ÁTTEKINTÉS

1.

• Jób feddhetetlensége és gazdagsága (1–5.)

• Sátán kétségbe vonja Jób indítékait (6–12.)

• Jób elveszíti a javait és a gyermekeit (13–19.)

• Jób nem hibáztatja Istent (20–22.)

2.

• Sátán ismét kétségbe vonja Jób indítékait (1–5.)

• Sátán engedélyt kap arra, hogy csapással sújtsa Jób testét (6–8.)

• Jób felesége: „Átkozd meg Istent, és halj meg!” (9–10.)

• Megérkezik Jób három társa (11–13.)

3.

• Jób sajnálja, hogy megszületett (1–26.)

  • Azt kérdezi, miért szenved (20–21.)

4.

• Elifáz első beszéde (1–21.)

  • Gúnyt űz Jób feddhetetlenségéből (7–8.)

  • Elmondja egy szellem üzenetét (12–17.)

  • Isten „nem hisz a szolgáiban” (18.)

5.

• Elifáz első beszédének a folytatása (1–27.)

  • Isten „megfogja a bölcseket a saját ravaszságukban” (13.)

  • Jóbnak nem lenne szabad megvetnie Isten fegyelmezését (17.)

6.

• Jób válasza (1–30.)

  • Azt állítja, hogy jogosan kiált fájdalmában (2–6.)

  • A vigasztalói becsapják (15–18.)

  • „Az őszinte szavak nem fájnak!” (25.)

7.

• Jób válaszának a folytatása (1–21.)

  • Az élet olyan, mint a kényszermunka (1–2.)

  • „Miért tettél a céltábláddá?” (20.)

8.

• Bildád első beszéde (1–22.)

  • Arra céloz, hogy Jób fiai vétkeztek (4.)

  • Szerinte, ha Jób tiszta volna, Isten megvédené (6.)

  • Arra céloz, hogy Jób istentelen (13.)

9.

• Jób válasza (1–35.)

  • Halandó ember nem perelhet Istennel (2–4.)

  • Isten „kikutathatatlan dolgokat visz véghez” (10.)

  • Az ember nem vitatkozhat Istennel (32.)

10.

• Jób válaszának a folytatása (1–22.)

  • Jób megkérdezi, miért száll vele vitába Isten (2.)

  • Isten és a halandó Jób szembeállítása (4–12.)

  • Jób nyugalomra vágyik (20.)

11.

• Cófár első beszéde (1–20.)

  • Fecsegéssel vádolja Jóbot (2–3.)

  • Azt mondja Jóbnak, hogy vesse el a rosszat (14.)

12.

• Jób válasza (1–25.)

  • „Nem vagyok alábbvaló nálatok” (3.)

  • „Nevetséges lettem” (4.)

  • Istennél van a bölcsesség (13.)

  • Isten felette áll a bíróknak és a királyoknak (17–18.)

13.

• Jób válaszának a folytatása (1–28.)

  • „Én inkább a Mindenhatóhoz szólnék” (3.)

  • „Kontár orvosok vagytok” (4.)

  • „Tudom, hogy nekem van igazam” (18.)

  • Azt kérdezi, miért tekinti Isten az ellenségének (24.)

14.

• Jób válaszának a folytatása (1–22.)

  • Az ember rövid életű, és sok a baja (1.)

  • „Még a fának is van reménye” (7.)

  • „Ó, bárcsak elrejtenél a sírban” (13.)

  • „Ha meghal az ember, vajon élhet-e újra?” (14.)

  • Isten vágyakozik majd keze műve után (15.)

15.

• Elifáz második beszéde (1–35.)

  • Azt állítja, hogy Jób nem istenfélő (4.)

  • Önteltnek tartja Jóbot (7–9.)

  • Isten „a szentjeiben sem hisz” (15.)

  • Szerinte, aki szenved, az gonosz (20–24.)

16.

• Jób válasza (1–22.)

  • „Fárasztó vigasztalók vagytok!” (2.)

  • Azt állítja, hogy Isten céltáblául állította őt magának (12.)

17.

• Jób válaszának a folytatása (1–16.)

  • „Gúnyolódók vesznek körül engem” (2.)

  • „Gúny tárgyává tett Isten a népek között” (6.)

  • „A sír lesz az otthonom” (13.)

18.

• Bildád második beszéde (1–21.)

  • Leírja, milyen sorsra jutnak a bűnösök (5–20.)

  • Arra céloz, hogy Jób nem ismeri Istent (21.)

19.

• Jób válasza (1–29.)

  • Nem tetszik neki, hogy megszidják a „barátai” (1–6.)

  • Azt mondja, hogy magára maradt (13–19.)

  • „A megváltóm él” (25.)

20.

• Cófár második beszéde (1–29.)

  • Úgy érzi, Jób megsértette (2–3.)

  • Arra céloz, hogy Jób gonosz (5.)

  • Azt állítja, hogy Jób élvezi a bűnt (12–13.)

21.

• Jób válasza (1–34.)

  • Miért van az, hogy a gonoszok jólétben élnek? (7–13.)

  • Leleplezi a „vigasztalóit” (27–34.)

22.

• Elifáz harmadik beszéde (1–30.)

  • „Hasznát veheti Isten az embernek?” (2–3.)

  • Mohósággal és igazságtalansággal vádolja Jóbot (6–9.)

  • „Ha visszatérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz” (23.)

23.

• Jób válasza (1–17.)

  • Isten elé akarja terjeszteni az ügyét (1–7.)

  • Azt mondja, nem találja Istent (8–9.)

  • „Soha nem tértem le az útjáról” (11.)

24.

• Jób válaszának a folytatása (1–25.)

  • „Miért nem jelölt ki a Mindenható egy napot. . .?” (1.)

  • Azt állítja, hogy Isten megengedi a gonoszságot (12.)

  • A bűnösök szeretik a sötétséget (13–17.)

25.

• Bildád harmadik beszéde (1–6.)

  • „Hogy lehetne hát igaza a halandónak Istennel szemben?” (4.)

  • Azt állítja, hogy az emberek hiába feddhetetlenek (5–6.)

26.

• Jób válasza (1–14.)

  • „Te aztán nagy segítség vagy az erőtlennek. . .!” (1–4.)

  • Isten „a semmire függeszti a földet” (7.)

  • „Mindez csak töredéke annak, amit Isten tesz” (14.)

27.

• Jób eltökélt abban, hogy feddhetetlen marad (1–23.)

  • „Mindhalálig feddhetetlen maradok!” (5.)

  • Az istentelennek nincs reménye (8.)

  • „A szavaitok miért semmitmondóak?” (12.)

  • A gonosznak végül nem marad semmije (13–23.)

28.

• Jób szembeállítja a föld kincseit a bölcsességgel (1–28.)

  • Bányászat (1–11.)

  • A bölcsesség többet ér az igazgyöngynél (18.)

  • Akkor igazán bölcs az ember, ha mélységesen tiszteli Jehovát (28.)

29.

• Jób visszaemlékszik a próbája előtti boldog napokra (1–25.)

  • Tisztelték a városkapuban (7–10.)

  • Igazságos volt (11–17.)

  • Mindenki hallgatott a tanácsára (21–23.)

30.

• Jób elmondja, mennyire megváltozott az élete (1–31.)

  • Gúnyolják a semmirekellők (1–15.)

  • Látszólag nem kap segítséget Istentől (20–21.)

  • „Bőröm elfeketedett” (30.)

31.

• Jób kiáll amellett, hogy feddhetetlen (1–40.)

  • „Szövetséget kötöttem a szemeimmel” (1.)

  • Azt kéri, hogy mérje meg Isten (6.)

  • Nem házasságtörő (9–12.)

  • Nem szereti a pénzt (24–25.)

  • Nem bálványimádó (26–28.)

32.

• A fiatal Elihu megszólal (1–22.)

  • Dühös Jóbra és Jób társaira (2–3.)

  • Tiszteletteljesen várt, mielőtt beszélni kezdett (6–7.)

  • A kor önmagában nem tesz bölccsé (9.)

  • Elihunak sok mondanivalója van (18–20.)

33.

• Elihu elmarasztalja Jóbot, amiért a saját igazát bizonygatja (1–33.)

  • Van váltság (24.)

  • Legyen annyi ereje, mint amikor fiatal volt (25.)

34.

• Elihu kiáll Isten igazságossága és bánásmódja mellett (1–37.)

  • Jób azt mondta, hogy Isten nem szolgáltat neki igazságot (5.)

  • Az igaz Isten sosem cselekszik gonoszul (10.)

  • Jób tudatlanul beszél (35.)

35.

• Elihu rámutat, hogy Jób érvelése hibás (1–16.)

  • Jób azt mondta, hogy igazságosabb, mint Isten (2.)

  • Isten olyan magasan van, hogy nincs rá hatással a bűn (5–6.)

  • Jóbnak várnia kellene Istenre (14.)

36.

• Elihu magasztalja Isten kikutathatatlan nagyságát (1–33.)

  • Aki engedelmes, jól él; az istentelent elveti Isten (11–13.)

  • Ki olyan tanító, mint Isten? (22.)

  • Jóbnak magasztalnia kellene Istent (24.)

  • „Isten túl hatalmas ahhoz, hogy megismerhessük” (26.)

  • Isten hatalma alatt van az eső és a villám (27–33.)

37.

• A természeti erők megmutatják Isten hatalmát (1–24.)

  • Isten le tudja állítani, amit az emberek tesznek (7.)

  • „Figyeld meg Isten csodálatos műveit!” (14.)

  • Az ember nem tudja megérteni Istent (23.)

  • Senki ne gondolja magáról, hogy bölcs (24.)

38.

• Jehova rámutat, milyen kicsi az ember (1–41.)

  • Hol volt Jób, amikor Isten megalkotta a földet? (4–6.)

  • Isten fiai lelkendezve kiáltottak (7.)

  • Kérdések a természeti jelenségekről (8–32.)

  • Törvények, melyek az eget irányítják (33.)

39.

• Az állatvilág bizonyítja az ember tudatlanságát (1–30.)

  • A kőszáli kecske és a szarvas (1–4.)

  • A vadszamár (5–8.)

  • A vadbika (9–12.)

  • A strucc (13–18.)

  • A ló (19–25.)

  • A sólyom és a sas (26–30.)

40.

• Jehova tovább kérdezi Jóbot (1–24.)

  • Jób elismeri, hogy nincs mit mondania (3–5.)

  • „Megkérdőjelezed, hogy igazságos vagyok?” (8.)

  • Isten a behemót erejéről beszél (15–24.)

41.

• Isten elmondja, miért különleges a leviatán (1–34.)

42.

• Jób válasza Jehovának (1–6.)

• Isten elítéli Jób három társát (7–9.)

• Jehova megáldja Jóbot (10–17.)

  • Jób fiai és lányai (13–15.)