és szerette őket. 3 Végül 700 előkelő felesége és 300 másodfelesége lett, akik nagymértékben befolyásolták őt*. 4 Öregkorára+ a feleségei rávették*, hogy más isteneket kövessen,+ és ellentétben az apjával, Dáviddal, ő nem szolgálta teljes szívvel Jehovát, az ő Istenét. 5 Salamon a szidóniak istennőjét, Astóretet+ és az ammoniták utálatos istenét, Milkomot+ követte. 6 Salamon azt tette, amit Jehova rossznak tart, és ellentétben az apjával, Dáviddal, ő nem követte teljes mértékben Jehovát.+

7 Ekkoriban épített Salamon magaslatot+ Kámosnak, Moáb utálatos istenének a Jeruzsálem előtti hegyen, és Moloknak+, az ammoniták utálatos istenének.+ 8 Ezt tette minden más nemzetiségű feleségéért, akik áldozatokat mutattak be, hogy az égőáldozatok füstje felszálljon az isteneikhez.

9 Jehova pedig megharagudott Salamonra, mert elfordult a szíve Jehovától, Izrael Istenétől,+ aki kétszer is megjelent neki,+ 10 és figyelmeztette őt, hogy ne kövessen más isteneket.+ De ő nem engedelmeskedett Jehova parancsának. 11 Jehova tehát így szólt Salamonhoz: „Mivel ezt tetted, és nem tartottad meg szövetségemet és rendeleteimet, ahogyan parancsoltam neked, biztosan elszakítom tőled a királyságot, és az egyik szolgádnak adom.+ 12 De apádra, Dávidra való tekintettel nem teszem meg ezt, amíg élsz. A fiad kezéből fogom kiszakítani,+ 13 de nem az egész királyságot szakítom el.+ Egy törzset a fiadnak adok a szolgámért,+ Dávidért, és Jeruzsálemért, amelyet kiválasztottam+.”

14 Jehova aztán ellenséget küldött Salamonra,+ az edomita Hadádot, Edom királyi családjából.+ 15 Amikor Dávid legyőzte Edomot,+ Joáb, a hadvezér fölment, hogy eltemesse az elesetteket, és megpróbálta megölni az összes férfit Edomban. 16 (Hat hónapig maradt ott Joáb és egész Izrael, míg ki nem irtott minden férfit Edomban.) 17 Ám Hadád elmenekült apja néhány edomita szolgájával, és Egyiptomba mentek. Hadád ekkor kisfiú volt. 18 Útnak indultak hát Midiánból, és Páránba értek. Embereket vettek maguk mellé Páránból+, és eljutottak Egyiptomba a fáraóhoz, Egyiptom királyához. Ő házat, földet adott neki, és gondoskodott az élelmezéséről. 19 A fáraó jóindulattal volt Hadád iránt, olyannyira, hogy feleségül adta hozzá saját feleségének, Tahpenesz királynénak a lánytestvérét. 20 Idővel Tahpenesz lánytestvére fiút szült neki, Genubátot. Tahpenesz a fáraó házában nevelte fel* a fiút, és Genubát ott maradt a fáraó házában a fáraó fiai között.

21 Hadád pedig hallott róla Egyiptomban, hogy Dávid meghalt,+ és hogy Joáb, a hadvezér is meghalt.+ Ezért így szólt a fáraóhoz: „Engedd meg, hogy visszatérjek a hazámba.” 22 De a fáraó ezt mondta neki: „Miben szenvedsz hiányt nálam, hogy vissza akarsz térni a hazádba?” Erre így szólt: „Semmiben, de kérlek, engedj el!”

23 Isten egy másik ellenséget is küldött Salamonra,+ Rezont, Eljáda fiát, aki elmenekült az urától, Hadadézertől+, Cóba királyától. 24 Amikor Dávid legyőzte* Cóba férfiait, Rezon embereket gyűjtött maga mellé, és egy rablócsapat vezére lett.+ Elmentek hát Damaszkuszba+, letelepedtek ott, és uralkodni kezdtek Damaszkuszban. 25 Salamon napjaiban Rezon mindvégig Izrael ellensége volt, tetézve a Hadád okozta bajt. Szíria feletti egész uralkodása idején gyűlölte Izraelt.

26 Volt még az efraimita Jeroboám+ is, Nébát fia Ceredából, aki Salamon szolgája+ volt. Anyját Céruának hívták, és özvegyasszony volt. Jeroboám is fellázadt* a király ellen.+ 27 Azért lázadt fel a király ellen, mert Salamon megépítette a Dombot*+, és elzárta apja, Dávid városának a rését.+ 28 Jeroboám pedig rátermett fiatal férfi volt. Amikor Salamon látta, hogy keményen dolgozik, kinevezte őt, hogy teljes egészében ő felügyelje+ azokat, akiket József házából kényszerszolgálatra köteleztek. 29 Ekkoriban történt, hogy Jeroboám kiment Jeruzsálemből, és az úton találkozott vele a silói Ahija próféta. Ahija+ új ruhát viselt, és csak ketten voltak a mezőn. 30 Ahija fogta a rajta levő új ruhát, és 12 darabra szakította. 31 Ezután így szólt Jeroboámhoz:

„Vegyél el magadnak 10 darabot, mert ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Kiszakítom Salamon kezéből a királyságot, és neked adok 10 törzset.+ 32 Ám egy törzs az övé marad+ a szolgámért, Dávidért,+ és Jeruzsálemért, a városért, amelyet kiválasztottam Izrael összes törzse közül.+ 33 Azért teszem ezt, mert elhagytak engem,+ és meghajoltak a szidóniak istennője, Astóret előtt, Moáb istene, Kámos előtt, és az ammoniták istene, Milkom előtt. Nem jártak a nekem tetsző úton, mivel nem tették azt, amit jónak tartok, és nem tartották meg rendeleteimet és bírói döntéseimet, ellentétben Salamon apjával, Dáviddal. 34 De nem veszem el kezéből az egész királyságot, és fejedelem marad élete minden napján szolgámért, Dávidért, akit kiválasztottam,+ mert ő engedelmeskedett a parancsolataimnak és rendeleteimnek. 35 A fia kezéből azonban el fogom venni a királyságot, és neked adom, igen, 10 törzset.+ 36 A fiának egy törzset adok, hogy mindig az én szolgámnak, Dávidnak a leszármazottja uralkodjon* Jeruzsálemben,+ a városban, amelyet kiválasztottam magamnak, hogy ott legyen a nevem. 37 Kiválasztalak, és uralkodóvá teszlek minden felett, amit kívánsz*, és király leszel Izrael felett. 38 És ha engedelmeskedsz mindannak, amit megparancsolok neked, a nekem tetsző úton jársz, és azt teszed, amit jónak tartok, engedelmeskedve a rendeleteimnek és a parancsolataimnak, ahogy Dávid, a szolgám tette,+ akkor veled leszek. Maradandó házat* építek neked, ahogy Dávidnak építettem,+ és neked adom Izraelt. 39 Megalázom emiatt Dávid utódait,+ de nem örökre.+«”

40 Salamon ezért meg akarta ölni Jeroboámot, de Jeroboám elmenekült Egyiptomba Sisákhoz+, Egyiptom királyához,+ és ott maradt Salamon haláláig.

41 Ami Salamon egyéb dolgait illeti, minden cselekedetét és bölcsességét, le vannak írva a Salamonról szóló történelmi feljegyzések könyvében.+ 42 Salamon pedig 40 évig uralkodott Jeruzsálemben egész Izrael felett. 43 Ezután meghalt, és eltemették apjának, Dávidnak a városában. A fia, Roboám+ lett a király utána.

12 Roboám pedig elment Sikembe, mert egész Izrael Sikembe+ ment, hogy királlyá tegye őt.+ 2 Jeroboám, Nébát fia meghallotta ezt (még Egyiptomban, mivel elmenekült Salamon király miatt, és Egyiptomban lakott).+ 3 Akkor elküldtek érte. Jeroboám ezután Izrael egész gyülekezetével együtt eljött Roboámhoz, és így szólt: 4 „Apád kemény igába kényszerített minket.+ De ha te könnyítesz apád kemény szolgálatán, és a súlyos* igán, amelyet ránk rakott, mi szolgálni fogunk téged.”

5 Ő ezt mondta nekik: „Menjetek el, aztán három nap múlva gyertek vissza hozzám.” A nép tehát elment.+ 6 Roboám király akkor tanácskozott a vénekkel, akik apját, Salamont szolgálták, amikor még élt. Ezt kérdezte: „Mit tanácsoltok, mit válaszoljak ennek a népnek?” 7 Így feleltek neki: „Ha te ma szolgája leszel e népnek, eleget teszel a kérésüknek, és kedvező választ adsz nekik, akkor mindig a szolgáid lesznek.”

8 Ő azonban nem fogadta meg a vének tanácsát, hanem a fiatalokkal tanácskozott, akik vele együtt nőttek fel, és akik a szolgálatában álltak.+ 9 Ezt kérdezte tőlük: „Ti mit tanácsoltok, mit válaszoljunk ennek a népnek, amely azt mondta nekem: »Könnyíts az igán, amelyet apád ránk rakott.«” 10 A fiatalok, akik vele együtt nőttek fel, ezt válaszolták neki: „Ez a nép azt mondta neked: »Apád kemény igába kényszerített minket, de te könnyíts rajta.« Te ezt válaszold nekik: »Én sokkal szigorúbb leszek, mint az apám.* 11 Apám súlyos igával terhelt meg titeket, én pedig még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral fenyített benneteket, én pedig korbáccsal foglak fenyíteni titeket.«”

12 Jeroboám az egész néppel együtt eljött Roboámhoz a harmadik napon, ahogy a király mondta: „Gyertek vissza hozzám a harmadik napon.”+ 13 Ám a király keményen válaszolt a népnek, és nem fogadta meg a vének tanácsát. 14 Azt mondta nekik, amit a fiatalok tanácsoltak: „Apám súlyos igával terhelt meg titeket, én pedig még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral fenyített benneteket, én pedig korbáccsal foglak fenyíteni titeket.” 15 Így hát a király nem hallgatott a népre, mert Jehova akaratából vettek ilyen fordulatot az események,+ hogy Jehova valóra váltsa a szavát, amelyet a silói Ahija+ által mondott Jeroboámnak, Nébát fiának.

16 Amikor egész Izrael látta, hogy nem hallgatott rájuk a király, így feleltek neki: „Mi közünk van Dávidhoz? Nincs örökségünk Isai fiával. Térj vissza isteneidhez, ó, Izrael! Törődjetek csak magatokkal, ó, Dávid leszármazottai!” Azzal az izraeliták visszatértek az otthonaikba*.+ 17 De a Júda városaiban lakó izraeliták felett továbbra is Roboám uralkodott.+

18 Roboám király később elküldte Adórámot+, aki a kényszermunkára kötelezettek felügyelője volt, de egész Izrael halálra kövezte. Roboám királynak viszont sikerült felszállnia a szekerére, és Jeruzsálembe menekülnie.+ 19 Az izraeliták lázongtak+ Dávid háza ellen, és így van ez mind a mai napig.

20 Amikor egész Izrael megtudta, hogy Jeroboám visszatért, rögtön elhívták, és királlyá tették egész Izrael felett.+ A népből senki sem követte Dávid házát, egyedül Júda törzse.+

21 Amikor Roboám megérkezett Jeruzsálembe, mindjárt összetoborozta Júda egész népét és Benjámin törzsét, 180 000 képzett* harcost, hogy hadba szálljanak Izrael népe ellen, és visszaszerezzék a királyságot Roboámnak, Salamon fiának.+ 22 Ekkor az igaz Isten így szólt a prófétájához*, Semájához+: 23 „Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának, és Júda egész népének és Benjáminnak meg a nép többi részének: 24 »Ezt mondja Jehova: ’Ne menjetek föl, és ne harcoljatok izraelita testvéreitek ellen! Térjen vissza mindegyikőtök a házába, mert az én akaratomból történt ez.+’«” Így hát engedelmeskedtek Jehovának, és hazamentek, ahogy azt Jehova megmondta nekik.

25 Jeroboám pedig kiépítette* Sikemet+ Efraim hegyvidékén, és ott lakott. Onnan továbbment, és kiépítette* Pénuelt+. 26 Jeroboám ezt mondta magában: „A végén még Dávid házáé lesz a királyság!+ 27 Ha ez a nép továbbra is felmegy, hogy áldozatokat ajánljon fel Jehova házában, Jeruzsálemben,+ akkor e nép szíve vissza fog húzni urához, Roboámhoz, Júda királyához. Engem pedig megölnek majd, és visszatérnek Roboámhoz, Júda királyához.” 28 Tanácskozás után a király készített két aranyborjút,+ és így szólt a néphez: „Túl megterhelő nektek, hogy felmenjetek Jeruzsálembe. Itt van a te Istened, ó, Izrael, aki felhozott téged Egyiptom földjéről!”+ 29 Akkor az egyiket Bételben+ állította fel, a másikat pedig Dánban+ helyezte el. 30 Emiatt bűnt követtek el,+ és a nép egészen Dánig elment, hogy imádja az egyiket.

31 Továbbá imádati helyeket épített a magaslatokon, és a köznépből olyan papokat iktatott be, akik nem voltak léviták.+ 32 Jeroboám bevezetett egy ünnepet is a 8. hónapban, a hónap 15. napján, a Júdában tartott ünnephez hasonlót.+ Az oltáron, amelyet Bételben+ épített, áldozott a borjúknak, amelyeket készíttetett, és kijelölte Bételben az általa emelt magaslatok papjait. 33 Áldozatokat kezdett bemutatni az oltáron, amelyet Bételben készített, a 15. napon, a 8. hónapban, abban a hónapban, amelyet maga gondolt ki. Aztán bevezetett egy ünnepet Izrael népe számára. Felment az oltárhoz, hogy áldozatokat mutasson be, és az áldozatok füstje felszálljon.

13 Jehova parancsára Isten egyik embere+ eljött Júdából Bételbe, Jeroboám pedig épp az oltárnál+ állt, hogy áldozatokat mutasson be, és azok füstje felszálljon. 2 Isten embere ekkor így jövendölt az oltárról Jehova parancsa szerint: „Ó, oltár, oltár! Ezt mondja Jehova: »Egy Jósiás+ nevű fiú fog születni Dávid házában. Ő majd feláldozza rajtad a magaslatok papjait – akik áldozatokat mutatnak be rajtad, hogy azok füstje felszálljon –, és emberi csontokat fog égetni rajtad.«”+ 3 Jelet* is adott azon a napon, így szólva: „Ez az a jel*, amelyről Jehova beszélt: az oltár szétreped majd, és a rajta levő hamu* kiömlik.”

4 Amint Jeroboám király meghallotta, amit az igaz Isten embere az oltárról jövendölt Bételben, elvette a kezét az oltártól, kinyújtotta az igaz Isten embere felé, és ezt mondta: „Fogjátok el!”+ Ekkor rögtön elszáradt* a keze, amelyet kinyújtott, és nem tudta visszahúzni.+ 5 Az oltár szétrepedt, és a hamu kiömlött az oltárról a jelnek* megfelelően, amelyről Jehova beszélt az igaz Isten emberének.

6 A király nyomban ezt mondta az igaz Isten emberének: „Kérlek, könyörögj Istenednek, Jehovának a kegyéért*, és imádkozz értem, hogy újra ép legyen a kezem!”+ Az igaz Isten embere akkor könyörgött Jehova kegyéért, és a király keze újra olyan lett, mint azelőtt volt. 7 A király azután így szólt az igaz Isten emberéhez: „Gyere el hozzám, egyél valamit, és hadd adjak neked ajándékot.” 8 De az igaz Isten embere ezt mondta a királynak: „Még ha a házad felét adnád is nekem, akkor sem mennék el veled, és nem ennék kenyeret, sem vizet nem innék ezen a helyen, 9 mert ezt a parancsot kaptam Jehovától: »Ne egyél kenyeret, és vizet se igyál, és ne azon az úton térj vissza, amelyen jöttél!«” 10 Ezért másik úton indult el, és nem azon az úton tért vissza, amelyen Bételbe jött.

11 Bételben pedig lakott egy idős próféta. Elmentek hozzá a fiai, és elmondták neki, mi mindent tett az igaz Isten embere aznap Bételben, és mit mondott a királynak. Miután elmondták ezeket apjuknak, 12 ő ezt kérdezte tőlük: „Melyik úton ment el?” A fiai erre megmutatták neki, melyik úton ment el az igaz Isten embere, aki Júdából jött. 13 Akkor ezt mondta a fiainak: „Nyergeljétek föl nekem a szamarat.” Föl is nyergelték neki a szamarat, és ő felült rá.

14 Elment az igaz Isten embere után, és egy nagy fa alatt talált rá, amint ott ült. Megszólította hát: „Te vagy-e az igaz Isten embere, aki Júdából jött?”+ „Én vagyok” – felelte. 15 Az idős próféta így szólt hozzá: „Gyere el hozzám, és egyél kenyeret.” 16 De az ezt válaszolta: „Nem térhetek vissza veled, és a meghívásodat sem fogadhatom el. Sőt, még kenyeret sem ehetek, és vizet sem ihatok veled itt. 17 Jehova ugyanis ezt parancsolta nekem: »Ne egyél kenyeret, és vizet se igyál ott! Ne azon az úton térj vissza, amelyen jöttél!«” 18 Ő erre ezt mondta neki: „Én is próféta vagyok, mint te, és egy angyal által Jehova ezt mondta nekem: »Hozd vissza őt magaddal a házadba, hogy kenyeret egyen, és vizet igyon.«” (Becsapta őt.) 19 Visszament hát vele, hogy kenyeret egyen, és vizet igyon a házában.

20 Amint az asztalnál ültek, Jehova üzent a prófétának, aki visszahozta őt, 21 és az így kiáltott az igaz Isten emberének, aki Júdából jött: „Ezt mondja Jehova: »Fellázadtál Jehova utasítása ellen, és nem tartottad meg a parancsolatot, amelyet Jehova, a te Istened adott neked, 22 hanem visszatértél, hogy kenyeret egyél, és vizet igyál azon a helyen, amelyről azt mondta neked: ’Ne egyél kenyeret, és vizet se igyál!’ Ezért nem kerül a holttested ősapáid sírjába.+«”

23 Miután az igaz Isten embere evett és ivott, az idős próféta fölnyergelte neki* a szamarat. 24 Ő akkor útnak indult, de egy oroszlán rátalált az úton, és megölte.+ A holtteste ott hevert az úton, a szamár pedig ott állt mellette. Az oroszlán is ott állt a holttest mellett. 25 Az arra járó emberek meglátták az úton heverő holttestet meg a holttest mellett álló oroszlánt. Akkor bementek a városba, ahol az idős próféta lakott, és elmondták ezt.

26 Amikor a próféta – aki rávette az igaz Isten emberét, hogy visszatérjen vele – meghallotta ezt, rögtön így szólt: „Az igaz Isten embere az, aki fellázadt Jehova utasítása ellen.+ Ezért Jehova az oroszlánnak adta őt, hogy leterítse és megölje, ahogyan Jehova megmondta neki.”+ 27 Azután ezt mondta a fiainak: „Nyergeljétek föl nekem a szamarat.” Fölnyergelték hát. 28 El is indult, és megtalálta a holttestet az úton heverve, a szamár meg az oroszlán pedig ott állt a holttest mellett. Az oroszlán nem ette meg a holttestet, és a szamarat sem tépte szét. 29 A próféta ezután felemelte az igaz Isten emberének holttestét, felrakta a szamárra, és visszavitte őt a városába, hogy megsirassa és eltemesse. 30 El is helyezte a holttestet a saját sírjába, és így siratták őt: „Jaj, testvérem!” 31 Miután eltemette, így szólt a fiaihoz: „Ha meghalok, oda temessetek, ahova az igaz Isten emberét temettük. Az ő csontjai mellé helyezzétek a csontjaimat.+ 32 Mert biztosan beteljesedik, amit Jehova a Bételben levő oltárról mondott, és a magaslatokon levő minden imádati helyről,+ amelyek Szamária városaiban vannak.+”

33 Jeroboám még ezek után sem hagyott fel gonosz viselkedésével, hanem továbbra is papokat iktatott be a köznépből a magaslatokra.+ Bárkit, aki csak kívánta, beiktatott papnak,* és ezt mondta: „Legyen egyike a magaslatok papjainak.”+ 34 Jeroboám háznépének ez a bűne+ a pusztulásukhoz és a föld színéről való kiirtásukhoz vezetett.+

14 Abban az időben Abija, Jeroboám fia megbetegedett, 2 ezért Jeroboám így szólt a feleségéhez: „Kérlek, öltözz álruhába, nehogy megtudják, hogy Jeroboám felesége vagy, és menj el Silóba. Ott van Ahija próféta. Ő mondta rólam, hogy király leszek e nép felett.+ 3 Vigyél magaddal 10 kenyeret és hintett lepényeket meg egy korsó mézet, és menj el hozzá. Ő majd megmondja neked, mi lesz a fiúval.”

4 Jeroboám felesége így is tett. Útra kelt hát, elment Silóba+, és megérkezett Ahija házához. Ahija szemei már csak előremeredtek, és a kora miatt nem látott.

5 Jehova így szólt Ahijához: „Itt van Jeroboám felesége. Azért jön, hogy érdeklődjön a fia felől, aki beteg. Tudatom veled, hogy mit mondj neki.* Amikor ideér, majd álcázza magát.”

6 Amikor Ahija meghallotta az asszony lépteit, amint az a bejárathoz ért, megszólalt: „Gyere be, Jeroboám felesége! Miért álcázod magad? Súlyos üzenetet kell átadnom neked. 7 Menj, és mondd meg Jeroboámnak: »Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: ’Kiválasztottalak néped közül, hogy népem, Izrael vezetőjévé tegyelek.+ 8 Aztán elszakítottam a királyságot Dávid házától, és neked adtam.+ De te nem lettél olyan, mint szolgám, Dávid, aki megtartotta parancsolataimat, és teljes szívével engem követett, csakis azt cselekedve, amit helyesnek tartok.+ 9 Te rosszabb tettekre vetemedtél mindazoknál, akik előtted voltak, és más istent és fémbálványokat* készítettél magadnak a bosszantásomra,+ nekem pedig hátat fordítottál.+ 10 Ezért csapást hozok a leszármazottaidra, ó, Jeroboám, és kiirtok a családodból minden férfit* Izraelben, beleértve a magára hagyottat és a gyengét is. Elsöpröm a leszármazottaidat,+ ahogy a ganéjt szokták eltakarítani, míg csak meg nem szabadulnak tőle. 11 Akid a városban hal meg, azt a kutyák eszik meg, aki pedig a mezőn hal meg, azt az ég madarai eszik meg, mert Jehova mondta ezt.’«

12 Most pedig indulj, menj haza. Amint beteszed a lábad a városba, meghal a gyermek. 13 Egész Izrael gyászolni fogja, és eltemetik, ugyanis Jeroboám családjából egyedül őt temetik sírba, mert közülük csak őbenne talált valami jót Jehova, Izrael Istene. 14 Jehova olyan királyt választ Izrael fölé, aki kiirtja Jeroboám házát,+ amikor eljön a napja, sőt már most. 15 Lesújt Jehova Izraelre, és ingadozni fog az, mint a nád a vízben. Kigyomlálja Izraelt e jó földből, amelyet ősapáiknak adott.+ Szétszórja őket a folyón* túlra,+ mert szent rudakat* készítettek maguknak,+ így bosszantották Jehovát. 16 Elhagyja Izraelt Jeroboám bűnei miatt, amelyeket elkövetett, és amelyekkel bűnbe vitte Izraelt.+”

17 Jeroboám felesége akkor útnak indult, és eljutott Tircába. Alighogy a ház küszöbéhez ért, a fiú meghalt. 18 El is temették, és egész Izrael gyászolta őt, ahogyan Jehova a szolgája, Ahija próféta által megmondta.

19 Jeroboám egyéb dolgai, hogy miként viselt háborút,+ és hogyan uralkodott, le vannak írva az izraeli királyok idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében. 20 Jeroboám 22 évig uralkodott. Ezután meghalt,+ és a fia, Nádáb lett a király.+

21 Júdában Roboám, Salamon fia volt a király. 41 évesen kezdett uralkodni, és 17 évig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet Jehova kiválasztott+ Izrael összes törzse közül, hogy ott legyen a neve.+ Roboám anyját, aki ammonita volt, Naámának hívták.+ 22 Júda azt tette, amit Jehova rossznak tart,+ és a bűneikkel jobban ingerelték őt, mint az ősapáik.+ 23 Ők is építettek maguknak magaslatokat, szent oszlopokat és szent rudakat*+ minden magas dombon+ és minden dús lombú fa alatt+. 24 Férfi templomi prostituáltak is voltak az országban.+ Júda népe mind ugyanazokat az utálatosságokat követte el, mint azok a nemzetek, amelyeket Jehova kiűzött az izraeliták elől.

25 Roboám király 5. évében Sisák+, Egyiptom királya feljött Jeruzsálem ellen.+ 26 Elvitte Jehova házának kincseit és a király házának* kincseit.+ Mindent elvitt, beleértve az összes aranypajzsot is, amelyeket Salamon készített.+ 27 Roboám király ezért rézpajzsokat készített helyettük, és rábízta őket a királyi ház bejáratánál szolgáló őrség* vezetőire. 28 Valahányszor a király Jehova házába ment, az őrök vitték ezeket, majd visszatették az őrszobába.

29 Roboám egyéb dolgai, minden cselekedete, le vannak írva a júdabeli királyok idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében.+ 30 Roboám és Jeroboám között mindig háborúskodás folyt.+ 31 Aztán Roboám meghalt, és eltemették ősapái mellé Dávid városában.+ Anyját, aki ammonita volt, Naámának hívták.+ Roboám után a fia, Abijám*+ lett a király.

15 Jeroboám+ királynak, Nébát fiának a 18. évében Abijám lett a király Júda felett.+ 2 Három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Abisalom unokája volt, Maákának+ hívták. 3 Abijám ugyanolyan bűnöket követett el, mint az apja őelőtte, és ellentétben az ősapjával, Dáviddal, ő nem szolgálta teljes szívvel Jehovát, az ő Istenét. 4 Ám Dávidra való tekintettel+ Istene, Jehova engedte, hogy Abijám leszármazottja uralkodjon* Jeruzsálemben,+ azáltal, hogy királlyá tette a fiát, és megtartotta Jeruzsálemet. 5 Mert Dávid azt tette élete minden napján, amit Jehova helyesnek tart, és nem tért el semmitől, amit Isten megparancsolt neki, kivéve a hettita Uriás esetét.+ 6 És háborúskodás folyt Roboám és Jeroboám között életének minden napján.+

7 Ami Abijám egyéb dolgait illeti, minden cselekedetét, le vannak írva a júdabeli királyok idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében.+ Abijám és Jeroboám között is háborúskodás volt.+ 8 Abijám aztán meghalt, és eltemették Dávid városában. A fia, Asa+ lett a király utána.+

9 Jeroboámnak, Izrael királyának a 20. évében Asa kezdett uralkodni Júda felett. 10 41 évig uralkodott Jeruzsálemben. Nagyanyját, aki Abisalom unokája volt, Maákának+ hívták. 11 Asa az ősapjához, Dávidhoz hasonlóan azt tette, amit Jehova helyesnek tart.+ 12 Kiűzte az országból a férfi templomi prostituáltakat,+ és eltávolította az összes undorító bálványt*, melyet az ősapái készítettek.+ 13 Még nagyanyját, Maákát+ is megfosztotta anyakirálynéi* méltóságától, mert az egy szemérmetlen bálványt készített, hogy a szent rudat* imádják. Asa kivágta Maáka szemérmetlen bálványát,+ és elégette a Kidron völgyében+. 14 Ám a magaslatokat nem távolították el.+ Mindazonáltal Asa teljes szívvel szolgálta Jehovát egész életében*. 15 Bevitte Jehova házába az általa és az apja által megszentelt dolgokat: ezüstöt, aranyat és különféle eszközöket.+

16 Állandó háborúskodás folyt Asa és Baása+, Izrael királya között. 17 Baása, Izrael királya feljött Júda ellen, és hozzáfogott Ráma+ építéséhez*, hogy senkit se engedjen kijönni Asától, Júda királyától, se bemenni őhozzá*.+ 18 Asa erre fogta az összes ezüstöt és aranyat, ami megmaradt Jehova házának kincstáraiból, meg a király házának* kincstáraiból, és átadta a szolgáinak. Asa király aztán elküldte őket Ben-Hadádhoz, Hézion fiának, Tabrimmonnak a fiához, Szíria királyához,+ aki Damaszkuszban lakott, ezekkel a szavakkal: 19 „Megállapodás* van közöttem és közötted, az én apám és a te apád között. Küldök neked ajándékba ezüstöt és aranyat. Menj, bontsd fel a Baásával, Izrael királyával kötött megállapodásodat*, hogy elvonuljon tőlem.” 20 Ben-Hadád pedig hallgatott Asa királyra, és elküldte hadserege vezéreit Izrael városai ellen. Megverték Ijont+, Dánt+, Ábel-Bét-Maákát, az egész Kinneretet és Naftali egész földjét. 21 Ennek hallatán Baása rögtön abbahagyta Ráma építését*, és Tircában+ maradt. 22 Asa király akkor egybegyűjtötte egész Júdát – senki sem volt kivétel –, és elhordták Ráma köveit és épületfáit, amelyekkel Baása építkezett. Asa király ezekből építette fel* Gébát+ Benjáminban, és Micpát+.

23 Ami Asa minden egyéb dolgát illeti, minden hatalmas tettét, valamennyi cselekedetét, és hogy milyen városokat épített*, le vannak írva a júdabeli királyok idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében. Időskorában aztán megbetegedett a lába.+ 24 Asa végül meghalt, és eltemették ősapái mellé Dávidnak, ősapjának a városában. A fia, Josafát+ lett a király utána.

25 Nádáb+, Jeroboám fia pedig Asának, Júda királyának a 2. évében lett király Izraelben, és 2 évig uralkodott Izrael felett. 26 Azt tette, amit Jehova rossznak tart, apjához hasonlóan cselekedett,+ és ugyanolyan bűnt követett el, mint az apja, aki a tettével bűnbe vitte Izraelt.+ 27 Baása, az Issakár házából származó Ahija fia összeesküvést szőtt ellene, és megölte őt Gibbetonnál+ – amely a filiszteusoké volt –, amikor Nádáb és egész Izrael ostromolta Gibbetont. 28 Baása tehát megölte őt Asának, Júda királyának a 3. évében, és ő lett a király utána. 29 Amint király lett, végzett Jeroboám egész házával. Nem hagyott meg Jeroboámtól senkit* sem. Kiirtotta őket, ahogyan azt Jehova az ő szolgája, a silói Ahija által megmondta.+ 30 Ez Jeroboám bűnei miatt volt, amelyeket elkövetett, és amelyekkel bűnbe vitte Izraelt, valamint azért, mert nagyon felbosszantotta Jehovát, Izrael Istenét. 31 Ami Nádáb egyéb dolgait illeti, minden cselekedetét, le vannak írva az izraeli királyok idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében. 32 És állandó háborúskodás folyt Asa és Baása, Izrael királya között.+

33 Asának, Júda királyának a 3. évében Baása, Ahija fia lett a király egész Izrael felett Tircában, és 24 évig uralkodott.+ 34 Azt tette, amit Jehova rossznak tart,+ Jeroboámhoz hasonlóan cselekedett, és ugyanolyan bűnt követett el, mint Jeroboám, aki a tettével bűnbe vitte Izraelt.+

16 Jehova pedig így szólt Jéhuhoz+, Hanáni+ fiához, Baása ellen: 2 „Kiemeltelek a porból, és népemnek, Izraelnek a vezetőjévé tettelek.+ De te Jeroboámot követted, és bűnbe vitted népemet, Izraelt, ők pedig bosszantottak engem bűneikkel.+ 3 Ezért elsöpröm Baását és a házát, és olyanná teszem a házát, mint Jeroboámnak, Nébát fiának a házát.+ 4 Akije a városban hal meg Baásának, azt a kutyák eszik meg, akije pedig a mezőn hal meg, azt az ég madarai eszik meg.”

5 Ami Baása egyéb dolgait illeti, a cselekedeteit meg a hatalmas tetteit, le vannak írva az izraeli királyok idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében. 6 Baása aztán meghalt, és eltemették Tircában+. A fia, Elah lett a király utána. 7 Jehova nemcsak azért szólt Jéhu próféta, Hanáni fia által Baása és a háza ellen, mert Baása sok olyan dolgot tett, amit Jehova rossznak tart – felbosszantva őt a cselekedeteivel, és így olyanná vált, mint Jeroboám háza –, hanem azért is, mert megölte őt*.+

8 Asának, Júda királyának a 26. évében Elah, Baása fia lett Izrael királya Tircában, és 2 évig uralkodott. 9 Szolgája, Zimri, a szekérhada felének vezére összeesküvést szőtt ellene, amikor ő Tircában részegre itta magát Arca házában, aki a háznép fölé volt kinevezve Tircában. 10 Zimri bement, lesújtott Elahra,+ és megölte őt Asának, Júda királyának a 27. évében, és ő lett a király utána. 11 Amikor király lett, mindjárt a trónra lépése után kiirtotta Baása egész házát. Nem hagyott életben egyetlen férfit* sem, Baásának sem a rokonait*, sem a barátait. 12 Így irtotta ki Zimri Baása egész házát, ahogyan azt Jehova Jéhu próféta által Baásáról kijelentette.+ 13 Ez Baásának és fiának, Elahnak a bűnei miatt történt, amelyeket elkövettek, és amelyekkel bűnbe vitték Izraelt, felbosszantva Jehovát, Izrael Istenét semmit érő bálványaikkal.+ 14 Ami Elah egyéb dolgait illeti, minden cselekedetét, le vannak írva az izraeli királyok idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében.

15 Asának, Júda királyának 27. évében Zimri lett a király, és 7 napig uralkodott Tircában. A csapatok ez idő alatt tábort ütöttek, hogy harcoljanak Gibbeton+ ellen, amely a filiszteusoké volt. 16 Idővel a letáborozott csapatok meghallották, hogy azt beszélik: „Zimri összeesküvést szőtt, sőt megölte a királyt.” Erre egész Izrael a hadsereg vezérét, Omrit+ tette Izrael királyává azon a napon a táborban. 17 Omri akkor fölment Gibbetonból egész Izraellel együtt, és ostrom alá vette Tircát. 18 Amikor Zimri meglátta, hogy a várost elfoglalták, bement a király házának* megerősített tornyába, magára gyújtotta a házat, és meghalt.+ 19 Ez a saját bűnei miatt történt, amelyeket elkövetett, mivel azt tette, amit Jehova rossznak tart, és Jeroboámhoz hasonlóan cselekedett, valamint azért, mert bűnbe vitte Izraelt.+ 20 Ami Zimri egyéb dolgait illeti, és az összeesküvést, amelyet szőtt, le vannak írva az izraeli királyok idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében.

21 Izrael népe ekkor szakadt két részre. A nép egyik része Tibninek, Ginát fiának lett a követője, és királlyá akarta tenni őt, a másik rész pedig Omrit követte. 22 De az Omrit követő nép fölébe kerekedett a Tibnit, Ginát fiát követő népnek. Így hát Tibni meghalt, és Omri lett a király.

23 Asának, Júda királyának a 31. évében lett Omri Izrael királya, és 12 évig volt uralmon. 6 évig Tircában uralkodott. 24 Megvette Szamária hegyét Sémertől 2 talentum* ezüstön, és épített egy várost a hegyen. A hegy tulajdonosának*, Sémernek a nevéről Szamáriának*+ nevezte el a várost, amelyet épített. 25 Omri azt tette, amit Jehova rossznak tart, és gonoszabb volt mindazoknál, akik előtte voltak.+ 26 Mindenben Jeroboámhoz, Nébát fiához hasonlóan cselekedett, és ugyanolyan bűnt követett el, mint amilyennel Jeroboám bűnbe vitte Izraelt, felbosszantva Jehovát, Izrael Istenét semmit érő bálványaikkal.+ 27 Ami Omri egyéb dolgait illeti, a cselekedeteit és a hatalmas tetteit, le vannak írva az izraeli királyok idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében. 28 Végül Omri meghalt, és eltemették Szamáriában. Aháb+, a fia lett a király utána.

29 Aháb, Omri fia Asának, Júda királyának a 38. évében lett király Izrael felett. Aháb, Omri fia 22 éven át uralkodott Izrael felett Szamáriában+. 30 Aháb, Omri fia azt tette, amit Jehova rossznak tart, és gonoszabb volt mindazoknál, akik előtte voltak.+ 31 És mintha az nem lett volna elég, hogy ugyanolyan bűnöket követ el, mint Jeroboám,+ Nébát fia, még Jezabelt+, Etbaálnak, a szidóniak+ királyának lányát is feleségül vette, Baált+ kezdte szolgálni, és meghajolt előtte. 32 Oltárt is emelt Baálnak Baál házában*,+ amelyet Szamáriában épített. 33 Aháb a szent rudat*+ is elkészítette. Jobban felbosszantotta Jehovát, Izrael Istenét, mint Izrael valamennyi királya, aki előtte volt.

34 Az ő napjaiban építette újjá Jerikót a bételi Hiel. Elsőszülöttjének, Abirámnak az élete árán rakta le az alapját, és legkisebb fiának, Ségubnak az élete árán állította fel a kapuit, ahogy azt Jehova megmondta Józsué, Nún fia által.+

17 A Gileád+ lakói közül való tisbei Illés*+ így szólt Ahábhoz: „Ezekben az években nem lesz harmat, sem eső, csak az én szavamra. Olyan biztos ez, mint hogy él Jehova, Izrael Istene, akit szolgálok*!”+

2 Jehova így szólt hozzá: 3 „Menj el innen, fordulj kelet felé, és rejtőzz el a Kérit-völgynél, a Jordántól keletre. 4 A patakból igyál, én pedig megparancsolom a hollóknak, hogy lássanak el ott élelemmel.+” 5 Erre ő azonnal elment, és Jehova parancsa szerint cselekedett. Elment hát, és a Kérit-völgynél maradt, a Jordántól keletre. 6 A hollók vittek neki kenyeret meg húst reggel, és kenyeret meg húst este, és a patakból ivott.+ 7 De néhány nap elteltével a patak kiszáradt,+ mert nem esett eső az országban.

8 Jehova ekkor így szólt hozzá: 9 „Menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és maradj ott! Megparancsolom egy ottani özvegyasszonynak, hogy lásson el élelemmel.”+ 10 Elment hát Sareptába. Amikor a város bejáratához ért, egy özvegyasszony éppen fát szedegetett. Odakiáltott hát neki, és ezt mondta: „Kérlek, hozz nekem egy kis vizet egy pohárban, hadd igyak!”+ 11 Amikor elindult, hogy hozzon, Illés utánakiáltott: „Kérlek, hozz nekem egy darab kenyeret is!” 12 Erre az így szólt: „Nincsen kenyerem, csak egy maroknyi lisztem a nagy korsóban, és egy kevéske olajam a kis korsóban.+ Most szedek egy kis fát, bemegyek, és készítek valamit magamnak és a fiamnak. Aztán megesszük, és meghalunk. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova, a te Istened él!”

13 Illés ekkor így szólt hozzá: „Ne félj! Menj be, és tégy, ahogy mondtad. De először nekem készíts egy kis kerek kenyeret abból, amid van, és hozd ki nekem. Aztán készíthetsz valamit magadnak, és a fiadnak is. 14 Mert ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »A nagy liszteskorsó nem ürül ki, és a kis olajoskorsó sem apad ki addig a napig, amelyen Jehova esőt ad a föld színére.«”+ 15 Erre az asszony elment, azt tette, amit Illés mondott, és napokon át volt mit ennie neki is, Illésnek is, meg a háznépének is.+ 16 A nagy liszteskorsó nem ürült ki, és a kis olajoskorsó sem apadt ki, ahogy azt Jehova Illés által megmondta.

17 Ezek után a ház asszonyának a fia megbetegedett, és a betegsége annyira súlyossá vált, hogy belehalt*.+ 18 Az asszony ekkor ezt mondta Illésnek: „Mit vétettem ellened,* ó, igaz Isten embere? Azért jöttél, hogy emlékeztess a vétkemre, és megöld a fiamat?”+ 19 De Illés így szólt hozzá: „Add ide nekem a fiadat.” Azután kivette őt az asszony karjaiból, felvitte a tetőszobába, ahol lakott, és lefektette az ágyára.+ 20 Így kiáltott Jehovához: „Ó, Jehova Istenem!+ Hát az asszonyra is bajt hozol, akinél lakom, megölve a fiát?” 21 Akkor egész testével ráborult a gyermekre háromszor, és Jehovához kiáltott: „Ó, Jehova Istenem! Kérlek, add, hogy visszatérjen a gyermekbe az élet*!” 22 Jehova meghallgatta Illés kérését.+ Visszatért a gyermekbe az élet*, és az életre kelt.+ 23 Ekkor Illés fogta a gyermeket, levitte a tetőszobából a házba, odaadta az anyjának, és így szólt hozzá: „Nézd, él a fiad!”+ 24 Az asszony akkor ezt mondta Illésnek: „Most már tudom, hogy valóban Isten embere vagy,+ és igaz* Jehova szava, amelyet mondtál.”

18 Valamivel később, a harmadik évben+ Jehova ezt mondta Illésnek: „Menj, jelenj meg Aháb előtt, én pedig esőt küldök a földre.”+ 2 Illés tehát elment, hogy megjelenjen Aháb előtt, amikor még súlyos éhínség+ volt Szamáriában.

3 Időközben Aháb hívatta Abdiást, aki a háznép fölé volt kinevezve. (Abdiás pedig mélységesen tisztelte* Jehovát. 4 Amikor Jezabel+ kiirtotta Jehova prófétáit, Abdiás elrejtett 100 prófétát, egy-egy barlangban 50-et, és ellátta őket kenyérrel és vízzel.) 5 Aháb akkor így szólt Abdiáshoz: „Menj el az országban minden forráshoz és patakhoz. Hátha találunk elég füvet, hogy életben tartsuk a lovakat meg az öszvéreket, és ne pusztuljon el az összes állatunk.” 6 Akkor felosztották maguk között az országot, hogy bejárják. Aháb ment az egyik úton, és Abdiás a másikon.

7 Ahogy Abdiás ment az úton, egyszer csak szembejött vele Illés. Rögtön felismerte őt, arcra borult, és így szólt: „Te vagy az, uram, Illés?”+ 8 Erre ő ezt felelte: „Én vagyok. Menj, mondd meg az uradnak: »Itt van Illés.«” 9 De ő így szólt: „Milyen bűnt követtem el, hogy kiszolgáltatnád a szolgádat Ahábnak, hogy megöljön engem? 10 Nincs olyan nemzet, sem királyság, ahova ne küldött volna el az én uram, hogy felkutasson téged. Ha azt mondták: »Nincs itt«, akkor esküre kötelezte azt a királyságot és nemzetet, hogy nem találtak meg téged.+ Olyan biztos ez, mint hogy Jehova, a te Istened él! 11 Te meg most azt mondod: »Menj, mondd meg az uradnak: ’Itt van Illés.’« 12 Amikor elválunk egymástól, Jehova szelleme elvisz téged valahová,+ de én nem fogom tudni, hová. Amikor aztán beszélek Ahábbal, és ő nem talál téged, biztosan megöl engem, pedig a te szolgád fiatalkora óta szolgálja* Jehovát. 13 Hát nem mondták el az én uramnak, hogy mit tettem, amikor Jezabel megölte Jehova prófétáit? Hogy hogyan rejtettem el Jehova prófétái közül 100-at, egy-egy barlangban 50-et, és hogyan láttam el őket kenyérrel és vízzel?+ 14 Most meg azt mondod: »Menj, mondd meg az uradnak: ’Itt van Illés.’« Hát akkor biztosan megöl engem!” 15 Illés azonban ezt mondta: „Ma meg fogok jelenni előtte. Olyan biztos ez, mint hogy él a seregek Jehovája, akit szolgálok*.”

16 Abdiás tehát elment Ahábhoz, és beszélt vele, Aháb pedig elment Illéshez.

17 Amint Aháb meglátta Illést, így szólt hozzá: „Te vagy az? Te, aki nagy bajt hozol Izraelre*?”

18 Ő így válaszolt: „Nem én hoztam bajt Izraelre, hanem te és az apád háza, mert elhagytátok Jehova parancsolatait, és a Baálokat követitek.+ 19 Most pedig hívd össze hozzám egész Izraelt a Kármel-hegyre+, valamint Baál 450 prófétáját és a szent rúd*+ 400 prófétáját is, akik Jezabel asztalánál esznek.” 20 Aháb erre üzent Izrael egész népének, és összegyűjtötte a prófétákat a Kármel-hegyre.

21 Illés akkor odalépett az egész néphez, és így szólt: „Meddig sántikáltok még kétfelé*?+ Ha Jehova az igaz Isten, kövessétek őt,+ de ha Baál, akkor őt kövessétek!” Ám a nép semmit sem felelt neki. 22 Illés ezután így szólt a néphez: „Már csak én maradtam meg Jehova prófétái közül,+ míg Baál prófétái 450-en vannak. 23 Most tehát adjatok nekünk két fiatal bikát, és válasszák ki Baál prófétái az egyiket. Darabolják fel, rakják a fára, de tüzet ne gyújtsanak alatta. Én pedig elkészítem a másik fiatal bikát, rárakom a fára, de tüzet nem gyújtok alatta. 24 Akkor imádkozzatok a ti istenetekhez*,+ én pedig Jehovához imádkozom*. Amelyikük tűzzel válaszol, az az igaz Isten.+” Erre az egész nép így felelt: „Rendben!”

25 Illés most ezt mondta Baál prófétáinak: „Válasszátok ki az egyik fiatal bikát, és előbb ti készítsétek el, mert ti többen vagytok. Utána imádkozzatok az istenetekhez, de tüzet ne gyújtsatok!” 26 Azok tehát fogták a fiatal bikát, amelyet választottak, elkészítették, és reggeltől délig így imádkoztak Baálhoz: „Ó, Baál, felelj nekünk!” De nem jött hang, és senki sem felelt.+ Közben ugrándozva táncoltak az oltár körül, amit készítettek. 27 Dél körül Illés csúfolni kezdte őket: „Teli torokból kiáltsatok! Elvégre isten ő!+ Talán belemerült a gondolataiba, vagy a szükségét végzi*. De az is lehet, hogy alszik, és föl kell ébreszteni!” 28 Erre teli torokból kiáltoztak, és tőrökkel meg lándzsákkal vagdosták magukat szokásuk szerint, míg a vér be nem borította a testüket. 29 Már dél is elmúlt, és ők tovább őrjöngtek* az esti gabonaáldozat bemutatásáig, de nem jött hang, senki sem felelt, és senki sem figyelt.+

30 Végül Illés így szólt az egész néphez: „Gyertek ide hozzám!” Erre az egész nép odament hozzá, ő pedig helyreállította Jehova lerombolt oltárát.+ 31 Illés akkor fogott 12 követ Jákob fiai törzseinek száma szerint, akihez így szólt egykor Jehova: „Izrael lesz a neved.”+ 32 A kövekből aztán oltárt épített+ Jehova nevének a tiszteletére. Majd az oltár köré árkot ásott egy akkora területen, amely elég nagy két szea* mag elvetéséhez. 33 Ezután elrendezte a fát, földarabolta a fiatal bikát, és rárakta a fára.+ Majd így szólt: „Töltsetek meg négy nagy korsót vízzel, és öntsétek az égőáldozatra meg a fára.” 34 Aztán ezt mondta: „Ismételjétek meg.” És megismételték. Majd újra így szólt: „Tegyétek meg harmadszor is.” Megtették hát harmadszor is, 35 úgyhogy a víz már folyt az oltár körül. Még az árkot is megtöltötték vízzel.

36 Az idő tájt, amikor az esti gabonaáldozatot szokták bemutatni,+ Illés próféta előrelépett, és ezt mondta: „Ó, Jehova, Ábrahámnak+, Izsáknak+ és Izraelnek Istene, tudják meg ma, hogy Isten vagy Izraelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és a te parancsodra tettem mindezt.+ 37 Felelj nekem, ó, Jehova! Felelj nekem, hadd tudja meg ez a nép, hogy te, Jehova, te vagy az igaz Isten, te segítesz nekik visszatérni hozzád*.”+

38 Ekkor Jehova tüzet küldött le az égből, és az megemésztette az égőáldozatot,+ a fát, a köveket meg a port, és felnyalta az árokban levő vizet is.+ 39 Ennek láttán az egész nép rögtön arcra borult, és ezt mondta: „Jehova az igaz Isten! Jehova az igaz Isten!” 40 Illés akkor így szólt hozzájuk: „Fogjátok el Baál prófétáit! Egyet se hagyjatok elmenekülni!” Nyomban elfogták őket, majd Illés levitte őket a Kison-patakhoz+, és ott lemészárolta őket.+

41 Illés aztán így szólt Ahábhoz: „Menj fel, egyél és igyál, mert heves zápor zúgása hallatszik.”+ 42 Aháb erre felment enni és inni. Illés pedig felment a Kármel tetejére, leborult a földre, és a térdei közé hajtotta a fejét.+ 43 Aztán így szólt a szolgájához: „Kérlek, menj fel, és nézz a tenger felé!” Ő tehát felment, és arra nézett, majd így szólt: „Nincs ott semmi.” Illés hétszer is ezt mondta neki: „Menj vissza!” 44 Hetedszerre a szolgája jelentette: „Egy akkora kis felhő száll fel a tengerből, mint egy ember tenyere.” Erre ő ezt mondta: „Menj, és mondd meg Ahábnak: »Fogass be a szekérbe, és menj le, nehogy feltartóztasson a záporeső!«” 45 Időközben elsötétült az ég a felhőktől, feltámadt a szél, és hevesen zuhogni kezdett.+ Aháb pedig hajtott, és Jezréel+ felé tartott. 46 Illés felhúzta a ruháját, és betűrte az öve alá,* és Aháb előtt futott egészen Jezréelig, mivel Jehova különleges erővel ruházta fel.

19 Aháb+ pedig elmondta Jezabelnek+, mi mindent tett Illés, és hogyan hányta kardélre az összes prófétát.+ 2 Jezabel erre követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: „Mérjenek rám súlyos büntetést az istenek,* ha holnap ilyenkorra olyanná nem teszlek, mint amilyenek a próféták, akiket megöltél*!” 3 Illést erre elfogta a félelem, így hát rögtön útnak indult, hogy mentse az életét*.+ Eljutott a Júdához tartozó Beér-Sebába,+ és ott hagyta a szolgáját. 4 Ő pedig bement a pusztába egynapi útra, és egy rekettyebokorhoz érve, leült alá. Kérte, hogy hadd haljon meg*, így szólva: „Elég! Most tehát, ó, Jehova, vedd el az életemet*,+ mert nem vagyok jobb ősapáimnál.”

5 Aztán lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egy angyal hirtelen megérintette,+ majd így szólt hozzá: „Kelj fel, és egyél.”+ 6 Amikor odanézett, a fejénél egy kerek kenyér volt izzó köveken, meg egy korsó víz. Evett és ivott, aztán ismét lefeküdt. 7 Később Jehova angyala másodszor is eljött, megérintette őt, és ezt mondta: „Kelj fel, és egyél, mert túl nagy út vár rád.” 8 Felkelt tehát, evett és ivott, majd az abból nyert erővel ment 40 nap és 40 éjjel, amíg el nem jutott az igaz Isten hegyéig, a Hórebig+.

9 Bement egy barlangba+, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak Jehova így szólt hozzá: „Mit csinálsz itt, Illés?” 10 Erre ő ezt mondta: „Teljes buzgalommal szolgálom Jehovát,+ a seregek Istenét, mert Izrael népe megszegte szövetségedet,+ lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig kardélre hányták,+ és csak én maradtam meg. Most pedig engem* akarnak megölni.+” 11 De Isten így szólt hozzá: „Menj ki, állj meg a hegyen Jehova előtt.” Jehova akkor elvonult arra,+ és egy nagy, erős szél hegyeket szaggatott és szirteket tördelt Jehova előtt,+ de Jehova nem volt a szélben. A szél után földrengés+ következett, de Jehova nem volt a földrengésben. 12 A földrengés után tűz+ jött, de Jehova nem volt a tűzben. A tűz után pedig egy nyugodt és halk hang hallatszott.+ 13 Amint Illés meghallotta, prófétai ruhájával eltakarta az arcát,+ kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Akkor egy hang ezt kérdezte tőle: „Mit csinálsz itt, Illés?” 14 Erre ő ezt mondta: „Teljes buzgalommal szolgálom Jehovát, a seregek Istenét, mert Izrael népe megszegte szövetségedet,+ lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig kardélre hányták, és csak én maradtam meg. Most pedig engem* akarnak megölni.+”

15 Jehova így szólt hozzá: „Menj vissza Damaszkusz pusztájába. Amikor megérkezel, kend fel Hazáelt+ Szíria királyává. 16 Továbbá Jéhut+, Nimsi unokáját kend fel Izrael királyává, az Ábel-Meholából való Elizeust*, Sáfát fiát pedig kend fel prófétává, hogy átvegye a helyedet.+ 17 Aki megmenekül Hazáel kardjától,+ azt Jéhu öli meg,+ aki pedig megmenekül Jéhu kardjától, azt Elizeus öli meg.+ 18 Még mindig vannak összesen 7000-en Izraelben,+ akik nem borultak térdre Baál előtt,+ és nem csókolták meg őt.+”

19 Így hát elment onnan, és találkozott Elizeussal, Sáfát fiával, aki éppen szántott. 12 pár bika volt előtte, és ő a 12. párnál volt. Illés odament hozzá, és rádobta a prófétai ruháját+. 20 Erre az otthagyta a bikákat, Illés után futott, és ezt mondta: „Kérlek, hadd búcsúzzak el* apámtól és anyámtól, aztán követlek.” Ő így felelt neki: „Menj, térj vissza! Nem akadályozlak meg ebben.” 21 Elizeus akkor visszament, fogott egy pár bikát, és feláldozta őket. Majd a szántáshoz használt szerszámokon megfőzte a húsukat, odaadta az embereknek, és ettek. Azután követte Illést, és a szolgálatába állt.+

20 Ben-Hadád+, Szíria+ királya pedig összegyűjtötte egész seregét 32 királlyal, a lovaikkal meg a szekereikkel együtt. Felvonult, ostrom alá vette+ Szamáriát,+ és harcolt ellene. 2 Majd követeket küldött Ahábhoz+, Izrael királyához a városba, és így szólt hozzá: „Ezt mondja Ben-Hadád: 3 »Ezüstöd és aranyad az enyém, csakúgy, mint feleségeid és fiaid közül a legszebbek.«” 4 Izrael királya ezt válaszolta: „Ahogy mondod, uram, királyom, tied vagyok én, és mindenem, amim csak van.”+

5 A követek később visszatértek, és így szóltak: „Ezt mondja Ben-Hadád: »Ezt üzentem neked: ’Ezüstödet, aranyadat, feleségeidet és fiaidat nekem adod.’ 6 Sőt, holnap ilyenkor elküldöm hozzád szolgáimat, alaposan átkutatják a házadat és szolgáid házait. Elvesznek és magukkal hoznak mindent, amit csak értékesnek tartasz.«”

7 Izrael királya erre összehívta az ország valamennyi vénjét, és ezt mondta: „Figyeljétek meg, hogy ez az ember bajt hoz ránk. Feleségeimet, fiaimat, ezüstömet és aranyamat már magának követelte, én pedig nem tagadtam meg ezeket tőle.” 8 Akkor az összes vén és az egész nép ezt mondta neki: „Ne engedelmeskedj, és ne egyezz bele!” 9 Ő azért így szólt Ben-Hadád követeihez: „Mondjátok meg uramnak, a királynak: »Mindazt, amit először követeltél magadnak a te szolgádtól, megteszem, de ezt nem tudom megtenni.«” Azzal a követek elmentek, és elmondták neki a választ.

10 Ben-Hadád ekkor ezt üzente neki: „Mérjenek rám súlyos büntetést az istenek,* ha elegendő por marad Szamáriában ahhoz, hogy akár csak egy-egy marékkal is jusson minden emberemnek!” 11 Izrael királya erre így válaszolt: „Mondjátok meg neki: »Aki háborúra készül, ne dicsekedjen úgy, mint aki már meg is nyerte.«”+ 12 Ő és a királyok a sátraikban* ittak, amikor meghallotta a választ. Rögtön így szólt a szolgáihoz: „Készüljetek fel a támadásra!” Fel is készültek a város megtámadására.

13 Ekkor egy próféta odament Ahábhoz+, Izrael királyához, és így szólt: „Ezt mondja Jehova: »Látod ezt a sok embert? Ma a segítségemmel legyőzöd őket, és megtudod, hogy én vagyok Jehova.+«” 14 Aháb megkérdezte: „Ki által?” Erre ezt felelte: „Ezt mondja Jehova: »A tartományok fejedelmeinek segítői által.«” Aháb ekkor ezt kérdezte: „Ki kezdi a csatát?” A próféta ezt mondta: „Te!”

15 Aháb akkor megszámolta a tartományok fejedelmeinek segítőit: 232-en voltak. Utána megszámolta az összes izraelita férfit, ők 7000-en voltak. 16 Kivonultak délben, mialatt Ben-Hadád részegre itta magát a sátrakban* a 32 királlyal együtt, akik segítettek neki. 17 Amikor a tartományok fejedelmeinek segítői elsőkként kivonultak, Ben-Hadád nyomban követeket küldött. Azok pedig ezt jelentették neki: „Férfiak vonultak ki Szamáriából.” 18 Ő így szólt: „Akár békés szándékkal jöttek ki, akár csatára, fogjátok el őket élve!” 19 De amikor a tartományok fejedelmeinek segítői és az őket követő seregek kivonultak a városból, 20 mindegyik öldöste az ellenséget. Akkor a szírek megfutamodtak,+ Izrael pedig üldözőbe vette őket, de Ben-Hadád, Szíria királya elmenekült lovon néhány lovassal együtt. 21 Izrael királya pedig kivonult, és öldöste az ellenség lovasait és a szekereken harcolókat. Súlyos vereséget mért a szírekre.

22 Később a próféta+ odament Izrael királyához, és ezt mondta neki: „Menj, és szilárdítsd meg a helyzetedet. Gondold meg, hogy mit teszel,+ mert jövő év elején* Szíria királya felvonul ellened.+”

23 Szíria királyának pedig ezt mondták a szolgái: „Az ő Istenük a hegyek Istene. Ezért voltak erősebbek nálunk. De ha síkságon harcolunk ellenük, mi leszünk az erősebbek. 24 Tedd a következőt: Mozdítsd el mindegyik királyt+ a helyéről, és a helyükre kormányzókat állíts. 25 Gyűjts össze egy akkora sereget, mint amekkorát elvesztettél, ugyanannyi lóval és szekérrel. Síkságon harcoljunk ellenük, és akkor biztosan erősebbek leszünk náluk.” Ő pedig megfogadta a tanácsukat, és pontosan úgy tett.

26 A következő év elején* Ben-Hadád szemlét tartott a szírek felett, és Afékhoz+ vonult, hogy megütközzön Izraellel. 27 Izrael népét is megszemlélték, és megkapták ellátmányukat, így vonultak ki a szírek ellen. Amikor az izraeliták előttük táboroztak, olyanok voltak, mint két kis kecskenyáj, a szírek viszont ellepték az egész területet.+ 28 Akkor az igaz Isten embere odament Izrael királyához, és ezt mondta: „Így szól Jehova: »Mivel a szírek azt mondták: ’Jehova a hegyek Istene, és nem a síkságok Istene’, a segítségemmel legyőzöd ezt a sok embert,+ és akkor megtudjátok, hogy én vagyok Jehova.+«”

29 Hét napig táboroztak egymással szemben, a 7. nap aztán megütköztek. Izrael népe egyetlen nap alatt megölt 100 000 szír gyalogost. 30 A többiek elmenekültek Afékba+, a városba, ám közülük 27 000 emberre rádőlt a fal. Ben-Hadád is elmenekült, bement a városba, és elrejtőzött egy belső szobában.

31 A szolgái akkor így szóltak hozzá: „Hallottuk, hogy Izrael népének királyai irgalmas* királyok. Kérünk téged, hadd viseljünk a csípőnkön zsákruhát, a fejünkön meg kötelet, és hadd menjünk ki Izrael királyához! Talán életben hagy téged*.”+ 32 Zsákruhát viseltek hát a csípőjükön, a fejükön pedig kötél volt, és odamentek Izrael királyához, majd így szóltak: „Ezt mondja Ben-Hadád, a te szolgád: »Kérlek, hagyj életben*!«” Erre az megkérdezte: „Hát él még? Testvérem ő!” 33 Az emberek ezt előjelnek vették, máris a szaván fogták, és ezt mondták: „Ben-Hadád a testvéred.” Ő így válaszolt: „Menjetek, hozzátok el.” Ben-Hadád erre kiment hozzá, ő pedig felvette a szekérre.

34 Akkor Ben-Hadád ezt mondta neki: „A városokat, amelyeket apám elvett apádtól, visszaadom. Piacokat alakíthatsz ki* magadnak Damaszkuszban, mint ahogy apám is ezt tette Szamáriában.”

Aháb így válaszolt: „Erre a megállapodásra* való tekintettel elengedlek.”

Azzal megállapodást kötött vele, és elengedte.

35 Jehova parancsára a próféták fiainak*+ egyike ezt mondta a társának: „Verj meg, kérlek!” De az nem akarta megverni. 36 Ezért így szólt hozzá: „Mivel nem hallgattál Jehovára, amint elmész, egy oroszlán megöl* téged.” Miután az elment, egy oroszlán rátalált, és megölte.

37 Aztán találkozott egy másik emberrel is, és ezt mondta neki: „Verj meg, kérlek!” Erre az sebesre verte őt.

38 A próféta akkor elment, és várta a királyt az útnál. A külsejét elváltoztatta: kötés volt a szemén. 39 Amikor a király arra ment, ő így kiáltott hozzá: „A te szolgád kivonult a csatába, oda, ahol a leghevesebb a harc. Egy férfi odahozott nekem egy embert, és ezt mondta: »Vigyázz erre az emberre. Ha megszökik, életeddel fizetsz az életéért,*+ vagy fizetsz egy talentum* ezüstöt!« 40 És miközben szolgádnak itt is, ott is tennivalója volt, a férfi egyszer csak eltűnt.” Izrael királya akkor ezt mondta neki: „Ez a te ítéleted, magad döntöttél.” 41 Ő ekkor gyorsan levette a kötést a szeméről, és Izrael királya rájött, hogy a próféták közül való.+ 42 A próféta így szólt hozzá: „Ezt mondja Jehova: »Mivel szabadon engedted azt a férfit, akiről azt mondtam, hogy öld meg,+ életeddel fizetsz az életéért,*+ és népeddel a népéért.«”+ 43 Izrael királya akkor rosszkedvűen és leverten hazament Szamáriába+.

21 Ezek után a következő történt: A jezréeli Nábótnak volt egy szőlője Jezréelben+, Szamária királyának, Ahábnak a palotája mellett. 2 Aháb ezt mondta Nábótnak: „Add nekem a szőlődet, hadd legyen az a veteményeskertem, hisz közel van a házamhoz. Adok egy jobb szőlőt helyette. Vagy ha szeretnéd, hát pénzben adom meg az árát.” 3 De Nábót ezt mondta Ahábnak: „Jehova szemszögéből nézve el sem tudom képzelni, hogy neked adjam ősapáim örökségét.”+ 4 Aháb ezért bement a házába rosszkedvűen és leverten a jezréeli Nábót válasza miatt, aki ezt mondta: „Nem adom neked ősapáim örökségét.” Lefeküdt az ágyára, elfordult, és nem akart enni.

5 A felesége, Jezabel+ bement hozzá, és beszélt vele: „Miért vagy olyan rosszkedvű, hogy még enni sem akarsz?” 6 Ő így válaszolt: „Mert ezt mondtam a jezréeli Nábótnak: »Add el nekem a szőlődet. Vagy ha úgy látod jobbnak, adok helyette egy másik szőlőt.« De ő ezt mondta: »Nem adom neked a szőlőmet.«” 7 A felesége, Jezabel így szólt hozzá: „Hát nem te vagy a király Izraelben? Ne búsulj! Kelj föl, és egyél valamit! Én majd neked adom a jezréeli Nábót szőlőjét.”+ 8 Így hát leveleket írt Aháb nevében, és lepecsételte annak pecsétjével.+ Aztán elküldte a leveleket azoknak a véneknek+ és előkelőségeknek, akik Nábóttal egy városban laktak. 9 A levelekben ezt írta: „Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép elé. 10 Ültessetek elé két semmirekellő embert, és így tanúskodjanak ellene+: »Átkoztad Istent és a királyt!«+ Azután vigyétek ki, és kövezzétek halálra.+”

11 Városának emberei, a városában lakó vének és előkelőségek erre úgy cselekedtek, ahogy írva volt a levelekben, melyeket Jezabel küldött nekik. 12 Böjtöt hirdettek, és Nábótot odaültették a nép elé. 13 Majd odajött a két semmirekellő ember, leültek Nábót elé, és tanúskodni kezdtek ellene a nép előtt, ezt mondva: „Nábót átkozta Istent és a királyt!”+ Azután kivitték őt a város külterületére, és halálra kövezték.+ 14 Akkor ezt üzenték Jezabelnek: „Nábótot halálra kövezték.”+

15 Amint Jezabel meghallotta, hogy Nábótot halálra kövezték, így szólt Ahábhoz: „Menj, vedd birtokba a jezréeli Nábót szőlőjét,+ amelyet nem akart eladni neked, mert Nábót már nem él. Halott.” 16 Amikor Aháb meghallotta, hogy Nábót halott, rögtön lement a jezréeli Nábót szőlőjébe, hogy birtokba vegye.

17 Jehova pedig így szólt a tisbei Illéshez+: 18 „Menj le Izrael királya, Aháb elé, Szamáriába.+ Nábót szőlőjében van. Azért ment oda, hogy birtokba vegye. 19 Így beszélj hozzá: »Ezt mondja Jehova: ’Meggyilkoltál egy embert,+ és még a birtokát is elveszed+?’« Aztán így folytasd: »Ezt mondja Jehova: ’Ahol a kutyák felnyalták Nábót vérét, ugyanott nyalják majd fel a te véredet is!’«”+

20 Aháb ezt mondta Illésnek: „Ó, hát megtaláltál, ellenségem?”+ Ő így felelt: „Megtaláltalak. Isten ezt mondja: »Mivel elhatároztad*, hogy azt teszed, amit Jehova rossznak tart,+ 21 csapást hozok rád. Megsemmisítelek,* és kiirtok Aháb leszármazottai közül minden férfit*,+ beleértve a magára hagyottat és a gyengét is Izraelben.+ 22 Olyanná teszem a házadat, mint Jeroboámnak, Nébát fiának a házát,+ és mint Baásának, Ahija fiának a házát,+ mert haragra ingereltél, és bűnbe vitted Izraelt.« 23 Jezabelre nézve pedig ezt mondta Jehova: »A kutyák fogják megenni Jezabelt Jezréel földjén.+ 24 Akije a városban hal meg Ahábnak, azt a kutyák eszik meg, aki pedig a mezőn hal meg, azt az ég madarai eszik meg.+ 25 Még soha senki nem volt olyan, mint Aháb,+ aki annyira eltökélt volt abban,* hogy azt tegye, amit Jehova rossznak tart, és mindezt a felesége, Jezabel ösztönzésére.+ 26 A lehető legutálatosabban cselekedett azzal, hogy az undorító bálványok* után járt, pontosan úgy, ahogy az amoriták tették, akiket Jehova kiűzött az izraeliták elől.+«”

27 Amikor Aháb meghallotta ezeket a szavakat, megszaggatta ruháit, és zsákruhába öltözött. Böjtölni kezdett, zsákruhában feküdt le, és leverten járt. 28 Jehova aztán így szólt a tisbei Illéshez: 29 „Láttad, hogy Aháb mennyire megalázta magát előttem?+ Mivel megalázta magát előttem, nem az ő életében hozom el a csapást a házára, hanem fiának a napjaiban.”+

22 Három éven át nem volt háború Szíria és Izrael között. 2 A harmadik évben aztán Josafát+, Júda királya lement Izrael királyához.+ 3 Akkor Izrael királya így szólt a szolgáihoz: „Tudjátok ti azt, hogy Rámót-Gileád+ hozzánk tartozik? Mi meg csak tétovázunk, ahelyett hogy visszaszereznénk Szíria királyától.” 4 Aztán ezt mondta Josafátnak: „Eljössz-e velem harcolni Rámót-Gileádba?” Josafát így válaszolt Izrael királyának: „Elmegyek veled, csakúgy, mint a népem és a lovaim.”+

5 De Josafát ezt mondta Izrael királyának: „Kérlek, először kérj útmutatást+ Jehovától.”+ 6 Izrael királya tehát összegyűjtötte a prófétákat, mintegy 400 embert, és így szólt hozzájuk: „Elmenjek-e harcolni Rámót-Gileád ellen, vagy mondjak le róla?” Azok ezt mondták: „Menj fel, és Jehova segítségével a király megszerzi azt.”

7 Josafát akkor ezt mondta: „Nincs itt még valaki, aki Jehova prófétája? Kérjünk útmutatást általa is.”+ 8 Izrael királya erre így felelt Josafátnak: „Van még egy ember, aki által meg lehet kérdezni Jehovát,+ de én gyűlölöm őt,+ mert jót sosem prófétál rólam, csak rosszat.+ Ő Mikája, Jimla fia.” Josafát viszont ezt mondta: „Ne mondjon ilyet a király!”

9 Izrael királya erre odahívott egy udvari tisztviselőt, és ezt mondta: „Hozd ide gyorsan Mikáját, Jimla fiát!”+ 10 Izrael királya és Josafát, Júda királya pedig ott ültek a trónjukon királyi öltözetben, Szamária kapujának bejáratánál, a szérűn. A próféták meg mindnyájan prófétáltak előttük.+ 11 Akkor Sedékiás, Kenaána fia vasszarvakat készített magának, és így szólt: „Ezt mondja Jehova: »Ezekkel fogod öklelni a szíreket, míg csak ki nem irtod őket.«” 12 Az összes többi próféta is így prófétált. Ezt mondták: „Menj fel Rámót-Gileádba, és sikerrel jársz. Jehova segítségével legyőzi őket a király.”

13 A követ pedig, aki elment, hogy odahívja Mikáját, ezt mondta neki: „Nézd! A próféták mindannyian jót ígérnek a királynak. Kérlek, te is úgy beszélj, mint ők, és jót ígérj!”+ 14 Mikája azonban így szólt: „Bármit mond is nekem Jehova, én azt fogom mondani. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él!” 15 Akkor odament a királyhoz, a király pedig megkérdezte tőle: „Mikája, elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileád ellen, vagy mondjunk le róla?” Ő rögtön ezt válaszolta: „Menj fel, és sikerrel jársz. Jehova segítségével legyőzi őket a király.” 16 A király ekkor így szólt hozzá: „Hányszor kötelezzelek téged esküre, hogy csak az igazat mondd nekem Jehova nevében?” 17 Erre ezt mondta: „Az izraelitákat mind szétszórva látom a hegyeken,+ mint a juhokat, amelyeknek nincsen pásztoruk. Jehova ezt mondta: »Többé nincs ezeknek uruk. Mindenki menjen vissza a házába békében.«”

18 Izrael királya ekkor így szólt Josafáthoz: „Ugye megmondtam neked: »Jót nem prófétál rólam, csak rosszat.«”+

19 Mikája ezután így folytatta: „Halld hát Jehova szavát: Láttam, amint Jehova a trónján ül,+ és az ég egész serege ott áll mellette a jobbján és a balján.+ 20 Jehova akkor így szólt: »Ki szedi rá Ahábot, hogy felmenjen, és elessen Rámót-Gileádnál?« Erre az egyik így, a másik meg amúgy szólt. 21 Majd előlépett egy szellem*+, megállt Jehova előtt, és ezt mondta: »Én majd rászedem.« Jehova megkérdezte tőle: »Hogyan?« 22 Így felelt: »Elmegyek, és arra késztetem a prófétáit, hogy hazudjanak*.«+ Isten így szólt: »Te fogod rászedni, és sikerrel jársz majd. Menj, és tegyél így!« 23 Így hát Jehova megengedte egy szellemteremtménynek, hogy arra késztesse ezeket a prófétákat, hogy hazudjanak neked,+ valójában azonban Jehova elhatározta, hogy csapással sújt téged.”+

24 Ekkor Sedékiás, Kenaána fia odalépett, arcul ütötte Mikáját, és ezt mondta: „Azt mondod, hogy Jehova szelleme elhagyott engem,* hogy veled beszéljen?”+ 25 Mikája így felelt: „Majd meglátod azon a napon, amikor bemész a legbelső szobába, hogy elrejtőzz.” 26 Izrael királya akkor ezt mondta: „Fogd Mikáját, és add át Ámonnak, a város vezetőjének, és Joásnak, a király fiának. 27 Így szólj hozzájuk: »Ezt mondja a király: ’Vessétek ezt a börtönbe,+ és csak kevés kenyeret és vizet adjatok neki, míg vissza nem térek békében.’«” 28 Ám Mikája így szólt: „Ha csakugyan békében térsz vissza, nem Jehova szólt általam.”+ Majd hozzátette: „Jól jegyezzétek meg ezt, mind, ti népek!”

29 Izrael királya és Josafát, Júda királya tehát felment Rámót-Gileádba.+ 30 Izrael királya akkor így szólt Josafáthoz: „Én álruhába öltözöm, úgy megyek a csatába, te azonban vedd fel a királyi öltözetedet.” Izrael királya tehát álruhába öltözött,+ és elment a csatába. 31 Szíria királya pedig megparancsolta 32 szekérparancsnokának+: „Ne harcoljatok senki mással – se kicsivel, se naggyal –, csak Izrael királyával!” 32 Amint a szekérparancsnokok meglátták Josafátot, ezt mondták magukban: „Biztosan ez Izrael királya.” Elindultak hát felé, hogy harcoljanak ellene. Josafát akkor segítségért kiáltott. 33 Amikor a szekérparancsnokok látták, hogy nem Izrael királya az, nyomban visszafordultak, és nem követték tovább.

34 Az egyik ember pedig találomra* lőtt az íjával, és eltalálta Izrael királyát a páncéling darabjai között. A király erre így szólt a szekérhajtójához: „Fordulj meg, és vigyél el a csatatérről*, mert súlyosan megsebesültem.”+ 35 Egész nap folyt a küzdelem, és a királyt álló helyzetben kellett tartani a szekéren a szírekkel szemben. Sebéből a vér a harci szekér belsejébe folyt, és a király estére meghalt.+ 36 Naplementekor kiáltás futott végig a táboron: „Mindenki a városába! Mindenki a földjére!”+ 37 Így halt meg a király. Elvitték Szamáriába, és ott is temették el. 38 Amikor lemosták a harci szekeret Szamária tavánál, a kutyák nyaldosták fel a vérét, és a prostituáltak ott fürödtek*. Mindez aszerint történt, ahogy Jehova megmondta.+

39 Ami Aháb egyéb dolgait illeti, minden cselekedetét, az elefántcsont+ házat*, amelyet épített, és az összes várost, amelyet épített, le vannak írva az izraeli királyok idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében. 40 Aháb végül meghalt,+ és a fia, Aházia+ lett a király utána.

41 Josafát+, Asa fia pedig Ahábnak, Izrael királyának a 4. évében lett Júda királya. 42 Josafát 35 éves volt, amikor király lett, és 25 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Silhi lánya volt, Azubának hívták. 43 Josafát mindenben apjának, Asának+ a példáját követte. Nem tért el attól, és azt tette, amit Jehova helyesnek tart.+ De a magaslatokat nem távolították el, a nép pedig még mindig áldozott azokon, hogy az áldozatok füstje felszálljon.+ 44 Josafát békés kapcsolatot tartott fenn Izrael királyával.+ 45 Ami Josafát egyéb dolgait illeti, a hatalmas tetteit, és hogy miként viselt háborút, le vannak írva a júdabeli királyok idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében. 46 Eltávolította az országból a férfi templomi prostituáltak+ maradékát is, akik még apjának, Asának a napjaiból maradtak meg.+

47 Edomban+ akkor nem volt király; egy megbízott uralkodott királyként.+

48 Josafát pedig Társis-hajókat* is készített, hogy aranyért menjenek Ofírba,+ de nem mentek, mert a hajók összetörtek Ecjon-Geberben+. 49 Akkor Aházia, Aháb fia ezt mondta Josafátnak: „Hadd menjenek a szolgáim a szolgáiddal a hajókon!” De Josafát nem egyezett bele.

50 Josafát aztán meghalt,+ és eltemették ősapái mellé Dávidnak, ősapjának a városában. A fia, Jórám+ lett a király utána.

51 Aházia+, Aháb fia pedig Josafátnak, Júda királyának a 17. évében lett Izrael királya Szamáriában, és 2 éven át uralkodott Izrael felett. 52 Azt tette, amit Jehova rossznak tart. Apját+ és anyját+ követte, valamint Jeroboámhoz, Nébát fiához hasonlóan cselekedett, aki bűnbe vitte Izraelt.+ 53 Baált szolgálta,+ meghajolt előtte, és csak bosszantotta Jehovát, Izrael Istenét,+ pontosan úgy, ahogy az apja tette.