Április

Felelősségünk elmondani az embertársainknak, hogy a Teremtő barátai lehetnek. Isten az ellenségeinek tekinti őket mindaddig, amíg nem hisznek Jézus váltságában. János apostol ezt írta: „Aki hitet gyakorol a Fiúban, annak örök élete van; aki nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján 3:36). Boldogok lehetünk, hogy Krisztus áldozata révén békés kapcsolatba kerülhetünk Istennel (2Kor 5:18–20). Tanítunk másokat, hogy megismerhessék az igazságot, és segítünk nekik személyes kapcsolatba kerülni Jehovával. Ez nagyon fontos része a prédikálómunkánknak. w16.07 4:8–10

A mintaimában Jézus elsőként azt kérte, hogy szenteltessék meg Isten neve. Minthogy Jehova szent, az alapelvei és a törvényei is szentek. Az Éden-kertben Sátán mégis arra célzott, hogy Istennek nincs joga követelményeket támasztani az emberekkel szemben. Hazudott Jehováról, és ezzel beszennyezte a szent nevét (1Móz 3:1–5). Sátánnal ellentétben Jézus nagyon szerette Jehova nevét (Ján 17:25, 26). Sokat tett azért, hogy ez a név meg legyen szentelve (Zsolt 40:8–10). Bűntelen életével bebizonyította, hogy észszerű és jogos, hogy Jehova törvényeket szabjon az intelligens teremtményeinek. Azzal, hogy Jézus a haláláig hűséges maradt égi Atyjához, egyértelművé tette, hogy egy tökéletes ember képes maradéktalanul megfelelni Isten igazságos elvárásainak. w17.02 2:2–4

A bárány Jézus Krisztus. Ő „az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét” (Ján 1:29). Sokkal kiválóbb, mint bármelyik földi király. A Biblia ezt úgy fogalmazza meg, hogy Jézus „a királyként uralkodók Királya és az úrként uralkodók Ura, akié egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki nem látott, és nem is láthat” (1Tim 6:14–16). Melyik másik király vállalkozott volna arra, hogy önként meghaljon a bűneinkért? Alighanem arra vágyunk, hogy az égi teremtmények sokaságához csatlakozva ezt harsogjuk: „A Bárány, aki levágatott, méltó rá, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás!” (Jel 5:12). Nem választás kérdése, hogy tiszteljük-e Jehovát és Krisztust, mert az örök életünk múlik rajta (Zsolt 2:11, 12; Ján 5:23). w17.03 1:3–4

Mivel Jefte részletekbe menően ismerte az izraeliták történelmét, egyértelmű volt számára, hogy mi helyes, és mi helytelen Jehova szemében (Bír 11:12–27). Jefte gondolkodását és érzéseit a mózesi törvénybe ágyazott alapelvek formálták. Tisztában volt vele, hogy Jehova elítéli, ha valaki haragtartó, és azt várja el a népétől, hogy szeretet legyen köztük. A törvény azt is megtanította az izraelitáknak, hogy nem hagyhatják figyelmen kívül mások szükségleteit, még akkor sem, ha egy olyan valakiről van szó, aki gyűlöli őket (2Móz 23:5; 3Móz 19:17, 18). Jeftére hatással lehetett olyan hithű személyek története is, mint amilyen József volt, aki irgalmasan bánt a testvéreivel, pedig azok „meggyűlölték” (1Móz 37:4; 45:4, 5). Ha Jefte elgondolkodott az ilyen példákon, az segíthetett neki, hogy Jehovának tetszően döntsön. Bár biztosan fájdalmasan érintette, ahogyan a testvérei bántak vele, nem hagyta, hogy ez visszatartsa attól, hogy Jehovát és a népét szolgálja (Bír 11:1–3). w16.04 1:8–9

Jehova népének a tagjai mindig is nagyra értékelték azokat az alkalmakat, amikor összejöhettek. Közvetlenül azután, hogy megalakult a keresztény gyülekezet, Jézus követői gyakran összejöttek a hittársaikkal. Biztosan te is szívesen veszel részt a rendszeresen megtartott összejöveteleken. De az is igaz, hogy minden kereszténynek meg kell birkóznia bizonyos nehézségekkel. A munkahely, a rengeteg teendő vagy a napi elfoglaltságok miatti fáradtság megnehezítheti, hogy ott legyünk az összejöveteleken. Az összejövetelek iránti értékelésünk erőt ad ahhoz, hogy leküzdjük ezeket az akadályokat, és továbbra is rendszeresen ott legyünk a gyülekezetben. Néhány hívőtársunk rajta kívül álló okok miatt nem tud rendszeresen ott lenni az összejöveteleken, például azért, mert súlyos beteg. A vének segíthetnek a betegeknek, hogy javukra tudják fordítani a programokat. Például gondoskodhatnak telefonos összeköttetésről, vagy felvételt készíthetnek az összejövetelről. w16.04 3:3

Jehova hűséges szolgáinak a példái segítenek, hogy bölcsességre és erőre tegyünk szert, melyekre szükségünk van a kitartáshoz. Sidrák, Misák és Abednegó például nem volt hajlandó imádni a babilóniai államot jelképező szobrot (Dán 3:16–18). Az ő határozott állásfoglalásukból sok ma élő Tanú bátorságot merített, hogy megtagadja a zászló előtti tisztelgést. Jézus is teljesen elhatárolódott a világ politikai és társadalmi összetűzéseitől. Tudta, hogy a példája másokra is hatással lesz, ezért így szólt a tanítványaihoz: „bátorság!” A gyülekezetünkbe járó testvérek tudnak minket támogatni. Bátorítani fognak minket, ha megtudják, milyen nehézségekkel küzdünk. Kérjük meg őket, hogy imádkozzanak értünk. Persze ha szeretnénk, hogy a testvéreink támogassanak és imádkozzanak értünk, mi is tegyük meg ugyanezt őértük (Máté 7:12). w16.04 4:16, 18

Miből fedezik Jehova Tanúi a munkájuk költségeit? Önkéntes adományokból (2Kor 9:7). A királyságtermeikben és a kongresszusaikon nincs pénzgyűjtés. Ennek ellenére csak 2015-ben közel 2 milliárd órát töltöttek a jó hír prédikálásával, és több mint 9 millió ingyenes bibliatanulmányozást vezettek minden hónapban. Bámulatos módon nemcsak hogy nem kapnak fizetést a munkájukért, hanem még a vele járó költségeket is szívesen állják. Egy kutató megjegyezte a Tanúkról: „A fő céljuk a prédikálás és a tanítás . . . Nincs papságuk, így jóval kevesebb a kiadásuk.” Akkor hát miért végezzük ezt a munkát? Egyszerűen szólva önszántunkból tesszük, azért, mert szeretjük Jehovát és az embertársainkat. Készségünkkel beteljesítjük a mai napiszövegben feljegyzett próféciát. w16.05 2:9

Ennek tudatában kerülnünk kell minden olyan kikapcsolódást, amely tisztátalan gondolatokat és hajlamokat ébreszthet bennünk. Egy tisztán látó kereszténynek nem kell megkérdeznie másokat, hogy elfogadható-e egy olyan könyv, film vagy játék, amelyben Jehova előtt utálatos dolgok szerepelnek. A Szava egyértelműen megmutatja, hogy mit gondol ezekről. Sok helyzetben többféle jó döntés is létezik, és mindegyik tetszhet Jehovának. Azonban néhány komoly döntésnél tanácsos lehet a vének vagy más érett keresztények segítségét kérni (Tit 2:3–5; Jak 5:13–15). De persze azt nem kérhetjük, hogy ők döntsenek helyettünk. Keresztényekként fejlesztenünk és edzenünk kell az ítélőképességünket (Héb 5:14). Jó, ha figyelembe vesszük Pál ihletett szavait: „ki-ki a saját felelőssége terhét fogja hordozni” (Gal 6:5). w16.05 3:15–16

Amikor Jehova megfigyeli az embereket, nem a külső megjelenésükkel foglalkozik. Inkább azt vizsgálja, hogy milyen a szívük, vagyis hogy milyenek legbelül (1Sám 16:7b). Ez megmutatkozott akkor is, amikor létrehozta a keresztény gyülekezetet. Sok olyan embert vonzott magához és a Fiához, akik emberi nézőpontból értéktelennek tűnhettek (Ján 6:44). Ilyen volt egy Saul nevű farizeus is. De „a szívek vizsgálója” nem gondolta Saulról, hogy hasznavehetetlen „agyag” (Péld 17:3). Látta, hogy milyen értékes edénnyé lehet majd őt formálni. Valójában Isten egyik választott edénye lett, aki tanúskodott „a nemzeteknek és királyoknak, és Izrael fiainak is” (Csel 9:15). Mások, akikben Isten látta a lehetőséget, hogy tisztes célra való edénnyé formálja őket, korábban részegesek, erkölcstelenek és tolvajok voltak (Róma 9:21; 1Kor 6:9–11). De amint megismerték Isten Szavát, és hitet fejlesztettek ki, engedték, hogy Jehova formálja őket. w16.06 1:4

Isten egyebek közt a Szava, a keresztény gyülekezet és a szántóföldi szolgálat által segít nekünk, hogy olyanok maradjunk, mint a lágy agyag. Ahogy a víz puhítja az agyagot, a naponkénti bibliaolvasás és az elmélkedés hozzájárulhat, hogy képlékenyek maradjunk Jehova kezében. Jehova előírta, hogy Izrael királyai másolják le maguknak a törvényt, és mindennap olvassanak belőle (5Móz 17:18, 19). Az apostolok is felismerték, hogy a szolgálatuk végzéséhez nélkülözhetetlen, hogy olvassák az Írásokat, és elmélkedjenek rajtuk. Az írásaikban több százszor idéztek a Héber Iratokból, vagy utaltak rájuk. És amikor prédikáltak, arra ösztönözték az embereket, hogy ők is olvassák az Írásokat, és gondolkodjanak el rajtuk (Csel 17:11). Mi magunk is látjuk, milyen fontos naponta olvasni Isten Szavát, és imával kísérve elmélkedni az olvasottakon (1Tim 4:15). Így alázatosak tudunk maradni, és formálhatóak leszünk Jehova kezében. w16.06 2:10

Ezt különösen fontos volt megfogadni a történelem elmúlt időszakában, amikor a nemzetek borzalmas háborúkban vettek részt. Például csak a II. világháborúban mintegy 55 millió ember vesztette életét. De Jehova Tanúi nem folytak bele ebbe az esztelen öldöklésbe (Mik 4:1, 3). Így „mindenkinek a vérétől” tiszták maradtak (Csel 20:26). Isten népe annak ellenére növekszik, hogy egy gonosz világ veszi körül, amelyet a Biblia szerint „ennek a világrendszernek az istene”, Sátán irányít (2Kor 4:4). Bár Sátán kezében tartja a politikai rendszereket, és a médiát is, a jó hír prédikálását nem tudja leállítani. Viszont mivel tudja, hogy nem sok ideje van hátra, sokféle módon igyekszik elfordítani az embereket az igaz imádattól (Jel 12:12). w16.06 4:3–4

Jézus arra kér, hogy figyeljük meg Jehova alkotásait. Sokat tanulhatunk „a mező liliomaitól”. Jézus talán olyan liliomfélékre gondolt, mint a kardvirág, a jácint, a nőszirom vagy a tulipán. Mindegyik káprázatos. Ezeknek a virágoknak nem kell fonniuk, szőniük vagy varrniuk, hogy legyen „ruhájuk”. Mégis pompásan festenek! „Még Salamon sem öltözködött dicsősége teljében úgy, mint ezek közül egy.” Jézus így összegzi a lényeget: „Ha pedig a mező növényzetét. . . így öltözteti az Isten, vajon nem fog-e sokkal inkább titeket, ti kicsinyhitűek?” (Máté 6:29, 30). A válasz nyilvánvaló. Ám Jézus tanítványainak nem volt elég hitük (Máté 8:26; 14:31; 16:8; 17:20). Erősíteniük kellett a Jehovába vetett bizalmukat. És mi a helyzet velünk? Mennyire vagyunk biztosak abban, hogy Jehova képes és kész is gondoskodni rólunk? w16.07 1:15–16

Bármilyen jellegű próbával nézzünk is szembe, Jehova képessé tud tenni minket arra, hogy megbirkózzunk vele (1Pét 1:6). Az ő kedvességének mindig van egy olyan megnyilvánulása, amely éppen megfelel az adott próbának. Az, hogy Jehova sokféleképpen fejezi ki a kedvességét, számos szempontból a javunkra válik. Például Isten megbocsátja a bűneinket. Amennyiben megbánjuk őket, és keményen küzdünk a bűnös hajlamaink ellen, Jehova ki nem érdemelt kedvességének köszönhetően megbocsáttatnak a bűneink (1Ján 1:8, 9). Isten irgalma hálával tölt el minket, és arra indít, hogy dicsőítsük őt. Pál ezt írta: „[Jehova] megszabadított bennünket a sötétség hatalmából, és átvitt minket szeretett Fiának királyságába; őáltala van a mi váltság általi szabadításunk, bűneink megbocsátása” (Kol 1:13, 14). Az, hogy Jehova megbocsátja a bűneinket, számos további áldást tesz lehetővé. w16.07 3:7–9

Annak ellenére, amit Sátán az Édenben tett, Jehova reményt adott az emberiségnek az első bibliai prófécia által, miszerint el fog küldeni valakit, hogy „összezúzza” az Ördögöt. Ezzel visszaadja az engedelmes embereknek azt a reménységet, amelyet az első emberpár elveszített. Így örökké élhetnek a földön, Jehova eredeti szándékával összhangban (Ján 3:16). Ádám és Éva lázadása nemcsak a saját kapcsolatukra nyomta rá a bélyegét, hanem az összes többi házasságra is. Például Évának nagy fájdalmat jelentett a terhesség és a gyermekszülés, és ez az anyáknak azóta is szenvedéssel jár. A nők sóvárognak a férjük után, a férfiak pedig uralkodnak a feleségük felett, olykor zsarnoki módon (1Móz 3:16). A Biblia szerint Isten elvárja a férjektől, hogy szeretettel lássák el a családfői szerepüket, a feleségektől pedig azt, hogy rendeljék alá magukat a férjüknek (Ef 5:33). Ha az istenfélő házastársak jól együttműködnek, képesek lesznek kiküszöbölni a feszültséget okozó helyzetek többségét. w16.08 1:6–7

Előfordul, hogy egy kereszténynek a házastársa még nem szolgálja Jehovát. Ilyen esetben a Biblia nyomós indokokat sorol fel, hogy miért maradjanak együtt (1Kor 7:12–14). A nem Tanú fél talán nincs vele tisztában, de „meg van szentelve” a házastársa révén. A gyermekeik is „szentek”, ezért Isten védelmét élvezik. Jehova Tanúinak szinte mindegyik gyülekezetében vannak olyan házaspárok, ahol az egyik fél hozzájárult a házastársa „megmentéséhez”. Péter apostol ezt tanácsolja a keresztény feleségeknek: „rendeljétek alá magatokat a férjeteknek, hogy ha vannak olyanok, akik nem engedelmeskednek a szónak, ők a feleségük viselkedése által szó nélkül is megnyeressenek, miután szemtanúi voltak mélységes megbecsüléssel párosult tiszta viselkedéseteknek” (1Pét 3:1–4). w16.08 2:14–15

A Bibliából kiderül, hogy milyen fontos testvéri vonzalmat mutatni, és szolgálni egymást (Luk 22:24–27). Isten Fia mindenét – még az életét is – odaadta másokért (Máté 20:28). Dorkász „bővelkedett jótettekben és irgalmas adományokban” (Csel 9:36, 39). Mária, aki Rómában élt, „sokat fáradozott” a gyülekezet tagjaiért (Róma 16:6). Hogyan segíthetünk az újaknak megérteni, hogy milyen fontos támogatniuk a testvéreket? Az érett keresztények elhívhatják az újakat, amikor betegeket vagy időseket látogatnak meg. A szülők is elvihetik magukkal a gyermekeiket, ha ezt a körülmények lehetővé teszik. A vének megszervezhetik, hogy a kedves idős testvérek el legyenek látva tápláló ételekkel, és az otthonuk karban legyen tartva. Így a fiatalok és az újak megtanulják, hogyan bánjanak kedvesen másokkal, és hogy a gyülekezet minden tagjával fontos éreztetni, hogy szeretik őket (Róma 12:10). w16.08 4:13–14

Egy franciaországi testvérnőnk ezt mondta: „Nálunk a tanárok nem tudják hova tenni, hogy még mindig vannak fiatalok, akik hisznek a Bibliában.” Talán te is egy olyan fiatal vagy, aki szolgálod Jehovát, vagy épp most ismered meg őt. Lehet, hogy téged is rá akarnak venni, hogy elfogadj olyan népszerű nézeteket, mint az evolúció, ahelyett hogy a Teremtő létezésében hinnél. De sokat tehetsz azért, hogy erős hited legyen. Például használd az Istentől kapott gondolkodóképességedet, amely „őrködik feletted”, vagyis megvéd az emberi filozófiáktól, amelyek lerombolhatnák a hitedet (Péld 2:10–12). A valódi istenhit pontos ismereten alapul (1Tim 2:4). Ezért amikor Isten Szavát és a kiadványainkat tanulmányozod, ne csak felületesen olvasgasd őket. Gondolkodj is el azon, amit olvasol, hogy így felfogd az értelmét. w16.09 4:1–3

Még ha nehéz gyerekkorunk volt is, vagy ha a jelenlegi körülményeink reménytelennek látszanak is, tovább kell küzdenünk. Ha így teszünk, joggal bízhatunk Jehova áldásában (1Móz 39:21–23). Te milyen próbát jelentő helyzettel nézel szembe? Elképzelhető, hogy igazságtalanság, előítélet vagy gúnyolódás áldozata vagy. De az is lehet, hogy valaki hamisan vádol téged, talán irigységből. Ahelyett, hogy feladnád, gondolj arra, mi segített Jákobnak, Ráhelnek és Józsefnek, hogy továbbra is örömmel szolgálják Jehovát. Nem veszítették el a szellemi dolgok iránti értékelésüket, ezért Isten megerősítette és megáldotta őket. Nem adták fel a küzdelmet, és összhangban cselekedtek az őszinte imáikkal. Már nagyon közel járunk ennek a gonosz világnak a végéhez, ezért hát ragaszkodjunk a biztos reménységünkhöz! Kész vagy küzdeni azért, hogy elnyerd Jehova tetszését? w16.09 2:8–9

Szülőként nagyon lényeges, hogy jó példát mutass a saját hiteddel. A gyermeked megfigyeli, mit teszel, és ez biztosan jó hatással lesz rá. Ezért folyton erősítsd a hitedet. Jó, ha a gyermeked látja, hogy mennyire valóságos neked Jehova. Amikor egy bermudai házaspár valamilyen aggasztó helyzettel küzd, a gyermekeikkel együtt Jehova vezetését kérik imában, és arra buzdítják őket, hogy ők is imádkozzanak. Ezt mondják: „A nagyobbik lányunkat így szoktuk ösztönözni: »Feltétel nélkül bízzál Jehovában, végezd szorgalmasan a szolgálatot, és semmi miatt ne aggódj túlságosan.« Amikor látja, hogyan alakulnak a dolgok, biztos benne, hogy Jehova támogat minket. Ez nagyon megerősíti az Istenbe és a Bibliába vetett hitét.” Természetesen a gyermekeknek maguknak kell kialakítani a saját hitüket. Szülőként te ültetsz és öntözöl, de a növekedést Isten adja (1Kor 3:6). Imádkozz hát a szelleméért, és tegyél meg mindent a gyermeked oktatásáért. Így Jehovának lesz mit megáldania (Ef 6:4). w16.09 5:16–18

Serge már több mint három éve szolgált a feleségével, Muriellel egy idegen nyelvű területen, amikor észrevették, hogy a 17 éves fiuk nem élvezi a szolgálatot és az összejöveteleket. „Amikor felismertük, hogy emiatt nem tud fejlődni – meséli Serge –, úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk az előző gyülekezetünkbe.” Milyen okok miatt dönthetnek így a szülők? Először is, gondolják át, hogy van-e elég idejük és energiájuk arra, hogy Jehova szeretetére neveljék a gyermekeiket, miközben egy idegen nyelvet is tanítanak nekik. Másodszor, talán azt látják, hogy a gyermekeiknek nincs kedvük a keresztényi tevékenységekhez, és már nem is szeretnének idegen nyelvű területen szolgálni. Ilyen esetben megfontolhatják, hogy visszamenjenek-e egy anyanyelvi gyülekezetbe, amíg a gyermekek meg nem erősödnek az igazságban (5Móz 6:5–7). w16.10 2:14–15

Noétól a környezetében élő emberek nyilván megkérdezték, hogy miért fogott ekkora munkába. Vajon eltitkolta előlük, és azt felelte, hogy semmi közük hozzá? Ez elképzelhetetlen. A hite arra indította, hogy bátran figyelmeztesse a kortársait Isten közelgő ítéletére. Feltételezhetjük, hogy elismételte nekik Jehova szavait: „Minden test vége elérkezett előttem, mert a föld megtelt erőszakossággal miattuk”. „Vízözönt hozok a földre, hogy elpusztítsak az ég alatt minden testet, amelyben életerő működik. Minden elvész, ami a földön van.” Noé bizonyára azt is elmondta az embereknek, hogy egyetlen módon menekülhetnek meg: ha Isten parancsának eleget téve bemennek a bárkába. Láthatjuk hát, hogy Noé azáltal is kifejezte a hitét, hogy az igazságosság prédikálója volt (1Móz 6:13, 17, 18; 2Pét 2:5). w16.10 4:7

A keresztény szülők azáltal is ki tudják mutatni a Jehova iránti hűségüket, hogy a Biblia tanácsai szerint nevelik a gyermekeiket. Nem engedik, hogy a helyi kultúrában elterjedt nézetek túl nagy hatással legyenek rájuk. A világ szellemének nem szabad beférkőznie egy keresztény család életébe (Ef 2:2). Vannak helyek, ahol úgy vélik, hogy a nők feladata tanítani a gyerekeket. De egy keresztény családfő sosem gondolkodhat így, hiszen a Biblia világosan kijelenti: „apák. . ., továbbra is Jehova fegyelmezésében és az ő gondolkodásának zsinórmértéke szerint neveljétek [a gyermekeiteket]” (Ef 6:4). Az istenfélő szülők arra vágynak, hogy az ő gyermekükről is el lehessen mondani, amit a kis Sámuelről: „Jehova vele volt” (1Sám 3:19). Egyáltalán nem lenne bölcs dolog úgy dönteni a családunkat és a megélhetésünket érintő kérdésekben, hogy előtte nem vizsgáljuk meg Isten Szavának az útmutatását. Mivel a saját lépteinket sem tudjuk irányítani, szükségünk van égi Atyánk vezetésére. w16.11 3:14–15

A teremtésmű világosan bizonyítja, hogy Isten kiváló szervező. „Jehova bölcsességgel vetette meg a föld alapját, és megerősítette az egeket tisztánlátással” – jelenti ki a Biblia (Péld 3:19). Csak a szegélyeit ismerjük az útjainak, „és csak suttogás, amit róla hallottunk” (Jób 26:14). De még ha keveset tudunk is a bolygókról, a csillagokról és a galaxisokról, el kell ismernünk, hogy ezek az égitestek precíz rendszert alkotnak. A galaxisok több millió csillagból állnak, amelyek mind rendezetten mozognak a világűrben. A Naprendszerünkben is úgy keringenek a bolygók a Nap körül, mintha valamiféle közlekedési szabályokat követnének. Ha megfigyeljük a világegyetem bámulatos rendezettségét, felismerjük, hogy Jehova, aki „értelemmel alkotta az egeket” és a földet, méltó rá, hogy dicsérjük, imádjuk és ragaszkodjunk hozzá (Zsolt 136:1, 5–9). w16.11 2:3

A Malakiás 3:1–3-ban az 1914-től 1919 elejéig tartó időszakról olvashatunk, amikor „Lévi fiait”, vagyis a felkenteket megtisztították. Jehova Isten, „az igaz Úr” és Jézus Krisztus, „a szövetség követe” eljött a szellemi templomhoz, hogy megvizsgálja azokat, akik ott szolgálnak. Jehova népe, miután megkapta a szükséges kiigazítást, és meg lett tisztítva, készen állt arra, hogy újabb feladatokat lásson el Isten szolgálatában. 1919-ben ki lett nevezve egy „hű és értelmes rabszolga”, hogy szellemi táplálékról gondoskodjon a hit háznépének (Máté 24:45). Isten népe végre megszabadult Nagy Babilon befolyásától! Azóta Jehova népe az ő ki nem érdemelt kedvességének köszönhetően egyre jobban érti égi Atyja akaratát, és egyre közelebb került hozzá. Milyen hálásak ezekért az áldásokért! w16.11 5:14

Azért szeretjük Jehovát, „mert először ő szeretett minket” (1Ján 4:19). A gyengéd szeretetét egyebek közt azzal fejezi ki, hogy megáldja a hűséges szolgáit. Minél jobban szeretjük Istenünket, annál erősebb lesz az abba vetett hitünk, hogy ő létezik, és hogy mindenképpen megjutalmazza azokat, akiket szeret (Héb 11:6). Jehova személyiségétől elválaszthatatlan, hogy jutalmat ad a szolgáinak. Ha nem lennénk szilárdan meggyőződve arról, hogy Isten megjutalmazza azokat, akik komoly igyekezettel keresik őt, nem lenne teljes a hitünk, mivelhogy „a hit a remélt dolgok biztosítékon alapuló várása” (Héb 11:1). Igen, akinek van hite, az teljesen biztos benne, hogy Isten az ígéretéhez hűen megáldja az imádóit. A mai napiszövegből is látszik, hogy Jehova azt szeretné, ha törekednénk elnyerni az áldását. Ha reagálunk erre a kérésre, azzal az őszinte hálánkat fejezzük ki Jehovának. w16.12 4:1–3

Még akkor is testi gondolkodásúvá válhatunk, ha már évek óta szolgáljuk Istent. Persze nem arról van szó, hogy soha nem szabad ételeken, a munkán, kikapcsolódáson, vagy akár a házastársunk iránti vonzalmunkon gondolkodnunk. Ezek a keresztények életéhez is hozzátartoznak. Jézus is szeretett enni, és másokat is ellátott élelemmel. Tudta, hogy szükségünk van pihenésre. Pál pedig arról írt, hogy a szexuális kapcsolatnak megvan a helye a házasságban. Az általa használt, gondolkodásnak fordított görög szó azt jelenti, hogy egy személy „az elméjét vagy a szívét ráirányítja valamire, és átgondolt terveket sző azzal kapcsolatban. A hangsúly az illető alapvető gondolkodásmódján, érzületén van.” Akik testi gondolkodásúak, engedik, hogy az egész életüket a gyarló emberi természetük határozza meg. Egy tudós a következőket írta a Róma 8:5-ben használt görög kifejezésről: „A test dolgaira összpontosítanak: ezek érdeklik őket a leginkább, folyton ezekről beszélnek, ezekkel foglalkoznak, és ezekkel büszkélkednek.” w16.12 2:5, 9–10

Bárki elveszítheti a szerénységét, ha engedi, hogy a helytelen indítékai kezdjék irányítani. Az önző törekvések, az irigység és a féktelen harag már sokakat rávitt arra, hogy elbizakodottan viselkedjenek. A Bibliában olvashatunk Absolonról, Uzziásról és Nabukodonozorról, akik engedtek az ilyen érzéseknek. Jehova megalázta őket az elbizakodottságuk miatt (2Sám 15:1–6; 18:9–17; 2Krón 26:16–21; Dán 5:18–21). Más okai is lehetnek annak, ha valaki elbizakodottan cselekszik. Nézzünk két történetet a Bibliából, amelyek az 1Mózes 20:2–7-ben és a Máté 26:31–35-ben olvashatóak. Vajon Abimélek vagy Péter látszólag elbizakodott viselkedése mögött rossz indítékok álltak, vagy csak egyszerűen nem ismertek minden tényt, illetve meggondolatlanok voltak? Mivel nem látunk a szívekbe, bölcsességre és szeretetre vall, ha nem ítéljük meg elhamarkodottan mások indítékait. w17.01 3:9–10

A szegény özvegyasszonyhoz hasonlóan sok hittársunk bízik benne, hogy ha a királyságot teszi az első helyre, Jehova gondoskodni fog a szükségleteiről (Máté 6:33). Például az egyik testvérünk, Malcolm, aki évtizedeken át hűségesen szolgálta Jehovát a feleségével, derűs és borús napokat egyaránt átélt. „Az élet olykor kiszámíthatatlan, bizonytalan, sőt egyenesen küzdelmes – mondta. – Ám. . . Jehova megjutalmazza azokat, akik rá támaszkodnak.” Malcolm tanácsa így szól: „Imádkozz azért, hogy minél eredményesebb és tevékenyebb legyél Jehova szolgálatában! Örülj annak, amit meg tudsz tenni, és ne rágódj azon, amit nem!” Ahogy ez a világ egyre gonoszabbá válik, számíthatunk rá, hogy egyre súlyosabb nehézségekkel kerülünk szembe (2Tim 3:1, 13). Így hát minden eddiginél fontosabb, hogy ne hagyjuk, hogy a gondjaink megbénítsanak. Inkább erősítsük a Jehovába vetett bizalmunkat, és tegyük meg, amit tudunk. w17.01 1:17–19

Amikor Dávid rádöbbent, hogy nincsen ház vagy templom, amelyet Jehovának szenteltek volna, elhatározta, hogy épít egyet. Ám Jehova másképp döntött, ahogy azt a mai napiszövegben olvastuk. Noha kedvesen biztosította Dávidot a támogatásáról, arra adott utasítást, hogy a fia, Salamon építse fel a templomot. Hogyan reagált Dávid? (1Krón 17:1–4, 8, 11, 12; 29:1). Támogatta a munkát, és nem rágódott azon, hogy a templom felépítéséért nem ő kapja majd az elismerést. Szó ami szó, az épület Salamon templomaként vált ismertté, nem Dávid templomaként. Dávid ugyan csalódott lehetett, hogy nem teljesül a szíve vágya, de a maga részéről mindent megtett, hogy hozzájáruljon az építkezéshez. Megszervezte a munkások csoportjait, és vasat, rezet, ezüstöt, aranyat meg cédrusfát gyűjtött. Sőt, bátorította Salamont, ezt mondva: „Most pedig, fiam, legyen veled Jehova! Légy sikeres, és építsd föl Jehova Istened házát” (1Krón 22:11, 14–16). w17.01 5:6–7

Még akkor is igyekszünk Isten igazságos alapelvei és törvényei szerint élni, ha ezért üldöznek minket. Igazságos tetteinkkel fényleni engedjük a világosságunkat, és így dicsőséget szerzünk Isten nevének (Máté 5:14–16). Egy szent népet alkotva az életünkkel bizonyítjuk, hogy Jehova törvényei jók, Sátán vádjai pedig hamisak. És ha hibázunk – ami elkerülhetetlen –, őszintén megbánjuk a tettünket, és igyekszünk felhagyni mindennel, ami szégyent hozna Jehovára. Krisztus áldozata alapján Jehova megbocsátja a bűneit azoknak, akiknek van hitük. Ha valaki átadja neki az életét, annak elfogadja az imádatát. A felkent keresztényeket igazságossá nyilvánítja mint fiait, a más juhokat pedig mint barátait (Ján 10:16; Róma 5:1, 2; Jak 2:21–25). Tehát a váltságnak köszönhetően már most igazságosak lehetünk égi Atyánk szemében, és részünk lehet a neve megszentelésében. w17.02 2:5–6