Gedeon szelíden válaszolt az efraimiták kérdéseire (Bír 8:1–3). Nem vágott vissza, türelmesen meghallgatta őket, majd kedvesen oldotta a feszültséget. A vének bölcsen teszik, ha Gedeonhoz hasonlóan figyelmesen meghallgatják azokat, akik kritizálják őket, és szelíden válaszolnak (Jak 3:13). Ezzel hozzájárulnak a gyülekezet békéjéhez. Amikor az emberek dicsőítették Gedeont a Midián felett aratott győzelemért, ő szerényen Jehovára irányította a figyelmet (Bír 8:22, 23). Ezt a vének is megtehetik, ha Jehovának tulajdonítják az érdemet mindenért, amit megvalósítanak (1Kor 4:6, 7). Például ha megdicsérnek egy vént, mert ügyesen tanít, ő a figyelmet a Bibliára irányíthatná, és kifejezhetné, hogy sokat köszönhet a szervezettől jövő kiváló oktatásnak. Vének, időnként gondolkodjatok el azon, hogy amikor tanítotok, ki kerül a figyelem középpontjába. w23.06 25:7-8

Ha úgy érezzük, hogy nem azt a választ kaptuk Jehovától az imáinkra, amit kértünk, érdemes megkérdezni magunktól: „Lehet, hogy valami mást kellene kérnem Jehovától?” Természetesen mi gyakran úgy gondoljuk, hogy tudjuk, mi a legjobb nekünk. De nem biztos, hogy amit kérünk, az hosszú távon is a javunkra válik. Az is előfordulhat, hogy Jehova tud egy jobb megoldást, vagy hogy a kérésünk nincs teljesen összhangban az akaratával (1Ján 5:14). Gondoljunk olyan szülőkre, akik azt kérik Jehovától, hogy tartsa meg a gyermeküket az igazságban. Ez egy helyénvaló kérésnek tűnik. Csakhogy tudjuk, hogy Jehova senkit sem kényszerít az imádatára. Azt szeretné, ha mindenki szabad akaratából szolgálná őt (5Móz 10:12, 13; 30:19, 20). Ezért a szülők inkább azt kérhetnék Jehovától, hogy segítsen nekik úgy nevelni a gyermeküket, hogy megszeresse őt (Péld 22:6; Ef 6:4). w23.11 49:5, 12

Miért fontos, hogy vigasztalással is kifejezzük a szeretetünket? Egy bibliai forrásmű szerint a Pál által használt „vigasztalni” szó azt jelenti, hogy „valaki ott áll a társa mellett, és bátorítja, amikor az súlyos próbán megy keresztül”. Szóval, ha ott vagyunk a testvéreink mellett a próbáikban, és vigasztaljuk őket, azzal segítünk nekik talpra állni, és továbbhaladni az élethez vezető keskeny úton. Ha együttérzően meghallgatjuk őket, abból biztosan érzik a szeretetünket (2Kor 7:6, 7, 13). Ahhoz, hogy meg tudjunk másokat vigasztalni, könyörületesnek kell lennünk, hiszen ez a tulajdonság indít minket arra, hogy tegyünk valamit mások szenvedésének az enyhítéséért. Pál is összekapcsolta a könyörületet a vigasztalással, amikor Jehovát úgy jellemezte, hogy ő „a gyengéd és irgalmas Atya, az az Isten, aki minden helyzetben vigaszt nyújt” (2Kor 1:3). w23.11 47:8-10