MÁTÉ EVANGÉLIUMA

1 Jézus Krisztus* történetének a könyve*, aki Dávid fia,+ aki Ábrahám fia+:

17 Az összes nemzedék tehát: Ábrahámtól Dávidig 14 nemzedék, Dávidtól addig az időig, míg a zsidókat elhurcolták Babilonba, 14 nemzedék, és a babiloni elhurcoltatástól Krisztusig 14 nemzedék.

18 Jézus Krisztus születésének pedig ez a története: Azután, hogy József eljegyezte Jézus anyját, Máriát, de még mielőtt összeházasodtak, Mária terhes lett a szent szellem* által+. 19 De mivel a leendő férje*, József igazságos volt, és nem akarta őt közmegvetésnek kitenni, titokban akarta felbontani az eljegyzést*.+ 20 Ám miután végiggondolta ezeket, megjelent neki álomban Jehova* angyala, és ezt mondta: „József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát,* mert a szent szellem által lett terhes+. 21 Fiút szül, akit nevezz Jézusnak*,+ mert ő fogja megmenteni a népét a bűneitől+.” 22 Mindez valójában azért történt, hogy beteljesedjen az, amit Jehova* mondott a prófétája által, aki így szólt: 23 „És akkor a szűz teherbe esik, fiút szül, és a fiúnak az Immánuel nevet adják”,+ ami lefordítva azt jelenti, hogy ’velünk az Isten’.+

24 Ezután József felébredt az álmából, és azt tette, amire Jehova* angyala utasította őt: feleségül vette Máriát*. 25 De nem volt vele nemi kapcsolata addig, amíg az meg nem szülte a fiút.+ József a Jézus nevet adta a fiúnak.+

2 Miután Jézus megszületett Heródes*+ király napjaiban a júdeai Betlehemben+, asztrológusok* jöttek Keletről Jeruzsálembe, 2 és ezt mondták: „Hol van a zsidók királya, aki megszületett?+ Mert láttuk a csillagát, amikor Keleten voltunk, és eljöttünk, hogy hódoljunk* neki.” 3 Amikor Heródes király meghallotta ezt, őt és Jeruzsálem összes lakosát nyugtalanság fogta el. 4 Összehívta a nép minden magas rangú papját és minden írástudóját, és megkérdezte tőlük, hogy hol kellett megszületnie a Krisztusnak*. 5 Ők ezt mondták neki: „A júdeai Betlehemben+, mert ezt írta a próféta: 6 »És te, ó, Júda földjének Betleheme, semmiképpen sem te vagy a legjelentéktelenebb város a Júdát kormányzók között, mert tőled származik majd egy kormányzó, aki terelgetni fogja a népemet, Izraelt.«+”

7 Ekkor Heródes titokban hívatta az asztrológusokat, és kifaggatta őket arról, hogy mikor jelent meg a csillag. 8 Amikor elküldte őket Betlehembe, ezt mondta: „Menjetek, kutassátok fel, hogy hol van a kisgyermek, és ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek, és hódoljak neki.” 9 Miután a király elmondta nekik ezeket az utasításokat, elmentek. A csillag pedig, amelyet akkor láttak, amikor Keleten voltak,+ előttük ment, míg végül megállt a fölött a hely fölött, ahol a kisgyermek volt. 10 Amikor észrevették, hogy a csillag megállt, nagyon örültek. 11 Mikor aztán bementek a házba, és meglátták a kisgyermeket az anyjával, Máriával, leborultak, és hódoltak* a gyermeknek. Elővették a kincseiket, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. 12 Mivel azonban Isten álomban figyelmeztette őket,+ hogy ne térjenek vissza Heródeshez, más úton mentek vissza a hazájukba.

13 Miután elmentek, Jehova* angyala megjelent álomban Józsefnek,+ és ezt mondta: „Kelj fel, fogd a kisgyermeket és az anyját, és menekülj Egyiptomba. Maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje.” 14 József tehát felkelt, és még az éjjel útnak indult Egyiptomba a kisgyermekkel és az anyjával. 15 Ott is maradt Heródes haláláig. Ezzel beteljesedett, amit Jehova* a prófétája által mondott: „Egyiptomból hívtam ki a fiamat.”+

16 Amikor Heródes rájött, hogy az asztrológusok túljártak az eszén, nagyon dühös lett. Embereket küldött ki, és Betlehemben, valamint annak egész környékén megöletett minden fiút, aki kétéves vagy annál fiatalabb volt, ugyanis az asztrológusok elmondása szerint ennyi idős lehetett a gyermek.+ 17 Ekkor beteljesedett, amit Isten Jeremiás próféta által mondott: 18 „Hang hallatszott Rámában, sírás és nagy jajveszékelés. Ráhel+ siratta gyermekeit, és nem akart vigasztalódni, mert nincsenek többé.”+

19 Amikor Heródes meghalt, Jehova* angyala megjelent álomban+ Józsefnek Egyiptomban, 20 és ezt mondta: „Kelj fel, fogd a kisgyermeket és az anyját, és menj Izrael földjére, mert akik a kisgyermek életére* akartak törni, már halottak.” 21 Így hát József felkelt, fogta a kisgyermeket és az anyját, és elment Izrael földjére. 22 De amikor hallotta, hogy Júdeában Heródes fia, Arkelausz uralkodik, félt odamenni. Miután pedig Isten figyelmeztette álomban,+ Galilea területére ment+. 23 Egy Názáret+ nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjen, amit Isten a próféták által mondott: „Názáretinek*+ fogják hívni.”

3 Azokban a napokban eljött Keresztelő János+, és ezt hirdette+ Júdea pusztájában: 2 „Bánjátok meg a bűneiteket, mert már közel van az egek királysága.”+ 3 Ő az, akiről Isten Ézsaiás próféta+ által a következőket mondta: „Valaki ezt kiáltja a pusztában: »Készítsétek elő Jehova* útját! Tegyétek egyenessé az ösvényeit!«”+ 4 János teveszőr ruhát viselt, a derekán bőröv volt,+ és sáskán meg vadmézen élt.+ 5 Az emberek kimentek hozzá Jeruzsálemből, egész Júdeából és a Jordán egész környékéről.+ 6 Bűneiket nyíltan megvallották, és ő megkeresztelte* őket a Jordán folyóban+.

7 Amikor meglátta, hogy a farizeusok és a szadduceusok+ közül sokan jönnek oda, ahol keresztel, ezt mondta nekik: „Ti viperafajzatok,+ ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől?+ 8 Teremjetek hát megbánáshoz illő gyümölcsöt! 9 Ne merészeljétek ezt mondani magatokban: »Nekünk Ábrahám az ősapánk.«+ Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is képes gyermekeket létrehozni Ábrahámnak. 10 A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, ki fognak vágni, és tűzbe fognak vetni.+ 11 Én vízzel keresztellek titeket, mivel megbántátok a bűneiteket,+ de aki utánam jön, annak nagyobb hatalma van, mint nekem, és még a saruját sem vagyok méltó levenni.+ Ő majd szent szellemmel+ és tűzzel fog keresztelni titeket.+ 12 Szórólapátja a kezében van, és teljesen meg fogja tisztítani a szérűjét, és begyűjti a búzáját a raktárba, de a polyvát elégeti olthatatlan tűzzel.+”

13 Akkor Jézus eljött Galileából a Jordánhoz, hogy János megkeresztelje.+ 14 De János megpróbálta lebeszélni őt, így szólva: „Neked kellene engem megkeresztelni, és te jössz énhozzám?” 15 Jézus ezt felelte neki: „Ne akadályozz meg ebben, mert ez szükséges ahhoz, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.” Ezután már nem próbálta lebeszélni őt. 16 Megkeresztelkedése után Jézus azonnal feljött a vízből, és ekkor megnyílt az ég,+ és látta, amint Isten szelleme leszáll, mint egy galamb, és leereszkedik rá.+ 17 És hang is hallatszott az égből,+ amely így szólt: „Ez az én szeretett Fiam,+ akiben örömömet lelem.”+

4 Akkor a szellem felvitte Jézust a pusztába, majd az Ördög megkísértette őt.+ 2 Miután 40 nap és 40 éjjel böjtölt, megéhezett. 3 Ekkor a kísértő+ odament hozzá, és ezt mondta neki: „Ha Isten fia vagy, mondd ezeknek a köveknek, hogy váljanak kenyérré.” 4 De ő ezt felelte: „Meg van írva: »Ne csak kenyérrel éljen az ember, hanem minden kijelentéssel, amelyet Jehova* mond.«”+

5 Ezután az Ördög magával vitte őt a szent városba+, odaállította a templom tetőpárkányára*,+ 6 és ezt mondta neki: „Ha Isten fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: »Parancsot ad az angyalainak«, és »a tenyerükön fognak hordozni, hogy kőbe ne üsd a lábadat«.+” 7 Jézus így szólt hozzá: „Viszont az is meg van írva: »Ne tedd próbára Jehovát*, a te Istenedet.«”+

8 Ismét magával vitte őt az Ördög, most egy rendkívül magas hegyre, és megmutatta neki a világ összes királyságát és azok hatalmát,+ 9 majd ezt mondta neki: „Mindezeket neked adom, ha csak egyetlenegyszer is leborulsz, és imádsz engem.” 10 Akkor Jézus így szólt hozzá: „Menj innen, Sátán! Mert meg van írva: »Jehovát*, a te Istenedet imádd,+ és egyedül neki végezz szent szolgálatot.«”+ 11 Ekkor otthagyta őt az Ördög,+ és angyalok jöttek, és szolgálni kezdtek neki.+

12 Mikor pedig Jézus hallotta, hogy Jánost letartóztatták,+ visszavonult Galileába.+ 13 Miután Názáretet elhagyta, a tengerparton fekvő Kapernaumba+ költözött, Zebulon és Naftali területére, 14 hogy beteljesedjen, amit Isten mondott Ézsaiás próféta által: 15 „Ó, Zebulon földje és Naftali földje a tengerhez vezető úton, a Jordántól nyugatra, nemzetek Galileája! 16 A sötétségben lakó nép nagy világosságot látott, és akik a halál árnyékának földjén laktak, azokra világosság+ áradt.”+ 17 Jézus ettől fogva kezdte hirdetni: „Bánjátok meg a bűneiteket, mert már közel van az egek királysága.”+

18 Ahogy a Galileai-tenger partján ment, meglátott egy testvérpárt, Simont, akit Péternek+ hívnak, és a testvérét, Andrást, amint halászhálót eresztettek a tengerbe, ugyanis halászok voltak.+ 19 Ezt mondta nekik: „Jöjjetek utánam, és emberek halászaivá teszlek titeket.”+ 20 Azok rögtön otthagyták a hálóikat, és követték őt.+ 21 És továbbmenve onnan meglátott egy másik testvérpárt is, Jakabot, Zebedeus fiát, és a testvérét, Jánost+, akik a csónakban az apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javítgatták. Elhívta őket,+ 22 így azok is rögtön otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt.

23 Aztán bejárta egész Galileát,+ tanított a zsinagógákban+, hirdette a királyságról szóló jó hírt, és meggyógyította az emberek mindenféle betegségét és mindenféle fogyatékosságát.+ 24 A híre bejárta egész Szíriát. Hozzá vitték mindazokat, akiket különféle betegségek és kínok gyötörtek;+ a démontól megszálltakat,+ az epilepsziásokat+ és a bénákat, ő pedig meggyógyította őket. 25 Ezért nagy tömeg követte őt Galileából, Dekapoliszból*, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordán keleti oldaláról.

5 Amikor látta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá a tanítványai. 2 Ekkor tanítani kezdte őket, ezt mondva:

3 „Boldogok, akik tudják, hogy szükségük van Istenre,*+ mivel övék az egek királysága.

4 Boldogok, akik keseregnek, mivel meg fogják vigasztalni őket.+

5 Boldogok a szelídek+, mivel örökölni fogják a földet.+

6 Boldogok, akik éheznek és szomjaznak+ az igazságosságra, mivel Isten megadja ezt nekik, és elégedettek lesznek.+

7 Boldogok az irgalmasok+, mivel velük is irgalmasan fognak bánni.

8 Boldogok a tiszta szívűek+, mivel látni fogják az Istent.

9 Boldogok, akik békére törekednek*+, mivel Isten fiainak fogják őket hívni.

10 Boldogok, akiket üldöznek az igazságosságért,+ mivel övék az egek királysága.

11 Boldogok vagytok, amikor miattam gyaláznak+ és üldöznek benneteket,+ és hazug módon mindenféle gonoszságot mondanak rólatok.+ 12 Örüljetek, és legyetek végtelenül boldogok,+ mivel nagy a ti jutalmatok+ az égben, hiszen így üldözték korábban a prófétákat is+.

13 Ti vagytok a föld sója+. De ha a só elveszti az ízét, hogyan adják azt vissza? Semmire sem jó többé, csak arra, hogy kidobják+ és megtapossák.

14 Ti vagytok a világ világossága.+ Nem lehet elrejteni a hegyen fekvő várost. 15 Ha az emberek lámpát gyújtanak, nem egy kosár* alá helyezik, hanem egy lámpatartóra, hogy világítson mindazoknak, akik a házban vannak.+ 16 Ti is engedjétek fényleni a világosságotokat az emberek előtt,+ hogy lássák a jó cselekedeteiteket,+ és dicsőséget adjanak égi Atyátoknak.+

17 Ne gondoljátok, hogy megsemmisíteni jöttem a Törvényt vagy a Prófétákat. Nem megsemmisíteni jöttem, hanem beteljesíteni.+ 18 Higgyétek el nekem, hogy előbb múlna el az ég és a föld, mint hogy ne teljesedjen a törvény legkisebb betűje vagy egyetlen írásjele.+ 19 Aki tehát megszegi a benne lévő legkisebb parancsolatok egyikét is, és arra tanít másokat, hogy ők is tegyenek így, azt nem fogják méltónak tartani az egek királyságára. Aki viszont megtartja és tanítja ezeket a parancsolatokat, azt méltónak tartják majd az egek királyságára. 20 Mert mondom nektek, hogy ha nem vagytok igazságosabbak az írástudóknál és a farizeusoknál,+ akkor semmiképpen nem mentek be az egek királyságába+.

21 Hallottátok, hogy megmondták azoknak, akik régen éltek: »Ne gyilkolj!+ Aki pedig gyilkosságot követ el, annak számot kell adnia a bíróságnak.«+ 22 Én azonban azt mondom nektek, hogy mindannak, aki haragtartó a testvérével,+ számot kell adnia a bíróságnak. Annak viszont, aki megvetően beszél a testvérével, a legfelsőbb bíróságnak kell számot adnia. Aki pedig azt mondja: »Te hitvány bolond!«, az méltó a tüzes gyehennára*.+

23 Ha tehát ajándékodat az oltárhoz viszed,+ és ott eszedbe jut, hogy a testvérednek valami panasza van ellened, 24 hagyd ott az ajándékodat az oltár előtt, és menj el. Előbb békülj ki a testvéreddel, és csak azután menj vissza felajánlani az ajándékodat.+

25 Gyorsan rendezd a dolgokat azzal, aki pert indít ellened, még az úton a bíróság felé, nehogy kiszolgáltasson a bírónak, ő pedig a bírósági végrehajtónak, és börtönbe kerülj.+ 26 Biztos lehetsz benne, hogy semmiképpen nem jössz ki onnan, míg az utolsó fillérig* vissza nem fizetsz mindent.

27 Hallottátok, hogy megmondták: »Ne kövess el házasságtörést!«+ 28 Én pedig azt mondom nektek, mindaz, aki kitartóan néz asszonyra,+ hogy szenvedélyre gyúljon iránta, már házasságtörést követett el vele a szívében.+ 29 Ha pedig a jobb szemed visz bűnbe, vájd ki, és dobd el.+ Mert jobb, ha csak az egyik szemedet veszíted el, mint ha az egész testedet a gyehennába* vetik.+ 30 Ugyanígy, ha a jobb kezed visz bűnbe, vágd le, és dobd el.+ Mert jobb, ha csak az egyik kezedet veszíted el, mint ha az egész tested a gyehennába* jut.+

31 Ezenkívül ezt is megmondták: »Aki elválik a feleségétől, adjon neki válólevelet.«+ 32 Én azonban azt mondom nektek, hogy mindaz, aki elválik a feleségétől, hacsak nem szexuális erkölcstelenség* miatt, házasságtörésnek teszi ki őt, és aki olyan asszonyt vesz el, akitől elváltak, házasságtörést követ el.+

33 Azt is hallottátok, hogy megmondták azoknak, akik régen éltek: »Ne esküdj úgy, hogy nem teljesíted,+ hanem teljesítsd a fogadalmaidat Jehovának*.«+ 34 Én azonban azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek.+ Ne esküdjetek se az égre, mert az az Isten trónja, 35 se a földre, mert az a lábzsámolya,+ se Jeruzsálemre, mert az a nagy király városa.+ 36 Az életedre* se esküdj, mert egyetlen hajszálat sem tudsz fehérré vagy feketévé tenni. 37 Hanem legyen a ti igenetek igen, a nemetek pedig nem,+ mert ami ezeken felül van, a gonosztól van.+

38 Hallottátok, hogy megmondták: »Szemet szemért és fogat fogért.«+ 39 Én azonban azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe azzal, aki gonosz, hanem ha valaki megüti az arcod jobb felét, fordítsd oda neki a másik felét is.+ 40 És ha valaki pereskedni akar veled, hogy elvegye az egyik ruhádat*, add neki a többit* is, ami rajtad van.+ 41 Ha pedig valaki, akinek hatalma van, arra kényszerít, hogy menj el vele egy mérföldre*, menj el vele kettőre. 42 Aki kér tőled, annak adj, és ne fordulj el attól, aki kölcsön akar kérni tőled*.+

43 Hallottátok, hogy megmondták: »Szeresd az embertársadat,+ és gyűlöld az ellenségedet.« 44 Én azonban azt mondom nektek, hogy szeressétek az ellenségeiteket,+ és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket,+ 45 hogy égi Atyátok fiainak bizonyuljatok,+ mivel ő felhozza a napot a gonoszokra is, és a jókra is, és esőt ad az igazságosaknak is, és az igazságtalanoknak is.+ 46 Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalmatok van?+ Nem ugyanezt teszik az adószedők is? 47 És ha csak a testvéreiteket üdvözlitek, mi rendkívülit tesztek? Nem ugyanezt teszik a nemzetekből valók is? 48 Ezért hát legyetek tökéletesek*, mint ahogy az égi Atyátok is tökéletes.+

6 Vigyázzatok, hogy amikor jót tesztek, azt ne mások előtt tegyétek, hogy lássák,+ mert különben nem lesz jutalmatok égi Atyátoktól. 2 Ezért amikor irgalmas adományokat adsz*, ne kürtöld szét, mint ahogy a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek. Higgyétek el, hogy megkapták már a teljes jutalmukat. 3 Hanem amikor irgalmas adományokat adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, 4 hogy irgalmas adományaid titokban maradjanak. Akkor az Atyád, aki titokban néz, megjutalmaz téged.+

5 Ezenkívül amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók,+ mert ők szívesen imádkoznak a zsinagógákban és a főutcák sarkain, hogy lássák őket az emberek.+ Higgyétek el, hogy megkapták már a teljes jutalmukat. 6 Te azonban, amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtók mögött imádkozz Atyádhoz, akit senki sem lát.+ Akkor Atyád, aki titokban néz, megjutalmaz téged. 7 Mikor pedig imádkoztok, ne mondjátok újra meg újra ugyanazt, mint ahogy a nemzetek teszik, mert ők azt hiszik, hogy Isten azért hallgatja meg őket, mert hosszasan imádkoznak. 8 Ne legyetek hát olyanok, mint ők, mert az Atyátok tudja, mire van szükségetek,+ még mielőtt kérnétek őt.

9 Ti tehát így imádkozzatok:+

»Égi Atyánk, legyen megszentelve* a neved.+ 10 Jöjjön el a királyságod+. Legyen meg az akaratod+, mint az égben, úgy a földön is.+ 11 Add meg nekünk a mai napra való kenyerünket,+ 12 és bocsásd meg a bűneinket*, miként mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek*.+ 13 És ne vigyél minket kísértésbe,*+ hanem szabadíts meg a gonosztól+.«

14 Mert ha megbocsátjátok az embereknek a vétkeiket, égi Atyátok is megbocsát nektek,+ 15 de ha nem bocsátjátok meg az embereknek a vétkeiket, Atyátok sem bocsátja meg a tiéiteket.+

16 Amikor böjtöltök+, ne legyen szomorú az arcotok, mint a képmutatóké, mert ők eltorzítják az arcukat,* hogy feltűnjön az embereknek, hogy böjtölnek.+ Higgyétek el, hogy megkapták már a teljes jutalmukat. 17 Te pedig, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet olajjal, és mosd meg az arcodat, 18 hogy ne az embereknek tűnjön fel, hogy böjtölsz, hanem Atyádnak, aki mindent lát. Akkor az Atyád, aki titokban néz, megjutalmaz téged.

19 Ne gyűjtsetek tovább kincseket magatoknak a földön,+ ahol kárt tesz bennük a moly és a rozsda, és ahol ellopják azokat a tolvajok. 20 Inkább az égben gyűjtsetek magatoknak kincseket,+ ahol nem tesz bennük kárt sem a moly, sem a rozsda,+ és ahol nem lopják el azokat a tolvajok. 21 Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.

22 A test lámpása a szem.+ Ha tehát a szemed egyetlen dologra összpontosít*, az egész tested világos lesz. 23 De ha a szemed irigy*+, az egész tested sötét lesz. Ha a benned levő világosság valójában sötétség, milyen nagy az a sötétség!

24 Senki sem szolgálhat rabszolgaként két úrnak. Mert vagy az lesz, hogy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti,+ vagy az, hogy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok rabszolgaként Istennek is, és a gazdagságnak is.+

25 Ezért azt mondom nektek, hogy ne aggódjatok+ tovább az életetek* miatt, hogy mit fogtok enni, vagy mit fogtok inni, vagy a testetek miatt, hogy mit fogtok viselni.+ Hát nem jelent többet az élet*, mint az étel, és a test, mint a ruha?+ 26 Figyeljétek meg gondosan az ég madarait,+ mert nem vetnek, nem is aratnak, nem is gyűjtenek raktárakba, égi Atyátok mégis táplálja őket. Hát nem értek ti többet náluk? 27 Ki az közületek, aki aggódásával egy kicsit* is meg tudja hosszabbítani az életét?+ 28 És miért aggódtok a ruha miatt? Tanuljatok a mező liliomaitól. Figyeljétek meg, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem is fonnak, 29 de mondom nektek, hogy Salamon+ még dicsősége teljében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. 30 Ha pedig a mező növényzetét, amely ma itt van, és holnap a kemencébe dobják, így öltözteti az Isten, vajon nem fog sokkal inkább titeket, ti kishitűek? 31 Soha ne aggódjatok+ hát, és ne mondjátok, hogy »mit fogunk enni?«, vagy »mit fogunk inni?«, vagy »mit fogunk felvenni?«.+ 32 Mert mindezekért a nemzetek törik magukat. Égi Atyátok tudja, hogy szükségetek van mindezekre.

33 Így tehát állandóan tegyétek első helyre az életetekben a királyságot és Isten igazságos alapelveit, és akkor ezeket az egyéb dolgokat mind megadja nektek Isten.+ 34 Soha ne aggódjatok hát a következő nap miatt,+ mert a következő napnak meglesznek a maga aggodalmai. Minden napnak elég a maga baja.

7 Ne ítéljetek meg többé másokat,+ hogy titeket se ítéljenek meg, 2 mert amilyen ítéletet hoztok, olyan ítéletet hoznak majd felettetek is,+ és ahogyan másokkal bántok, úgy fognak bánni veletek is*.+ 3 Miért nézed hát a testvéred szemében a szálkát, és a saját szemedben miért nem veszed észre a gerendát?+ 4 Vagy hogyan mondhatod a testvérednek: »Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből!«, amikor a te szemedben gerenda van? 5 Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor tisztán fogod látni, hogyan vedd ki a szálkát a testvéred szeméből.

6 Ne adjátok a kutyáknak azt, ami szent, és a gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé,+ nehogy valamikor is megtapossák azokat, azután megforduljanak, és széttépjenek benneteket.

7 Állandóan kérjetek, és adnak nektek,+ állandóan keressetek, és találtok, állandóan zörgessetek, és megnyílik nektek az ajtó.+ 8 Mert mindenki, aki kér, kap,+ és mindenki, aki keres, talál, és mindenkinek, aki zörget, megnyílik az ajtó. 9 Ugyan ki az közületek, aki követ ad a fiának, ha az kenyeret kér tőle, 10 vagy kígyót ad neki, ha halat kér? 11 Ha tehát ti, bár bűnösök vagytok, tudtok ajándékokat adni a gyermekeiteknek, akkor égi Atyátok mennyivel inkább ad ajándékokat+ azoknak, akik kérik őt!+

12 Ezért mindazt, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is tegyétek meg velük,+ mert ez a lényege a Törvénynek és a Prófétáknak.+

13 Menjetek be a szűk kapun,+ mert a széles kapu és a tágas út a pusztulásba visz, és sokan mennek be azon. 14 Ellenben a szűk kapu és a keskeny út az életre visz, és kevesen találják meg azt.+

15 Óvakodjatok a hamis prófétáktól+, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok,+ de belül kiéhezett farkasok.+ 16 Gyümölcseikről fogjátok felismerni őket. Tövisbokorról ugye nem szednek szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét?+ 17 Egyértelmű, hogy minden jó fa jó gyümölcsöt terem, de minden korhadt fa rossz gyümölcsöt terem.+ 18 Jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt, és korhadt fa sem teremhet jó gyümölcsöt.+ 19 Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak, és tűzbe vetnek.+ 20 Úgy bizony, a gyümölcseikről fogjátok felismerni ezeket az embereket.+

21 Nem mindenki fog bemenni az egek királyságába, aki azt mondja nekem, hogy »Uram, Uram«, hanem csak az, aki cselekszi égi Atyám akaratát.+ 22 Sokan mondják majd nekem azon a napon: »Uram, Uram,+ hát nem a te nevedben prófétáltunk, űztünk ki démonokat és tettünk sok csodát?«+ 23 De én akkor ezt mondom nekik: »Semmi közöm hozzátok! Távozzatok tőlem, ti törvényszegők!«+

24 Így tehát mindaz, aki hallja ezeket a szavakat, és összhangban cselekszik velük, olyan, mint az értelmes férfi, aki sziklára építette a házát.+ 25 És ömlött az eső, jött az árvíz, hevesen fújt a szél, de a ház nem dőlt össze, mivel sziklára alapozták. 26 Ám mindaz, aki hallja ezeket a szavakat, de nem cselekszik velük összhangban, olyan, mint a bolond férfi, aki homokra építette a házát.+ 27 És ömlött az eső, jött az árvíz, hevesen fújt a szél, a ház pedig összedőlt,+ és nem maradt más belőle, csak rom.”

28 Mikor pedig Jézus befejezte a beszédét, a sokaság ámult a tanítási módján,+ 29 mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van,+ és nem úgy, mint az írástudóik.

8 Miután lejött a hegyről, nagyon sokan követték őt. 2 Odament hozzá egy leprás, és hódolt* neki, ezt mondva: „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani.”+ 3 Így hát Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: „Akarom! Tisztulj meg!”+ És a férfi azonnal kigyógyult a leprából.+ 4 Jézus ekkor ezt mondta neki: „Nehogy elmondd ezt bárkinek is!+ Menj, mutasd meg magad a papnak,+ és ajánld fel az ajándékot, amelyet Mózes előírt,+ hogy lássák a papok, hogy meggyógyultál.”

5 Amikor bement Kapernaumba, egy katonatiszt odament hozzá, és így kérlelte őt:+ 6 „Uram, a szolgám bénultan fekszik a házban, és borzasztó kínjai vannak.” 7 Ő így szólt hozzá: „Meggyógyítom, amikor odaérek.” 8 A katonatiszt így felelt: „Uram, nem vagyok méltó arra, hogy a házamba gyere, hanem csak mondd, és meggyógyul a szolgám. 9 Mert nekem is vannak feletteseim, és alám is vannak rendelve katonák, és ha az egyiknek azt mondom, hogy »menj el!«, elmegy, a másiknak meg, hogy »gyere ide!«, odajön, a rabszolgámnak meg, hogy »tedd ezt!«, megteszi.” 10 Amikor Jézus ezt hallotta, elámult, és így szólt az őt követőkhöz: „Az igazságot mondom nektek, hogy senkivel sem találkoztam Izraelben, akinek ilyen nagy hite lett volna.+ 11 Mondom pedig nektek, hogy sokan jönnek majd keletről és nyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal az egek királyságában,+ 12 de a királyság fiait kivetik a sötétségbe. Ott majd sírnak, és csikorgatják a fogukat.+” 13 Jézus ekkor így szólt a katonatiszthez: „Menj! Legyen meg, amiben hittél!”+ És a szolga még abban az órában meggyógyult.+

14 Amikor Jézus bement Péter házába, látta, hogy Péter anyósa+ lázas betegen fekszik.+ 15 Jézus megérintette az asszony kezét,+ mire annak elmúlt a láza. Az asszony aztán felkelt, és kiszolgálta őt. 16 Miután beesteledett, sok, démontól megszállt embert vittek hozzá, és egyetlen parancsára kimentek az emberekből a szellemek, ezenkívül meggyógyított minden beteget, 17 hogy beteljesedjen, amit Isten mondott Ézsaiás próféta által: „Ő vette el a betegségeinket és hordozta a bajainkat.”+

18 Amikor Jézus látta, milyen sokan vannak körülötte, megparancsolta a tanítványainak, hogy induljanak el a túlsó partra.+ 19 És odament hozzá egy írástudó, és így szólt hozzá: „Tanító, követlek téged, bárhová mész is.”+ 20 Jézus azonban ezt mondta neki: „A rókáknak van odújuk, és az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét.”+ 21 Egy másik ember, az egyik tanítványa aztán így szólt hozzá: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.”+ 22 Jézus ezt mondta neki: „Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el a halottaikat.”+

23 És amikor beszállt egy csónakba, a tanítványai követték őt.+ 24 Egyszer csak olyan nagy vihar támadt a tengeren, hogy a csónakot elborították a hullámok. Ő azonban aludt.+ 25 Odamentek hát hozzá, felébresztették, és ezt mondták: „Uram, ments meg minket, mindjárt odaveszünk!” 26 De ő így szólt hozzájuk: „Miért féltek* ennyire, ti kishitűek?”+ Aztán fölkelt, ráparancsolt a szélre és a tengerre, és nagy csend lett.+ 27 A tanítványok pedig elámultak, és ezt mondták: „Ki ez az ember, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?!”

28 Amikor a túlsó partra ért, Gadara vidékére, találkozott két, démontól megszállt emberrel, akik a sírok* közül jöttek elő.+ Rendkívül vadak voltak, úgyhogy senkinek sem volt bátorsága azon az úton menni. 29 És ezt ordították: „Mit akarsz tőlünk, Isten Fia?+ Azért jöttél ide, hogy kínozz minket,+ mielőtt eljönne az ideje?”+ 30 Tőlük távol egy nagy disznócsorda legelészett.+ 31 Így hát a démonok kérlelni kezdték őt, ezt mondva: „Ha kiűzöl minket, küldj a disznócsordába.”+ 32 Ezt mondta hát nekik: „Menjetek!” Erre azok kimentek a két férfiból, és belementek a disznókba. Ekkor az egész csorda a szakadék felé rohant, és a tengerbe zuhant. Mind odaveszett. 33 A pásztorok pedig elszaladtak, bementek a városba, és mindenről beszámoltak, arról is, hogy mi történt a démontól megszállt emberekkel. 34 Ekkor az egész város kiment Jézushoz, és amikor meglátták, arra kérték, hogy távozzon a vidékükről.+

9 Amikor Jézus beszállt a csónakba, átkelt a tengeren, és elment a városába*+. 2 Ekkor odavittek hozzá egy hordágyon fekvő béna embert. Jézus a hitük láttán ezt mondta a bénának: „Bátorság, gyermekem! A bűneid meg vannak bocsátva.”+ 3 Voltak írástudók, akik erre ezt mondták maguk közt: „Ez Istent gyalázza.” 4 Jézus pedig tudta, mire gondolnak, és ezt kérdezte: „Miért gondoltok magatokban gonosz dolgokat?+ 5 Például, melyik könnyebb, azt mondani, hogy »a bűneid meg vannak bocsátva«, vagy azt mondani, hogy »kelj fel, és járj!«?+ 6 De hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma arra, hogy megbocsásson bűnöket a földön. . .” Ekkor így szólt a bénához: „Kelj fel, fogd a hordágyadat, és menj haza!”+ 7 Az pedig felkelt, és hazament. 8 Amikor a sokaság látta ezt, félelem fogta el őket, és dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott egy embernek.

9 Amint Jézus továbbment onnan, meglátott egy Máté nevű embert, aki az adószedő helyen ült, és ezt mondta neki: „Légy a követőm!” Erre az felkelt, és követte őt.+ 10 Később, amikor Jézus és a tanítványai a házban ettek*, sok adószedő meg bűnös ment oda, és együtt ettek* velük.+ 11 Amikor a farizeusok ezt látták, megkérdezték a tanítványaitól: „Miért eszik a tanítótok adószedőkkel és bűnösökkel?”+ 12 Ennek hallatán Jézus ezt mondta: „Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, a betegeknek viszont igen.+ 13 Menjetek hát, és tanuljátok meg, mit jelent ez: »Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.«+ Mert nem azért jöttem, hogy az igazságosakat hívjam el, hanem hogy a bűnösöket.”

14 Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok szoktunk böjtölni, de a te tanítványaid nem?”+ 15 Jézus erre ezt kérdezte tőlük: „Van okuk keseregni a vőlegény barátainak, amíg velük van a vőlegény?+ De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt,+ és akkor majd böjtölni fognak. 16 Senki sem varr foltot régi felsőruhára be nem avatott anyagból, mert az új anyag összehúzná a régit, és még jobban kiszakítaná a felsőruhát.+ 17 Újbort sem tesznek régi bortömlőkbe. Ha mégis megteszik, akkor a bortömlők szétrepednek, a bor kifolyik, és a bortömlők tönkremennek. Az újbort inkább új bortömlőkbe teszik, és így mindkettő megmarad.”

18 Míg ő ezeket mondta nekik, egy zsinagógai vezető odament hozzá, hódolni* kezdett neki, és így szólt: „A lányom most már biztosan halott, de gyere, tedd rá a kezed, és életre kel.”+

19 Jézus akkor felkelt, és a tanítványaival együtt útnak indult a férfival. 20 Ekkor egy asszony, akinek már 12 éve vérfolyása+ volt, hátulról odament hozzá, és megérintette a felsőruhájának a rojtozatát,+ 21 mert ezt mondogatta magában: „Elég csak megérintenem a felsőruháját, és rendbe jövök.” 22 Jézus megfordult, és amikor észrevette őt, ezt mondta: „Bátorság, lányom! Mivel hittél, meggyógyultál.”+ És az asszony azonnal rendbe jött.+

23 Mikor pedig Jézus a zsinagógai vezető házába ért, és meglátta a fuvolásokat meg a jajgató sokaságot,+ 24 ezt mondta: „Menjetek innen, mert a kislány nem halt meg, csak alszik.”+ Erre gúnyosan nevetni kezdtek rajta. 25 Amint kiküldték a sokaságot, ő bement, megfogta a kislány kezét,+ az pedig felkelt.+ 26 Az erről szóló hír persze elterjedt az egész környéken.

27 Amint Jézus továbbment onnan, két vak+ követte őt, és ezt kiáltották: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!” 28 Miután Jézus bement a házba, a vakok odamentek hozzá, ő pedig megkérdezte tőlük: „Elhiszitek, hogy meg tudom ezt tenni?”+ Így válaszoltak neki: „Igen, Uram.” 29 Majd megérintette a szemüket,+ és ezt mondta: „Legyen meg, amiben hittetek!” 30 Ekkor újra láttak. Aztán Jézus erélyesen megparancsolta nekik: „Vigyázzatok, senki se tudja meg ezt!”+ 31 De miután kimentek, az egész környéken beszéltek róla.

32 Amikor ők elmentek, odavittek hozzá egy démontól megszállt némát,+ 33 és miután kiűzte a démont, a néma beszélni kezdett.+ A sokaság pedig csak ámult, és ezt mondta: „Ilyet még soha nem láttak Izraelben!”+ 34 De a farizeusok ezt mondták: „A démonok uralkodójának a segítségével űzi ki a démonokat.”+

35 És Jézus körútra indult minden városba és faluba, tanított a zsinagógáikban, hirdette a királyságról szóló jó hírt, és gyógyított mindenféle betegséget meg mindenféle fogyatékosságot.+ 36 Amikor látta a sokaságot, szánalmat érzett irántuk,+ mert látta, hogy elnyomják és elhanyagolják őket,* és olyanok, mint a pásztor nélküli juhok.+ 37 Majd így szólt a tanítványaihoz: „Igen, az aratnivaló sok, de a munkás kevés.+ 38 Kérve kérjétek hát az aratás urát, hogy küldjön ki munkásokat, hogy begyűjtsék a termést.+”

10 Majd magához hívta a 12 tanítványát, és hatalmat adott nekik arra, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket,+ és hogy gyógyítsanak mindenféle betegséget meg mindenféle fogyatékosságot.

2 A 12 apostol neve pedig ez:+ Simon, akit Péternek+ hívnak, és a testvére, András+; Jakab, aki Zebedeus fia, és a testvére, János+; 3 Fülöp és Bertalan+; Tamás+ és Máté+, az adószedő; Jakab, aki Alfeus fia, és Taddeus; 4 a Kananei* Simon és Iskariót Júdás, aki később elárulta Jézust.+

5 Ezt a 12 tanítványt küldte ki Jézus, és a következő utasításokat adta nekik:+ „Ne menjetek a nemzetekhez, és egyetlen szamáriai városba se,+ 6 hanem inkább újra meg újra Izrael népének az elveszett juhaihoz menjetek.+ 7 Amint mentek, hirdessétek: »Közel van már az egek királysága.«+ 8 Gyógyítsatok betegeket,+ támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki démonokat. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! 9 Ne vigyetek magatokkal se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övtáskátokban,+ 10 se élelmet* az útra, se két ruhát*, se sarut, se botot,+ mert megérdemli a munkás az ennivalót+.

11 Amely városba vagy faluba csak bementek, járjatok utána, ki méltó ott az üzenetre, és maradjatok nála, míg tovább nem mentek.+ 12 Amikor beléptek a házba, üdvözöljétek* a háznépet. 13 Ha szívesen fogadnak titeket, szálljon rájuk a béke,+ de ha nem fogadnak szívesen, térjen vissza rátok a béke. 14 Ha valahol nem fogadnak be titeket, és nem figyelnek a szavatokra, rázzátok le a port a lábatokról, amikor kimentek abból a házból vagy városból.+ 15 Higgyétek el, Szodomának és Gomorrának+ elviselhetőbb lesz az ítéletnap, mint annak a városnak.

16 Kiküldelek titeket, és olyanok lesztek, mint a juhok a farkasok között. Legyetek hát óvatosak, mint a kígyók, de ártatlanok, mint a galambok.+ 17 Vigyázzatok az emberekkel, mert átadnak majd benneteket a helyi bíróságoknak,+ és megkorbácsolnak+ titeket a zsinagógáikban.+ 18 Kormányzók és királyok+ elé fognak vinni benneteket miattam. Így lehetőségetek lesz elmondani nekik és a nemzeteknek, hogy miben hisztek.+ 19 Amikor azonban átadnak titeket nekik, ne aggódjatok amiatt, hogy mit kell mondanotok, és hogyan kell beszélnetek, mert abban az órában tudni fogjátok, mit kell mondanotok.+ 20 Mert nem ti beszéltek, hanem Atyátok szelleme segít abban, hogy mit mondjatok.+ 21 Továbbá, halálra adja majd testvér a testvérét, apa a gyermekét, és gyermekek lázadnak majd fel a szüleik ellen, és halálra adják őket.+ 22 És a nevem miatt minden ember gyűlölni fog titeket,+ de aki mindvégig kitart, az megmenekül.+ 23 Amikor üldöznek benneteket az egyik városban, meneküljetek a másikba.+ Mert biztosak lehettek benne, hogy semmiképpen sem járjátok végig Izrael városait, amíg az Emberfia meg nem érkezik.

24 A tanítvány nem áll a tanítója felett, sem a rabszolga az ura felett.+ 25 Elég, ha a tanítvány olyan lesz, mint a tanítója, és a rabszolga, mint az ura.+ Ha a házigazdát Belzebubnak*+ hívják, mennyivel inkább a háznépéhez tartozókat. 26 Ne féljetek hát tőlük, mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződne, és olyan titok, amely ki ne tudódna.+ 27 Amit a sötétben mondok el nektek, a világosságban mondjátok el, és amit suttogó hangon hallotok, a háztetőkről hirdessétek.+ 28 És ne ijedjetek meg azoktól, akik megölik a testet, de a lelket* nem tudják megölni,+ hanem inkább azt féljétek*, aki a lelket is, és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában*.+ 29 Vajon nem két verebet adnak egy csekély értékű pénzérméért*? Mégsem esik a földre egy sem közülük Atyátok tudta nélkül.+ 30 Sőt, azt is tudja, hogy hány hajszál van a fejeteken. 31 Ne féljetek hát, ti sokkal többet értek, mint a verebek!+

32 Így tehát, ha valaki vállalja az emberek előtt, hogy ismer engem,+ én is vállalni fogom égi Atyám előtt, hogy ismerem őt.+ 33 De aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is meg fogom tagadni égi Atyám előtt.+ 34 Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békét hozzak a földre. Nem békét hozni jöttem, hanem kardot.+ 35 Mert azért jöttem, hogy viszályt szítsak a fiú és az apja között, a lány és az anyja között, a meny és az anyósa között.+ 36 Igen, az embernek a saját háznépe lesz az ellensége. 37 Aki jobban szereti az apját vagy az anyját, mint engem, nem méltó hozzám, és aki jobban szereti a fiát vagy a lányát, mint engem, nem méltó hozzám.+ 38 És aki nem fogadja el a kínoszlopát*, és nem követ engem, nem méltó hozzám.+ 39 Aki próbálja megmenteni a lelkét*, el fogja veszíteni azt, és aki elveszíti a lelkét* énértem, megmenti azt.+

40 Aki szívesen fogad titeket, engem is szívesen fogad, és aki engem szívesen fogad, azt is szívesen fogadja, aki elküldött engem.+ 41 Aki szívesen lát egy prófétát azért, mert az próféta, próféta jutalmát kapja,+ és aki szívesen lát egy igazságos embert azért, mert az igazságos, igazságos ember jutalmát kapja. 42 És aki csak egy pohár hideg vizet is inni ad egynek a tanítványok* közül azért, mert az tanítvány, higgyétek el, hogy mindenképpen megkapja a jutalmát.+”

11 Mikor Jézus végzett azzal, hogy utasításokat adjon a 12 tanítványának, útnak indult onnan, hogy tanítson és prédikáljon a városaikban.+

2 János pedig, miután hallott a börtönben+ Krisztus tetteiről, elküldte a tanítványait,+ 3 hogy megkérdezzék tőle: „Te vagy az eljövendő, vagy másvalakit várjunk?”+ 4 Jézus így felelt nekik: „Menjetek, és számoljatok be Jánosnak arról, amit hallotok és láttok:+ 5 a vakok látnak,+ a sánták járnak, a leprások+ megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik a jó hírt.+ 6 Boldog, aki nem talál okot arra, hogy megbotránkozzon miattam.+”

7 Miközben ők elmentek, Jézus ezeket mondta Jánosról a sokaságnak: „Miért mentetek ki a pusztába?+ Hogy szél ingatta nádszálat lássatok?+ 8 Miért mentetek ki? Hogy finom ruhába* öltözött embert lássatok? De hiszen a finom ruhát viselők a királyok házaiban vannak! 9 Hát akkor miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Sőt, mondom nektek, még prófétánál is sokkal nagyobbat.+ 10 Ő az, akiről meg van írva: »Elküldöm követemet előtted*, aki előkészíti az utadat.«+ 11 Higgyétek el nekem, asszonyoktól nem született nagyobb ember Keresztelő Jánosnál, de az egek királyságában a legkisebb is nagyobb nála.+ 12 Keresztelő János napjaitól mostanáig az egek királysága a cél, amelynek elérésére törekednek az emberek, és akik erre törekednek, elérik* azt.+ 13 Mert a Próféták és a Törvény mind János idejéig prófétáltak,+ 14 és ha el akarjátok fogadni: ő »Illés, akinek el kell jönnie«.+ 15 Akinek van füle, hallja!

16 Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket?+ Hasonló a piactereken ülő kisgyermekekhez, akik ezt kiáltják a játszótársaiknak: 17 »Fuvoláztunk nektek, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem vertétek magatokat bánatotokban.« 18 Ugyanígy, eljött János, aki se nem eszik, se nem iszik, mégis azt mondják róla: »Démon van benne.« 19 Eljött az Emberfia, aki eszik is, iszik is,+ róla meg azt mondják: »Falánk és részeges*, adószedők és bűnösök barátja.«+ De a bölcsességet igazságosnak bizonyítják a tettei*.+”

20 Azután korholni kezdte azokat a városokat, amelyekben a legtöbb hatalmas cselekedetet hajtotta végre, mivel nem bánták meg a bűneiket: 21 „Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Betsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a hatalmas cselekedetek, amelyek bennetek történtek, ők már rég megbánták volna a bűneiket zsákruhában és hamuban.+ 22 De azt mondom nektek, hogy Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb lesz az ítéletnap, mint nektek.+ 23 És te, Kapernaum,+ talán az égig fognak felmagasztalni? A sírba* fogsz jutni.+ Mert ha Szodomában történtek volna azok a hatalmas cselekedetek, amelyek benned történtek, az mind a mai napig megmaradt volna. 24 De azt mondom nektek, hogy Szodomának elviselhetőbb lesz az ítéletnap, mint Kapernaumnak.+”

25 Ekkor Jézus ezt mondta: „Mindenki előtt dicsérlek, Atyám, égnek és földnek ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és a műveltek elől, és a kisgyermekeknek tártad fel őket.+ 26 Igen, ó, Atyám, mert így láttad helyesnek. 27 Mindent átadott nekem az Atyám,+ és senki sem ismeri jobban a Fiút, mint az Atya,+ és az Atyát sem ismeri jobban senki, mint a Fiú, és mint azok, akikkel a Fiú meg akarja ismertetni őt.+ 28 Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik keményen fáradoztok, és súlyos terheket cipeltek, és én felfrissítelek benneteket. 29 Vegyétek magatokra az igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd és alázatos* vagyok,+ és fel fogtok frissülni*. 30 Mert az én igám kellemes*, és az én terhem könnyű.”

12 Abban az időben történt, hogy Jézus sabbaton átment a gabonaföldeken. A tanítványai megéheztek, ezért tépdesni kezdték a kalászokat, és ettek.+ 2 Amikor a farizeusok ezt látták, így szóltak hozzá: „A tanítványaid olyasmit tesznek sabbaton, amit nem szabad.”+ 3 Ő így válaszolt nekik: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor ő és a vele levők megéheztek?+ 4 Hogy hogyan ment be az Isten házába, és hogyan ették meg az Istennek bemutatott kenyereket*,+ olyasvalamit, amit nem volt szabad megennie sem neki, sem a vele levőknek, csak a papoknak?+ 5 Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy sabbatonként a papok a templomban áthágják a sabbatot, mégis vétlenek maradnak?+ 6 Mondom pedig nektek, hogy nagyobb van itt, mint a templom.+ 7 De ha megértettétek volna, mit jelent ez: »Irgalmasságot+ akarok, és nem áldozatot«,+ nem ítéltétek volna el azokat, akik vétlenek. 8 Mert az Emberfia ura a sabbatnak.+”

9 Miután elment onnan, bement a zsinagógájukba, 10 ahol volt egy sorvadt* kezű ember.+ Hogy vádat találjanak Jézus ellen, megkérdezték tőle: „Szabad gyógyítani sabbaton?”+ 11 Ezt mondta nekik: „Ha van egy juhotok, és az sabbaton verembe esik, melyikőtök az, aki nem fogná meg, és nem emelné ki?+ 12 Mennyivel többet ér egy ember egy juhnál! Szabad tehát jót tenni sabbaton.” 13 Akkor ezt mondta annak az embernek: „Nyújtsd ki a kezed!” Az pedig kinyújtotta, és rendbe jött a keze, ép lett, mint a másik. 14 De a farizeusok kimentek, és összeesküdtek ellene, hogy megöljék. 15 Amikor Jézus ezt megtudta, elment onnan. Sokan követték,+ ő pedig mindnyájukat meggyógyította, 16 de erélyesen megparancsolta nekik, hogy ne mondják el másoknak, hogy ki is ő,+ 17 hogy beteljesedjen, amit Isten Ézsaiás próféta által mondott:

18 „Ő az én szolgám+, akit választottam, akit szeretek, és akiben örömömet lelem*!+ Szellememet adom majd neki,+ és világossá teszi a nemzeteknek, mi az igazságosság. 19 Nem fog civakodni,+ nem is kiáltozik hangosan, és a hangját sem hallja senki a köztereken. 20 Töredezett nádszálat nem tör el, és pislákoló kanócot nem olt ki,+ míg végül sikerre viszi az igazságosságot. 21 Igen, az ő nevében fognak reménykedni a nemzetek.”+

22 Akkor odavittek hozzá egy démontól megszállt, vak és néma férfit, és meggyógyította őt, úgyhogy a néma beszélt is, és látott is. 23 Erre az egész sokaság elcsodálkozott, és ezt mondogatta: „Csak nem Dávid fia ez?!” 24 Amikor a farizeusok ezt hallották, így szóltak: „Ez csak úgy tudja kiűzni a démonokat, ha Belzebub*, a démonok uralkodója segíti.”+ 25 Jézus tudta, mit gondolnak, ezért ezt mondta nekik: „Minden királyság, amelyben ellentét támad, el fog pusztulni, és egyetlen város vagy család* sem fog fennmaradni, amelyben ellentét van. 26 Ugyanígy, ha Sátán űzi ki Sátánt, önmaga ellen fordul. Hogyan maradhat fenn így a királysága? 27 Továbbá ha én Belzebub által űzöm ki a démonokat, akkor a ti fiaitok ki által űzik ki azokat? Ezért ők lesznek a bíráitok. 28 Ha viszont Isten szelleme által űzöm ki a démonokat, akkor ez azt jelenti, hogy Isten királysága itt van, és ti nem vettétek észre.+ 29 Vagy hogyan tud bárki is behatolni egy erős ember házába, és elvenni azt, amije van, hacsak előbb meg nem kötözi azt az erős embert? Csak ezután tudja kirabolni a házát. 30 Aki nincs az én oldalamon, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór.+

31 Ezért mondom nektek: Isten mindenfajta bűnt és gyalázkodást megbocsát az embereknek, de aki a szellemet gyalázza, annak nem bocsát meg.+ 32 Aki például az Emberfia ellen szól egy szót is, annak megbocsát,+ de aki a szent szellem ellen szól, annak nem bocsát meg, nem, sem ebben a világrendszerben*, sem az eljövendőben.+

33 Ha gondoztok egy fát, jó gyümölcsöt fog teremni, de ha nem gondozzátok, akkor nem lesz jó a gyümölcse. A gyümölcsről lehet tudni, hogy egy fa jó-e, vagy sem.+ 34 Viperafajzatok,+ hogyan mondhatnátok jó dolgokat, amikor gonoszak vagytok? Mert a száj azt mondja, amivel csordultig van a szív.+ 35 A jó ember jó dolgokat mond, mivel jó dolgok vannak a szívében. A gonosz ember gonosz dolgokat mond, mivel gonosz dolgok vannak a szívében.+ 36 Mondom nektek, hogy az emberek számot fognak adni+ az ítéletnapon minden hiábavaló szóról, amit mondanak. 37 Mert a szavaid által leszel igazságosnak nyilvánítva, és a szavaid által leszel elítélve.”

38 Akkor néhány írástudó és farizeus válaszolt neki, és így szólt: „Tanító, jelt akarunk látni tőled.”+ 39 Ő ezt felelte nekik: „Ez a gonosz és házasságtörő* nemzedék folyton jelt akar, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét.+ 40 Mert mint ahogy Jónás három nap és három éjjel volt az óriási hal gyomrában,+ úgy az Emberfia is három nap és három éjjel lesz a föld szívében.+ 41 A niniveiek feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik ezt a nemzedéket, mert a niniveiek megbánták a bűneiket, amikor hallották, hogy mit hirdet Jónás.+ Most viszont nagyobb van itt Jónásnál!+ 42 Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítéli azt, mert ő távoli helyről jött, hogy hallja Salamon bölcsességét.+ Most viszont nagyobb van itt Salamonnál!+

43 Amikor egy tisztátalan szellem kimegy az emberből, kiszáradt helyeket jár be, hogy pihenőhelyet keressen, de nem talál.+ 44 Akkor ezt mondja: »Visszamegyek a házamba, ahonnan elköltöztem.« És amikor megérkezik, üresen, tisztára söpörve és feldíszítve találja azt. 45 Akkor elmegy, és maga mellé vesz hét másik, nála gonoszabb szellemet, majd bemennek, és ott laknak. Ez az ember végül rosszabb helyzetbe kerül, mint amilyenben korábban volt.+ Így lesz ezzel a gonosz nemzedékkel is.”

46 Még beszélt a sokasághoz, amikor az anyja és a testvérei+ megálltak odakint, mert beszélni akartak vele.+ 47 Ezért valaki ezt mondta neki: „Nézd! Anyád és a testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled.” 48 Ő erre ezt mondta annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” 49 És kinyújtva a kezét a tanítványai felé, ezt mondta: „Nézd, ők az én anyám és az én testvéreim!+ 50 Mert aki cselekszi égi Atyám akaratát, az az én testvérem és anyám.”+

13 Azon a napon Jézus kiment a házból, és leült a tengernél. 2 Olyan nagy tömeg gyűlt össze hozzá, hogy beszállt egy csónakba, leült, az egész sokaság pedig a parton állt.+ 3 Ekkor sok mindent mondott el nekik szemléltetésekben,+ így szólva: „Egy magvető kiment vetni.+ 4 És amint vetett, némelyik mag az út szélére esett, majd jöttek a madarak, és felették azokat.+ 5 Más magok sziklás talajba hullottak, ahol nem volt sok föld, és azonnal kihajtottak, mert nem volt mély a föld.+ 6 De amikor felkelt a nap, megperzselődtek és elszáradtak, mivel nem volt gyökerük. 7 Más magok a tövisbokrok közé estek. A tövisbokrok megnőttek, és megfojtották őket.+ 8 Más magok pedig a jó földbe estek, és termést kezdtek hozni: az egyik 100-szorost, a másik 60-szorost, és volt, amelyik 30-szorost.+ 9 Akinek van füle, hallja!+”

10 Odamentek hát hozzá a tanítványok, és ezt kérdezték tőle: „Miért szemléltetésekben szólsz hozzájuk?”+ 11 Ezt felelte: „Nektek Isten megengedte, hogy megértsétek az egek királyságának szent titkait+, de nekik nem. 12 Mert akinek van, annak még többet adnak, és bőven lesz neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.+ 13 Azért szólok hozzájuk szemléltetésekben, mert néznek, de hiába néznek, és hallanak, de hiába hallanak, és az értelmét sem fogják fel.+ 14 És beteljesedik rajtuk Ézsaiás próféciája, amely így szól: »Hallotok majd, de semmiképpen nem fogjátok fel az értelmét, és néztek majd, de semmiképpen nem láttok.+ 15 Mert érzéketlenné vált ennek a népnek a szíve. A fülükkel hallottak ugyan, de nem figyeltek, a szemüket pedig behunyták. Azért tettek így, nehogy valaha is lássanak a szemükkel, halljanak a fülükkel, és felfogják az értelmét a szívükkel, és megtérjenek, és meggyógyítsam őket.«+

16 Ti azonban boldogok vagytok, mert a szemetek lát és a fületek hall.+ 17 Higgyétek el, hogy sok próféta és igazságos ember szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta,+ és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.

18 Figyeljetek hát a magvetőről szóló szemléltetésre.+ 19 Ha hallja valaki a királyság szavát, de nem fogja fel az értelmét, eljön a gonosz+, és elragadja azt, amit a szívébe vetettek. Ez az a mag, amelyik az út szélére esett.+ 20 A sziklás talajba hullott mag az, aki hallja a szót, és rögtön örömmel fogadja.+ 21 De mivel nincsen gyökere, csak egy ideig marad meg, és miután nyomorúság vagy üldözés támad a szó miatt, rögtön elbotlik. 22 A tövisbokrok közé hullott mag az, aki hallja a szót, de ennek a világrendszernek* az aggodalmai+ és a gazdagság megtévesztő hatalma megfojtja a szót, és az nem hoz termést.+ 23 A jó földbe vetett mag az, aki hallja a szót, és felfogja az értelmét, és hoz is termést: az egyik 100-szorost, a másik 60-szorost, és van, amelyik 30-szorost.+”

24 Egy másik szemléltetést is mondott nekik: „Az egek királysága ahhoz az emberhez hasonlítható, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. 25 Míg az emberek aludtak, jött az ellensége, gyomot vetett a búza közé, és elment. 26 Amikor a vetés kihajtott, és termést hozott, a gyom is láthatóvá vált. 27 Ekkor előálltak a ház urának a rabszolgái, és ezt kérdezték tőle: »Uram, hát nem jó mag volt, amit a szántóföldedbe vetettél? Honnan van akkor benne gyom?« 28 Ő ezt mondta nekik: »Az ellenségem művelte ezt.«+ A rabszolgák így szóltak hozzá: »Akarod, hogy kimenjünk, és összeszedjük?« 29 Ezt mondta: »Nem, nehogy véletlenül a gyom összeszedése közben kiszaggassátok a búzát is. 30 Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratási időszakban megmondom az aratóknak, hogy előbb szedjék össze a gyomot, és kössék csomókba elégetésre, aztán menjenek, gyűjtsék be a búzát a raktáramba.+«”

31 Egy másik szemléltetést is mondott nekik: „Az egek királysága olyan, mint a mustármag, amelyet fogott egy ember, és elvetett a szántóföldjébe.+ 32 Ez a legapróbb minden mag közül, de amikor megnő, a legnagyobb a zöldségfélék között. Fa lesz belőle, és az ég madarai jönnek, és letelepednek az ágai között.”

33 Még egy másik szemléltetést is mondott nekik: „Az egek királysága olyan, mint a kovász, amelyet fogott egy asszony, összekevert három nagy mérték liszttel, és aztán az egész tészta megkelt.”+

34 Jézus mindezeket szemléltetésekben mondta a sokaságnak. Szemléltetés nélkül nem is beszélt nekik,+ 35 hogy beteljesedjen, amit Isten a próféta által mondott: „Szemléltetésekkel fogok beszélni, olyan dolgokat fogok hirdetni, amelyek rejtve vannak a megalapítás* óta.”+

36 Miután elküldte a sokaságot, bement a házba. A tanítványai pedig odamentek hozzá, és ezt mondták: „Magyarázd meg nekünk a szántóföld gyomjáról szóló szemléltetést.” 37 Ezt válaszolta: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. 38 A szántóföld a világ.+ A jó mag a királyság fiai, a gyom viszont a gonosznak a fiai,+ 39 és az ellenség, aki elvetette a gyomot, az Ördög. Az aratás egy világrendszer* befejezése, az aratók pedig angyalok. 40 Amiképpen tehát a gyomot összeszedik és elégetik, úgy lesz a világrendszer* befejezésekor.+ 41 Az Emberfia elküldi az angyalait, és összeszedik a királyságából mindazt, ami mások botlását okozza, és azokat, akik törvénytelenséget tesznek, 42 és a tüzes kemencébe dobják őket.+ Ott majd sírnak, és csikorgatják a fogukat. 43 Abban az időben az igazságosak olyan tündöklően fognak fényleni Atyjuk királyságában, mint a nap.+ Akinek van füle, hallja!

44 Az egek királysága olyan, mint a mezőn elrejtett kincs, amelyet egy ember megtalált és elrejtett. Örömében aztán elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a mezőt.+

45 Továbbá az egek királysága olyan, mint egy utazó kereskedő, aki drága gyöngyöket keres. 46 Miután talált egyetlen nagyon értékes gyöngyöt, elment, azonnal eladta mindenét, és megvette azt.+

47 Ezenkívül az egek királysága olyan, mint egy vonóháló, amelyet leeresztettek a tengerbe, és amely mindenfajta halat összegyűjtött. 48 Amikor megtelt, kihúzták a partra, leültek, és a jókat+ edényekbe gyűjtötték, a hasznavehetetleneket+ pedig eldobták. 49 Így lesz ez a világrendszer* befejezésekor. Az angyalok kimennek, és elkülönítik a gonoszokat az igazságosaktól, 50 majd bedobják őket a tüzes kemencébe. Ott majd sírnak, és csikorgatják a fogukat.

51 Megértettétek mindezeket?” Azok ezt mondták neki: „Igen.” 52 Ekkor így szólt hozzájuk: „Ugyanígy minden tanító, akit az egek királyságáról tanítanak, olyan, mint egy ember, egy házigazda, aki újat és régit hoz elő a kincsestárából.”

53 Jézus pedig, amikor befejezte ezeket a szemléltetéseket, elment onnan. 54 Miután hazatért,+ tanítani kezdte az embereket a zsinagógájukban, azok pedig ámultak, és ezt mondták: „Hogy lehet, hogy ez az ember ilyen bölcs, és hogy ilyen hatalmas tetteket hajt végre?+ 55 Nem az ács fia ez?+ Az anyját nem Máriának hívják, és a testvéreit Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak?+ 56 És a húgai nem mind itt laknak velünk? Akkor hogyan képes ez az ember minderre?”+ 57 És megbotránkoztak miatta.+ Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Egy prófétát mindenhol tisztelnek, kivéve a hazájában és a saját családjában*.”+ 58 Nem is vitt ott véghez sok hatalmas cselekedetet a hitetlenségük miatt.

14 Ebben az időben Heródes*, a területi uralkodó* hallott Jézusról,+ 2 és ezt mondta a szolgáinak: „Ő biztosan Keresztelő János. Feltámadt a halottak közül, és ezért képes végrehajtani ezeket a hatalmas tetteket.”+ 3 Heródes korábban letartóztatta Jánost, megkötözte és börtönbe vetette őt Heródiás miatt, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége.+ 4 Mert János ezt mondta neki: „Nem lehet a tied.”+ 5 Heródes meg akarta őt ölni, de félt a sokaságtól, mert prófétának tartották Jánost.+ 6 Mikor pedig Heródes születésnapját+ ünnepelték, Heródiás lánya táncolt, és ez annyira tetszett Heródesnek,+ 7 hogy megesküdött, bármit kér is a lány, megadja neki. 8 A lány pedig az anyja ösztönzésére ezt mondta: „Add ide nekem egy tálcán Keresztelő János fejét.”+ 9 A király bánatos lett ugyan, de mivel esküt tett a vendégei* előtt, megparancsolta, hogy adják neki oda. 10 Így hát elküldött valakit, és lefejeztette Jánost a börtönben. 11 Azután elhozták a fejét egy tálcán, és odaadták a lánynak, az pedig odavitte az anyjának. 12 Később eljöttek a tanítványai, elvitték a holttestet, eltemették, majd elmentek, hogy mindenről beszámoljanak Jézusnak. 13 Ennek hallatára Jézus csónakkal elment onnan egy elhagyatott helyre, hogy egyedül legyen. De mihelyt meghallotta ezt a sokaság, gyalog utánamentek a városokból.+

14 Mikor partot ért, látta a tömeget. Szánalmat érzett irántuk,+ és meggyógyította a betegeket.+ 15 Amikor esteledett, odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták: „Elhagyatott ez a hely, és már későre jár. Küldd el a sokaságot, hogy menjenek be a falvakba, és vegyenek maguknak ennivalót.”+ 16 Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük, hanem ti adjatok nekik enni!” 17 Így szóltak hozzá: „Semmi sincs nálunk, csak öt kenyér meg két hal.” 18 Ő így szólt: „Hozzátok nekem ide azokat.” 19 Ezután utasította a sokaságot, hogy telepedjen le a fűre. Ekkor vette az öt kenyeret meg a két halat, majd feltekintett az égre, és áldást mondott.+ Ezután megtörte a kenyereket, és odaadta azokat a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak. 20 Így hát mindenki evett, és jóllakott. Aztán összeszedték a maradékot, és 12 kosár telt meg.+ 21 Mintegy 5000 férfi evett az asszonyokon és a kisgyermekeken kívül.+ 22 Rögtön ezután azt mondta a tanítványainak, hogy szálljanak be a csónakba, és menjenek előre a túlsó partra, míg ő elküldi a sokaságot.+

23 Miután elküldte a sokaságot, felment egyedül a hegyre imádkozni.+ Amikor beesteledett, egymaga volt ott. 24 A csónak ekkor már sok száz méterre* volt a szárazföldtől, és küszködött a hullámokkal az ellenszél miatt. 25 Ő pedig éjszaka, a negyedik őrszolgálat idején,* odament hozzájuk a tengeren járva. 26 Amikor a tanítványok meglátták őt a tengeren járni, nagyon megijedtek, és ezt mondták: „Képzelődünk!” És félelmükben kiáltoztak. 27 De Jézus rögtön ezt mondta nekik: „Bátorság! Én vagyok az, ne féljetek!”+ 28 Péter így felelt neki: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg nekem, hogy menjek oda hozzád a vízen.” 29 Ő így szólt: „Gyere!” Erre Péter kiszállt a csónakból, és a vízen járva elindult Jézus felé. 30 Amikor azonban a szélviharra figyelt, megijedt, és amint merülni kezdett, ezt kiáltotta: „Uram, ments meg!” 31 Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megfogta őt, és ezt mondta neki: „Kishitű, miért kételkedtél?”+ 32 És miután beszálltak a csónakba, elállt a szélvihar. 33 Ekkor a csónakban levők hódoltak neki*, és ezt mondták: „Valóban Isten Fia vagy.” 34 És átkeltek a tengeren, és Genezáretnél értek partot.+

35 Amikor az ottani férfiak felismerték, üzenetet küldtek az egész környékre, és az emberek odavitték hozzá mindazokat, akik betegek voltak. 36 És kérlelni kezdték, hogy legalább a felsőruhája rojtozatát hadd érintsék meg,+ és mindenki, aki megérintette, meggyógyult.

15 Akkor farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz Jeruzsálemből,+ és ezt mondták: 2 „Miért térnek el a tanítványaid a régiek hagyományától? Például nem mossák meg* a kezüket, mielőtt esznek.”+

3 Így felelt nekik: „És ti miért szegitek meg az Isten parancsolatát a hagyományotok miatt?+ 4 Isten például ezt mondta: »Tiszteld apádat és anyádat«,+ és: »Aki gyalázza* az apját vagy az anyját, annak meg kell halnia.«+ 5 De ti ezt mondjátok: »Aki azt mondja apjának vagy anyjának: ’Bármim legyen is, amivel támogathatnálak, az Istennek odaszentelt ajándék’,+ 6 annak egyáltalán nem kell tisztelnie az apját.« Így aztán érvénytelenné tettétek az Isten szavát a hagyományotok miatt.+ 7 Képmutatók! Találóan prófétált rólatok Ézsaiás, amikor így szólt:+ 8 »Ez a nép az ajkával ugyan tisztel engem, de a szíve messze eltávolodott tőlem. 9 Hiába imádnak engem, mert a tanításaikat emberek parancsolataira alapozzák.«+” 10 Azzal odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: „Figyeljetek, és értsétek meg:+ 11 nem az szennyezi be az embert, ami bemegy a szájába, hanem az, ami kijön a szájából.”+

12 Akkor odamentek hozzá a tanítványok, és ezt kérdezték tőle: „Tudod, hogy a farizeusok megbotránkoztak azon, amit mondtál?”+ 13 Ő ezt felelte: „Minden növényt, amelyet nem az én égi Atyám ültetett, gyökerestől ki fognak szaggatni. 14 Hagyjátok őket! Vak vezetők. Ha pedig vak vezeti a vakot, mindketten verembe esnek.+” 15 Péter ekkor ezt mondta neki: „Magyarázd meg nekünk a szemléltetést.” 16 Erre így szólt: „Hát még mindig nem értitek ti sem?+ 17 Nem tudjátok, hogy minden, ami bemegy a szájba, a gyomorba jut, onnan pedig az emésztőgödörbe? 18 Bármi jöjjön is ki a szájból, az a szívből jön, és az szennyezi be az embert.+ 19 A szívből jönnek például a gonosz okoskodások:+ gyilkosság, házasságtörés, szexuális erkölcstelenség,* lopás, hamis tanúskodás és káromlás. 20 Ezek szennyezik be az embert, de ha valaki mosdatlan kézzel* eszik, az nem szennyezi be az embert.”

21 Jézus ezután távozott, és Tírusz meg Szidón vidékére ment.+ 22 Ekkor egy ottani föníciai asszony jött, és így kiáltott: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! Lányomat rettenetesen gyötri a démon.”+ 23 De ő egy szóval sem válaszolt neki. Úgyhogy a tanítványai odamentek hozzá, és így unszolták: „Küldd el őt, mert utánunk kiáltozik.” 24 Ezt válaszolta: „Isten nem mindenkihez küldött engem, csak Izrael népének elveszett juhaihoz.”+ 25 Az asszony, amikor odaért, hódolni* kezdett neki, és így szólt: „Uram, segíts rajtam!” 26 Ő így válaszolt: „Nem helyes a gyermekek kenyerét elvenni, és a kiskutyáknak odadobni.” 27 Az asszony így szólt: „Igaz, Uram, de hát a kiskutyák is esznek a gazdájuk asztaláról lehulló morzsákból.”+ 28 Jézus akkor ezt felelte neki: „Ó, asszony, nagy a te hited! Legyen úgy, ahogy szeretnéd.” És a lánya még abban az órában meggyógyult.

29 Jézus ezután elment onnan, majd a Galileai-tenger+ közelébe ért, és miután felment a hegyre, ott leült. 30 Ekkor nagyon sokan jöttek hozzá, és sántákat, nyomorékokat, vakokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal, és a lába elé tették őket, Jézus pedig meggyógyította a betegeket.+ 31 A sokaság csak ámult, amint látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok meggyógyulnak, a sánták járnak, és a vakok látnak, és dicsőítették Izrael Istenét.+

32 Jézus pedig magához hívta a tanítványait, és ezt mondta: „Szánalmat érzek a sokaság iránt,+ mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük. Nem akarom őket éhesen elküldeni, mert még összeesnek az úton.”+ 33 A tanítványok azonban ezt kérdezték tőle: „Hol fogunk ezen az elhagyatott helyen elegendő kenyeret szerezni, hogy jóllakassunk egy ekkora sokaságot?”+ 34 Jézus erre így szólt hozzájuk: „Hány kenyeretek van?” Ők ezt mondták: „Hét, meg néhány kisebb halunk.” 35 Így hát utasította a sokaságot, hogy telepedjenek le a földre, 36 aztán vette a hét kenyeret és a halakat, és miután hálát adott, megtörte, és odaadta azokat a tanítványoknak, a tanítványok meg a sokaságnak.+ 37 Mindenki evett, és jóllakott, a maradékot pedig összeszedték, és hét nagy kosár* telt meg.+ 38 Négyezer férfi evett az asszonyokon és a kisgyermekeken kívül. 39 Végül, miután elküldte a sokaságot, beszállt a csónakba, és a Magadán tájékára ment.+

16 Itt a farizeusok és a szadduceusok odamentek hozzá, és hogy próbára tegyék, arra kérték, mutasson nekik égi jelet.+ 2 Ezt felelte nekik: „Amikor leszáll az este, ezt mondjátok: »Szép idő lesz, mert tűzvörös az ég«, 3 és reggel: »Ma télies, esős idő lesz, mert az ég tűzvörös, de borús.« Ha az égre néztek, tudjátok, milyen lesz az időjárás, de az idők jeleit nem ismeritek fel. 4 Ez a gonosz és házasságtörő* nemzedék folyton jelt akar, de nem kap más jelet,+ csak Jónás jelét.+” Azzal elment, és otthagyta őket.

5 A tanítványok pedig átkeltek a túlsó partra, de elfelejtettek kenyeret vinni magukkal.+ 6 Jézus így szólt hozzájuk: „Tartsátok nyitva a szemeteket, és óvakodjatok a farizeusok és a szadduceusok kovászától!”+ 7 Tanakodni kezdtek maguk között, és ezt mondták: „Nem hoztunk magunkkal kenyeret.” 8 Jézus tudta ezt, ezért így szólt: „Miért beszélgettek magatok közt arról, hogy nincs kenyeretek, ti kishitűek? 9 Hát nem látjátok még a lényeget? Nem emlékeztek arra, hogy 5000-en laktak jól öt kenyérből, és hogy utána még hány kosárral szedtétek össze a maradékot?+ 10 Vagy arra, amikor 4000-en laktak jól hét kenyérből, és hogy utána még hány nagy kosárral* szedtétek össze a maradékot?+ 11 Miért nem értitek meg, hogy nem kenyérről beszéltem nektek? Óvakodjatok hát a farizeusok és a szadduceusok kovászától.+” 12 Ekkor jöttek rá, hogy nem arról beszélt, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és a szadduceusok tanításától óvakodjanak.

13 Jézus pedig, amikor Cezárea Filippi vidékére ért, megkérdezte a tanítványait: „Mit mondanak az emberek az Emberfiáról, ki ő?”+ 14 Ők ezt mondták: „Némelyek azt, hogy Keresztelő János+, mások, hogy Illés+, megint mások, hogy Jeremiás vagy a próféták egyike.” 15 Így szólt hozzájuk: „És szerintetek ki vagyok?” 16 Simon Péter így válaszolt: „Te vagy a Krisztus,+ az élő Isten Fia.”+ 17 Jézus erre ezt mondta neki: „Boldog vagy te, Simon, Jónás fia, mert nem test és vér* nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én égi Atyám.+ 18 Én pedig azt mondom neked, hogy te Péter+ vagy, én pedig erre a sziklára+ fogom építeni a gyülekezetemet, és a sír* kapui nem fognak diadalmaskodni rajta*. 19 Neked fogom adni az egek királyságának a kulcsait, és bármit kötsz is meg a földön, az már meg van kötve az egekben, és bármit oldasz is fel a földön, az már fel van oldva az egekben.” 20 Akkor határozottan arra utasította a tanítványokat, hogy senkinek se mondják el, hogy ő a Krisztus.+

21 Jézus ettől fogva kezdte elmagyarázni a tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vének, a magas rangú papok és az írástudók miatt, majd meg kell hogy öljék, a harmadik napon pedig fel kell támadnia.+ 22 Péter ekkor félrevonta, és rászólt: „Kedvezz magadnak, Uram! Ez semmiképpen sem fog megtörténni veled.”+ 23 De ő hátat fordított, és ezt mondta Péternek: „Távozz tőlem,* Sátán! Gátolsz abban, hogy megtegyem, amit kell, ugyanis nem úgy gondolkodsz, ahogy Isten, hanem úgy, ahogy az emberek.”+

24 Akkor Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a kínoszlopát*, és állandóan kövessen engem.+ 25 Mert aki meg akarja menteni az életét*, el fogja veszíteni azt, aki azonban elveszíti az életét* énértem, meg fogja menteni azt.+ 26 Mert mi haszna lesz abból az embernek, ha az egész világot megnyeri, de az életét* elveszti?+ Vagy mit fog adni az ember cserébe az életéért*?+ 27 Mert az Emberfiának el kell jönnie Atyjának dicsőségében az angyalaival, és akkor megfizet mindenkinek aszerint, ahogyan viselkedik.+ 28 Higgyétek el, hogy az itt állók közül néhányan semmiképpen sem halnak meg, míg meg nem látják előbb az Emberfiát eljönni a királyságában.+”

17 Hat nappal később Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és annak testvérét, Jánost, és felvitte őket egy magas hegyre, ahol magukban lehettek.+ 2 És elváltozott előttük: az arca fénylett, mint a nap, a felsőruhája pedig ragyogott*, mint a fény.+ 3 Ekkor megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal. 4 Péter erre ezt mondta Jézusnak: „Uram, jó itt nekünk. Ha szeretnéd, felverek itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” 5 Még beszélt, amikor egy fényes felhő árnyékot vetett rájuk, és hang hallatszott a felhőből: „Ő az én szeretett Fiam, akiben örömömet lelem.+ Figyeljetek rá!”+ 6 Amikor a tanítványok ezt meghallották, arcra borultak, és nagyon megijedtek. 7 Jézus ekkor odament hozzájuk, megérintette őket, és ezt mondta: „Keljetek fel! Ne féljetek!” 8 Amikor a tanítványok felnéztek, senkit sem láttak, csak Jézust. 9 Amint jöttek lefelé a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: „Senkinek se mondjátok el a látomást, míg fel nem támad az Emberfia a halottak közül.”+

10 A tanítványok azonban megkérdezték tőle: „Miért mondják akkor az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?”+ 11 Ő ezt felelte: „Illés bizony eljön, és mindent helyre fog állítani.+ 12 De mondom nektek, hogy Illés már eljött, és nem ismerték fel őt, hanem azt tették vele, amit akartak.+ Az Emberfia is ugyanígy szenved majd miattuk.+” 13 Ekkor a tanítványok megértették, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.

14 Amikor a sokaság felé tartottak,+ odament hozzá egy ember, letérdelt előtte, és ezt mondta: 15 „Uram, könyörülj a fiamon, mivel epilepsziás, és nagyon beteg! Gyakran esik tűzbe vagy vízbe.+ 16 Elvittem a tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.” 17 Jézus ezt felelte: „Ó, hitetlen és romlott nemzedék,+ meddig kell veletek maradnom? Meddig kell elviselnem titeket? Hozzátok ide hozzám!” 18 Jézus ekkor megszidta a démont, és az kiment a fiúból, és a fiú még abban az órában meggyógyult.+ 19 Erre a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték tőle: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” 20 Ő így szólt hozzájuk: „Mert kevés a hitetek. Biztosak lehettek benne, hogy ha csak akkora hitetek van, mint egy mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek: »Menj innen oda«, az odamegy, és semmi sem lesz nektek lehetetlen.”+ 21 * ——

22 Amikor együtt voltak Galileában, Jézus ezt mondta nekik: „Az Emberfiát átadják az ellenségeinek,+ 23 megölik, és a harmadik napon feltámad.”+ Ekkor nagyon bánatosak lettek.

24 Miután megérkeztek Kapernaumba, a kétdrachmás* adót szedők Péterhez mentek, és megkérdezték tőle: „A tanítótok nem fizeti a kétdrachmás adót?”+ 25 Ő ezt mondta: „De igen.” Amikor azonban belépett a házba, Jézus megelőzve őt megkérdezte: „Mit gondolsz, Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót*? A fiaiktól vagy az idegenektől?” 26 Amikor azt mondta, hogy „az idegenektől”, Jézus így szólt hozzá: „Akkor hát a fiaknak nem kell adót fizetniük. 27 De hogy ne botránkoztassuk meg őket,+ menj a tengerhez, dobj be egy horgot. Fogd az első horogra akadó halat, nyisd ki a száját, és találsz benne egy ezüstpénzt*. Add oda nekik értem és érted.”

18 Abban az órában a tanítványok odamentek Jézushoz, és ezt kérdezték: „Tulajdonképpen ki a legnagyobb az egek királyságában?”+ 2 Ekkor magához hívott egy kisgyermeket, közéjük állította, 3 és így szólt: „Higgyétek el, ha nem változtok meg, és nem lesztek olyanok, mint a kisgyermekek,+ semmiképpen nem mentek be az egek királyságába.+ 4 Aki tehát alázatos, és úgy gondolkodik magáról, mint ez a kisgyermek, az a legnagyobb az egek királyságában.+ 5 És ha valaki rám való tekintettel* szívesen fogad egy ilyen kisgyermeket, az engem is szívesen fogad. 6 De aki csak egynek is a botlását okozza e kisgyermekek közül, akik hisznek bennem, annak jobb lenne, ha a nyakába akasztanának egy nagy malomkövet*, és a nyílt tengerbe dobnák.+

7 Jaj ennek a világnak, mivel az emberek botlását okozza! Természetesen mindenképp lesznek olyanok, akik mások botlását okozzák, de jaj annak az embernek, aki így tesz! 8 Ha tehát a kezed vagy a lábad bűnbe* visz téged, vágd le, és dobd el magadtól.+ Jobb csonkán vagy sántán elnyerned az életet*, mint hogy megvan a két kezed vagy a két lábad, de az örök tűzbe vetnek.+ 9 Ha pedig a szemed visz bűnbe*, vájd ki, és dobd el magadtól. Jobb fél szemmel elnyerned az életet, mint hogy megvan a két szemed, de a tüzes gyehennába* vetnek.+ 10 Vigyázzatok, nehogy megvessetek egyet e kisgyermekek közül. Mert mondom nektek, hogy angyalaik az égben mindig látják az én égi Atyám arcát.+ 11 * ——

12 Mit gondoltok? Ha egy embernek van 100 juha, és egy közülük elkóborol,+ vajon nem hagyja ott a hegyekben a 99-et, és nem indul el felkutatni azt az egyet, amelyik elkóborolt?+ 13 És ha megtalálja, higgyétek el, hogy jobban örül annak, mint a 99-nek, amely nem kóborolt el. 14 Ugyanígy az én égi Atyám* sem szeretné, ha egy is elveszne e kisgyermekek közül.+

15 Ezenkívül ha a testvéred bűnt követ el, menj, és tárd fel a hibáját* négyszemközt.+ Ha hallgat rád, megnyerted* a testvéredet.+ 16 De ha nem hallgat rád, vegyél magad mellé még egy vagy két embert, hogy minden dolgot két vagy három tanú vallomása* erősíthessen meg.+ 17 Ha nem hallgat rájuk, szólj a gyülekezetnek. Ha még a gyülekezetre sem hallgat, éppen olyan legyen előtted, mint egy nemzetekből való,+ vagy mint egy adószedő.+

18 Biztosak lehettek benne, hogy bármit köttök is meg a földön, az már meg van kötve az égben, és bármit oldotok is fel a földön, az már fel van oldva az égben. 19 És higgyétek el, ha ketten közületek a földön egyetértenek abban, hogy valami fontos dolgot kérjenek, az én égi Atyám meg fogja adni nekik.+ 20 Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben,+ ott vagyok közöttük.”

21 Akkor Péter odament, és ezt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem a testvérem úgy, hogy meg kell neki bocsátanom? Még 7-szer is?” 22 Jézus így szólt hozzá: „Mondom neked, nemhogy 7-szer, hanem még 77-szer is.+

23 Ezért az egek királysága egy királyhoz hasonlítható, aki azt akarta, hogy a rabszolgái fizessék vissza a tartozásukat. 24 Amikor hozzáfogott, hogy elszámoljon velük, behoztak egy embert, aki 10 000 talentummal* tartozott neki. 25 Mivel azonban nem volt miből visszafizetnie a tartozását, az ura megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit meg mindenét, és fizessen.+ 26 A rabszolga ezért leborult, és így könyörgött: »Légy türelmes hozzám, és mindent visszafizetek neked.« 27 Az ura ekkor megszánta a rabszolgát, elengedte őt, és eltörölte az adósságát.+ 28 Kiment pedig a rabszolga, és megkereste az egyik rabszolgatársát, aki 100 dénárral* tartozott neki. Megragadta a társát, fojtogatni kezdte, és ezt mondta: »Fizesd vissza, amivel tartozol!« 29 A rabszolgatársa ezért leborult, és kérlelni kezdte, ezt mondva: »Légy türelmes hozzám, és visszafizetem neked a tartozásomat.« 30 Ő azonban nem volt erre hajlandó, hanem elment, és börtönbe záratta, míg vissza nem fizeti a tartozását. 31 Amikor a rabszolgatársai látták a történteket, nagyon szomorúak lettek, és mentek, jelentették az uruknak mindazt, ami történt. 32 Akkor hívatta őt az ura, és így szólt hozzá: »Gonosz rabszolga, én az egész adósságot elengedtem neked, amikor kérleltél. 33 Hát neked nem kellett volna irgalmaznod a rabszolgatársadnak, ahogy én is irgalmaztam neked?+« 34 Az ura haragra gerjedt, és átadta őt a börtönőröknek, míg vissza nem fizeti minden tartozását. 35 Ugyanígy fog bánni az én égi Atyám is veletek,+ ha nem bocsátotok meg a testvéreteknek szívből.+”

19 Amikor Jézus befejezte ezeket a szavakat, Galileából Júdea határvidékeire ment, a Jordánon túlra.+ 2 Nagyon sokan követték őt, és meggyógyította őket.

3 És farizeusok mentek oda hozzá azzal a szándékkal, hogy próbára tegyék, és megkérdezték tőle: „Szabad egy férfinak akármilyen okból elválnia a feleségétől?”+ 4 Így felelt: „Nem olvastátok-e, hogy aki kezdetben teremtette őket, férfinak és nőnek alkotta őket,+ 5 és ezt mondta: »Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és a kettő egy test lesz.«+ 6 Úgyhogy ők már nem kettő, hanem egy test. Amit azért Isten közös igába fogott, egyetlen ember se válassza szét.+” 7 Azok megkérdezték tőle: „Akkor miért írta elő Mózes, hogy válólevelet kell adni, és úgy elválni?”+ 8 Ő ezt mondta nekik: „Mózes a keményszívűségetek miatt engedte meg, hogy elváljatok a feleségetektől,+ de kezdetben ez nem így volt.+ 9 Mondom nektek, hogy aki elválik a feleségétől, hacsak nem szexuális erkölcstelenség* miatt, és mást vesz el, házasságtörést követ el.+”

10 A tanítványok így szóltak hozzá: „Ha ez a helyzet a férj és a feleség között, akkor nem tanácsos házasságot kötni.” 11 Ezt mondta nekik: „Nem minden ember tudja megfogadni ezeket a szavakat, csak azok, akiknek Isten lehetővé teszi.+ 12 Mert vannak, akik születésüktől fogva eunuchok, vannak, akiket emberek tettek eunuchhá, és vannak, akik önmagukat tették eunuchhá az egek királysága miatt. Aki kész arra, hogy így éljen, éljen így.+”

13 Akkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és mondjon imát, de a tanítványok rendreutasították a szülőket.+ 14 Jézus azonban ezt mondta: „Hagyjátok hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az egek királysága.”+ 15 Majd rájuk tette a kezét, és elment onnan.

16 Ekkor valaki odament hozzá, és megkérdezte: „Tanító, mi jót kell tennem, hogy örök életet kapjak?”+ 17 Ezt mondta neki: „Miért kérdezed tőlem, hogy mi a jó? Egy van, aki jó.+ Ha pedig szeretnéd elnyerni az örök életet, mindig tartsd meg a parancsolatokat.+” 18 Az így szólt hozzá: „Melyeket?” Jézus ezt mondta: „Ne gyilkolj,+ ne kövess el házasságtörést,+ ne lopj,+ ne tanúskodj hamisan,+ 19 tiszteld apádat és anyádat,+ és szeresd embertársadat, mint önmagadat.+” 20 A fiatal férfi erre így szólt hozzá: „Mindezeket megtartottam. Milyen hiányosságom van még?” 21 Jézus ezt mondta neki: „Ha tökéletes* akarsz lenni, menj, add el a javaidat, add a szegényeknek, és kincsed lesz az égben.+ És gyere, légy a követőm!”+ 22 Amikor a fiatal férfi ezt meghallotta, bánatosan elment, mert nagy vagyona volt.+ 23 Jézus pedig ezt mondta a tanítványainak: „Higgyétek el, hogy a gazdagnak nehéz lesz bemennie az egek királyságába.+ 24 Azt is mondom nektek, hogy könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten királyságába.”+

25 Amikor a tanítványok hallották ezt, nagyon megdöbbentek, és így szóltak: „Akkor hát ki menekülhet meg?”+ 26 Jézus a szemükbe nézve ezt mondta nekik: „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.”+

27 Akkor Péter így felelt: „De hát mi mindent elhagytunk, és követtünk téged! Mit fogunk akkor kapni?”+ 28 Jézus így szólt hozzájuk: „Biztosak lehettek benne, hogy az újjáteremtéskor, amikor az Emberfia leül az ő dicsőséges trónjára, ti, akik követtetek engem, ti is ülni fogtok 12 trónon, és ítélni fogjátok Izrael 12 törzsét.+ 29 És mindaz, aki házakat vagy fiú- vagy lánytestvéreket vagy apát vagy anyát vagy gyermekeket vagy földeket hagyott el az én nevemért, 100-szor többet kap majd, és örök életet örököl.+

30 Ámde sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első.+

20 Mert az egek királysága hasonló egy szőlősgazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon fel a szőlőjébe.+ 2 Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban*, elküldte őket a szőlőjébe. 3 Amikor kiment a 3. óra körül*, másokat is látott tétlenül álldogálni a piactéren, 4 és ezt mondta nekik: »Ti is menjetek a szőlőbe, és megadom, ami jár nektek.« 5 Azok pedig elmentek. A 6.* és a 9.* óra körül ismét kiment, és hasonlóképpen tett. 6 Végül a 11.* óra körül is kiment, és másokat is talált, akik álldogáltak, és megkérdezte tőlük: »Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?« 7 Erre ezt felelték: »Mert senki sem fogadott fel minket.« Így szólt hozzájuk: »Ti is menjetek a szőlőbe!«

8 Amikor beesteledett, a szőlő ura ezt mondta a megbízottjának: »Hívd a munkásokat, és fizesd ki a bérüket!+ Az utolsókkal kezdd, és az elsőket fizesd ki utoljára.« 9 Amikor azok jöttek, akik a 11. órában kezdtek, mindegyikük kapott egy dénárt*. 10 Így aztán, amikor az elsők jöttek, azt feltételezték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is egy-egy dénárt* kaptak fizetségül. 11 Amikor átvették, panaszkodni kezdtek a szőlősgazdának, 12 és ezt mondták: »Az utolsók egy órát dolgoztak, mégis ugyanannyit fizettél nekik, mint nekünk, akik egész nap keményen dolgoztunk a perzselő hőségben!« 13 De ő ezt felelte az egyiküknek: »Barátom, nem bántam veled igazságtalanul. Egy dénárban* egyeztél meg velem, nem?+ 14 Fogd, ami a tiéd, és menj! Én az utolsóknak ugyanannyit akarok adni, mint neked. 15 Vajon nincs jogom azt tenni a pénzemmel, amit akarok? Irigy vagy,* amiért én jót tettem*?+« 16 Így lesznek az utolsókból elsők, az elsőkből pedig utolsók.+”

17 Amikor Jézus Jeruzsálembe ment, útközben félrevonta a 12 tanítványt, és ezt mondta nekik:+ 18 „Felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják majd a magas rangú papoknak és az írástudóknak. Ők halálra ítélik,+ 19 és átadják a nemzetekből valóknak, hogy gúnyolják, megkorbácsolják és oszlopra feszítsék.+ A harmadik napon viszont feltámad.+”

20 Akkor Zebedeus fiainak+ az anyja odament hozzá a fiaival, és hódolt* neki, mert kérni akart tőle valamit.+ 21 Jézus megkérdezte tőle: „Mit akarsz?” Ezt mondta neki: „Mondd, hogy e két fiam közül az egyik a jobb, a másik pedig a bal kezedhez üljön le a királyságodban.”+ 22 Jézus ezt válaszolta: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-e inni a poharat, amelyet én kiinni készülök?”+ Ezt mondták neki: „Ki tudjuk.” 23 Így szólt hozzájuk: „A poharamat kiisszátok ugyan,+ de hogy ki ül a jobb kezemhez, és ki a balhoz, azt nem én döntöm el. Azok fognak ott ülni, akiknek elkészítette azt az én Atyám.”+

24 Amikor a többi tíz tanítvány hallott erről, nagyon mérges lett a két testvérre.+ 25 De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: „Tudjátok, hogy a nemzetek uralkodói hatalmaskodnak az emberek felett, és a nagyjaik hatalmuk alatt tartják őket.+ 26 De köztetek ennek nem szabad így lennie.+ Ehelyett aki nagy akar lenni köztetek, az legyen a szolgátok,+ 27 és aki első akar lenni köztetek, az legyen a rabszolgátok.+ 28 Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másokat,+ és hogy az életét* váltságul adja cserébe sokakért.+”

29 Mikor pedig kifelé mentek Jerikóból, sokan követték őt. 30 És két vak, aki ott ült az út mellett, amikor hallotta, hogy Jézus arra megy, ezt kiáltotta: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!”+ 31 A sokaság azonban rájuk szólt, hogy maradjanak csendben, ám ők annál hangosabban kiáltozták: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!” 32 Úgyhogy Jézus megállt, magához hívta őket, és ezt kérdezte tőlük: „Mit akartok, mit tegyek értetek?” 33 Ezt mondták neki: „Uram, hadd lássunk újra!” 34 Jézus szánalmat érzett irántuk, ezért megérintette a szemüket,+ és azonnal visszanyerték a látásukat, és követték őt.

21 Amikor közel értek Jeruzsálemhez, és megérkeztek Betfagéba, az Olajfák hegyére, Jézus elküldte két tanítványát,+ 2 és ezt mondta nekik: „Menjetek be abba a faluba, amelyet ott láttok, és mihelyt beértek, találtok majd egy megkötött szamarat, és vele egy csikót. Oldjátok el és hozzátok nekem ide őket. 3 Ha bárki szólna nektek, mondjátok ezt: »Az Úrnak van szüksége rájuk.« Akkor majd azonnal elengedi őket.”

4 Ez valójában azért történt, hogy beteljesedjen, amit Isten mondott a próféta által: 5 „Mondjátok meg Sion lányának: »Nézd! Királyod jön hozzád,+ szelíden+ és szamárháton, igen, csikón, teherhordó állat kicsinyén.«”+

6 A tanítványok tehát elindultak, és úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik.+ 7 Elhozták a szamarat meg a csikóját, rájuk tették a felsőruháikat, és ő azokra* ült.+ 8 A sokaságból a legtöbben az útra terítették a felsőruháikat,+ míg mások ágakat vágtak a fákról, és azokat terítették az útra. 9 A sokaság pedig, amely előtte és utána ment, így kiáltozott: „Mentsd meg, kérünk, Dávid fiát!+ Áldott, aki Jehova* nevében jön!+ Mentsd meg, kérünk, te, aki fenn a magasságban laksz!”+

10 Mikor pedig beért Jeruzsálembe, az egész város felbolydult, és ezt kérdezte: „Kicsoda ez?” 11 A sokaság ezt mondogatta: „Ez Jézus, a próféta,+ a galileai Názáretből!”

12 Jézus bement a templomba, és kiűzte mindazokat, akik adtak és vettek a templomban, és feldöntötte a pénzváltók asztalait meg a galambárusok padjait,+ 13 és ezt mondta nekik: „Meg van írva: »A házamat imádság házának fogják hívni«,+ de ti rablók barlangjává teszitek.”+ 14 Vakok és sánták is mentek hozzá a templomban, és meggyógyította őket.

15 Amikor a magas rangú papok és az írástudók látták azokat a bámulatos dolgokat, amelyeket tett, meg a fiúkat, akik így kiáltoztak a templomban: „Mentsd meg, kérünk, Dávid fiát!”,+ felháborodtak,+ 16 és ezt mondták: „Hallod, mit mondanak ezek?” Jézus így szólt hozzájuk: „Igen. Hát soha nem olvastátok ezt: »Kisgyermekek és csecsemők szája dicsér téged.«”+ 17 Ekkor otthagyta őket, elment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.+

18 Kora reggel, amint visszatérőben volt a városba, megéhezett.+ 19 Meglátott egy fügefát az út mentén, odament, de nem talált rajta semmi mást, csak leveleket,+ ezért ezt mondta neki: „Soha többé ne teremjen rajtad gyümölcs!”+ És a fügefa azonnal elszáradt. 20 Amikor a tanítványok ezt látták, csodálkoztak, és így szóltak: „Hogy lehet az, hogy azonnal elszáradt a fügefa?”+ 21 Jézus így válaszolt nekik: „Biztosak lehettek benne, hogy ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak azt fogjátok megtenni, amit én tettem a fügefával, hanem ha azt mondjátok ennek a hegynek: »Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe!«, az is meglesz.+ 22 És mindazt, amit hittel kértek imában, megkapjátok.+”

23 Miután pedig bement a templomba, a magas rangú papok és a nép vénei odamentek hozzá, miközben tanított, és ezt kérdezték: „Milyen hatalommal teszed ezeket? És ki adta neked ezt a hatalmat?”+ 24 Jézus ezt felelte nekik: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha tudtok rá felelni, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket: 25 Kitől kapta János a hatalmát, hogy kereszteljen? Istentől* vagy emberektől?” Azok pedig tanakodni kezdtek maguk között, így szólva: „Ha azt mondjuk: »Istentől«, azt fogja mondani nekünk: »Akkor miért nem hittetek Jánosnak?«+ 26 Ha viszont azt mondjuk: »emberektől«, akkor félhetünk a sokaságtól, hisz mindnyájan prófétának tartják Jánost.” 27 Így hát ezt válaszolták Jézusnak: „Nem tudjuk.” Ő pedig így szólt hozzájuk: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.

28 Mit gondoltok? Egy embernek volt két gyermeke. Odament az elsőhöz, és ezt mondta: »Gyermekem, menj, dolgozz ma a szőlőben!« 29 Ez így válaszolt: »Nem megyek«, de aztán megbánta, és kiment. 30 A másodikhoz is odament, és ugyanazt mondta neki. Az így felelt: »Megyek, uram«, de nem ment ki. 31 A kettő közül melyik cselekedte az apja akaratát?” Azok ezt mondták: „Az első.” Jézus így szólt hozzájuk: „Higgyétek el, hogy az adószedők és a prostituáltak előbb mennek be Isten királyságába, mint ti. 32 Mert eljött hozzátok János, hogy megmutassa az igazságosság útját, de ti nem hittetek neki. Az adószedők és a prostituáltak azonban igen.+ Ti ezt láttátok, mégsem éreztetek megbánást, hogy aztán higgyetek neki.

33 Halljatok egy másik szemléltetést: Volt egy ember, egy gazda, aki szőlőt ültetett,+ körbevette kerítéssel, kivájt egy helyet a szőlő taposásához, és tornyot emelt.+ Majd kiadta szőlőműveseknek, és külföldre utazott.+ 34 Amikor eljött a szüret ideje, elküldte a rabszolgáit a szőlőművesekhez, hogy átvegyék a leszüretelt gyümölcsből a neki járó részt. 35 A szőlőművesek azonban megfogták a rabszolgáit, és volt, akit megvertek, volt, akit megöltek, és volt, akit megköveztek.+ 36 Elküldött még más rabszolgákat is, többet, mint először, de ezekkel ugyanazt tették.+ 37 Végül elküldte hozzájuk a fiát, ezt mondva: »A fiamat meg fogják becsülni.« 38 Amikor a szőlőművesek meglátták a fiút, ezt mondták maguk között: »Ez az örökös.+ Gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét!« 39 Megfogták hát, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték.+ 40 Mit tesz majd a szőlő tulajdonosa ezekkel a szőlőművesekkel, amikor megjön?” 41 Ezt mondták neki: „Mivel gonoszak, szörnyű* pusztulást hoz rájuk, és más szőlőműveseknek adja ki a szőlőt, akik beszolgáltatják neki a gyümölcsöt a kellő időben.”

42 Jézus ezt kérdezte tőlük: „Hát soha nem olvastátok az Írásokban: »A kő, amelyet az építők elvetettek, az lett a fő szegletkő*.+ Jehovától* lett ez, és bámulatos a szemünkben.«+ 43 Ezért azt mondom nektek, hogy az Isten királyságát elveszik tőletek, és olyan nemzetnek adják, amely a királysághoz méltó gyümölcsöket terem. 44 Ezenkívül, aki ráesik erre a kőre, az összezúzza magát.+ Akire pedig a kő esik rá, azt a kő zúzza össze.+”

45 Amikor a magas rangú papok és a farizeusok hallották a szemléltetéseit, tudták, hogy róluk beszél.+ 46 El akarták őt fogni*, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta őt.+

22 Jézus ismét szemléltetésekben beszélt velük, ezt mondva: 2 „Az egek királysága ahhoz hasonlítható, mint amikor egy király ünnepi ebédet készített a fia esküvőjére+. 3 A király elküldte a rabszolgáit a meghívottakért, de azok nem akartak eljönni a lakomára.+ 4 Elküldött még más rabszolgákat is, így szólva: »Mondjátok meg a meghívottaknak: ’Az ebéd elkészült, bikáim és hizlalt állataim le vannak vágva, és készen van minden. Gyertek a lakomára!’« 5 De azok nem törődtek vele, hanem az egyik elment a szántóföldjére, a másik az üzleti ügyeit intézte,+ 6 a többiek pedig megfogták a király rabszolgáit, arcátlanul bántak velük, és megölték őket.

7 A király ekkor dühös lett, és elküldte a seregeit, megölte a gyilkosokat, és felégette a városukat.+ 8 Ezután így szólt a rabszolgáihoz: »A lakoma ugyan készen van, de a meghívottak nem voltak méltók arra, hogy részt vegyenek rajta.+ 9 Menjetek hát a városból kivezető utakra, és hívjátok meg a lakomára, akit csak találtok.+« 10 Így aztán kimentek a rabszolgák az utakra, és meghívtak mindenkit, akit csak találtak, gonoszakat és jókat egyaránt. És a terem, ahol az esküvőt tartották, megtelt vendégekkel*.

11 Amikor a király bejött, hogy megnézze a vendégeket, meglátott egy embert, aki nem volt esküvőhöz illő ruhába öltözve. 12 Ezt kérdezte tőle: »Barátom, hogy jutottál be ide, amikor nincs rajtad esküvőhöz illő ruha?« Az egy szót sem tudott szólni. 13 Akkor a király így szólt a szolgáihoz: »Kötözzétek meg a kezét és a lábát, aztán dobjátok ki a sötétségbe. Ott majd sír, és csikorgatja a fogát.«

14 Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”

15 Akkor a farizeusok elmentek, és kitervelték, hogy olyasmit mondatnak vele, amiért bevádolhatják.+ 16 Elküldték hát hozzá a tanítványaikat a Heródes-pártiakkal+ együtt, hogy mondják ezt: „Tanító, tudjuk, hogy igazat mondasz, és az igazat tanítod arról, hogy mi Isten akarata, és nem vagy részrehajló, mert nem az emberek külsejét nézed. 17 Mondd meg azért nekünk: Mit gondolsz? Szabad-e adót* fizetni a császárnak, vagy sem?” 18 Jézus azonban, tudva, hogy gonoszak, ezt mondta: „Miért tesztek próbára, képmutatók? 19 Mutassátok meg nekem azt a pénzérmét, amellyel adót* fizettek.” Odavittek neki egy dénárt*. 20 És megkérdezte tőlük: „Kinek az arcképe és felirata ez?” 21 Ezt mondták: „A császáré.” Akkor így szólt hozzájuk: „Fizessétek hát vissza a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami Istené.”+ 22 Amikor ezt hallották, elcsodálkoztak, és otthagyták őt.

23 Azon a napon odamentek hozzá a szadduceusok, akik azt mondják, hogy nincsen feltámadás,+ és ezt kérdezték tőle:+ 24 „Tanító, Mózes ezt mondta: »Ha valaki gyermektelenül hal meg, a testvérének feleségül kell vennie annak özvegyét, és utódról kell gondoskodnia a testvérének.«+ 25 Volt nálunk hét testvér. Az első megnősült, majd elhunyt, és mivel nem volt utódja, az özvegyét feleségül vette a testvére. 26 Ugyanígy volt ez a másodikkal is, a harmadikkal is, és mind a héttel. 27 Végül meghalt az asszony is. 28 A feltámadáskor a hét közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mindegyiknek a felesége volt.”

29 Jézus így felelt nekik: „Tévedtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát.+ 30 Mert a feltámadáskor a férfiak nem nősülnek, és a nőket sem adják férjhez, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben.+ 31 Ami a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok-e, mit mondott nektek Isten, így szólva: 32 »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.«+ Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké.+” 33 Amikor a sokaság ezt hallotta, ámult a tanításán.+

34 Miután a farizeusok hallották, hogy elhallgattatta a szadduceusokat, köréje gyűltek. 35 Egyikük pedig, egy törvénytudó, próbára akarta tenni, ezért megkérdezte tőle: 36 „Tanító, melyik a legfontosabb parancsolat a törvényben?”+ 37 Ő ezt mondta neki: „»Szeresd Jehovát*, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel* és teljes elméddel.«+ 38 Ez a legfontosabb és első parancsolat. 39 A második ehhez hasonló: »Szeresd embertársadat, mint önmagadat.«+ 40 Ezen a két parancsolaton alapul az egész Törvény és a Próféták.”+

41 Míg a farizeusok ott voltak, Jézus megkérdezte tőlük:+ 42 „Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia?” Ezt mondták neki: „Dávidé.”+ 43 Erre megkérdezte tőlük: „Akkor hogyhogy Dávid ihletés által+ Urának hívja őt, ezt mondva: 44 »Így szólt Jehova* az én Uramhoz: ’Ülj az én jobbomon, míg ellenségeidet a lábad alá nem vetem.’«+ 45 Ha tehát Dávid az Urának hívja őt, hogy lehet a fia?+” 46 Erre senki sem tudott felelni neki, és attól a naptól fogva nem merték kérdezgetni sem.

23 Ezután Jézus ezt mondta a sokaságnak és a tanítványainak: 2 „Az írástudók és a farizeusok Mózes székébe ültek. 3 Mindazt tehát, amit mondanak nektek, tegyétek és tartsátok meg, de amit tesznek, azt ne tegyétek, mert ők csak beszélnek, de nem aszerint cselekszenek.+ 4 Nehéz terheket kötöznek egybe, és raknak az emberek vállára,+ de ők maguk az ujjukkal sem akarják azokat érinteni.+ 5 Mindent azért tesznek, hogy az emberek lássák a tetteiket.+ Például megnagyobbítják az írásokat tartalmazó tokokat, melyeket talizmánként+ hordanak, és meghosszabbítják a ruháik rojtozatát.+ 6 Kedvelik a főhelyet a vacsorákon, az elöl levő* ülőhelyeket a zsinagógákban,+ 7 azt, ha az emberek üdvözlik őket a piactereken, és ha rabbinak* szólítják őket. 8 Titeket azonban ne szólítsanak rabbinak, mert csak egy tanítótok van,+ ti pedig mind testvérek vagytok. 9 Ezenkívül senkit se szólítsatok atyátoknak a földön, mert csak egy atyátok van,+ az égi. 10 Vezetőnek se szólítsanak benneteket, mert csak egy vezetőtök van, a Krisztus. 11 Hanem aki a legnagyobb köztetek, legyen a szolgátok.+ 12 Aki felmagasztalja magát, azt meg fogják alázni,+ és aki megalázza magát, azt fel fogják magasztalni.+

13 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bezárjátok az egek királyságának a kapuját az emberek előtt. Ti ugyanis nem mentek be, és azokat sem engeditek bemenni, akik be akarnak menni.+ 14 * ——

15 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók+! Beutazzátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyvalakit prozelitává tegyetek*, amikor pedig az lesz, gyehennára* valóvá teszitek, méghozzá kétszer annyira, mint ti vagytok.

16 Jaj nektek, vak vezetők,+ mert ezt mondjátok: »Ha valaki a templomra esküszik, az semmi, de ha valaki a templom aranyára esküszik, köteles teljesíteni az esküjét.«+ 17 Bolondok és vakok! Hát melyik nagyobb, az arany vagy a templom, amely megszentelte az aranyat? 18 És még ezt is mondjátok: »Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, köteles teljesíteni az esküjét.« 19 Vakok! Hát melyik nagyobb, az ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? 20 Aki tehát az oltárra esküszik, az nemcsak az oltárra esküszik, hanem mindarra, ami rajta van. 21 És aki a templomra esküszik, az nemcsak a templomra esküszik, hanem Istenre is, aki ott lakik.+ 22 És aki az égre esküszik, az Isten trónjára esküszik, és arra, aki azon ül.

23 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Megadjátok a tizedet a mentából, a kaporból és a köményből,+ de figyelmen kívül hagyjátok, ami fontosabb a törvényben, mégpedig az igazságosságot+, az irgalmasságot+ és a hűséget. Az előbbieket meg kellett tennetek, de az utóbbiakat sem lett volna szabad figyelmen kívül hagynotok.+ 24 Vak vezetők!+ A szúnyogot+ kiszűritek, de a tevét+ lenyelitek!

25 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Kívül megtisztítjátok a poharat és a tálat,+ de belül tele vannak mohósággal*+ és önkényeztetéssel.+ 26 Vak farizeus! Előbb a pohár és a tál belsejét tisztítsd meg, és akkor a külseje is tiszta lesz!

27 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók+! Hasonlítotok a meszelt sírokhoz,+ amelyek kívülről ugyan szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. 28 Kívülről ti is igazságosnak látszotok az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és törvénytelenséggel.+

29 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók+! Sírt építetek a prófétáknak, feldíszítitek az igazságosak sírjait*,+ 30 és ezt mondjátok: »Ha az ősapáink napjaiban éltünk volna, mi nem vettünk volna részt velük abban, hogy kiontsuk a próféták vérét.« 31 Ezzel éppen azt bizonyítjátok, hogy a fiai vagytok azoknak, akik meggyilkolták a prófétákat.+ 32 Akkor hát fejezzétek be, amit az ősapáitok elkezdtek*!

33 Kígyók, viperafajzatok+! Hogyan menekülnétek meg a gyehenna* ítéletétől?+ 34 Ezért prófétákat+, bölcseket és tanítókat+ küldök hozzátok. Néhányukat megölitek,+ oszlopra feszítitek, némelyiküket pedig megkorbácsoljátok+ a zsinagógáitokban, és városról városra üldözitek+. 35 Így hát rátok száll minden igazságosnak a vére, amelyet kiontottak a földön, az igazságos Ábel+ vérétől Zakariásnak, Barakiás fiának a véréig, akit a szentély és az oltár között gyilkoltatok meg.+ 36 Higgyétek el, mindezek eljönnek erre a nemzedékre.

37 Jeruzsálem, Jeruzsálem! Megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek!+ Milyen gyakran akartam összegyűjteni a gyermekeidet, ahogyan a tyúk a szárnya alá gyűjti a csibéit! De ti nem akartátok.+ 38 Isten ezért elhagyja a házatokat*.*+ 39 Mert mondom nektek, hogy mostantól fogva semmiképpen nem láttok engem, míg azt nem mondjátok: »Áldott, aki Jehova* nevében jön!«+”

24 Amikor Jézus kifelé tartott a templomból, a tanítványai odamentek hozzá, hogy megmutassák neki a templom épületeit. 2 Erre ő ezt mondta nekik: „Látjátok mindezeket? Higgyétek el, hogy semmiképpen nem marad itt kő kövön, melyet le ne rombolnának.”+

3 Amikor az Olajfák hegyén ült, a tanítványok külön odamentek hozzá, és így szóltak: „Mondd meg nekünk, hogy mikor lesznek meg ezek, és mi lesz a jele a jelenlétednek*+ és a világrendszer* befejezésének?”+

4 Jézus pedig így válaszolt nekik: „Vigyázzatok, nehogy bárki is félrevezessen titeket,+ 5 mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: »Én vagyok a Krisztus«, és sokakat félrevezetnek.+ 6 Háborúk zaját fogjátok hallani, és háborúkról kaptok híreket, de ne ijedjetek meg, mert ezeknek meg kell lenniük. Ez azonban még nem a vég.+

7 Mert nemzet támad nemzet ellen, és királyság királyság ellen,+ és lesznek élelmiszerhiányok+ meg földrengések egyik hely után a másikon.+ 8 Mindez a gyötrő fájások kezdete.

9 Akkor majd üldöznek+ és megölnek benneteket,+ és a nevem miatt minden nemzet gyűlölni fog titeket.+ 10 Továbbá akkor majd sokan feladják a hitüket*, elárulják és gyűlölni fogják egymást. 11 Sok hamis próféta lesz, és sokakat félrevezetnek,+ 12 és a törvénytelenség növekedése miatt a legtöbb emberben kihűl majd a szeretet. 13 De aki mindvégig kitart, az megmenekül.+ 14 És a királyságról szóló jó hírt hirdetni fogják az egész lakott földön, hogy minden nemzet halljon róla,*+ és akkor jön el a vég.

15 Mikor tehát meglátjátok, hogy a pusztító utálatosság, amelyről Dániel próféta beszélt, szent helyen áll+ (az olvasónak tisztánlátásra van szüksége, hogy ezt megértse), 16 akkor akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe.+ 17 Aki a háztetőn van, ne menjen le a házba, hogy kihozza onnan a holmiját, 18 és aki a szántóföldön van, ne térjen vissza, hogy felkapja a felsőruháját. 19 Jaj a terhes és a szoptatós asszonyoknak azokban a napokban! 20 Kitartóan imádkozzatok, hogy ne télen kelljen menekülnötök, és ne is sabbatnapon, 21 mert akkor nagy nyomorúság+ lesz, olyan, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, nem, és nem is lesz többé.+ 22 Bizony, ha Isten nem rövidítené meg azokat a napokat, senki* sem menekülne meg, de a választottak miatt megrövidíti azokat a napokat.+

23 Akkor ha valaki azt mondja nektek: »Nézzétek! Itt a Krisztus!«,+ vagy: »Amott van!«, ne higgyétek el.+ 24 Mert hamis krisztusok és hamis próféták+ jönnek, és nagy jeleket meg csodákat tesznek, hogy ha lehet, félrevezessék még a választottakat is.+ 25 Előre figyelmeztettelek titeket. 26 Ha tehát azt mondják nektek, hogy »a pusztában van«, ne menjetek ki, vagy hogy »a belső szobában van«, ne higgyétek el.+ 27 Az Emberfiának a jelenléte* a villámláshoz hasonlítható, mely kelettől nyugatig mindenhol látható az égbolton.+ 28 Ahol a tetem, oda gyűlnek a sasok.+

29 Mindjárt azoknak a napoknak a nyomorúsága után a nap elsötétül,+ a hold nem világít, a csillagok lehullanak az égről, és az égben lévő erők megrázkódnak.+ 30 Akkor megjelenik az Emberfiának jele az égen, és a föld minden nemzete* verni fogja magát bánatában,+ és látni fogja az Emberfiát+ eljönni az ég felhőin, hatalommal és nagy dicsőséggel.+ 31 És elküldi az angyalait nagy trombitaszóval, azok pedig összegyűjtik a választottait a négy égtáj* felől, az ég egyik végétől a másik végéig.+

32 Értsétek meg ezt a szemléltetést a fügefáról: mihelyt fiatal ága rügyezni kezd, és leveleket hajt, tudjátok, hogy közel a nyár.+ 33 Hasonlóképpen, amikor látjátok mindezeket, teljesen biztosak lehettek benne, hogy ő* közel van, az ajtónál áll.+ 34 Higgyétek el, hogy semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek meg nem történnek. 35 Az ég és a föld elmúlik, de az én szavaim semmiképpen nem múlnak el.+

36 Senki sem tudja, melyik az a nap, és melyik az az óra,+ sem az ég angyalai, sem a Fiú, csak az Atya.+ 37 Mert amilyenek Noé napjai voltak,+ olyan lesz az Emberfiának a jelenléte* is.+ 38 Mert amilyenek az özönvíz előtti napok voltak – az emberek ettek és ittak, nősültek és férjhez mentek, addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába,+ 39 és semmit nem vettek észre, míg el nem jött az özönvíz, és el nem söpörte mindnyájukat+ –, olyan lesz az Emberfiának a jelenléte is. 40 Akkor két férfi lesz a szántóföldön: az egyiket elviszik, a másikat otthagyják. 41 Két asszony őröl majd kézimalommal: az egyiket elviszik, a másikat otthagyják.+ 42 Kitartóan virrasszatok hát, mert nem tudjátok, melyik nap jön el az Uratok.+

43 De gondoljatok bele, ha a házigazda tudta volna, melyik őrszolgálat idején* jön a tolvaj,+ ébren maradt volna, és nem engedte volna, hogy betörjenek a házába.+ 44 Emiatt ti is legyetek készen,+ mert olyan órában jön el az Emberfia, amelyben nem gondolnátok.

45 Ki valójában a hű és értelmes* rabszolga, akit az ura kinevezett a háziszolgái fölé, hogy megadja nekik az eledelüket a kellő időben?+ 46 Boldog ez a rabszolga, ha az ura ilyen munkában találja őt, amikor eljön!+ 47 Biztosak lehettek benne, hogy mindene fölé kinevezi.

48 De ha a rabszolga gonosz, és ezt mondja valamikor is magában: »Késik az én uram«,+ 49 és verni kezdi a rabszolgatársait, és eszik, iszik a megrögzött részegesekkel, 50 akkor olyan napon jön meg annak a rabszolgának az ura, amelyen nem várja, és olyan órában, amelyet nem tud,+ 51 és megbünteti őt a legnagyobb szigorral, és arra a helyre dobja, ahol a képmutatók vannak. Ott majd sír, és csikorgatja a fogát.+

25 Akkor az egek királysága tíz szűzhöz hasonlítható, akik fogták a lámpáikat,+ és kimentek, hogy fogadják a vőlegényt+. 2 Öt közülük ostoba volt, öt pedig értelmes*+. 3 Az ostobák ugyanis fogták a lámpáikat, de nem vittek magukkal olajat. 4 Az értelmesek ellenben lámpáikkal együtt olajat is vittek palackokban. 5 Mivel a vőlegény késett, mindnyájan álmosak lettek, és elaludtak. 6 Az éjszaka kellős közepén kiáltás hallatszott: »Itt a vőlegény! Menjetek ki fogadni őt!« 7 Akkor az összes szűz felkelt, és rendbe hozta a lámpáit.+ 8 Az ostobák így szóltak az értelmesekhez: »Adjatok nekünk az olajotokból, mert mindjárt kialszanak a lámpáink.« 9 Az értelmesek ezekkel a szavakkal válaszoltak: »Lehet, hogy nem lesz elég nekünk is, meg nektek is. Inkább menjetek el azokhoz, akik árulják, és vegyetek magatoknak.« 10 Míg azok elmentek olajat venni, a vőlegény megjött. A szüzek, akik készen álltak, bementek vele a menyegzőre,+ az ajtó pedig bezárult. 11 Később aztán jött a többi szűz is, és ezt mondta: »Uram, uram, nyisd ki nekünk az ajtót!«+ 12 Ő így válaszolt: »Az igazságot mondom nektek: nem ismerlek titeket.«

13 Kitartóan virrasszatok hát,+ mert nem tudjátok, melyik az a nap, és melyik az az óra.+

14 Mert pontosan olyan ez, mint amikor egy ember, aki külföldre készült utazni, hívatta a rabszolgáit, és rájuk bízta a javait.+ 15 Az egyiknek adott öt talentumot*, a másiknak kettőt, megint egy másiknak egyet, kinek-kinek a maga képessége szerint, és elment külföldre. 16 Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal ment, és üzleti vállalkozásba fogott, és másik ötöt szerzett. 17 Ugyanígy, aki a kettőt kapta, másik kettőt szerzett. 18 De aki csak egyet kapott, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette az ura pénzét*.

19 Hosszú idő után megjött ezeknek a rabszolgáknak az ura, és elszámoltatta őket.+ 20 Előlépett hát az, aki öt talentumot kapott, odavitt még öt talentumot, és ezt mondta: »Uram, öt talentumot bíztál rám, és nézd, másik öt talentumot szereztem.«+ 21 Az ura így szólt hozzá: »Jól van, jó és hű rabszolga! Hű voltál kevesen, sok fölé foglak kinevezni.+ Örülj együtt az uraddal!+« 22 Ezt követően előlépett az, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: »Uram, két talentumot bíztál rám, és nézd, másik két talentumot szereztem.«+ 23 Az ura így szólt hozzá: »Jól van, jó és hű rabszolga! Hű voltál kevesen, sok fölé foglak kinevezni. Örülj együtt az uraddal!«

24 Végül előlépett az a rabszolga, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: »Uram, tudtam, hogy sokat követelsz másoktól, ott is aratsz, ahol nem vetettél, és azt a gabonát is begyűjtöd, melyet nem te tisztítottál.+ 25 Így aztán megijedtem, és elmentem, elrejtettem a földbe a talentumodat. Itt van, ami a tiéd.« 26 Az ura így felelt neki: »Gonosz és lusta rabszolga! Ugye tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem, és begyűjtöm, amit nem én tisztítottam? 27 Így hát a pénzemet* letétbe kellett volna helyezned a bankároknál, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza.

28 Vegyétek hát el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek a tíz talentuma van.+ 29 Mert mindenkinek, akinek van, még többet adnak, és bőven lesz neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.+ 30 Dobjátok hát ki a semmirekellő rabszolgát a sötétségbe. Ott majd sír, és csikorgatja a fogát.«

31 Amikor az Emberfia+ eljön a dicsőségében, és vele az összes angyal,+ akkor leül az ő dicsőséges trónjára. 32 Eléje gyűjtik az összes nemzetet, ő pedig különválasztja egymástól az embereket, mint ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kecskéktől. 33 És a juhokat+ a jobbjára fogja állítani, a kecskéket pedig a baljára+.

34 Akkor a király így szól a jobbja felől állókhoz: »Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a királyságot, melyet előkészítettek nektek a világ megalapításától kezdve! 35 Mert éhes voltam, és ennem adtatok, szomjas voltam, és innom adtatok. Idegen voltam, és vendégszeretettel fogadtatok,+ 36 meztelen voltam,* és ruhát adtatok nekem.+ Megbetegedtem, és gondot viseltetek rám. Börtönben voltam, és meglátogattatok.+« 37 Erre az igazságosak ezt kérdezik majd tőle: »Uram, mikor volt az, hogy éhes voltál, és enned adtunk, vagy szomjas voltál, és innod adtunk?+ 38 Mikor volt az, hogy idegen voltál, és vendégszeretettel fogadtunk, vagy meztelen voltál, és ruhát adtunk neked? 39 Mikor volt az, hogy beteg voltál vagy börtönben voltál, és meglátogattunk?« 40 A király így felel nekik: »Higgyétek el, amit megtettetek e testvéreim legkisebbjeinek egyikével, azt velem tettétek meg.«+

41 Akkor szól a balja felől állókhoz is: »Menjetek el innen,+ ti átkozottak, az örök tűzre,+ amely az Ördögnek és az angyalainak készült!+ 42 Mert éhes voltam, de nem adtatok ennem, és szomjas voltam, de nem adtatok innom. 43 Idegen voltam, de nem fogadtatok vendégszeretettel, meztelen voltam, de nem adtatok nekem ruhát, beteg voltam és börtönben voltam, de nem viseltetek rám gondot.« 44 Akkor ők is megkérdezik majd tőle: »Uram, mikor volt az, hogy éhes, szomjas, idegen, meztelen vagy beteg voltál, vagy hogy börtönben voltál, és nem segítettünk neked?« 45 Akkor ezekkel a szavakkal válaszol nekik: »Higgyétek el, amit nem tettetek meg e legkisebbek egyikével, azt velem nem tettétek meg.«+ 46 Ezekre örök halál vár,*+ az igazságosak pedig örök életet kapnak+.”

26 Miután Jézus elmondta mindezeket, így szólt a tanítványaihoz: 2 „Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a pászka,+ és az Emberfiát átadják az ellenségeinek, hogy oszlopra feszítsék.+”

3 Akkor a magas rangú papok és a nép vénei összegyűltek a főpap, Kajafás+ udvarában, 4 és cselt szőttek,+ hogy ravaszul* elfogják* Jézust, és megöljék. 5 De ezt mondták: „Ne az ünnepen. Még felfordulás lesz a nép körében.”

6 Amikor Jézus Betániában volt a leprás Simon házában,+ 7 odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástrompalackban értékes, illatos olaj volt, és kezdte ráönteni Jézus fejére, aki éppen evett*. 8 Amikor a tanítványok ezt látták, felháborodtak, és ezt mondták: „Mire való ez a pazarlás? 9 Hisz jó pénzért el lehetett volna adni, és a pénzt oda lehetett volna adni a szegényeknek.” 10 Jézus tudta, hogy miről beszélnek, ezért így szólt hozzájuk: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. 11 Mert a szegények mindig veletek vannak,+ de én nem leszek mindig veletek.+ 12 Amikor ez az asszony a testemre öntötte ezt az illatos olajat, azért tette, hogy felkészítsen a temetésemre.+ 13 Higgyétek el, hogy bárhol hirdetik is a jó hírt a világon, azt is elmondják majd, amit ez az asszony tett, és emlékezni fognak rá.+”

14 Akkor a tizenkettő egyike, az, akit Iskariót Júdásnak hívtak,+ elment a magas rangú papokhoz,+ 15 és ezt kérdezte: „Mit adtok nekem, hogy eláruljam őt?”+ Azok 30 ezüstben állapodtak meg.+ 16 Így aztán ettől kezdve folyton kereste a megfelelő alkalmat, hogy elárulja őt.

17 A kovásztalan kenyerek+ első napján a tanítványok odamentek Jézushoz, és ezt kérdezték: „Hol akarod, hogy előkészületeket tegyünk arra, hogy megedd a pászkát?”+ 18 Ő ezt mondta: „Menjetek be a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok neki, hogy a tanító ezt mondja: »Közel van a meghatározott idő, amikor meg kell halnom. Nálad fogom megünnepelni a tanítványaimmal a pászkát.«” 19 És a tanítványok mindent úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és előkészületeket tettek a pászkára.

20 Mikor beesteledett,+ ő az asztalnál feküdt a 12 tanítvánnyal.+ 21 Miközben ettek, így szólt: „Azt mondom nektek, egyikőtök elárul engem.”+ 22 Nagyon szomorúak lettek emiatt, és mindegyikük kérdezgetni kezdte: „Uram, csak nem én?” 23 Így felelt: „Aki velem együtt mártja a kenyerét a tálba, az árul el engem.+ 24 Igaz, az Emberfia elmegy, mint ahogy meg van írva róla, de jaj+ annak, aki az Emberfiát elárulja!+ Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.+” 25 Erre Júdás, aki azon volt, hogy elárulja őt, megkérdezte: „Csak nem én, Rabbi?” Jézus ezt mondta neki: „Te mondtad.”

26 Amint folytatták az evést, Jézus vett egy kenyeret, és miután áldást mondott, megtörte,+ és odaadta azt a tanítványoknak, ezt mondva: „Vegyétek, egyétek. Ez jelképezi a testemet.”+ 27 Majd vett egy poharat, és miután hálát adott, odaadta nekik, és ezt mondta: „Igyatok belőle mindnyájan,+ 28 mert ez jelképezi a véremet,+ »a szövetség vérét«,+ amely ki lesz ontva azért, hogy sokak bűnét megbocsássák.+ 29 Mondom pedig nektek, hogy mostantól semmiképpen sem iszom bort addig a napig, míg újbort nem iszom majd veletek az én Atyám királyságában.+” 30 Végül, miután dicséreteket* énekeltek, kimentek az Olajfák hegyére.+

31 Akkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ezen az éjszakán mindnyájan megbotlotok amiatt, ami velem fog történni, mert meg van írva: »Megverem a pásztort, és szétszéled a nyáj.«+ 32 Ám a feltámadásom után előttetek megyek Galileába.+” 33 Péter erre ezt mondta neki: „Ha a többiek mind megbotlanak is, én nem botlok meg soha!”+ 34 Jézus így szólt hozzá: „Hidd el nekem, hogy ma éjjel, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”+ 35 Péter ezt mondta neki: „Még ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg téged.”+ A többi tanítvány is mind ugyanezt mondta.

36 Akkor Jézus odaért velük a Gecsemáné+ nevű helyre, és így szólt a tanítványokhoz: „Üljetek le itt, míg én odamegyek, és imádkozom.”+ 37 Magával vitte Pétert és Zebedeus két fiát, szomorú lett, és nagyon nyugtalanná vált.+ 38 Akkor így szólt hozzájuk: „Mélységesen bánatos vagyok*, igen, mérhetetlenül. Maradjatok itt, és kitartóan virrasszatok velem!”+ 39 Majd egy kissé előbbre ment, arcra borult, és így imádkozott:+ „Atyám, ha lehetséges, távolítsd el tőlem ezt a poharat+. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te.”+

40 Amikor visszatért a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: „Hát egyetlen órát sem tudtatok virrasztani velem?+ 41 Kitartóan virrasszatok,+ és folyton imádkozzatok,+ hogy kísértésbe ne essetek.+ A szellem persze buzgó*, de a test gyenge.+” 42 Másodszor is elment, és így imádkozott: „Atyám, ha nincs más lehetőség, mint hogy kiigyam ezt a poharat, akkor legyen meg a te akaratod.”+ 43 Aztán ismét odament hozzájuk, és alva találta őket, mert nagyon álmosak voltak. 44 Így hát otthagyta őket, ismét elment, és harmadszor is ugyanazért imádkozott. 45 Akkor visszament a tanítványokhoz, és ezt mondta nekik: „Egy ilyen jelentőségteljes időben ti alszotok és pihentek?! Közel van már az az óra, amikor az Emberfiát bűnösöknek adják át! 46 Keljetek fel, menjünk! Közel van már, aki elárul engem.” 47 Még beszélt, amikor odaért Júdás, a tizenkettő egyike, és vele együtt egy kardokkal meg dorongokkal felszerelkezett sokaság, akiket a magas rangú papok és a nép vénei küldtek.+

48 Aki pedig elárulta őt, jelt adott nekik, ezt mondva: „Akit arcon csókolok, az ő; vegyétek őrizetbe.” 49 Egyenesen Jézushoz ment, és így szólt: „Üdvözöllek, Rabbi!”, és nagyon gyengéden arcon csókolta. 50 De Jézus így szólt hozzá: „Barátom, miért vagy itt?”+ Akkor odamentek, elfogták Jézust, és őrizetbe vették. 51 De egy azok közül, akik Jézussal voltak, megragadta a kardját, kihúzta, aztán lesújtott a főpap rabszolgájára, és levágta a fülét.+ 52 Jézus akkor így szólt hozzá: „Tedd vissza kardodat a helyére,+ mert mindazok, akik kardot fognak, kard által vesznek el.+ 53 Vagy úgy gondolod, nem kérhetném meg az Atyámat, hogy most azonnal több mint 12 légió* angyalt adjon mellém?+ 54 De akkor hogyan teljesednének be az Írások, melyek szerint ennek meg kell történnie?” 55 Ezután így szólt Jézus a sokasághoz: „Kardokkal meg dorongokkal jöttetek, hogy letartóztassatok, mint valami rablót? Nap nap után a templomban ültem és tanítottam,+ mégsem vettetek őrizetbe.+ 56 De mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.+” Akkor a tanítványok mind otthagyták őt, és elmenekültek.+

57 Akik őrizetbe vették Jézust, elvezették őt Kajafáshoz+, a főpaphoz. Ott már összegyűltek az írástudók és a vének.+ 58 Péter pedig jókora távolságból követte őt, egészen a főpap udvaráig. Bement, és ott ült a ház szolgáival, hogy lássa, mi lesz a dolog vége.+

59 A magas rangú papok és az egész szanhedrin hamis bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra juttassák.+ 60 De nem találtak egyet sem, jóllehet sok hamis tanú állt elő.+ Később aztán előállt kettő, 61 és ezt mondta: „Ez az ember ezt állította: »Le tudom rombolni Isten templomát, és fel tudom építeni három nap alatt.«”+ 62 Erre a főpap felállt, és így szólt hozzá: „Semmit sem felelsz? Mivel vádolnak ezek téged?”+ 63 De Jézus hallgatott.+ Így hát a főpap ezt mondta neki: „Esküdj meg az élő Istenre, és mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!”+ 64 Jézus így szólt hozzá: „Te mondtad. De mondom nektek, hogy mostantól fogva látni fogjátok az Emberfiát+, amint ott ül a hatalmas Isten jobbján*,+ és eljön az ég felhőin.+” 65 Akkor a főpap megszaggatta a felsőruháit, és ezt mondta: „Káromlást szólt! Mi szükségünk van még tanúkra? Most hallottátok a káromlást. 66 Mi a véleményetek?” Azok ezt válaszolták: „Méltó a halálra!”+ 67 Akkor az arcába köptek,+ és az öklükkel ütötték.+ Mások arcul csapták,+ 68 és ezt mondták: „Prófétálj nekünk, te Krisztus! Ki ütött meg?”

69 Péter ekkor kinn ült az udvarban, egy szolgálólány pedig odament hozzá, és így szólt: „Te is a galileai Jézussal voltál!”+ 70 De ő ezt mindnyájuk előtt tagadta: „Nem tudom, miről beszélsz.” 71 Amikor kiment a kapubejáróhoz, észrevette őt egy másik lány, és így szólt az ott levőkhöz: „Ez a názáreti Jézussal volt.”+ 72 Ő ismét tagadta, mégpedig esküvel: „Nem ismerem azt az embert!” 73 Kis idő múltán odamentek Péterhez a közelben álldogálók, és ezt mondták neki: „Bizony te is közülük való vagy, hiszen a tájszólásod* is elárul.” 74 Akkor azt mondta, hogy átkozott legyen, ha hazudik, és megesküdött: „Nem ismerem azt az embert!” Rögtön ezután a kakas megszólalt. 75 Péternek pedig eszébe jutottak a szavak, amelyeket Jézus mondott: „Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.”+ És kiment, és keservesen sírt.

27 Amikor reggel lett, az összes magas rangú pap és a nép vénei arról tanácskoztak, hogyan tudnák halálra juttatni Jézust.+ 2 Miután megkötözték, elvezették, és átadták Pilátusnak, a kormányzónak.+

3 Akkor Júdás, aki elárulta őt, látva, hogy elítélték Jézust, lelkiismeret-furdalást érzett, ezért visszavitte a 30 ezüstöt a magas rangú papoknak és a véneknek,+ 4 és ezt mondta: „Vétkeztem, amikor igazságos embert* árultam el.” Azok így szóltak: „Mi közünk hozzá? A te bajod!” 5 Így hát bedobta a templomba az ezüstöt, majd ment, és felakasztotta magát.+ 6 A magas rangú papok pedig felszedték az ezüstöt, és ezt mondták: „Nem szabad a szent kincstárba tenni, mert vérnek ára ez.” 7 Miután tanácskoztak, megvették belőle a fazekas mezejét, hogy oda temessék az idegeneket. 8 Ezért hívják azt a mezőt Vérmezőnek+ mind a mai napig. 9 Akkor beteljesedett, amit Isten mondott Jeremiás próféta által: „És vették a 30 ezüstöt, melyben néhány izraelita* megállapodott, hogy ennyit fizetnek érte, 10 és odaadták a fazekas mezejéért, ahogy Jehova* megparancsolta nekem.+”

11 Jézus pedig a kormányzó előtt állt, és a kormányzó feltette neki a kérdést: „Te vagy a zsidók királya?” Jézus így felelt: „Te mondod.”+ 12 De a magas rangú papok és a vének vádjaira semmit sem válaszolt.+ 13 Akkor Pilátus megkérdezte tőle: „Nem hallod, mennyi mindennel vádolnak téged ezek az emberek?” 14 Ő azonban nem válaszolt neki, még csak egy szót sem szólt, úgyhogy a kormányzó nagyon csodálkozott.

15 Ünnepekkor a kormányzó szabadon szokott engedni egy rabot, azt, akit a sokaság kért.+ 16 Éppen abban az időben fogva tartottak egy hírhedt rabot, akit Barabásnak hívtak. 17 Így hát, miután összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük: „Mit akartok, melyiket engedjem nektek szabadon? Barabást vagy Jézust, az úgynevezett Krisztust?” 18 Pilátus ugyanis tisztában volt vele, hogy irigységből adták át neki. 19 Ezenkívül, míg ő a bírói székben ült, a felesége ezt üzente neki: „Ne árts annak az igazságos embernek, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.” 20 A magas rangú papok és a vének azonban meggyőzték a sokaságot, hogy Barabást kérjék,+ Jézust pedig ölessék meg.+ 21 A kormányzó ekkor megkérdezte tőlük: „Mit akartok, melyiket engedjem nektek szabadon a kettő közül?” Azok ezt mondták: „Barabást.” 22 Pilátus így szólt hozzájuk: „Mit tegyek akkor Jézussal, az úgynevezett Krisztussal?” Mindnyájan ezt mondták: „Feszítsd oszlopra!”+ 23 Ő így szólt: „De hát mi rosszat tett?” Ám azok annál inkább kiáltoztak: „Feszítsd oszlopra!”+

24 Pilátus, amikor látta, hogy ez semmit nem használ, sőt csak felfordulás támad, vizet vett, megmosta a kezét a sokaság előtt, és ezt mondta: „Az én kezemhez nem tapad ennek az embernek a vére. A felelősség a tiétek.” 25 Erre az egész nép így válaszolt: „Ránk szálljon a vére, és a gyermekeinkre!”+ 26 Akkor szabadon engedte Barabást, Jézust pedig megostoroztatta,+ és átadta, hogy feszítsék oszlopra.+

27 Akkor a kormányzó katonái elvitték Jézust a kormányzói palotába, és odahívták hozzá az egész katonai egységet.+ 28 Levetkőztették, skarlátpiros köpenyt borítottak rá,+ 29 töviskoronát fontak, a fejére tették, és nádszálat adtak a jobb kezébe. Letérdeltek előtte, és gúnyt űztek belőle, ezt mondva: „Légy üdvözölve, te zsidók királya!” 30 Leköpték,+ fogták a nádszálat, és ütni kezdték a fejét. 31 Végül, miután gúnyt űztek belőle, levették róla a köpenyt, és ráadták a saját felsőruháit, majd elvezették, hogy oszlopra feszítsék.+

32 Kifelé menet találtak egy Simon nevű, cirénei születésű embert, és arra kényszerítették, hogy vigye a kínoszlopot*.+ 33 És amikor elértek egy helyre, amelyet Golgotának, más szóval Koponyahelynek hívnak,+ 34 epével kevert bort* adtak Jézusnak,+ de amikor megkóstolta, nem volt hajlandó meginni. 35 Miután oszlopra feszítették, szétosztották a felsőruháit sorsvetéssel,+ 36 aztán ott ültek, és őrizték őt. 37 Az ellene szóló vádat is a feje fölé erősítették ezzel a szöveggel: „Ez Jézus, a zsidók királya”.+

38 Aztán oszlopra feszítettek mellette két rablót, az egyiket a jobbja, a másikat a balja felől.+ 39 Az arra menők pedig becsmérlően beszéltek róla,+ és a fejüket csóválva+ 40 ezt mondták: „Te, aki állítólag lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted,+ mentsd meg magad! Ha Isten fia vagy, szállj le a kínoszlopról*!”+ 41 Hasonlóképpen a magas rangú papok is, az írástudókkal és a vénekkel együtt, gúnyt űztek belőle, és ezt mondták:+ 42 „Másokat megmentett, önmagát nem tudja megmenteni! Izrael királya+ ő, szálljon le most a kínoszlopról*, és hinni fogunk benne. 43 Istenben bízott, mentse meg hát ő, ha akarja.+ Hiszen ezt mondta: »Isten Fia vagyok.«+” 44 Ugyanígy gyalázták még a rablók is, akiket mellette feszítettek oszlopra.+

45 A hatodik órától* fogva a kilencedik óráig* sötétség borult az egész vidékre.+ 46 A kilencedik óra körül Jézus felkiáltott, ezt mondva: „Éli, Éli, lama szabaktáni?”, azaz: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”+ 47 Ennek hallatán az ott állók közül némelyek így szóltak: „Ez Illést hívja.”+ 48 És az egyikük azonnal futott, fogott egy szivacsot, átitatta savanyú borral, rátette egy nádszálra, és odanyújtotta neki, hogy igyon.+ 49 De a többiek így szóltak: „Hagyd! Lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse.” 50 Jézus ismét felkiáltott, és kilehelte utolsó leheletét*.+

51 Ekkor a szentély függönye+ kettéhasadt,+ felülről az aljáig,+ és a föld megrázkódott, a sziklák pedig széthasadtak. 52 A sírok* megnyíltak, és sok, alvásba merült szentnek a teste a felszínre került, 53 és láthatóvá vált sokak számára. (És az emberek, akik Jézus feltámadása után kifelé jöttek a sírok közül, bementek a szent városba.) 54 Mikor pedig a katonatiszt, és akik vele együtt őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megijedtek, és ezt mondták: „Bizony, Isten Fia volt ez!”+

55 És sok asszony volt ott, akik távolról figyeltek. Ők voltak azok, akik Jézussal mentek Galileából, hogy gondoskodjanak róla.+ 56 Közöttük volt Mária Magdaléna, továbbá Mária, Jakab és Józsé anyja, és Zebedeus fiainak az anyja.+

57 Késő délután pedig jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki szintén tanítványa lett Jézusnak.+ 58 Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.+ Pilátus ekkor megparancsolta, hogy adják ki neki.+ 59 És József fogta a testet, tiszta, finom lenvászonba göngyölte,+ 60 és az új sírjába* fektette,+ amelyet sziklába vágott. És miután egy nagy követ hengerített a sír* bejáratához, elment. 61 Mária Magdaléna és a másik Mária pedig ott maradtak, és a sír előtt ültek.+

62 A következő napon, amely az előkészületi nap+ után volt, a magas rangú papok és a farizeusok összegyűltek Pilátus elé, 63 és így szóltak: „Uram, emlékszünk, hogy az a szélhámos, mikor még élt, ezt mondta: »Három nap múlva feltámadok.«+ 64 Parancsold meg azért, hogy biztosítsák a sírt a harmadik napig, nehogy a tanítványai odamenjenek, és ellopják őt,+ és ezt mondják a népnek: »Feltámadt a halottak közül!« Mert ennek az utóbbi csalásnak rosszabb következményei lennének, mint az előbbinek.” 65 Pilátus így szólt hozzájuk: „Vigyetek magatokkal őröket! Menjetek, és biztosítsátok a sírt, ahogy tudjátok!” 66 Azok tehát elmentek, és biztosították a sírt úgy, hogy lepecsételték a követ, és őrséget állítottak.

28 Sabbat után, a hét első napjának a hajnalán, Mária Magdaléna és a másik Mária elmentek megnézni a sírt.+

2 És előzőleg nagy földrengés volt, mert Jehova* angyala leszállt az égből, és odament, elhengerítette a követ, és ráült.+ 3 A megjelenése olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, akár a hó.+ 4 Az őrök pedig ijedtükben remegtek és megdermedtek.

5 De az angyal ezt mondta az asszonyoknak: „Ne féljetek, mert tudom, hogy Jézust keresitek, akit oszlopra feszítettek.+ 6 Nincs itt, mert feltámadt, ahogy megmondta.+ Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt! 7 Aztán siessetek, és mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába!+ Ott majd viszontlátjátok. Ezt az üzenetet hoztam nektek.+”

8 Gyorsan elindultak hát a sírtól*, félelemmel és nagy örömmel, és futottak, hogy beszámoljanak a tanítványainak.+ 9 Ekkor Jézus szembejött velük, és így szólt: „Üdvözöllek titeket!” Ők odamentek, megfogták a lábát, és hódoltak* neki. 10 Jézus akkor ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Menjetek, számoljatok be a testvéreimnek a történtekről, hogy aztán elmenjenek Galileába. Ott majd viszontlátnak engem.”

11 Míg ők úton voltak, néhány őr+ bement a városba, és jelentette a magas rangú papoknak mindazt, ami történt. 12 Miután ezek összegyűltek a vénekkel, és tanácsot tartottak, sok ezüstöt adtak a katonáknak, 13 és így szóltak: „Mondjátok ezt: »A tanítványai éjjel eljöttek, és ellopták őt, amíg mi aludtunk.«+ 14 Ha pedig ez a kormányzó fülébe jut, mi majd elmagyarázunk neki mindent,* nem kell aggódnotok.” 15 Azok tehát fogták az ezüstöt, és úgy jártak el, ahogy utasították őket, és azóta is ez a híresztelés járja széles körben a zsidók között.

16 A 11 tanítvány pedig elment Galileába,+ arra a hegyre, amelyről Jézus azt mondta, hogy majd ott találkoznak.+ 17 Amikor meglátták őt, hódoltak* neki, de némelyek kételkedtek abban, hogy ő az. 18 Jézus odament hozzájuk, és így szólt: „Isten nekem adott minden hatalmat az égben és a földön.+ 19 Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket,+ kereszteljétek meg őket+ az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek a nevében, 20 és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek.+ Én pedig veletek leszek mindennap a világrendszer* befejezéséig+.”