Március

Az irigység és a gyűlölet arra vitte Jefte féltestvéreit, hogy elüldözzék és jogtalanul megfosszák őt az örökségétől, amely elsőszülöttként járt volna neki (Bír 11:1–3). Ám nem engedte, hogy a gonoszságuk hatással legyen a viselkedésére, amikor segítséget kértek tőle (Bír 11:4–11). Az egyéni sérelmeinél sokkal fontosabbnak tartotta, hogy megvédje Jehova nevét. Az, hogy mindenképpen hűséges akart maradni Jehovához, neki is, és másoknak is a javára vált (Héb 11:32, 33). Engedjük, hogy Jefte példája hatással legyen ránk? Talán velünk is előfordult már, hogy egy testvérünk csalódást, sőt fájdalmat okozott nekünk. Ha igen, ne hanyagoljuk el emiatt az összejöveteleket vagy a szolgálatot, és ne távolodjunk el a gyülekezetünktől. Ha követjük Jefte példáját, a bibliai alapelvek nekünk is segíthetnek, hogy a rossz körülmények ellenére is a jóra törekedjünk (Róma 12:20, 21; Kol 3:13). w16.04 1:7, 9–10

Nem csak egy bizonyos ideig kell kitartanunk, hanem mindvégig. Képzeljük el, hogy felborul egy hajó. Az utasoknak ki kell úszniuk a partra, hogy életben maradjanak. Az, aki a parttól néhány méterre adja fel, hasonló sorsra jut, mint az, aki már sokkal hamarabb feladta. Éppen ezért eltökélt szándékunk, hogy egészen az új világ elérkezéséig kitartunk. Az életünk múlik ezen. Úgy gondolkodunk, mint Pál apostol, aki kétszer is kijelentette: „nem adjuk fel” (2Kor 4:16). Teljesen biztosra vehetjük, hogy Jehova segíteni fog mindvégig kitartani. Egyetértünk Pál szavaival, melyek a Róma 8:37–39-ben lettek feljegyezve: „mindezekből teljesen győztesen kerülünk ki az által, aki szeretett minket. Mert meg vagyok győződve róla, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem kormányzatok, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmi más a teremtésből nem lesz képes elválasztani minket az Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.” w16.04 2:17–18

Kérjünk bölcsességet Jehovától, hogy felismerjük az olyan helyzeteket, amelyek a semlegességünk megsértéséhez vezethetnek, és hogy helyt tudjunk állni ezekben a helyzetekben. Ha kiálltál az igaz imádat mellett, és ezért börtönben raboskodsz, vagy másfajta büntetést kaptál, imádkozz erőért, hogy bátran meg tudd védeni a hitedet, és kibírd az üldözést, bármilyen formában jelentkezzen is (Csel 4:27–31). Jehova meg tud erősíteni minket a Szava által. Elmélkedjünk olyan bibliaverseken, amelyek segíthetnek, hogy semlegesek maradjunk. Jegyezzük meg őket, hogy akkor is erőt adjanak, amikor nem lehet nálunk Biblia. Isten Szava a királyság áldásaiba vetett reményünket is megszilárdítja. Ez a reménység nélkülözhetetlen ahhoz, hogy kitartsunk az üldözés közepette (Róma 8:25). Válasszunk ki olyan bibliaverseket, amelyek a szívünkhöz közel álló áldásokról szólnak, és képzeljük oda magunkat a paradicsomba. w16.04 4:14–15

A kereszténység papsága nem prédikál Isten királyságáról. Ha mégis szóba hozzák, egy érzésként vagy a keresztények szívében lévő állapotként utalnak rá (Luk 17:21). Nem mutatnak rá, hogy Isten királysága egy égi kormányzat, melynek Jézus Krisztus az uralkodója. Azt sem mondják el az embereknek, hogy ez a királyság megoldja majd az emberiség összes problémáját, és hamarosan megszünteti a gonoszságot a földön (Jel 19:11–21). Jézusról leginkább karácsonykor és húsvétkor emlékeznek meg, és elképzelésük sincs róla, hogy mit tesz majd a föld új uralkodójaként. Azt is szem elől tévesztik, hogy milyen indítékból kellene végezni a prédikálómunkát. Nem pénzgyűjtés céljából, vagy azért, hogy díszes épületeket lehessen felépíteni. Isten szavával nem szabad nyerészkedni (2Kor 2:17). Nem helyes, ha azok, akik prédikálnak, hasznot akarnak húzni ebből a munkából (Csel 20:33–35). w16.05 2:7–8

Tegyük fel, hogy nagyon tetszik egy olyan öltözködési stílus, amely talán zavarna néhányakat a gyülekezetben. Viszont nem jut eszedbe olyan bibliai törvény, amely kifejezetten tiltaná. Mit gondolhat Jehova? Pál apostol ezt az ihletett tanácsot jegyezte le: „Az asszonyoktól. . . azt kívánom, hogy jól rendezett ruhában, szerénységgel és józan gondolkodással ékesítsék magukat, nem különféle hajfonatokkal, meg arannyal vagy gyöngyökkel vagy nagyon drága ruhaneművel, hanem úgy, ahogy a magukat istentisztelőnek valló asszonyokhoz illik, nevezetesen jó cselekedetekkel” (1Tim 2:9, 10). Az ebben a tanácsban rejlő alapelv a keresztény férfiakra is vonatkozik. Jehova önátadott szolgáiként nemcsak magunkra gondolunk, hanem azt is figyelembe vesszük, hogy másokra milyen hatással lehet a megjelenésünk. A szerénység és a szeretet arra ösztönöz minket, hogy tartsuk fontosnak a hittársaink véleményét, mert nem szeretnénk bosszantani vagy megbotránkoztatni őket (1Kor 10:23; Fil 3:17). w16.05 3:14

Amikor Ádám fellázadt az alkotója ellen, többé már nem volt Isten fia. Leszármazottainak egy „nagy fellege” viszont úgy döntött, hogy támogatja Isten uralmát (Héb 12:1). Azáltal, hogy alázatosan engedelmeskedtek a Teremtőnek, kifejezték, hogy őt választották atyjuknak és fazekasuknak, nem pedig Sátánt (Ján 8:44). Az Isten iránti hűségük eszünkbe juttathatja a mai napiszöveg szavait. Azok, akik ma szellemmel és igazsággal imádják Jehovát, igyekeznek ugyanilyen alázatosak és engedelmesek lenni. Megtiszteltetésnek tartják, hogy az Atyjuknak szólíthatják Jehovát, és hogy alávethetik magukat a nagy fazekas formálásának. Úgy látod magad, mint „lágy agyagot” Isten kezében, aki kész formálódni, hogy így értékes edénnyé válhasson? És a hittársaidra is úgy gondolsz, mint akiken Isten még dolgozik? w16.06 1:2–3

Ahogy közeledünk az új világhoz, a mi hitünk is próbára van téve. Jó, ha felmérjük, hogy mennyire erős a hitünk. Például átgondolhatjuk, hogy mit jelentenek nekünk Jézusnak a Máté 6:33-ban feljegyzett szavai. Kérdezzük meg magunktól: „A fontossági sorrendem és a döntéseim azt tükrözik, hogy igazán hiszek Jézus szavaiban? Megtenném-e, hogy elmulasztok néhány összejövetelt, vagy kevesebbet megyek a szolgálatba, csak hogy több legyen a fizetésem? Mit teszek majd, ha a munkám egyre nagyobb terheket ró rám? Hagyom, hogy a világ a saját öntőformájába préseljen, és kiszorítsa az életemből az igazságot?” Vegyünk egy másik példát. Tegyük fel, hogy Jehova egyik szolgájának nehezére esik megszívlelni a Biblia útmutatását, talán a társasággal, a kiközösítéssel vagy a szórakozással kapcsolatban. Kérdezzük meg magunktól: „Lehet, hogy velem is ez a helyzet?” Ha felfedezzük, hogy bennünk is elindult egy ilyen folyamat, amely érzéketlenné teheti a szívünket, sürgősen meg kell vizsgálnunk a hitünket. Fontos tehát, hogy időről időre tartsunk őszinte önvizsgálatot Isten Szavának a fényében. w16.06 2:8–9

Jehova hűséges földi szolgái, a Tanúi egy igazán különleges szervezetet alkotnak. Persze ők sem tökéletesek, de ez a nép Isten szent szellemének köszönhetően az egész világon növekszik. 1914-ben, amikor elkezdődtek a jelenlegi világ utolsó napjai, Isten szolgái viszonylag kevesen voltak a földön. De Jehova megáldotta a prédikálómunkájukat, így a következő évtizedek alatt több millióan ismerték meg a Biblia igazságát, és lettek Jehova Tanúi. Jehova megjövendölte ezt a lenyűgöző növekedést a mai napiszöveg szavaival, és hozzátette: „Én, Jehova, felgyorsítom ezt a maga idejében.” Ez a prófécia jól láthatóan teljesedik az utolsó napokban. Isten népe ma már nagyobb, mint számos ország lakossága. w16.06 4:1–2

Jézus elképzelhetetlennek tartotta, hogy miközben égi Atyja élelmet biztosít a madaraknak, ne gondoskodna az emberek alapvető szükségleteiről (1Pét 5:6, 7). Nem teszi ugyan a szánkba az ennivalót, de megáldja az erőfeszítéseinket, hogy megtermeljük magunknak az élelmet, vagy hogy megkeressük a rá valót. Szükséghelyzetben pedig arra ösztönöz másokat, hogy osszák meg velünk, amijük van. Igaz, Jézus nem beszélt arról, hogy Jehova lakóhelyet ad a madaraknak, de megadja nekik az ösztönöket, képességeket és alapanyagokat, hogy fészket építhessenek maguknak. Ehhez hasonlóan nekünk is tud segíteni, hogy megfelelő otthont biztosítsunk a családunknak. Amikor Jézus a mai napiszöveg szavait mondta, kétségtelenül arra is gondolt, hogy nemsokára váltságul adja az életét. (Vesd össze: Luk 12:6, 7.) Jézus nem a madarakért halt meg, hanem értünk, hogy örökké élhessünk (Máté 20:28). w16.07 1:11–13

Hogyan örököltük a bűnt és a halált, melyek mindannyiunkat sújtanak? A Biblia ezt így magyarázza meg: „egy ember [Ádám] vétsége folytán a halál királyként [uralkodik]” Ádám leszármazottai felett (Róma 5:12, 14, 17). Ámde dönthetünk úgy, hogy a bűn többé ne uralkodjon felettünk. Ha hiszünk Krisztus váltságáldozatában, akkor Jehova ki nem érdemelt kedvessége uralkodik felettünk (Róma 5:20, 21). Persze bűnös emberek maradunk, de nem kell beletörődnünk, hogy a bűn uralja az életünket. Ha mégis vétkeznénk, kérjük Jehova bocsánatát. Ilyenkor a ki nem érdemelt kedvesség veszi át a hatalmat felettünk. Mit eredményez ez? Pál így fogalmazott: „Isten ki nem érdemelt kedvessége. . . arra [oktat] bennünket, hogy mondjunk nemet az istentelenségnek és a világias kívánságoknak, s józan gondolkodással, igazságossággal és Isten iránti odaadással éljünk e jelenlegi világrendszer közepette” (Tit 2:11, 12). w16.07 3:5–6

Az első házasság sajnos kudarcba fulladt, mivel Ádám és Éva visszaélt a szabad akaratával, és nem engedelmeskedett Jehovának. Az „őskígyó”, Sátán, az Ördög becsapta Évát. Elhitette vele, hogy ha eszik „a jó és rossz tudásának” a fájáról, akkor olyan ismeretre tesz szert, amely képessé teszi őt arra, hogy eldöntse, mi számít jónak, és mi rossznak. Éva nem tisztelte a férje főségét, hiszen nem kérte ki a véleményét ebben a helyzetben. Ádám pedig ahelyett, hogy engedelmeskedett volna Istennek, elfogadta a gyümölcsöt, amelyet Éva adott neki (Jel 12:9; 1Móz 2:9, 16, 17; 3:1–6). Amikor Isten felelősségre vonta Ádámot, ő a feleségét hibáztatta, Éva pedig a kígyót okolta a történtekért (1Móz 3:12, 13). Micsoda gyenge kifogások! Mivel az első emberpár nem engedelmeskedett Jehovának, lázadókká váltak. A példájuk arra figyelmeztet minket, hogy a házasság sikeréhez elengedhetetlen, hogy mindkét fél engedelmeskedjen Jehovának, és vállalja a felelősséget a tetteiért. w16.08 1:1, 4–5

Lehetséges, hogy a túlzott elvárásokkal van a baj. Ha valakinek nem válnak valóra a boldog házasságról szőtt álmai, csalódottnak, becsapottnak érezheti magát, és megkeseredhet. Feszültséget okozhat a két fél eltérő érzelmi felépítése és neveltetése, illetve viták alakulhatnak ki a pénz, a szülők vagy a gyereknevelés miatt. Dicséretes azonban, hogy a keresztény házaspárok többségének sikerül megegyeznie ezekben a kérdésekben, mert elfogadják Isten vezetését. Ha egy keresztény házaspárnak súlyos gondjai vannak, forduljanak a vénekhez. Ezek a tapasztalt testvérek segíteni tudnak nekik, hogy megfogadják Isten Szavának a tanácsait. Ezenkívül fontos Jehova szellemét és segítségét is kérniük, hogy sikerüljön alkalmazniuk a bibliai alapelveket, és megteremniük a szellem gyümölcsét (Gal 5:22, 23). w16.08 2:11–13

Jézusnak korlátozott ideje volt a szolgálata elvégzésére. Ennek ellenére időt szánt arra, hogy foglalkozzon azokkal, akiket érdekelt a jó hír. Egyszer például egy csónakból tanította a sokaságot. Ekkor történt, hogy csodát tett, és így Péter rengeteg halat fogott, majd Jézus a mai napiszöveg szavait mondta neki. Milyen hatást ért el? Péter és a társai „mindent otthagyva, követték őt” (Luk 5:1–11). A szanhedrin egyik tagja, Nikodémusz érdeklődni kezdett Jézus tanítása iránt. Szeretett volna többet megtudni, de félt, hogy mit szólnak majd mások, ha meglátják, hogy Jézussal beszél. Jézus rugalmas volt, és nem fukarkodott az idejével; éjszaka találkozott Nikodémusszal, amikor az emberek nem láthatták (Ján 3:1, 2). Isten Fia szakított rá időt, hogy erősítse mások hitét. Ha érdeklődést találunk, mi is legyünk készek újralátogatásokat végezni, és bibliatanulmányozásokat vezetni. w16.08 4:10–11

A szerénység magában foglalja, hogy alázatosan elismerjük, mennyire távol állunk Jehova szentségétől, és ezért óriási szükségünk van a vezetésére. A szerénység abban is segít, hogy tiszteletben tartsuk mások érzéseit és véleményét. Tehát úgy járhatunk szerényen Istenünkkel, hogy igazodunk a magas mércéjéhez, és figyelembe vesszük mások lelkiismeretét. Az öltözékünkből egyértelműen látszódnia kell, hogy Jehova imádói vagyunk. A testvéreinknek és a kívülállóknak egyaránt látniuk kell, hogy méltón képviseljük igazságos Istenünket. Ő magas elvárásokat támaszt a szolgáival szemben, és mi örömmel igyekszünk megfelelni ezeknek. Dicséretet érdemel az a sok-sok testvér és testvérnő, akiknek a megjelenése és viselkedése vonzóvá teszi a Biblia életmentő üzenetét a tiszta szívű emberek számára, valamint dicsőséget és örömet szerez Jehovának. w16.09 3:18–20

Jákob kitartóan küzdött, elszánt volt, és nyilvánvalóvá tette, hogy nem futamodik meg (1Móz 32:24–26). A kitartásáért jutalomban részesült. Találóan az Izrael nevet kapta, amely azt jelenti, hogy ’Istennel küzdő (állhatatos)’ vagy ’Isten küzd’. Jákob azt az értékes jutalmat nyerte el, amelyért mi is küzdünk: Isten helyeslését és áldását. Ráhel, Jákob szeretett felesége nagyon várta, hogy lássa, hogyan teljesíti be Jehova a férje leszármazottaival kapcsolatos ígéretét. Nem született gyermeke, ami akkoriban hatalmas csapásnak számított. Honnan merített lelki és fizikai erőt, hogy megbirkózzon ezzel az elszomorító helyzettel, amelyet egyáltalán nem tudott befolyásolni? Nem adta fel a reményt, hanem tovább küzdött, azaz még buzgóbban imádkozott. Jehova meghallgatta Ráhel őszinte könyörgését, és végül gyermekekkel áldotta meg (1Móz 30:8, 20–24). w16.09 2:6–7

Nagyon fontos, hogy a gyermeked jól megértse, milyen értékesek a Biblia alapelvei (Zsolt 1:1–3). Hogyan segíthetsz neki ebben? Például megkérheted, hogy képzelje el, hogy egy távoli szigetre költözik, és neki kell kiválasztania, hogy kik éljenek még ott. Kérdezd meg tőle: „Szerinted milyeneknek kellene lenniük az ott lakóknak, hogy jól ki tudjanak jönni egymással?” Ezután megbeszélhetnétek a Galácia 5:19–23-ban található bölcs útmutatást. Ebből a beszélgetésből két fontos tanulságot is levonhat a gyermeked. Először is azt, hogy Isten irányelveinek a követése békét és egységet eredményez. Másodszor pedig azt, hogy Jehova azzal, hogy oktat minket, felkészít az új világra (Ézs 54:13; Ján 17:3). Úgy is megértetheted vele ezeket a gondolatokat, hogy mutatsz neki egy megtörtént esetet valamelyik kiadványunkból, például az Őrtorony „A Biblia képes megváltoztatni az életünket” című rovatából. w16.09 5:13–14

Bármennyire elfoglaltak is vagyunk, időt kell szentelnünk a személyes és a családi tanulmányozásnak (Ef 5:15). De ne csupán az legyen a célunk, hogy átveszünk egy bizonyos mennyiségű anyagot, vagy felkészülünk a hozzászólásainkra. Engedjük, hogy Isten Szava ösztönzően hasson ránk, és erősítse a hitünket. Kiegyensúlyozottaknak kell lennünk tanulmányozás közben, hogy ne csak másokra gondoljunk, hanem a saját szükségleteinkre is (Fil 1:9, 10). Fontos észben tartanunk, hogy amikor a szolgálatra, az összejövetelekre vagy egy előadásra készülünk, nem mindig szoktuk magunkra alkalmazni az anyagot. Ezt úgy szemléltethetnénk, hogy egy szakácsnak meg kell kóstolnia az ételt, mielőtt az a vendégek elé kerül, de nem élhet pusztán azon, amit megkóstol. Ha szeretne egészséges maradni, neki is fogyasztania kell tápláló ételeket. Ugyanígy nekünk is olyan szellemi táplálékot kell magunkhoz vennünk, amely a mi hitünket erősíti. w16.10 2:10–11

A Biblia a Héberek 11:1-ben határozza meg a hit fogalmát. A hit olyan dolgokat érint, amelyeket nem látunk. Egyrészt hiszünk a remélt dolgokban, vagyis olyan ígéretekben, amelyek még nem valósultak meg, például abban, hogy megszűnik a gonoszság, és eljön az új világ. Másrészt a nem látható valóságokban is hiszünk. Ebben a szövegkörnyezetben a „nyilvánvaló bizonyítás” kifejezéssel fordított görög szó a láthatatlan valóságok meggyőző bizonyítékaira utal. Ilyen valóság például Jehova Isten, Jézus Krisztus és az angyalok létezése, vagy az égi királyság tevékenysége. Hogyan fejezhetjük ki, hogy a reménységünk élő, és hiszünk az Isten Szavában leírt láthatatlan dolgokban? A szavainkkal és a tetteinkkel. Ezek nélkül a hitünk nem lenne teljes. w16.10 4:6

Jehova és Jézus igazán értékeli, hogy a munkánkkal és a hozzájárulásainkkal támogatjuk a királyságot, még ha a körülményeink korlátoznak is minket (Luk 21:1–4; 2Kor 8:12). Például, néhány kedves idős testvérünk nagy erőfeszítést tesz, hogy rendszeresen részt vegyen az összejöveteleken és a szolgálatban. Tudnánk buzdítani őket a dicséretünkkel? Ragadjuk meg a lehetőségeket a buzdításra. Ha azt látjuk, hogy valaki dicséretet érdemel, ne habozzunk ezt elmondani neki. Amikor Pál és Barnabás a pizidiai Antiókiában voltak, a zsinagógai elöljárók felszólították őket: „Férfiak, testvérek, ha van valami bátorító szavatok a nép számára, mondjátok el!” Pál egy nagyszerű előadással reagált a kérésükre (Csel 13:13–16, 42–44). Ha mi is mondhatnánk valami bátorítót, miért ne tennénk meg? Ha szokásunkká válik, hogy megdicsérünk másokat, valószínűleg mi is több elismerést fogunk kapni (Luk 6:38). w16.11 1:3, 15–16

Milyen nagy kiváltság Jehova szervezetéhez tartozni! Isten követelményeinek és alapelveinek az ismerete azzal a felelősséggel jár, hogy azt tegyük, ami helyes, és támogassuk az uralmát. Miközben a világ egyre mélyebbre süllyed erkölcsileg, nekünk Jehovához hasonlóan gyűlölnünk kell a rosszat (Zsolt 97:10). Sosem szeretnénk olyanok lenni, mint azok, akik „rossznak mondják a jót, és jónak a rosszat” (Ézs 5:20). Igyekszünk minden tekintetben tiszták maradni, mivel szeretnénk Isten kedvében járni (1Kor 6:9–11). Szeretjük Jehovát, és teljesen megbízunk benne. Azért, hogy ezt kifejezésre juttassuk, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy megfeleljünk az elvárásainak, melyeket világosan leíratott az ő értékes Szavában. Erre törekszünk mindenhol, akár otthon vagyunk, akár a gyülekezetben, a munkahelyünkön vagy az iskolában. w16.11 3:13

Bár a Bibliakutatók a Biblia őszinte tanulmányozói voltak, 1914 és 1919 között nem mindig látták tisztán, hogy mit jelent alárendelni magukat a világi kormányzatoknak. Ezért, mint csoport, időnként nem voltak semlegesek a háborút érintő kérdésekben. Például amikor az Egyesült Államok elnöke kijelölte 1918. május 30-át, hogy a békéért imádkozzanak, az Őrtorony arra buzdította a Bibliakutatókat, hogy ők is csatlakozzanak a kezdeményezéshez. Néhány testvér kötvényeket vásárolt, hogy anyagilag támogassa a háborús erőfeszítéseket, és voltak olyanok is, akik a lövészárokba mentek, fegyverrel a kezükben. Tehát a testvéreinknek szükségük volt némi kiigazításra, de ez nem jelenti azt, hogy ezért Nagy Babilon fogságába kerültek volna. Épp ellenkezőleg, megértették, hogy el kell különülniük tőle, és az I. világháború idején már szinte teljesen meg is szakították a kapcsolatot a hamis vallás világbirodalmával (Luk 12:47, 48). w16.11 5:9

Talán felmerül benned, hogy miért figyelmeztette Pál a felkent keresztényeket arra, hogy ne „a testi vágyakat” kövessék. És vajon a tanácsára ma is szükségük van a keresztényeknek, akiket Isten a barátaivá fogadott, és igazságosnak tekint? Sajnos bármelyik kereszténnyel előfordulhat, hogy bűnös testi vágyakat kezd követni. Például Pál írt olyan római testvérekről, akik a saját vágyaiknak a rabszolgái lettek. Ezzel valószínűleg arra utalt, hogy a nemi vágyak, az ételek, italok és más élvezetek váltak a legfontosabbá az életükben. Némelyiküknek sikerült tévútra vinni a gyanútlanok szívét is (Róma 16:17, 18; Fil 3:18, 19; Júd 4, 8, 12). Korintuszban pedig volt egy testvér, aki egy ideig az apja feleségével élt együtt (1Kor 5:1). Így hát érthető, hogy Jehova miért figyelmeztette Pál által a keresztényeket a „testi gondolkodás” veszélyére (Róma 8:5, 6). Ez a figyelmeztetés nekünk is hasznos. w16.12 2:5, 8–9

Ha nyíltan beszélünk az érzéseinkről valakinek, akiben megbízunk, felülkerekedhetünk az aggodalmainkon. A házastársunk, egy jó barát vagy egy vén segíthet tárgyilagosabban látni a dolgokat. Ha őszintén elmondod az érzéseidet, valószínűleg jobban átlátod majd a helyzetet, és könnyebben meg tudsz birkózni a gondjaiddal. A Biblia kijelenti: „Meghiúsulnak a tervek, ahol nincs bizalmas megbeszélés, de a tanácsadók sokaságában megvalósulnak” (Péld 15:22). Jehova a gyülekezeti összejövetelek által is támogat minket. Minden héten találkozhatunk a testvéreinkkel, akik törődnek velünk, és akikkel buzdíthatjuk egymást (Héb 10:24, 25). Az ilyen kölcsönös bátorítás feltölt bennünket szellemileg, és így könnyebben megküzdhetünk az aggodalmainkkal (Róma 1:12). w16.12 3:17–18

Ha olyan nehézségekkel küzdünk, amelyek felett nincs hatalmunk, például egészségi gondokkal, vessük Jehovára az aggodalmainkat, és bízzunk benne, hogy ő törődik velünk (1Pét 5:6, 7). Közben pedig a tőlünk telhető mértékben igyekezzünk hasznot meríteni az összejövetelekből és más programokból, amelyekről Jehova szervezete gondoskodik (Héb 10:24, 25). És vajon mit tehetnek azok a szülők, akiknek a gyermeke elhagyta az igazságot? Az idős Sámuel nem kényszeríthette a felnőtt fiait, hogy azok szerint az igazságos irányadó mértékek szerint éljenek, amelyeket megtanított nekik (1Sám 8:1–3). Ezt a helyzetet Jehovára kellett bíznia. Azt viszont megtehette, hogy ő maga feddhetetlen marad, és égi Atyja tetszését keresi (Péld 27:11). Ma sok keresztény szülő néz szembe hasonló próbával. De bíznak benne, hogy Jehova mindig várja, hogy egy bűnbánó vétkes visszajöjjön hozzá (Luk 15:20). Mindeközben ezek a szülők kitartanak Jehova szolgálatában, és remélik, hogy a hűséges példájuk arra ösztönzi a gyermeküket, hogy visszatérjen a gyülekezetbe. w17.01 1:15–16

Aki alázatos, általában szerény is, vagyis helyesen méri fel a saját képességeit és érdemeit, elismeri a hibáit, valamint nyitott mások javaslataira vagy ötleteire. Jehova nagyra tartja az alázatos embereket. A Biblia szerint a szerénység is azt jelenti, hogy valaki tisztában van az értékeivel és a korlátaival. Az eredeti görög kifejezés azt a gondolatot hangsúlyozza, hogy ez a tulajdonság hogyan hat a másokkal való bánásmódunkra. Miből tudjuk, hogy már nem gondolkodunk vagy viselkedünk szerényen? A következő jelek figyelmeztethetnek minket: Túl komolyan vesszük saját magunkat vagy a feladatainkat (Róma 12:16). Illetlen módon próbáljuk felhívni magunkra a figyelmet (1Tim 2:9, 10). Határozottan hangoztatjuk a véleményünket, pusztán a gyülekezetben betöltött szerepünkre, a kapcsolatainkra vagy a saját meglátásainkra alapozva. Közben pedig észre sem vesszük, hogy már beleestünk az elbizakodottság hibájába (1Kor 4:6). w17.01 3:6–8

Jehova népe ma olyan munkát végez, amely egyre összetettebb, és egyre nagyobb méreteket ölt. Miközben újabb és újabb feladatokba vágunk bele, új módszereket kezdünk alkalmazni, és ehhez hozzátartozik a modern technikai vívmányok használata is. Néhány idősebb kereszténynek nehéz lépést tartani ezekkel a változásokkal (Luk 5:39). De még ha ez nem is igaz minden esetben, a fiataloknak általában több erejük van. Ezért hát kedves és észszerű dolog az idősek részéről, ha képzik a fiatalabbakat, hogy több felelősséget tudjanak vállalni (Zsolt 71:18). Ám akik felelősségteljes feladatokkal vannak megbízva, nehéznek találhatják, hogy ezeket átadják a fiatalabbaknak. Néhányan attól tartanak, hogy így elveszítenek egy értékes kiváltságot. Mások félnek kiadni a kezükből az irányítást, mert úgy gondolják, hogy egy fiatal nem fogja ugyanolyan jól elvégezni a munkát. És vannak, akik úgy érvelnek, hogy nincs idejük mások képzésére. A fiatalok pedig hajlamosak lehetnek rá, hogy türelmetlenné váljanak, ha nem bíznak rájuk nagyobb felelősséget. w17.01 5:3–4

Jézus tökéletes emberként jött a világra, mint amilyen Ádám is volt (Ján 1:14). De Ádámmal ellentétben Jézus megfelelt mindannak, amit Jehova elvár egy tökéletes embertől. Soha nem követett el bűnt, és nem szegte meg Isten egyetlen törvényét sem, még ha kegyetlen próbáknak volt is kitéve. Jézus, mivel tökéletes ember volt, a halálával meg tudta menteni az embereket a bűntől és a haláltól. Pontosan azt valósította meg, amit Ádámnak kellett volna: tökéletes emberként teljes mértékig hűségesnek maradnia Istenhez (1Tim 2:6). Jézus váltságáldozata férfiak, nők és gyermekek előtt egyaránt megnyitotta az örök élethez vezető utat (Máté 20:28). Igen, a váltság a kulcs ahhoz, hogy megvalósulhasson Isten eredeti szándéka (2Kor 1:19, 20). A váltságnak köszönhetően minden hűséges ember örök életben reménykedhet. w17.02 1:15–16

Tegyük fel, hogy egy hosszú, sötét alagút kellős közepén vagy. Azon töprengsz, kijutsz-e egyszer onnan. A problémáidat néha ugyanilyen nyomasztónak érezheted. Ez még Jézussal is előfordulhatott. Ő „ellentmondást tűrt kitartással a bűnösöktől”, megaláztatást szenvedett el, sőt, egy kínoszlopon fájdalmak között kellett meghalnia. Ez biztosan élete legsötétebb időszaka volt (Héb 12:3). Mégis elszenvedte mindezt. Arra összpontosított, hogy milyen eredménye lesz a kitartásának: hozzájárulhat Isten nevének a megszenteléséhez és az uralkodási joga igazolásához. Jézus nyomasztó próbái átmenetiek voltak, de az égi jutalma örökké tartó. Lehetséges, hogy nekünk is fájdalmas, lesújtó próbákat kell átélnünk. De ne feledjük, hogy az örök élethez vezető úton ezek csak átmenetiek. w16.04 2:10

A mai engedékeny világban sokan már nem tekintik szégyenletesnek a bűnt. Így annak sincsenek tudatában, hogy szükségük van a váltságra. Nem is értik, hogy mi a bűn, hogyan érint minket, és hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy kiszabaduljunk a rabságából. A tiszta szívű emberek valósággal megkönnyebbülnek, amikor megtudják, hogy Jehova a nagy szeretetétől és a ki nem érdemelt kedvességétől indíttatva elküldte Fiát a földre, hogy megváltson a bűntől, és annak következményétől, a haláltól (1Ján 4:9, 10). Krisztus váltságáldozata a legnagyobb bizonyítéka Isten szeretetének. Kifejezi, hogy mennyire gazdag az ő ki nem érdemelt kedvessége. Felüdítő érzés tudni, hogy ha hiszünk Jézus vérének megváltó értékében, Jehova megbocsátja a bűneinket, és tiszta lehet a lelkiismeretünk (Héb 9:14). Ez valóban jó hír, amelyet meg kell osztanunk másokkal! w16.07 4:6–7

Ha hiszünk a váltságban, Jehova teljes mértékben megbocsátja a bűneinket. A Szavában arról biztosít minket, hogy eltöröltetnek a bűneink (Csel 3:19–21). A váltság alapján Jehova a gyermekeivé fogadja a szellemmel felkent szolgáit (Róma 8:15–17). Azok számára pedig, akik a más juhokhoz tartoznak, jelképesen szólva kiállít egy örökbefogadási okiratot. Miután eljutnak a tökéletességre, és kiállják a végső próbát, Jehova örömmel „írja alá” ezt az okiratot, és attól kezdve a szeretett földi gyermekei lesznek (Róma 8:20, 21; Jel 20:7–9). Jehova soha nem szűnik meg szeretni drága gyermekeit, és a váltságból származó áldások is örökké tartanak majd. Ez az ajándék soha nem veszít az értékéből. Senki és semmilyen hatalom nem veheti el tőlünk. w17.02 2:15–16

Ne feledjük, hogy amikor Jehova magához vonzott minket, tisztában volt azzal, hogy milyen hiányosságok okoznak majd leginkább gondot nekünk. Tudta, hogy néha súlyosabb vétkeket is elkövetünk majd. Ennek ellenére azt szerette volna, hogy legyünk a barátai. Istent arra indította a szeretete, hogy egy értékes ajándékot adjon nekünk: drága Fia életét mint váltságot (Ján 3:16). Ez a felbecsülhetetlen értékű áldozat alapot ad arra, hogy Jehova megbocsásson nekünk, ha őszinte bűnbánatot tanúsítunk. Így biztosak lehetünk benne, hogy megőrizhetjük a vele ápolt szoros barátságunkat, a tökéletlenségünk ellenére is (1Tim 1:15). w16.05 4:6–7