Szeptember

A Bibliában a kitartás nem pusztán annyit jelent, hogy valaki elviseli a próbákat vagy a csapásokat. A próbákkal kapcsolatos gondolatainkat és érzéseinket is magában foglalja. Egy kitartó személy bátor, állhatatos és türelmes. Egy forrásmű szerint a kitartás „az a szellem, amely nem egyszerűen beletörődéssel, hanem izzó reménységgel tud elviselni dolgokat. . . Az a tulajdonság, amely hozzásegíti az embert, hogy a viharos széllel szemben is talpon maradjon. Az az erény, amely a legkeményebb megpróbáltatást is dicsőséggé változtathatja, mert a gyötrelmen túl ott látja a célt.” A keresztényeket a szeretet ösztönzi kitartásra (1Kor 13:4, 7). A Jehova iránti szeretetünk arra indít, hogy bármit kibírjunk, amit ő megenged (Luk 22:41, 42). A testvéreink iránti szeretetünk segít, hogy elviseljük a hibáikat (1Pét 4:8). És mivel szeretjük a házastársunkat, kiálljuk a nyomorúságot, amely még a boldog házasságokban is előfordul, és igyekszünk erősíteni a kapcsolatunkat (1Kor 7:28). w16.04 2:3–4

A „valaminek szenteli magát” kifejezés görög megfelelője arra utal, hogy egy ember nagy erőfeszítések árán kitart valaminek a cselekvésében. A keresztényeknek nem volt könnyű eljárni az összejövetelekre, hiszen római uralom alatt éltek, és a zsidó vallási vezetők üldözték őket. Ennek ellenére kitartottak. Jehova sok modern kori szolgája is kimutatja, hogy nagyra értékeli az összejöveteleket. George Gangas, aki több mint 22 évig szolgált a vezetőtestületben, egyszer ezt mondta: „Számomra a testvérekkel való találkozás az öröm és a buzdítás egyik legnagyobb forrása az életben. Az elmém és a szívem mindig azt diktálja, hogy menjek el az összejövetelre.” Te is nagyra értékeled azokat az alkalmakat, amikor összejövünk Jehovát imádni? Ha igen, akkor határozd el, hogy továbbra is minden tőled telhetőt meg fogsz tenni, hogy rendszeresen részt vegyél az összejöveteleken. Így bizonyíthatod, hogy te is úgy érzel, ahogyan Dávid király: „Jehova, szeretem a te házad hajlékát” (Zsolt 26:8). w16.04 3:16–18

Tegyük fel, hogy tudomásodra jut, hogy valami olyasmit mondtál vagy tettél, amivel megsértettél egy testvért. Mit tegyél ilyenkor? Beszélj vele, és tartsd szem előtt a célodat. Ne próbáld áthárítani a felelősséget, hanem ismerd el, hogy hibáztál, és igyekezz kibékülni vele. Az a legfontosabb, hogy békében legyünk a testvéreinkkel. Gondolj Ábrahám és az unokaöccse, Lót történetére. Mindkét férfinak voltak jószágai, és a pásztoraik összevesztek, feltehetően a legelők miatt. Mivel Ábrahám nagyon szerette volna elsimítani az ellentétet, felajánlotta Lótnak, hogy ő válasszon először területet a háznépének (1Móz 13:1, 2, 5–9). Milyen jó példa nekünk Ábrahám! A béke fontosabb volt neki, mint a saját érdekei. Vajon kárára volt a nagylelkűsége? Egyáltalán nem. Közvetlenül ez után az eset után Jehova gazdag áldásokat ígért Ábrahámnak (1Móz 13:14–17). Isten soha nem engedi, hogy a szolgáit maradandó veszteség érje azért, mert alkalmazzák a bibliai alapelveket, és szeretettel oldják meg a nézeteltéréseket. w16.05 1:11–12

Jehova számos konkrét parancsot adott nekünk írott Szavában. Például tiltja a nemi erkölcstelenséget, a bálványimádást, a lopást és a részegséget (1Kor 6:9, 10). Isten Fia, Jézus Krisztus pedig ezt a kihívást jelentő és egyben izgalmas utasítást adta: „Menjetek. . ., és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden napon a világrendszer befejezéséig” (Máté 28:19, 20). Az Istentől kapott törvények és utasítások a javunkat szolgálják. Ha eleget teszünk nekik, az növeli az önbecsülésünket, jót tesz az egészségünknek, és hozzájárul ahhoz, hogy boldog legyen a családunk. És ami még fontosabb, Jehova tetszését és áldását élvezhetjük, ha lelkiismeretesen eleget teszünk a parancsainak, köztük annak is, amelyik a prédikálásra szólít fel. w16.05 3:1

Ha engedjük, hogy Isten a szent szellemével vezessen minket, és elsajátítjuk a Szavából megismert gondolkodásmódját, egyre inkább úgy fogunk beszélni és cselekedni, ahogy az neki tetszik (Luk 11:13; Gal 5:22, 23). Ennek ellenére továbbra is ébernek kell lennünk, hogy ne adjunk teret a bűnös hajlamainknak (Péld 4:23). Ha úgy érzed, hogy csak lassacskán sikerül csiszolnod néhány jellemvonásodon, ne feledd, hogy ehhez időre van szükség. A keresztényi tulajdonságok kifejlesztése egy állandó folyamat. Türelmesnek kell lennünk, miközben arra törekszünk, hogy a Biblia jellemformáló hatása meglátsszon az életünkön. Eleinte talán minden akaraterőnkre szükség van, hogy a Szentírással összhangban azt tegyük, ami helyes. Ám ahogy a gondolkodásmódunk idővel egyre jobban igazodik Jehováéhoz, egyre könnyebbnek találjuk majd, hogy Istennek tetszően cselekedjünk, sőt ez lesz a természetes (Zsolt 37:31; Péld 23:12; Gal 5:16, 17). w16.05 4:14, 16

Jehova napjainkban elsősorban a Szava, a szent szelleme és a keresztény gyülekezet által formálja a szolgáit. Isten Szava akkor tud hatással lenni ránk, ha céltudatosan olvassuk, elmélkedünk rajta, és ha az alkalmazásához kérjük Jehova segítségét. Dávid ezt írta: „Rád emlékezve fekvőhelyemen, rólad elmélkedem az éjjeli őrségek idején” (Zsolt 63:6). Egy másik zsoltárban pedig így fogalmazott: „Áldom Jehovát, aki tanáccsal látott el. Igen, éjjelente helyreigazítottak engem veséim” (Zsolt 16:7). Dávid tehát elmélkedett Jehova tanácsain, és engedte, hogy azok formálják a legmélyebb érzéseit és gondolatait, még ha nagyon határozott volt is a helyreigazítás (2Sám 12:1–13). Milyen jó példa nekünk Dávid az alázatban és az engedelmességben! Te is elmélkedsz Isten Szaván, és engeded, hogy a legbensőbb énedig hatoljon? Tudnál ebben fejlődni? (Zsolt 1:3). w16.06 1:11

Jó, ha észben tartjuk, hogy mindannyian mintegy 6000 évnyi távolságra vagyunk a tökéletességtől. A tökéletlen emberek pedig hajlamosak hibázni. Ezért hát nem lenne jó túl sokat elvárni a testvéreinktől. Máskülönben a hibáik miatt elveszíthetnénk az abból fakadó örömünket, hogy Isten népéhez tartozhatunk ezekben az utolsó napokban. Az pedig még rosszabb lenne, ha megbotránkoznánk mások vétségei miatt, és elhagynánk Jehova szervezetét. Ha így tennénk, nemcsak azt a kiváltságunkat veszítenénk el, hogy szolgálhatjuk Istent, hanem a paradicsomi élet reménységét is. Segít megőrizni az örömünket és a reménységünket, ha észben tartjuk Jehova vigasztaló ígéretét: „íme, új egeket és új földet teremtek, és a korábbi dolgok észbe sem jutnak, és fel sem ötlenek senkinek a szívében” (Ézs 65:17; 2Pét 3:13). Ne engedjük, hogy mások hibái miatt lemaradjunk ezekről az áldásokról! w16.06 4:13–14

Az „egy” jelentheti azt is, hogy valaki következetes a céljaiban és a tetteiben. Jehova Isten sohasem szeszélyes vagy kiszámíthatatlan. Inkább az jellemzi, hogy hűséges, következetes, és állja a szavát. Például megígérte Ábrahámnak, hogy az utódai öröklik majd az ígéret földjét, és hatalmas tetteket hajtott végre, hogy ez megvalósuljon. És bár eltelt 430 év, Jehova szándéka semmit sem változott (1Móz 12:1, 2, 7; 2Móz 12:40, 41). Évszázadokkal később, amikor Jehova úgy beszélt az izraelitákról, mint a tanúiról, ezt mondta nekik: „én ugyanaz vagyok. Előttem Isten nem formáltatott, és utánam sem lett egy sem.” Majd hangsúlyozva, hogy sohasem változik a szándéka, hozzátette: „Én mindenkor ugyanaz vagyok” (Ézs 43:10, 13; 44:6; 48:12). Ahogyan az izraelitáknak, nekünk is hatalmas kiváltság, hogy szolgálhatjuk Jehovát, aki mindig következetesen jár el (Mal 3:6; Jak 1:17). w16.06 3:6–7

A legtöbb országban ma is vannak úgynevezett őrállók. Határőrök vagy csúcstechnológiájú berendezések figyelik a külső behatolókat, és az olyan ellenségeket, akik a nemzet biztonságát fenyegethetik. De az ilyen „őrállók” csak az emberektől vagy az ember alkotta kormányzatoktól jövő veszélyeket látják. Nem tudnak Isten égi királyságáról, melyet Krisztus irányít, és arról, hogy ez a kormányzat hamarosan végrehajtja a nemzetek ellen szóló ítéletet (Ézs 9:6, 7; 56:10; Dán 2:44). Mi viszont készen fogunk állni, ha szellemileg éberek maradunk, bármikor jöjjön is el ez az ítélet (Zsolt 130:6). Minél közelebb vagyunk ennek a rendszernek a végéhez, annál nehezebb ébernek maradnunk. Milyen szomorú lenne, ha nem virrasztanánk kitartóan! w16.07 2:2, 9–10

Pál nagyon jól tudta, hogy egyáltalán nem szolgált rá Isten irgalmára, hiszen korábban üldözte a keresztényeket. Az élete vége felé ezt írta a szolgatársának, Timóteusznak: „Hálás vagyok Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki erőt adott nekem, mert hűnek tekintett azáltal, hogy kijelölt egy szolgálatra” (1Tim 1:12–14). Milyen szolgálatról beszélt Pál? Kifejtette, amikor ezt mondta az efézusi gyülekezet véneinek: „nem tulajdonítok semmi fontosságot a lelkemnek, mintha drága volna nekem, csak hogy befejezhessem pályafutásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól kaptam, vagyis hogy alaposan tanúskodjak az Isten ki nem érdemelt kedvességének jó híre mellett” (Csel 20:24). Pál buzgón végezte a szolgálatát, és ezzel kiváló példát mutatott a mai keresztényeknek. Az ő esetében Isten ki nem érdemelt kedvessége valóban „nem bizonyult hiábavalónak”. w16.07 4:1–3

Jehova mindig támogatja a hűséges szolgáit, bár talán megengedi, hogy egy ideig várjanak egy kiváltságra vagy a körülmények kedvező alakulására. Ábrahámnak például megígérte, hogy fia születik, de a patriarchának hitre és türelemre volt szüksége (Héb 6:12–15). Jóllehet évekig kellett várnia Izsák születésére, nem csüggedt el, és Jehova végül állta a szavát (1Móz 15:3, 4; 21:5). Sokszor nehéz lehet várni (Péld 13:12). Ha a csalódásainkon töprengünk, az könnyen elveheti a kedvünket. Használjuk inkább arra az időnket, hogy fejlődjünk mint keresztények. Ha olvassuk Isten Szavát, és elmélkedünk rajta, bölcsességre, éleslátásra, jó ítélőképességre, ismeretre, gondolkodóképességre és józanságra tehetünk szert. Ez pedig befolyásolja egyebek közt a kikapcsolódásunkat, az öltözködésünket, a pénzbeosztásunkat és a másokkal ápolt kapcsolatunkat. Ha alkalmazzuk, amit a Bibliából tanulunk, Jehovának tetsző döntéseket tudunk hozni a mindennapokban. w16.08 3:9–11

Jehova segített az izraelitáknak legyőzni az amálekitákat és az etiópokat, valamint erőt adott Nehémiásnak és a társainak az újjáépítési munkákhoz. Isten minket is megerősít, hogy tudjuk végezni a prédikálómunkát, még ha az emberek ellenségesek vagy közönyösek is, vagy ha különféle aggodalmakkal küzdünk (1Pét 5:10). Nem várjuk, hogy Jehova csodát tegyen értünk, inkább megtesszük a magunk részét: naponta olvassuk a Szavát, felkészülünk az összejövetelekre és részt veszünk azokon, rendszeres családi és személyes tanulmányozás által tápláljuk az elménket és a szívünket, és imában mindig Jehovára támaszkodunk. Sose engedjük, hogy más tevékenységek vagy célok megakadályozzák, hogy erőt és bátorságot nyerjünk Jehovától. Ha úgy érzed, hogy bármelyik területen „lelankadt a kezed”, kérj segítséget Istentől. Meglátod majd, hogy a szelleme által hogyan ad neked erőt, hogy akarj is, és cselekedj is. w16.09 1:12

Pál apostol az egyedülállóságot ajánlotta, de a napiszöveg szavait is ő mondta. Még ezt is hozzátette: „ha nincs önuralmuk, kössenek házasságot, mert jobb házasságot kötni, mint szenvedélytől lángolni.” Ha valaki a házasságkötés mellett dönt, az segíthet neki elkerülni, hogy az erős testi vágyai miatt önkielégítést gyakoroljon, vagy szexuális erkölcstelenséget kövessen el. Ugyanakkor az életkort is figyelembe kell venni, mivel az apostol ezt tanácsolta: „ha valaki úgy gondolja, hogy helytelenül jár el a szüzességével szemben – ha az túl van már a fiatalkor virágzásán, és így kell történnie –, tegye meg, amit akar, nem vétkezik. Kössenek házasságot” (1Kor 7:9, 36; 1Tim 4:1–3). Egyetlen fiatalt sem kell házasságkötésre buzdítani amiatt, hogy ilyenkor fokozottan jelentkeznek a testi vágyak. Lehet, hogy még nem elég érett arra, hogy vállalja a házassággal járó kötelezettségeket. w16.08 1:17

Sok ember az alapján formál véleményt rólunk, „amit a szeme lát” (1Sám 16:7). Isten szolgáiként ezért tisztában vagyunk vele, hogy nem csupán az a kérdés, hogy nekünk mi tetszik, vagy mi kényelmes. Az Isten Szavából megismert alapelvek miatt nem hordunk testhez simuló, túl sokat láttató vagy kihívó ruhákat. Semmiképpen sem veszünk fel olyan ruhadarabokat, amelyek nem takarják megfelelően vagy kiemelik az intim testrészeinket. Nem lenne jó, ha bárki zavarba jönne, amikor ránk néz, vagy ha el kellene fordítania a tekintetét. Ha tiszta, rendezett, szerény az öltözetünk, és ápoltak vagyunk, nagyobb valószínűséggel tisztelnek majd minket az emberek, és kíváncsiak lesznek arra, hogy milyen Istent imádunk. Ezenkívül jó fényt vethetünk az általunk képviselt szervezetre. Mindez pedig azt eredményezheti, hogy mások szívesebben meghallgatják az életmentő üzenetünket. w16.09 3:5–6

Ne feltételezd, hogy tudod, miben hisz a másik. Néhányan azt mondják, hogy az evolúcióban hisznek, de közben úgy érzik, hogy van Isten. Azt gondolják, hogy Isten az evolúció által hozta létre a különféle fajokat. Mások szerint biztosan nem tanítanák az iskolában az evolúciót, ha nem lenne igaz, ezért ők is elfogadják. És vannak, akik azért nem hisznek már Istenben, mert csalódtak a vallásokban. Ezért ha valakivel az élet eredetéről beszélgetsz, az a legjobb, ha először kérdéseket teszel fel neki. Tudd meg, hogy miben hisz. Ha észszerű vagy, és odafigyelsz rá, ő is szívesebben meg fog hallgatni. Ha az, akivel beszélgetsz, nem érti, hogy miért hiszel Istenben, kérd meg, hogy mondja el, szerinte hogyan kezdődött az élet egy teremtő nélkül. A legelső élőlénynek képesnek kellett lennie a szaporodásra ahhoz, hogy a faja fennmaradjon. Egy kémiaprofesszor ezt mondta: „Bámulatba ejtő, mennyire bonyolult még a legegyszerűbb életforma is.” w16.09 4:12–13

Nem tudhatjuk biztosan, hogy kikre gondolt Pál, de például Nábótot és Zakariást halálra kövezték amiatt, hogy engedelmesen Isten akaratát tették (1Kir 21:3, 15; 2Krón 24:20, 21). Dánielnek és a társainak is lett volna alkalmuk elfogadni egyfajta „szabadítást”, ha feladják a feddhetetlenségüket. De ők hittek Isten hatalmában, és így mondhatni, „oroszlánok száját tömték be”, és „feltartóztatták a tűz erejét” (Héb 11:33, 34; Dán 3:16–18, 20, 28; 6:13, 16, 21–23). Mikája és Jeremiás próféta csúfolódást és börtönt állt ki a hitéért. Illésnek és másoknak pedig „pusztaságokban, hegyekben, barlangokban és a föld üregeiben” kellett bolyonganiuk. Mindannyian kitartottak, mert „a remélt dolgok biztosítékon alapuló várása” erőt adott nekik (Héb 11:1, 36–38; 1Kir 18:13; 22:24–27; Jer 20:1, 2; 28:10, 11; 32:2). w16.10 3:10–11

Kifejezhetjük a kedvességünket a külföldiek iránt, ha szeretettel üdvözöljük őket a királyságteremben. Talán megfigyeltük már, hogy akik nemrég érkeztek egy másik országból, sokszor félénkek és visszahúzódóak. A neveltetésük vagy a társadalmi helyzetük miatt alacsonyabb rendűnek érezhetik magukat. Ezért nekünk kell megtennünk az első lépést. Őszintén érdeklődjünk irántuk. A JW Language alkalmazás segítségével megtanulhatnánk üdvözölni őket az anyanyelvükön (Fil 2:4). Lehet, hogy zavarban vagy, ha egy más kultúrájú személlyel kell beszélgetned. Ilyenkor segíthet, ha mesélsz magadról valamit. Így felfedezheted, hogy sokkal több közös van bennetek, mint gondoltad volna, és a képzelt vagy valós különbségek nem is olyan jelentősek. Azt is láthatod, hogy minden kultúrának vannak előnyei és hátrányai. w16.10 1:13–14

Ha alkalmazzuk Isten Szavának az útmutatását, hozzájárulhatunk a gyülekezetünk tisztaságához. Gondoljunk csak vissza arra, mi történt az ókori Korintuszban. Pál buzgón prédikált ebben a városban, és nagyon szerette az ott élő testvéreket (1Kor 1:1, 2). Mennyire feldúlhatta, amikor arról értesült, hogy megtűrik a szexuális erkölcstelenséget a gyülekezetben! Arra utasította a véneket, hogy adják át Sátánnak, vagyis közösítsék ki az erkölcstelen férfit. Meg kellett szabadulniuk a „kovásztól”, hogy a gyülekezet tiszta maradhasson (1Kor 5:5–7, 12). Ha a vének kiközösítenek valakit, aki nem tanúsít megbánást, és mi támogatjuk a döntésüket, azzal segítünk megőrizni a gyülekezet tisztaságát. Lehetséges, hogy így az érintett személy megbánja, amit tett, és törekedni fog rá, hogy Jehova megbocsásson neki. w16.11 2:14

A buzdítás jó hatással van ránk. Rubén ezt mondja: „Évek óta az értéktelenség érzésével küzdök. Egyszer egy vén, akivel együtt prédikáltam, észrevette, hogy rossz napom van. Együttérzően meghallgatott, amikor elmondtam az érzéseimet, aztán emlékeztetett arra, hogy mennyi jót teszek. Idézte Jézus szavait, hogy sok verébnél többet érünk. Gyakran eszembe jut ez a bibliavers, és mindig megérint. A vén kedves szavai nagyon sokat jelentettek” (Máté 10:31). Nem meglepő, hogy a Biblia hangsúlyozza, mennyire fontos rendszeresen buzdítanunk egymást. Pál apostol ezt írta a héber keresztényeknek: „buzdítsátok egymást minden napon. . ., nehogy bármelyikőtök is megkeményedjen a bűn megtévesztő hatalma által” (Héb 3:13). Ha tapasztaltad már, hogy mások bátorító szavai jobb kedvre derítettek, akkor biztosan átérzed, hogy mennyire fontos ez a tanács. w16.11 1:2–3

I. sz. 313-ban a „kereszténység” hivatalos elismerést kapott a pogány római császártól, Konstantintól. A niceai zsinatot követően, amelyen Konstantin is részt vett, száműzte az egyik papot, Ariust, mivel az nem volt hajlandó elismerni Jézust Istenként. Később a kereszténység fertőzött formája katolikus egyházként vált ismertté, és I. Theodosius császár uralma alatt (i. sz. 379–395) a Római Birodalom államvallása lett. A történészek szerint a pogány Róma a IV. században „keresztényiesítve” lett. Ám az igazság az, hogy ekkorra a hitehagyott kereszténység összefonódott a Római Birodalom pogány vallásaival, melyekről egytől egyig elmondható, hogy Nagy Babilon részét alkották. Ennek ellenére felkent keresztények egy kis csoportja, akik a „búzára” hasonlítottak, mindent megtettek, hogy helyes módon imádják Istent (Máté 13:24, 25, 37–39). w16.11 4:8–9

Igazán stresszes világban élünk. Sátán, az Ördög nagy haragjában „fel-alá jár, mint egy ordító oroszlán, és azon igyekszik, hogy felfaljon valakit” (1Pét 5:8; Jel 12:17). Ezért hát nem meglepő, hogy még Isten szolgái is küzdenek aggodalmakkal. A múltban élt istenfélő személyekkel sem volt ez másként. Például Dávid királyt időnként komoly aggodalmak gyötörték (Zsolt 13:2). Vagy gondolhatunk Pál apostolra, akit „az összes gyülekezetért való aggodalom” nyomasztott (2Kor 11:28). Szerető Istenünk régen is a segítségére sietett hűséges szolgáinak, és napjainkban is szeretne könnyíteni a terheinken. Mit tehetünk, ha úgy érezzük, hogy elárasztanak az aggodalmaink? Segíthet a szívből jövő ima, az, ha olvassuk Isten Szavát és elmélkedünk rajta, ha erőt merítünk Jehova szent szelleméből, és ha beszélünk az érzéseinkről valakivel, akiben megbízunk. w16.12 3:1–2

Jehova népének a tagjai hátat fordítottak a korábbi bűnös életmódjuknak, amelyet azelőtt éltek, hogy megismerték, megszerették és szolgálni kezdték Istent. Korábban talán olyasmiket tettek, amiket most szégyellnek, és amikért halált érdemeltek volna (Róma 6:21). De megváltoztak. Így volt ez sokakkal Korintuszban is, akiknek Pál írt. Néhányuk bálványimádó, házasságtörő, homoszexuális, tolvaj vagy részeges volt. De tisztára mosták és megszentelték őket (1Kor 6:9–11). És ez valószínűleg a római gyülekezetben is igaz volt egyesekre. Pál ihletés alatt így írt nekik: „Ne is mutassátok be tovább tagjaitokat a bűnnek az igazságtalanság fegyvereiül, hanem mutassátok be magatokat az Istennek mint halottakból lett élők, és mutassátok be tagjaitokat is az Istennek az igazságosság fegyvereiül” (Róma 6:13). Pál biztos volt abban, hogy szellemi értelemben tiszták maradhatnak, és így továbbra is a javukra fordíthatják Isten ki nem érdemelt kedvességét. w16.12 1:13

Jehova rendkívüli képességekkel alkotott meg bennünket. Gondolkodóképességet adott, hogy meg tudjuk oldani a problémákat, és előre tudjunk tervezni (Péld 2:11). Arra is képessé tett minket, hogy megvalósítsuk, amit elterveztünk, és így jó célokért fáradozhassunk (Fil 2:13). Lelkiismeretet is kaptunk tőle, amely egy velünk született érzék a jó és a rossz megkülönböztetésére. Ez segít, hogy elkerüljük a helytelen tetteket, vagy helyrehozzuk a hibáinkat (Róma 2:15). Szavában többször is arra szólít fel, hogy jó dolgokra használjuk a képességeinket. A Héber Iratokban például ezt íratta le: „A szorgalmasnak tervei biztosan hasznot hoznak”; valamint ezt: „mindazt, amit kezed megtehet, tedd meg a te erődből” (Péld 21:5; Préd 9:10). A Keresztény Görög Iratokban pedig ezeket a tanácsokat olvashatjuk: „amíg kedvező időnk van rá, tegyünk jót mindenkivel”; „ki milyen mértékben kapott ajándékot, aszerint használjátok azt az egymásnak végzett szolgálatban” (Gal 6:10; 1Pét 4:10). Kétség sem fér hozzá, hogy Jehova azt szeretné, ha teljesen élnénk a képességeinkkel mind magunk, mind mások javára. w17.01 1:1–2

Ádám és Éva utódai tökéletlenséget és halált örököltek engedetlen szüleiktől. A szabad akarat ajándékát azonban nem vette el tőlük Jehova. Ez nyilvánvaló abból, ahogyan Izrael nemzetével bánt. A szolgája, Mózes által eléjük tárta a lehetőséget, hogy válasszanak: szeretnének-e az ő különleges tulajdona lenni, vagy sem (2Móz 19:3–6). Hogyan döntöttek? Önként vállalták, hogy teljesítik annak a feltételeit, hogy az Isten nevét viselő nép lehessenek. Egyhangúlag kijelentették: „Mindazt, amit Jehova mondott, készek vagyunk megtenni” (2Móz 19:8). Később sajnos visszaéltek a döntési szabadságukkal, és megszegték az ígéretüket. Tanuljunk az esetükből, és mindig tartsuk becsben a szabad akarat ajándékát, ragaszkodjunk Jehovához, és éljünk igazságos követelményei szerint. w17.01 2:9

Amikor Izraelben a hitehagyott Jeroboám uralkodott, Jehova elküldött Júdából egy prófétát, hogy átadjon egy súlyos ítéletüzenetet a királynak. Miután az alázatos próféta elmondta az üzenetet, a király nagyon felbőszült, de Jehova megóvta hűséges szolgáját, hogy ne essen bántódása (1Kir 13:1–10). A hazafelé vezető úton a próféta találkozott egy idős férfival, aki Bételben lakott, és azt mondta, hogy ő is Jehova prófétája. Ez a férfi becsapta a fiatalabb prófétát, így az megszegte Jehova határozott utasítását, hogy ne egyen kenyeret, és vizet se igyon Izraelben, és ne azon az úton térjen vissza, amelyen odament. Jehova megharagudott rá az engedetlenségéért. Később az úton egy oroszlán megölte őt (1Kir 13:11–24). Vajon miért viselkedett ez a szerény próféta ilyen elbizakodottan, és miért hagyta magát rászedni? A Biblia nem ad erre magyarázatot, de lehetséges, hogy teljesen elfelejtkezett arról, hogy szerényen Istennel kellett volna járnia. w17.01 4:1–3

A Biblia legelső szavaiból kiderül egy egyszerű, ám lényeges igazság: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” (1Móz 1:1). El kell ismernünk, hogy a teremtésmű sok részéről, például a világűrről, a fényről vagy a gravitációról igen keveset tudunk, és csak töredékét ismerjük a világegyetemnek (Préd 3:11). Ám Jehova feltárta nekünk, hogy mi a szándéka a földdel és az emberiséggel. A földünket tökéletes lakóhelynek teremtette az emberek számára, akiket a saját képmására alkotott meg (1Móz 1:26). Azt akarta, hogy a gyermekei legyenek, ő pedig az Atyjuk. Mózes első könyvének a harmadik fejezete elmondja, hogy Jehova szándéka akadályba ütközött (1Móz 3:1–7). De természetesen számára nincsenek leküzdhetetlen akadályok, senki sem állhat az útjába (Ézs 46:10; 55:11). Ezért biztosak lehetünk benne, hogy Jehova eredeti szándéka meg fog valósulni, méghozzá pontosan a megfelelő időben. w17.02 1:1–2

Miből tudhatták az izraeliták, hogy Mózest támogatja a szent szellem, ha az egy láthatatlan erő? Isten szelleme képessé tette őt arra, hogy csodákat hajtson végre, és hogy megismertesse Jehova nevét a fáraóval (2Móz 7:1–3). Ezenkívül olyan jó tulajdonságokat munkált ki benne, mint a szeretet, a szelídség és a türelem, amelyek kitűnő vezetővé tették. Igen, az izraeliták biztosak lehettek benne, hogy Jehova nevezte ki Mózest a népe élére. Később a szent szellem más férfiakat is képessé tett arra, hogy vezessék Isten népét: „Józsué, Nún fia. . . telve volt a bölcsesség szellemével” (5Móz 34:9). „Jehova szelleme. . . körülvette Gedeont” (Bír 6:34). „Jehova szelleme működni kezdett Dávidon” (1Sám 16:13). Ezek a férfiak a szent szellemtől várták a vezetést, és így olyan hatalmas tetteket tudtak véghezvinni, melyekre a saját erejükből képtelenek lettek volna (Józs 11:16, 17; Bír 7:7, 22; 1Sám 17:37, 50). w17.02 3:3–5

Pál tisztelte a hittársai döntési szabadságát. A vének szem előtt tartják a példáját, amikor személyes döntést érintő kérdésben adnak tanácsot valakinek. Örömmel megosztják a nyáj tagjaival, hogy mit mond a Biblia, ami az adott helyzetre alkalmazható. De arra nagyon figyelnek, hogy ne döntsenek mások helyett. És ez logikus is, hiszen a testvéreknek és testvérnőknek kell majd együtt élniük a döntésük következményeivel. A tanulság mindannyiunknak szól: Jó, ha törődünk másokkal, és felhívjuk a figyelmüket a Szentírás alapelveire és tanácsaira. De ne feledjük, hogy a testvéreinknek joguk és kötelességük, hogy önálló döntéseket hozzanak. A felelősséget nem adhatják át senkinek. Ha bölcsen döntenek, élvezhetik az ebből fakadó áldásokat. Tehát soha ne gondoljuk, hogy jogunkban áll a testvéreink helyett dönteni. w17.03 2:11

A hű rabszolga erős hite abban is megnyilvánul, hogy buzgón fáradozik azért, hogy terjedjen a királyságról szóló jó hír. Ha a más juhokhoz tartozol, támogatod a felkenteket ebben az életmentő munkában? Boldog lehetsz majd, amikor a vezetőnk, Jézus neked is ezt mondja: „amit megtettetek e testvéreim legkisebbjeinek egyikével, azt velem tettétek meg” (Máté 25:34–40). Amikor Jézus visszatért az égbe, nem hagyta magukra a követőit (Máté 28:20). Jól tudta, hogy amíg a földön volt, milyen sokat segített neki a szent szellem, az angyalok és Isten Szava, hogy vezetni tudja a tanítványait. Ezért ugyanezt a támogatást a hű rabszolgának is megadja napjainkban. Ezek a felkent keresztények „követik a Bárányt, bárhová megy is” (Jel 14:4). Ha tehát követjük a vezetésüket, azzal tulajdonképpen Jézust követjük. Ő pedig hamarosan elvezet bennünket az örök élethez (Jel 7:14–17). Ilyet egyetlen emberi vezető sem ígérhet! w17.02 4:17–19

Ha olyan nehézséggel kell megküzdenünk, amely jócskán meghaladja a teherbírásunkat, valószínűleg könnyen felismerjük, hogy Jehovára kell támaszkodnunk. De mi a helyzet, amikor mindennapos problémákról van szó? Hajlamosak vagyunk arra, hogy a saját fejünk után menjünk, vagy inkább Jehova gondolkodását követjük azáltal, hogy bibliai alapelvek után nézünk, és alkalmazzuk azokat? Például lehet, hogy a családtagjaid ellenzik, hogy részt vegyél az összejöveteleken vagy egy kongresszuson. Ilyenkor kéred Jehovát, hogy segítsen felismerni, hogyan tudod ügyesen legyőzni ezt az akadályt? Az is lehet, hogy elveszted a munkahelyedet, és nehezen találsz másikat. Amikor elmész egy állásinterjúra, elmondod, hogy minden héten részt akarsz majd venni az összejöveteleken? Bármilyen gondról legyen is szó, fogadjuk meg a zsoltáríró mai napiszövegben idézett szavait. w17.03 4:6