Augusztus

Az izraelita katonák kimerültek a csatában. Gedeon bíró vezetésével egész éjszaka, több mint 30 kilométeren át üldözték az ellenséget, a midiánita sereget és a szövetségeseiket. Az izraeliták tudták, hogy most nem adhatják fel. Így hát „folytatták az üldözést”, és leigázták Midiánt (Bír 7:22; 8:4, 10, 28). Mi is egy könyörtelen küzdelemben veszünk részt. Az ellenségeink között ott van Sátán, a világa és a saját gyengeségeink. Sokan évtizedek óta harcolunk, és Jehova segítségével már kivívtunk néhány győzelmet. De néha úgy érezhetjük, hogy belefáradtunk a küzdelembe, és abba, hogy várjuk ennek a rendszernek a végét. El kell ismernünk, hogy a végső győzelmet még nem mondhatjuk magunkénak. Jézus figyelmeztetett minket, hogy az utolsó napokban súlyos próbákra és kegyetlen bánásmódra számíthatunk, de azt is elmondta, hogy a kitartásunktól függ, hogy győzünk-e (Luk 21:19). w16.04 2:1–2

Az összejöveteleken nagy Oktatónk a Szava, a Biblia által vezet minket (Ézs 30:20, 21). Az összejöveteleink után sokszor még nem Tanúk is erre a következtetésre jutnak: „Valóban köztetek van az Isten” (1Kor 14:23–25). Jehova a szent szellemével megáldja az összejöveteleket, és tevékenyen irányítja a Szentíráson alapuló oktatást. Ezért elmondhatjuk, hogy az összejöveteleinken Jehova hangjára figyelünk, és érezhetjük szerető törődését. Így pedig egyre közelebb kerülünk hozzá. Jézus ezt mondta: „ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Máté 18:20). Krisztus a gyülekezet fejeként Isten népének a gyülekezetei „között jár”, és irányítja őket (Jel 1:20–2:1). Gondolj bele: maga Jehova és Jézus erősít minket az összejöveteleken! Szerinted mit érez Jehova, amikor látja, hogy mindent megteszünk, hogy közeledjünk hozzá és a Fiához? w16.04 3:13–14

Egy testvérnő úgy üdvözölt két testvért, hogy az az egyiküknek rosszulesett. Miután a testvérnő elment, a megbántott testvér elkezdte kritizálni azért, amit mondott. De a másik testvér emlékeztette, hogy a testvérnő már 40 éve hűségesen szolgálja Jehovát nehéz körülmények között, és biztosan nem akarta megbántani. Miután ezt a sértett testvér átgondolta, erre jutott: „Igazad van.” Így az ügynek nem lett folytatása. Mi a tanulság? Minden esetben, amikor vitává fajulhatna egy helyzet, rajtunk áll, hogyan viselkedünk. Ha van bennünk szeretet, fátylat borítunk az apró vétkekre (Péld 10:12; 1Pét 4:8). Jehova szerint ékességünkre van, „ha szemet [hunyunk] a törvényszegés felett” (Péld 19:11). Tehát ha valaki látszólag tiszteletlenül vagy nem túl kedvesen bánik velünk, először is tegyük fel magunknak a kérdést: „Tudnék elnéző lenni? Feltétlen ügyet kell csinálni ebből?” w16.05 1:8–9

Kik prédikálják ma a királyság jó hírét? Teljes meggyőződéssel mondhatjuk, hogy mi, Jehova Tanúi. Miért lehetünk ebben biztosak? Azért, mert a megfelelő üzenetet hirdetjük, hiszen Isten királyságáról beszélünk. Azzal, hogy felkeressük az embereket, a megfelelő módszert alkalmazzuk. Helyes indítékkal végezzük a munkánkat: nem anyagi haszon reményében, hanem szeretetből. A mi tevékenységünk terjed ki a legnagyobb területre, mivel mindenféle nemzetiségű és nyelvű embert elérünk. És azt is leszögezhetjük, hogy szakadatlanul végezzük ezt a munkát évről évre, míg el nem jön a vég. Csak ámulunk azon, hogy mit valósít meg Isten népe ezekben az izgalmas időkben. De mi teszi lehetővé mindezt? Pál apostol a mai napiszöveg szavaival válaszol erre. Szerető Atyánk továbbra is adjon erőt mindnyájunknak, miközben igyekszünk teljesen ellátni a szolgálatunkat! (2Tim 4:5). w16.05 2:17–18

A Jehova iránt érzett szeretetünket és az eltökéltségünket mutathatjuk ki azzal, hogy önként választjuk az akarata cselekvését, és keményen dolgozunk azon, hogy ez sikerüljön. És azt is bizonyíthatjuk, hogy elismerjük az uralma jogosságát. Sátán kétségbe vonta, hogy Jehova jogosan uralkodik. Ezért jóságos égi Atyánk nagyra értékeli, ha szabad akaratunkból, erőnket megfeszítve kiállunk mellette (Jób 2:3–5; Péld 27:11). Ha viszont Jehova teljesen megszabadítana minket a gyengeségeink elleni küzdelemtől, nem lenne értelme azt állítanunk, hogy hűségesek vagyunk hozzá, és az uralma mellett foglalunk állást. Ezért Jehova arra kér, hogy „komoly igyekezet” árán fejlesszünk ki neki tetsző tulajdonságokat (2Pét 1:5–7; Kol 3:12). Elvárja tőlünk, hogy keményen dolgozzunk azon, hogy uralni tudjuk a gondolatainkat és az érzéseinket (Róma 8:5). Ha őszinte erőfeszítéseket teszünk ennek érdekében, megelégedettséget érezhetünk, amint látjuk, hogyan formál minket továbbra is a Biblia. w16.05 4:12–13

Mint egy tapasztalt fazekas, Jehova tudja, milyen az az „agyag”, amivel dolgozik, és ennek megfelelően formálja (Zsolt 103:10–14). Egyénenként foglalkozik velünk, és figyelembe veszi a gyengeségeinket, a korlátainkat, és azt is, hogy mennyire vagyunk érett keresztények. A Fia példáján keresztül láthatjuk, hogyan gondolkodik Jehova a tökéletlen szolgáiról. Gondoljunk arra, hogyan bánt Jézus az apostolaival, amikor felszínre jöttek a hiányosságaik, különösen amikor azon vitatkoztak, hogy melyikük a nagyobb. Ha te is hallottad volna az apostolok heves vitáit, úgy gondoltál volna rájuk, mint szelíd, formálható emberekre? De Jézus nem mondott le róluk. Tudta, hogy hithű apostolai képesek formálódni, ha kedvesen és türelmesen tanácsot ad nekik, és példát mutat az alázatban (Márk 9:33–37; 10:37, 41–45; Luk 22:24–27). Miután Jézus feltámadt, és kitöltetett a szent szellem, az apostolok többé már nem azzal foglalkoztak, hogy melyikük a fontosabb személyiség, hanem a rájuk bízott munkával (Csel 5:42). w16.06 1:10

Jehován kívül nincs más igaz Isten, és semelyik isten sem fogható őhozzá (2Sám 7:22). Ezért Mózes arra figyelmeztette az izraelitákat, hogy kizárólag Jehovát szabad imádniuk. Nem követhették a körülöttük élő népek szokásait, akik megannyi istent és istennőt imádtak. Néhány ilyen hamis istenről azt tartották, hogy a természet valamelyik része felett uralkodik. Más istenekről pedig úgy hitték, hogy valamelyik istenség különböző megnyilvánulási formái. Az egyiptomiak például imádták Rét, a napistent, Nutot, az ég istennőjét, Gebet, a föld istenét, Hápit, a Nílus istenét és még számos szent állatot. Sok hamis istenük látványosan megszégyenült, amikor Jehova tíz csapással sújtotta Egyiptomot. A legfőbb kánaáni isten Baál volt, a termékenység istene, akinek állítólag az ég, az eső és a vihar felett is hatalma volt. Sokfelé a helyi védőistenség is Baál volt (4Móz 25:3). Az izraelitáknak emlékezniük kellett rá, hogy az ő Istenük az „igaz Isten”, Jehova (5Móz 4:35, 39). w16.06 3:4–5

Jézus jó okkal bízott Jehovában és a népében, és ez ma sincs másként. Gondoljunk csak bele, milyen lenyűgöző dolgokat valósít meg Jehova a szolgái által ezekben az utolsó napokban! Az egész földön egységesen hirdetjük a jó hírt. Erre egyetlen másik csoport sem képes, mivel Jehova másoknak nem nyújt olyan vezetést, mint a keresztény gyülekezetnek. Az Ézsaiás 65:14 találóan jellemzi Isten népét: „Íme, szolgáim örömmel kiáltanak majd jó szívállapotuk miatt”. Jehova szolgái nagyon örülnek, hogy Istenük vezetésével sok jó dolgot tudnak megtenni. Ezzel ellentétben Sátán világa úgyszólván siránkozik az egyre romló állapotok miatt. Jól tesszük, ha ragaszkodunk Jehovához, és elfogadjuk a szervezetétől jövő vezetést. w16.06 4:10–12

Hogy mennyire fontos ébernek lennünk, azt egy ókori példa is jól mutatja. Akkoriban sok nagyobb várost, mint amilyen Jeruzsálem is volt, magas falak vettek körül. Ezek fizikai védelmet biztosítottak a támadókkal szemben, és olyan megfigyelőhelyeket is, ahonnan be lehetett látni a környező vidéket. A falakon és a kapuknál éjjel-nappal őrállók teljesítettek szolgálatot. Figyelmeztetniük kellett a város lakosságát minden közelgő veszélyre (Ézs 62:6). Élet-halál kérdése volt, hogy az őr éber marad-e, és lankadatlanul figyeli-e, hogy mi történik (Ez 33:6). Josephus zsidó történetíró beszámolt róla, hogy i. sz. 70-ben a római csapatok azért tudták bevenni az Antonia-erődöt, amely egybeépült Jeruzsálem városfalával, mert a kapuknál szolgáló őrök elaludtak. A rómaiak az erődből betörtek a templomba, és felgyújtották. Ez volt a tetőpontja a legnagyobb nyomorúságnak, melyet Jeruzsálem és a zsidó nemzet valaha is átélt. w16.07 2:2, 7–8

Igaz, hogy sok mindent köszönhetünk Jehova ki nem érdemelt kedvességének, de nem gondolhatjuk elbizakodottan azt, hogy ő mindent megbocsát. Az első században voltak olyan keresztények, akik „a mi Istenünk ki nem érdemelt kedvességét a gátlástalan viselkedés mentségévé [változtatták]” (Júd 4). Ezek a hűtlen keresztények nyilvánvalóan úgy gondolták, hogy nyugodtan vétkezhetnek, Jehova úgyis megbocsát nekik. Sőt, ami még rosszabb, a testvéreiket is megpróbálták rávenni, hogy ugyanilyen könnyelműen gondolkodjanak. Ma is igaz, hogy ha valaki hasonló magatartást tanúsít, „megvetéssel [bántalmazza] a ki nem érdemelt kedvesség szellemét” (Héb 10:29). Sátánnak sikerült elhitetnie néhány kereszténnyel, hogy visszaélhetnek Isten irgalmával, és büntetlenül vétkezhetnek. Persze Jehova kész megbocsátani nekünk, ha megbánjuk a vétkünket, de azt elvárja tőlünk, hogy küzdjünk a bűnös hajlamaink ellen. w16.07 3:16–17

Ha valaki törvényesen elválik, de nem szexuális erkölcstelenség miatt, akkor nem szabad az újraházasodásra. Természetesen a vétlen fél megbocsáthat a házasságtörő, ám bűnbánó házastársának, mint ahogy Hóseás próféta is megbocsátott a hűtlen feleségének, Gómernek. Jehova ugyanilyen irgalommal bánt a megtért izraelitákkal, miután a nemzet szellemi házasságtörést követett el (Hós 3:1–5). Megjegyzendő, hogy ha egy személy szexuális kapcsolatot létesít a házastársával, miután tudomására jutott, hogy megcsalta őt, ezzel a megbocsátása jelét adja, és többé nincs szentírási alap a válásra. Miután Jézus a mai napiszöveg szavait mondta, beszélt azokról, „akiknek megadatott”, hogy egyedülállóként éljenek. Hozzátette még: „Aki helyt tud adni ennek, adjon helyt neki” (Máté 19:10–12). Sokan úgy döntenek, hogy egyedül maradnak, hogy figyelemelterelődés nélkül tudják szolgálni Jehovát. Ezért mindenképpen dicséretet érdemelnek. w16.08 1:15–16

Mivel a fiatalok erejük teljében vannak, sok mindent meg tudnak valósítani Jehova szolgálatában (Péld 20:29). Néhányan közülük a Bételben segítenek Bibliák és más kiadványok előállításában. Sok fiatal a királyságtermek építésében és karbantartásában vesz részt. A természeti katasztrófák idején a fiatal testvérek támogatják a tapasztaltabbakat a segítségnyújtásban. Ezenkívül számos fiatal úttörő hirdeti a jó hírt elszigetelt vagy idegen nyelvű közösségekben. A zsoltáríró így énekelt: „akik Jehovát keresik, azok semmi jót sem nélkülöznek” (Zsolt 34:10). Jehova soha nem okoz csalódást azoknak, akik buzgón szolgálják őt. Mi is megízlelhetjük és láthatjuk a jóságát, ha minden tőlünk telhetőt megteszünk a szolgálatában. És ha teljes lelkünkből imádjuk őt, semmihez sem fogható boldogság lesz a jutalmunk. w16.08 3:5, 8

Jehova kész és képes is megerősíteni minket a szent szelleme által (1Krón 29:12). Létfontosságú igénybe vennünk a szelleme támogatását, hogy így bármilyen próbával meg tudjunk küzdeni, mellyel Sátán és a gonosz rendszere sújt minket (Zsolt 18:39; 1Kor 10:13). Hálásak lehetünk Isten Szaváért is, mely a szent szellem terméke. És gondoljunk a Biblián alapuló szellemi táplálékra, melyet hónapról hónapra megkapunk. A Zakariás 8:9, 13 szavai a jeruzsálemi templom újjáépítésekor hangzottak el, de nekünk is szólnak. Jehova azzal is megerősít minket, hogy oktatásról gondoskodik a gyülekezeti összejövetelek, a kongresszusok és a különböző iskolák által. Ezek olyan képzést nyújtanak, amely segít megfelelő indítékokat kifejleszteni, jó célokat kitűzni, és ellátni a keresztényi teendőinket (Zsolt 119:32). Minden tőled telhetőt megteszel, hogy erőt meríts ebből az oktatásból? w16.09 1:10–11

A mózesi törvény rámutatott, hogy Jehova elítéli az olyan ruházatot, amely alapján nem lehet világosan megkülönböztetni egymástól a férfiakat és a nőket. Az ilyen öltözködési stílus a mai divatirányzatokban is megjelenik (5Móz 22:5). Isten határozott útmutatásából világosan láthatjuk, hogy neki nem tetszenek az olyan ruhák, amelyekben egy férfi nőnek néz ki, egy nő pedig férfinak, vagy amelyek elmossák a különbséget a két nem között. Isten Szavában olyan alapelvek találhatók, amelyek segítenek nekünk, keresztényeknek jó döntéseket hozni az öltözködéssel kapcsolatban, bárhol, bármilyen kultúrában és éghajlaton éljünk is. Nincs szükségünk részletes listára az elfogadható és a kifogásolható öltözködési stílusokról. Ehelyett a bibliai alapelvekre támaszkodhatunk, amelyek teret engednek a személyes ízlésnek. w16.09 3:3–4

Figyeljük meg, milyen bátrak és őszinték voltak a Biblia írói. A legtöbb ókori író dicsérte a szülőföldjét, és előnyös színben tüntette fel az uralkodókat. Jehova prófétái azonban mindig igazat írtak, például beszámoltak a népük, sőt a királyaik hibáiról is (2Krón 16:9, 10; 24:18–22). És nem féltek beszélni arról sem, ha ők maguk vagy Isten más szolgái vétettek (2Sám 12:1–14). Sokakat meggyőzött a Biblia ihletettségéről, hogy tapasztalták a benne lévő alapelvek jó hatását (Zsolt 19:7–11). A bibliai alapelvek megvédenek minket a hamis vallásoktól és a babonáktól, amelyek sok embert rabságban tartanak (Zsolt 115:3–8). Ezek miatt az emberek gyakran a természetet tekintik istennek, és neki tulajdonítják azt a hatalmat, amely valójában Jehováé. Akik azt állítják, hogy nincs Isten, úgy gondolják, hogy a jövőnk teljesen a mi kezünkben van. Ám nem tudnak szebb jövőt garantálni (Zsolt 146:3, 4). w16.09 4:10–11

Boáz őszintén szívén viselte Ruth kiszolgáltatott helyzetét. Például azt javasolta neki, hogy legyen a szolgálóleányaival, hogy így a munkásai ne zaklathassák. Arról is gondoskodott, hogy kapjon elég vizet és élelmet, éppúgy, mint a béresei. Továbbá nem beszélt lekezelően ezzel a szegény, moábita nővel, hanem bátorította őt (Ruth 2:8–10, 13, 14). Nemcsak az tett rá mély benyomást, hogy Ruth milyen önzetlenül szereti az anyósát, Naomit, hanem az is, hogy Jehova imádója lett. Boáz kedvességében valójában Jehova odaadó szeretete nyilvánult meg ez iránt a nő iránt, aki Izrael Istenének szárnyai alatt keresett oltalmat (Ruth 2:12, 20; Péld 19:17). Ehhez hasonlóan, ha mi is kedvesen bánunk mindenfajta emberrel, segíthetünk nekik megismerni az igazságot és Jehova nagy szeretetét (1Tim 2:3, 4). w16.10 1:10–12

Mi is kiönthetjük a szívünket Jehovának. Bízhatunk benne, hogy meghallgat minket, és erőt ad, hogy örömmel ki tudjunk tartani. Amikor pedig válaszol az imáinkra, erősebb lesz a hitünk (1Ján 5:14, 15). Mivel a hit a szent szellem gyümölcsének egyik vonása, állandóan kérnünk kell Isten szellemét, ahogy erre Jézus is buzdított minket (Luk 11:9, 13). Az imáinkban ne csak személyes kérésekkel forduljunk Jehovához. Mindennap dicsérhetjük Istenünket, és hálát adhatunk neki a csodás tetteiért, melyek „számosabbak, semhogy [elmondhatnánk]” (Zsolt 40:5). Az imáinkból továbbá annak is érződnie kell, hogy elménkben tartjuk „a rabbilincsekben levőket, mintha velük együtt meg [lennénk] kötözve”. Imádkozzunk a világ különböző részein élő testvéreinkért is, különösen azokért, „akik vállalják [köztünk] a vezetést”. Mennyire megindító látni, hogy Jehova válaszol ezekre az imákra! (Héb 13:3, 7). w16.10 3:8–9

Jehova modern kori népe kimutatja, hogy hisz az égben felállított királyságban. Ennek eredményeként több mint nyolcmillió hittársunkkal együtt egy jelképes paradicsomban élhetünk. Ez a világméretű testvériség bőségesen megtermi Isten szellemének a gyümölcsét (Gal 5:22, 23). Kézzelfogható bizonyítékát adják annak, hogy van hitük, és szeretik egymást. Mindez azonban nem a mi érdemünk, hanem Istenünké. Ez a figyelemre méltó egység „dicsőségül lesz. . . Jehovának, időtlen időkig tartó jelül, amely nem vágatik ki” (Ézs 55:13). A jelképes paradicsomunk tovább fog növekedni és erősödni, míg az egész föld meg nem telik tökéletes, igazságos és boldog emberekkel, akik örökké dicsérik Jehova nevét. Mutassuk hát ki a tetteinkkel továbbra is, hogy hiszünk Jehova ígéreteiben! w16.10 4:18–19

Jól tesszük, ha követjük a vének irányítását. Gondoljunk például Pál szavaira, mely azokról a keresztényekről szólt, akik rendetlenül viselkedtek a gyülekezetben, és olyasmibe ártották magukat, ami nem tartozott rájuk. A vének nyilvánvalóan már adtak nekik tanácsot, de ők nem fogadták meg. Hogyan kellett a gyülekezetnek viszonyulnia egy ilyen testvérhez? Pál ezt írta: „jegyezzétek meg őt, [és] szakítsátok meg vele a társas érintkezést”. De kiegyensúlyozottan arra figyelmeztetett, hogy ne tekintsék őt ellenségnek (2Tessz 3:11–15). Napjainkban előfordul, hogy a vének tartanak egy figyelmeztető előadást, ha valakinek a viselkedése rossz fényt vet a gyülekezetre, mert például egy nem Tanú férfival vagy nővel ismerkedik (1Kor 7:39). Hogyan reagálsz, amikor elhangzik egy ilyen előadás? Ha tudod, hogy kiről van szó, megfogadod azt a tanácsot, hogy ne töltsd vele a szabadidőd? A határozottságoddal igazából a törődésedet fejezed ki, ami arra indíthatja őt, hogy hagyjon fel a helytelen viselkedéssel. w16.11 2:13

I. sz. 33 pünkösdjén több ezer zsidó és prozelita lett felkenve szent szellemmel. A keresztényeknek ez az új csoportja „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, különleges tulajdonnak szánt nép” lett (1Pét 2:9, 10). Az apostolok figyeltek rá, hogy megvédjék a gyülekezeteket a káros hatásoktól. Később azonban, különösen az apostolok halála után, olyan férfiak kezdtek tanítani, akik „kiforgatott dolgokat [beszéltek], hogy maguk után vonják a tanítványokat” (2Tessz 2:6–8). Sokan közülük vezető szerepet töltöttek be a gyülekezetben vénként, később pedig „püspökként”. Kialakult a papság, noha Jézus ezt mondta a követőinek: „mind testvérek vagytok” (Máté 23:8). Befolyással bíró férfiak, akik Arisztotelész és Platón filozófiájának megszállottjai voltak, hamis vallásos tanításokat kezdtek terjeszteni az Isten Szavában található igazság helyett. w16.11 4:8

Mielőtt keresztények lettünk, gyakran vétkeztünk, és talán fel sem ismertük, hogy Isten szemében mennyire helytelen, amit teszünk. „A tisztátalanság és törvénytelenség rabszolgáiként” éltünk. Úgy is mondhatnánk, hogy „a bűn rabszolgái” voltunk (Róma 6:19, 20). Aztán megismertük az igazságot a Bibliából, változtattunk az életmódunkon, átadtuk magunkat Istennek és megkeresztelkedtünk. Megszabadultunk a bűntől, és „az igazságosság rabszolgái” lettünk (Róma 6:17, 18). Ha továbbra is a bűnös testi hajlamainkat követjük, akkor engedjük, hogy a bűn uralkodjon rajtunk. Mivel mi döntjük el, hogy ezt hagyjuk-e, vagy ellenállunk neki, az a kérdés, hogy mit szeretnénk a szívünk mélyén. Gondolkozzunk el: „Hagyom, hogy időnként a gyarló vágyaim és gondolataim bűnös útra vigyenek, vagy valóban meghaltam a bűnnek?” Ez nagyban attól függ, hogy mennyire vagyunk hálásak Isten ki nem érdemelt kedvességéért, amelyet a bűneink megbocsátása által mutatott ki. w16.12 1:11–12

A békénkhez az is hozzájárul, hogy igyekszünk békés kapcsolatot ápolni a családunk és a gyülekezetünk tagjaival. Tisztában vagyunk vele, hogy senki sem tökéletes, és ezért időnként vannak nézeteltéréseink. De ilyenkor megfogadjuk Jézus tanácsát: „békülj ki a testvéreddel” (Máté 5:24). Megkönnyíti a helyzetünket, ha észben tartjuk, hogy mindannyian „a békét adó Isten” szolgái vagyunk (Róma 15:33; 16:20). Ha szellemi gondolkodásúak vagyunk, a Teremtőnkkel is békében lehetünk, és ez a kapcsolat felbecsülhetetlenül értékes számunkra. Amit Ézsaiás feljegyzett Jehováról, az már az ő napjaiban is igaz volt, és ma is az: „A jól megerősített jellemet megőrzöd tartós békében, mert beléd veti az ember a bizalmát” (Ézs 26:3; Róma 5:1). w16.12 2:5, 18–19

Jehova még Sátán gonosz rendszerének ezekben a sötét, utolsó napjaiban is megáldja a népét. Gondoskodik róla, hogy az imádói soha nem látott bőségnek örvendjenek a szellemi paradicsomukban (Ézs 54:13). Jézus ígéretének megfelelően Jehova már most megjutalmaz minket azáltal, hogy egy szerető, nemzetközi testvériséghez tartozhatunk (Márk 10:29, 30). Ezenkívül azok, akik komoly igyekezettel keresik Istent, olyan kivételes áldásokban részesülnek, mint a belső béke, a megelégedettség és a boldogság (Fil 4:5–7). Biztos lehetsz benne, hogy „miután [megcselekedted] az Isten akaratát, [megkapod] az ígéret beteljesedését” (Héb 10:35, 36). Erősítsük hát továbbra is a hitünket, és szolgáljuk egész lélekkel Jehovát annak tudatában, hogy meg fogjuk tőle kapni a megfelelő jutalmat (Kol 3:23, 24). w16.12 4:17, 20

Mondhatjuk-e magunkat igazán szabadnak, ha a szabad akaratunk korlátok közt van? Igen, mindenképpen. Ha belegondolunk, a korlátok a védelmünket szolgálhatják. Tegyük fel például, hogy úgy döntünk, elutazunk egy távoli városba. De vajon biztonságban éreznénk magunkat, ha nem lennének közlekedési szabályok, és mindenki maga döntené el, hogy milyen sebességgel megy, vagy az útnak melyik felét használja? Természetesen nem. Korlátozásokra szükség van ahhoz, hogy mindenki élvezhesse az igazi szabadsággal járó előnyöket. Ádám története rávilágít, hogy érdemes úgy élni a szabad akaratunkkal, hogy közben tiszteletben tartjuk a Jehova által felállított korlátokat. Ő úgy döntött, hogy átlépi az Isten által felállított korlátokat, és eszik a tiltott gyümölcsből. Mivel ilyen csúnyán visszaélt a szabad akaratával, a leszármazottai sok-sok szenvedést éltek át az elkövetkező évezredekben (Róma 5:12). Látva a döntése következményeit, mi használjuk felelősséggel a szabadságunkat, és tartsuk tiszteletben Jehova korlátozásait. w17.01 2:6, 8

Ha imával kísérve és reálisan mérlegeljük a tényeket, mielőtt elfogadnánk egy új megbízatást, akkor nem fogunk olyasmit elvállalni, ami meghaladná a képességeinket vagy a lehetőségeinket. A szerénység ilyenkor azt diktálhatja, hogy nemet mondjunk. Mindamellett Gedeon példája emlékeztet minket, hogy Jehova vezetése és áldása nélkül képtelenek lennénk elvégezni egy új feladatot. Elvégre arra kapunk ösztönzést, hogy szerényen járjunk Istenünkkel (Mik 6:8). Ezért ha elvállalunk egy új megbízatást, mindig vegyük figyelembe az útmutatást, amelyet Jehova a Szaván és a szervezetén keresztül ad nekünk. Meg kell tanulnunk bizonytalan lépteinket Istenünk biztos vezetéséhez igazítani. Sose feledjük, hogy nem a saját képességeink tesznek „naggyá” minket, hanem Jehova alázatossága (Zsolt 18:35). Tehát ha szerényen járunk Istenünkkel, az megóv minket attól, hogy túl sokat, vagy éppen túl keveset gondoljunk magunkról. w17.01 3:17–18

Jézus tudta, hogy a földi szolgálata véget fog érni, és hogy mások folytatják majd a munkáját. Habár a tanítványai tökéletlenek voltak, bízott bennük, és azt mondta nekik, hogy nagyobb dolgokat visznek majd véghez, mint ő (Ján 14:12). Alapos képzést adott nekik, ők pedig az egész akkor ismert világban elterjesztették a jó hírt (Kol 1:23). Jézus az áldozati halála után égi életre támadt fel, ahol további feladatokat kapott, és nagyobb hatalmat „minden kormányzatnál, hatalomnál, erőnél, felsőbbségnél” (Ef 1:19–21). Ha még Armageddon előtt hűségben meghalunk, egy igazságos új világban támadhatunk majd fel, ahol bőven lesz örömet adó munka. De már most is mindannyian részt vehetünk abban a létfontosságú munkában, hogy hirdetjük a jó hírt, és tanítványokat képzünk. Akár fiatalok, akár idősek vagyunk, legyen hát bőven tennivalónk „az Úr munkájában”! w17.01 5:17–18

Jézus örökre kifizette a váltságot (Héb 9:24–26). Áldozata eltörli az Ádámtól örökölt átkot, és lehetővé teszi, hogy megszabaduljunk Sátán világának a fogságából és a haláltól való félelemtől (Héb 2:14, 15). Isten ígéreteiben teljesen megbízhatunk. Ahogyan a természeti törvényei nem változnak, úgy ő maga sem változik. Soha nem okoz nekünk csalódást. Jehova sokkal többet ad nekünk, mint az élet ajándékát: a szeretetét. „Megismertük és elhittük azt a szeretetet, amelyet az Isten érez irántunk. Az Isten szeretet” (1Ján 4:16). Minden ember visszatükrözi majd az ő szeretetét, amikor az egész föld gyönyörű paradicsom lesz. Dicsérjük hát Jehovát a hűséges égi teremtményeivel együtt a következő szavakkal: „Az áldás, dicsőség, bölcsesség, hálaadás, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünké legyen örökkön-örökké! Ámen” (Jel 7:12). w17.02 2:16–17

Az Őrtorony 1973. június 1-jei száma (magyarul 1974. november 1-jei szám) feltette a kérdést: „Alkalmasak-e. . . az alámerítésre azok, akik nem képesek abbahagyni a dohányzást?” A válasz így szólt: „A bibliai bizonyítékok arra a végkövetkeztetésre vezetnek, hogy nem alkalmasak rá.” A cikk több bibliaversre is utalt, majd kifejtette, hogy miért kell kiközösíteni a megbánást nem tanúsító dohányosokat (1Kor 5:7). Ezt írta: „Ezek [az intézkedések] azonban nem jelentenek önkényes, diktatórikus erőfeszítéseket. A szigorúság valójában Istentől ered, aki az ő írott Igéje által fejezi ki magát.” Egy nemrégiben megjelent könyv, mely az Egyesült Államokban működő vallásokról szól, megállapítja: „A keresztény vezetők rendszeresen módosítják a tanításaikat, hogy azok összhangban legyenek a híveik és a szélesebb társadalom által elfogadott nézetekkel.” Van-e még egy olyan vallásszervezet, amely kész teljes mértékben elfogadni Isten Szavának az irányítását, még akkor is, ha ez a tagjai egy részének komoly nehézséget jelent? w17.02 4:15

A vének alázatos szellemi pásztorokként szolgálnak, és ezért nem szeretnék, ha hírességként bánnánk velük. Teljesen másak, mint a mai vallási vezetők többsége, vagy mint azok, akikről Jézus ezt mondta az első században: „Kedvelik a főhelyet a vacsorákon, az elöl levő ülőhelyeket a zsinagógákban, az üdvözléseket a piactereken” (Máté 23:6, 7). A keresztény pásztorok alázatosan eleget tesznek Jézus szavainak: „Titeket . . . ne hívjanak rabbinak, mert e g y a ti tanítótok, ti pedig mind testvérek vagytok. Ezenkívül senkit se hívjatok atyátoknak a földön, mert e g y a ti Atyátok, az égi. »Vezetőnek« se hívjanak benneteket, mert e g y a Vezetőtök, a Krisztus. Hanem aki a legnagyobb köztetek, az legyen a szolgátok” (Máté 23:8–11). Nem csoda, hogy a véneket szerte a világon szeretik, megbecsülik és tisztelik a hittársaik. w17.03 1:14–15

Egy jó döntés szilárd, szentírási alapokon nyugszik, de mindenkinek magának kell döntéseket hoznia. A döntési felelősségünket nem ruházhatjuk át másra. Tanuljuk meg, hogy Isten mit tart helyesnek, és aztán aszerint hozzunk döntéseket. Hogyan fordulhat elő, hogy átadjuk másoknak a döntési jogunkat? Úgy, ha engedünk a környezetünk nyomásának, és rossz döntést hozunk (Péld 1:10, 15). De bárhogyan próbálnak is befolyásolni minket, nekünk mindig hallgatnunk kell a Biblia alapján képzett lelkiismeretünkre. Ha engedjük, hogy mások döntsenek helyettünk, igazából úgy döntünk, hogy „egy úton” járunk velük, vagyis követjük őket. Igen, ez is egy döntés, de nagyon szomorú következményekkel járhat. Pál apostol nyíltan figyelmeztette a galáciai keresztényeket arra, hogy ne engedjék, hogy mások döntsenek helyettük (Gal 4:17). Néhányan azért akarták irányítani a testvéreiket, hogy eltávolítsák őket az apostoloktól. w17.03 2:8–10

Jósiás buzgón cselekedte Isten akaratát. A fiatalok hozzá hasonlóan jól teszik, ha minél hamarabb keresni kezdik Jehovát. Elképzelhető, hogy Manassé király, aki megbánta a bűneit, beszélt Jósiásnak Isten irgalmáról. Ha fiatal vagy, kérd meg az időseket a családodban és a gyülekezetben, hogy meséljenek arról, miként tapasztalták Jehova jóságát. És gondolj arra is, hogy milyen nagy hatással voltak Jósiásra az Írások. Ha te is olvasod Isten Szavát, az biztosan tettekre fog indítani, így boldogabb leszel, közelebb kerülsz Istenhez, és arra érzel majd késztetést, hogy másoknak is segíts megismerni őt (2Krón 34:18, 19). A Biblia tanulmányozása azt is felszínre hozhatja, hogy hogyan fejlődhetnél Isten szolgálatában. Tegyél meg minden tőled telhetőt, hogy változtass, amin kell, ahogy Jósiás is tette. w17.03 3:18–19